Harmadik emeleti folyosók

*Mosolyogva figyeli, ahogy Noel barátkozni próbál a kutyussal. Prince bár nem nagyon bízik az emberekben, de Noel kivétel. Talán azért, mert érzi rajta, hogy kicsit bizonytalan, talán másért, nem lehet tudni. Mindenesetre a fiú kezéhez dörzsöli aprócska fejét, ezzel adva a tudtára, hogy ő bizony nem harap és nem is ijed meg. Hiába ilyen kis termetű, elég bátor és ha gazdája bajban van, akkor nem rest rátámadni senkire sem. Miközben ők így jól elvannak a lány válaszol a feltett kérdésekre is* - Csak nemrégiben érkeztem vissza, eddig egy másik iskolába jártam, de az nem nyerte el tetszésemet, így most itt vagyok *mosolyodik el kedvesen, aztán folytatja a beszámolót* - Igen, egész életemben hajón voltam és izgalmakban is volt részem, elég sokszor. Azért jó néha kimozdulni egy adott közegből *mondja aztán figyeli, ahogy a fiú varázslattal lebegteti a bőröndöt* - Hát igen, ebben van valami *jegyzi meg halkan, de ő most már nem fogja elővenni saját pálcáját, tökéletesen megfelel neki az is, hogy kézben cipeli a bőröndöt* - Én is másodikos vagyok, vagyis leszek szeptembertől. Igen mindketten mágusok, de nem kereskedők. Édesapám feladta a mágiát azért, hogy utazhasson, és így van ezzel édesanyám is. Nem tudom, hogy miért döntöttek így, azt mondják nyugodt, csendes életre vágynak, amibe nem fér bele a varázslótársadalom zajos, mindig nyüzsgő világa *rántja meg a vállát, ebben egyáltalán nem ért egyet szüleivel, de ők tudják. Miközben lépcsőznek mindent megszemlél* - És hogy tetszik az iskola? *érdeklődik, jó lenne több mindent megtudni a suliról, na meg Noelről is*

_________________
Egy igazi utazó lány, aki szereti az ismeretlen helyeket, a kalandokat. Zárkózottabb típus, de jó társaságban könnyen oldódik. Vidám és optimista. Hű társa egy kiskutya, aki a Prince névre hallgat, mindig a lány közelében van.

Arabella Jagusia multija
Teljes kép

*Mikor Prince barátkozva hozzádörgölődzik a kezéhez, nagyon megörül, hogy nem éppen réveti magát a csuklójára és jól megrágja, hanem kedveskedik inkább. A fiú szépen megsimogatja az állatot, kedvesen, de bátortalanul, hisz eléggé nagy keze van, egy keze nagyobb mint a kutyus feje. Nagy manccsal él a fiú. Mikor Medie válaszol a feltett kérdésekre,a fiú azonnal a lányr figyel, felemelve a tekintetét a kutyusról. Közben persze már szépen lépcsőzgetni is elindulnak.* - Értem! Hát, a Nezabarra igazán nem lesz panaszod, az biztos. Hatalmas a kúria, és a terület is, a birtok és minden olyan szép, és... fenséges. Bár vannak ijesztő helyek is, mint a Ködfenyves, meg a rejtett zugok itt a kúriában. *Mondja a fiú, mesélve, mosolyogva, miközben lépcsőznek, és lebegteti a bőröndöt felfelé. * - Akkor egy évfolyamon vagyunk? Ez.. szuper. *Mondja, őszintén a fiú, bár lehet, hogy túl lelkesen szólalt meg. na mindegy, vissza szívni már igazán nem fogja. * - Néhány hely igazán csodálatos, és gyönyörű.. Például, tudod, elviekben öt szak volt itt, az iskolában, és a Sötét Druidák eltüntek, mármint megszünt a szak, de a főhadiszállásuk egy része, nagyon szép. A másik része kicsit elborzasztó, hogy éppenséggel egy ilyen belső medencét csináltak belőle, vagy mit, hogy haszna legyen, vagy nem tudom. De amúgy vannak nagyon érdekes helyek. *Mondja a fiú, majd kicsit elhallgat, hogy levegőt is vegyenek. Közben lassan fel is érnek, és a fiú lassan körbepislog, a Várószobák felé.* - Tudod, amikor megérkeznek a diákok, akkor a Várószobában kell még egy-két napig lenni. Remélem, hogy ez nem jelent problémát, csak néhány nap múlva tudlak átkisérni a te szobádba. Már, hogyha én kapoma feladatot, lehet, hogy nem én fogok érted jönni.* Jézusom. Mikor lett ennek a fiúnak ekkora szája? Mindig is kedves és őszinte volt, na de ennyire? Ilyen sokat még sosem beszélt ez előtt... Már csak arra kéne rájöni, hogy ez most jó, avagy rossz.*

_________________

*Noel Cameron* - Figyelmes, őszinte, igazságot kutató... Nema varázstudásáról híres, ám igen csak erős, harcos fiatal. Na de majd csak belejön... Ifjú Auror jelölt, akinek az az álma, hogy a varázsvilágből szökött gonosz mágusokat, összezavarodott lényeket elkaphassa, mielőtt muglik esnek áldozatul... Épp úgy, mint a szülei.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Már azt hiszi, hogy soha nem fognak felérni arra az emeletre, ahová tartanak, de nem teszi szóvá a sok gyaloglást, nem kényes ő, csak cseppet fáradt* - Igen, én is így gondolom. Ez az iskola már első pillanatra is meggyőző és csodálatos. Egy időbe biztosan beletelik majd, mire kiismerem magam itt, addig is remélem, hogy nem fogok olyan helyre tévedni, ahová nem lenne szabad *mosolyodik el halványan. A lelkesedés egyáltalán nem zavarja, tetszik neki, hogy a fiú ennyire közvetlen és kedves* - Igen, majd órákon biztosan találkozunk, meg talán máskor is *jegyzi meg cseppet halkabban a lány aztán inkább figyel a további mesélésre* - Szóval öt szak, érdekes. És végül is miért szűnt meg? *érdeklődik kíváncsian, jó ha tudja, hogy milyen múlttal rendelkezik az iskola, ahol további éveit fogja tölteni* - Biztosan nagyon szép hely, majd egyszer talán én is eljutok oda, hogy megcsodálhassam *mondja, és mivel most leszáll közéjük a csend egy pillanatra elgondolkozik, és meg is van belőle a baj, merthogy nem figyel a lépcsőfokokra és mellélép. Hát igen, ez a lány is híres balszerencse-sorozatairól, de pont most kell elbénáznia a dolgokat? Egyensúlyát elvesztve huppan a földre. Még az a szerencse, hogy a lépcsőn azért nem esik le, már csak az kellene szegénynek* - Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? *dühöng magában egy sort, aztán elpirulva tekint a fiúra, már előre fél Noel reakciójától, bár nem is tudja, hogy miért. Nagyot sóhajtva próbálkozik a felállással, ami elsőre nem sikerül, ugyanis a bőrönd is a lányra zuhant. Szerencséje, hogy nem ütötte meg magát nagyon, így most a bőröndöt próbálja felállítani, csak azután áll fel ő maga is. Prince érdeklődve figyeli az eseményeket, de nem csinál semmit, egy helyben álldogál valahol Noel lába mellett* - Értem, akkor pár napig itt leszek. Nem, egyáltalán nem jelent problémát, a lényeg, hogy legyen egy ágy, ahol álomra hajthatom fejem *mondja kínosan mosolyogva mikor a fiú újra megszólal aztán leporolja ruháját és megáll egy pillanatra, nagyot sóhajt* - Hát remélem, hogy te leszel az *jegyzi meg, de aztán rájön, hogy kétértelmű lett a mondat, így gyorsan korrigál* - Mármint, csak téged ismerlek, jobban örülnék neked, mint egy vadidegennek *mosolyog a fiúra aztán vár, még maga sem tudja, hogy mire*

_________________
Egy igazi utazó lány, aki szereti az ismeretlen helyeket, a kalandokat. Zárkózottabb típus, de jó társaságban könnyen oldódik. Vidám és optimista. Hű társa egy kiskutya, aki a Prince névre hallgat, mindig a lány közelében van.

Arabella Jagusia multija
Teljes kép

*A fiú határozottn jól bírja a lépcsőzésr, egészen addig, míg észre nem veszi, hogy a lány hirtelen elhallgat, aztán elbukik a lépcsőn, a bőröndjével egyetemben. Noel telejsen elfelejt válaszolni a lány kérdésére, a bőrönd, amit lebegtetett, leszáll a lépcső tetején, a harmadik emeleten. A fiú azonnal lehajol a lányhoz, leszedi róla a bőröndöt, aztán szépen felsegíti, nem fogja hagyni, hogy egyedül szerencsétlenkedjen a lány. Tekintetében csak kérdés és aggódás látszik. A fiú szépen talpra állítja, és nem engedi el, a kezénél fogja, hogy véletlenül se boruljon vissza a hirtelen felállástól.* - Jól vagy? *Kérdezi aggódva, figyelve a lány arcát, és várva a válaszát. Aztán elindulnak tovább, a fiú természetesen elveszi a lány mellől a bőröndöt, a másik már fellebegett az emeletre, így ezt is ő viszi fel, de most manuálisan a kezében. *
- Mit is kérdeztél?.. Nem nagyon figyeltem a kérdést, amikor elestél. Ja igen, a Sötét Druidák. Tudod, a szakvezetőjük elhagyta a szakot, és utódot sem jelölt ki, így a diákok összeolvadtak a többi szakkal. *Magyarázza, miközben figyeli a lányt, hogy ne essen mégegyszer el, semmiképpen se. Aztán cska felérnek, és odasétálnak a Várószobához is. Remélhetőleg balesetek nélkül.* - Én is örülnék, hogyha én kapnám a feladatot, hogy átkísérjelek. Tudod.. hogyha gondolod, most lecuccolsz, és megmutatnék néhány helyet. Na persze máskor is lehet, hogyha most fáradt vagy. Meg persze... Megütötted magad? *Kérdezi, újra aggódva, de a két bőröndöt a kezébe veszi, és behúzza a várószobába, ahol már vannak, de na, most nem lehet mit csinálni. Úgy is a tanár, meg az a lány, átmegy a Delfinbe, amit még látnak, és ketten is maradnak.* - Amúgy itt nincsenek olyan rossz arcok, szóval ismerkedni is jó...

// Kövi höszö bent ^^ //

_________________

*Noel Cameron* - Figyelmes, őszinte, igazságot kutató... Nema varázstudásáról híres, ám igen csak erős, harcos fiatal. Na de majd csak belejön... Ifjú Auror jelölt, akinek az az álma, hogy a varázsvilágből szökött gonosz mágusokat, összezavarodott lényeket elkaphassa, mielőtt muglik esnek áldozatul... Épp úgy, mint a szülei.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

* Nem játszott vele, nem úgy értettem ám, hanem úgy, hogy csesztette szerencsétlen kis szőkét. Az volt a legszebb délutánuk, amikor búborékokat fújtak, de azutána lány elkezdett pasivadászni, és Julien cak bántva lészen. Hüpp-Hüpp Ju. Mikor Kiss belebámul Dais fülig pirulós pofijába, az elméjében szép kis remény csillan. Lehet, hogy ez a pirulás egy bíztató jel?... *
~Julien, Julien! Azt hiszem… Azt hiszem Arra a kérdésre mondott igent! Hogy… Hogy tudna szeretni! Honnan tudod? Nem képzelődsz? Nem mondta ki… Én, nem tudom. Lehet, hogy hallani se akar erről. Minden esetre, most sokkal jobb kedélyű. Azt hiszem… ~ *Miközben megy eza ksi párbeszéd, a lány győzködi őket arról, hogy menjenek fel, és Kiss lejtsen egy sort Lalo ruhácskáiban, amit neki szabott. A fiú nem váratja magát, jobban mondva felkapja a karjába a daimonját, és azzal a lendülettel kispurizik a folyosókra. Mikor odaér Dais mellé, futólag megfogja a kezét, majd elengedi, és elszálguld a lépcsők felé.*
- Gyere Dais! Ha jól emlékszem azt mondták, hogy fogyózni kéne… Gyerünk, verseny! Vigyázok a vonalaidra. * Mondja, miközbena bocs bocsánatkérően kandikál kia kezéből. Olyan: „ Hülye szegény, ne bántsd” arcocskával. A fiú egészena harmadikig szalad, ahol lihegve megáll, és a falnak dől, várva Daisy-t Mondjuk, ki tudja, hogy melyikük is a gyorsabb. Az biztos, hogy Julien jó kondiban van, és előnnyel indult, mert a lány nem tudta, hogy versenyezni akar. Viszont a daimon egy picit nehéz… Mikor felér, mindenesetre a falnak dől, és lerakja daimonját.* - Na melyik szobában is vagytok? Fogadjunk, hogy valami idétlen nevű, ami pont illik rátok. *Mondja a fiú, egy kis mosollyal, de azért egy picinykét lihegve.*

_________________
Harmadéves szőke herceg, csak egy fehér ló hiányzik a képből, amit egy daimon, a fehér jegesmedve bocs, Kiss pótol. Julien de Pompadour ikertestvérével érkezett ide, ám már csak ő maradta kúria falai között. Udvarias, tiszteletteljes viselkedés jellemzi, na mega drága selyemingek és a francia sapkája.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Hát igen, az tényleg egy szép délután volt, de Dais már csak efféle hangulat ingadozós fajta, és ráadásul mint mondtam, rengeteg rossz tulajdonsággal van megáldva. Így Julien vagy ezekkel együtt szereti vagy sehogy. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy az előbbi válasz a nyerő, szóval semmi hüpp-hüpp JuJu. A pirulás viszont tényleg biztató jel, de ezt nekik nem kell még tudniuk, bár azt nem tudja, hogy mégis miért nem. Talán szereti kínozni magát...egy újabb rossz tulajdonság? Szuper.
Amikor Julien megfogja a kezét, ismét elpirul, bár jóllehet, hogy még az előbbi vörösség sem múlt el. Aztán futni kezdenek, így még ki is melegszik, szóval arca már totálisan skarlátvörös, de mit számít?!*-Hogy fogyózni kellene? Na jól van Julien, ezt még megkapod, ha utolérlek.*Azzal teljes erejéből nekilendül, hogy beérje a fiút, de ő nem olyan jó futó, szóval jóval mögötte kullog még az utolsó pár méteren is. Amikor odaér, kihasználva, hogy a fiú a falnál van, megfogja a gallérjánál fogva, úgy kezd beszélni.*-Mint azt te is említetted, egy cseppet sem vagyok kövér. Másrészt én meg sem szólalnék ha együtt venném fel a selyeminget a vászonnadrággal.*Arca legfeljebb tíz centire van Julienétől, így a fiú visszavághat a szájszagos poénnal, már ha emlékszik még rá. Megjegyzem, az egy csöppet sem volt rossz, bárki bármit mond. A szobás megjegyzésre csak megforgatja a szemeit, mint azt oly sokszor, ha selyemfiúja társaságában van.*-A cickány háló a miénk.*Mondja, de még mindig nem engedi el, majd csak kiszabadul.*

_________________
A de Vontier ikrek legfiatalabb, s az is lehet, hogy leggőgösebb tagja. Nem rejti véka alá negatív véleményét az iskoláról, nyíltan utálja ezt a kócerájt. Az utóbbi időkben kezd kicsit elviselhetőbbé válni, de még így is sokszor hangulatingadozik, megy az emberek idegeire.
Kestrencya Mirthyll Adams multikaraktere

- Tudod, Dais, a jóindulat beszélt belőlem! Na gyere, érj utol, nem árt a sport! *Mondja, gonoszkodva a fiú, de hallattszik a hangján, hogy tisztán boldog, és nem rosszindulatú ám. Csak viccel, sosem akarná ilyennel megbántani az ő tökéletesen bénácska Daisyét. Ő így szereti ám. *
- Huhm… *Mondja, azaz nyögi zavartan, amikor a lány megfogja a gallérját, és nekiugrik, támadó szavakkal. Pontosan, már mit sem számít, hogy a lány meddig is pirul, mennyire is forrósodik át, úgy is zavarbaejtően vörös lesz. Ugyanis Julien ahogy ránéz a lányra, azonnal lefagy, és konkrétan belebámul a lány tekintetébe. És amúgy: Igenis rossz poén volt, hú-de-nagyon-gyenge. Ahogy a fiú szótlanul belebámul a lány szemeibe, aza rca egyre közeledik hozzá, de úgy öt centinél megáll… Csak nézi.*
- Cickány… Cicc… Cicc… *Kezd el ciccegni, és azzzal a lendülettel megfogja a lány kezét, ami lehet, hogy még a gallérján volt, lefejti onnan és szépen elhúzza a folyosóra, hogy keresketni kezdje a Cickányt. Arcán látszik kicsit, hogy milyen zavart, de próbál azért többnyire magánál lenni, és az ajtókra figyelni, keresve a Cickány háló feliratot. Közben még mindig fogja a lány kezét, húzza magával, Kiss mögöttük döcög, mosolyogva, csendesen. *

_________________
Harmadéves szőke herceg, csak egy fehér ló hiányzik a képből, amit egy daimon, a fehér jegesmedve bocs, Kiss pótol. Julien de Pompadour ikertestvérével érkezett ide, ám már csak ő maradta kúria falai között. Udvarias, tiszteletteljes viselkedés jellemzi, na mega drága selyemingek és a francia sapkája.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Kicsit még vizes hajjal, vagyis teljesen vizes hajjal megy át a harmadik emeleten. Az amúgy egyenes haja, most vizesen göndörke, de nincs szüksége vasalásra, hisz ebben nincs semmi boszorkányság, hogy neki olyan haja van, hogy vizesen göndör, de ahogy szárad, egyre egyenesebb. Fehér ingjének vállán látszik, hogy át van kicsit ázva, mert a hajárol csöpög oda a víz, de ez most neki nem számít, hisz most nincs találkozója senkivel, s amúgy is a suli, mióta lementek a diáok kongresszusra, elég üres... Azonban lát egy nyittt ajtót, ahogy megy a saját hálója felé, a madárpók háló fele. A várószoba az, egy lány épp pakolászik.*~Egy új lány.~*Kukucskál be. Nem nagyon akar bemenni, s zavarni pont most, ahogy megjött. Menne tovább, de kutyája vakkant egyet. Nos, a lány biztos meghallotta, amúgy is vékony, aranyos vakkantását a kutyakölyöknek. Mostmár enm megy Natalie sehova, várja, hogy a lány észrevette-e. Nos, akkor új ismeretséget fog kötni ma, úgy látszik.*

_________________

Angelina Mary Black || Heather Lassenien

*Miközben Esmée pakolászik néhány cuccot ide-oda,daimonját se hagyja éhezni ezért neki is tölt enni,néhány könyvet rakosgat a fiókba.Ma egy kék top, hozzá fekete harisnya és azon egy sötétkék szoknya van.Lábán egy fekete balett cipő ékeskedik.Hogy miért így öltözött azt igazán ő sem tudja.Persze az eramir szakot ábrázoló kitűzőt sem felejtette.Damien röpköd a szobában és ez kicsit zavarja a lányt.Kissé ráripakodik barátjára.*-Nem tudsz egy helyben maradni?!-*Mondta kissé ingerülten, de gyorsan egy bocsánat nézést eresztett a papagáj felé.Egyszer csak ép gondolataiba egy kiskutya vakkantása rázza vissza.Az ajtó felé fordul és egy lányt lát meg egy aranyos kutyakölyökkel az oldalán.*-Salut!*Köszön természetesen mint mindig franciául.Valahogy nem tud róla leszokni.Int a lánynak, hogy kerüljön beljebb.*-Gyertek csak.Nem harapok.*mondta majd mosolygott egyet.*A nevem Esmée Diane Gervaise.Eramir és második évfolyam.*Mondta majd becsukta a bejövő lány után az ajtót.*Hívj csak nyugodtan Es-nek.Vagy Dia-nak ahogy jól esik, de az Esmée is tökéletes.*Miközben magáról mesélt kitette kezét amire természetesen daimonja Damien szállt le.*-És benned kit tisztelhetek? Na és ez a tündéri kutyus?*Kérdezte miközben megsimogatta az állat fejét.*~És velem mi lesz?Jajj...Elnézést..De most komolyan.Sajnálom Dam.~ -Ő pedig a daimonom Damien a papagáj.

*Persze észre is veszik.*-Szia!*Az idegen nyelvû köszönésre nem lepõdik túlságosan meg. Ahogy mondja a lány, hogy nem harap, mosolyog egyet, de viccesen magának megjegyzi, hogy nem azért nem akart bejönni. Hanem mert épp még a haja, s a hajának köszönhetõen az ingje is vizes. De mivel rendes a lány, bemegy.*-Natalie Depp, szaktársad, s szintén.*Nyújt kezet.*-Nekem a Dia a szimpatikus, ha nem haragszol...*Mosolyog.*-Engem meg akáerhogy. Akár Deppnek is, ha úgy tetszik...*Mosolyog megint. Ez a mosoly néha fakul, ha már fájnak az arcizmai, s a legtöbb mondat után megint felhúzza fülig.*-Szemír a neve a kutyának. Németjuhász...*Mondja, hogy a lány is ne kelljen találgasson, mint nemrég Siegfried.*-Aranyos egy papagáj. S jó a neve.*De nem akarja most megsimogatni, mert tudja, hogy a papagájok csípõs bestiák legtöbbször. Noha ez daimon, akkor is biztos van benne elég papagájösztön.*-Gondolom most jöttél.*Gondolkodik, hogy az újaknak mit mondjon. Inkább elképzeli, hogy mi járt az õ fejében, mikor elõször itt téplábolt a suliban.*-Ne aggódj, nagyon meg fogod szeretni a Nezabart. Meg hogy szaktársam vagy, még a programokon is fogunk találkozni. Amúgy, most látod, kicsit üresség van a suliban, de ez csak azért van, mert a többiek elmentek a kongresszusra...*neki is jól jött volna anno valaki, aki elbeszél vele elsõ nap. Dehát nem volt. Most van. Naponta összefut valakivel. Fõleg az utóbbi idõkben.*

_________________

Angelina Mary Black || Heather Lassenien

-Rendben nekem a Dia is jó.Édesanyám is mindig így hívott.*Mondja majd gondolatai pár másodpercig párizsi házukba vándorolt.De ez tényleg nem tartott tovább pár másodpercig.*-Szép neve van.Persze aranyos is.*Csicseregte majd ismét megsimogatta a kutyust.*Köszönöm!*Mondta a papagáj megelőzve Esméet.*Hát igen, ő Damien.*mondta gyorsan a lány és ismét papagájára mutatott.Látja, hogy a lány nem közelít az állat felé, de megérti.Először ő sem szerette a papagájokat.Bár persze Natalie viselkedéséből inkább egy kis félelmet észlelt ez iránt a madár faj iránt.*-Remélem tényleg úgy lesz, ahogy mondod.Amúgy már most szimpatikus a suli.Amúgy tényleg nincsenek valami sokan.Milyen kongresszus?*kérdezte szemöldökét felvonva.Nem igazán tudta értelmezni azt, hogy a diákok kongresszuson vannak.*-Te amúgy honnan jöttél ide a Nezabarba.Arra gondolom rájöttél, hogy én francia vagyok.Városilag pedig Párizsból jöttem.*mondta majd mosolygott hozzá egyet.*

-A máguskongresszus. Brüsszelbe mentek. Aztán ki tudja, hogy most hol vannak már... Majd jönnek vissza... Bonyolult elmagyarázni, hogy mi az, s én sem nagyon tudom ,mert nem érdeklõdtem.*Mosolyog.*-Én Olaszországból, Firenzébõl.... De itt jobb!*Mosolyog megint, s a kutyusát szemléli, majd a lány papagáját.*-Én vagyok az elsõ ismerõsöd itt?*Mosolyog, persdze ez nem szemrehányás, hisz ki tuggya mióta van itt a lány? ha ma, akkor nem is baj, hogy Natalie az elsõ ismerõse. Meg másképp sem...*-Jókor jöttél. Szünetben. Meg tudod ismerni az embereket, s az órákon már fogod ismerni õket. jó helyzet.... Amúgy a papagájokat szereti. Nézni. Meg azokat, amelyikek nem csípik meg, ha odanyúl. Bár az olyan, az ritka, az olyan papagáj.*-Nekem nincs daimonom. Te jó gyorsan elkaptad a daimon vírust...*Nevet fel Natalie.*

_________________

Angelina Mary Black || Heather Lassenien

-Hát akkor nem is baj, nem igazán lennék ott azon az izén.Olaszország?Ott még nem jártam.De, biztos szép hely!*mondta majd tovább nézte a lányt és kutyusát.*-Amúgy te vagy az első ismerősöm itt.Diákok körében.Szóval a büszke nyertes vagyis első te vagy.*Mosolygott még egyet, majd a daimon vírusos dologra válaszolt.*-Hát én nem igazán nevezném annak, hogy hamar elkaptam.Tudod az édesanyámnak is volt már, sőt apámnak is.Volt egy madárházunk otthon vagyis most is van.Szóval ott sok papagáj volt és egyik nap megláttam Damient a földön és én gondoztam.Ez körülbelül akkor volt amikor 8 éves voltam.Szóval ez már régi történet.

//fagy mert Natalienak mennie kellett Sad

//

\\Második emelet\\

*Jól kezdődik a reggel az ajtó kivágódik és a farkas daimon futva vágtat ki rajta mögötte a srác méghozzá baromi nagy sungal, úgytűnik mintha a farkas követne valamit*-Héé várj már meg hova ilyen sietős rádjött a szapora?*ordít a Lyriel után de úgytűnik a farkas meg sem hallja*-Várjmár mindjárt elkapom de mit??? *úgytűnik nincs megállás megbeszélési idő vagy bármi a dögje már el is indult felfelé a harmadikra a srác csak kissé kifulladva lépi át az első lépcsőfokot*~úristen elkapom kitekerem a nyakát ha addig élek is... Várjunk egy percet. Addig élek~*fut át az agyán inkább neki iramodik így elég hamar fel is ér a harmadikra*

\\Harmadik\\

*Lassan átéri az utolsó lépcsőfokot is amikor látja hogy a farkas ugrik valamire. Egy sáska legalábbis úgytűnik. El is kapja a srác kissé lihegve dől a fallnak elég nagy zajt csaphattak *-te jó ég ezért futtatál meg???*néz rá majd ekkor látja hogy valaki kilép a folyosóra és azt a valakit még ismeri is*-Ööhhhm Szia Nadin*mondja kicsit elnyújtva, utána ismét inkább a farkas felé húzza a fejét szinte rántásszerüen*

*Ahogy egy szál törülközőben, vizes hajjal kilép a fürdőből, kit látnak meg szemei? Na kit? Hát Lyrielt, miközben egy sáskára ugrik rá, vagy mire.*
- Ohh...
*Kicsit azért meglepődik, hogy ekkora idekint a forgalom, de ekkor megpillantja Liot is. Kicsit ledőbben, és elvörösödik, majd elneveti magát, ahogy a fiú elkapja a fejét.*
- Szijja!
*Köszön nagy hévvel, a fiú mellé lépked, majd az gazdakodik egy nagy cuppanós puszival az arcán.*
- Látom, szégyenlős vagy még helyettem is. Amúgy mi járatban errefelé ilyen kora reggel? azt hittem, a fiúk ilyenkormég alszanak. Szia Lyriel.
*Köszön a farkasnak, és megsimogatja a fejét kedvesen, ha az engedi, majd a hálója felé lépked.*
- Ha van kedvetek bejönni hozzánk, gyertek csak, de előbb felöltözöm, ha nemgond.
*Pillant végig magán, s megvárja, míg Lio válaszol, addig nem lép be a szobába.*

_________________
Hátközépig érő, dús, aranybarna haj. Bőre enyhén napbarnított. Szemei smaragdzöldek. Ajkai halovány rózsaszínűek, enyhén teltek. Orra pisze. Fogai természetesen fehérek, egyenesek. Testalkatilag 162 cm, sportos, mégis teltkarcsú. Nagyon nőies. Emberközpontú, de tud goromba és bunkó is lenni. Imád zenélni, táncolni, beszélgetni a többiekkel, és új arcokat megismerni.
Ha még valami érdekel, kérdezd usert. Very Happy