*Felkelt az ágyból és lassú léptekkel a tükör elé vette az irányt.Ott megállt egy pillanatra,csakhogynem elsikította magát a látvanytól.Szeme alatt jókora fekete karikák voltak,haja kócos volt.Nem akarta tovább nézni magát,ezért elindult a bőröndje felé,hogy valami ruhát találjon.Kinyitotta a hatalmas bőröndot amibe bele volt gyömöszölve egy csomó ruha,cipő,smink,és minden amire szüksége volt.Előkapott egy csinos kis ciklámen pántos rucit.Derekára fekete szalagot kötött,lábára egy egyszerű,de mégis divatos fekete topánkat húzott.Ismét a bőröndje felé vette az útját,és kikapott pár sminket,a hajkeféjet és a fogkeféjét.Felkapta az éjjeliszekrényról a szoba kulcsát,és a folyosó felé vette az útját.Miest kilépett az ajtón megpillantotta Emilyt,aki nagyon fáradtnak tűnt,de igz is nagyon szép volt.*

-Reendben van.*bement a szobába és leült a kényelmes ágyra*
-VÉGREEEE.*kiáltotta fel* vÉgree pihenhetek...

//fagyi.. user vacsizni megy, utána film.. fél 8 körül leszek.. //

*Sarah jól végigméri Lojzát, majd a fején megakad a szeme, és határozott hangon megszólal.*
-Dehogyis katonadolog!Itt van a hálóm nem messze, msot azonnal szeretnélek ellátni, és ne merj nemet mondani.*Viccesen biccent a fiú felé, a mondat végén nem gondoltaomolyan, dehát így kellett mondani, talán nagyobb elsz majd a hatás.Lassan a Gepárd háló felé veszi az irányt, hátra-hátra pillantva, vajon követi-e újj ismerőse vagy sem.Mikor látja, hogy igen, elkezd válaszolgatni neki.*
-Valahog sejtettem, hogy játékra való, de mivel sehol sem látok a közelben, sem bábukat, kártyát avgy valamiféle társoságot, úgy gondoltam nem abből a célból van nálad.*Ezt valamivel epésebben mondta, mint amennyire szerette volna, de hirtelen és meggondolatlanul csúsztak ki a szavak a száján, remélte nem haragudott meg rá a fiú, elterelés képpen folytatni kezdte mondandóját, bár még midnig kissé hidegen.*
-Amúgy örvendek, hogy megismerhettelek, mindig jól jön egy friss ismerős, legalábbis én szeretem ha midnig van társaságom.
*Közben a háló elé értek, Sarah hátára dobta fénylő vörös haját, majd kitárta az ajtót, és tessékelve mutatott befelé.Még enm tudta, hogy a fiú belép-e vagy pedig egyszerűen csak elköszön tőle.*

*Lassan, bátortalanul nyitja ki szemeit a leejtett papucs keltette zajra, majd hirtelen megkönnyebbül, hogy nem lett semmi baja a lánynak. Egy jó nagy mély lélegzetet is vett izgalmában.*
- Óhhh, igen, köszönöm. Tényleg az enyém ez a kocka.
*Halkan, visszafogottan beszél, mintha szégyellné magát, s lehajtott fejjel a földre szegezett tekintettel beszél a lányhoz. Nem néz a szemébe, hiszen így is elég kellemetlen a helyzet a számára.*
- Katona dolog, semmi bajom...
*Mondja, majd megcirógatja az ütéstől fején kelt búbot. Miközben hozzáér, kissé felszisszen a fájdalomtól, de komolyabb baja nincsen.*
~Hát mégis mire szokott kelleni dobókocka?!~
*Gondolja magában, majd kissé elmosolyodik és a lány szemébe néz.*
- Biztos találkoztál már ilyesmivel társasjátékokban, vagy valahol máshol... Csak egy szimpla kellék... Mondjuk, nekem ez egy kabalaszerűség...
*A Nezabarban igen keveset játszanak a diákok együtt. Még sehol sem láttam kártyázó, sakkozó, vagy épp dámázó fiatalokat.*
- Óhhh, sajnálom, az én udvariatlanságom... A nevem Lojza Kastanek. Örvendek a találkozásnak. Némelyek egy régről rám ragadt becenevemen szólítanak, Asberothként.
- Szólíts egyszerűen csak Lojzának.
*Mosolyodik el a fiú a lány kipirult arcán.*
- Melyik szakra jársz? Még sosem találkoztam Veled, mondjuk lehet, hogy nem járok nyitott szemmel.
- És honnan érkeztél az iskolába?
- Te is nagy mágus szeretnél lenni, mint a többi diák?
*Nevet fel saját magán a fiú.*

*A vörös lány már messziről észrevette a négykézláb mászkáló fiút, előszőr nem tudta mire vélni a dolgot, de aztán lassacskán rájött, hogy biznyára valamit elvesztett és azt keresi.Mókásnak találta a helyzetet, ezért még lassabban kezdett el sétálgatni egyenesen az ismeretlen irányába, még jókat nevetett is magában rajta, talán azért, mert a távolból előszőr egy eltévedt kutyának vélte.egy csöppet szégyelte is magát emiatt, dehát elvégre nem egy sas szemeit örökölte, ezért talán megbocsájtható a dolog.Amint egyre jobban közeledett látta, hogy a fiú feltápászkodik, aztán, mintha rá mosolyognade ebben még nem volt teljesen biztos.Olyan érzése támadt mintah márősidők üta ismernék egymást, pedig még nemhogy két szót sem váltottak, hanem soha nem is látta.*
~Milyen furcsa...ilyen még soha nem fordúlt elő velem.~*Még mosolygott egyet magában, aztán kissé meggyorsította léptetit, és már éppen rálépett az előtte phenő dobókockára, amikor hirtelen kiesett kezéből az egyik papucs, így hát miközben lehajolt utána meglátta az aprócska tárgyat, felkapta majd, ha minden jól megy a leendő ismerős felé nyújtotta.*
-Ha jól sejtem ez a tiéd, és talán azt kutatod itt már egy ideje.*Picit visszafolytott nevetéssel kacsint rá a fiúra, majd újjabb kérdést tesz fel.*
-Nagyon beütötdted a fejed?*Ezt már aggodalmmal kérdezi, de közben kezeit fiú felé nyéjja markában a kockával.*
-Tulajdonképpen mit csinálsz te ezzel?*Bök egyet az apró tárgyra, majd kissé zavartan tekint a másik szemeibe.*
-Óh...milyen udvariatlan vagyok...még be sem mutatkoztam.Sarah Wood vagyok, és te?*Arcai pirosakká válnak akárcsak az érett alma, nincs akkora szerencséje, hogy ezt ne vette volna észre a vele szembenálló.*

*Sarah a melegtől teljesen elfáradva baktatott a folyosó hideg kövein.Egy piros, rövidke ruhát viselt, mely nagyon jól kiadta alakját, két kis fekete papucsot lóbált kezében, mely elég furán mutatott, de rátört egy érzés, mely azt súgta neki, hogy mezitláb kell végigtocsognia a folyósón.Semmi kedve nem volt még bemenni a hálójába, ezért is ment olyan lassan, de semmi más elfoglaltság nem jutott eszébe amit egyedül lehetett volna csinálni.Most valami igazán érdekes dologhoz lett volna kedve, valamihez ami feldobja és egy kicsit kivirúl tőle, dehát semmi ilyesmi nem volt a kilátásban...Rakoncátlan vörös tincsei a szemébe lógtak, ő pedig buzgón próbálta helyükre parancsólni őket, kisebb nagyobb sikerrel.Égszínkék szemeit pedig a földre tapasztotta,még maga sem tudta, de talán hibát keresett rajta, amit persze nem talált, mit is várt egy mágiával teli helytől...ezen kissé elmosolyodott majd folytatta útját, na meg a sikertelen megfigyelést, ami teljesen lekötötte gondolatait.*

//fagy//

*letörölte a könyeitt és fölállt megfogta a lány kezét és elkezdett nevetni*
- azt hiszem egy kávé jól esne.
*izi borzasztóan megkedvelte a lányt*
~bár még alig ismerjük egy mást még is megbízom benne~
- köszönöm, hogy így megértettél-mondta majd a lányal eggyütt elindult

*vett egy nagy levegőt és föl ült*
~rendben elmondja~
- tudod én nem iszom soha most voltam elösször részeg és csak amiatt mert a kártya ami ott volt a pohár alatt pont olyan kártya volt az anyám kezében amikor meghallt
*tovább sirt mostmár inkábbcsak hüpögött*
- azért olyan nehéz az itlétem mert olyan sok dolog van az életemben amitől meg akarok szabadulni de nem sikerül
~az apám szavai még emlékszem rá: el mész abba az iskolába és megölöd. vagy te halsz meg~
*megint elkezdett zokogni és a lány ölébe hajtotta a fejét*