Betegszoba

Vendég

*Amikor az lehalkítja a hangját felsóhajt.* -Tudom. *Feleli és hiába akarna többet mondani nem tud. Hallgatja a másik szavait, miközben végig a szemébe néz, zöld szemei szépen csillognak, a hogy a fiúra néz.* - Jana csak hab volt a tortán. *Feleli, majd inkább felül és úgy hajol oda a másikhoz. Kezével végig simít annak az arcán, nyakán, majd egy csókot nyom Filipp szájára.* -Nem fogok...És köszönöm az édességet, de...*Mondja, miközben megakad, majd folytatja.* - De nem akarok itt lenni...Már sokkal jobban vagyok. *Makacskodik kissé, miközben félre döntött fejjel néz a másikra. Csak most veszi észre, hogy a fiún ott van a nyaklánc.* - Tényleg felvetted..*Morogja maga elé, mint sem Filippnek.*

Vendég

*A fiú idegesen a hajába túr, és így hátra simítja. A szemeiben tanácstalanság. Amikor Susan arra kéri, hogy ne kiabáljon, akkor rápillant. Szép ametiszt szerű íriszében a fény érdekes visszacsillanást hagy.*
- Susan... most komolyan... meggondolatlan vagy... nagyon bután viselkedsz... és amikor kérdezlek, mert segíteni akarok, akkor válasz nélkül hagysz. És akkor ne akadjak ki, és ne kiabáljak?
* Kérdi mostmár lehalkítva a hangját. Figyeli a lányt, majd amikor az Janára tesz említést, akkor Filipp szemöldökei a magasba szaladnak. * - Oké... de úgy ismered azt a démont, mint aki felfordul a bánatában? Az egy elpusztíthatatlan dög. Annak nem lesz baja. Nem kell félteni. Ne akadj már ki miatta... a fenébe is. Majd a pasija helyrerázza. Ne sokkalj már be tőle basszus.
* Mondja a lánynak. Amikor azt mondja, hogy szereti őt is, meg a szőkét is, Filipp bólint.* - Elhiszem... de akkor máskor gondolj már abba is bele, hogy mi meg betegre aggódjuk magunkat. Bizonyára sejted milyen érzés lehet. * Mondja komolyan a lánynak, de persze hagyja, hogy az össze fonja az ujját a sajátjával.* - Örülnék, ha nem csinálnál máskor ekkora baromságokat... de komolyan. * Mondja halál komolyan, majd leül a lány ágyára.* - Maradok amíg lehet. *Bólint.*

Vendég

*Amikor felrántják a földről felnyög, reszket akár a nyárfa levél. Kezével Filipp ruháját markolja, majd csak lassan kifújja a levegőt.* -Ne kiabálj kérlek...*Mondja elhalva, majd, amikor vissza vágják az ágyba csak nyekken egyet.* -Nem tudom...Én csak...*Mondja, miközben odamászik Filipphez, majd magához húzza.* - Nem tudom, tényleg...Jana furcsa volt és én meg nem tudtam neki segíteni. Meg az a Julien is...*Mondja, halkan miközben zöld szemeit végig a másikon tartja.* - De nem lesz több ilyen, megígérem...*Mondja komolyan, miközben kezét összekulcsolja a másikéval.* - Nem akartam. Szeretlek téged is meg Dorian-t is. *Suttogja, miközben szépen lassan a sírást is abbahagyja.* - Ugye itt maradsz még velem? *Kérdezi meg, miközben lassan visszadől az ágyba, de továbbra is fogja a másik kezét.*

Vendég

*Amikor a lány feláll, és leül a földre, Filipp felpattan a székről, elkapja a lány karját, majd felrántja onnan. Nem érdekli most, hogy mennyire durva a mozdulat, vagy mennyire húzza meg a lány karját. Nem érdeklik a lány arcán lecsorgó könnycseppek. Amikor megszólal, szinte felcsattan. Nem üvölt, de halknak sem lehet mondani.*
- Az Isten verjen már meg Susan! Mi a Franc bajod van? Ennyire figyelsz rám? Látom... nagyon számít a szavam. Épp azt pofázom neked, hogy NE csinálj olyat, amivel kárt teszel magadban... erre mit csinálsz??? Ledobod magad a hideg kőpadlóra... TÉRJ MÁR ÉSZHEZ AZ ISTEN VERJE MEG!!!
* A végére már valóban kiabál. Most sikeresen kiakasztotta a lány. Amikor felrántja, vissza nyomja az ágyra.* - Mi a franc van veled? Bántott valaki? Meghalt valaki? Vagy mivan? Mondj már valamit a Pokolba is. Mert válaszolni azt nem válaszolsz. *Szemei kissé dühösen villannak. Vagy sokkal inkább tehetetlen dühvel. Hogy nem tudja miért olyan a lány, amilyen, és hogy nem tud semmit tenni jelenleg. Filipp most magára dühös.*

Vendég

*Némán néz a fiúra, igazából terelné a témát, de nem tudja. Úgy látszik nem tudja átvágni a fiút, mindenesetre a kérdésekre csak leszegi a fejét. Némán, közbeszakítás nélkül hallgatja a másik beszédét. Végig fut rajta a hideg, majd csak lerúgja magáról a takarót...Kissé hiányos öltözetben van, de most ez zavarja a legkevésbé. Felül, majd kissé tántorogva, de feláll és odalép a fiúhoz. Leül a hideg kőre Filipp lábai elé, majd úgy néz rá. Annyira gyenge, de nem, nem akarja bevallani magának. Sokkal jobban járna, ha az ágyban maradna, de nem teszi.* -De. *Mondja, ami kissé talán sután jön ki, de most csak ennyire telik tőle. Továbbra sem néz a másikra, dehogy akkor minek mászott oda elé? Csakhogy közelebb legyen hozzá...Érzi, a hogy a könnyek legördülnek az arcán. De nem mond semmit, végül mélabús tekintetét a másikra veti.* -Nem csinálok többet ilyet. *Mondja halkan, miközben törékeny kis teste megremeg, amikor újra végigfut rajta a hideg.*

Vendég

*A lány szavaira komoly szemekkel figyel.*
- Igen látszik... de mesélj nekem. Miért is sírtál? * Kérdi halkan a lánytól, miközben hátra dől a széken. Nem kapott választ a kérdésére, pedig nagyon is szeretné, hogy végre megtudja azt. Majd a Gratulációra csak biccent. A Freerunning nem megy zúzódás nélkül. Majd ahogy hallja, hogy a lány vizesen ment be órára, a szemöldöke össze szalad. * - Susan... most komolyan... te teljesen bolond vagy? Vizesen kimenni akár még az utcára is veszélyes... most komolyan... Ne bolondulj már meg... a franc enné meg... mit akarsz elérni? Meg akarod ölni magad? De most komolyan...
* Fakad ki Filipp, miközben folyamatosan Susant nézi.* - Térj már észhez. Van egy csomó ember, aki félt téged... vagy ennyire nem veszed észre? * Folytatja a srác. Hogy most esetleg megbántja a lányt? Ha ez kell, hogy észhez térjen, akkor megteszi. De tényleg félti a lányt.*

Vendég

*Amikor csókot nyomnak az ajkaira csak próbálja nyújtani, közben kezével bele is túr a fiú a hajába, majd csak vissza hanyatlik az ágyra, A kérdésre csak a szája széle rándul meg, hosszan mered a fiúra.* -Látszik? *Kérdez vissza. Ha látni nem is, de érezni érzi, hogy szereti a fiú. Amikor az kijelenti, hogy pár zúzódás meg mi egyebek félre húzza a száját.* - Gratulálok...*Mondja a lány, majd természetesen válaszol.* - Mint, akibe egy villám csapott. Na jó nem..Jobban vagyok, de az volt a baj, hogy vizesen mentem be órára..*Mondja halkan, és upsz. Alkartalanul is, de elárulja magát...A következő kérdésre csak mosolyogva biccent. Darwin figyeli, a hogy oda szaladnak hozzá, majd csak dorombolni kezd, amikor simogatni kezdik. Aztán szépen a kis majom köré csavarodik, mert hát meg tudja tenni, aztán halkan megszólal.* - Komolyan mondom bolond ez a nő...*Mondja, miközben orrát hozzáérinti a másikéhoz.*

Vendég

*Figyeli a lassan ébredező lánykát, és amikor az megpróbál oda hajolni, akkor ő mozdul előbb, hogy egy lágy csókot leheljen az ajkaira.*
- Miért sírtál?
* Kérdi halkan. Ő most nem mondja, hogy szeretlek. Minek? Látszik rajta. Ha meg Susan nem látja, akkor vak. Ami nem valószínű. Ám arra mindenképpen szeretne választ kapni, hogy miért sírt a lány... vagy legalábbis, hogy miért látszik ez rajta. *
- Még hogy én hogy vagyok? Egy-két kisebb zúzódás... de semmi egyéb. Tudod, hogy mi a hobbim. Ahhoz hozzá jár ez az egész dolog. No... de... inkább azt meséld el, hogy te hogy vagy?
*Mondja a lánynak. Majd a következő kérdés jön.* - Dorian volt bent? *Biccenti félre a fejét. Dwalin meg leugrik, és a Fosszához szalad, és leül elé, majd simogatni kezdi a macskafélét. Apró kezei végig simítják az állat bundáját, és közben folyamatosan figyeli a másik daimónt.*

Vendég

*Már egy ideje alszik a lány, jobban mondva most már kezd ébredezni. A lényeg, hogy amikor a fiú megszólal, akkor végképp felébred. Szemei hirtelen pattannak fel, majd csak a fiúra pislog.* -Hogy hol? Mi?*Kérdezi a lány, majd csak feljebb támogatja magát. Arcán egy mosoly jelenik meg, miközben a fiúra néz. Szemein még mindig látszik, hogy sokat sírt az utóbbi napokban. Mindenesetre megigazítja magán a fekete kis tunikát. Na, persze még jó, hogy a saját pizsije van a lányon. Meghát Jana is volt olyan kedves és segített neki átvedleni. A lány csak félre döntött fejjel nézi a fiút, miközben bágyadtan mosolyog.* -Szeretlek. *Nyögi ki, miközben megpróbál közelebb hajolni hozzá. Bár az igazat megvallva még mindig elég kómás a hölgyemény, ami pedig Darwin-t illeti. Összegömbölyödve fekszik az ágy végében és csak szemez a majmócával. Susan eközben felsóhajt, majd a fiú felé nyújtja a kezét.* -Hogy vagy? *Kérdezi meg. Na, igen úgy látszik tényleg megcsapta az áram..*

Vendég

*Egész nap próbálta előkeríteni Susant. Fene gondolta volna, hogy a gyenguszon talál rá. Így aztán berobban a szobába, kezében egy kis fonott kosárka, ami tele van minden aprósággal. Csokik, cukrok, és minden egyéb. Még süti is.*
- Hát te meg mit csináltál hogy ide kerültél? Mi meg halálra aggódjuk magunkat...
* Közli tetetett felháborodással, miközben ledobja magát a lány mellé, és a kosarat az ágyra teszi.* - Kezdjél neki enni, mert gondolom egész nap nem ettél. * Mondja komolyan, majd a lábát keresztbe veti a másikon. Rajta most is egy kényelmes kopott farmer, egy laza póló, és egy farmerkabát, valamint egy sportcipő. Dwalin a vállán üldögél, és nyugodtan figyeli Darwint.*

Vendég

*Nos, igen a lányka pöppet beájult. Mindenesetre el van ő a tudatlanság világában, ám fejében még ilyenkor is furcsa dolgok kergetik. Különböző alakokat lát álmában, a lány futna, de nem tud...Aztán egy másik kép...És még sok-sok álom, melyből menekülne, de nem tudna...A fossza összegömbölyödve fekszik az ágy végén, gyenge akárcsak a gazdája. Nos, ahogy előttem is van írva a leányzó csak holnap ébred fel...*

Téma: Re: Betegszoba Pént. Nov. 05, 2010 7:47 pm

*Vladislava Feodosrov érkezik meg a Betegszobára Susan Watsonnal. A főprefektus lányt kissé megviselte az Aurormágia óra. Erős áramütés érte vizes testét, így elvesztette eszméletét. Nem halt bele, de a hétvégén itt kell maradnia és csak holnap ébredhet föl.*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Okt. 04, 2010 8:47 pm

~ Inkább nekem kéne szabadkoznom. ~ *Gondolja. Egy mosolyt eröltet magára. Afféle semmi gond nincs fajta mosoly. Eléggé hihetőre sikerült. De Gaea indulni készül. Rékát is hívja, de valahogy neki nincs kedve hozzá. Meg hát még dolga is akad még. Egy sóhajt elereszt és feláll.* - Bocsi, de még van egy kis dolgom. Sajnos. Egy ideig el kísérhetleg. Jó? *Kérdi. Kezd helyre rázódni, mivel a lekiismeret vissza húzódik, mert Gaea jobban néz ki.* - Már amúgy is jobban nézel ki. De azért vigyázz magadra! *Egy figyelmeztetés + egy kis aggodalom. Nem figyeli Gaeat, de ha épp akkor és épp ott... Nos akkor igen.* - Köszönjük a segítséget. *Mondja a gyógyítoknak hátra fordulva. Jó eséllyel el is indulnak a kijárat felé, egy idő után szét válnak utjaik. Elköszönnek és mindenki megy a saját utjára.*

_________________
Immáron 1 év van itt a Nezabarban, és azóta érte elég sok jó, és rossz is. A jó dolgok közé sorolható, hogy még a nyár eleje felé kinevezték, így most ő tölti be az Allidon Főprefektusa címet. Az is jónak számít, hogy végre megtalált azt, akit szeret. De ami őt itt a legboldogabbá tette, az az, hogy végre megtalálta ikerbátyját! Viszont történnek rossz dolgok is, amik valahogy el tudják rontani a felhőtlen boldogságát. Pedig azt hitte, hogy itt megszabadulhat a múlt árnyaitól. De nem, ide is követte. A titokzatos levelek amiket kap, az álmok, mind csak rontják azt, amit eddig felépített. A félelem, hogy egyszer csak tényleg feltűnik és mindent tönkre tesz... És a nyaklánc is, amit sosem vesz le, mintha egyre csak nezebb lenne, és húznál le magával... A nyáron kapott minisárkány: Cute, a karácsonyra kapott kis peléje: Reni, szinte mindig vele vannak.

Vendég

*Ahogy kiszúrja felültében, hogy Rékának olyan bűntudata van, mint amilyet kevésszer látott, kicsit megdöbben.* - Jaj Réka ne csináld! *Vígasztalja a másikat.* - Ez az óra sajátossága. Így jártam. Nem tehetek róla, ha egyszer ki nem állhatom az élőholt meg az efféle dolgokat. *Fintorodik el, és hagyja, hogy valami bogyót is a kezébe nyomjon a gyógyító egy pohár víz kíséretében. Biztos hasznos valami, így lenyeli zokszó nélkül.* - Ha végeztek veled, *Szólal meg miután lenyelte a bogyót a szájából.* - nincs kedved lemenni egy kicsit levegőzni? Én mindenképpen lenézek mert valahogy még mindig kevés nekem az oxigén. *Ezzel lecsusszan az ágyról, és fenekét félig azon hagyva, félig neki dőlve várja, hogy Réka rábólintson a dologra. Ha meg nem teszi, elköszön tőle, és egyedül indul neki a naxi főhadiszállásának, hogy a temetőben sétáljon egyet. Hogy miért a temetőben egy ilyen óra után? Azt nem tudja. De valahogy most úgy érzi, erre van szüksége.*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Okt. 04, 2010 8:16 pm

*Mikor Gaea felébred egy óriás szikla esik le a szívéről. De vissza is zuhan rá a lelkiismeret miatt.* - Szia. *Feleli elhalt hangon a lánynak, és a gyógyító hozzá is megérkezik. De Rékát ez nem hatja meg. A fájdalomra nem figyelt, így különösebben nem érezte. Mivel a hangulata valamicskét javult nem küldi el a fenébe.* - Gaea hagyjad had segítsen. *Feleli halkan de érthetően. Nincs sok élet hangjában, mivel teljesen a lelkiismeret rabja lett.* - Igen én. Sajnálom az én hibám volt. Nem figyeltem rád eléggé. Sajnálom. *Szabadkozik. Lila szeme, kicsit kifakult, úgy tünhet emiatt, hogy sír. De nem, csak a bűnbánat. A gyógyításra egy halk köszönömöt ejt.* - Jobban vagy már? *Sajna képes arra, hogy ilyen érzékeny legyen. De csak barátaiért. Bocsánatkérő szemei csak vizsgálják a lányt.*

_________________
Immáron 1 év van itt a Nezabarban, és azóta érte elég sok jó, és rossz is. A jó dolgok közé sorolható, hogy még a nyár eleje felé kinevezték, így most ő tölti be az Allidon Főprefektusa címet. Az is jónak számít, hogy végre megtalált azt, akit szeret. De ami őt itt a legboldogabbá tette, az az, hogy végre megtalálta ikerbátyját! Viszont történnek rossz dolgok is, amik valahogy el tudják rontani a felhőtlen boldogságát. Pedig azt hitte, hogy itt megszabadulhat a múlt árnyaitól. De nem, ide is követte. A titokzatos levelek amiket kap, az álmok, mind csak rontják azt, amit eddig felépített. A félelem, hogy egyszer csak tényleg feltűnik és mindent tönkre tesz... És a nyaklánc is, amit sosem vesz le, mintha egyre csak nezebb lenne, és húznál le magával... A nyáron kapott minisárkány: Cute, a karácsonyra kapott kis peléje: Reni, szinte mindig vele vannak.

Vendég

*Gaea agyáról lassan oszlik a kábulat. Az utolsó, amire emlékszik, hogy látja a saját kezét, és eléggé rothadó benyomást tett rá. Erre bekúszik lassan az érzékelésébe az is, hogy hányingere is volt, … sőt, még mindig van! Ezzel már fordulna is lefele öklendezni egy sort valamerre, és kiszúrja résnyire nyitott szemekkel, hogy felkerült a gyenguszra, és hogy Réka aggódó szemekkel szinte kezeit tördelve néz rá.* - Szia. *Mondja halkan, de többre nem jut, mert már megint ott terem egy … nem … KÉT gyógyító, és az egyik Rékát kezdi el piszkálni, és a kezeit látja el, a másik meg őt vizsgálgatja.* - Semmi gondom na mááár! *Hessegeti el Gaea a gyógyító kezeit.* - Csak elájulta az órán jó? *Erre a gyógyító valamit csinál vele, és a hányingere elmúlik. Helyette becsúszik némi kábulat, amit valószínűleg az órán kapott sokk okozott. Most már föl mer ülni, és Rékától normális hangnemben kérdez, amíg rendbe szedik a lány kezeit.* - Te hoztál fel? *Ha a lány bólint, akkor egy köszit is kap Réka egy halovány mosoly kíséretében. Közben a lány kezével is végeznek a gyógyítók, és nyoma sem marad szinte annak, ami a lánnyal történt.*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Okt. 04, 2010 7:48 pm

*Szinte futva érkezik (már ha tud egy lánnyal a kezében futni) be a gyengélkedőre. Gaeat lefekteti az ágyra. Nem lát rajta külső sérülést, így csak oda visz egy széket az ágy mellé aztán leül rá, és várja, hogy a lány felébredjen. Nagyon nagy a lelkiismeret furdalása. Tudja, hogy az ő hibája volt. Reméli, hogy Gaea megtud neki bocsátani.* ~ Remélem semmi komoly baja nincs. De legalább az orvos itt lenne. ~ *Szitkozódik magában. Már azt sem tudja hol áll a feje. A saját sérüléseivel sem törödik, pedig lehet, hogy jobb lenne. Elég furcsa látványt nyujtanak Réka ezén a vágások és a horzsolások. De erre most nem gondol mivel nem tud szabadulni a lelkiismeret furdalástól ami az egész elméjét le foglalja.*

_________________
Immáron 1 év van itt a Nezabarban, és azóta érte elég sok jó, és rossz is. A jó dolgok közé sorolható, hogy még a nyár eleje felé kinevezték, így most ő tölti be az Allidon Főprefektusa címet. Az is jónak számít, hogy végre megtalált azt, akit szeret. De ami őt itt a legboldogabbá tette, az az, hogy végre megtalálta ikerbátyját! Viszont történnek rossz dolgok is, amik valahogy el tudják rontani a felhőtlen boldogságát. Pedig azt hitte, hogy itt megszabadulhat a múlt árnyaitól. De nem, ide is követte. A titokzatos levelek amiket kap, az álmok, mind csak rontják azt, amit eddig felépített. A félelem, hogy egyszer csak tényleg feltűnik és mindent tönkre tesz... És a nyaklánc is, amit sosem vesz le, mintha egyre csak nezebb lenne, és húznál le magával... A nyáron kapott minisárkány: Cute, a karácsonyra kapott kis peléje: Reni, szinte mindig vele vannak.

Vendég

* A kanalat átveszi mosolyogva, majd lassan belekóstol a húslevesbe. Már csak az hiányozna, hogy megégesse a nyelvét. Majd aztán biccent egyet, hogy ízlik neki.*
- Dehogyneeeeem. Akkor énekelnek, ha épp egy mentalista, és egy nekromanta földelnek el valakit... mit is mit is... Megvan! Sweeny Todd - Little priestet. * Gavril gyaníthatja, hogy nem véletlenül mondja a lány, hogy bizony hogy énekelnek. És ráadásul mentalistával. Ki is az a mentalista, aki Janával nagyon jóban van? Chris.* - Na jó... akkor kapsz egy IFA-t. Bár én egy Zillre gondoltam. Tudod... a billenős fajtára.* Vigyorog a srácra, majd ismét enni kezd. Rövid szünet. * - Amúgy valóban furcsa lett volna, ha egy auror elkezd énekelni a helyszínelés közben. Vagy képzeljük el Sherlockot ahogy énekel. Brrrrr... nem is képzelem el. Inkább nem. Nem akarom. Poirot-tal ugyan ez a helyzet. A Vénkisasszonyról már nem is beszélek. Nem... nem nekünk való az éneklés. Merlin sem énekelt... és Morgan la Fay sem. Se a többi nagy varázsló. Ez a nem a mi témánk. Ez maradjon meg a bárdoknak. Nem? * Kérdi komolyan, ám ajkain mosoly bújkál.*

//Fagy//

Vendég

-A kanál! *Csap a homlokára, és előhúz a zsebéből egy kanalat, majd azt is átnyújtja a lánynak.* -Véletlenül pont van nálam egy, gondoltam rá,, hogy a gyengélkedő nem kanálgyár. Egy kamion, akkor csak IFA autogramokat fogadok el, más nem kell, ha kamion akkor IFA. *A kikötés az kikötés, nem lehet mit tenni.*
-Hatvanhat gégemetszést megcsinálok a tőrömmel, mire egy dalt eléneklek. Na meg kinek van kedve énekelgetni harc közben, még nézzenek hülyének. Sose láttam még aurort énekelni a helyszínen, szerintem a nekromanták se szoktak énekelni a hullák felett.*

Vendég

- Hehe... nem mondod, hogy csak úgy lenyúltad a manóktól? Na akkor most kicsit mi hekkeljük a rendszert. Nem adom vissza nekik. Majd megfenyegetem, hogy ruhát kapnak... hühümm...tangát a fülükre... csak szóljanak be még egyszer.* Vigyorog a lány mint aki megzakkant.* - Nem mondod, hogy neked sem ment? de most komolyan... nem vagyok én madár, hogy énekeljek. Amúgy is. Az átkok gyorsabbak mint egy dal. Jó persze... nem mondom, hogy nem kellene ez az óra. De nekem aztán totál felesleges. Ha bele gebedek sem fogok tudni egy normálus varázslatot kicsikarni a torkomból.
*Mondja halkan, miközben körbe pillant.* - Te átok... kanalat nem hoztál? Anélkül hogy egyem meg ezt a levest? * Kérdi vigyorogva.* - Na jóvan... majd hozok neked egy millió autógrammot. Elkötök neked egy kamiont... aztán majd beosztod ahogy akarod.* Villant egy vigyort a srácra.

Vendég

-Felőlem megtarthatod, a manók konyhájáról csórtam a cuccost, ha kell nekik akkor majd találj ki valamit, de szerintem nem fog hiányozni nekik. *Miután átnyújtja a húslevest leül az egyik ágyra a lánnyal szemben, nincs tömeg a gyengélkedőn, szabadon beszélgethetnek, nem zavarnak senkit a lábadozásban.*
-Akkor én kérek egymillió autogrammot. *Aztán ha a lány gyorsan vágja a mértékegység váltásokat, akkor kapcsolhat.* -Megérzés volt, egyébként, meg ez volt legfelül. *Mondja egy kis nevetéssel a végén.*
-Egy fél varázslatom se sikerült az órán, aztán úgy felhúztam magam, hogy inkább csak néztem ki a fejemből, és írogattam.*

Vendég

* Mikor nyílik az ajtó, oda néz. Mgjelenik benne egy kis piros lábas, fehér pöttyökkel.*
- Jééééé egy Lábas. Dejóóó... mi van benne? HÚSLEVEEEEES! * sikítja a lány, már majdnem ki is pattan az ágyból, amikor mégis csak inkább visszafekszik.* - Ejjj de szívás ez. Olyan szinten szédülök, hogy nem igaz. Komolyan... mintha... Jaaah. Köszi. Az énekesnőtk jól van. Autógrammért jöttél? Mert ha igen, akkor csak autó tonnát tudok adni. Vagy ha gondolod, később felrobbantok neked egyet, és akkor kapsz belőle egy grammot.
* Mondja vigyorogva. Dehogy is vág hozzá valamit a sráchoz. Fenéket. Örül a húslevesnek, és a társaságnak. Nem gondolta, hogy ma meg fogja látogatni valaki Faithen kívül. Már ha ő feljön majd. Márpedig valószínű, hogy feljön. Nem hagyja a cicáját...vagy mégis? Elvégre nem lett semmi komoly baja... csak szédül. Akkor meg minek kellene feljönnie? Semmiért. Itt vagyon az okosság. Így aztán Gavril büntetlenül sétálhat be.* - Dejóóóó cucc. Honnan tudtad, hogy ilyet akarok? Meg is tarthatom? * Kérdi a lábasra célozva vigyorogva.*

Vendég

*Mindenki látta, hallott Jana dalmágia órai teljesítményéről, ő maga egy sarokba húzódva dörmögött az orra alá, énekhangja egyenlő úgy nagyjából mínusz százzal. Szóval mivel tudta, is hogy a lány rosszul van, így gyorsan lenyalábolt a manók konyhájára és beszerzett egy kis forró húslevest, valamint az Isten tudja honnan, hogy honnan, de egy piros színű fehér pöttyös lábast a leves számára. Zsebre vágott egy kanalat is, a gyengélkedőn amúgy se tartanak ilyesmit. Lassan felér a labirintusból az iskolába, fellépcsőzik az elsőre, majd kopogás után benyit.*
-Helló, hogy van a mi kis énekesnőnk? *A húslevest pajzs képen maga elé tartja, mert lehet felhúzza Janát az énekesnővel, és lehet szebb az élet leforrázott arccal, mint katanával a gyomorban.*
-Hoztam egy kis húslevest, és ráadásul a lábast figyeld! *Emeli egy kicsit magasabbra a lábost.*

Vendég

*Vége az órának. Neki legalábbis biztos. Nem érzi túl jól magát... hogy miért nem? Nos az több ok miatt is van. Első, hogy nagyon készen van az órán lefárasztotta magát. Azaz...a mágia tiltott volta miatt nincs éppen jól. Majd aztán ott van az is, hogy a takaró nem jó itt, mert vékony, és amúgy is mozgáshiánya van. Így aztán rúg egy két nagyot a takarón. Aztán abba hagyja, majd hirtelen megint elkezd rúgdosni, de gyors egymásutánban. Közben morog, mint egy hangkártya hibás robot. Közben próbál szabadulni a takarótól, ami csak még jobban rátekeredik a mozgolódás miatt.*

Téma: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 4:53 pm

*Na tessék, sikerült totálisan félreértenie egy nem éppen bonyolult kérdést. Nembaj, majd máskor elmondja... Számára ezek az emlékek, még ha elég régiek, számára mégis újak, fegyvert jelentenek neki sylviával szemben. Bár nem bízik abban, hogy az ikertestvére beengedné az elméjébe... De ha sikerülne, és meg tudná mutatni ezeket az emlékeket... Áhh, szép remények. Syl mentalista, ő meg gyenge mentálmágiából, szóval elég nagy eséllyel bukott dolog... Felpillant az órára, szemében egy kis félelem, és a sajnálkozás keverékével.*
-Jól van, menj csak.. És.... Vigyázz magadra, kérlek! *Mondja, ezzel elbúcsúzva, majd szépen elkezdi tanulmányozni a plafont, amint Rosetta elment.*

» Betegszoba

Betegszoba

Betegszoba

Similar topics

Similar topics