*Leona egy kicsit hűvösnek ítéli meg a lányt. Nem tudja hogy mindig ilyen-e minden esetre nem zárja erősen a szívébe. Bátorítóan rámosolyog majd a csomagjait könnyen maga előtt lebegtetve a kúria felé veszi az irányt. Nemsokára be is érnek az épületbe. A harmadik emeletre lépcsőzik. Látja, hogy Danának tetszik a hely. A kérdésére elvigyorodik.*
- Nekem a mai napig nem sikerült.. de ki tudja.
*Megérkeznek a folyosóra. leteszi a csomagokat a közös háló előtt. A cica a lábához dörgölőzik. lehajol, megsimogatja a hátát és az állát majd felegyenesedve kinyitja az ajtót, beviszi a csomagokat és lerakja.*
- Egy ideig itt kell laknod, amíg találunk neked helyet. Nyugodtan válassz ágyat, ha bármi gond van, szólj.
*Felírja a nevét a listára majd mosolyogva közelebb lép.*
- Tessék itt egy kulcs. Van esetleg valami kérdésed?
*Átnyújtja a kulcsot majd kíváncsian várja az esetleges válaszokat.*

*Megfogta a kérdés.Hogy miért boldog-e? Elmondja a fiúnak az igazat? de nem akarja elkiabálni az ügyet.Végül úgy dönt hogy nem fog hárítani, az igazat mondja. *- Ez is, az is. *Mosolyodik el.* -Jó napjaim is vannak meg...lehet hogy tetszek egy fiúnak.* Ennél a mondatnál felcsavar az ujjára egy hajtincset és játszik vele egy darabig elgondolkozva.* - De nem akarom mindenesetre elkiabálni a dolgot.* Mosolyog.* -Ah, és te is futottál vagy csak ők?* Mosolyog, el se tudja képzelni a fiút kocogás közben.Ahhoz túl előkelő, bár Pierrnél már nem lepődik meg semmin.* - Az nem jó, biztos összefutsz majd vele* Mosolyog biztatóan a fiúra majd válaszolgat a kérdésekre.*- Hát csak kijöttem egy kicsit levegőzni, még túl korán van lefeküdni és nem akarom zavarni a szobatársaimat. *Egy félmosoly bujkál a lány szája szélén.* -Pompásan, csak kicsit túl sok néha az energiája.Ah,már ennyire várod? Nekem mindegy..bármelyik nap ráérek de gondolom neked is kellemesebb lenne egy hétvége nem? *Mosolyog a fiúra és várja a válaszokat.*

*Ahogy a lány gondolataiba mered Ranger egyszer csak megereszt egy halk csaholást.Mira rögtön a farkasa által jelzett irányba pillant és meglát egy sziluettet.Nézi a közeledő alakot.Nem bánja a társaságot, még örül is neki.Mikor felismeri benne Pierret megnyugszik.Egyrészt örül a fiúnak, másrészt megúszott egy újabb ismerkedést.Az utóbbi időben nem szeret ismerkedni a lány. Ranger is fark csóválva várja a közeledő fiút mivel ő már messzebbről megérezte őt.Mikor a fiú puszit ad a lánynak kicsit megrökönyödik de viszonozza.A lány már leszokott arról hogy zavarba jöjjön így csak az érzés járja át, de már nem látszik rajta a legkisebb jele sem. *- Szia Pierr. Köszönöm kérdésed, jól..boldogan* Mosolyodik el a lány.Az utóbbi időben tényleg boldog volt.*-Mi járatban errefelé? *Viszi tovább a beszélgetés fonalát.* - Hogy vannak az állatkáid? *Kérdezi mosolyogva a fiútól.Persze a lánynak ez a legkedveltebb témája.*

*Mira lépked ki a folyosóra.Elég késő van már így a lány csak itt kódorog egy picit.Nem nagyon ismerte még ki a folyosó kacskaringós labirintusát, igaz sokat ismer már belőle.Így kilép a jaguár Háló ajtaján és csendben visszacsukja maga mögött az ajtót.Nem szeretne zajt kelteni, felhívni magára a figyelmet.Ranger is hangtalanul oson a lány után, igaz ő amúgy sem csap nagy zajt puha mancsaival.A lány elindul és megy egykét métert majd leül az egyik padra ami a folyosóra van kirakva.Az agya kattog bár nem ideges a lány és nincs is felzaklatva.Csak elmélkedik a mai nap eseményeiről, az óráról.A lány kicsit fáradt a mai nap után, de ez mindennapos nála, nem sokat tudott pihenni a múlthéten és a hétvégén sem bár nem is volt annyi dolga hogy panaszkodjon érte.Az egyik lábát átkeresztezi a másik felett és hátradől, fejét nekitámasztja a falnak és bámulja az egyik háló ajtaját.Egyenlőre csönd honol a folyosón..csak a lány az egyetlen lélek itt.*

*Farnnal a lány még soha nem találkozott,sem folyosón,talán órán távolból látta,de csak egyszer, vagy többször? meglehet.Hallgatja a lányt és.majd viszonozza a kis gúnyos félmosolyával ami szinte mindig az arcán bujkál.Még a lány szeme is vidám gúnyt sugároz ha valaki jobban megnézi magának.Sejti Mira,nagyon sejti hogy a lány most nem a traccsparti kedvéért jött ide, hisz úgy lopakodott mint aki rosszban sántikál.Lehet hogy épp most tapintott rá az igazságra de ezt nem tudja biztosan.Mindenesetre gyanakodik,egyre jobban gyanakodik,bár jobb mintha messziről kerülné,ennyire nem fajult még el benne ez az új hóbort.De mindenesetre nem szeretne pofára esni a dolgot illetőleg, így folytatja hallgatag módját.Őt aztán a lány nem fogja elbódítani.Nem, Mirát még egyszer sem tévesztették meg ily módon,és erre a lány kicsit büszke is.Ő nem az a típus akit csak úgy az ember ujja köré lehet csavarni.Igaz, vannak olyan dolgok aminek nem tud ellen állni,de ezeket 7 pecsétes titokként őrzi,és nem engedi senki emberfiának hogy rájöjjenek.Olyan nagyon barátja soha nem volt.Mindenki előtt vannak és a lány számítása szerint mindig is lesznek titkai.Majd a lány szavaira elköhenti magát,de jól leplezi mintha tényleg a torkára ment volna valami.Nem hisz a lánynak, és tényleg sikerült felkelteni az érdeklődését mindkét irányba,de legjobban inkább a negatív irányba.A lánynak ebben is igaza van.Az utóbbi időben, főleg miután a Nezabarba került tényleg magányos volt.Sokat levelezett minden nap szinte a családjával,de ez nem kárpótolta.Hiányoztak neki a barátok,az igazi barátok.Lehet hogy most ez ment a lány agyára? ő is kezd magába fordulni? Nem, ezt nem akarja,ezt nem engedheti meg magának.Mikor a lány mentegetőzni kezd nem tud megállni egy gunyoros vigyort majd feláll ő is.*
-Aha értem.Akkor én is megyek szia* Int a lánynak majd fejébe csapja csuklyáját és elindul az udvar felé.Nem, még nem megy a szobájába inkább szív egy kis friss levegőt.Útközben megvitatják Rangerrel hogy mit is gondolnak Francescáról.*

*Egyenlőre semmi különöset nem vesz észre a lányon,bár megnézi magának.Figyeli Ranger és a lány minden mozdulatát elég bizalmat,még talán nem tért vissza a jelenbe a sokkhatás alól amit múltkor rázúdította.Azóta a lány már nem az aki volt,bár próbál régi énje lenni,egyenlőre nem sok sikerrel.Kezd kicsit felengedni feszült helyzetéből mikor látja a lányon hogy egyenlőre nem bánja Ranger barátkozási kísérleteit.Igaz,daimón a kis farkas de már több ezerszer megsimogatták,és a lány már megszokta hogy hozzáérnek lelki társához,kiskora óta erre lett szoktatva,már immúnis állatkáját ért simogatásokra.De most inkább a lánnyal törölődik,bár még mindig sokat elmélkedik magában.*
-Hm..értem *Biccent mikor a lány elmondja mit keres itt.Szavai nem meggyőzőek,s ez csak még jobban felébreszti Mirában a gyanakvást.Eddig vakon megbízott mindenkiben,ez a tulajdonsága a mai napon szertefoszlani látszik.Nem hiába ragasztották rá a szeszélyes jelzőt,egyik napról a másikra-mintha kicserélték volna a lányt.Majd szépen válaszolgat a kérdésekre.*
-Én éppen itt sétálgattam,különösebb célom nincs,most jöttem a szobámból,egy kis társaságot kerestem,de gondolom ezt megtaláltam,ha csak nem sietsz valahová. *Mondja nyugodtan a lánynak.Ma nem érdeklődik dolgok iránt mint általában tenné,ma nem vidám,inkább magába van fordulva tudj isten miért.Hangja meggyőző és kemény,ez se jellemző Mirára.Majd válaszol a nemsokkal ezután jött kérdésre.Mira még mindig barátságosnak találja szaktársát, de lehet hogy ma olyan napja van a lánynak.*
-Igen,ő Daimon *mondja majd a lányt nézi, kifürkészhetetlen tekintetével.Nem igazán viszi előbbre a beszélgetést,talán várja hogy Francesca oldódjon fel egy kicsit.*
-Nem ülsz le? * Veti fel az igen egyszerű kérdést,ám Mirának ez meghatározó.Ha a lány elfogadja,akkor ezzel azt is kimutatja, nem bánja hogy Mira a társasága,ám ha mégse akkor jobb ha Mira folytatja tartózkodó stílusát.*

*Mira meglepődik,igaz nem ismeri de nem ezt várta a lánytól,öltözékét tekintve gonoszabb jellemnek gondolta,de most kellemeset csalódhatott,ha csalódhatott.Gondolatban figyelmezteti Rangert hogy nehogy egy lépést is közeledjen felé,mert látja a lányon hogy tart egy kicsit a farkasától,bár ebben nem biztos,de ismeri farkasa ugribugri természetét és félti Rangert a lány reakciójától.Majd feleszmél és ő is bemutatkozik.*
-Én Mira Rose vagyok,Allidon 3.évfolyam ő pedig itt Ranger,de ne félj tőle nagyon barátságos jószág. *Mosolyodik el halványan,pár pillanatra majd biccent a lány felé.Mégse olyan bunkó mint amilyennek képzelte de ő sem fogja rögtön a legbarátságosabb oldalát mutatni,főleg a tegnapi esete után ami mély nyomott hagyott a lányban,úgy látszik.Különben Mira nagyon barátságos és ha egyszer megered a nyelve,hát akkor nem lehet leállítani egyhamar.Ez a tulajdonsága néha elég visszás érzéseket kelt az emberekben,főleg a fehér farkas hirtelen barátságos közeledése,viszont van akinek pont ez tetszik a lányban.Mira most már engedi Rangert aki persze rögtön megindul farkát csóválva a lány felé,de nagyon óvatosan és lassan közelít,és amint látja a lányon a félelem legkisebb jelét visszatér a gazdájához és leül engedelmesen mellé.Ha nem így alakulnak a dolgok akkor pedig óvatosan odamegy a lányhoz és hideg orrával finoman megbökdösi a lány kezét.*
-És mi járatban errefelé?* Veti fel az újabb kérdését Mira.*

*Mira lép ki a folyosóra,nyomában Rangerrel.A barna hajú lány most egy fekete farmerban és egy szürke pólóban,valamit fekete köpenyében látható,ami ritkaság,nem szokta viselni.Varázspálcáját a kúrián belül mindig magánál tartja,szinte már mániája.Most a lány megpördül és észreveszi a másik alakot,aki szép csendben lopakodik feléje,úgy látszik még nem vette észre.Mirának ma úgy látszik ízlésficama támadt,eléggé elfintorodik amikor végignéz magán.Majd vállat von és leül egy padra.Nézi a lányt egy darabig majd megszólal tiszta,dallamosan csengő hangján.*-Szia* köszön a lányra,de úgy látszik ezt abban a pillanatban meg fogja bánni,amint kimondja és a lány észreveszi őt.Ranger leül a lány mellé,Mira pedig végigsimít a farkas fején.A lány ma tényleg nem az igazi hisz komor,nem mosolyog rögtön az újonnan érkezőre mint szokott.*