*A kérdésre egy pillanatra elhúzza a száját, aztán megvonja a vállát. Válaszolni nem akaródzik neki, így inkább csak egy kérdéssel felel.*
- Mert talán baj? *Vonja fel a szemöldökét, aztán tekintetét leveszi a fiúról, és makacsul előreszegezve halad tovább.*

*Csöndesen haladnak felfelé a lépcsőkön, most valahogy egyikük sem túl kommunikatív. Emily nagyon közel van Maroshoz, a srác nem akarta, hogy belé karoljon, s így kísérje, mert azzal túl gyámoltalannak tűnne, de abba beleegyezett, hogy mellette sétáljon. Figyeli a lépcsőfokokat, közben néha Emily gondterhelt arcára pillant.*
- Mert talán aggódnál miattam? *kérdi egy játékos mosollyal, ahelyett,hogy válaszolna.*

* Egy fiatal srác szalad előre, majd ledob egy papirt a földre ezzel a szöveggel: Ma, ugyanott, ugyanakkor.*

*A srác talán megszeppent, mert csak némán biccent, így Maros sem tud vele mit kezdeni, bár amúgy sem a srácra van kiéleződve, azt sokkal jobban élvezi, ha Emilyvel szurkálódhat.*
- Áhá, vedd úgy, hogy nem szóltam*Védekezően emeli fel a kezeit, de ajkain azért ott bujkál az a mosoly, amivel egyértelműen jelzi, hogy nem hisz a lánynak. Vagy lehet, hogy ezzel is csak bosszantani akarja? Mindenesetre unottan csúsztatja zsebre a kezeit, majd beáll az ajtóba és úgy figyeli Hófehérke ideges feladat végzését, ezen is csak somolyog. Ekkor váratlanul megszólal a srác, Maros rá emeli a tekintetét.*
- Ne aggódj, nem túl jól viseli a stressz helyzeteket. *Felnevet.* - Amúgy Maros vagyok, és te? *Nyújtja kezét a srác felé, majd tekintetét a lányra emeli.* - Szeretnél, vagy akarsz is? *Fel alá mozgatja a szemöldökeit, közben mosolyog. Magasabb a lánynál, a vállai is szélesebbek, így simán elállja az utat, de nem szeretné teljesen az őrületbe kergetni.*
- Na jó, lásd , kivel van dolgod. *Félre áll az útból, hogy Emily bekísérhesse a diákot a szobájába.*

Cirus figyelme a levélről rögtön ráterelődik Emily és az ismeretlen diák veszekedésére. Döbbenten állt az ajtóban Emily mellett, szemben a diákkal. Nem értette az egészet. Hogy-hogy túlélőlány és mit kéne tudnia azon kívül hogy Emily egy prefektus? A diák odaköszönt neki, de hirtelen nem tudta mit kéne válaszolnia, ezért csak biccentett egyet. Az egész néhány másodperce tart, de sokkal hosszabbnak túnik az idő.* ~Nem értem. Mi folyik itt? ~Meg merjem kérdezni Emilytől vagy várjak csöndben és esetleg este kérdezzek rá a szobatársamtól várva választ?~ *Végül győzött a kíváncsisága, bár Emilyi tekintete majdnem meggyőzte arról hogy jobb várni.* -Emily mi ez az egész?

Emily és Cirus

*Már egy napja volt a vendégszoba lakója, lustálkodott és henyélt délig, délután olvasgatott egy könyvet, kint sütkérezett a napon, stikában elszívott egy szál, tiltott füstös rudat, amit a muglik cigarettának neveznek és amúgy is káros mindenre, majd visszament a szobájába és ismét csak henyélt, sőt, be is aludt...Néhány perce ébredt, észreveszi, hogy mennyi az idő, félő, hogy a vacsoráról már lemaradt, de azért talán még lehet szerencséje, és maradt valami étel az ebédlőben. Gyorsan felpattan, kócos hajába beletúr, valamennyire eligazgatja, majd kinyitja az ajtót, kilép a folyosóra és sietős léptekkel menne az étkezde felé, amikor belebotlik két diákba, egy ismerősbe és egy ismeretlenbe. A lány láttán azonnal egy vigyor húzódik az ajkaira.*
- Áh, micsoda véletlen, már megint te vagy túlélő lány?* Direkt a saját maga által kreált becenévvel illeti, aztán a srácra pillant.*
- Helló *Köszön neki is , és visszapillant a szőkére.* - Esti séta van? És a herceg? Tud erről a légyottról?* Szurkálódik ismét, vigyorog.*

*Miközben Emily hosszasan sorolja a szabályokat, Cirus gondolatai elkószálnak. Talán az út fáradalmai miatt, de az úton mintha képzelődött volna. Maga előtt látta a családját, felvillantak előtte gyerekkorából élmények és képek, s talán emiattkiejtette kezéből a bőröndöt, , s mikor lehajolt érte, észrevette, hogy az egyik zsebből kilőg egy gyűrött papírdarab.* ~Ez meg hogy kerülhetett bele?~ *tetlenkedett Cirus, hiszen miután lehozta a padlásról az öreg bőröndöt teljesen kitakarította. Kivette a régi papírdarabot,majd keresett egy szemetest és kidobtavolna, ha nem veszi észre rajta a másik oldalára írt levelet. Nem tudta elolvasni hisz már indultak is tovább, s nem akarta elolvasni a levelet, miközben Emily még mindig a szabályokat sorolta.*

Úgy lesz. *Halványan mosolyog, majd figyeli a belibegtetett bőröndöket.* - Nem, egyelőre nincs más, köszönöm. Nagyon elfáradtam, most biztosan aludni fogok. Jó éjszakát. *Integet, majd belép a szobába, becsukja maga mögött az ajtót. Végre megérkezett, de pakolni most nincs kedve. Odalép az ágyhoz, ráhuppan, kipróbálja milyen, végül eldől rajta, de azonnal álomba is merül.*

*Lassan a folyosókról elérnek egy részre, ahol néhány ajtó is található, az egyik előtt megállnak, Maros unottan vakarja meg a tarkóját és ásít egy nagyot.*
- Oké, köszönöm a segítséget.*Halványan a lányra mosolyog, majd átveszi a kulcsot.*
- Még egyszer köszönöm. Akkor nyugodtan kipakolhatom a cuccaimat, vagy azért annyira ne rendezkedjek be?*Kíváncsiskodik, mielőtt még belépne a szobába.*

- Köszönöm a fogadtatást. - *Halványan elmosolyodik és követi a prefektust, közben ide-oda tekintget, hogy megjegyezze, merre is mennek. Hamarosan egy folyosóra érnek, sötétebb, mint a korábbi előtér.*
- És amúgy, te mennyi idős vagy?- *Kérdezi út közben, most elég fáradt ahhoz, hogy bonyolultabb dolgokról cseverésszenek.*

-Menjünk a fürdőszobába,rendbe kell tenem magam *mutatja kezében a sminkeket és a hajkefét*Tarts velem neked sem árt egy kis fésülködés.*mondta mosolyogva és megbökte Em vállat.*

-Nekem is hiányzik nagyon a volt barátom..ezért örülnék ha itt találnék egyet,úgy is azt mondta nekem mikor elváltunk,hogy keressek nyugodtan valaki mást magamnak.Hirtelen nem tudtam mire gondolni,de mostmár rájöttem.Ő hamarabb talált magának valakit,mithogy én eljöttem volna ide az iskolába.Ezért szeretnék fiukkal ismerkedni.*szemében látszott a düh amit volt barátja iránt érzett*

-Igen, én vagyok *biccent a semmiből felbukkanó lánynak, majd amikor felfogta az egész mondanivalóját, felkapja a nyakláncát és a gyűrűjét és a lány után siet, kezében a kulccsal.*
-Eddig tetszik *bólint, majd egyik szemöldökét megemelve kérdez.*
-Egyébként szabad megtudnom, hogy te ki vagy? *látja persze, hogy a lány enyhén szólva is elfoglalt, de azért mégis kérdez. Közben a nyaklánccal babrál, mert most sehogy nem bírja becsatolni.*