Betegszoba

Vendég

*Aludni... De jó is lenne az! De ha egyszer lültet az a fránya seb, akkor az nem egyszerű. Bár mondjuk tény, hogy fáradtna, ... nemnem! Elgyötörtnek érzi magát, ... Talán meg kellene próbálnia.*
-Próbálkozni mindig lehet. *Mosolyodik el, miközben arra céloz, hogy nem kapott fájdalomcsillapítót, de aludnia is kellene. Most mindkettő témára jól jött ki a válasta.Ezt persze irigyelni szokta másoknál, de most büszke magára, hogy neki is sikerült ilyet mondania. ...Még a végén szótlanná válik, és úgy fog a diáktársai között mászkálni, mint valami évszádos professzor.* -Amúgy nem látok rajtad most "klubcímert". Melyik házhoz tartozol?
*Valahogy kezd rémleni, hogy látta már a lányt egyszer-kétszer, de nem emlékszik, hogy lett volna rajta a találján ilyesmi. ... ~Egyáltalán talárban volt?~ ... annyira össze van zavarodva, hogy az már nevetséges!*

Vendég

*Furának fura, de tenni ellene akkor sem lehet. Aztán viszont összeráncolja a szemöldökét.* - De hát ott víz van, nem föld, akkor hogy tudtál földhullámot idézni? Ezt nem értem. És fogalmam sincs, mit adott neked a gyógyító, meg különben is, nem nyúlhatok be a szekrényébe, mert megöl, és soha többé nem jöhetek ide segíteni neki. Az engedélye nélkül nem adhatok neked semmit, bocsi. *Elhúzza a száját, de hát így van, meg van kötve a keze. Ő itt csak egy diák, egy önkéntes, akinek nem is szabadna itt lennie.* - Szerintem aludd ki magad, lassan biztos hatni fog a kezelés, és majd el is mehetsz.

Vendég

*Nem akarta megbántani a lányt, de neki akkor is fura ez a sok állat. Valahol az is marad. ... Szédül. Igenis szédül. Nem is kicsit.*
-A víznél voltam. Egy zuhatag alattam, és lépőköveken lehetett gyalogolni. Azt a lépőkövet emeltettem meg, amin a macska toporgott.
*Dörgöli a fejét, mert zavarja, hogy kába, és nem tehet ellene semmit.*
-Nem tudsz valami módszert vagy gyógybogyót erre a kábaságra? *Utalt a lány gyógyítói hajlamaira.* -A fájdalmat még valahogy eltűröm, de ez a kábaság...
*Sóhajtott egy nagyot, és csak arra tudott figyelni, hogy nem ért semmit. És zavarja, hogy miért pont az illúzió az, amihez annyira ért ahelyett, hogy gyógyítónak született volna, vagy más féle módon, akár varázslócsaládba, hogy már az alapokat rég tudná, és ne küszködne minden egyes évvel egyre jobban ennyire. ... Ez az ő baja marad, és most azzal, hogy ennyire "béna", itt fekszik a betegszoba egyik ágyán, csak mert végre egyszer bátran bízott abban a tudásban, amit már megtanult.*

Vendég

*Márpedig Sára csak felvidítani akarja, ha már így rosszul van, de egyelőre nem érzi, hogy kellemetlen lenne a társasága. Egyelőre. Szerencsére nem gondolatolvasók, mert akkor Ookami minden bizonnyal megsértődne, Sára pedig felvont szemöldökkel megjegyezné, hogy a daimónokat kicsit nehéz lenne kirakni, hiszen nem mehet nyolc méternél messzebb a gazdájától lélekszakadás nélkül.* - Gondolom szédülsz. Majd elmúlik, ne nagyon mozogj, csak feküdj. És tudom, nekem is az volt a feladatom, mint mindenkinek. *Mosolyog.* - Az a földhullám szép lehetett. Melyik elemnél voltál? A földnél mintha nem láttalak volna.

Vendég

*Gaea nem bírja eldönteni, hogy örüljön a társaságnak, vagy bosszús legyen. A folyamatosan be-nem-áll-a-szája embereket álltalában ki nem állhatja, ha nincs jól, de most meglepetten tapasztalja, hogy ahhoz is zsibbadt, hogy kellemetlennek érzékelje a folyamatosan duruzsló lányt. Megenged felé egy félmosolyt, és a farkasra néz. ~Sosem fogom megérteni, hogy ennyi állatot hogyan engedhetnek be ide. Tiszta állatkert!~ Nem bírja sokáig állni a farkas kíváncsi tekintetét, de nem az állat miatt, hanem mert elszédül.*
-Mi a franc van velem?!? *Kérdezi kicsit ingerülten, de halkan.* -Ja, egy macska tette ezt velem. Feldobtam a levegőbe a földhullámmal, és rajtam landolt.
*Nagyot sóhajt, és szemeit dörgöli. Nem esik jól neki az emlékezés. A sebébe megint belenyilal a fájdalom.*
-Az volt a feladat, hogy vegyek el tőle valamit, ... a macskának nem tetszett. *Nézett a végén a lányra huncutul csillogó szemmel.*

Vendég

*Látja, hogy a lány nincs túl jó állapotban, úgyhogy kis gondolkozás után melléhúz egy széket, és letelepszik társaságnak.* - Hát, mivel be van kötve a kezed, gondolom már járt nálad. *Mosolyodik el halványan, miközben a farkas is leül mellé, és okos szemeivel méregeti Gaeát. A lány pedig jól teszi, hogy nem próbál felülni - ha megpróbálná, Sára kapásból visszanyomná, látja, hogy nincs jól.* - Sára vagyok. Nem, én inkább ellátó... legalábbis lennék, ha lenne kit. *Nevet fel.* - Néha, ha fekszenek bent többen, ki szoktam könyörögni a gyógyítónál, hogy segíthessek. Van, hogy megengedi, ha megunja a nyávogásom, de persze olyan is előfordul, hogy felcsattan és elzavar. *Kissé esetlenül vakarja meg a fejét, majd megvonja a vállát.* - Na mindegy. Melyik elemmel nyomultál az órán? Ott sérültél le ennyire? Én farkast szelídítettem egy erdőben, könnyű volt, mert van egy sajátom... Fajtárssal mégiscsak egyszerűbb. Tudod, a föld az elemem, földmágus vagyok. *Be nem áll a szája, ilyenkor kellene leütni.*

Vendég

*Sára látványa és hangja hallatán tér magához a kezdő kábulatból. Ugyanis amikor a gyógyító abbahagyta a jódos kínzatását, hálásan "beájult" a szünetben. Akkor veszi csak észre, hogy a kezét bekötözték, és hagyták tovább ájuldozni. Felnéz a lányra, és kissé zsibbadtan válaszol.*
-Úgy látod?
*Azon gondolkodik, hogy felüljön e, de inkább fekve marad. A keze lüktetni kezd, és ő felsziszen a hírtelen újra rátörő fájdalomra.*
-Szia! Gaea vagyok!
*Köszön a lányra, ... mert úgy illik. Most abban sem biztos, hogy ismeri e a lányt, annyira zsibbadt.* ~Vajon belém nyomtak valamit, vagy ennyi vért vesztettem?~
*Aztán előtör belőle az aggódalom a famulus iránt. De úgy dönt, hogy ha a lánnyal kibeszélgette magát, újra megnézi hogyan lesz, és majd felküldet valakit Bátorért, ha nem bír felmenni a szobájába.*
-Te is beteg vagy?
*A lányra nézve, meg a fél-kommandós felszereltségére, nem tűnik rosszullevőnek.*

Vendég

*Halkan dudorászva halad a folyosókon, az első emeleten. A betegszoba felé tart, de igazából maga sem tudja, miért. Úgy gondolta, majd belóg, és ha van, aki segítségre szorul, akkor kiharcolja, hogy segíthessen meggyógyítani. Egyrészt unatkozik, másrészt szeret segíteni, harmadrészt... gondolkozott rajta, hogy gyógyító lesz majd, ha felnő, bár tény, hogy nem természetes gyógyító, hanem földmágus, de ez nem töri le. Katonai mintás nadrágot visel, na meg persze a maga drapp színű pólóját, de táskát most nem hozott magával. Mellkasán szakkitűző, meg egy másik, kör alakú, rajta a szöveg: Védd a Földet! Ez az egyetlen bolygó, amelyiken lehet csokit kapni. Magyarul, persze, az anyanyelvén.
Beér a betegszobára, de csak egy lányt lát bent, mire kissé csalódottan sétál közelebb.* - Heló! Téged már lekezelt a gyógyító, mi?

Vendég

*Gaea nagy nehezen végren megérkezik a betegszobába, de már nagyon szédeleg, és mivel a karján a ruha már nagyon nem bírta a vérzés sebességét, hát szépen látszik honnan és merről érkezik a gyógyítókhoz a földön heverő cseppekből, de ez már nem számít, csak az, hogy eléggé szédül, és sápad is. A karján a seb meg mostanra el is kezd bedagadni a roncsolódástól. ~Szép kilátások!~ *Gondolja a lány, és az első útjába kerülő üres ágynál le is teszi a fenekét, és a felé siető gyógyítót meglátva le is fekszik, ... pontosabban szólva eldől, mint egy krumliszsák. Várja a meleg és puha kábulatot, de az csak nem jön el érte, hogy magához ölelje. Lassan már bosszankodna is, hogy miféle úri lány az, aki nem képes időben beájulni a vért meglátván, ... és akkor a jód csípősségével egyszerre hasít bele a felismerés, nem is ájulnak el azok a lányok, csak úgy tesznek!*
~A döhgök!~
*Nyögi gondolatban ahogy a jód még a macskánál is jobban a sebbe mar. És csak reménykedik, hogy ennél jobban nem fog fájni ahogy a gyógyító dolgozik a kezén. ... A szemét persze nem tudja becsukva tartani.*

Vendég

[Ha mindenigaz kaszt küldetés miatt]

*Nem tudja, hogy került ide. Nem is emlékszik rá. Még mindig eszméletlen jobban mondva mostmár alszik. A lány mellkasa valószínűleg be van kötve. Szépen nyugodtan fekszik az ágyon, néha néha nyekereg valamit magában, de nem nagyon lehet érteni.*~Hol vagyok?~*kérdezi, meg magától, majd csak elindul a sötét folyosón. Pálcája után kutat, de nem talál semmit, sőt csak megdermed, amikor észreveszi, hogy nincs rajta ruha. Ám ezt a körülötte lévő emberek nem érzékelik. A lánnyal ugyanis egy férfi jön szembe. Susan kicsit zavartan néz rá. Annak valószínűleg nem tűnik fel, hogy a lányon nincs ruha.*-Jöjjön már vártuk Miss. Watson! Erre tessék a baba rendben megérkezett nincsen vele semmi gond!*mondja a férfi egy kedves mosollyal. A lány csak elindul a férfi után. Kisebb sétálás után egy kórterembe kerülnek. A lány csak zavartan néz összevissza. Nem ért semmit. Csak végig néz magán és csodálkozva nézi, hogy egy gyönyörű zöld báli ruha van rajta. Pont olyanok, mint a szemei. Egy ápolónő csak kedvesen mosolyog rá.*-Nagyon szép a babája Miss. Watson!*mondja neki, majd csak jobban megnézi azt a férfit akivel az imént találkozott. Észreveszi, hogy a férfin egy fehér orvosi ruha van. És van nála valami. Valami pólyába csomagolt "kis csomag" van a kezében. A lány már nyitná szóra a száját, de az orvos megelőzi. Arcán szép mosoly terül el. Eközben egy másik férfi is közeleg a lány, már ismeri. Arcán csak egy mosoly fut át. De ez csak amolyan erőltetett. Nem ért semmit.*-Lawrence hol vagyok?*kérdezi a lány miközben arcán könnyek, folynak le. A fiú a szőke haja helyett viszont fekete haja van. A lány csak megrázza a fejét, amikor a babára pillant. A lélegzete elakad egy csúf szörnyeteg, van a pólyában. A lány sikítva hátrál. A gyönyörű zöld báli ruhán egy hatalmas vérfolt jelenik. Susan csak odakap, majd amikor a fiú közeledik, feléje megrázza a fejét és hátrál. A lány futni akar, de nem tud. A lány végül újra a sötét folyosón találja magát. Csak síkit ahogy csak bír. Aztán valahogyan megjelenik a fekete hajú Lawrence is.*-Hagyjál utállak!*üvölti a lány, majd csak pálcát ránt és egy tűzgolyót küld a fiú felé.*-Neee!*kiáltja a lány, amikor felébred, majd csak zihálva kap a mellkasához.*-Csak álmodtam ugye?*kérdezi meg magától a lány, majd megpróbál felülni, de nem sikerül neki. Mindenesetre egy ideig még itt lesz az biztos. A lány könnyei csak elkezdenek hullani.*-Hülye barom én tényleg a bolondházában fogok kikötni!*mondja a lány magának, halkan, majd csak lehunyja a szemeit. Megpróbál egy kicsit relaxálni…*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 27, 2010 1:40 pm

*Nem mintha számítana, de Mariya elég elveszettnek érzi magát. Ezen pedig a feketére mázolt falak se segítenek sokat. A lába iszonyúan fáj, de nem lát senkit aki segíteni tudna. Aztán a szoba tulsó végéből egy ápolóféle közelít hozzá. Nem kérdez. Valószínüleg tudja, hogy mennyire fájhat a lába, vagy csak nem valami beszédes tipus. A fejével int hogy kövesse. Mariya engedelmesen kullog utána. Leülteti egy székre, a lábát sínbe rakja, vagy amibe ilyenkor szokás. A mugli világba se volt soha eltörve semmije, de ott valószínüleg nincs ilyen fura szaga a ködszernek, mert ennek bor és rohadó állattetem szaga volt. *~ Inkább nem kérdem meg mi ez. Ma már elég volt ennyi kellemetlen meglepetés~ *Pikk- pakk elkészül, a lábába kellemes bizsergető érzést érez. Amint a nő elkezdi mormolni a varázsigét. Halk sóhaj tör ki belőle, amit a nő úgy értelmez, hogy beszélnie kell.*- Mi történt?-*Ezek a kérdések. Amióta itt van mindenki csak kérdésekkel bombázza.~Hát nem lehet békén hagyni~ De inkább elmondja mi történt vele.~- A Ködfenyvesben sétáltam, túlzottan elmerültem a... Szóval elbambultam. Elestem egy kiálló gyökérbe-~Azok a gonosz fák!~- utána már kilehet találni mi törént. Ide jöttem.~Nagy nehezen~-Maga bekötötte a lábam, és most végre nem fáj.-~Eszébe jut, hogy mondania kéne még valamit~-Köszönöm.-*Az ápoló elhadarja a nevét, amit Mariya egyáltalán nem hall. Pedig érdekelné. Azután szabadkozik, hogy nincs mit megköszönni és neki ez a dolga és szereti is csinálni. Uasításokat ad, egy ideig óvatosan fürödjön, hogy ne menjen víz közelébe, mert a varázslat szertefoszlik, és megint fájni fog a lába.-És hogy fürdök???- *Kap észbe* -2 napot csak kibír, a fiúk általában örülnek ha nem kell fürdeniük. Bár maga olyan finom hölgy...-*A nőből csak úgy dőlt a szó. ~Mégis beszédes tipus!~ Mariyának erre viszont igazán nincs ideje.-Viszlát-*Azzal kint is van az ajtón. A nő észre se veszi a hiányát, tovább ecseteli a pasik és csajok közti különbségeket. A többi beteg jó hallgatóságnak bizonyul, de Mariya tojik az egészre.*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 3:37 pm

*Végighallgatja a szavait, jól esik neki, hogy a fiú törődik vele, és tényleg tetszik neki. Legalább is úgy érzi. Mikor akérdésre a válasz is elhangzik, a lány kicsit sóhajtva lebiggyeszti az ajkait egy pillanatra, majd elmsolyodik, és kedvesen felpislog a fiúra.* - Rendben, megpróblok türelems lenni, ígérem! *Hát, nem éppen erről híres, de próbálkozni szabad. Aztán megjelenik egy gyógyító, és miután a lány rájön, hogy a válla fáj, egy szolíd mozdulattal kitessékeli a fiút, hiszen a bekötéshez le kell vennie a felsőtestén a ruhákat.*
- Köszönöm, hogy megvártad velem a gyógyítót, majd biztosan összefutunk, ha máshol nem, akkor a Bálon! Álarcos bál lesz az Eramir toronyban. *Mondja a lány, aztán elköszön, és tényleg kidobja a fiút, hogy a gyógyító csinálhassa a dolgát, bekötözhesse.*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 3:29 pm

*Daniel ránéz* -Jól vagy?* közbe elengedi a lány * - Igen emlékszem. Nem tudom.. Úgy mindened* kicsit hülyén hangzik de hát nem sikerül mindig mindent úgy mondani ahogy ő szeretne, majd miután a értelmetlen válasza után hallgatja tovább a lányt * -Tényleg?.. tényleg..* kicsit utána gondolva emlékszik vissza*- Igen igazad van mondtam iet …hát…nehéz elmondani vagyis megfogalmazni meg elkezdeni.. de ígérem majd ha összeszedtem a gondolataimat akkor elmondom neked* válaszolja kicsit halkabban majd megpuszilja megint a lányt *

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 3:10 pm

*Mikor kap egy puszit, szíve röpdes, majd pózt vált, hogy ne kelljen nagyon tartania őt a fiúnak, az ölelés közepette. Épp ugyanazon jár a gondolatuk, de a Valeriel kicsit felnyög, mikor a vállába egy jó nagy adagnyi fájdalom hasít.*
- Auh... *Ejti ki a száján hangosan, habár nem akar olyan gyengének mutatkozni. * - Emlékszel, hogy milyen voltál, amikor először találkoztunk? Mi változott meg? Talána túlzott esetlenségem, és a bénaságom miatt öleltél meg, amikor újra találkoztunk a bálon? *Kérdezi a lány, hiszen a bálon találkoztak, és akkor meg is ölelte őt a fiú. Akkor először. Soha nem fogja elfelejteni, ahogy a mai napot sem. Első esésénél a fiú karjaiba esett, másodiknál az fgalmazódott mega szívében, hogy magába a fiúba esett bele... * - Amikor az Eramir főhadiszálláson voltunk... Mondtál valamit, ami azóta sem hagy nyugodni. Mi volt az, amit nem akartál elmondani? Pontosan ezt mondtad... "Adj időt kérlek és majd eljön az idö, hogy elmondjam mi van a lelkemben. " Pontosan ezt mondtad... De mit jelent ez? *Kérdezi a lány, érdeklődve felpillantva a fiúra. Reménykedik, hogy ezzel nem rontott el mindent... Remélhetőleg nem. *

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 2:54 pm

*Daniel a lányt figyeli majd kicsit meglepődik *-Igen.. tényleg..* válaszol a lány kérdéseire , Daniel kicsit meglepődig majd ő is megöleli a lányt és kicsit megnyugodva nézi a lány és ad neki egy puszit és még mindig öleli majd tovább nézi, s mikor meghallotta Valeriel szavait elmosolyodott és tovább nézte s közbe azon gondolkozik mikor is kedvelhette meg eggyire a lányt*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 2:37 pm

*A lány zavartan az ajkába harap, várakozás közben, hiszen Daniel habozik, és nem nagyon felel. A szíve jó gyorsan ver az izgatottságtól és talán a félelemtől is. Ez az egész nagyon nem illik hozzá. * ~ Mit szólnak majd a többiek, ha én... Én... ~ *Már a gondolataiban is dadog, majd sikerül felemelnie a tekintetét egyenesen Danielre, várakozón, reménykedőn nézve. A fiú ugyanúgy dadog, ami egyértelműen a bénaságukra jellemző. Semelyiikük nem volt még szerelmes, Valeriel a gyerekessége miatt, a fiú pedig valami más okból, hiszen nem mondható gyerekesnek. *
- Valóban? Igazán? Tényleg? *Buknak ki a kérdések a lányból, aki tökéletesen megfeledkezik a fájdalmairól, és egyenesen a fiúra vetődik, megölelve őt. Kislányos, ez van, meg kell szokni. Hozzábújik a fiúhoz, és a mellkasára hajtva a tüzelő arcát szólal meg, bátortalanul.* - Azt hiszem... Én is nagyon, nagyon kedvellek. *Mondja ki a kishercegnő, majd felemeli a tekintetét, és a fiúra néz.* ~ De mikor? És hogyan?... ~ *Az arcát figyeli, a tekintetét, azon gondolkozva, hogy mikor is kezdődött el ez az egész. Sunyi ez a szerelem, sunyi ám. *

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 2:17 pm

-jó bent maradok* válaszolja majd közbe a lány szavait, hallgatja és figyeli, hogy mit akar mondani, és mikor elkezdi.. Daniel kicsit meglepődve nézi lányt majd miután figyelmesen, végighallgatta, felcsillan a szeme és továbbra is halkan, hallgat, próbálja összeszedni a gondolatait, majd eljut végre odáig, hogy végre megszólaljon * -Én… na..gyon ked..vellek….és s…..szeretlek..* kicsit nehezen mondja ki hisz még egyszer sem hagyta el a száját ilyen szó , majd Daniel elhallgat és a lányt nézi miközben vele szemben ül*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 1:34 pm

- Gyere be velem! *Mondja gyorsana lány, amikor a fiúban felötlik, hogy kint várja e meg. Valeriel sincs oda az ilyen helyekért, talán csak akkor, hogyha egészségesen jön ide, megnézni, hogy milyen kötszerek, meg varázstrutymók vannak. De akkor se jó, hogyha egy szerette, vagy ismerőse van itt, és őt látogatja. Tehát neki sem a kedvenc helye. Daniel a zavart szavakra csak érdeklődve figyeli, amitől még jobban zavarba jön. Miért is ne? Ilyenről még sosem akart beszélgetni, senkivel.*
- Szóval... Te... és én... Tehát Te... Mi... *Nyögdécsel, pirulgatva, aztán egy nagy levegővétel után kinyögi.* - Mit érzel irántam? *Mondja ki végül, felemelve a tekintetét a cipőjéről, de még mindig nem mer a fiú szemébe nézni. * ~ Ha csak én... És ő nem... Olyan buta vagyok. Nem megy ez nekem. Nekem még sosem volt senkim, és talán nem is ismerjük egymást és... Vááá... ~ *A lány a két kezét összekulcsolja, és nyugalmat színlelve tördeli a kezét.*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 10:56 am

*Daniel segít neki és közbe még mindig gondokozik kicsit szinte elmélyedt a gondolataiba* - szívesen, lehet de azért jobb megnézetni egy orvossal * s köbe a lányt nézi majd ő is bejut az ajtón és korbenéz nem nagyon szereti se a korházakat se a betegszobákat* -itt maradjak vagy megvárjak.. Kint ?* Daniel ránéz a lányra* -mondjad, mit szeretnél kérdezni?* és még mindig a lányt nézi és figyeli ahogy a lány a cipőjét bámulja*

Téma: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 10:45 am

*Egy lány biceg fel a betegszobára, miközben kicsit Danielre támaszkodik.* - Ó, értem. *Mondja egyszerűen arra, amikor a fiú elmondja, hogy mégis mikről gyűjtött a könyvtárba. Természetesen egyáltalán nem ért hozzá, illetve alány csak olyasféle tudományokhoz ért, amit a színpadon tud érvényesíteni. Odáig nyúlik el a fizikai tudása. Mikor ide érnek, a lány kicsit felsóhajt, elengedi Daniel kezét, és elkezdi dörzsöli a fájós vállát. *
- Köszönöm, hogy elkísértél. Biztosan nem lesz semmi baj, már ezerszer estem el, ez csak egy kis húzódás, úgy is gyorsan elmúlik. Cska most... Fáj. *Mondja a lány, kicsit elhúzott ajkakkal, aztán kinyitja az ajtót, és belép, de persze megvárja, míga fiú is belép, csak akkor csukja be. Lecsüccsen egy olyan felfekvős vizsgáló asztalra-ágyra, ilyesmire, és nem óhajtja siettetni a doglokat csak várja, hogy az orvos előkerüljön. Valójában nem is akarja, hogy megnézze, úgy is tudja, hogy majd borogatnia kell, fáslizni, meg talán egy gyógyító kenőcsöt kap rá.*
- Valamit... Szerettem volna kérdezni tőled. *Kezd bele, szégyenlősen a lány, miközben kicsit lehajtott fejjel bámulja a cipőtalpát. NEm folytatja, csak szégyenlősen hallgat.*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:50 pm

[Rosetta]

-Előttünk a tiszta víztükör... csepp hullik rá, s mindent összetör... *Dúdolja Nikorina nagyon halkan, bár valószínűleg fogalma sincs róla.*
-Persze... *Bólogat, bár arra, hogy megbeszélhetik majd a dolgot, egy egészen picit összerezzen. Gradan közelebb megy az ágyhoz, mellső mancsaival feltámaszkodik, elgondolkozva nézi a fiút, majd visszasétál Nikorinához.*
-Persze... Menjünk... *Suttogja Nikorina kissé kábultan, és hagyja,hogy Rose felvezesse a szobájáig. Ott elköszön, jóéjt kíván, majd Gradannal együtt besétál, az ajtót becsukják, Nikorina pedig lefekszik a saját ágyára, bár még sokáig elkerüli az álom, de ajd végül csak elalszik...*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:45 pm

[Nikorina]

*A lány bekíséri Nikorinát, amikor már nagyjából úgy fest, hogy nyugodtan tud menni. Persze nem megy az a megyugvás túl jól, de legalább már haladnak. Csendesen lépked mellette, nem tud már mit mondani, mit kérdezni. Mikor látja a sérült fiút, akkor kicsit felsóhajt, már minden bizonnyal le lett kezelve minden sebe, ami látható volt rajta, és ami nem, az is. *
- Rendbe fog jönni, nyugodj meg. Jó kezekben van. És holnap, hogyha elengedik, mindent megbeszélhettek. *Mondja a lány, kedvesen, és elhúzza újra Nikorinát, el a pihenő fiútól. Nem kéne felkelteni, had pihenjen.*
- Menjünk. Későre jár már. Felkísérlek a Delfinbe, aztán megyek én is a Hiúzba, mert az óra kiemrített. Gyere Nikorina, gyere Gradan. *Mondja a lánynak és csendesen kihúzza a szobából, és becsukja az ajtót, elindul fel. Persze ha a lány maradni akar, akkor hagyja, és egyedül megy fela harmadikra.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:36 pm

[Rosetta]

*Hagyja, hogy Rosetta simogassa, ölelgesse, nyugtatgassa. Mélyeket lélegez, próbál erőt venni magán, lecsillapodni. Szívből reméli, hogy Rosenak igaza van, és feleslegesen borul ki ennyire... A kobold hangja nyugtatja, majd amikor Rose megkérdezi, hogy bemenjenek-e, és elereszti, bólint, kissé bátortalanul, és feláll. A keze fejével töröli le az arcáról a könnyeket, mint valami kisgyerek. Kihúzza magát, és a szemét az ajtóra szegezi. nem hátrálhat örökké... Óvatosan a kilincsre helyezi a kezét, és halkan, amilyen halkan csak tud, benyit. Egy őz óvatos félénkségével közelít az ágy felé, ahol Szevér fekszik, eszméletlenül, ha még nem tért magához. Két lépésre azonban megáll, nem nagyon tud továbbmenni.*
-Nem akartam... nem tudtam, mit teszek... ne... ne haragudj... *Suttogja halkan, bár a fiú valószínűleg nem hallja, nem is tudja, hogy látogatói vannak. Nikorina szaggatottan felsóhajt, és tétován ácsorog.*

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:28 pm

[Nikorina]

* Amikor hallja Gradan dorombolását, haogy próbálja megnyugtatni a gazdáját, már érzi, hogy nem lesz egyszerű ez a menet. Közelebb oldalaz a lányhoz a falnál, és zöld tekitnetével fürkészőn hallgatja az okokat... Hogy miért van ennyire kiborulva. Amikor meghallja, hogy miről is van szó, a szíve nagyot dobban, és összezavarodva figyeli a lányt.*
- Jaj, Rina... Nyugodj meg... Nyugodj meg. *Közelebb lép, és finoman végigsimít a haján, elkezdi simogatni, és ha engedi, megöleli a lányt. Lehet, hogy ezzel a gugolásból térdelés lesz, de nem bírja így látni.* - Ő nem tudja, hogy szereted... Nem tudta, hogy azzal is megbánthat, hogy mással táncol, ne vedd így magadra. Csak táncoltak! Kérlek, nyugodj meg, hiszen nem tettek semmi természetellenest. Én is táncoltam már fiúkkal, de a barátnőik még se ütötték le őket másnap. Biztosan nem akart megbántani... Nem szép dolog a féltékenység, Rina. *Igen, így hívja, nagyon ritkán szokta így hívni, de most muszáj... Amikor így hívja valahogy más, közelibb viszonyt teremt. Igazi baráti viszonyt.*
- Bemegyünk? *Kérdezi Nikorinát, eleresztve, mert eddig igenis ölelgette, és simogatta a hátát, nyugtatgatva.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:15 pm

[Rosetta]

*Hagyja, hogy Rose vezesse a Betegszobához, és hallgatja a kobold lányt. Nem nyugtatják meg teljesen a hallottak... Félve pillant az ajtóra, majd a falnak dől, és fájdalmas arccal hallgatja a kérdések tömkelegét, amit a barátnője rázúdít. Mélyeket lélegzik, nyugtatgatja magát, Gradan is bátorítóan dorombol neki. Végül nagy levegőt vesz, és megpróbálja elmondani, mi is történt...*
-A tegnapi bálon borultam ki... Gradan nyaggatott, lementem. Tudtam, hogy nem fogom jólérezni magam... És... és.. megláttam Szevért, ahogy a könyvtárosnővel táncol... meg ahogy vele van... Rose, én féltékeny vagyok! *Tör ki belőle, bár kicsit szaggatottan.* Azért támadtam rá az órán, mert a dühöm meg a kétségbeesésem egy pillanatra elvakított, nem is tudtam, mit teszek... Szeretem őt, és nem tudtam elviselni, hogy... hogy... *A végére már nem bírja tovább, leroskad a fal tovébe, és halkan sírdogál, fejét a karjára hajtva. Reméli, hogy Rose nem fogja tovább nyaggatni, így is eléggé kivan már.*

» Betegszoba

Betegszoba

Betegszoba

Similar topics

Similar topics