Sötét Torony - Ascariel rezidenciája

Téma: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 12:23 am

Leírás rövidesen.

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 12:31 am

*A sötét angyal gugol a terem közepén heverő vörösbársony szőnyegen, melynek cirádás mintái a napot szimbolizálják. A falakon ősi, letűnt háborúk domborművei. Ascariel fekete szárnyai szétterülnek a bársonyon, bordó összehatást keltve. A fellegvárt alig egy éjszaka húzta fel a száz hegyi óriás. Rabszolgákkal tizenöt év alatt épült volna fel. Már csak a szövetségre kell várni, akik hamarosan a tiszteletüket teszik. A prímás érkezése minden pillanatra tehető. Bár prímás, a sötét angyal mégsem gondol rá beosztottként. Ki mást kérhetne fel legfőbb bizalmasának, akivel egykor az ágyát is megosztotta. Ám az uralkodás nyügét a saját válláról levette, majd az egész hadműveletre fog figyelni, mint afféle hadvezér, akinek vétójoga van, míg a fehér angyal foglalkozik a vazallusaival. Nem szabad megfelelkezni a sárkányról és a vámpírról, de az angyal mégiscsak különleges. Ha halandókká váltak volna, most minden bizonnyal a hitvese lenne, már ha bírná a gyomra a sötét féktelen hatalomvágyát. Vállat von, izlések és pofonok tekintetében kár vitát nyitni, még saját magával szemben is. Szórakozottan elmosolyodik, és amikor szárnysuhogást hall, akkor felelkedik, és méltóságteljes pózban várakozik.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 12:44 am

*Az utóbbi párszáz év már-már unalmasan telt számára. Időnként egyszerűen már nyügnek érezte, hogy megjelenik papoknak, és vigyáz a halandók lépteire. Mire fel, ha egyszer soha egy köszönömöt nem kap érte? Persze az a válasz, amit már sokszor hallott, a saját javát szolgálja, annál több az esélye, hogy halandóként egyszer még visszatérhet az emberek közé. De rá kellett jönnie, hogy talán nem is akar halandóként visszatérni, már egészen megszokta ezt a létet, milyen lenne már, ha egy szimpla nyílvesszőbe is könnyedén belehalhatna? És a repülés...talán ez hiányozna leginkább, a szárnyalás a magasban, a szabadság. Most újra kicsit vállalja, hogy megkössék a kezét, habár ismeri őt már Ascariel, tudja jól, hogy a hölgyemény egyáltalán nem tűri jól a kötöttségeket, és az irányítást. Jó tanácsos válhat belőle, kiváló jobbkeze lehet, de mihelyt irányítani próbálja...no annak nem lenne jó vége. Gondolatok nem cikáznak a fejében, ahogy a felhők között vág át, és kellemes zuhanó repülésben veszi az irányt az újonnan épület fellegvár nyitott ablaka felé. Rég látta már a férfit, hiába volt köztük az, ami volt, mégis csak ismeri mérhetetlen hatalom vágyát. Egyelőre még most sem világos előtte, hogy mi is a célja a gyülekezésnek. Egy a biztos, a két további érkezőről már hallott, de nem ismeri jól őket, egy vámpír...a sötétség teremtménye, és egy kiszámíthatatlan sárkány. Furcsa gyülekezet. Rövidesen pedig az ő vazallusai is megérkeznek, élükön régi ismerősével...de róluk majd később ejtünk szót. Finom lendülettel húzza össze szárnyait, és röppen be az ablakon, gyengéd landolással toppan a szőnyegen. Apró biccentés, egyáltalán nem főhajtásnak szánja.* -Ascariel...rég láttalak. *Keres magának valamiféle helyet, ahova kényelmesen elhelyezkedhet. Sok mindent kell még megbeszélniük, mielőtt a másik kettő is megérkezik. Védelem...ez lesz a fő feladata. Habár kívülről úgy tűnt a fellegvár kellőképpen jól van védve.* -A leveledből nem értettem mindent, ki a kettő, aki még érkezik, és pontosan mi is a cél? Tudod jól, hogy már az unalomig védtem a halandókat, remélem nem ezt várod tőlem újra, kell egy kis szabadságolás nekem is. Remélem, hogy valami izgalmasabbat szándékozol rámbízni, és itt összehozni. *Várakozón pillant a férfire, kicsit megrezzentve hófehér szárnyait, melyek vége ugyan kissé piszkosszürke, ezzel is jelezve, hogy ő azért nem az a glóriától körberagyogott jóangyalka...már jó ideje nem.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 1:08 am

*Hát hogy ő mit csinált az elmúlt pár száz évben, ezt nem nehéz megmagyarázni. Lényegében azt, amiért száműzték. Figyelte ugyan a halandókat, alantas vágyaikat, de csak kihasználta ezt, a saját céljaira. Démonokkal paktált le, növelte a saját hatalmát, legtöbbször a kiszámíthatatlan szeszélye döntött helyette. Kedvenc elfoglaltsága mindig is az volt, hogy nevető harmadikként marakodó hatalmasságokat játszott ki egymás ellen. Akár egy sakktábla játékosait. Mindig a gyengébbet segítte, hogy a játszma a végletekig elhúzódjon, míg mindkettő olyannnyira legyengült, hogy ő maga a harmadik játékos, akinek egyetlen látható lépése sem volt, egyetlen lépéssel felborítsa a sakktáblát. No és persze felmarkolja a maradványok kincseit. Talán halandó volt egyszer, már maga sem emlékszik rá. De hogy visszatérni közéjük? Meg sem fordulna a fejében. Felpillant az érkező nő leszállására, és nyugodtan fogadja a biccentést. Sosem akarná, nem is tudná irányítani a fehéret, mely ugyanolyan féktelen, mint ő maga, hiába bújik a bohóság álcája mögé. Legalábbis ő így gondolja. Kiállt annak idején az angyalok előtt. Őérte. Nagy a szive, már ha az angyalok rendelkeznek ilyennel. Hogy volt értelme? Aligha. Ascariel pontosan tudta, hogy nem tudja, nem is akarja megtartani az angyalok oly önhitt, magamutogató szabályait. És soha nem is bíztak benne, egyszerűen kitaszították. Hát hadd főjjenek csak a saját levükben. Bár sosem köszönte meg a fehérnek, tetteiben megnyilvánult a hála, bár azt is éreztette, nem lett volna rá szükség.*
Mikor is volt? Hetvennyolc éve? Alig egy szemvillanás. *nevet fel derüsen, kellemes baritonján. Kortalan, sosem fog változni. Int, hogy a hölgy foglaljon helyet az egyik bársonypamlagon, mint holmi rabszolganő. A gondolatra önkéntelenül is elvigyorodik. Flegmán megvonja a vállát.* Ha gondolod, fogd az unalomra, de úgy vélem, nem árt, ha végre együtt csinálunk valamit. Valami nagyot. Hogy mire gondoltam? *kényelmesen helyet foglal a levegőben, míg alatta egy arannyal bevont karosszék jelenik meg.* Mi is a cél? Szervezettség, hatalom, kinek mi. De többen jobban boldogulunk, mint külön külön. De ha nem tetszik, felőlem elmehetsz. *Fűzi hozzá évődőn, majd a másik angyalhoz reppen egyik pillanatról a másikra.* Úgysem mész te sehova. Mert hiányoztam, nemigaz? *Magához vonja a fehéret, és egy kemény, de szenvedélyes csókot nyom a szájára, ezután engedi csak el.* A másik kettő... *Leheveredik a pamlagra, és felkönyököl.* Érdekesek, azt meg kell vallani. Mindkettő egy vadállat a maga nemében. Képzettek, de mégicsak vadállatok. Egy sárkány és egy vámpír. Ez érdekes lesz. *Megrezegteti a szárnyát, és a nőére teszi, mintha betakarná óvón.*
De a terveinkhez tökéletesek. Majd megismered őket.

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 1:26 am

*Bohóság, féktelenség, majdhogynem egy és ugyanaz, hisz a tetteinek következményei azok, amik soha sem érdekelték igazán. Akár mit is tett, valahogy maximum utólag döbbent rá, hogy talán mégsem kellett volna, de akkor már mindegy volt, maradt hát a vállrántás, hisz akkor már nem tehetett semmit. A régi ügyek...azon is túltette már magát. Kiállt ugyan Ascarielért, mégha értelemtlen is volt, van ez így, nem véletlen az a kis piskosszürke árnyalat a szárnyában, de ez is csak egy történet, nem számottevő, és nem emlékezetes. Annyi minden történt már élete során, hogy mindenre teljesen értelmetlen emlékezni, úgyis még sok esemény lesz. Figyelmesen, szinte már-már érdeklődve, mint egy kiskutya hallgatja a kitaszított angyal szavait. Okok, célok, unalmas részletek. Az számít, mit kell tenni, mi a szórakozás része. Sose érdekelte a hatalom, hosszú ügyködések, számító mozzanatok, soha sem volt az ilyesmihez kedve, inkább a tevékeny cselekedetek, ez az, ami mindig jobban vonzotta. Kissé felvonja a szemöldökét a szenvedélyes csókra, szinte letámadja a férfi. Hiába a régi dolgok, valahogy mindig csak játszottak egymással, egyszer így, egyszer úgy...néha másokat is belekeverve, sokszor egymás elleni mérgüket mások kárára kivitelezve. Veszélyes játék a halandókra a halhatatlanok veszekedése. Első reakcióként ellöki magától a másikat, és egy pofont kever le neki, nem erősen, de mégis határozottan. Nem játékszere senkinek, és nem fogja eltűrni, hogy afféle kis cicababának tekintsék a többiek, hogy ő az uraság beosztottja.*
-Még mindig nem tanultál a női lélekről, évszázadok alatt. *Aztán egy pillanat alatt vált, és finoman bújik oda, óvatos csókot lehelve a sötét angyal ajkaira, mintha mi sem történt volna. Veszélyes játék ez kettejük között...de talán épp ezt találja benne izgalmasnak.* -Soha sem szerettem a vadakat, féktelen, kiszámíthatatlan népség. Ha jól tudom a sárkány valami vörös, vagy keverék vörös, miért bízol bennük? *Teszi fel a szükséges kérdést, hisz a férfi véleménye úgy fest nem a legjobb a két érkezőről, de mégis őket emelte maga mellé, valami oka biztosan van rá, erre pedig feltébb kíváncsi a hölgyemény.* -Tervek...tervek. Engem az érdekel, mi benne a szórakozás. Már annyi unalmas tervet hallottam, hogy...áh...mikor tehetek végre valamit? *Játékos csillogás villan a szemeiben, mintha csak egy kislány kérné a játékát, csak épp ő többszáz éve ezt játsza, ellenben valamivel nagyobb hatalommal, ami miatt ennek nem épp kevesen látták már kárát. Kiszámíthatatlan, talán ez a legjobb szó rá. Még a legközelibb ismerőse sem tudhatja, hogy mire hogy fog reagálni a következő percben, símogatásra kínzással, vagy támadásra kézfogással...bármi lehet...bármi.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 2:04 am

*Hah... hát ennyire kiszámítható lenne? Nos igen, lehetséges, még egy angyal sem tökéletes. Ha ember lenne, a fehér csúnyán ráfoghatná, hogy a külsőre megy, csakis a szépséget látta meg benne jó pár évszázada. De nem, azon a bizonyos hajón, amikor Chantriel emberi álcában utazott, drága jó bukott angyalunk első pillanatásra meg volt igézve, aminek csak kis része írható arra a számlára, miszerint a kislány kellemesen szépséges. Nem, a valódi ok az a bolondos kisugárzás, amit áraszt magából a fehér, és sosem fog levetkőzni. Így ismeretlenül támadta le a drága hölgyet, és minden szó nélkül megcsókolta. Aztán persze jött a pofon, az örök gyűlölet igérete, de a hölgy bizony ettől csak még vonzóbb volt. És természetesen tudta, hogy a másik is angyal. Nem, dehogy cicababa. Inkább egy haragos, független, és füldöntúlian páratlan tünemény. És hát Ascariel nem azért sötét angyal, mert gonosz. Nem, a gonoszságnak a szikrája sincs meg benne. A szórakozás, a mások kijátszása, ez tény, az ő sajátja. Ám lehet valaki rossz anélkül is, hogy gonosz lenne. A rossznak is vannak árnyalatai, amik magába foglalják a hatalomvágyat, és akár a bosszút is. A bosszú, amely kitöltötte az életét, elhalványult a fehér láttán. De magához nem fogja láncolni, abban nincs semmi izgalmas.*
A női lélekről cseppet sem akarok tudni, bőven elég, ha téged ismerlek kedvesem. *nevet lehengerlő mosollyal. Imád magabiztos lenni, sőt amikor az alattvalóiról, a kíséretéről van szó, akkor az is. Félelmet keltően meg tudja fagyasztani mások ereiben a vért. De a fehér ismeri, előtte nem titkolja a valóját. Magához vonja Chantrielt, most olyanok, mint egy megelevendett festményt.* Vörös bizony. A másik meg a vámpír. Az őrült és a gonosz. De hogy melyik melyik, azt én sem tudnám eldönteni. De kiváló páros, ahogy mi is. *Unottan megvonja a vállát, mint akit nem foglalkoztat a kérdés.* Bizni nem bizom bennük én sem. De utálják a képmutatást, és ez a lényeg. És amiket eddig elértek, az mesés. *Elmosolyodik és megkocogtatja a hölgy állát.* Izgalmas tervet akarsz? *kérdezi kétértelműen.* Akár arról is szó lehet, de lássuk, hogy jelen esetben mire gondoltam, aztán majd meglátjuk, hogy mit szóltok a dologhoz. Az elkövetkezendő hónapokban megszilárdítani a hatalmunkat, és megvetni a lábunkat. *Lehúz az ujjáról egy aranyveretes feketeopállal díszitett gyűrűt.* Ez jelzi, hogy közvetlenül hozzám tartozol. A védelem kasztja a tiéd hercegnőm. *Ad neki egy udvarias kézcsókot.* Nem vagy a szolgám, inkább amolyan... mellérendeltség. Te figyelsz rájuk, én meg tervezgetek, mint általában. Hasznos varázslatok plántáltam bele. Hogy milyeneket, azt majd meglátod. Nem kell aktiválnod őket. Majd eldöntik, hogy milyen esetben tartják magukat hasznosnak. Ám ha az ujjadon van, és kimondod a nevem, akkor tudni fogom hol vagy, és pár pillanaton belül megjelenek. De ismersz, ne legyél hóbortos, ne játssz az időmmel. Úgyis a tiéd. *kacsint, majd menni készül, még ha az övé is a rezidencia.* És a terv.. igen a terv. Nem szeretem a nyílt háborúkat, a bújócska izgalmasabb. De elsőként valami bemelegítőre gondoltam. Hallottál valaha a Fejtörők Erdejéről? Nem? Nos oda fogunk elsőként elmenni, már maga a neve is izgalmasan hangzik. Van ott egy ládika... amiben... nos mindenki meg fogja találni a számítását. Most távozom hercegnőm, az éjszaka a tiéd. *Évődve odapusszant egyet a hölgyemény arcára, majd kireppen az ablakon.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Kedd. Feb. 17, 2009 2:24 am

*A szépség kihasználható adottság. Mindig is tudta, hogy sokan fordultak meg utána, és ezzel soha nem is volt gondja, egy bizonyos pontig. Imád csábítani, de inkább csak játszani másokkal, szórakoztató, amikor egy férfi szíve csak érte repes és minden kérését teljesíti, akár kérdés nélkül is. Kihasználás? Mondhatnánk annak is, de egyszerűen magára vessen az, aki kihasználható, és csak a külső miatt bármire hajlandó, pedig közismert tény, hogy a legszebb nők, a legszámítóbbak, csupán a balga férfiak remélik azt, hogy egyszer kivételt találnak. Ascariel valahogy már elsőre kitűnt a balgák közül, hisz tudta, sejtette mit várhat tőle, azaz hogy nem tudhatja mit vár tőle, és ez még izgalmasabb volt. Sokkal nehezebb olyan valakit kijátszani, és jóval erőpróbálóbb is, aki sejti mire is készülünk. Épp ez keltette fel a nő érdeklődésért a sötét angyal iránt. Láncolni pedig nem is lehetne, előbb távozna az angyalok sorából, mintsem bárki is magához köthetné, hisz a legfőbb imádott dolog számára a szabadság. Mindig is a rabságtól rettegett legjobban, nem a haláltól, nem az elmúlástól, az csak a játék vége, a rabság viszont örök sínylődés, elviselhetetlen kín lenne számára.*
-Engem annyira ismersz amennyire én hagyom, és mindig úgy, ahogy én akarom. *Kacsint a férfire játékos mosollyal. Egy pillanatra elgondolkozik a sárkány és a vámpír párosán. Kiszámíthatatlanok lehetnek, mint ő maga, bár ki tudja, a gonosz kiszámíthatóbb, mint a semleges, hisz tudni, hogy többségében rosszban töri a fejét, míg a semlegesről sosem sejthető, hogy jó, vagy rossz a szándéka. Érdeklődve vizsgálgatja pár pillanatig a gyűrűt, majd gondolkodás nélkül felhúzza az ujjára az ékszert, és figyelmesen-érdeklődve hallgatja Ascariel szavait.* -Hm...értem. Jelzés. Szimbolum, és védelem is egyben. Igyekezni fogok nem játszadozni vele...de hát ismersz, számomra ez nagy kihívás. *Csábos mosoly, afféle sokat mondó, amiből tudni lehet, hogy azért olyannyira mégsem fogja törni magát, hogy időnként ne zavarja meg feleslegesen a férfit. Számára ezek a hatalmi játékok nem olyan nagy fontosságúak, még mondhatni kellemes szórakozás is, ha bosszanthatja kicsit. Aztán jönnek az érdekesebb dolgok.* -Fejtörők Erdeje? *Ízlelgeti a szót egy kicsit. Kellemes hangzása van, izgató, csábító.* -Mennék, akár már most. *Lelkesedik fel, de tudja, hogy egyelőre még itt kell maradni, kialakítani, befejezni, és még nem érkeztek meg a többiek sem. Ki tudja hányan lesznek végül? Aztán a férfi távozni készül.* -Az éjszaka...a nappal, az enyém, a tiéd...de most ez a láda foglalkoztat. Jó éjt uraság! *Játékosan ejti a nevet, jelezve, hogy természetesen nem gondolja komolyan a fölérendelt viszonyt. A puszit kellemesnek érzi, de most nem érez kedvet a viszonzáshoz. Játékos szárnyrebegtetéssel köszön csak el a távozótól. Pár percig még kedvtelve nézi hült helyét, majd feláll, és az arany trónushoz sétál. A teremmel szembefordulva peckesen kihúzza magát.* -Pihenj mindenki, úrnőtök szól hozzátok! *Méltóságteljesen ül le a trónusra, végül aztán kacagva saját kis magánjátékán helyezkedik el felhúzva lábait. Pontosan ilyen neki az élet, kellemes játék, borzongató viccelődés. Végül aztán még mindig mosolyogva áll fel, és sétál az ablakhoz. Nevetés bújkál szemei mögött, ahogy a mélybe tekint. A lenti szinteken még most is munka folyik, csinosítják a helyeket, talán az ő szobája is elkészült már...ha nem akkor számíthatnak haragjára, vagy nem...ezt még ő sem tudja. Még visszapillant az arany trónusra, majd nevetve röppen ki az ablakon, hogy megkeresse új lakhelyét. Egy ideig most itt fog időzni, hogy meddig az attól függ csak, hogy mennyire fogja szórakoztatónak érezni a helyzetet.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Pént. Feb. 20, 2009 11:14 pm

*Alakul a dolog, hümmög magában. Már egyre többen jelentkeznek be a fellegvárba, mégsem látott még sokakat, csak a két másik angyalt. A hóbortos hölgyikét, és az alatta szolgáló katonának is beillő magához hasonlatos sötétet. Ma érkezik a vámpír. Ez minden bizonnyal érdekes lesz. A sötét angyal a tegapi események után elgondolkozott, de végül meggyőzte magát, hogy a már eldöntött sorrenden nem fog változtatni, először az erdő, aztán a kastély. Erről nem tudnak még túl sokan, de ez változik amint kiadja a parancsokat. Azon töpreng magányában, hogy Chantriel mire jutott éjszaka a kis tündérkével. Vajon kiszedte belőle az információkat? Meg vannak hozzá a megfelelő módszerei. Belepillant a szoba közepén lebegő szívárványszín gömmbe, jönnek hozzá. Többen is. Akkor hát ideje fogadni őket. Helyet foglal egy bársonnyal bevont ébenfa karosszékben, míg szárnyait kiteríti maga mellett.* Szabad... *mormolja dallamosan.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Pént. Feb. 20, 2009 11:20 pm

*Hallotta hírét, hogy ma érkezik a vámpír, és talán egy sárkány is ellátogat Ascarielhez, ezt a mókát nem lehet csak úgy kihagyni. Tegnap kellően jól szórakozott a kis tündérrel, amúgy is közölni akarta, hogy mire jutott, mit szedett ki belőle, úgyhogy meg is célozza a fenti szobát...bár nem lépcsőzik, ahhoz kissé lusta. Néhány szárnycsapás, és már fent is van. Könnyed landolással ereszkedik le a padlóra, és csábos pillantással méri végig a férfit.* -Illik hozzád a bársony. *A gömbre pillant, bár nem érti teljesen működését, amúgy sincs hozzá sok köze, sosem kötötte le az ilyesmi. Kiszemel magának egy kényelmes kanapét, és ott helyezkedik el. Eligazítja a szárnyait, majd felhúzza a lábait, afféle kislányos tartásban, habár köze sincs a kislányokhoz semmilyen jellembeli vonásban. Az ablak felé pilltn, hisz nagy eséllyel a tornyot a többiek sem lépcsőmászás révén fogják megközelíteni, ha mégis, akkor már előre levonja a maga kis következtetéseit. Hát igen ő keményen ráfoghatjuk, hogy az az előre ítélő fajta, és ritkán változtat azon, amit kinézett valakiből.* -A tündér...amint megérkezetek mondom, mire jutottam. A kis cseles sok mindent tudott, bár nehezen adta meg magát. De tudod...amit akarok, elérem. *Csilingelő kacajjal nevet fel, de menten el is hallgat, amin kintről érkező zajára lesz figyelmes.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Pént. Feb. 20, 2009 11:31 pm

*Kintről nehezebb, mégis könnyed szránycsapások zaja hallatszik, nagyon is magasról. A holdvilág fényénél előbukkan a felhők takarásából egy sötét árny, mely a toronyból egészen kicsinek látszik, de ahogy íves spriálban közelít lefele, úgy látszik, hogy mégsem egy kis termetű lényről lehet szó. Egy smaraggszín pikkelyes sárkány tűnik fel, mintha csak le akarna csapni a torony csúcsára, pedig nem ez a célja. Hallotta, hogy mestere ma érkezik, kicsit később mint ő maga, mindazonáltal tiszteletét kívánja előtte tenni, hisz sokkal tartozik neki, ezért is jött ide, amint meghallotta a vámpír hívó szavát. Emellett Ascariel nagymester előtt is ideje bemutatkozni, így kívánja az illem. Amint a torony fölé ér, elhal hirtelen a nehéz szárnyak zaja, majd egy finom puffanás, és hamarosan az ablak előtt már egy nő áll fel éppen. Magas, karcsú alakja van, ruganyos, melyet pikkelyes páncél fed, nem véletlenül. Sötét haja van, elefántcsontszín bőre, de a szemei... különleges, mégis a nő eredeti mivoltának vadságáról árulkodnak, mikor az harcba száll az égen, ahova teremtetett eredetileg. Élénkzöldek, mégis elipszis pupillák szelik ketté a szép íriszeket. Tartása büszke, arca határozott és komoly. Odasétál az angyal elé, és meghajol. * Ascariel nagymester!*Mondja tisztelettel, miközben újra kiegyenesedik. Hangja kellemes női hang, mégis kissé rekedtes, mintha még így, ember alakban is fortyogna a torkában a perzselő gyehenna, mellyel ellenségeit a halál kezeire adja az utolsó szó jogán. * A nevem Gilrael és úgy értesültem, mester, Indulala ma érkezik meg. Szeretném magam is fogadni őt, ha nincs ellene kifogás.* Mondja csendesen de érhetően. Amennyiben nincsen, a másik személy, a másik angyal fele fordul és felé is meghajol, majd félre áll, és csendben várakozik, amennyiben tőle nem kérdeznek semmit. *

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Pént. Feb. 20, 2009 11:43 pm

*Sötét színű folt úszik át a holdvilág által bevilágított sávon, miközben cikcakkosan repülve, könnyedén belebben az ablakon. Már így denevér alakjában is látja, hogy talán túl sokan vannak, bár mindegyiket ismeri. Tesz egy cikázó kört a szoba mennyezeténél, aztán az ablak előtt , mint egy helikopter megáll egy percre, s fekete sűrű pára kezd szárnyaiból kibontakozni. Néhány pillanat csak, s egy, a maga nemében még mindig egzotikus hölgy áll a holdfényben, mely simogatóan körülveszi alakját. Nem szól semmit, csak pirosló ajkait húzza kétes mosolyba. * - Üdvözöllek benneteket* mondja, s kezeit arca előtt összetéve fejet hajt a jelenlévők felé. ~ Na igen, mindet ismerem... Lám, még a sárkány is eleget tett hívó szavamnak, bár nem reméltem hogy ilyen hamar ideér. De vajon mit akar Ascariel, és Chantriel?~ Villan át az ágyán a kérdés. Fekete szeme megvillan a sötétben, ahogy körbenéz mindenkin. Jó ideje már hogy a két angyallal sem találkozott. Két külön személy, mégis mint két tojás. Na igen, azok a régi kedves századok, mikor még a viszály volt az úr, amit ők keltettek. * Ahogy telik az idő, lassan kényelmesen, mint aki otthon van, nekitámaszkodik az egyik falrésznek, lazán. Arca szokatlanul jó színben van, nem rég szívott vért, s ruhája is kicsit más. könnyed, mégis elegáns, zöld színű nyári ruha, mely mint egy fátyol fedi a testét, merész kivágásokkal tarkítva, hogy a kíváncsi szemek kellően elkalandozhassanak. Na igen, a külsőségekre mindig is adott*
- Látom már itt vagy egy ideje. Mi a tervetek?* kérdi hideg hangon, csak a szemében csillan az érdeklődés. A sárkánnyal egyenlőre nem foglalkozik*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Pént. Feb. 20, 2009 11:59 pm

*Felpillant ahogy belép szíve hölgye. Már éppen a nyelvén lenne hogy már vártalak, amikor Chantriel belefolytja a szót. Csettint egyet a nyelvével.* Valóban, az ágynemű is bársony. *Kacsint.Pontosan tudja, hogy a pajkos kis angyal igen veszedelmes hatalmú misztikus lény, sok halandó esett már áldozatul annak, hogy lebecsülte a csábító szempár tulajdonosát. Kiváncsian várja, hogy mit sikerült kipréselnie a szárnyas kis teremtményből, de a nő magabiztos mosolyából itélve a tündér még azt is elmondta, amit nem akart, vagy nem tudott. A smaragsárkány érkezése elvonja a tekintetét. Kedvére való szín, ugyanaz, amivel ő szokta méregetni a külvilágot. A zöld a semlegesek, illetve a jó sárkányok színe. Furcsa szinfoltja lesz ennek a sötét társaságnak, de hát ilyen is kell ide, mint egy élő lelkiismeret. A páncél míves csiszolása a sajátjára emlékezteti. Ám a sajátja fekete és ezüst. A holdlunírból készült mágikus fém, amit nem is lehet evilágon megtalálni, csak a meteoritokból tudják kinyerni a mágusok. A sötét angyal ettől függetlenül nem szívleli a sárkányokat, még emberi alakban sem. Az angyalok karikatúrái. Gőgösek, és gátlástalanok, akik csak a kincseik halmozásába őrülnek bele. Persze magának sem vallaná be, hogy ő maga is ilyen. Az érkező nőt már talpon fogadja, és amikor az meghajol, a kezét kinyújtja felé, de nem azért hogy megérintse, hanem hogy intsen neki.* Kelj fel barátom. A mestered érkezik. *Biccent a beszálló denevér felé majd a fotelje felé tekint, de végül nem ül le, és a nő át is változik.* Végre felkelt a hold, és a körünkben üdvözülhetünk Indulala. *Hangja gunyoros, de aztán elneveti magát, és megdöngeti a nő vállát, mint egy régi ismerősét.* A vazallusod már előtted érkezett, a rendelezésedre áll. Hogy mik a terveink? Megszilárdítani a hatalmunkat úgy, hogy egymás hátát védjük. De erről az ijfú hölgy fog beszélni. *Foglal most már helyet, és a nőknek is int, hogy keressenek foteleket. Megfúj egy a nyakában lógó sípot (semmilyen hang nem hallatszik) amire láthatatlan szolgák kristálypoharakban mandulanektárt szolgálnak fel.* Gilrael, honnan vetődtél ide? *szegezi a sárkánynak a kérdést*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Szomb. Feb. 21, 2009 12:07 am

*Jól hallotta, hogy érkeznek már a többiek is, először a sárkány, peckesen...úgy fest sokra tartja magát. De ő sosem kedvelte a sárkányokat, valahogy túlzottan is süt belőlük az agresszió, és akkor a vámpír, úgyancsak. Látásból ismeri régről, de nem jól, nem is akarja jól. Ramitielnek igaza van, vele ért egyet, ezek a lények megbízhatatlannak számítottak mindig is a szemében. Most is halvány kétkedés csillan meg halvány szürkés íriszében, de visszafogja magát, csendben hallgatja végig a sárkány bemutatkozását, végül fel is áll a kanapéról, és egy szárnyrebbentéssel, apró biccentéssel üdvözli.* -Chantriel. *Mondja el a nevét, többet egyelőre nem szándékozik, majd meglátjuk, mi lesz a beszélgetés menete. Azért őket nem ismeri, muszáj valamelyest hevességét korlátoznia, Ascariel biztosan nem örülne neki, ha összetűzésb keveredne bármelyik érkezővel is. Nem olyanok, mint Ratimiel, a régi hű társ, akinél tudta mindig hol a határ, és csak nagyon óvatosan lépte ár. Senki se járna jól, ha összecsapnának, akkor pedig minek kockáztatni, de a kellemes hecc kedvéért a határokat mégis csak jó néha tologatni. Érkezik aztán a vámpír is. Egyenrangú lesz vele, azaz majdnem teljesen, tehát őt máshogy kell kezelnie, ezt is még meg kell szokni. A hideg hangnek nem szimpatikus neki, hisz ez tipikusan az, amiből bármikor kitörhet a támadó ösztön. Látszik a nőn, hogy ma már evett, hisz ereje teljében van, pirospozsgás. Szánalmas létformának tartja a vámpírokat, tisztátalanok az angyalokhoz képest. Rég látta a nőt, szinte már a nevére sem emlékezett, de egy kis emlékfrissítés soha sem árt.* -Indulala. *Újabb biccentés, többet nem tesz. Akkor sem ereszkedne tédre, vagy hajolna meg valaki előtt, ha az élete függne tőle. Innentől már csak figyeli a szóváltást, egyelőre nem szól közbe, csak amikor úgymond őt szólítják. A fiatal hölgy hallatán eléggé felvonja a szemöldökét.* -Rendben fiatalúr. *Pajkosan mosolyodik el, majd végül a másik kettő felé pillant.* -Amiről én tudok, móka, és kacagás lesz...úgy hiszem. A Fejtörők Erdejéről nem tudom hallottatok-e már, én Ascariel hírei előtt még nem, de tegnap mit adj isten összefutottam egy szószátyár kis tündérrel. *Huncut mosoly, hát igen ebből látszik, hogy az a tündérke nem magától volt annyira szószátyár.* -Az erdő helyszínét térkép jelöli, a szobámban van, ha mégis hazudott volna...hát azt kétlem, hogy megmerné tenni, de egyelőre még él, tehát utólag is kiderülhet sok minden. Ami viszont biztos, hogy az erdőben lévő ládát, mely mindenki számára a legszükségesebbet rejti, 5 csapda védi, akadályok, nehézségük fokozatosan nő, ahogy a láda közeledik. A tündér szerint feletébb bonyolultak, és egy valaki nem tudna átjutni rajtuk, különböző tudást igényel minden akadály. *Sejtelmes hangon beszél, mintha ez valami esti kis rémtörténet lenne, majd végül nevetve rántja meg a vállát.* -Persze lehet, hogy csak el akar ijeszteni, de nekem mókásnak hangzik, jó szórakozás lesz ez. *Aztán a sárkányra pillant, hisz Ascariel őt kérdezte másodszor, hát várja a válaszát.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Szomb. Feb. 21, 2009 12:26 am

* Ő maga illedelmesen félre áll, mikro is érkezik a mestere, Indulala. Halbány mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a nő belépőjét szemléli, elismeréssel adózik neki. Ki tudja, talán igaza van Ascarielnek, hogy egy kevésbé sötét lélek is vetődött közéjük. Hisz a többséggel ellentétben ő mint sárkány, nem a kincseit hajtja, bár néhány fontos tárgy számára is van, azokat őrzi az utolsó csepp véréig, de felesleges kincshalmozásba sose kezdett. Neki a harc a lételeme és a szabadság, melyet az égbolt jelképez, a szabad szelek röptető lendülete és frissítő illata, mely a magas hegyekből érkezik, ahol leginkább otthon érzi magát a sárkány.Csendben szemléli Ascariel és Indulala üdvözlését, sejtése sincs, honnan ismerhetik egymást. Ő maga is csak ritkán találkozik Indulalával, s bár az adósa a vámpírnak, ettől függetlenül mindig is kedvelte. Mikor Ascariel int nekik, hogy foglaljanak helyet, ő is így tesz bár kissé mintha feszengene. Egyedül ő itt, aki a második körből való, alacsonyabb rangú, emellett nincs hozzászokva emberi formájához kellően, ritkán utazik így, mostanság volt csak kénytelen hosszabb ideig így megjelenni, hiszen a fellegvárban sárkányként nem közlekedhet. Csak némán forgatja a mandulanektáros poharat a kezében, miközben a másik angyal Chantriel beszámolóját hallgatja.Érdekesnek találja. A legtöbb sárkány erre csak fittyet hányna, hogy porig égeti az erdőt, és lesz ami lesz, de ő nem ennek a híve. Ha már van erő, amely a védelmi rendszerrel foglalkozik, érdemes velük összedolgozni, mindazonáltal a harcból kivenné a részét mindeképp, s maga is megnézni, mit rejthetnek a csapdák. Bár sárkány bőre nagyon ellenálló, speciális fegyver és varázslat képes fogni, tudja, hogy vigyáznia kell magára. Épp Indulala rá az élő bizonyíték, hiszen a vámpír már egyszer kihúzta őt a bajból. Mindazonáltal nem ad hangot gondolatainak, nem tartaná illőnek ebben a társaságban és amúgy is szereti inkább megfontolnia dolgokat, mielőtt szóra emelkedne vagy cselekedne. Csupán a csata heve az, mely képes belőle hirtelen döntéseket kicsikarni, amik azonban, hála a hosszú évek tapasztalatainak, általában jók szoktak lenni. Mikor azonban Ascariel felé fordul, kissé meglepetten emeli fel fejét. Bár határozottsága a régi, mégis tudja, hogy itt a szava vajmi keveset ér, maximum formalitás. Tiszteli a tudást, s most jelen helyzetben ennek hajt fejet, hiszen a 3 másikhoz képest ő még tapasztalatlan és fiatal, csiszolandó és formálható, lehetőségekre való alap, ha tudják kezelni és formálni.* Alig két napja érkeztem ide, nagymester. Eredeti szállásom, melyet állandónak nevezhetek, messze van innen, a Skandináv hegyvidék gerincei között. Fajtámból sokan élnek ott, bár jómagam inkább egyedül. Engem nem a mágikus kincsek éltetnek, mint legtöbbünket, így szálláshelyem sem mondható olyannyira állandónak. Változik a széllel együtt. * feleli csendesen, rekedtes hangján. Épp csak a füst nem száll fel a torkából.*

Téma: Re: Sötét Torony - Ascariel rezidenciája Szomb. Feb. 21, 2009 12:43 am

* Lassú és fájdalmasak a percek, amiket az angyalok között kel eltöltenie. Miként nekik, neki is van előítélete, de ha lehet, akkor Chantriel-t még jobban megveti. ~ Fehér angyal, na persze. Csak annyira, mint amennyire mi hívők vagyunk~ furcsa, gunyoros fény villan a szemében, és egyenesen rá, a kiszemeltre néz, de Ascariel elvonja a figyelmét.AZtért még egy köszöntést oda vet a egvetett nőnek* -Chantriel* A vállon veregetés s igen csak szokatlan a férfitől, s fel is húzza szemöldökét, majd mikor az ég sötét szülötte elneveti magát ő is megereszt egy mosolyt, amit jó szándékkal is inkább véres vicsorgásnak lehet nevezni, szemfogai is kivillannak szép ajkai alól* -Igen, a hold az én szövetségesem, és ár türelmetlenül vártam hogy felébresszen* felel még az angyalnak, mielőtt Chantriel beszélni kezd. A kis tünde és az angyal esete annyira nem köti le, mint inkább a láda. És a csapdák. Figyeli Gilrael reakcióját, pontosan tudja mi játszódik le benne, hiszen ismeri a reakcióit, ismeri, mintha a lánya volna.* _meglehetősen érdekes történet*teszi hozzá immár a nektárt forgatva a kezében, s közben meglehetősen lekicsinylő pillantást vet Ascarielle, direkt is megjelenítve állatias, igazi vámpír formáját. Tekintete azt súgja:~ Látom az évezredek alatt sem változott a humorérzéked, de csalódnod kell, a sértést nem veszem fel. ~ Ascariel ismerhetné ár annyira, hogy tudja, ő nem él ilyenekkel, mégha azok mágikus italok is, ő maga csak a vért kedveli, így hát le is teszi a poharat. Kéynelmes pózba nem helyezkedik, nem szándékozik sok időt it tölteni, noha a férfi célja világos volt előtte immár, csak a mértet nem érti még, s ez bosszantja. Na meg az a végtelen megvetés, d ehát ez mindig is így volt, már egészen hiányoztak neki azok a szurkálódások és bosszantások, amiket ők ketten, Indulala és Chantriel egymással szemben elkövettek. Miután a beszámoló azonban véget ért, és Girael vezsi át a szót, kedves mosoly terül szét arcán, felváltva az állatias vicsort. kedveli a sárkányt, s bár érdek e hogy maga ellett tartsa, talált valamit a jellemében, ami igazán a kedvére való. De mint általában, a sárkány most sem mond többet annál, amint ami feltétlen szükséges, így most ő veszi át a beszélgetés kezdeményezését, remélve hogy ezzel be is rekeszti a mai estét*
-Nos, és mit is akarunk mi attól az erdőtől. Mit is mondtál?* Fordult megjátszva magát a másik nőhöz* -Fejtörők erdeje? Mókás egy név. Mindazonáltal biztos remekül elszórakoztál a kis játékszereddel* utal a tündérre*