*Isabella kíváncsian pislog rá a könyv borítójára, de nem tudja elolvasni azt, ami rajta van.*
~Bizonyára valami más nyelven van.~*gondolja a lány, de hamar csalódnia kell, hiszen kiderül, hogy a könyv a tündék nyelvén íródott. Bella nagyon meglepődik, hogy Artemis tud a tündék nyelvén, azon meg persze még inkább, hogy a leányzó maga is féltünde. Kellemes csalódás, hiszen eddig Bella csak tündékkel, vagy koboldokkal találkozott. Féltündével még nem, úgyhogy ismét egy első, aminek Bella nagyon is örül és még el is újságolja Artemisnek. Közben persze a lány elmeséli, hogy miről is szól a könyv, de Bella nem szól hozzá, hiszen nem sok mindent tud a tündékről, így azt sem tudja elképzelni, hogy milyen nehéz - avagy könnyű - lehet egy tünde fiúnak beilleszkedni egy emberek uralta világba. A lány azt is elmeséli, hogy az igazi szülei valószínű, hogy emberek voltak, de tündék nevelték fel, így lehetett féltünde és a füle is hegyes kicsit, amit meg is mutat. Összefogja a haját egy gumival, így látható, hogy habár nem olyan durván, mint az igazi tündéknek, de Artemisnak is kellemesen hosszúkás és hegyes a füle.*
- Nahát! *csodálkozik el ismét a lány, majd elmosolyodik.*
- Akkor Te sem ismerem a szüleidet, igaz? Én is árva vagyok. Bár én tiszta vérű ember vagyok. *neveti el magát Bella, de a szemében egy kis szomorúság is csillan. De erről nem is akar többet beszélni a lány, így legyint is és tovább hallgatja Artemist, aki egy furcsa felhívásról beszél.*
- Hogy mi? Jézusom, ez de hülyeség. Csak vigyázz, el ne tarolj még több embert, mert lehet, hogy valakinek nagyobb baja lesz, vagy nem lesz olyan elnéző, mint én. *kacsint vidoran a lányra Bella és a felhívást kezdi el olvasni, amit Artemis előtte lóbált. Bella csak nevet és csóválja a fejét.*
- Milyen hülyeség. Ki talál ki ilyet? No de ne haragudj, én megyek, mert 5-kor óra van és még össze kell szednem a cuccaimat meg ilyesmi. Örültem. *mosolyog a lányra Bella, majd el is indul, intve Artemisnak, a szobája felé.*

*Isabella lassan feltápászkodik a földről Artemis segítő kezébe kapaszkodva és leporolja magát. Kicsit sajog a hátsója, de hát ennyi baj legyen, attól még menni és ülni tud, annyira nem ütötte meg magát. Viszont elég érdekesnek találja, hogy Artemis a folyosókon olvas. Bizonyára valami érdekes "Döntsünk-fel-minél-több-embert-olvasás-közben" hobbinak hódol, amiről Bella még nem tudott. De az biztos, hogy innentől kezdve, hogyha Art kezében könyvet lát, akkor messziről el fogja kerülni a lányt. Persze rákérdez, hogy mit is olvas, de ahogy lehajol, hogy elolvassa a borítóját, nem igazán érti. Bizonyára Artemis saját anyanyelvén van a könyv, de a lány ezt megcáfolja. Bella szeme kikerekedik a meglepődöttségtől és úgy pislog Artemisre.*
- Te tudsz tündéül? Vagy talán tünde vagy Te is? *kérdez rá a lány és egyből Artemis fülére siklik a tekintete, hiszen a tündéket a legjobban arról lehet felismerni, hogy hegyes fülük van. Persze meg még sok másról, mint pl. a kecses járásukról, komoly tekintetükről és társai. De az embernek valahogy mindig a fül jut eszébe először, de a lány fülét takarja a haja, így Bella nem lesz okosabb e tekintetben. De hamarosan Artemis elmeséli, hogy a 24. születésnapjára kapta ajándékba a könyvet, meg egy szép képet, ami a szobájában van.*
- Ó, tehát féltünde vagy? Ez nagyon érdekes! Nem igazán találkoztam még fél tündével. Tündével már igen, és a legjobb barátnőm egy kobold, de fél tündével még nem sikerült összefutnom. Örülök, hogy Te vagy az első. *neveti el magát Bella és meg is hajol a lányka előtt, ami igazán vicces lehet. Isabella belegondol, hogy mennyi különleges fajú diák tanul a Nezabarban és kicsit el is szomorodik, hiszen ő csak egy egyszerű, szegény, árva lány, akit megáldotta a sors varázstudománnyal. A szüleit nem is ismeri, de úgy van vele, hogyha már voltak olyan gonoszok, hogy ott hagyták és kidobták, akkor nem is kíváncsi rájuk. Az még sosem jutott az eszébe, hogy esetleg nyomós okuk lehetett rá. Eszébe jut barátnője és belegondol, hogy talán az ő édesanyja is ilyen fiatalon hozta a világra és nem tudta volna felnevelni. Elönti a düh és nem is akar erre többet gondolni, mert szerinte mindenképp fel lehet nevelni egy gyereket. Muszáj!*
- És miről szól a könyv? *tesz fel egy kérdést, hogy elterelje a gondolatait a szomorkás és dühöt okozó gondolatairól.*

*Bella az ablakban áll és sütteti a hasát. Kellemes érzés ez és habár tudja, hogy néhány lépésre van csak a szobája az ablaktól, a folyosón, mégis... annyira jó érzés itt ácsorogni és élvezni a nap melegét, hogy Bella talán el is aludna itt helyben, hogyha valaki nem ütközne neki. Habár nem volt annyira nagy ütközés, ugyanis olvasás közben azért nem lehet olyan sebesen rohanni, mégis Bella a földön köt ki, mert eléggé el volt telve a napsütéssel és nem is gondolt arra, hogy a testét is tartania kéne. Kellemetlen ugyan és kissé fájdalmas is, mert a fenekére esett, nagyobb baja nem lett. Sem a kezét nem horzsolta le, a fejét sem verte be, úgyhogy. Az meg, hogy kicsit sajog a hátsója, az ő hibája, miért nem tartotta magát kicsit jobban. Artemis az ütköző, akivel Bella már találkozott órákon, meg talán néhányszor beszélgettek is. No meg Diákmentorként elég sok diákot ismer a lányka. Elfogadja Art segítő kezét, aki fel is húzza a lányt, miközben bocsánatot kér.*
- Semmi gond. Megesik az ilyesmi. Bár nem túl jó ötlet folyosón olvasni, mivel hogy... *itt elneveti magát a lány és kuncogva folytatja:*
- Gyakran fellökhetsz embereket, hogyha nem figyelsz. Amúgy mit olvasol? *kukkant le a borítóra Bella és várja, hogy Artemis elmesélje, hogy milyen is az a könyv, amit éppen a kezében tart. Úgy tűnik, hogy ez a kis lökés és adrenalin löket - habár nem is volt olyan nagy - kicsit felébresztette a kék hajú lánykát és most már lelkesen beszélgetésbe elegyed a lánnyal, akit habár még annyira nem ismer, itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerje. Kíváncsian pislog hát rá, hogy mit is olvas és persze, hogy miért is a folyosón teszi ezt, amikor a) van egy gyönyörű és hatalmas Könyvtára az iskolának, b) odakint csodás az idő, bőven olvashatna odakint is és c) rengeteg kellemes és nyugodt hely van a kúriában és akár még Nellondban is az olvasáshoz. Érdekes, hogy Artemis pont a folyosót választotta eme hobbijának a műveléséhez, de persze ízlések és pofonok. Talán pont ezt tartja izgalmasnak, hogy a folyosókon olvasgat és közben fellökdös embereket. Érdekes hobbi...*

*Isabella sétálgat a harmadik emeleti folyosókon. Most érkezett vissza az ebédből, így tele gyomorral, kissé elpilledt aggyal csak arra vágyik, hogy lehajthassa a fejét a párnájára és szunnyadjon egyet. De igazából annyira csodálatos idő van, hogy legszívesebben ki is menne, de nagyon fáradtnak érzi magát. Furcsa ez az emberi test, hiszen ilyenkor étkezés után szinte csak az emésztésre koncentrál a test egésze és nem nagyon hagyja, hogy bármi mást is csináljon az ember. Hogyha mégis megpróbálja, akkor bizony igen nagy erőkifejtés kell minden egyes mozdulathoz. Kellemetlen. Most azonban a lány lépcsőt is mászott meg minden, úgyhogy elég lassú, ráérős léptekkel halad a szobája felé, hogy végre kicsit lepihenhessen, hogy utána újult erővel térjen vissza és induljon el 5 órakor az órájára. Merthogy ma sajnos órája is lesz, ami azért kicsit lecsökkenti az életkedvét, de hát ez van. Végtére is ez egy iskola, így nem lehet kihagyni az órákat. Főleg, hogy amúgy sincs valami sok belőlük és rengeteg gyakorlat van, amit a lány nagyon szeret. Az egyik ablakon besüt a Nap, kellemes meleget adva, így Bella odasétál az ablakhoz és kifelé pislog, hogy vajon odakint a Birtokon van-e valaki.*