Egyiptom

- Zoé! Emlékszel mit igértünk a szakvezetőnknek? NEm szabad bajba kerülnünk, amíg csak mi ketten vagyunk itt. Majd... Talán vsszajövünk egyszer, de nem csak mi ketten. Irány haza! *Mondja a lány, megfogja Zoé kezét és szépen kihúzza a piramisból.* - Vonattal megyünk, vagy Vanessa néni kitalált valami más utazást? *Kérdezi a lány, aztán Zoéra pislog, kiértek a labirintusból, Rosetta legalább is nagyon reméli, hogy jó felé jött, és kijönnek. Aztán csak várja Zoé válaszát, és szépen haza utazik, csak ketten vannak, felelőtlenség kalandozni.*

_________________
A kobold lány mosolya mindig végigkíséri, mindenhol, ahol megjelenik ez az első amit láthatsz... De, ha mégsem így van, akkor igazán nagy a baj. Egy aprócska bántás és borzalmas érzi magát, könnyei csak úgy patakzanak. Tudni kell, hogy hogy bánj vele, ha nem akarod megbántani. Természetmágia, varázstárgyak, elemi mágia... Ezek fő vonalai.
Előtörténet

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Zoét mikor kivezette Rose a piramisból Zoé húzta maga után Roset és elvezette Vanessa nagyi titkos pincéjébe.Itt volt egy szekrény.Abba belemásztak és már ott is teremtek Zoé szobáában, a Nyest hálóban.Nagy kaland volt és élvezetes de hazaértek végre.*-Otthon édes otthon!*Akkor el is mentek aludni mert hosszú volt a nap és szakvezetőjüknek küldtek bagoly postát.*

//Mai szakkör helyszíne.//

*A diákok a zsupszkulcscsal egy kisebb tábor közepére érkeznek. Körülöttük vászonsátrak, azok mellett két-három fős csoportokban emberek beszélgetnek. Tűzrakóhely is van, valamint tevék póznákhoz kikötve. Más nem igazán, az érdekesebb dolgok minden bizonnyal a sátrakban vannak, de nem biztos, hogy az itteni kutatók örülnek, ha oda bármelyikük is be akar menni.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*Integet az érkező Emilynek, majd mikor megjön a tanár, végighallgatja. Kissé furcsállja, hogy ilyen messzire mennek, és persze a nyelvbotlást sem hagyhatja figyelmen kívül. Mindenesetre megfogja a zsupszkulcsot, s a rövid utazás, majd a homokból való feltápászkodás után körbehordozza tekintetét a tájon. Következő lépésben pedig a pulcsiját veszi le, így már csak egy farm,erben és egy egyszerű, fekete topban van, mégis melege van, elvégre, a sivatagban vannak, vagy nem?*

_________________

Minden és mindenki változik - így van ez a kedves és félénk negyedvéla lánnyal is, aki az idők során egyre zárkózottabbá és álmodozóbbá vált, bár a természet és a zene iránti szeretete nem változott.

Eva
És Yan - akiért bármit megtenne, még ha néha nem is látszik úgy.

*Szóval új Dalmágia tanáruk lesz. Mindenesetre a lány csak biccent a tanárnő felé, majd egy halovány mosoly is átfut az arcán. Némán hangatalanul figyeli a tanárnő beszédét, majd, amikor az elveszi a nyakláncot csak felsóhajt.*~Hát ez már nem a jó öreg sál..~*mondja a lány gondolatban, mire a fossza csak félre billenti a fejét. Mindenesetre, amikor megfogja a nyakláncot már érzi is a rántást. A lány csak fenékre ülve érkezik meg a homokba. Csak feláll, majd körbenéz. Alaposan szemügyre veszi a tábor helyet és a beszélgető embereket. Darwin csak oda ugrál a lány mellé.* ~Madagaszkár~ *mondja, mire a lány csak mosoylgva megcsóválja a fejét.*-Majdnem, de az kicsit odébb van!*mondja neki, majd a tanárnőre pillant. Márha az még ott van.*

_________________
Soha ne ítéld meg előre. Az egyik pillanatban még mosolyog a másik pillanatban viszont, olyan akár egy hideg márványszobor. Eléggé hangulatfüggő. Száján, olykor akartalanul is kicsúsznak olyan szavak melyeket később megbán. Reménytelenül éli mindennapjait várja a soha el nem jövő boldogságát.

*A tanerő felé röviden emghajol, majd közelebb sétál, ocelotja felugrik rá, a nagy, fekete macska, aztán megfogja a gyöngysort, és irány Egyiptom. Az idegen földet érve azonnal félrehengeredik, kiesve az esésből, szemeit, forgait söszeszorítva. Bal kezét az arca elé emeli, nyitott tenyérrel, és végighúzza az arca előtt.* -Valde Levis. *súgja maga elé, szinte sziszegi a szavakat, majd megvillannak a szemei, és úgy tápászkodik fel, körbenézve a helyen. Mivel ide tévedtek, ezért most minden bizonnyal helyinek nézik. Körbenéz a csoporton, majd a helyen, és kiszemel magának néhány tevét. Minden bizonnyal érdekes lesz az a bizonyos sírkamra is, de van pár dolog, amit feltétlenül ki kell próbálnia. Könnyed, kényelmes léptekkel, magabiztosan sétál át a táborhelyen, kikerülve a kisebb embereket, majd a legtávolabbi tevét szemeli ki, mellésétál, meglapogatja az állat oldalát, megszagoltatja vele önmagát, majd egyszerűen felül az állat hátára, és oldalba rúgja, ahogyan a tevéket be kell indítani. Csak próba, de annak remek.*

//Valde Levis
Álcázó varázslat, amivel magunkat a ránk nézőkkel hasonlatosnak állíthatjuk be. Tehát ha a mágiahasználó vélák közé sétál be, azok magukhoz hasonlóan gyönyörűnek látják, ha viszont egy rossz hírű kocsmába, akkor ugyanolyan szakadtnak, jelentéktelennek tűnik, mint a körülötte lévők.//

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

*Amikor a dalmágia tanárnő kifeszíti a gyöngynyakláncot a társai előtt, már tudja, hogy hoppanálni fognak. Mindig ez van. Aztán odaballag a nyakdíszhez, és megragadja. Majd jön a szokásos gyomorforgató ugrás, amikor már mindenki kapaszkodik, és a kemény, de egyre rutinosasbb érkezés, amiben kicsit meghúzza a bokáját. nem vészes, ör méter után helyre jön, most viszont sajog kegyetlenül. Figyeli a többieket, nézelődik a sátraknál, várja, hogy a tanárnő merre viszi majd a csapatot. Minden csupa homok, és olyan meleg van, hogy elkezdene patak módon izzadni, ha nem gondol erre is a tusolásnál.*

_________________
Egy érző szív, kőburkolattal.
Szerinted mi van a kezében?
Famulusát Bátornak hívják.

*Emily hozzáér a gyöngysorhoz, és máris érzi a köldökében a rántást. Mély levegőt vesz még előtte, hogy ne legyen rosszul. Pillanatokon belül lába talajt fog, és szerencsésen megáll rajta - nem úgy, mint szokott. A tanárnak még odahaza illedelmesen köszönt. Körbenéz; valamiféle táborban vannak a többiekkel. Sátrak, tevék - addig jó, amíg nem szűk, zárt helyek baglyokkal! Leveti magáról a pulóverét, hiszen Egyiptomban vannak; itt elég meleg van ahhoz, hogy egyszerű fehér trikóban flangáljon. Megpillantja Liliyat, és rögtön felé veszi az irányt.*
- Hejhó! *Köszönti vidáman, és megáll mellette. Aztán csak a többieket figyeli.*

_________________
Tudod, vannak olyan pillanatok az életedben, amikor egyszerűen nem tudod, mit tegyél. És néha nehéz elviselni a létezés minden pillanatát. Emily élete mostanság ilyen formát öltött... és egyre jobban halad az ideg-összeroppanás felé. Hogy kilábal-e valaha a lelki válságból? Nos... azt kell mondjam, nem valószínű.

[Udvar]

*Érdeklődve nézi az érkezőket, szeme kíváncsian állapodik meg a fekete, arab jellegű ruhát viselő, számára épp felismerhetetlen diákon meg annak fekete párduchoz hasonlító, némiképp kisebb daimonján (azaz Jacken és Odronon). De sokáig nem is töprenghet, mert érkezik a tanárnő... Utálja a zsupszkulcsos utazást, mégis rezzenetlen arccal érinti meg a gyöngynyakláncot...*

[Egyiptom, tábor]

*... És kisebb émelyítő utazás után itt köt ki. Gradan leugrik a karjából, megrázza magát, és máris nem akar megfagyni... Nikorina érdeklődve néz körül.* ~Szuper, egy kutatótábor kellős közepe. Vajon mit fognak az itteniek szólni, hogy csak úgy felbukkantunk a semmiből?~ *Kérdezi magában, hangosan nem teszi fel a kérdést, inkább vár, jobbjával kitapogatva zsebében lapuló pálcáját, és csöndesen vár.*

_________________
Immáron 17 éves, fekete hajú, kék szemű druidalány, aki az elemek mágiájában is járatos. A halálból tért vissza, ám egykori daimonja, a szürke macska Gradan nem térhetett vissza vele együtt... Így magára maradt valamennyire. A fehér foltok azonban eltűntek az emlékezetéből... Bár megjárta a halált, barátságos maradt, nem változott meg... annyira. Csupán másként lát pár dolgot, úgy, ahogy azt csak olyan ember láthatja, aki már túlélte a halált...
Előtörténet

*Úgy látszik hamar társaságot kap. Kedvesen elmosolyodik. Majd Sinanak és Liliyanak is válaszol.*
- Sziasztok!Katherine Mary Black, allidonos és semmi érdekes. *Arcán még mindig mosoly ül, miközben halkan válaszol a két lánynak. Egyiptomban még soha sem járt, így megörül az utazásnak. A sír hallatán már meg sem rezzen túlságosan.*~De legalább nem hullák vannak benne, de kitudja.~*Amíg nincsen tűz, addig Kat nem pánikol. A gyöngyből készített nyakláncot persze ő is megfogja. Örül, hogy nem öltözött melegen, hisz Egyiptomban biztos nem fog fázni, bár a sírban...talán. A tevék láttán ismét elmosolyodik. Aranyosnak tartja őket. Nem bámészkodik tovább, mert tudja, hogy néhány perc és a sír már vár rájuk.*

_________________
Kat maga az optimizmus. Igazi társasági lény. Ha egy kis vidámságra, vigasztalásra, együttérzésre van szükséged vagy csak arra, hogy a szomorúságodat elfeledd néhány óráig, Kat segít buta fecsegésével. Állatkája, egy farkaskölyök: Lazz

*Amint meglátja a tanerőt, halványan elmosolyodik, és befejezi az énekelést, ellöki magát a fától, és közelebb húzódik a tanárnőhöz, hogy hallja meg, mit is mond az. Mert igen, ez most érdekli. Leendő dalmágia tanár, ami neki fontos, szóval .. Kihúzza magát, és elbíbelődik a csuklóján levő pár karkötővel, amíg a tanár beszél - igne, tudja, tanították rá, hogy amikor valaki beszél, akkor rá kell nézni, legalábbis illik, de most valahogy .. valahogy nincs kedve. * ~ Szóval errafonth-család, mágusok építette sír .. Ez érdekes lesz. ~ * Ismét megenged egy mosolyt magának, miközben hirtelen felpillant, amikor a tanárnő megakad a beszédben, de csak egy másodpercig.* - Kíváncsi leszek.* Jegyzi meg halkan, és zöld szemei megvillanak. Úgysem megy le velük. Egyik sem szokott .. A szónoklat végére biccent egyet, és engedelmesen megérinti a gyöngysort, felkészülve arra a - számára utálatos és hülye, - szokásos érzésre, és zsupsz .. Már ott is vannak Egyiptomban. Fintorog egyet, mert nyelt egy kicsit a homokból, elvben hasra érkezett, de sebaj. Kibírja. Feláll, morgolódva lepallja magát, ahogy daimonja is megrázza magát, és körbepillant - tekintete gyorsan a sátrakra téved. De oké, nem megy most sehova .. Elvégre valamilyen sírba mennek, nem?*

_________________
16 éves félvéla boszorkány, aki általában vidám, csendes és nyugodt teremtés, de van, amikor megváltozik .. Senki sem ismeri igazán; nem keresi a kapcsolatot másokkal, de vannak, akik felkeltik a figyelmét. Igazi mentalista, és gyakran ki is használja mentális képességét. Daimonja egy mosómedve, Stray - ja, és a híres-hirhedt Rosebergek rokona.
Teljes kép

*Megfogja a gyöngysort, és a zsupszkulcs Egyiptomba röpíti őket. Ugyan nem ismerte a régi dalmágia tanárt, azt rögtön felfogja, hogy Chantall tanárnő új, hiszen elmondása szerint a többiek sem ismerik. Feje fölött kört rajzol pálcájával, és kimondja az igét:* - Corim Spirito! *Erőburkot használ, reméli, sikerül. Ajkára mosoly kúszik.* - Na, és most mit csinálunk? *Kérdezi társaitól.*

//Erőburok - A varázslat hatására tesünk felfénylik, majd bőrünk egy kissé csillogóvá válik. Amikor a burok elnyeli a varázslatot, akkor egy pillanatra felfénylik mindig testünk. Fontos, hogy komoly kocnentrációt igényel a varázslat, mert nem egyszerű mágia.//

_________________
Sina Hoppe - 18 éves cigánylány Németországból. Jós és halottlátó, s habár nem látszik rajta, a lelke mélyén vérbeli naxeldires. Vonza a jós-, és nekromágia, tehetsége is van hozzá. Súlyos idegrángásban szenved, ezt leplezendő bal kezében folyamatosan csörgődobot ráz. Daimonja egy sörényes farkas, Logopanta. Mellesleg eltitkolt hugicája is a Nezabar diákja.
Chleopatra Penthesilea multija

*Ahogy megérkeznek, néhányan feléjük fordulnak, majd folytatják a beszélgetést. Láthatóan várták őket, nem nagyon lepődnek meg, nem is zavartatják magukat. Csak egy fiatal nő indul feléjük, és franciául köszön Danielle-nek. Váltanak néhány szót ezen a nyelven, de halkan, így aki értené a szavakat, az sem tudja kivenni őket. Végül a tanárnő a csoporthoz fordul.* - Francine fog minket elvezetni a sírig. Kvibli, úgyhogy mágikus segítséget ne nagyon várjatok tőle. Sok sikert! *Nem, csodák csodájára nem tűnik el, csak beáll a menet végére, a másik nő pedig mosolyogva fordul feléjük, majd egy ládára mutat, amiben friss trópusi gyümölcsök vannak. //Ezeknek a gyümölcsöknek nincs közük az állatos játékhoz, azokat az állatokat nem lehet megetetni vele!//*
- Vegyetek abból amennyit elbírtok. Ti is ehettek, de az errafonth-ok is nagyon szeretik, ezekkel könnyebb lesz magunkhoz édesgetni őket. Gyertek, erre megyünk! *El is indul a csapat élén, gyalog. Jack tevéje megrázza magát, de ha a fiú a hátán marad, akkor lassan elindul, amerre a diák vezeti. A többiek nem is nagyon figyelnek fel rá a jelentéktelenség miatt. Körülbelül tíz-tizenöt percig sétálnak, ha senki nem marad le, utána megérkeznek a félig földbe rejtett lépcsőhöz, lejáróhoz. Óvatosan kell lemenni, szűk a hely, könnyű megcsúszni a félig letört kőlépcsőkön. Ha mindenki épségben lejut, egy teremben találják magukat.
1. Az egyik sarokban van egy furcsa, sakálfejű szobor, pontosabban egy tömör téglatesten fekszik a sakálfej. Ami furcsa benne, hogy a téglatesten mintha fogantyúk lennének, amiket húzni lehet...
2. A jobb oldali falon egy ajtó méretű részen egy árnyalattal sötétebbek a téglák, de ezt csak az veheti észre, akinek éles a szeme.
3. A lépcsőtől balra eső, legközelebbi sarokban egy kupac furcsa, ősi érme hever kiszórva. Aki nekiáll megszámolni, tizenhét darabot találhat összesen. Átmérőjük két-három centi.
4. Három darab furcsa, különféle növényekből összegyúrt gombóc is hever a földön, ki tudja, mi az, vagy mire jó.
Járat, ajtó, kapu nemigen van semerre. Néhány törött váza, edény van elszórva a kisebb teremben, a falba vésve pedig egy arab mondat. A nő hümmögve elolvassa magában, majd körülnéz, merre indulhatnának tovább.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Jack Darkfield, Ariana Ravenwood, Evan Darian, Laura Wylee, Báthory Marijana.

*Kivételesen próbál egyedül dolgozni. A ládából kivesz öt hat gyümölcsöt, plusz magának egy banánt, azt gyorsan meg is eszi. Mikor lemennek a sírba, Logopanta rögtön a sakálszobor felé venné az irányt, ám ekkor megpillantja azokat a téglákat, amelyek kicsit sötétebbek a körülöttük lévőknél. A daimón a falhoz húzza Sinat, a lány pedig enged a húzásnak. Hunyorogva szemléli a falat, mire észreveszi, mit is akart a farkas. Pálcáját job kezébe fogja, bal kezével pedig óvatosan megnyomkodja a téglákat, egyesével. Talán van mögötte valami rejtett szoba, vagy akár valami más. Persze, ha van, és esetleg olyan dolog is van mögötte, ami rá támadna, a pálcája a kezében van, és készen áll használni.*

_________________
Sina Hoppe - 18 éves cigánylány Németországból. Jós és halottlátó, s habár nem látszik rajta, a lelke mélyén vérbeli naxeldires. Vonza a jós-, és nekromágia, tehetsége is van hozzá. Súlyos idegrángásban szenved, ezt leplezendő bal kezében folyamatosan csörgődobot ráz. Daimonja egy sörényes farkas, Logopanta. Mellesleg eltitkolt hugicája is a Nezabar diákja.
Chleopatra Penthesilea multija

*Rámosolyog Emilyre.*
-Kíváncsi vagyok, ma mi fog történni. Mert az tuti, hogy nem ússzuk meg valami galiba nélkül..
*Ekkor megjelenik a nő és beszélgetni kezd a tanárukkal, aztán azt kéri, kövessék. Lil, miután bespájzolt a gyümölcsökből, így is tesz, közben a tájat kémleli. A lépcsőn lefelé menet kicsit megcsúszik, de szerencsére még meg tud kapaszkodni, különben minden előtte haladót letarolt volna, az biztos. Ahogy végre leérnek, körbenéz. Először az érméket veszi szemügyre, de úgy dönt, nem nyúl hozzájuk. Meglátja a szobrot is, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, viszont a sötétebb téglák felkeltik a figyelmét, oda is megy, és finoman végighúzza rajtuk az ujját, rendellenességet keresve.
~Nagy a baj, ha már az idegenvezető sem tudja, merre kell menni~ hümmög közben magában.*

_________________

Minden és mindenki változik - így van ez a kedves és félénk negyedvéla lánnyal is, aki az idők során egyre zárkózottabbá és álmodozóbbá vált, bár a természet és a zene iránti szeretete nem változott.

Eva
És Yan - akiért bármit megtenne, még ha néha nem is látszik úgy.