Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

*Még jó, hoyg a pálca kéznél... Számíttt és mégse arra, hogy megtámadják őket, valahoyg seppet sem füllik hozzá a foga, hogy harba kerüljenek. De ez nem rajta múllik, hiszen már megtámadták őket, és ő nem tud mást csinálni, mint védekezni. Pontosabban menekül, hiszen valahogy nem jut semmi az eszébe. És tudja nagyon jól, hogy semmi értelme nem lenne leállniuk harcolni, hiszen akkor inkább csak elvesztenék a csatát.*
-Meneküljetek! Észak fleé! Nyomás! *Kiabálja hátra a többieknek, hiszen tényleg, nem szoása menekülni, inkább szembe száll a dolgokkal, de most az a heyzet, hoyg a sors mégis arra kényszeríti, hogy meneküljön.*

_________________
Múlt
Itt a jelen...
És a jövő, majd valamikor...

*Ailil továbbra is lövöldözgeti gyilkos átkait, úgy csinál, mint aki nagyon erőlködik, holott nem célja, hogy bárkit is eltaláljon, csak úgy tesz. A diákok menekülnek, ő pedig egyre jobban lemarad. *

_________________
505 éves tündér. Hideg hatalomvágya az, amiért a sötétség útjára lépett. Bár nem gonosz, nem nézi sosem, hogy kin lép át. Köpönyeforgató. Felrúg minden szabályt. Az előrejutásért a saját vérét is elárulná. A legtöbb esetben érzelemmentesen reagál mindenre, nem érdeklik a világban történő események. De ha a saját boldogulása kerül veszélybe, elvakultan makacs tud lenni...

*A hezitálás úgy fest rossz ötlet, mivel az átkok, nyílvesszők egyre közelebb ruhannak el a diákoktól. Nem kevés mélyebb vágást, horzsolást okoznak a támagások. Egyik sem halálos, de azért nem is kellemesek, hiszen mégis csak sebesülésekről van szó, amiknek azért jópár nap kell majd, hogy rendbejöjjenek.*

*Csak mosolyog közbe nyugodtan sétáll kifelé nem nagyon szeret bújdosni, legszívesebben már erősebb átkokat alkamazna és megölné mind de mivel a pőarancs az parancs így nem, teszi*~semmi kedvem hozzá hogy még egyszer megkínozzanak~*gondolja de most csak mosolyogni tud egy fát céloz meg a csapat mellet és rá irányítja a pálcáját és egy kissebb tűzgolyót lő a fára ami azért elég messze van a diákoktil igy nem, sérülnek meg, közbe csak nyugodtan sétáll előre, majd megáll és groteszk vigyorral integet a diákoknak majd megint rájuk szegezi a pálcáját és vár*

*Kata is menekülőre fogja a dolgot. De azért megpróbál ő is támadni.*-Immobilus! *kiáltja a dermesztő átkot, bár biztos abban, hopgy vagy célt téveszt . *-Futás emebrek!vagyis tündék is!*mondja*-Jah a koboldoknak is szól. Siessünk, mert nem éljük túl. Túlerőben vannak, és jobban is varázsolnak mint mi egyszerű diákok.*mondja és várja a többiek reakcióját.Már szerzett pár horzsolást, de nem adja fel. Reméli, hogy megmenekülnek. *

_________________
Kedvesnek látszó arc, szép vonások...Ám ha jobban megismered rájösz: maga a gonoszság és az undokság. Mindenkihez van egy, két "kedves" szava, soha nem tudja megállni, hogy ne szóljon be valakinek. Gonoszságához párosul ruházata is, hiszen csakis feketében járkál. Ez Francesca L. di Piave az allidonos leányzó.
Christofer Reinhold gazdija ^^

*Még utánuk lő néhány nyílvesszőt, de nem megy utánuk, hisz a cél az volt, hogy el tudjanak menekülni, még ha kisebb sérülésekkel is. Csak a magasból figyeli a távolodó diákok egyre halványuló pontjait. Tünde szeme messze ellát, de ez a műsor annyira nem érdekes, hogy túl sokáig figyelje őket. Maximum csak egy lehet a probléma, hogy tudják merre van a főhadiszállásuk, de erről a gondról utólag is lehet gondoskodni.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is. Metamorfmágus, aki kitűnően ért az átváltoztatásokhoz és a bűbájokhoz.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

*Avril éppen Rosettának válaszolna mikor beléhasít a nyíl. Persze csak súrolja őt de ez is pokoli fájdalmakat éreztet vele. Felnyög , majd elernyed és elengedi Estellát, aki ha Rosetta nem kapja el, a földre zuhan. Pálcáját még gyengén de tartja. A bokájára tekint és meglátja a hatalmas sebet, ami mégsem oylan nagy de ha fájdalomban mérnén kaz egész lábát elfoglalná.* Mit képzel ez magáról? *pálcáját erősebben fogja közre, majd ellöki arcából a aját és villámló szemekkel néz Casimiro-ra. Közben repkednek az átkok amik elől nem győz ugrálni. A halálos átok mozdulatát rajzolja le.... az igét is tudj... de nem képes ölni.... vagy mégis? megpróbálja. Leírja az ötszöget és kimondja.* Avada kedavra! *minden erejét erre az átokba teszi, bár ha a pálcáját elhagyná a varázslat akkor kissé legyengülne, de még lenne valamennyicske ereje...* Toomas, Estella és Anna nem tudnak varázsolni! Kata, Claire vigyétek el őket, Rosetta, Danail segítsetek! *reméli hogy élete első gyilkos átka sikeres lesz... közben néha elszívja a szájába gyülemlő nyálat a fájdalomtól, és néha nyög egyet egyet...*

_________________
Tizenhét éves, halálból visszatért látnok véla, aki örömet lel a tanulásban és az olvasásban. Kedveli a folytonosságot, és mindig minden rendezett körülötte. Sokan irigylik szépségéért, ezért elég szűk a baráti köre. Egyetlen állata van; Midas, a paradicsommadár, akit a Minisztériumban kapott. Birtokol egy Mágikus tarot paklit, amit össze tud hangolni látnoki képességével.
Előtörténet

*Mostmár állóhelyzetből, azaz lóról ülve, de nyugodtan lődözgeti átkait. Az egyiket pontosan becélozza Avril lába elé, éghozzá egy kisebb robbantó átkot, így a lány előtt robban be a talaj, de nem vészesen. Képes korlátozni az erejét, és ezt meg is teszi. Divum, a ménje közben idegesen kapar párat a lábával, de az átkok és nyílvesszők miatt egy cseppet sem aggodalmaskodik.* ~Fussatok, bolondok!~ *gondolja magában gonoszul, miközben nézi a diákokat, ahogy igyekeznek egyre jobban elmenekülni innen.* ~Kár, hogy a legvégét ismerem, így nem olyan izgalmas..~ *töpreng magában tovább, miközben még pár átkot lő a gyerekek után. De fél szemmel Avrilt figyeli, leköti a lán y reakciója.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Az íj igazán nagy sérülést nem okozott, felületi horzsolás volt csak, de egy ilyen mértékű átok egy kezdő kezében... A halálos átok visszafelé sül el Avril pálcájából, ezzel tökéletesen arcon találva a lányt. Nem hal bele, de iszonyú fájdalmakat él meg, mintha megégett volna. A szépség, ami mindig is nagy kedvence volt most elenyészni látszik, külseje olyan szinten megcsúnyulni látszik, hogy még talán Lee-nél is rosszabb fokozatot ér el.*

*Teljes káosz, hogy jellemezzem a mostani helyzetüket.Claire vonszolja Annát, mgé a többiek közül néhány megpróbálnak védekezni. De milyen varázslatokkal. Hát van ennél sokkal egyszerűb varázslat, amivel még nagyobb káoszt tud szülni, de legalább akkor nem látják őket.*
-Avis! *Mondja kis hangosan a varázslatot, miözben jó kis sereg madár rajra számít. Hisze akkor a kegyencek se látják őket, akik rejtekhelyen vannak.*
-Az Isten szerelmére! Menjen mindenki észak felé, és nincs több varázslat4 az csak lassít! *Kiabálja hátra azoknak a társainak, akik varázsolni próbálnak.*

_________________
Múlt
Itt a jelen...
És a jövő, majd valamikor...

*Toomas a többiekkel együtt halad tovább el, minnél messzebbre a kegyencek főhadiszállásától. Amikor meglátja hogy Avril nekiáll olyan varázslatokat lődözni, amit (Toomas véleménye szerint) esélye sincs végrehajtani, megragadja a vállát és magával vonszolja, akárhogyan ellenkezik.*
-Vagy csinálj valami értelmeset fagy gyere! *Ordít rá a kiálltások között, és lassan utoléri a többieket. Sajnálja hogy nincs fegyvere, pedig menetközben alapsoan megszórná a támadóikat. Magával vonszolja a lányt, nehogy ottmaradjon a többiek között.*

_________________
Sötétzöld köpeny, kard, vándorsólyom.
118 év története...

*A sebek láttán elhúzza a száját, mikor Estella épp zuhan, szinte aláveti magát, hogy ne ütődjön akkorát a szobatársa. Legszívesebben csapot papot itthagyva elmenekülne, de ezt nem engedheti meg magának. Estellát egyedül nem bírja el, nem olyan erős, épp hogy betudta állítani a zzuhanásban is. *
- Elegem van! Lacarnum!*Pálcáját kezével együtt előre szegezi, a kegyencek felé, ahol már nincs egy társa sem. Mielőtt kimondta a varázsigét persze megejtette a pálcamozdulatot is, V, aztán köré a köröcske. Talán dühe befolyásolja a varázslat nagyságát, mindenesetre próbálja felégetni a földdet, hogya füst takarja el őket, de olyan távolba, hoyg azért ne fulladjanak meg tőle...*
- Avril! *Kiált fel, mikor látja a varázslat rosszul sült el, s visszacsapódott a lányra. Egyik kezével muszáj Estellát tartania, másikban a pálca így nem tud a lányjhoz oda menni, csak végignézni, hogy mi történik vele... Ami borzalmas látvány..

_________________
A kobold lány mosolya mindig végigkíséri, mindenhol, ahol megjelenik ez az első amit láthatsz... De, ha mégsem így van, akkor igazán nagy a baj. Egy aprócska bántás és borzalmas érzi magát, könnyei csak úgy patakzanak. Tudni kell, hogy hogy bánj vele, ha nem akarod megbántani. Természetmágia, varázstárgyak, elemi mágia... Ezek fő vonalai.
Előtörténet

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Gonoszul elmosolyodik, látva Avril szánalmas próbálkozását. Ehhez még pálca sem kell. Odalép a szinte szénné égett lányhoz, megvillan az ébenfekete tőr a kezében, és markolatig döfi a lány szivébe. Aztán biztos ami biztos, kirántja a tőrt, és átmetszi vele az egykor oly formás nyakat is. Aztán méltóságteljesen emelkedik fel, kezében ismét pálca*

_________________
505 éves tündér. Hideg hatalomvágya az, amiért a sötétség útjára lépett. Bár nem gonosz, nem nézi sosem, hogy kin lép át. Köpönyeforgató. Felrúg minden szabályt. Az előrejutásért a saját vérét is elárulná. A legtöbb esetben érzelemmentesen reagál mindenre, nem érdeklik a világban történő események. De ha a saját boldogulása kerül veszélybe, elvakultan makacs tud lenni...

*hangosan nevetek. A szépsége sleányzót nem védi semmi, hiszen magának okozta a bajt. Én már nem csinálok semmit, csak kényelmesen nézem a lent zajló eseményeket. Elvégeztem a rám kirótt feladatot, a Mester előtt már nem vallok szégyent. Lassan ideje is lesz visszatérni hajlékomba, hiszen ennek a műsornak már több érdekes eleme nem lesz*

_________________
Előtörténet

*A lacarnum létrejön ugyan, de egy pillanat alatt el is oszlik. A diákok balgág, ha azt hiszik, bármilyen varázslat is hatásos lehet képzett harcosok ellen, akik olyan varázslatokat ismernek, amiket ők még elkézelni sem tudnak. Avril sokáig már nem érez fájdalmat, Ailil tőre bevégzi a lány sorsát, ami egyébként is halál lett volna, végülis a tündér csak könnyített rajta, mondhatni még jót is tett, bár nem annak szánta.*

Avril Sheila Rosbert kalandod itt végetért

//Máskor pedig tessék reálisan játszani.//