*Sarah kicsit elveszve érzi magát, de kitartóan követi Liz-t.Megkönnyebülten látja, hogy befognak menni egy ajtón, így nagy nehezen a lányok mellé ér.*

-Hát igazából ma délután beszélgettünk Em-mel, és megkérdeztm tőle, hol fázott meg ennyire, és nem mondott igazán semmit sem, csak hogy veled volt kint a szabadban, és nem igazán volt ő sem felöltözve, de semmi egyebet. És hogy honnan tudtam? Megérzés, ne kérdezd honnan.
*igazából nem akarta magát hülyének tetteni Rose, ezért nem mondta, hogy honnét is tudja. Hiszen értette mind egyes rezdülését az őt körülvevő dolgoknak, de ezt még Em sem tudta róla. Ránézett a lányra, és látta, hogy nem áll messze a sírástól.*
-Em, tessék, itt egy zsebkendő, fújd ki az orrod, meg töröld meg a szemed, mert látom, hogy egyre rosszabb ez a megfázás. Tiszta vörösek.
*Remélte, hogy ezzel kicsit kimentheti őt a csávából, s gyorsan előhúzott a szebéből egy tiszta papírzsebkendőt, amit rögtön átnyújtott Em-nek. Közben éppenhogy, de rápillantott az órájára, és elszörnyedve látta, hogy mennyire elment az idő.*
-Srácok ne haragudjatok, de nekem el kell mennem. Nem tudtam, hogy ilyen késő van már. Rég tanulni kéne, annak ellenére, hogy most volt óránk, ami nagyon jó volt. Igaz, Emily?
*Megeresztett egy bátorító mosolyt felé, s megölelte a lányt. Majd Vilen felé fordult, s a kezét nyújtotta felé.*
-Örülök, hogy megismertelek. Remélem még találkozunk. És fel a fejjel!
*Mosolyog rá is, és még egy szóra visszafordul Emilyhez.*
-Gyógyulj meg hamar, majd találkozunk. Egyébként ha véletlen te keresnél engem, akkor a Turul hálóban megtalálsz.
*Még egyszer megszorongatta a lányt, persze csak gyengéden, mindkettejükre rámosolygott, és még mielőtt bármit tudtak volna szólni viszavonult a szobjába.*

*Csendesnek abszolút nem mondható utat tett meg Rose és Emily, az ő szobájáig. Jó volt a mostani órájuk, ebben mind a ketten egyet értetek, de azért voltak benne izzasztó pillanatok is. Mikor felértek a lépcső tetejére, és elérték a folyosót, Em valakit megpillantott a szobája előtt ücsörögni. Rose is sebtében követte őt, és hamarosan megtudta, hogy Vilen. Nagyot mosolygott Em-re, majd ő is bemutatkozott.*
-Szia Rose vagyok. Te pedig csakis Vilen lehetsz.
*Majdnem elnevette magát, de tűrtőztette az indulatait, Emily kedvéért. Ő is látta, hogy valami nem stimmel a fiún, így gyorsan lehervadt az arcáról az a huncut vigyor is. Ő is Vil felé fordult, és ugyszintén a hogyléte felől kérdezősködött annak ellenére, hogy még nem is találkozott vele ezelőtt.*
-Igen, tudunk segíteni valamiben?

~Elég furcsa hálónevek de ez teszi különlegessé őket!~*Liz és Emily megállnak a Turul háló előtt. Liz turkál a zsebében és elővesz egy kulcsot felém fordul majd kinyitja az ajtót.*

*A folyosón lépkedve végig figyeli az utat, hogy megjegyezze, merre kell jönni. Végül a Hiéna hálónál állnak meg. A kislány végig figyelmesen hallgat.*-Lengyelórszhágbhól 'öttem.*feleli akcentussal a hangjában. Átveszi a kulcsot is, majd bemegy a kinyitott ajtón. Még visszafordul, hogy feleljen a felé intézett kérdésre.*
- Nhem, níncs. Nágyhón szhépen kőszhönőm*feleli, majd megfordul és egy üres helyet keres magának a Hiéna háló bal oldali részén, lepakolja a cuccait, majd úgy ahogy van, rádől az ágyra. Persze előtte előszedi rajzfelszerelését, hogy befejezze a korábban elkezdett művet.*