Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

-Hogy milyen gyakran járok ide? Van amikor hetente 2-3 alkalommal, attól függ, hogy milyen az ügyfél. Sok embert nem lehet levinni a sötét negyedbe, a nagy urak a palotákból nem hajlandóak leereszkedni a szennybe, szóval ők vagy ide beszélnek meg találkozót, vagy a boltomban üzletelünk. Néha van hétvége, hogy eljövünk ide iszogatni barátokkal.
*Megint ivott egy kicsit az italból.* -Nem is csodálom, hogy nem látott. Nem mindig szeretem, ha mások ismernek fel először, inkább én mutatkozok be mindenkinek személyesen. Aztán ha egyszer már nem tudom sakkban tartani a rend éber őreit, onnantól még inkább rejtenem kell magam.

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa

*Egy kicsit elmoslyodik, amikor hallja, hogy igen gyakran jár ide a férfi. Kcisit csodálkozik rajta, hiszen tényleg nem emlékszik rá túlságosan. Kicsit rossz, hogyha az emberről többet tudnak, annál, mint amennyit ő tud a másikról. Hiszen úgy is ismerkedtek meg, hogy Armand már tudta, hogy kivel is áll szemben.*
- És hajlandóak leereszkedni ide, az első szintre? *Kérdezi a palotai urak kapcsán. * - Elővigyázatos, ez egy igazán jó tulajdonság. Csak ne legyen túlságosan az, mert azt már halványan üldözési mániának szokták hívni. Bár magának van mit rejtegetnie, hogyha így megy az üzlet. Mit adott át annak a férfinak? *Hogyha azt mondja kérdezzen, hát ő kérdez. Nem faggatni akarja, csak csevegő hangnemben társalog, néhány kedves pillantással.*

_________________
A nő 21. évét koptatja, igen csak szélsőséges élettel a háta mögött, s a jelenben sem a legszebb hivatást képviseli... Inkább a legősibbet. Ez előtt volt ő utcagyerek és tolvaj is, több évig... Most viszont a Madame jobb keze. Éjjel a piroslámpás házban találod, nappal szürke ruhát húzva oson az utcákon, hogy legalább egy pár órának szabadnak érezhesse magát.
Négy éve él Nellondban, s jócskán megismerte az árnyoldalát is.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*A nő bátran kérdez, ő pedig készségesen válaszol is.*
-Ide még eljönnek, nem is kell kérlelni őket, maga csak tudja, hogy nem csak kis rangú emberek járnak ide. *Kicsit kortoly az italból, majd a pohár aljáról megissza a maradék kis italt.*
-Egy medál volt a csomagban, a vén bolond azt hiszi, hogy ez megmentheti a haláltól. Kering pár történet arról a medálról, és az öreg el is hittek őket. Egyszer, ha a Madame elengedi nézzen át hozzám a boltba, aztán megnézheti hogy megy az üzlet.

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa

- Igen, tudom, és olykor-olykor elborzasztó, hogy kik is kötnek itt ki. Házasok... Akiknek gyönyörű feleségük, és kisgyermekük van. *Kissé elfordul, fájdalmasan, hiszen ő is vágyna a családra, gyerekekre, de ez még nagyon, nagyon messze van, illetve hogy férjet találjon. Ki akarna elvenni egy... Éjszakai pillangót? És a gyerekről álmodoznia is kár, tudja jól.*
- Egy medál? A fiatalsághoz? Megértem, én is vágynék az örök fiatalságra. Habár, még úgy érzem nem jött el az idő arra, hogy ezért aggódjam. Vagy már vannak ráncaim? *Kérdezi kétségbeesetten a nő, persze csak játszva a kétségbeesést, és végigsimít az arcán, majd a nyakán, mint az arckrém reklámokban. Amit persze még sosem látott, nem egy nagy tévé néző. * - Szívesen elmennék megnézni a boltját, habár nem tudom, hogy mikor enged el újra a Madame. Egy bevásárlásra talán elkéreckedek, és ellátogatok magához. A Kereskedő negyedben van a boltja, ugye? *Kérdezi újra sosem fog kifogyni a kérdésekből.*

_________________
A nő 21. évét koptatja, igen csak szélsőséges élettel a háta mögött, s a jelenben sem a legszebb hivatást képviseli... Inkább a legősibbet. Ez előtt volt ő utcagyerek és tolvaj is, több évig... Most viszont a Madame jobb keze. Éjjel a piroslámpás házban találod, nappal szürke ruhát húzva oson az utcákon, hogy legalább egy pár órának szabadnak érezhesse magát.
Négy éve él Nellondban, s jócskán megismerte az árnyoldalát is.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

-Ne aggódjon, nincs egy ránca sem, efelől biztosíthatom. Igen ott van a boltom, a kereskedő negyedben, a házam alatt, szóval a címet is tudja. *Meg sem lepődik azon amit Ayame mondd, ismeri az embereket eléggé.*
-Majd nézzen körül, biztos talál valami szépet magának, rengeteg ékszer közül válogathat. Vannak ott tiszta dolgok is.
*Üres már a pohara, de nem akar már inni ma este, ez a kevés is elég volt, ma még biztos meg fogják kínálni pár pohárral, nem szeretne még a baráti találkozó előtt lerészegedni.*

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa

- Rendben, értem. Akkor midnenképpen megpróbálok elszabadulni. *Mondja a nő, mosolyogva, és az ékszerekre csak legyint egyet.* - Nem vagyok az ékszerek elkötelezett szerelmese. Az csak egy árú, csak egy dísz, és úgy érzem nekem még nincs szóükségem arra, hogy ékszerekkel vonzzam a tekinteteket. De persze szívesen megcsodálom őket, hogyha már egyszer úgy tartják, hogy a nő legjobb barátja a gyémánt. *Észreveszi, hogy a férfi pohara kiürült, így kérdőn felvonja a szemöldökét.*
- Nem kér többet? Csak nem fél, hogy időelőtt lerészegítem? *Ismét egy cserfes félmosoly, miközben a keze tétovázik, hogy öntsön e, vagy ne.*

_________________
A nő 21. évét koptatja, igen csak szélsőséges élettel a háta mögött, s a jelenben sem a legszebb hivatást képviseli... Inkább a legősibbet. Ez előtt volt ő utcagyerek és tolvaj is, több évig... Most viszont a Madame jobb keze. Éjjel a piroslámpás házban találod, nappal szürke ruhát húzva oson az utcákon, hogy legalább egy pár órának szabadnak érezhesse magát.
Négy éve él Nellondban, s jócskán megismerte az árnyoldalát is.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

-Nem kérek többet, köszönöm. Tíz órától egy kis összejövetelt tartok a barátaimmal, és nem szeretnék még idő előtt lerészegedni. Hamarosan így is indulok. Sőt, szerintem jobb ha már azonnal el is indulok. *Felveszi a kabátját még az asztalnál ülve, de még nem áll fel.*
-Köszönöm szépen az estét. Viszlát. *Ezzel távozik is. Elindul a kereskedő negyed felé.*

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa

*Mikor a férfi távozóra fordul, akkor biccentneki, és mosolyogva elköszön. Mielőtt a férfi elviharzana, még odalép mellé és egy kis puszit ad az arcára. Igen, puszit, igen az arcára, csak baráti elköszönő puszi féle ez. Lehet, hogy meglepi a fiút, de nem zavarja. Végül is elvállnak, és amúgy is ideje visszamásznia a pult mögé. Elpakol az asztalról, és szépen elmegy mára már bnem megy nagyon az emebrek közé. Van máshol is dolga.*

// Köszi a játékot!//

_________________
A nő 21. évét koptatja, igen csak szélsőséges élettel a háta mögött, s a jelenben sem a legszebb hivatást képviseli... Inkább a legősibbet. Ez előtt volt ő utcagyerek és tolvaj is, több évig... Most viszont a Madame jobb keze. Éjjel a piroslámpás házban találod, nappal szürke ruhát húzva oson az utcákon, hogy legalább egy pár órának szabadnak érezhesse magát.
Négy éve él Nellondban, s jócskán megismerte az árnyoldalát is.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Az egyik szobákból egy fiatal férfi sétál ki, legfrissebb kuncsaftját kíséri ki. A fiatal nő (mert ez éppen nő) elégedetten mosolyog Ivan oldalán, majd pénzt nyom a fiatal férfi kezébe, és a kacsintásából egyértelmű, hogy nem utoljára volt Ivan vendége. A férfi mosolyog, leadja a pénz egy meghatározott részét a Madame-nak, majd lehuppan az egyik székre. Gyakorlatilag lecsúszik a széken, minden az elhelyezkedése, csak nem elegáns, mint általában napközben. Haja zilált, inge úgyszintén, nadrág, cipő, egyszerű öltözet. Fekete haját kisöpri a szeméből, miközben cigarettára gyújt. Amikor kifújja a füstöt, és lassan felemeli a fejét, megcsillannak zöld szemei. Két zöld szem - a mugli módszerek, mint a kontaktlencse, csodákra képesek. De persze ezzel egyáltalán nem kevésbé attraktív, mint általában. Csak kevésbé felismerhető.*

_________________
Jóvágású fiatalember, fekete hajjal, különleges felemás szemekkel... és egy sötét titokkal. Két testvére mellett árnyékban nőtt fel, és ennek megvan a maga következménye... az eltitkolt munkája.

Christopher Strife nellondi karaktere

* Az ajtó nagy lendülettel nyílik. Két lehetőség van. Két lény nyitja így a bordéj ajtaját. 1: Solmyr a dzsinn, aki Medeát keresi. 2: Allan Redrick. Ám a második jön be. Allan besétál, majd azonnal körbejáratja a tekintetét. Meg is látja akit keres. Odasétál szépen lassan Ivanhoz.*
- Üdvözlet barátom. Mi újság, mi újság? * Kérdi miközben ledobja magát a srác mellé. Int a csaposnak, hogy csak a szokásosat, mire az nemsokára kihoz egy öblös boros poharat, tele vörösborral. Ivannak meg a kedvenc koktélját.* - Hogy s mint? Jól megy sorod kedves barátom? * Kérdi mosolyogva. Ez a mosoly, amit kevesek kapnak. Kevés olyan ember van, aki barátjának tekintheti Allant. De Ivan annak vallhatja magát.*

_________________
Redrickek családjának második legidősebb férfitagja. A família méregkeverője, kiknek rossz nyelvek szerint még az ereiben is kígyóméreg kering. Csöndes figura, és leginkább az udvari intrikus szerepét tölti be. Fivérét mindig elkíséri a családi tanácsokra, hisz mégis csak ő a család tanácsnoka. Imád a kígyókkal beszélgetni, lévén a kígyónyelv adottságával született.

*Ivan felpillant az ajtókicsapódásra, és halványan elmosolyodik, láthatóan kevésbé örült volna, ha a dzsinn tör be ilyen lelkesen. Akkor annak csúnya vége lett volna, mint ahogy Ivan is nagyon jól tudja.* - Nocsak, egy visszatérő vendég. *Néz fel a Redrickre a zöld szempár, majd halk, elfojtott kuncogásra emlékeztető hangot ad ki.* - Oh, én remekül vagyok, köszönöm. Csak a szokásos, unalmas férfiprostituált-élet. *Mosolyog, egy biccentéssel megköszönve a koktélját. Persze, ha napközben futnak össze a palotanegyedbe, Ivan alighanem azt mondta volna, hogy "szokásos, unalmas nemesi élet". De a lényeg ugyanaz, Ivan éli az életét, ahogy mindig.* - No és veled mi újság? Hogy vannak a hüllőid és kétéltűid? *Kérdezi, miközben a cigarettásdobozt Allan felé nyújtja, megkínálva.*

_________________
Jóvágású fiatalember, fekete hajjal, különleges felemás szemekkel... és egy sötét titokkal. Két testvére mellett árnyékban nőtt fel, és ennek megvan a maga következménye... az eltitkolt munkája.

Christopher Strife nellondi karaktere

- Azt látom, hogy a szokásos félprosti élet... * Mosolyog a férfi. No igen. Aki ismeri, azt tudhatja, hogy férfi cseppet sem azért jött, hogy Ivannal testileg múlassa együtt az estéjét.* - Óhhh köszönöm. A kígyók békák üdvözletüket küldik neked... * Mondja vigyorogva, majd a zsebéből elő"varázsol" egy kis fiolát felvillantva azt. Majd aztán el is teszi.* - No... aztán mi jót hallottál mostanság? Vagy... volt időd hallani valamit az orgazmus sikolyain kívül, amit a bájos lányok hallatnak mint az előző barátosnéd? Láthatólag kifejezetten elégedett lehetett veled... * Villant egy mosolyt, majd a bort kicsit meglötyköli a pohárba és megszagolja.*
- Hiába... ez ég mindíg minőségi... * Sóhajt elégedetten, majd belekortyol.*

//Fagy//

_________________
Redrickek családjának második legidősebb férfitagja. A família méregkeverője, kiknek rossz nyelvek szerint még az ereiben is kígyóméreg kering. Csöndes figura, és leginkább az udvari intrikus szerepét tölti be. Fivérét mindig elkíséri a családi tanácsokra, hisz mégis csak ő a család tanácsnoka. Imád a kígyókkal beszélgetni, lévén a kígyónyelv adottságával született.

*Két hete járhatott itt utoljára Armand, akkor üzleti ügyben jött, most pedig más célja van. Egy sárgás ing van rajta, azon kívül farmernadrág és farmerdzseki, valamint elegáns cipő. Amint benyit megcsapja az a szokásos illat amikor ide belép. Még nem ismerte fel senki se, miközben vonul nem is célja, hogy észrevegyék. Csendesen vonul hátra Ayamét keresi. Tudja hol van a szobája, és mivel látta hogy kint nincs így arrafelé tart. A szobából halk nesz szűrődik ki, valószínűleg a szobában van, és ahogy áthallja nincs vendéggel, szóval nem is zavar. Magabiztosan kopog az ajtón.* -Szabad? *Közben a mutató és a kisujjával megigazítja a szemöldökét, de igazából semmi célja sincs az egésznek csak azt a fél pillanatot tölti ki amíg Ayame ki nem szól az ajtón.*

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa

*Éppen pihenőre van osztva a lány, ugyanis nagyon forgalmasnak kezdődött ez az este, rengeteg a vendég, habár az ő feladata csak a társalgás, az is lehet kimerítő, ha hosszú. Szobája egész tágasnak, és főleg tisztának hat, és egy ajtó nyílik még onnan, a kijáraton kívül, egy magánbejáratú fürdő, szépen berendezett, kedves színekben. Nyugodtan fekszik a meleg habok között, elfáradt izmait kinyújtóztatva, és halkan dúdolgatva egy régi, még Roxforti dalt. Valószínűleg ez az a bizonyos nesz, amit a fiú hallhat, és a vízcsobogást, amikor egyre-egyre, gyerekesen forgolódik, mocorog a vízben, megunva az üldögélést. A kopogást hallva, kissé felvonja a szemöldökét, a daimonja a róka azonnal oda megy az ajtóhoz körbeszimatolni. *~ Ismerős, azt hiszem. De ki? Hiszen annyi ismerős van itt... Semmi baj, öltözz fel. ~ *Beszélgetnek gondolatban nesztelenül. A nő azonnal kikel a kádból, és magára kap egy fürdőköpenyt, bár így jócskán vizes marad. A haja éppen nem volt felkötözve, így az is csurom vizes, egész egyszerűen olyan, mint egy ázott kiscica, fürdőköpenyben. Mivel Slo azt mondta, hogy nem lesz baj, Ayame így hogy van odasétál, és kinyitja az ajtót.*
- Ar...mand? *Kérdezi, meglepődötten, összevont szemöldökkel, miközben kicsit jobban kitárja az ajtót, habár kicsit furcsa így mutatkoznia. Nem az alul öltözöttség miatt. Hanem amiatt, mert vizes, és mert nem is számított a látogatásra. * - Elnézést a ruhámért de éppen most keltem ki a kádból. *Mondja, nyugodt hangon, habár ez olyan így, mintha nem a férfi zavarta volna meg a fürdőzést, de nem akarja, hogy Armand észrevegye ezt. A fürdőből meg természetesen ott látszanak a vizes lábnyomok az ajtó felé, és Ayame hajából is még szépen csöpög. *
- Ha megbocsájtasz... Meg kéne szárítkoznom, még ennyire nincs meleg, a szobában sem. Nyugodtan ülj le addig is.

_________________
A nő 21. évét koptatja, igen csak szélsőséges élettel a háta mögött, s a jelenben sem a legszebb hivatást képviseli... Inkább a legősibbet. Ez előtt volt ő utcagyerek és tolvaj is, több évig... Most viszont a Madame jobb keze. Éjjel a piroslámpás házban találod, nappal szürke ruhát húzva oson az utcákon, hogy legalább egy pár órának szabadnak érezhesse magát.
Négy éve él Nellondban, s jócskán megismerte az árnyoldalát is.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Az a fél pillanat egész hosszúnak hatott, mivel nem is fél pillanat volt, hanem percek. Kicsit kezd aggódni az ajtó előtt, aztán végül is kinyílik az ajtó halk nyikorgással. A látvány számára is legalább annyira meglepő, mint amennyire Armand látvány lehet Ayame számára. Egy pillanatra csak néz az ajtóban végigpillant a nőn, majd a szemeik találkoznak.*
~Azt hiszem bejutottam.~ *Érzi a pillantásban, hogy nem tökéletes az időzítés, de a társaságnak örül, csak később jött volna. Még mindig az ajtóban állnak, amikor végre beléphet a szobába. Pillanatok alatt körülnéz. A vártnál nagyobb szobája van Ayaménak. Számított rá, hogy nem valami kis szoba lesz, mivel kiemelt pozícióban van a madame mellett.*
-Csak nyugodtan, nem is hittem volna, hogy még be is engedsz pont ilyenkor. *Figyeli a lépteket ahogy behalad a fürdőszobába, és ahogy a vállairól már leomlik a köpeny a fürdőszoba ajtajában. Egy fal van közöttük, már halkan hallja, ahogy a törölköző suhog ő meg azt se tudja merrefelé üljön.*
-Úgy gondoltam meglátogatlak, ha már a kimenőd alatt nem tudtál elnézni felém. Nem láttalak kint sehol, gondoltam bekopogok.
*Mondja, hogy megkezdje a beszélgetést.*

_________________
Gavril Atanas nellondi lakosa