Tükörterem

*Victoria felkacag.* A mágia mindenre képes. *Mondja, majd megrázza a fejét; hosszú fürtjei csak úgy cikáznak arca körül.* Nem, dehogyis, semmi baj. Csak kicsit félelmetes egy hely. Majd meglátod. *Kacsint egyet. Ahogy belépnek, meg lehet látni a sok-sok tükörképet; a két lány rengeteg személyben mutatkozik meg. Itt a labirintus elején nincs sok mágia, viszont egyre beljebb... ott már veszélyesebb a dolog. A fél-tünde egyszerű, emberi léptekkel megy, hogy társa be tudja érni, és együtt vágjanak bele a kalandba.* És amúgy hogyhogy erre jártál? Nem nagyon láttam most erre senkit, húsz perc múlva óra is van, már mindenki készül. Jut eszembe, jó gyorsnak kell lennünk, ha nem akarunk elkésni. *Teszi hozzá, és elhúzza a száját. Mágiának még semmi jele a labirintusban, csak sima tükörfolyosót látni.
Eddig a pillanatig. Hirtelen hangos hörgés rázza meg a helyiséget, és az erős fény enyhe, homályos sötétséggé válik. A tükörben nem igazán lehet kivenni az alakokat, de annyit látni lehet, hogy ezek már nem a jól megszokott arcok.* Lumos! *Varázsol egy pillanat alatt egy kis fényt a lányka, és a két szaktárs megpillanthatja a szemtől szembeni igazságot; két felakasztott hulla lebeg a tükörben. A két test szájából halk hörgések törnek fel, testüket vér borítja, és arcuk egyezik a lányokéval. Victoria nyel egyet.* Erről beszéltem... *Suttogja. Eszébe jut a múltkori eset, ami hasonló volt, csak éppen nem voltak felakasztva.*

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

*A két hulla láttán Gaea hátraretten.*
-Ez szörnyű!
*Eszébe jutnak a szülei, és nem is mer többet odanézni.*
-Menjünk tovább!
*Igyekszik nem nézni a tükrökre, de az a hátborzongató hörgés kíséri a lépteit.*
-És ez rosszabb lesz azt mondod?... Ki is ... ki is nyúlnak majd a keretükből?
~Na most kicsit betojtam.~ *Gondolja Gaea, és már cseppet sincs kedve nevetni, de még vigyorogni sem. ... A következő tükör sem jobb, amibe véletlenül belenéz. Ott éppenséggel a bele bugyog elő, és a látvány sokkolólag hat a lányra. Főleg mivel látja a sebet felnyílni a hasán.*
-Ez...*Próbál nem hányingeresen levegőt venni* - Ez ... mindig ilyen szörnyű?

//FAGY//

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

//Ééés olvadás//

*A továbbmenésre való utasítást szívesen fogadja a lány, éppen már mondani akarta. Kissé sietősebb léptekkel halad, lefelé néz közben. Lépéseit most sem lehet hallani, teljes csend van. Egy kérdés érkezik felé, mire a szaktársára pillant.*
Bármi megtörténhet... *Mondja kissé rekedtes hangon, majd halványan elmosolyodik.* Azért remélem az nem lesz. *Mondja biztatóan, bár így belegondolva tényleg meglehet. Ahogy lépkednek, a felakasztott hullák eltűnnek, és az egyszerű lányok visszatérnek; nem sokáig. Mintha felfelé és lefelé húzná őket valami láthatatlan erő, középen szétszakadnak. Vér folyik mindenhol, de ezt kívülről eddig nem lehetett érezni. Eddig. Ahogy a két lány "szétszakad", vér kezd fröcsögni mindenfelé, de nem csak a tükörben, a valódi énjükre is csöppen egy pár csepp. Erre Victoriának eláll a lélegzete, arca falfehér lesz.*
Ennyit erről. *Mondja, és szinte futni kezd, de természetesen csak emberi tempójában. Lassan minden vér eltűnik, egyszerű tükrök veszik körül a két társat. Igen, körülveszik őket - teljesen. Se előre, se hátra nem lehet menni, egy ajtó nélküli szobába csöppentek.*
És most mit csinálunk? *Kérdezi tehetetlenül a fél-tünde. Haja kissé összekócolódva omlik a vállára, göndör fürtjei már szinte teljesen kiegyenesedtek. Ahogy oldalra pillant, meglát egy tükröt, ami lilás fénnyel világít. Felszíne, mint a tó megtört tükre, körkörös játékot játszik. Victoria int egyet Gaeának, és közelebb lép. Egyik ujjával hozzáér, mire az beszippantja, és egy teljesen új helyszínen vannak, amit teljes sötétség fed; semmit nem lehet látni.*

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

*Gaea követi a Victoriát mindenhova, bár tény, hogy kissé forgolódik a gyomra a sok vértől, de csakis az élethűsége miatt.* ~Fel a fejjel kiscsaj!~ *Szól magára, hiszen Illúzió-mágia használóként nem lehet olyan rossz a helyzet, és erre figyelmezteti is magát. Elvégre a tükröket csak masszív illúziókkal látták el, semmi több.*
-Akkor most azt hiszem, én jövök. *Szól Viknek, és előkapja a pálcáját.* -Szemeket becsukni, mert ez húzós lesz!
*Kezében a pálcával két varázslat ötlik fel benne, ami segítheti a további útjukat. A patrónus, és az éteri fény. Mivel a mindkettő csak olyan helyzetben használ igazán, amikor valós az ellenfél, ezt a kettőt el is veti. Viszont talál egy jobbat. Gyorsan ellövi az uróra varázslatot, és a saját hologramját vetíti a sötét terembe, ami annyi fényt kelt csupán, hogy lássanak valamellyest. A tünde csupán egy határozott varázslatszót hall:
-Ufflivuem! *És megjelenis Gaea fénylő hologramja mellette, majd egy mozgó a másik oldalán, aki a valódi Gaea.*
-Nem vakító, de valami.
*Mondja, és a társára kacsint, amit lehet, hogy a másik nem is lát. A fény csupán arra elég, hogy utat találjanak, de arra szerencsére nem, hogy a hamis tükörképekből túl sokat észlelhessenek.*
-Rés van a tökrök között! ... Nézd csak! ... *jobb kéz felé mutat, és el is indul a tünde előtt, egy szűk ajtó nyílású rés felé.*

_________________
Egy érző szív, kőburkolattal.
Szerinted mi van a kezében?
Famulusát Bátornak hívják.

*Victoria a kacsintásra elmosolyodik. Gaea hologramja világít nekik a sötétségben, ami mutatja az utat, viszont a tükörképeket szerencsére nem nagyon látják így. A tünde társa megpillant egy rést, és közelebb lép. Ezalatt Vic hihetetlen gyorsaságával mellélép. Előreengedi a másikat, és kissé lehajolva ő is átlép a résen. Vakítóan fényes helyre kerülnek, illetve ez után a sötétség után ez annak tűnik. Pár pillanat hunyorgás után a féltünde megpillantja a helyet; egy kisebb édenkert szerű folyosón vannak, viszont ahogy a növényekhez közelítenek, egy üveg állja az útjukat; a tükör. Mert mindez csak a mágia szüleménye. A két szaktárs fehér, lenge ruhával, széles mosollyal álldogál valódi énjükkel szemben. Gaea tükörképe hirtelen megszólal.*
Itt menjetek jobbra! Akkor gyorsan kijuttok, és ennyi az egésznek. *Mondja, és széles mosollyal bámul a három dimenziós önmagára. Victoria is elmosolyodik.*
Akkor arra megyünk? *Kérdezi bizakodva a valódi lánytól, mire hangos, hörgésszerű kiáltás hangzik fel mögöttük. Ahogy a lányok megfordulnak, megpillanthatják, hogy a folyosó másik falán, ahol az előző repedés van, ott nincs semmi zöld, semmi fehér, semmi mosoly, semmi természet. Nagy, sötét, éjszakai puszta, ahogy két katonának besorozott lányka áll. Arcuk iszaptól mocskos, egyenruhájuk itt-ott szakadt. Mögöttük egy tábortűz szerű hely, a füst magasan száll fölfelé. Itt Victoria tükörképe szólal meg rekedt hangon. Ahogy arca megmoccan, egy enyhe fény világít rá; látni lehet, hogy a hús cafatokban hiányzik róla, vörös csíkokban folyik a vér a ruhájára, épp úgy, mint Gaea képmásának.*
Hazudik a ringyó! Balra kell menni, ne higgyetek annak a kis szarházinak! *Kiált a Victoria hasonmás úgy, ahogy a tündelány soha nem is beszélne. Hátulról egy újabb üvöltés hallatszik, majd egy hangos dörrenés, és a két fekete árny elbukik. A naxis diák újra az édenkert felé fordul, ahol mása még mindig kedves mosollyal pillantgat a jobb oldali irányba.*
Most.... most mit csinálunk? *Bizonytalanodik el, majd hangos sikoly rázza meg a helyiséget. A tündelény bokájánál egy élőhalott katona csúszik-mászik. Ruhája vértől csöpög, arcán itt ott csak a koponyája látszik. A tünde hátraugrik - saját maga elől. Gaeával sem történik más, az ő élőhalott tükörképe is odacsúszik hozzá. A két tükörből előtört halottnak halk, ijesztő nyekergés törik fel néha-néha a torkából.*

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

*Amikor sikeresen átjutottak a sötét akadályon, egy újabb elé kerülnek. A fehér ruhások, és a rohadó katonák oximoronja eléggé rémisztő egyveleget alkot.**
-Utálom a vért folyni látni! *Sikít fel halkan, és belarúg a katonába, aki az ő rothadó, arcát viseli. ... illetve belerúgna, ... ha nem ez is illúzió lenne! De az! Emlékezteti magát a lány, és Victoria felé fordul.*
-Ezt figyeld! *Mondja, és lehajol a hasonmásához, miközben társa a saját hullájával majdhogynem kergetőzik lassan.*
-Ha hozzáérsz érezheted, hogy a test képlékenyebb. Nem olyan a tapintása, mint egy hús-vér dögnek. Nem nyírkos, de nem is száraz. Nincs hőérzete, sem jegessége. Nézd csak meg?
*És az ujját belenyomja a felé kapaszkodó hasonmás szemébe. Vér és egyéb alvadékok folynak a lány ujjai mellett kifele, amitől felfordul a gyomra, és majdnem lehányja áldozatát, de szépen kikanyarítja a szobahőmérsékletű szemet az üregéből, és felemeli.*
-Látod? *És a fél-tünde felé mutatja.*
- Ha valós lenne, akkor most éreztem volna bármit is, de ez annyira tökéletes hologramm, hogy csuda, de attól még holocucc.
*Újabb varázslatra készül, de a társa felé fordul, miközben a fehérruhások felé bök a fejével.*
-Ha akarsz, halgass rájuk, de én inkább erre hallgatnék.
*Ezzel a szemből egy szép pillangót varázsol a pálcájával.*
-Animale fictum! ... Én őt követem. ... Aztán lesz ami lesz. *Ezzel eltűnik a pillangó után a bal kanyarban, majd visszaszól:*
-Akkor jössz?
*Majd elakad a lélegzete. Ugyanis olyan, mintha megérkeztek volna a kijárathoz, csak éppen nem érti, hogy miért vannak az ajtó előtt a tanárjaik, és miért néznek rájuk olyan nagyon rondán. És legfőképpen ... miért élettelen a tekintetük.*
~Na most van végem!~ *Gondolja Gaea, és földbe gyökerezik a lába.* ~Ez nem hasonmás!~
*Pedig az, ugyanis felnéz az egyik csukja alól egy nő, és a saját arcát látja benne.*

_________________
Egy érző szív, kőburkolattal.
Szerinted mi van a kezében?
Famulusát Bátornak hívják.

*Amikor Gaea az ujjával kiszedi a hasonmása szemét, Vitoriának felfordul a gyomra. Ő is hozzáér saját arca véres, kiszakadt részéhez, és végigsimítja. Halk, kényszeres kacagás tör fel belőle.*
Hát ez azért durva. Pedig teljesen élethűnek látszanak. *Pillant a holttestére, majd halvány mosollyal a vigyorgó tükörképére pillant.* Menjünk arra, amerre szeretnéd, én nem tudok dönteni. Bár tutira úgy van, megcsinálva, hogy amerre a biztatóbb jelenségek mutatnak, arra van a zsákutca. *Mosolyog a társára halványan.* Jövök! *Kiáltja gyorsan, és egy apró pillanat alatt, hihetetlen gyorsasággal éri be új barátnőjét. Ahogy mennek, megpillantanak valamit, ami a kijárathoz hasonlít legjobban, viszont a tanárok állnak benne. Komor, dühös tekintetük nem sok jót ígér a mai napra. Viszont... mintha nem is a valódi tanárok lennének, olyan... gonoszak. Ahogy az egyik nő felpillant a csuklyája alatt, látni lehet, hogy Gaea arcát viseli. Spriccelő vér, élőholtak, semmi nem zavarta meg jobban Victoriát, mint ez.*
Most... most akkor ez hogy van? *Értetlenkedik csengő-bongó, gyönyörű és nőies hangján. Egy másik nő is felpillant, Vic arcával, majd sorra az összes alak; a négy szakvezető. De az arcuk mintha mást tükrözne, mint eddig... talán bosszút, vagy támadási vágyat, vagy bármit, de semmi kedvesség nincs. Jericho professzor, a lányok szakvezetője és az iskola egyik igazgatója lép először előre. Halk morgás hallatszik a furcsa személyek felől, mintha zombik lennének, vagy ki tudja? Mivel itt már hat ellenség van, nehezebb dolog lenne őket testi harcban legyőzni. Kaen felemeli az egyik kezét, egy ollót tart benne. Megfordul, és a Victoria arcú tanárhoz lép. Megfogja az arcát, szétfeszíti, és az ollóval erősen belevág. A valódi Victoria erre felsikkant; érzi, ahogy a hideg olló az arcához ér, mindent érez, amit a testi mása is. Arcához kap, de semmi nem történik, csak az a fájdalom... Cirelin tanárnő lép most előre, ahogy Kaen pár vágás után a földre dogja szerencsétlen nőt; arcából folyó vér kacskaringósan táncol előre. Az imént közelebb lépett hölgy most Gaea tanári mása felé fordul. Pálcáját a torkára szögezi, mire az áldozata kifeszül, szájából éles vércsík serken ki. Teste megemelkedik, erőteljesen remeg, és többször megrázkódik, mintha valamilyen epilepsziás roham lenne. Valódi személye érezheti a torkát égető vért, és a testrészei görcsös fájdalmát, mindent, amit képmása is.*
Ne csinálják! *Kiált fel, mire a két igazgató egy emberként fordul felé; szemük vérben izzik, fogukat a diákokra vicsorítják, mintha csak megvadult állatok lennének.*
Menjetek innen! *Hörgi átszellemülten Kaen tanárúr zombi mása, mire Victoria ségélykérőn pillant társára.*

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

*Gaea amikor látja, hogy a hasonmása fájdalma őrá is ugyanazzal a hatással van, és a tünde-lány sem érez másként, aggódóan néz a társára.*
-Bajban vagyunk, ugye tudod? ... Egyetlen ötletem van, ... *Felnyőg egy újabb fájdalomhullámtól, amikor a hasonmásába gyomortájon megforgatják a varázspálcát. Majd levegő után kapkodva folytatja.* ... Ha van nálad vörös faggyúgyertya, úgy legalább fél tucat, de négy jobb lenne, mert Bebörtönző varázslattal próbálkozhatnánk.
*Aztán eszébe jut, hogy csak egy szem faggyúgyertya van nála, az is sima, de azt akkor sem adná, ha élve nyúznák, mert az kell a famulusához.*
-De mivel nincs szerintem, ez az ötlet rajtunk nem segít. *Egy újabb sikollyal elnémul, mert a pálca a hasonmása ujjait kezdi egyenként pörkölni. majd összegörnyes elfehéredő arccal, és térdre rogy.*

_________________
Egy érző szív, kőburkolattal.
Szerinted mi van a kezében?
Famulusát Bátornak hívják.

*Victoria kissé szenvedő arccal hallgatja a barátnőjét, és a gyertyákra vonatkozó kérdésre csak egy halk nyögéssel válaszol. Őt Kaen igazgató zombi mása kínozza, ahogy sebeit erősen végigsimítja, majd egy egy erős nyomást érezhet a gyomrában. Erre kissé összegörnyed. Látja, hogy barátnője szinte teljesen összerogyik, hirtelen erős harag fogja el.*
Ők nem emberek... ők is csak hologramok. *Morogja maga elé, és előrelép. Pálcáját előkapja, és kimond egy igét.* Ecto Bravia! *Kiáltja, és suhint egyet a hologramok felé, mire erőteljes lökéshullám rázza meg a helyiséget. Egy erősebb ütődést éreznek az érkezésnél, viszont azonnal minden érzés abbamarad. A négy szakvezető és a két hasonmás teste a földre kerül, és ebben a pillanatban kiszárad, bebarnul, és megrepedezik, mintha homokból lenne. Vitoria odalép, leguggol az egyikhez, és egyik ujjával hozzáér, mire az beomlik, és egyszerű, száraz homok lesz belőle. A helyszín hirtelen villogni kezd, sötétség, erős fény, majd megint vak sötétség. A fél-tünde felpillant, és hunyorog. Pár pillanat után újra világos lesz, és egy kapu előtt állnak, ami mögött ott lapul a megszokott előterem. A lányka erre elmosolyodik.*
Hát ez furcsa volt. De azért tapasztalat. Nem? *Kérdezi barátnőjére pillantva halvány mosollyal, és átlép az ajtón.*

_________________
Victoria, a fél-tünde lány a híres Lassenien család fiatal sarja. Természetesen Nellondban született, viszont most a Nezabaron tanul Naxeldires diákként. (:
Elisaveta Mira multikaraktere.

*Eláll a szava a fél-tünde bravúros megmozdulásától, ahogy egy pillanat alatt elintézi egy nem is enyhe erejű varázslattal az ellenfeleket, és így megszabadítja a kínoktól őt.*
~Leköteleztél!~ *Gondolja, és úgy is érzi.* ~Azt hiszem, szereztem egy barátot.... vagy legalábbis az életemet őrá már rá bíznám nyugodtan, az tuti!~
-Szép volt. *Mosolyog halkan Victoriára, amikor az kezével belenyúl a zombi maradványaiba. Onnan homoknak néz ki, ahogy kiegyenesedik, és örül, hogy a fájdalom elmúlt teljesen. Már levegőt is mer venni. Aztán elsötétedik minden, és aggódva felnyög halkan amikor azt hiszi, újabb rémség következik, de helyette a labirintus csupán kegyesen kiengedi őket.*
-De jó! *Mondja szinte maga elé, hiszen a fél-tünde nem is hallhatja, olyan gyorsan szökken át a labirintus kijáratán.
Kifele a lány után még belerúgna a homokbuckákba, de azok már eltűntek. ... Újabb illúzió. ~Van mit tanulnom még.~ *Fintorodik el, és úgy dönt, ennyi mára elég. Neki mára hosszú volt a nap.*

_________________
Egy érző szív, kőburkolattal.
Szerinted mi van a kezében?
Famulusát Bátornak hívják.

*Egy kis lila teremtmény futkos össze vissza a teremben, a tükrökben figyelve különböző alakjait. Eléggé furcsa, gurgulázó hangot adva ki, miközben szedi apró lábait. Néha-néha egy fiú felnevet, a kis lényen. aki egy tükörnek dőlve ül, és rajzolja le a kis golymókot. Eléggé elvannak itt már egy ideje. Hiszen régen mozdultak ki. Cletis pedig boldogan pózol egy nagy kerek csokis süti áráért, amit este vehet birtokába. A fiú kezei gyorsan, és eléggé profi módon mozognak a rajzlapon. És gyorsan kivehető lesz a kis lény szőrős sziluettje.*

_________________

Andrey Bogdan Multikaraktere
Előtörténet

*Egy mosómedve sziluettje is megjelent a lila teremtmény alakja mellett, miközben izgatottan szimatolta a rég nem látott szőrmókot. Egy csillingelő nevetés hallatszott a távolból, majd egy lány tűnt fel Anthon mellett, leguggolva, kíváncsian nézve a rajzlapot *- Nem is tudtam, hogy ilyen szépen rajzolsz, bátyóó!* motyogta ámuldozva, miközben adott egy puszit a fiúnak. *- Hogy vagy, Anthon? Olyan rég nem láttalak .. Kerestelek, de nem voltál a szobádban, és mégegyszer nem fogok felmenni a második emeletre, az biztos. Nagyon utálatosak azok a fiúk .. Tisztelet a kivétel.* mondta, az elején kissé sértődötten, de a beszéde végére teljesen felvidult.*- Avrillel mi van? Nem láttam őt sem réég .. Legutoljára Nellondban találkoztunk, és ott összefuttam Rufinával is. Tudtad, hogy ő meg Rositsa tudtak rólam?* kérdezte naagy, csillógó szemekkel, miközben bátyjára pillantott. Kivételesen sokat jár a szája, nem szokott ennyit beszélni senkivel sem, csak .. Anthont kivételesen kedveli a családból, és mivel rég nem találkozott vele, most kitálalt - elmondta minden óhaját, sóhaját. Közben a mosómaci megilletőldve közeledik a kis lila teremtményhez, közbe-közbe gazdájára pillantva.*

_________________
16 éves fél-véla boszorkány, aki általában vidám, csendes és nyugodt teremtés, bár az utóbbi időben túl sok dolog történt vele ahhoz, hogy kellőképpen megváltozzon. Hűséges típus, tipikus mentalista, megfontoló, aki minden apróságra figyel. Néha elfogja a hév, és meggondolatlanul cselekszik, bár ez ritka dolog. Daimonja egy mosómedve, Stray - és a híres-hírhedt Rosebergek rokona.
Teljes kép

*A kis szőrmók ide oda totyogva forgolódik a tükör előtt, magát nézve, éppen világoskék neonfényben fürödve. A kis fénymániás. Aztánmegjelenik mellette a mosómedve, mire bociszemekké kerekednek Cletis szemei, totyogva megfordul, majd fejét, magyarul egész testét kicsit oldalra dönti, és úgy nézi, a nálánál sokkalta nagyobb élőlényt.*-Üimüimm*ad ki egy érdekes hangot, amit csak egy másik golymók érthetne meg, és nagyon nagyon szemeket mereszt a mosómedvére. Közben Anthon elmosolyodik, és már meg sem ijed Senilla megjelenésére, hiszen a mosómedve egyértelmű jel.*-Szervusz.*viszonozza a puszit testvérének, vagy fél-testvérének. Aztán fiú tovább rajzol, immáron figyelve a lányra.*-Rufina? már megérkezett ? Rositsaval már találkoztam. De Rufina még nem keresett meg. És ez is érdekes, hogy ők tudták. Valószínűleg mindig mi tudunk meg mindent utoljára.*mondja a fiú, egészen kedvesen, hiszen nem bántásból akarja mondani. Csak Rufináék akkor szólhattak volna igazán.*- És, amúgy mi van veled?

_________________

Andrey Bogdan Multikaraktere
Előtörténet

~ Háát nem aranyooooos? ~ * ~ Mivel Anthon-é, nem csodálom, hogy aranyos .. Csak az a kár, hogy nem tudtok kommunikálni. Dee, találj ki valamit. Legyél ügyes!~ * ~Köszii, ez nagyon sokat segített.~* A zöld szemek már nem bámulták tovább a mosómacit, sem a lila, imádnivaló teremtményt, hanem ismét a rajzlapra pillantottak, érdeklődve, szakértői szemmel. *- Ez a vonal itt nem kell annyira görbe legyen, nézd azt a tükröt. Kicsit egyenesítsd ki, mondjuk íígy .. * egy pillanat alatt kikapta testvére öléből a rajzlapot, majd meghúzta az említett vonalat, ahogy ő elképzelte, és gyorsan vissza is tette oda, ahonann elvette. Nem kioktatásnak szánta, hanem csak egy kis segítségnek. Örökké is imádott rajzolni, festeni meg mégjobban. Kissé művészi lélek, valóban ..*- Igen, Rufina is megérkezett. Rositsával még nem találkoztam, de remélem, hogy minél hamarabb fogok majd .. Mellesleg, ne neheztelj rájuk emiatt, nem direkt tették, csak apa kérte meg őket, gondolooom .. * mondta békítően, bár tudta, hogy ha Anthon egy kicsit is haragszik, hamarosan elszáll a haragja. *- Velem? Nincs semmi különös .. Próbálok barátokat szerezni, kisebb-nagyobb sikerekkel.*jelentette ki kedvesen, miközben tekintete ismét a két állatkára tévedt. Stray már közelebb ment, és félredöntötte a fejét, miközben apró barna szemeivel belenézett az angyali bociszemekbe, és arca összerándult, mintha apró mosoly lenne rajta. Senilla elvigyorodott, és odasúgta Anthonnak:* - Ismerkednek.* elfojtott egy kuncogást, majd ő is nekidőlt a tükörnek, és érdeklődve figyelte az ismerkedés első fázisát.*

_________________
16 éves fél-véla boszorkány, aki általában vidám, csendes és nyugodt teremtés, bár az utóbbi időben túl sok dolog történt vele ahhoz, hogy kellőképpen megváltozzon. Hűséges típus, tipikus mentalista, megfontoló, aki minden apróságra figyel. Néha elfogja a hév, és meggondolatlanul cselekszik, bár ez ritka dolog. Daimonja egy mosómedve, Stray - és a híres-hírhedt Rosebergek rokona.
Teljes kép