*Jérémy édes magányát egy régi ismerős zavarja meg. A fiút mind mindig, most is felkapja a vizet. Sohasem szerette, ha megzavarják egyszemélyes tevékenységét. Sóhajt egyet, feláll, leporolja magát majd így szól:*
- Jó estét. Tényleg régen találkoztunk. Mit akarsz?
*A beszédében egy cseppnyi kedvesség sem érzékelhető. Mikor befejezte a mondatot, elfordul a fiútól, megközelít lassan egy baglyot, de az azonnal elrepül. Jérémy ismét sóhajt egyet, majd végül megtöri a csendet:*
- Mesélj hogy vagy?
*Hangján erősen érződik, hogy egyáltalán nem érdekli Pierre.*

//Fagyi D://

Mandala ábrándozik a környéken. Nem figyelve másra, gondoltataiban elmerülve dúdolgat japán dalokat, és csillogó tekintetéből látszóan jól érzi magát. Most,hogy nem lát senkit, egy szép, cseresznyevirágmintás halványrózsaszín selyemruhát visel, hajában is egy cseresznyevirág-ágacskával. Figyeli a madarakat, hiszen ő nagyon szereti ezeket a kis jámbor jószágokat. Észrevesz egy pici fülemülét, és hangjuk ugyanabban a hangszínben szól. Mosolyogva énekel, míg észreveszi Sárát, barátságosan felépillant*:
Konisiwha!*-köszön jellegzetes japán pukedlivel, örömében elneveti magát, de a mint meglátja a farkast, gyorsan lihegve a bokor mögé húzza magát.

*Lassú szinte már erőtlen léptekkel haladtam a Madárház felé. Semmi kedvem nem volt ezt a levelet oda adni egy bagolynak majd hazaküldeni. Már, csak azért sem mert nem szívesen leveleztem a nagyszüleimmel. Amikor megkapják utána már el is kezdik írni a másikat, amivel csak halálra, untatnak. Azért mégiscsak próbáltam az egészet végig olvasni, hogy aztán rendesen válaszolhassak nekik. Igaz, ami igaz ők nagyon szeretnek engem. Én is őket csak az a baj hogy ők már túlontúl nagyon is szeretnek. Annyira hogy nem tudják mi a jó és mi a rossz abban, amit csinálnak vagy tesznek az „én érdekemben”. Aztán végül fölértem nem a legnagyobb örömömre. Két lány is ott volt ezért próbáltam mosolyogni.
- Helló!- köszöntem nekik erőltetetten.*

*Az egyik lány rögtön a nevén szólította Lindát szólított így ő is megerőltette magát egy kicsit, hogy hol is találkoztak ők már. Mivel Tina már ismerte Ookami-t és így is mindig nagyon kedvesen fogadott minden állatot – kivéve harapós kutyákat – odaugrott elé és nyávogott egyet. Ez egyfajta köszönésféleség akart neki lenni. Mivel Linda is ismerte már és tudta, hogy nem bánt senkit köszönt neki.
- Szia!- Leguggolt majd megsimogatta Tinát. Mikor újra felállt már Sarah vagyis Sára kérdésére felelt. Szívesen használta volna a Sára nevet is, de nála a Sarah már berögzült a kis fejébe így mindig azt mondta neki.
- Ezt a levelet jöttem elküldeni egy bagollyal. Ami azt illeti, én várom. - és már tényleg mosolygott. Nem volt semmi erőltetettség, hanem szívből jött a mosolya. Nem úgy mint pár perccel ezelőtt.