Északi torony - Kilátó

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

*Álmos macskaszerű nyújtózkodással kel ki az ágyból a nem épp nagytermetű fél-kobold leányzó, habár a jelek ellenére nem álmos. Valami tücsök bevette magát a szobájának párkányára és egész éjjel a ciripelést hallgatta, épp ezért aludt egy jót délután, vagy mondhatni kellemesen kómázott egy sort. Kicsit megdörzsöli a szemét, majd végül úgy dönt felfelé veszi az irányt. Igaz apró termete miatt nem kedveli a magasságot, de néha nem árt azért nézelődni, és ilyenkor kimondottan szép a naplemente a mocsár felett, szinte szikrázik a kósza lidércfényeken. A kilátó felé veszi hát az irányt, bár amint odaér valamelyest elbizonytalanodik. Óvatosan lépked a korláthoz, és lassan néz csak ki a lenti mélybe. Egy pillanatra megszédül....* ~Jesszus, talán mégis rossz ötlet volt.~ *Görcsösen ragadja meg a korlátot, és veti a hátát a kőnek, majd lassan lecsúszik ülésbe. Pech, egyelőre itt ragadt, felálni ugyanis nem mer.*

_________________
Fél-kobold, tehát nem mondható méreteiben túlzottan nagynak, viszont a lelkesedése annál hatalmasabb. Pozitív jellem, néha már túlzottan, idegesítően is. Mindennek örül, még a legrosszabb helyzetben is képes meglátni a jót, amivel időnként eléggé mások idegeire tud mászni. Kérdés, hogy ki meddig viseli a hiperaktív leányzót... Haja kissé seszínű szürkébe hajló barna, szeme szintén szürkés, kékes, zöldes keverék.
Cirelin de Sovalon multija

~ Százkilenc... száztíz... száztizenegy... ~ *Igen, vannak olyan elvetemültek, akik képesek megszámolni a lépcsőfokokat. Ilyen az a fekete ruhás fiú is, aki áldja érte az eget, hogy végre valahára felért. Eléggé kifáradva támaszkodik a térdére, majd felegyenesedik, és körbenéz. A félkobold lány láttán felvonja a szemöldökét, majd néhány lépéssel megközelíti.* - Szervusz Caroline. Valami baj van? *Kissé aggódva guggol le a lány mellé, és finoman megérinti a homlokát.* - Rosszul vagy, vagy ilyesmi? Visszakísérjelek a szobádhoz hogy le tudj pihenni? *Tőle szokatlan kedvesség, de a lánnyal nincs oka nem kedvesnek lenni, pláne, hogy ismeri is valamennyire, tehát idegennek sem mondható igazán.*

_________________
Tizenöt éves angol fiú, a neves Ravenwood családból. Idegenekkel és nem túl közeli ismerősökkel szemben legtöbbször hűvös, és bizony előfordul, hogy gúnyos vagy lekezelő. Az átkokhoz és a rúnamágiához ért a legjobban a mentálmágia és az elme egyéb tudományai után, azokban mondhatni verhetetlen. Belső szeme azonban teljesen vak, és a bájitaloktól is jobb távol tartani - valamit valamiért. Ha baj van, szinte rögtön segít... aztán utólag letagadja. Mint mindenkinek, neki is vannak gyengepontjai, és ezek mindegyike egy-egy személy.

*A két diák a kilátó tövében mintha éneklésre hallatszana, aztán az ének elhal, és sustorgás, heves diskurzus veszi kezdetét, olyan mintha a kilátó falából jönne a hang. Üreges lehet tán? Vagy egy lezárt toronyszárny? Furcsa... Mégis egyértelműen hallják a sustorgás helyét a fal mögül.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*A léptek zaját sem hallja meg, így nem tudja, hogy közeledik valaki, de meglátja a szőke hajat, majd az ismerős arc...mivel a bejárattal szemben ül. Kissé kapkodja a levegőt, úgy pillant fel a fiúba, majd erősen meg is szorítja a kezét, amivel az a homlokát nézi meg. Kissé tán túl erősen is fél-koboldhoz mérten. Végül csak sikerül lenyugodnia, és elengedi a fiú kezét.* -Sajnálom én csak...azt hiszem tériszony, de megpróbáltam, hátha bírom. *Halvány mosoly jelenik meg az arcán, ami már nagy fejlődés az eddigi kissé riadt kifejezéshez képest. Aztán meghallja az éneket, majd a beszédet. A kaland ígérete még több erőt ad neki, Lawrence karjába kapaszkodva áll fel, és igyekszik nem lenézni. Óvatosan oson a falhoz és halkan suttog a fiúnak.* -Te is hallod? A falból jön? *Apró kezeivel óvatosan próbál párat koppintani a fal különböző területein, vajon üreges lehet?*

_________________
Fél-kobold, tehát nem mondható méreteiben túlzottan nagynak, viszont a lelkesedése annál hatalmasabb. Pozitív jellem, néha már túlzottan, idegesítően is. Mindennek örül, még a legrosszabb helyzetben is képes meglátni a jót, amivel időnként eléggé mások idegeire tud mászni. Kérdés, hogy ki meddig viseli a hiperaktív leányzót... Haja kissé seszínű szürkébe hajló barna, szeme szintén szürkés, kékes, zöldes keverék.
Cirelin de Sovalon multija

*Mikor Caroline megszorítja a kezét, csak még inkább aggódva pislog rá, de aztán azt kapja válaszul, hogy tériszony. Nem kellemes dolog, de határozottan jobb, mintha rosszul lett volna Caroline.Az éneklés hallatán kicsit elfordul a lánytól, és körbenéz, hogy vajon más is érkezik-e. De nem, nem lát senkit... Aztán az éneklés megszűnik, és sustorgás veszi át a helyét. Keresi a hang forrását, de mindig a falhoz lyukad ki, amit nem ért...* - Ez üreges, vagy mi? *Motyogva kérdezi, néhány pillanatra megfeledkezve a félkoboldról, de aztán persze visszapillant rá. Feláll ő is, és felhúzza magával a félkoboldot is, engedi, hogy belékapaszkodjon. Aztán ő maga is a falhoz lép, igyekszik azt a pontot megtalálni, ahol leginkább hallja a hangokat, és természetesen ő is kopog a falon, igyekszik rájönni a dolog nyitjára.*

_________________
Tizenöt éves angol fiú, a neves Ravenwood családból. Idegenekkel és nem túl közeli ismerősökkel szemben legtöbbször hűvös, és bizony előfordul, hogy gúnyos vagy lekezelő. Az átkokhoz és a rúnamágiához ért a legjobban a mentálmágia és az elme egyéb tudományai után, azokban mondhatni verhetetlen. Belső szeme azonban teljesen vak, és a bájitaloktól is jobb távol tartani - valamit valamiért. Ha baj van, szinte rögtön segít... aztán utólag letagadja. Mint mindenkinek, neki is vannak gyengepontjai, és ezek mindegyike egy-egy személy.

*A koppintás nyomán a fal egy része lehullik, úgy tűnik csak valami mágia tartotta eddig össze. Sőt talán már az is elenyészett. Valóban jól sejtették, egy eddig lezárt szobára leltek, amit még az iskola alapítói sem ismertek. Azért nem Titkok kamrája. Ha bepillantanak, akkor a szoba egy dolgozószoba lehet, vagyis csak lehetett. Több mágikus tárgy is van, például üstök, varázsgömbök, tekercsek, könyvek. Az asztalon egy teáskanna áll, aminek szeme és szája van! Ha jobban megnézik, legalább egy tucatnyi ilyen tárgyat látnak, aminek mintha jelleme is lenne. A teáskanna furcsálkodva pillog rájuk mintha el sem hinné, hogy ottvannak, aztán fület rántva tudomást sem vesz róluk.* Ki kell találnunk hogy mit csináljunk. A wartax nemsoká ideér, ha megérez minket. *a többi tárgy egyetértően mormol.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*A fiú kérdésére megrántja csak a vállát, és már épp felelne, amikor egyszer csak leomlik a fal a kopogtatás nyomán.* -Azt hiszem...meg van a válasz. *Mosolyodik el, mostmár jól van teljesen, hiszen eltávolodott a kilátó szélétől, a biztos talajon pedig jól érzi magát. Aztán beljebb lépkedve meglátja a sok holmit, a gömbök tetszenek neki a legjobban, halkan fel is sikkant.* -Hú, én ilyen szépet még sose láttam, te sem ugye Lawrence? *El is indul az egyik varázsgömb felé, amikor meglátja a teáskannát. Egy pillanatra ledermed, majd megrázza a fejét, talán csak a tériszony utóhatása, és rosszul látja. De nem, újra ugyanaz. Aztán a hangját is meghallja, de láthatóan nem figyel rájuk az "illető", sőt többen vannak, már látja a többi szemet is. Óvatosan visszahátrál Lawrence mellé.* -Hát nem édesek? *Csapja össze a kezét, majd kicsit megköszörüli a torkát.* -Öhm...helo, én Caroline vagyok, és rettenetesen örülök, hogy találkoztunk. Mi az a wartax, ő is hasonló hozzátok? *Kérdez is azért, nem árt tudni mi is az a lény, bár naiv lénye nem feltételez semmi rosszat.*

_________________
Fél-kobold, tehát nem mondható méreteiben túlzottan nagynak, viszont a lelkesedése annál hatalmasabb. Pozitív jellem, néha már túlzottan, idegesítően is. Mindennek örül, még a legrosszabb helyzetben is képes meglátni a jót, amivel időnként eléggé mások idegeire tud mászni. Kérdés, hogy ki meddig viseli a hiperaktív leányzót... Haja kissé seszínű szürkébe hajló barna, szeme szintén szürkés, kékes, zöldes keverék.
Cirelin de Sovalon multija

*A fal lehullik, Lawrence pedig azonnal hátralép, és csak meglepődve pislog, kissé félredöntött fejjel.* ~ Na ez meg...? ~ *A teáskanna és a többi tárgy láttán pláne ledöbben, főleg, mikor kiderül, hogy ezektől származtak a hangok. Aztán az az ismeretlen szó... Végül közelebb lép, és megköszörüli a torkát.* - Elnézést! Esetleg segíthetnénk, ha elmondanák, hogy mi folyik itt. Például hogy mi az a wartax, és hasonló dolgok. *Nem mintha annyira segítőkész hangulatban lenne, de úgy gondolja, a segítség felajánlásával lehet a legjobban információt szerezni; már ha a felajánlást elfogadják. Caroline szavai hallatán nem tud elfojtani egy halvány mosolyt, szóval inkább lehajtja a fejét. Csak bólint a lánynak, jelezve, hogy igen, felettébb... khm... édesek.*

_________________
Tizenöt éves angol fiú, a neves Ravenwood családból. Idegenekkel és nem túl közeli ismerősökkel szemben legtöbbször hűvös, és bizony előfordul, hogy gúnyos vagy lekezelő. Az átkokhoz és a rúnamágiához ért a legjobban a mentálmágia és az elme egyéb tudományai után, azokban mondhatni verhetetlen. Belső szeme azonban teljesen vak, és a bájitaloktól is jobb távol tartani - valamit valamiért. Ha baj van, szinte rögtön segít... aztán utólag letagadja. Mint mindenkinek, neki is vannak gyengepontjai, és ezek mindegyike egy-egy személy.

*A teáskanna érdeklődve pillog arra, akkora orra van mint egy elefántnak. Arany szemében hitetlenkedés villog.* Ööö... ti hallotok minket? *mókás göcögögéssel elneveti magát, egy szerencsepatkó pedig felvihog, és feldobja magát a levegőbe. Egy kardhüvely hahotázik* Látnak minket az embergyerekek. *Mondja a hüvely, szinte gúnyorosan.* Egykor egy nagytudású varázsló tárgyai voltak, ám vagy meghalt, vagy már nem foglalkozik azzal, hogy fenntartsa itt a mágikus esszenciákat, ezért visszanyertük most az erőnket. A wartax egy eszenciafaló démon, amit a gazdánk hagyott hátra, arra szolgál, hogy ha ő már nem lenne, mi sem éljük őt túl. A wartax pedig közeleg, nekünk ki kell találnunk, hogy hogyan állíthatjuk meg. Rémes lenne elenyészni. *visit a teáskanna.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*Ő még a mosolyt is jó jelnek veszi Lawrence-től, szóval lelkesen bólint neki.* -Igen mondom én, hogy felettébb édesek. *Aztán elkezdenek nevetni, fura hangokon, kimondottan mókás módon, amitől ő sem tudja megállni, hogy halk kacaj ne törjön fel a torkából. Aztán mikor elhallgatnak a tárgyak ő is elcsendesedik, bár nem tudta mi a vicces, de a nevetés amúgy is jót tesz. Kicsit oldalra döntve a fejét figyeli a mesét.* -Hú, hát az tényleg nem lenne jó, mármint elenyészni, de mi segítünk. Hogy néz ki ez a dolog és mikor ér ide? *Megerősítésért a fiúra pillant, reméli, hogy ő is hasonló lelkesedéssel fog majd segíteni akarni a tárgyaknak. Aztán halkan oda súgja neki.* -A teáskanna a legcukibb, úgy megtartanám. *De tényleg halkan súgja, nem akarja a kannát megbántani.*

_________________
Fél-kobold, tehát nem mondható méreteiben túlzottan nagynak, viszont a lelkesedése annál hatalmasabb. Pozitív jellem, néha már túlzottan, idegesítően is. Mindennek örül, még a legrosszabb helyzetben is képes meglátni a jót, amivel időnként eléggé mások idegeire tud mászni. Kérdés, hogy ki meddig viseli a hiperaktív leányzót... Haja kissé seszínű szürkébe hajló barna, szeme szintén szürkés, kékes, zöldes keverék.
Cirelin de Sovalon multija

*A kérdésre felvonja a szemöldökét, majd bólint.* - Igen, határozottan hallunk. *Aztán csak hintázik kicsit a lábán, hallgatja a további beszámolót, de nem igazán áll össze a fejében a kép, majd azért feltesz egy kérdést is.* - És mégis mennyi ideje vannak itt, körülbelül? *Kérdezne tovább, de Caroline megelőzi, mire Lawrence biccent, ezekre ő is kíváncsi; de azért hozzátold még egy kérdést.* - És tudják, mi a gyengéje? Úgy értem, azt mondták azon gondolkoznak, hogyan állíthatják meg, de ettől függetlenül lehet, hogy ismerik a gyengepontját, vagy hogy mivel lehet megállítani, csak éppen Önök nem képesek ezt valamiért végrehajtani... *A félkobold súgása kizökkenti, és a mosoly visszatér az arcára, bármennyire is próbálja leplezni. Emlékezteti valakire a kislány, és az emlék egyszerre kellemes és fájó, de most valahogy az első érzés kerekedik felül, tehát mosolyogva súg vissza.* - Felőlem megbeszélheted vele, ha előtte sikerül megakadályozni, hogy elenyésszenek.

_________________
Tizenöt éves angol fiú, a neves Ravenwood családból. Idegenekkel és nem túl közeli ismerősökkel szemben legtöbbször hűvös, és bizony előfordul, hogy gúnyos vagy lekezelő. Az átkokhoz és a rúnamágiához ért a legjobban a mentálmágia és az elme egyéb tudományai után, azokban mondhatni verhetetlen. Belső szeme azonban teljesen vak, és a bájitaloktól is jobb távol tartani - valamit valamiért. Ha baj van, szinte rögtön segít... aztán utólag letagadja. Mint mindenkinek, neki is vannak gyengepontjai, és ezek mindegyike egy-egy személy.

*A teáskanna továbbra sem tud vállat vonni, de azért próbálkozik.* Gazdánk a szőke kisboszorkány itt hagyta hátra, tehát bármikor megérkezhet. Talán már itt is van! *szörnyűlködik, de aztán a patkó "leinti"* Akkor már nem is léteznénk Tecsi! *A teáskanna fortyog magában.* Jóvanna Pacsi, talán igazad van, de Gyücsi nélkül úgysem megyünk sokra. A boszorka elvitte nagyon régen. Nélküle hordozókra van szükségünk, de hát ki tudna velünk bánni? *nézelődik körbe, mire kinyilik egy könyv, és egy arc bámul ki, szemével a diákok felé hunyorog.* És ők? *A teáskanna megrázza a füleit, aztán...* Végülis... nekem mindegy, sok választásunk úgy sincs. Karcsi? *kérdez rá a kardhüvely véleményére is. Az nem felel, így egyetért.* Hogy mennyi ideje? A kis boszorkány vagy 20 éve elment, azóta nem láttuk. A wartaxnak nincs gyengéje, nem tudjuk hogy lehet legyőzni, mindig a hordozóink voltak az okosok...

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*Lawrence kérdései is jók, szóval ezeknek a válaszaira is kíváncsi, de egy mosollyal honorálja a fiú válaszát is.* -Akkor mostmár muszáj megmenteni őket. *Kuncog fel, majd figyel a tárgyakra. Vicces neveik vannak, azt meg kell hagyni, úgyhogy továbbra is jókat mosolyog a veszély közeledte ellenére is. Kicsit azért zavaros neki a dolog.* -Hordozók? Akkor nem csak egy hordozótok volt? És már 20 éve elment, de akkor lehet hogy még él, vagy honnan tudjátok, hogy jön a wartax? *Megvakargatja a feje tetejét, majd a fiúra pillant. Eléggé homályos neki a sztori, egyelőre még igazán nagyon nem érti. Bár ő szívesen lenne hordozó, de ha egy démon lenne állandóan a nyomában...hát az nem lenne a legjobb dolog.*

_________________
Fél-kobold, tehát nem mondható méreteiben túlzottan nagynak, viszont a lelkesedése annál hatalmasabb. Pozitív jellem, néha már túlzottan, idegesítően is. Mindennek örül, még a legrosszabb helyzetben is képes meglátni a jót, amivel időnként eléggé mások idegeire tud mászni. Kérdés, hogy ki meddig viseli a hiperaktív leányzót... Haja kissé seszínű szürkébe hajló barna, szeme szintén szürkés, kékes, zöldes keverék.
Cirelin de Sovalon multija

*Szőke kisboszorkány. A kisboszorkány ugyan már érdekes, tehát nem lehet szó túl idős emberről, sőt, a megnevezés alapján diákkorú lehet...ett akkor. Tovább hallgatja a párbeszédet, és az határozottan nem tetszik neki, hogy ő is felmerül hordozóként, de nem szól. Valóban eléggé érdekes a helyzet, akár még viccesnek is lehetne nevezni, de számára túl sok a kérdés ahhoz, hogy ez vicces legyen.* - És ha több hordozó volt, akkor kik voltak a többiek? Az egyik egy kisboszorkány, ez alapján azt gondolom, talán tizenéves lehetett akkor, húsz évvel ezelőtt, nem sokkal több... *Őt is érdekli, honnan tudják, hogy közeledik a wartax, de Caroline feltette a kérdést, így ő mást kérdez.* - És ha lenne hordozótok, az mennyire változtatná meg a dolgokat? Akkor eltűnne a wartax, vagy onnantól a hordozókon állna, meg tud-e titeket védeni? *Lehet, hogy hülyeséget is kérdez, de mentségére szolgáljon, hogy alig ért valamit az egészből.*

_________________
Tizenöt éves angol fiú, a neves Ravenwood családból. Idegenekkel és nem túl közeli ismerősökkel szemben legtöbbször hűvös, és bizony előfordul, hogy gúnyos vagy lekezelő. Az átkokhoz és a rúnamágiához ért a legjobban a mentálmágia és az elme egyéb tudományai után, azokban mondhatni verhetetlen. Belső szeme azonban teljesen vak, és a bájitaloktól is jobb távol tartani - valamit valamiért. Ha baj van, szinte rögtön segít... aztán utólag letagadja. Mint mindenkinek, neki is vannak gyengepontjai, és ezek mindegyike egy-egy személy.