*Követte Catet az emeletre, de nagyon nem örült neki, hogy két napon belül másodszor kellett felkísértetnie magát.* ~Anyu is megmondta, hogy igyekezzek egyedül boldogulni. Főleg így, hogy a bolgár sem megy tökéletesen...~ * Igen, tényleg ez az az ágy, amit már tegnap is mutatott neki az a kedves kínai lány. ~Hogy is hívták? Mintha valami bolgár neve lett volna... Megvan! Anelie.~
- Köszönöm szépen a segítséget. Már tegnap egy Anelie nevű lány is felkísért, de elfelejtettem, hol is van a háló. Nem csoda, amilyen hosszú utam volt, rögtön elaludtam, és semmire sem emlékszem. *Az utolsó mondatot inkább csak motyogja, nem akar túl sokat elárulni magáról ennek a zöld hajú, mosolygós lánynak*

*Útban felfelé Anelie végre kezd feloldódni. Elmeséli Elros Tiwele-nek, amit még Nessie kérdezett.* -Egyáltalán nem volt hosszú utam. Egy pár éve itt élek Bulgáriában. Anyám sárkányokkal foglalkozik nem messze a fővárostól, apa kínában él, orvos, ő tanított kung-fuzni. *Kíváncsian várja a fiú reakcióját. A legtöbb ember nem tud elsiklani afelett, hogy egy ilyen apró és törékeny lány (150 centivel) bármilyen harcművészetben otthon van.
A hálóterembe érve azonban elveszti a beszélgetés fonalát. A csomagjai az egyik rózsaszín ágy mellett fekszenek, csinosan kupacban. Megköszöni a fiúnak a segítséget és amint az távozik nagyon gyorsan ágyba bújik.*

//Köszönöm a segítséget.//

*egy kicsit tényleg nyuzott a lány de nem beteg*köszi majd magamnál tartom a pálcát*mondja fáradt mosolyal az arcán közben nézelödik merre mennek és probálja meg jegyezni nehogy legközelebb eltévedjen ha megy a terembe vagy mondjuk az orvosi szobába ami mellett most haladtak el a lánnyal akit érte küldtek.*

*Elmosolyodik, s eszébe jut, hogy talán még sem kellett volna felsorolni az összes nevét, de most már ugyebár későbánat. Mondjuk úgy se fogja ezt így nagyon használni, szóval tök feleslegesen parádézott a nevével...*
- Persze.*mosolyog rá. Nem kell nagyon izgulni, érzi, hogy jól meglesznek itt Lys-szel, de ha más nem, akkor majd Lys lesz a társasága.* - Szia Dragon!* mosolyog újfent most a karakálra. Éljenek a cicák... Lyco nagyon is cica barát, s otthon még volt pár macskája is. közben azért Lys felé is intéz pár gondolatot. ~Légy kedves Dragonnal, kérlek!~*kéri Lys-t, mire az egy hatalmas pislogással hozza Lyco tudomására, hogy megértette és felfogta, s megpróbál kedves is lenni. ~Remek~*villant egy gyors mosolyt a daimonra, majd Nessie felé pillant. Kicsit lefoglalta a gondolatait, hogy lys-szel tárgyaljon. Kicsit fura neki még ez, hogy segítene neki mindenben, így nehezen ugyan, de sikerül megosztani a figyelmét Lys és Nessie között. ahogy mentek felfelé Lyco nagyra nőtt szemekkel nézegettet, s ennek eredménye éppen néhányszor majdnem orra is esett, de az utolsó pillanatban mindig sikerült valami kapaszkodót találnia. volt egy olyan érzése, hogy az elkövetkezendő pár napon mindent végig fognak járni Lys-szel, s haza szép, részletes levelet fog írni mindenről.
- Jól vagy?* kérdezte rögtön mikor Nessie hirtelen eltűnt mellőle a két bőrönd pedig majdnem ráesett. Volt már rosszabbis ami ráesett, igazából csak attól félt, hogy nehogy a másik lánynak baja essen, s ne potyogjanak ki a cuccai a bőröndökből.
Lyco miután úgy ítélte, hogy a kis közjáték nem okozott senkiben maradandó kárt indult tovább Nessie útmutatásai alapján a várószobákba.* - Mikor kapunk saját szobát?*kérdezte kíváncsian, miközben tétován megállt az egyik ágy mellett.*

//Fagy!//

Nincs, köszönöm. * Mosolyodik el. * -És figyelni fogok a macsekra! * Ugyebár a szeme fénye, csak nem hagyja, hogy szétmarcangolják. * - Hát... anyám meghalt, így apám eladott egy gésanevelőbe, hogy el tudja tartani az öcsémet. Kedves egy apa, nem? * Magába néz és könnyek sokasága gyűlik a szemében. * - Nekem meg nem volt kedvem idegen férfiak ágyában töltsem az éjszakát. Egy nap, megjött a lehetőség, mivel egy kereskedőhajó jött és elvitt. Aztán, anyám egyik ismerőse fogadott örökbe. Aztán idekerültem. * Összeszedte magát, mert nem akart gyengének látszani. * -És te? Te honnan jöttél, vagy itt születtél? * érdeklődve figyeli a szőkét. *

* Egész végig követte őt, és hallgatta és meg is jegyezte a dolgokat. Nagyon tettszett neki az iskola, szép festmények voltak a falakon. A fiú hálókat nem nézegette túlságosan, mivel látott már jó pár férfit és még egy kis ideig nem is nagyon akar velük találkozni, a lány kacsintását pedig nem értette. Amint beléptek a szobába kellemes érzés töltötte el. Valahogyan, otthonosnak találta. A kandallóban ropogott a tűz, előtte egy kényelmes fotel, amin kényére-kedvére lustálkodhat, ha úgy tartja kedve. Az ágy is gyönyörű. Vörös huzat, és függöny is volt rajta. Igaz, sosem látott még ilyen ágyat, de nagyon tettszett neki. Mikor már bejárta a szobát, akkor jutott eszébe válaszolni Emily kérdésére. * - Japánból jöttem, vagyis szöktem onnan. * Rámutat az egyik kanapéra, jelezve, hogy szeretné, ha leülne, majd a végén ő is leül egy másik karosszékbe. *

* Belép az ajtón, körülnéz, majd bevonszolja utazóládáját, és keres magának egy üres ágyat. Az egyik üres szekrényhez lép, amit ezennel a magáénak tulajdonít, majd nekiáll kipakolni a ládájából. Ruhák a fogasra, napló és a többi létfontosságú dolog az éjjeliszekrény fiókjába, tisztálkodó és sminkcuccok a szekrény polcára, a gitárját az ágya mellé fekteti. Mikor végez, leül az ágyára. -Hát itt vagyok.-mondta ki hangosan is gondolatát.-Remélem jól kijövök majd a többiekkel.-Hangos korgás térítette magához. Csak most jött rá, milyen éhes valójában. Felállt,majd kiment a szobából és az ebédlő felé vette az irányt... *

*Hamarosan beér a szobába egy szőke hajú lány, látszik rajta, hogy csak most kelt. Lianne már egy ideje fenn volt, korán kelő típus, bár ha későn fekszik le, akkor van, hogy délben kel. Tegnap, mikor hazaétek, korán elaludt, ez is segített feldolgozni a történteket. Elmosolyodik Emily szavára, majd készségesen válaszol.*- Jó reggelt neked is! Igen, az jó lenne. Bár nem sok időt töltök a szobámba, azért legalább itt felszabadul a helyem...* Mondja, majd azonnal hozzákezd a rakodásnak. Magassarkúja ebben cseppet sem gátolja, már megtanult 7 cm-vel magasabban élni. Mikor megindultak, Lianne gyorsan felemelte pálcája segítségével a csomagokat, út közben, viszont sokszor neki mentek a falnak, ami elég vicces látvány lehetett. Végül Drag is megszólal.*- És melyik szobát kapjuk meg?*Kérdezte, s fejét Ly lábába dörzsölte.*

*Lianne éppen az ágyán ül Dragonnal és gondolkozik. Simogatja a karakál daimon fejét, közben pedig beszél hozzá.*- Istenem Dragon, el tudod ezt képzelni? Mikor a madárban ültünk, akkor még nem gondoltam, hogy valaha is viszontláthatjuk ezt a helyet.* Szólt, majd hirtelen eszébe jutott, hogy milyen mocskos is lehet most. Gyorsan elment megfürödni, aztán felvett egy hosszú szoknyát, hozzá egy egyszerű fekete felsőt és az elmaradhatatlan magassarkút, mely most világos lila színben pompázik. Most csak ül az ágy szélén és bámulja a földet és eszébe jut, hogy ki kéne menni egy kis friss levegőt szívni....*