Betegszoba

Téma: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 4:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

- Te lehet, hogy örülsz ennek Sepp Dierk, de én nem. *Hadonászik a mutatóujjával feddőleg, mint valami vénasszony.* - Talán tehettem volna valamit, ha ott vagyok. … Mármint ha ébren vagyok. *Az utóbbi észheztérésnél leesik neki, hogy mi történt vele, és benéz a hálóruha alá. Nincs mese, nem álmodta. Az a kötszer ott virít, és valami iszonyat erős gyúgycucc illat terjeng róla.* - Legalább ezt nem álmodtam, mint megannyi hülyeséget ezalatt a pár nap alatt. *Fintorog a legutóbbi álmán, és örül, hogy nem jós, különben most komolyan aggódna kettejük szerelméért. Amúgy meg igen, Liliyának igaza van. Ha ott van, ébren, akkor mit tehetett volna? Esze ágában sem lett volna kinyíratni magát! Annál ő akaratosabb, és küzdőszellemben sincs nála hiány.* - Amúgy Sepp azt nem hallottad, hogy tegnap hogy elküldtem a gyógyítót a fenébe. De elegem van már ebből a helyből! Inkább a szobámban aludnék. Az nem gurul ki alólam minden ok nélkül. *Liliya kérdésére, és hangjának halkítására csak az igazat hajlandó felelni. Volt ideje gondolkodni rajta. Nem is keveset.* - Jó, hogy így történt, meg ne sértődjetek. De önzőek vagytok, ha ezt nem látjátok be. Bár sok dologgal nem értek egyet, de nem maradhat vezetés nélkül az iskola. *Hangja lehet, hogy kissé kegyetlen, főleg Seppnek, és főleg azért, mert Gaea nem tudhatja, mi történt a a fiú apjával, de ha Seppre néz, a lány szemei mindig összeszűkülnek, és arca is elkomorodik. Amit ha a fiúnak nincsenek kötél idegei, nem csak kiszúrja, de egy idő után kénytelen lesz lereagálni. Hiszen a fekete, akkor is méltatlan viselet a fiú részéről Gaea szemében. Ő valóban nem ilyennek ismeri a fiút.*

Vendég

*Bólint Gaea válaszára, majd nézi, ahogy -immár egyedül- felül. Mikor a lány átnyújtja neki a levelet, majd Sepp válaszára csak homlokráncol egyet.* - Tényleg? Fura... *Hiszen úgy beszéltek egymással, mintha legalábbis ezer éve ismernék egymást. És kétszer beszéltek? Pedig ő nem úgy ismeri Yant, hogy bármelyik idegennel így viselkedne... Na jó, erre ráér majd visszatérni később. Sepp véleményéhez csak keveset fűz hozzá.* - Mindkettő ugyanolyan rossz. Akkor sem tudtunk semmit sem tenni, Gaea sem tudott volna, mint ahogy így sem tudott. *Von vállat, majd elhallgat. Elgondolkozik, mint ahogy mostanában sokszor tette ezt meg. Gondolkozik ő ilyenkor mindenen, nem feltétlenül kell a beszélgetéshez, vagy az iskola elfoglalásához kapcsolódnia. Ez afféle mellékhatás a kezdeti sokk, majd a beletörődés után. Jelenleg például azon jár az esze, hogy Eva nem szedte-e szét ismét a kedvenc cipőjét a szobában. Aztán, mikor arra a következtetésre jutott, hogy ez eléggé valószínű, ismét megszólal, bár csak suttogva, hogy a kérdését csak Gaea és Sepp hallhassa.* - Amúgy ti mit gondoltok erről az..egészről? *Kérdi, és reméli, hogy új és régi barátja megérti a célzást.*

Téma: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 3:09 pm

- Szóval kedd óta. *mosolyodik el ismét. Már érti Yan miért visszakozott az iskola elfoglalásakor. Persze nem hibáztatja, miért is hibáztatná? Majd a lány kérdésére csak somolyog.*
- Óóó. Pedig nem is ismerjük egymást. Talán kétszer, ha beszéltünk a köszönéseken kívül. Ebből az egyik alkalommal ott voltál te is. Az iskola elfoglalásakor. *mondja komoran. A másik alkalmat direkt nem említve. A madár szóra csak felkapja a tekintetét. Körbetekint és megpillantja ő is a levelet. Tudja hogy nem neki, szól hiszen akkor nem kéne azt feladni. Érdeklődve pillant szerelmére, de nem kérdezősködik, mert sejti kit látogatnak meg az iskolai madarak.*
- Én viszont részben örülök hogy átaludtad ezt az egészet. *mondja komolyan.* Nem kellet átélned, azt a szörnyű élményt, hogy tudod már nincs remény. Bár utólag megtudni lehet roszabb.* szavai után sokatmondóan lehajtja a fejét. De mikor a lány felszeretne ülni szinte azonnal felpattan, hogy segítsen neki, ám az egy intéssel „elüldözi” ifjú szőkeségünk. Sepp ismét elmosolyodik. Majd boldogan szólal meg. * Örülök, hogy kezdesz magadhoz térni. *arca vidám, ám szemei még mindig szomorúak. De öröme őszinte.*

Vendég

*Sepp kiszúrja hogy figyeli, és ébredezik tovább. Nem kapkodja el. Végre úgy ébred, hogy a fiú mellette van. És ez megmelengeti a szívét. Jó látni Seppen azt az úgymond oda nem illő mosolyt. A csillogó-szomorkás szemeit, amik annyira elütnek attól a fekete ruhától. ~Fekete?~ Döbben le a lány. A fiú soha nem viselt eddig szakához méltatlan öltözetet. Aztán elterelődik egy pillanatra a figyelme, amikor ráköszön Sepp után Liliya is.* - Jó hogy nem Csipkerózsikát mondtatok. *Fintorog, és folyton visszatéved a fiú ruhájára a lány szeme. Fekete!* - Szégyellem magamat, hogy így átaludtam a fontosabb dolgokat. Ha tegnap nem tudom meg Liltől, hogy mi történt, … *a lány kérdésére az asztalkára pillant.* - Ó igen. Hálásan köszönöm, ha feldobod egy tollas lábára, és szélnek ereszted. A cím rajta van. De szerintem tudnád akkor is, ha nem írtam volna rá. *Hálás szemekkel néz a lányra, és elkezd felfele araszolni óvatosan a párnájához, hogy felölhessen. Ha valamelyikük segíteni szeretne, elhessegeti a kezeket, és egyedül ül fel. Lassan ugyan, de megy neki. Mennie kell. Az a seb már nem olyan hű de seb. A kötés még ugyan ott van, és azt mondták még ott lesz egy darabig, de a gyógyítók vigyorából arra következtetett, hogy várták már a tegnapi kifakadását. Nem hagyja el magát. Ő nem az a lány, aki jajóénszegényezik csak úgy. Figyeli közben a két leendő barát beszélgetését, és lelkesen csillogó szemekkel végre ül. Így oda is nyomja a lány kezébe a címerpecsétes pergamenlevelet.*

Vendég

*Yan említésére, mintha csak egy gombot nyomtak volna meg rajta, azonnal elpirul, megmagyarázni nem tudná, miért. Aztán felébred Gaea.* - Szia! *Vigyorog rá.* - Jól aludtál? *Kérdezi, persze a lány veheti költői kérdésnek, hisz hogyan is aludhatna jól egy hatalmas sebbel a hasán? Dehát, Lil márcsak ilyen. Mikor Sepp megismétli a kérdést, úgy dönt, hagyja a halogatást és inkább válaszol.* - Kedd óta. *Mondja, s félkézzel birizgálni kezdi a fiútól kapott követ. Mégis mért kell mindig zavarba jönnie, ha Yanról van szó? Tudja a fene. De ez nem is olyan rossz érzés, ezt Lil is megállapította, sőt, kifejezetten kellemes. Mintha bármelyik pillanatban elrepülhetne! Most viszont visszarántja a földre egy másik gondolat - mégpedig, hogy csütörtök óta nem látta a fiút. Talán kerüli őt? Neeem, az ki van csukva. Talán elkerülték egymást. Csak ez lehet. Mert ha valami baj lenne, Yan csak itt lehetne. És ha hazautazott? Arról szólt volna neki. Ez egészen biztos. Na mindegy, majd megkeresi. Most viszont a szeme az asztalon heverő levélre vándorol.* - Ó, már meg is írtad? *Fordul Gaeához.* - Feladjam egy madárral? *Kérdezi, hisz bármit boldogan vállalna, amire a lány megkéri. Aztán, mivel valami megragadt az emlékezetében, egy szó, ismét Sepphez fordul, miután megkapta a választ.* - Közös ismerősünk? Honnan ismeritek egymást? *Teszi fel a kérdést, hiszen ez a szó megerősítette a gyanúját, amit az is igazolt, ahogy szerdán Sepp beszélt Yannal. Mintha már évek óta barátok lennének! De Lilnek valahogy nincs kedve kivárni, amég Yan előkerül.*

Téma: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 2:38 pm

* Csak csendben ül szerelme ágyánál mikor, az ajtó nyitódására lesz figyelmes. Felriad gondolataiból, hátrapillant, s keze már indul is a pálcája felé. Majd megpillantja a belépő lányt. Szinte azonnal felismeri, bár még nem beszéltek, de tudja ki ő. Bár persze a nevét nem ismeri. S a lány lassan helyet foglal a szemközti székben. A fiú rámosolyog, majd viszonozza a köszönést és a bemutatkozást.*
- Szia. Sepp. Bár ezt úgyis tudod. * mondja elgondolkodva. * Örülök, hogy most már a neved is tudom. *Igen, észrevette a lányt a csatákon, s Yan oldalán is, és a közös látogatásokat már ne is említsük. Az már más dolog, hogy nem volt ideje köszönni neki. A csatákon harcolt, a betegszobán meg inkább szerelmével volt elfoglalva.* A herceged merre hagytad? *kérdi tőle mosolyogva, s kissé humorosan. Most ezzel próbálja elűzni gondolatait, melyekben még mindig önmagát hibáztatja az iskola elvesztése miatt.*
- Amúgy mióta… * kérdését azonban ár nem fejezi be, ugyanis egy tekintetet érez magán, a fiú szinte azonnal elhalkul majd szerelmére kapja a tekintetét. S egy gyönyörű zöld szem pillant vissza rá. A szőke fiún megjelenik egy őszinte mosoly melynek arca már napok óta nem adott helyet.*
- Jó reggelt kedvesem. *köszön rá az ébredező naxeldíresre, miközben kezével még mindig a lány kezeit fogja.* Felébresztettünk? *kérdi kicsit megilletődve. Majd ismét szerelme barátnőjére tekint.* Szóval mióta vagytok együtt közös ismerősünkkel? *teszi fel a kérdést, s ha megkapja a választ ismét Gaeára téved a tekintete. Nem szól, csak nézi a sérülten is gyönyörű leányzót. Gyönyörködik annak szemeiben.*

Vendég

*Gaea arra ébred, hogy valaki a kezét gyűrögeti. Nagyot szusszan, és a hírtelen mozdulattól a gyomra tájékán belenyilall a fájdalom. Ami persze már korán sem akkora, mint mikor ... szóval akkor. Ennek a nagyja a gyógyító szerint már csak fantom fájdalom. De azért elfintorodik. Kinyitja a szemét, és szembe találja magát Seppel, és szeme sarkából látja a megérkező Liliyát. Még ébredezik. Addig hagyja szerelmét és a barátnőjét ismerkedni. És hogy Lil nem tudja mi a helyzet Sepp és Yan között? Na arról még Gaea sem tud, hogy a két srác mitől lett olyan jó barát, de még csak azt sem tudja, hogy ismerik egymást. Még nem. De ami késik ugyebár, az nem múlik. Mint ahogy tegnap a megígért tatyó is előkerült, és este amikor nem tudott aludni, megírta a levelet a Néninek, ami most ott várta a lányt az asztalon, hogy megkérhesse, küldje el a madarak valamelyikével. Nem sok szerepel benne, csak annyi, hogy készíttesse elő a Hölgy a lány szobáját, mert hamarosan hazalátogat két napra, és fontos ügyben beszélnie kell vele. Amióta ugyanis beszélt Lillel Gaea, azóta valami nagyon nem hagyja nyugodni. Valami itt nem kicsit sántít, és a Hivatalnak csúnyán benne van a keze. De nem tudja, hogy miben, és mennyire. No nem az aurorok miatt, neeeem. Szegények csak azt teszik, amire úgymond agymosták az aurori hivatalt, de ez nem kicsit sok. Van valami a háttérben, ami miatt csoda, hogy a Néninek még nem esett baja. És hogy miért? Gephert úgy tűnik valóban tud valamit, és ez az infó bizony sokat érhet még a sulinak és persze Gaeáéknak is. De ehhez ezt a lánynak még ki kell húznia rokonából.*

Vendég

*Lil lépked keresztül a folyosókon lassú, nyugodt léptekkel. Öltözéke, mint mostanában mindig, ismét egy hosszú farmer, edzőcipő és kapucnis pulcsi. Kezét a zsebébe csúsztatta, hiszen, bár a falak elválasztják őket a külvilágtól, itt benn sincs túl meleg. Ahogy végighalad az első emeleti folyosókon, még a szél zúgását is hallja, és ha kitekint az ablakon, látja a szélnek engedelmesen meghajló fákat. Aztán, a következő gondolatára csaknem elneveti magát: hiszen ezek a fák pont olyanok, mint ők! A fák nem tudnak mit tenni a szél ellen, nem tudnak neki ellenállni. Mint a Nezabar diákjai: ők is kénytelenek meghajolni egy nagyobb hatalom előtt, különben végük - letöri őket a szél. Efféle gondolatokkal a fejében nyit be a betegszobába, ahol utoljára tegnap este járt. Hát, valljuk be, azóta valamivel jobb a kedve! Most is mosolyogva nyit be a betegszobába. Nem lepődik meg azon, hogy Sepp ott ül a lány ágyánál, hiszen folyton ezt teszi. S bár ő pontosan tudja, kicsoda a fiú, az nem biztos, hogy tudja, ki Lil. Mert bár Liliya látta, ahogy a sérült Gaeával befutott a fiú az épületbe, és azt is látta, hogy futott el érte az utolsó "harc" során - őt mintha bizony észre sem vette volna. Mondjuk érthető. Volt nagyobb gondja is annál, minthogy vele törődjön, egy idegennel, aki beszélt hozzá. Éppen ezért Lil nem is törődött az esettel, de az lyukat ütött a fejében, hogy Yannal mért beszélt úgy, mintha már régóta ismerné? Mintha tudná, mennyire jóban vannak Gaeával? Róla pedig nem tudott? Nos, minden esetre felvette a teendői listájára, hogy megérdeklődje a dolgot szerelménél. De most inkább be kéne mutatkozni.* - Szia! Liliya Galina vagyok. *Áll meg Gaea ágyánál, Sepp mellett, majd miután a fiú is bemutatkozott, fog egy másik széket és helyet foglal az ágy túloldalán - persze csak ha nem küldik el a fenébe.*

Téma: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 2:01 pm

* A szőke hajú fiú már percek óta a betegszoba egyik ágyánál ül. A mai nap második látogatásán már. Hiszen naponta háromszor látogatja szerelmét, aki általában mindig alszik, bár mikor fent van akkor is csak másodpercekig egy-egy köszönés erejéig. A fiú, mint mindig, most is a lány kezeit fogja, s csendben figyeli vörös hajú szerelmét. Néha felemeli a leányzó kezeit, s csókot lehel rá, tudatva a pihenő lánnyal, hogy még mindig itt van. Nem ölték meg, s ki tart mellette. Ha a lány netalántán felébredne, vagy egy másik látogató jönne be hozzá szinte elképedhetnének a fiú öltözékén. Ugyanis már nyoma sincs a vidám és élénk színekben pompázó fiúnak. Fekete ing, fekete halásznadrág s a szürke kitűző. E színekben pompázik mostanában a fiú. Hiszen gyászol. Gyászolja az eddigi életét, az iskola vezetőit, az elhunyt barátait. S legfőképpen azt, hogy az iskola rossz kezekbe került. Részben miatta.

Vendég

*Tehát Yan félhivatalosan már eljegyezte Liliyát. Ez a fejlemény nagyon tetszik Gaeának. És ha a fiú is kapott azóta valami ajándékot a lánytól, akkor az maga a csúcs, vagyis akkor valóban eljegyezték egymást, és ez aztán a csúcs! Az a kő most már így érti, hogy miért volt olyan ismerős neki. Jó így. Jobb így. Kell kapaszkodni valakibe, valamibe. Főleg mostanában. most, hogy az Úrnőé az iskola jogosan, és nem csak hivatalosan. És itt a lényeg. Szegény Sepp! Hogyan érezheti most magát? Ő itt heverészik a halódóban, miközben a suli az ő csipkerózsika álma alatt olyan kézbe kerül, amit a fiú a legkevésbé sem szeretett volna, ha megtörténik. De őszintén reménykedik, hogy a barátai, és a szerelme küzdő jellem annyira, hogy ennyivel ne adják fel. Hiszen most még annál is jobban van miért küzdeni, mint eddig. És az összefogás a reménytelenséggel szemben a legjobb módszer kell hogy valóban legyen. Mert az Úrnő kezéhez kétségtelenül tapad vér, még hogy ha átvitt értelemben is, mert ő saját magát nem mocskolná össze, meg a kis kacsóit, a kegyencek ölnek lelkesen helyette is. És persze az sem mellékes, hogy az átálltakat is arra buzdította, ami azért nem kicsit mocskos dolog Gaea szemében. És elhatározza, hogy amint beszélni tudott a Nénivel, cselekedni is fog. Minél hamarabb. Aztán Lilnek mennie kell, és nem ok nélkül.* - Persze menj csak! Nehogy miattam kerülj bajba. Elég nektek, hogy én nem tudtam eléggé vigyázni magamra. És köszi a tatyómat, meg hogy vigyáztatok Bátorra. *Néz hálásan a tovasuhanó lány után, és örül, hogy vannak itt valódi, igaz barátai. Ez neki most a minden. És ez valóban a mostani fennálló helyzetben igencsak drága kincs.*

/ Köszi a játékot! ^^ Jó volt ez a kis bemelegítés. Smile

/

Vendég

-Hát...köszi. *Mosolyodik el, vagyis pontosabban inkább vigyorodik a lány gratulációjára, aztán ismét a kőre pillant.* - Ja, hogy ez...Igen, amolyan kis...ajándék. *Mosolyog magában, mintha csak egy viccen nevetne, amit csak ő érthet. Ismét elöntötte az a boldog mámor, ami akkor szokta, ha 1. Yannal van, 2. Yan 100 méteres körzetében tartózkodik, 3.Yanra gondol, 4.Yanról beszél. Szóval úgy körülbelül az elmúlt két percet leszámítva mindig. Vagyis elöntve tartja. Csoda, hogy még bele nem fulladt! Vagy inkább kár?* - Biztosan hamarosan. *Bólogat a lány gondolkozására, majd a táska említésére ismét felderül.* - Ó, hát tudod, a saját cuccaimat a harc előtt elrejtettem az erdőbe, Evával meg bátorral együtt. És a táskáddal. *Vigyorog a lányra büszkén, majd az órájára néz, kissé meglepett képet vágva.* - Úr isten, már ennyi az idő? Még enni akartam valamit... Bocsi, Gaea, de nekem most mennem kell, ha nem akarok büntetést. *Láthatóan nem örül annak, hogy el kell mennie, de sajnos ez van.* - Majd szólok Yannak meg Seppnek, ha megtalálom őket, jó? És ha még holnap sem jöhetsz ki, akkor jövök én! *Mosolyog a lányra, majd felkel és az ajtó felé indul.* - Meg a cuccodat is behozom, vagy felküldöm. És Bátort is. *Fordul még vissza az ajtóból, majd mosolyogva int a lánynak, aztán eltűnik a folyosón. Tíz előtt még felrohan a szobájába Gaea cuccaiért és Bátorért, azokat leviszi a lánynak, majd rohanva eszik valamit, aztán, tíz előtt két perccel felér a szobájába, ahol lezuhanyzik, és egy kis olvasás után elalszik, de úgy rendesen - talán először azóta, ami barátnőjével történt.*

Vendég

~Hogy MI?~ *Na ez kicsit sem semmi. Szerelmek szövődnek, vagy derül ki pontosabban, hogy egymás nélkül semmit nem ér a korai halál, ha nem vállalják az érzéseiket. És őszintén örül, hogy Yan és Liliya egy pár.* - Szóval Yan és Te, ... *Én egész szépen lelassult légzéssel, és megnyugvó lélekkel a barátnőjére, aki olyan vörös arccal ül mellette, hogy az már nevetésre méltó, de nem merne ő beletaposni a lány érzelmeibe. Így csak elmosolyodik.* - Az jó. Nagyon jó. Nektek egymás mellett a helyetek, ha szabad ilyet mondanom. *Most már ki mer egyenesedni, és neki mer újból dőlni a párnának, amit Lil lökdösött a háta mögé. Észreveszi, hogy Lil egy követ nézeget a karkötőjén, és felé bök az ujjával.* - Szép. ... Tőle van? *Emlékszik rá, hogy ilyesmi ónix követ Yannál látott, ugyanis a fiú családi címere is hasonló. Csak nem el is jegyezte? Na azon valóban meg is lepődne. De ha valóban így van, annak Gaea őszintén örülne. Csakúgy, mint annak örülne, amit sajnos nem hallhatott ama bizonyos napon, hogy Sepp Yant szemelte ki leendő keresztszülőnek az első gyermekükre. Mert akkor bizony Lil is a család tagja lesz, nem is kicsit. Hely de fura az élet! Ha nem akarna most nevetni a dolgon, akkor tuti sírna, de egyiket sem teheti. Az egyiket információhiány, a másikat pedig egyéb okokból. * - Meg kell majd kérdezzem, hogy mikor mehetek el innen. *Gondolkodik hangosan. Ugyanis a fejében még mindig ott motoszkál az a fura dolog, ami nem hagyja nyugodni.* - Lil hozol majd nekem pergament, és … *Eszébe jut, hogy valószínűleg minden cucca odalett a torony felrobbantásával. elkomorodik, majd elszomorodik. * - ... A táskám ... benne ... benne volt mindenem.

Vendég

*Yan említésére megköszörüli a torkát - és elpirul.* - Yan? Hát...izé...ő is jól van. *Vakarja meg még mindig pipacsvörös képpel a tarkóját - most jut ugyanis eszébe, hogy Gaea még nem tud róluk. Mármint arról, ami történt. Vagyis történik. És történni fog. Lil tudja, hogy valami jó hírt is kéne közölnie a lánnyal, így megpróbálja rávenni magát, hogy kimondja. De hogyan? Milyen szót használjon? "Pasim"? "Járunk"? "Összejöttünk"? Úgy érzi, ezek a semmitmondó szavak a legkevésbé sem illenek a helyzetükre. Ez annál sokkal több. De Liliya még mindig hallgat, nem tud mit mondani. Végül, vállalva a kockázatot, hogy nevetségessé teszi magát, mégis megszólal. Nehogy Gaea itt szívinfarktust kapjon itt neki a hallgatásától!* - Hát...szóval...rájöttünk, hogy..szeretjük egymást. Mármint úgy. *Mondja ki végül, és mostmár tényleg nem lehet ennél pirosabb az arca. Az ajkát harapdálva várja, mit szól ehhez Gaea. Meglepődik? Örülni fog? Vagy kineveti? Á, az lehetetlen. Ugyan miért nevetné ki? Vagy miért ne? Na, úgy tűnik Lil is kezd megbolondulni. Talán mert tegnap este óta nem látta a fiút, kezdi azt hinni, hogy az egészet csak képzelte. Hiszen, ez túl szép ahoz, hogy igaz legyen. Sokkal magabiztosabb lenne, ha itt lenne ő is. Ha itt lenne...El is határozza, hogy az első dolga lesz szólni neki, hogy Gaea felébredt. Miután...de ezt msot inkább hagyjuk. Kitűri a pulcsija alól a karkötőjén függő követ, amit a fiútól kapott, és ismét megszemléli - ezek szerint nem álom volt. Hál' istennek...*

Vendég

*Ahogy lenyeletik vele a nyugtatót, még rá is segít annak hatására, amikor rájön, hogy mit nyomtak le a torkán. Kényszeríti magát, hogy megnyugodjon. Így legalább a nyugtató, hosszabban tarthatja nyugodtabb állapotban. Igyekszik lassan venni a levegőt, miközben hallgatja Liliya válaszait. Mindenki jól van. Jól van Bátor, és Sepp, és ... * -Yan? Ő hogy van? *Próbálja elterelni a figyelmét a húzódó sebéről a gyomrában, és inkább arra figyelni, amit a lány mond, mondhat neki. Yant ugyanis nem említette Lil, és ez felettébb gyanús a lánytól. Most vagy annyira jól van valóban, vagy Yannal történt valami, amiről jobb, ha nem tud? Na majd mindjárt kiderül. A nyugtató hatni kezd, szegény Lil pedig mindent megígérne neki, mint Yan amikor felébresztették legelőször, és amire szerencsésen nem emlékszik. De nagyon mókás a hasonlóság. El is kacagja magát. Kissé keserűen, de legalább humoránál van.* - Nem kell. Majd inkább hazalátogatok. Az biztonságosabb. *A gyógyító rosszalló pillantásával szándékosan nem törődve, elküldi onnan.* - Mondja magának nincs másutt dolga? Hagyjon már békében gyógyulni! *Liliyának meg hiába van lelkiismeret furdalása, erről a lánynak tudnia kellett. Méghozzá a négy nap késés miatt éppen ideje volt.* - Azt mondod, Sepp itt volt? És hogy ő hozott ki amikor támadtak minket? Ennyire rossz volt a helyzet, hogy a betegeket is menteni kellett? *Elgondolkodik valami nagyon fontosan. Valami szöget üt a fejébe. De ... egyenlőre még nem osztaná meg másokkal. El nem tudja hinni, hogy Janának ennyire igaza lett volna. Na most ő hülyézné magát, ha nem lenne nyugtatózva az agya. Hiszen ha hamarabb észhez tér, akkor most nem a gyengélkedőn fekszik, Sepp nem aggódja magát félholtra miatta, és a barátai sem. Csak hát, ... lehet, hogy barátai sem maradtak volna csak mert tudja az igazságot. pontosabban annak töredék, de fontosabb részét az életére nézvést.*

Vendég

*Felugrik a székről, és először csak elképedve nézi, mit művel Gaea, majd az időközben megérkezett gyógyítóval próbálja az ágyban tartani, miközben magyaráz.* - Nyugi..Gaea, nyugodj meg...Mindenki jól van. Téged Sepp hozott ki, mikor megtámadtak... Ő most valószínűleg alszik, egyébként szinte egész nap itt volt. És Bátor is jól van. * Teszi hozzá, aggódva figyelve barátnőjét.* - Mondtam, hogy nem elsz kellemes. *Motyogja csak úgy maga elé, majd mikor Gaea végre lenyugszik, ő is lerogy a székre, aggódó szemeket meresztve.* ~Hülye, hülye, hülye!~ * Szidja magát gondolatban. Nem kellett volna elmondania, amég a lány jobban nem lesz. Aztán eszébe jut, mit akart tenni, miért akart annyira felkelni.* - Írhatsz neki, nyugi. Hozok papírt, aztán majd feladom neked, jó? *Most mindent megtenne, csakhogy a lánynak kicsit jobb legyen. Hát igen: ő sem repesett az örömtől, mikor megtudta, mi a helyzet, dehát, Gaea ráadásul négy nap késéssel tudhatta csak meg. Szóval Lilnek msot megint lesz egy rendes lelkiismeret furdalása, de ez ellen már úgysem tud tenni semmit, úgyhogy ez van.

Vendég

*Hát, már Gaeának sem adnának még ha könyörögne is érte, akkor sem. Úgy tűnik úgy döntöttek, hogy vagy este alszik, vagy igenis ébren kell maradnia. Fura dolog. Altatót csak estére kap. De akkor azt is, ha sokáig fent lenne. Amúgy csak a fájdalomcsillapító, módjával. A fantomfájdalom ellen ugyanis semmit nem ér egyetlen varázsszer sem. Aztán csak hallgatja a barátnőjét, és egyszerűen nem tud hinni a füleinek.* ~Hogyhogy elfoglalták? És a Torony? Ott volt egy csomó cucca! És Bátor? Hol van Bátor?~ *Cikáznak a gondolatok a fejében, és nem ért semmit.* ~Hogyhogy életben hagyták a gyengélkedőn lévőket? És Sepp? Seppel mi van?~ *kiülhetett az arcára is, ezt a rázuhant információmennyiséget nehéz hirtelen felfogni is, nemhogy megemészteni.* - Mindenki... Mindenki jól van? ~Janának megint igaza lett.~ *Körbenéz a szobán, és minden olyan, mint amilyenre emlékezett amúgy is, és nem érti, hogyan lehet valami más, ha egyszer ő ugyan azt tapasztalja. ~Ezt én ... ezt nem tudom elhinni. ... Minden amiért küzdöttünk...~ *Ki akar pattanni az ágyból, de a hírtelen mozdulattól belenyilal a sebébe a fájdalom.* - Ááááá! ... *Összegörnyed, de azért folytatni próbálja a megkezdett dolgokat. Makacs? Igen, nem is kicsit. De valamit azonnal tudnia kell!* - Írnom kell a Néninek! Most azonnal! *Négy nap! Ez négy napja volt! Ki kell innen jutnia! beszélnie kell a Nénivel! ... Egy gyógyító pattan mellé, aki eddig sunyin a háttérben állt, és tuti hogy ott volt a nyugtatós fiola a kezében, mert most a szájához nyomja, és lenyelet belőle vele egy jó adaggal, hiába is tiltakozik. káromkodna is, de csak magában, csakhogy lepereg a sok nyomdafestéket nem tűrő szó a fórumról, csak a helyét jelezném: ~...........!!!....!!..!~ *Szóval nagyon dühös, és csalódott, és tenne valamit, de nem engedik, szóval ez van.*

Vendég

*Először meglepődve, majd felderülő arccal pillant az ébredező Gaeára. Még el is mosolyodik, mikor az válaszol a gyógyító helyett. Aztán, mikor megpróbál felülni, először vissza akarja nyomni a párnára, de rájön, hogy bizony nem lehet kellemes egy héten át feküdni, így segít neki, és kitámasztja a hátát a párnával. Megszorítva a lány kezét a másik kezével odahúz egy széket és leül rá.* - Szia, Gaea. Rég találkoztunk. *Mondja halvány mosollyal, ami még igaz is, hiszen, bár ő itt volt testileg-lelkileg, Gaea csak az előbbivel rendelkezhetett. Mikor a lány rákérdez a lehető legkínosabb témára, Lil egy darabig csak idegesen bámulja az ágytakarót, majd erőt vesz rajta az őszinteségi-roham.* - Elmondom, de...kérlek ígérd emg, hogy nem idegeskedsz, mert akkor Sepp tutira kinyír! *Fúj egyet, majd pár másodperc szünet után sóhajtva belekezd.* - Elfoglalták az iskolát, Gaea. Szerdán...megjelent egy "angyal"... *Érezni az iróniát a hangjában: merthogy az tuti midnen volt, csak angyal nem.* - És azt mondta, át kell mennünk a tó másik oldalára. Egy bárkával. Muszály volt, mert hátulról támadtak az átálltak meg a kegyencek...lerombolták a Fehér tornyot. De mikor átértünk... ott volt a Sötét Nagyúrnő, meg egy csomó auror - akik közölték velünk, hogy övék az iskola. *Fejezi be, aggodalmas tekintettel pislogva Gaeára, és készen arra, hogy kikiabáljon a gyógyítónak, ha a lánynak fájdalmai lennének. Talán még egy altatóval meg lehetne fosztani a lányt a szenvedéstől - legalább pár órára. Legszívesebben Lil is kérne egyet, de valamiért úgy érzi, neki nem adnának csak úgy, szívességből.*

Vendég

*Mondhatná, hogy unatkozik, amikor fel-fel ébred, de ez nem lenne igaz. Amikor ugyanis legelőször hagyták felébredni, akkor azt hitte, megkergül. Elvárták tőle, hogy felüljön, és ezzel beindult a gravitáció a gyomrában. Nem volt kellemes. Bántotta az éhség, a gyógyuló sebei - merthogy ezek már csak helyi sebek- és persze ne hagyjuk ki, az sem volt kellemes, amit lenyelettek vele, mert ettől a gyomrát munkára fogták, és az bizony iszonyat kellemetlen volt, amikor begörcsölt a sebeknél, és a sebek maradványainál. Azt mondták, a legtöbbje már rég fantom fájdalom, de azért ezt nem kicsit tartotta túlzásnak. Aztán szinte álomba ájult, amiből a mai nap már nem is számolja hanyadszorra keltik fel. Most éppen ismerős hang ébresztette. A barátnője éppen a gyógyítót faggatja, hogy ő hogyan van. Hogyan is lenne? Nem jól. De legalább él, és nem fáj annyira, mint mikor megkapta a sebet. És hálásan gondolhatna arra, hogy felkeltették amikor felfertőződött a gyomra, ha emlékezne rá, de az agya leblokkolta azt az emléket, és rémálomképként adja néha vissza. Mintha nem is lett volna soha valódi az a pokolszerű, élménynek nem nevezhető valami.* - Hogy vagyok hogy lehetnék? *Morogja a párnába fordítva a fejét, meg sem várva, hogy a lánynak a gyógyító válaszolhasson.* - Szerinted hogy kéne lennem Liliya Galina? * Emeli ki a fejét és óvatosan oldalra fordul, várva hogy a gyomra panaszkodni kezd, de sok minden nem történik attól, hogy émelyegni kezd, és összeszorul.* - Uh. Ha nem baj, most szeretnék kicsit kettesben lenni a barátnőmmel. Elmenne kicsit kérem? * Fordul a gyógyító felé enyhén kérlelő, de kissé szigorú arccal, majd Lil felé fordulva magyarázkodni kezd, amikor a gyógyító távozik. Igyekszik fel is ülni, küzd nagyon, de nem meri erőltetni sem. A kezét nyújtja a lány felé, és ha Lil viszonozza, hálásan megszorítja azt.* - Ezek nem voltak hajlandóak mondani nekem semmit, csak azt, hogy egy hete itt vagyok, és hogy most már minden rendben. Lil mi történt? Te elmondhatod nekem?

Vendég

*Lil érkezik ismét a betegszobába, mint ahogyan azt minden nap megtette, amióta a gyógyítók közölték vele, Gaea napokon belül felébredhet, azóta pedig naponta többször is. Kíváncsi, mit fog tenni a lány, ha megtudja, mi történt, amég ő altatásban volt, de azt még nem tudja, elmondja-e neki rögtön. Lassan halad a folyosón, öltözete ma egy egyszerű farmer, fekete kapucnis pulcsival. Kezét zsebretéve halgatja edzőcipője halk puffanását a kövezett folyosón. Ahogy mostanában mindig, jelenleg is az újonnan felállt helyzeten jár az agya. Fejében a szokásos kérdések kavarognak: miért? Meddig? Mikor? Hogyan? - egészen addig, míg be nem lép a betegszobába. Akkor, halkan köszönve az épp bent levő gyógyítónak, barátnője ágyához lép, majd ismét a gyógyítóhoz fordul.* - Hogy van? *Kérdezi szinte suttogva, bár tudja, hogy mindegy, mert Gaea úgysem hallhatja meg, felébredni pedig még kevésbé fog rá. Miközben a választ várja, a lány arcát fürkészi: lehet, hogy képzelődik, de mintha napról napra jobb színben lenne. Persze lehet, hogy Lil ezt is csak elhiteti magával. Mint ahogy azt, hogy le fogják győzni a kegyenceket. Vagy hogy az anyja egyszer kimutatja felé a szeretetét. Persze, egyik sem jött be. Most pedig szívhat, de rendesen.*

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:49 pm

*A koboldlány végighallgatja, majd lassan újra a lányra dől és magához öleli.* - Nem hiszem.. Nem tudom, hogy lenne összefüggés ezek között. De az üres foltok.. ezekről még sosem meséltél. *Kezdene bele, de mikor elengedi a lányt, úgy is látja, hogy milyen kimerült. Nem faggatja tovább, feláll az ágytól, és a virágot kicsit megigazítva, jóéjtet kíván és távozik. Majd máskor folytatják a beszélgetést. Majd ha Nikorina kijött, habár ő továbbra is minden nap be fog nézni hozzá, friss virággal. *

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:43 pm

-Ezek csak kis karmolások voltak, semmi súlyos. A harcokra kéne tartogatnod az erődet... Sajnálom, hogy ilyet mondtam. *Mondja, az arca teljesen bűntudatos, és mivel ő nem színész, köze sincs az efféle dolgokhoz... hát látni, hogy őszintén beszél.*
-Így érzem. Annyi furcsaság van mostanság.. A rémálmom, meg... fehér foltok az emlékezetemben, még anyám halálra előttről.. Nem is kevés! Meg...honnan tudhatta az a férfi, hogy Gaby az unokatesóm? Érzem, hogy nem véletlen volt. *Teljesen tétova, fogalma sincs, hogy ezek a dolgok hogyan függhetnek össze... Ráadásul látszik rajta, hogy megint kissé kimerült. Hiába, ha valaki túlaludja magát... Az is fárasztó.*
-Persze, nem fog.. Tudtok vigyázni magatokra, de én.. Elvették a pálcámat, nélküle teljesen védtelen vagyok. *Motyogja lehunyt szemmel, majd felsóhajt.*
-Bocs, de teljesen kimerültem.. Nem baj, ha próbálok aludni egy kicsit? *Kérdezi, még mindig bűntudatosan nézve Rose-ra, Gradan csendesen hever ott, ahol van, Nikorina meg.. Fáradt. Ha hagyják, akkor gyorsan el fog aludni.*

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:34 pm

- Elszomorít, hogy nem érzed magad annyira fontosnak, mint amennyire én érezlek. Nikorina, a legjobb barátnőm vagy, és hogy mondhatsz ilyet, hogy rád erőmet pazarolni?! Ez nem pazarlás. *Mondja, és érződik, hogy ez az, ami a kedvét szééépen alacsonyabbra zuhantatta. Mert ő így látja a dolgokat, és rosszul esik neki, hogy Nikorina nem. A kérdésekre nem is válaszol, csak megvonja a vállát, majd Gaby-ra... Határozottan megborzong, nem meri lehunyni a szemét, mert ahogy minden művészlélek, ő is vizuális. Nem, nem akarja látni. Már nyitott szemmel is felsejlik a szeme előtt, szóval...*
- És azt hiszed, hogy mind ez szándékos volt? Szándékosan téged... szándékosan őt?... *Kérdez újra, nem érti, nem rakja össze hirtelen, hogy mire gondolhat. Közelebb hajol a lányhoz, miközben a keze az övére csúszik, és bátorítóan megszorítja.*
- Nem lesz semmi bajom. És ha igen... Akkor nem miattad. Hanem a tetteim miatt, és amiatt, aki vagyok. Had higgyem ezt, és ne vállald magadra, ha bármi is történik velem, vagy bárkivel, akit szeretsz... De nem fog!*Toldja még gyorsan hozzá, próbál megnyugtató lenni, de nem egy nagy szónok, ez nem várható el tőle.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:23 pm

*Gradan kérdőn néz Rosettára, de ahogy a kobold lány hangulata lejjebb csúszik, a daimon is elkedvetlenedik, és leheveredik éppen ott, ahol van. Nikorina meg teljesen nem érti, hogy mi ütött a barátnőjébe. Kérdőn néz rá, félrebiccenti a fejét, és nem, nem akarja újra megpróbálni a fojtogatást. ahhoz már eléggé lehiggadt...*
-Most mért kérsz bocsánatot? Lehet viccelődni, még ha az első pillanatban fel is húzom magam rajta. Jamesnek meg úgysem fogom elmondani... *Vonja meg a vállát, kissé aggódva néz a barátnőjére, de belül roppant hálás azért, hogy a lányka meggyógyította a karmolásokat. Rose kérdését hallva kissé elkomorul, megérti ezt a burkolt fogalmazást is. Nem hiába ismerik olyan régen egymást...*
-Hát.. Gaby a rokonom volt. Az a gyanúm van, hogy valaki... valaki direkt őt választotta, hogy őt öljék meg előttem... Közel állt hozzám.. Érthető, hogy nagyon fájt az egész. Százszor jobban, mint ha egy ismeretlent... *A hangja elcsuklik a végére, tágra nyílt, rémült szemekkel néz Rosettára, és megrázza a fejét.* Nem akarom, hogy nektek is bajotok essen... *Suttogja még, teljesen elvékonyodott hanggal. Ajajj... Lhet, hogy jobb lett volna a James-témánál maradni?*

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:12 pm

*Mikor a lány elkezd ellenkezni, a koboldlányon tökéletesen látszik, hogy rosszallóan néz rá. Nem, az ő segítségét ne utasítsa el, mert Rosetta pontosan azért van a világon, hogy segítsen, kiálljon a barátaiért, ahogy tud. És ah így tud, így teszi.*
- Ki másra használnám az erőmet, ha nem rád?...*Kérdez vissza, most valahogy elkomolyodik a hangja, és az ezek után történtekre is kevésbé reagál. Mosolyog ő, ahogy lent tartja a lányt, aki úgy sincs még teljesen fel épülve, de valahogy máshogy. Kevésbé boldogan. Gradanra is kissé szomorkásabban néz már.*
- Nem, nem, igaza van. Bocsánat. Ne haragudj...*Kicsit felsóhajt, majd az elméletre közelebb húzódik a lányhoz, leül az ágy szélére, úgy, hogy ne üljön persze a ciccre, miközben a telekinézist teljesen abbahagyja. Ha még mindig fojtogatni akar a lány, most már hagyja, de csak nem. *
- Hogy érted ezt? Azt hiszed, hogy te vagy a hibás... hogy...? *Kérdez rá, burkoltan... Gaby-ra, igen, rá gondol. *

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Betegszoba Kedd. Júl. 20, 2010 8:01 pm

*Csak felsóhajt arra, ahogy Rosetta felpattan, és a sebeit kezdi el méregetni.*
-Nem komoly... most tényleg... nem kellett volna erre az erődet pazarolnod. *Mondja, kissé fintorogva, de azért elfogadja a gyógyítást, hogy is ne fogadhatná el? Rose csak jót akar neki.* Inkább Gradan karmoljon meg milliószor, mint még egy Cruciatus. *Teszi még hozzá, fájdalmas fintort vágva, és enyhén elsápadva, mert túlságosan is élénken emlékszik rá...Aztán a kobold lány mond egy nevet. Nikorina Ravenwood. A lány egy pillanat alatt a haja tövéig elvörösödik, majd tényleg előrelendül, ráveti magát a kobold lányra.*
-Te...te... Ez... Nagyon gonosz volt! *Mondja, de úgy tűnik, Rose résen van, és visszanyomja őt, ami furcsa lehet, hiszen Nikorina legalább kétszer akkora, mint a kobold. Persze, a barátnőjének van telekinézise... Szóval visszanyomják, megadja magát, de bosszúsan szusszan egyet. Sőt, Gradan még segít is visszafogni az alaposan zavarba hozott gazdáját, két mellső tappancsát Nikorina mellkasára teszi, afféle "majd én lefogom"-tekintettel, ami nagyon vicces, hiszen csak egy macskáról van szó.*
-Hmm... Szerintem nem is hangzik rosszul. *Vigyorog gonoszul a daimon, Rosettára pislogva.*
-Próbálok kedves lenni hozzá. Kedvelem, csak... Mielőtt ide kerültem, hát, szó szerint kerültem szegény fiút, mert attól féltem, hogy baja esik. Amiatt, hogy megkedveltem. Ez most nagyon butaságnak hangzik? *Ártatlanul pislog fel Rosettára, a fejéből meg próbálja kizárni Gradan gonosz gondolatait.*

» Betegszoba

Betegszoba

Betegszoba

Similar topics

Similar topics