*A lány tényleg kicsit gyorsabban pattan fel, mint ahogy várná a lány, de hát ez van. Megesik, hogy vannak olyan emberek, akik sokkal jobb kondícióban vannak, mint Bella. Ez nem is csoda, hiszen a lány habár imád sétálni, nem sokat sportol azért, hogy jó formában tartsa magát. Úgy érzi, hogy nincs rá szüksége, hiszen nem is kövér és nem is tartja magát gyengének, olyasvalakinek, akit egy nagyobb szél felkap és elrepít. Kisebb-nagyobb nyögésekkel feltornássza magát a földről, és a kérdésre elfintorodik.*
- Nem tudom... Állatira fáj a seggcsontom *jelenti ki Isabella kicsit alpári módon, de hát megesik az ilyesmi, ki nem beszél néha csúnyán?
Megtörténik a bemutatkozás meg ilyenek, és kiderül, hogy a kis menyét nem daimón, hanem egy egyszerű kis háziállat.*
~Nekem sem ártana valami kis szőrmók~*nézi Bella a kis állatot elég sokáig, ahogy Tia cirógatja, majd végül a lányra fordítja a tekintetét.*
- A szobából? Ó, nem is láttalak még. Vagy Te nem a Vendégszobákban kaptál szállást? Én már egy ideje ott vagyok, de élvezem, nincs vele bajom * kicsit megered a leányzó nyelve, de sajnos ú már csak ilyen, néha tényleg elég sokat beszél. *
- Én lefeküdni indultam. Elég későn van és amúgy is fárasztó napom volt *sóhajt egyet Bella és meg is toldja egy csinos kis ásítással. A cipős kérdésre úgy tűnik, hogy Tia megsértődik, vagy valami ilyesmi, mert elég bunkón teszi fel a kérdést.*
- Jól van na, bocsi *emeli fel védekezően, nevetve a két kezét maga elé Isabella.*
- Dárgakőmágián csináltuk. Illetve tanultuk. És állati poén! *lelkesül fel kicsit fáradt szeme a lánynak, majd lassan feláll.*
- Azt hiszem, lefekszem. Hátha kicsit megjavul a fenekem *húzza el ismét a száját a lány, majd mikor ellép Tia mellett, egy aprót simít a kis állaton.*
- Jó éjszakát!* köszön el Tia-tól és a szobája felé biceg. Tényleg fáj a feneke...*

//Köszi szépen a játékot! Jó éjt!//

*A padló elég hideg. Bella igazából ebből jön rá, hogy bizony a földön ücsörög, és a szembe lévő lány miatta és a szárnyas cipője miatt került a földre. Pompás. Az idegen egy egyszerű és könnyed mozdulattal felpattan, amire Isabella kicsit eltátja a száját, majd lassan ő is feltápászkodik. Csak éppen ő úgy, mint egy öregasszony. Eléggé megütötte a fenékcsontját, talán e is repedt, mert nem is nagyon bírja magát kihúzni.*
- Aucs... *motyogja és kicsit sziszeg is, de végül a lányra koncentrál, aki kedvesen bemutatkozik és kezet is nyújt.*
- Hello Tia! Isabella vagyok *mutatkozik be a lány és megpróbál egy mosolyt csalni az arcára, ami egy kisebb fintorba torkollik.*
- Üdv Kaila! Daimón? *kérdez rá, hiszen most már soha nem lehet benne biztos, hogy melyik állat lélekdarab és melyik nem.
Természetesen Isabella sem így képzelte ezt a letarolós dolgot, de sajnos most így jött ki a lépés. Mármint a szállás... Mindegy.*
- Mi járatban? Mész alszani? *kérdez rá a lány, hogy kicsit feldobja a beszélgetést és a feszült hangulatot, mert sejti, hogy Tia nem zárta a szívébe ezzel az apró kis "köszöntéssel". Hogy ne fájjon a feneke, lassan az egyik ablakpárkányhoz sétál és le is ül, egy halk nyögés közepette.*
- Bakker... Ez fáj... *nyöszörgi a lány fintorogva, majd Tia-ra pislog.*
- Neked nincs ilyen repülő cipőd?