Második emeleti folyosók

Téma: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 4:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A harmadik emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős lány-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a lányok közös fürdője. A lányok várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

//A hozzászólást töröltem, lévén 10 után nem lehet a folyosóra írni.//

Vendég

*Gaea lassan olyan vörös fejjel áll, mint a haja, de nem szól semmit Seppre, és Seppnek. Ez most nem való idő arra. És a fiú vagy jó színész, vagy ennyire lenézi őt, de nem is nagyon érdekli. Ha a fiú nem bízik benne, akkor oka van rá, legalábbis ha őfelőle nézzük a dolgot. Nem nagyon szolgáltatott ellenkező indokot arra, hogy valóban való az a kard az ő kezébe. Na de nem is akarja magánál tartani. Az a kard szimbolizálja a lány számára az újjászületést, és az újrakezdést! Ebben gátolja meg a fiú azzal, hogy nem hisz neki, és nem bízik benne. Ettől tartja vissza. A lelke nem tud megnyugodni, amíg az a kard nem képezheti jogosan is az ő tulajdonát. Addig minden ami él, nem marad két lábon előtte. Az a kard számára az új esély, és az új élet. Esze ágában sincs öldökölni vele. Legfőképpen nem egy olyan valakit, aki mestermódon nyomta a lányba. És aki ellen jól mondja a fiú, esélye sem lenne. De kardja lesz neki amúgy is. Szinte napi szinten áll kapcsolatban bagolyúton Gephert nénivel, aki tud mindenről. Sepp édesapjától az ő örökösi székének majdhogynemi felborulásáig, és azon túl. Sőt, többet is. A háttérben mozognak a szálak, és ki tudja, mit hoz a jövő, de jó ügyvédekkel sok minden megoldható. És a Néninek van ebből három is. Igyekszik lehiggadni, és figyelni Sepp és Simona beszélgetését. Aztán a kérdésre csak megrázza a fejét.* - Nem, azt nem mások előtt illendő, de köszönöm Simona. *Mosolyog egy szomorút a lányra, majd az órájára néz. A lánytól ez újnak tűnhet. A drágakövekkel kirakott cvekkert felpattintva hírtelen kapja fel a fejét.* - Viszont ne haragudjatok, de lassan takarodó. És nekem még időben vissza kell érnem valahonnan. Jobb ha velem tartasz egy darabon, elkísérlek, ha már nincs másfele dolgod. *A lány bólint (Az Usere kérte hogy írjam ki mert rohannia kell.), és amikor Gaea indul, elsétál mellette a szobájáig. Sepptől csak egy sziával búcsúzik a lány, hiszen ki tudja mikor, de összefutnak még. Valahogy egyre kevesebb a közös. A lány szomorú szemeivel nézi a fiút, aki nem, és nem érti meg. De családtag a számára a lány. Ami fura. Elköszönés után egymásnak szinte hátra arc, mint a párbajban, csak itt nem lőnek a másik után a számolás végén, és ki-ki a szobájába el. Mint a színházban akár … balra el.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 8:13 pm

*Arca még mindig vidámságot tükröz, bár mélyen belül még mindig analizál. Nem olyan üresfejű barbiebaba, ahogyan az látszik. Bár néha jól jön ez a külső. No mindegy is. szóval Gaeára néz, elmosolyodik, majd fejével nemlegeset int.*- Nem semmiben köszönöm kérdésed. Egyébként már egy ideje itt vagyok.*bólint a fiúnak a kérdésére, majd megint kissé értetlen arcot vág. A lány szemei eléggé sokat elárulnak.*- Valami elszámolni valótok van? Mert akkor távozom azonnal..*tisztelettudóan néz a két illetőre. Nem sokkal alacsonyabb náluk talán 169 centi magas ő összesen. Szóval. Csak figyeli a két ember reakcióját. Egy apró mimika, egy apró szemrezzenés, és eléggé jól le tudja olvasni, mit is gondolnak valójában. A szavakkal eléggé régóta nem foglalkozik, csak annál, akiben teljesen megbízik.*~ááh, ez eléggé kínos..Mindig belebotlom az ilyenbe...~*kissé el gondolkodik magában, miközben kezeit hátrarakja, és kissé dülöngélve, rejtve figyelését áll ott előttük. de csak pár dülöngélés, azután már komolyra is vállt. Karjait maga előtt összefonj,a é tartással figyel. Persze, ha közben beszélnek hozzá, figyel.

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 8:03 pm

* Mikor a barna hajú naxeldíres lány feltesz egy kérdést, a fiú csak elmosolyodik.* Részemről semmit nem zavartál meg. *mondja halkan miközben új gyűrűjével kezd el játszani. Majd a lány is megszólal. Miszerint tényleg nem zavar az új ismerőse. Persze a mérges tekintetet észreveszi, de csak rándít egyet gondolatban a vállán. Még szép hogy volt joga hozzá. Az ő becsületét is megsértette a kard használója nem csak a lány testét. S a fiú bár megigérte, hogy nem támad rá a tanárra. De ha ő nem akkor a lány sem. Ez a véleménye.*
- Amúgy mesélj Simona! Mióta is jársz ide? *kérdez az új ismerősétől.

Vendég

*Amikor a fiú viszonozza a puszit, a légzése felgyorsul, a szíve majd kiugrik úgy ver, és legszívesebben a fiúhoz bújna, de nem teheti. Ugyebár egy lány köszönt rájuk. Igyekszik hát jó benyomást tenni rá, de amit a fiú még gyorsan hozzáfűz a kard helyzetéhez, legszívesebben ordatva rántana pálcát, hogy ehhez nem volt joga. Hogy hogy képzeli ezt! És milyen jogon! A szemei annyi szikrát szórnak, hogy elleplezni sem képes a szegény diáklány előtt, aki pedig lehet, hogy segítségért jött oda hozzájuk.* - Nem, nem zavarsz. *Válaszol Simonának, és igyekszik is kimutatni, de nem nagyon sikerül.* - Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. *Ezzel dühösen a fiúra néz, amolyan ezt még elszámoltatom veled nézéssel. A fiú valahogy baromi magas lovon csücsül, amióta ő a kardot kapta a gyomrába azon a csatán. És nem lehet kifogás arra az sem, hogy egy héten keresztül tepsisre ülte a fenekét a lány mellett. Senki sem kérte tőle. Az a kard pedig a jogos tulajdona, így az engedélyével vihette volna csak ki az iskolából. Mint ahogy az engedélyével tartózkodhatott volna a fiúnál is. ~majd ezt még lerendezem, de ebben nem lesz köszönet!~ Mostanában túl sok a konfrontáció közöttük, és ezt a lány nagyon nem nézi jó szemmel, és nyugodt lélekkel. Annyira szeretne egy kis nyugalmat maga körül, és nagyon nem esik neki jól, hogy azt a vihart ami a lelkében van, éppen a fiúnak köszönheti. Ígért valamit, de nem tartja be.* - Szóval, miben segíthetek Simona? *Néz vissza a lányra, és próbál mosolyogni, de lassan sír. Ő soha nem fog tudni üres fejű barbibaba lenni.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 7:42 pm

*Kissé elhúzza a száját, persze látatlanul, mikor beszélgetést szakít meg. Nem szeret belefolyni dolgokba. Inkább kívülről szemlél, és inkább a saját és persze Vera problémáival küszködik, nem nagyon a többiekével. Szóval Kissé lesütött szemes, remélinemkontárkodottbelesemmibe arcot vesz fel, és úgy néz a két illetőre. *- Ugye nem zavarok?*teszi fel a kérdést, de a többit már csak gondolatban darálja el magának*~Már hogy ne...látnom kellett volna..Valami fontos dolguk van, sőt,az látszik, hogy együtt vannak, de valami viszályt vélek köztük.. A lány szeme szinte nyitott könyv..~*kissé elkalandozik, és bőven elemzi a dolgokat magában. Ilyen, volt, és lesz is. Megtanulta gyorsan kiismerni az embereke,t egy olyan családból, ahonnan ő jött, nem is csoda. Gyorsan kellett precíz döntéseket hoznia, néha apja helyett. Néha az életéért. Zavaros dolog, dehát nem egyszerű egy maffiavezér lányának lenni.*

Vendég

*Alexandros felkapta a csomagját, és egy üres ágyhoz vonult vele.* - Köszönöm a segítséget. Számíthatsz rám. *Mondja és bizalmatlan elhelyezkedik az ágyon.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 7:26 pm

* Igen, ráköszön a lányra, s az mosolyogva fordul meg. Mikor ajkaik köszönnek egymásnak csak lágyan elmosolyodik. A lány mondatán előszőr csak mosolyog majd halkan felsóhajt.*
- Mondtam hogy jövök nem? *kérdi szinte számon kérő hangon, de persze mosolyogva, majd a kard említésére tekintete elsötétül.* Mint mondtam a kard jó helyen van. S most már ott is marad. Nincs az iskola területén már. *magyaráz a lánynak, majd ismét szóra nyitná a száját, mikor valaki rájukköszön. A fiú csak elmosolyodik. Még egy naxeldíres ismerős. Már lassan jobban ismeri őket mint saját szaktársait, a lánynak csak bólint. Majd ő is bemutatkozik.*
- Dierk. Sepp Dierk. Allidon. *bök fejével kitűzőjére, miközben a lány nevét próbálja megjegyezni. Majd Gaea felé fordul.*
- Hazavittem. *adja meg a kemény választ a ki nem mondott kérdésre.*

Vendég

*Kikerüli az elé került diáktársát, és egy ismerős hang köszön rá. A szíve nagyot ugrik, és kipirul az arca, ahogy a köszönés irányába fordul. Nem tagadás, az Allidonos fiú jön vele szemben laza sétában. Arcán az a mosoly, amit annyira szeret a fiún látni. Odasétál hozzá, és kezét a fiú arcára teszi.* - Szia! *Mondja halkan, és szomorú szemeit a fiú szemeire emeli. Majd kissé pipiskedve puszit nyom a szájára. Lágyat, könnyeset, és mézédeset.* - Jó hogy vissza jöttél. Attól féltem, ott maradsz. Már azon voltam, hogy elhozzam a családi bűbájjal védett kardot, mert úgy sem jössz vissza egy darabig. *Próbál viccelődni a fiúval. De valahol komolyan gondolja. Kell neki az a kard, és őt illeti. A fiúnak meg nem csak hogy joga nincs hozzá hogy magánál tartsa, de a múltkori kifogása is eléggé gyengécske volt. Annak a kardnak nála a helye. Ezt a fiú is tudja. Elemeli a kezét a fiú arcáról, amikor hírtelen rájuk köszön valaki. A folyosón nagy a nyüzsgés amúgy is. Valaki éppen most érkezett, kísérik a szobájába, ahol aludhat és lepihenhet, és egy barna hajú lány mintha olaszul köszönne rájuk.* - Gaea Nephele, szintén. *Köszön rá, és felé fordul hírtelen villantva egy barbibaba mosolyt a lányra.* - Segíthetek valamiben? *Kérdezi, ahogy elővillan a diákképviselős kitűzője.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 7:08 pm

[Alexandros]

*Hát próbált elsütni, de sajnos Daniel nem éppen ilyen kaliberű valaki. Belsirionos létére ő mégis elég béke és nyugalompárti, így Alexandros szóvicce kissé megint elbizonytalanítja.*
-Hát... értem. *Felel csendesen, majd nem is nagyon szólal meg, míg el nem érik a Várószoba ajtaját. Ott Daniel egy könnyed mozdulattal megszünteti a bűbájt, mire a csomagok a földön landolnak.*-Megérkeztünk. Mint mondtam itt fogsz lakni egy ideig. *Magyaráz Alexandrosnak, amjd lenyomja a kilincset és benyit. Nem épp a legkomfortosabb hely, de ez van, egyelőre más nem akad.*
-Majd valamikor jelentkezem én, vagy valamelyik prefektus és akkor átvisz másik szobába. *Mondja Daniel Alexandrosnak, majd hirtelen nem is nagyon tudja mit kell tegyen.*
-Most, ha nem bánod én mennék... akkor hát üdv a Belsirionon. ha valami kérdésed van, nyugodtan keress meg! *Mondja Daniel és ezzel búcsúzik Alexandrostól, majd megfordul és ellépdel. Az első kanyarban el is tűnik. Időközben mások is feltűnnek a folyosón, de nem érdekli túlzottan ők Danielt.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 7:04 pm

[Gaea, Sepp]

*Fekete póló, szürke, kopott farmer. egy fekete nagyon vékony talpú saru. Haja felkontyolva. Nyakában egy laza szürke selyemsál. Arcán kedves tekintet. Úgy fordul le a lépcsőről, a folyosóra. Meg is pillant egy vörös és egy szőke egyént. odasétál, komótos, lassú, de kecses léptekkel, miközben halkan dudorászik valamit. Majd megáll mellettük, kedvesen oldalra dönti fejét, majd köszön.*- Buongiorno! Zavarok ?*kérdezi, kedvesen mosolyogva, majd csak kalapot följebb tolja, mert hogy egy szép kis fekete, nagy karimájú, gyönyörű olasz kalap van rajta. Nem, ezt soha nem veszi le, szinte. Szóval csak mosolyogva rájuk néz.*- Simona Rossi. Naxeldir!*mutatkozik be mosolyogva. Reméli, nem avatkozik semmi kínos dologba.*

Vendég

*Alexandros mélyen a gondolataiba merül.~Az az átkozott Orákulum. Valamit biztosan kavart amiről tudnom kéne. Vagy az eforok hallgattak talán el valamit előlem?~Töpreng a srác. Végül úgy dönt jobb nem kimutatni a gyengeségét, és nem marad le Daniel mögött.* - Nem tudom... lehet. Igazából a közel harc az erősségem nem a mágia. Szóval sok elmaradásom van. De az orrok beverésében nagyon ütős vagyok. *Próbált elsütni egy szóviccet.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 6:51 pm

*Daniel Alexandros társaságában érkezik föl a második emeltre. A srác nem igen vette észre, hogy Alexandros feszélyezve érzi magát. Jelenleg nagyonm el van magával, hogy ilyen tiszteletet parancsoló volt a megjelenése. Szegény akkor fog nagyot koppanni, amikor majd nem egy Alexandros kaliberű valakivel kerül össze. Lassan haladnak a folyosón, közben Alexandros megszólal és egy elég érdekes kérdést tesz föl. Megütközik rajta Daniel és meg is torpan.*
-Úgy hiszem, hogy igen. Miért, neked problémáid vannak a bűbájokkal? *Kérdez vissza. Negyedikbe érkezett a fiú, tehát elvileg van némi háttértudása, hisz nem akárkiket vesznek ide föl. Épp ezért nagyon fura, már-már abszurd Alexandros kérdése. Egy két pillanat múlva Daniel újra elindul, de lassabban, mint annak előtte és várja továbbra is Alexandros gondolatát.*

Vendég

*Alexandros gyomra teljesen összeszorult mire ide elértek. Nem volt hozzá szokva, hogy nem kell cipekednie. Folyamatosan idegesen nézegette a poggyászát. Szinte hiányérzete volt, hogy nem ő cipeli. De ami a legjobban zavarta, az az, hogy a táska ott repül mellettük. Akár egy láthatatlan lábakon menetelő táska. A dolog merőben szokatlan és idegesítő volt. Magában persze mostanra már egy egész litániát elmondott káromkodásokból.* - Itt.... itt mindenki tudja ezt? *Kérdezte bizonytalan végül a táskára mutatva.*

Téma: Re: Második emeleti folyosók Kedd. Aug. 10, 2010 6:12 pm

* A szőke hajú fiú, téglaszínű ingben, és homokszínű halásznadrágban lép ki a szobája ajtaján. Épp egy vöröshajú lány megy elötte, akit természetesen felismer. Így azonnal oda is szól neki.
- Gaea! *szólítja nevén a leányzót aki ha megfordul, szembetalálhatja magát az iskolába visszatért allidonos sráccal. A fiú külsőleg nem sokat változott az elmúlt két nap alatt. Szemében még mindig furcsa fény ég. Azonban ruháival már nem gyászol. Csak egy fekete díszszalag van, allidonos kitűzője mellet. Egyetlen változás, a ruházatán kívül a kinézetében a jobb kezén lévő pecsétgyűrű. Melyet mindig a család legidősebb férfitagja visel, s a családi címer látható rajt.. A fiú csak rámosolyog a visszaforduló lányra, s ennyit mond.*
- Visszatértem.

Vendég

*A vörös hajú diákképviselő lányt ide szalasztották erre a folyosóra, hogy van valami gond, nézze meg, és ha kell, avatkozzon be. De zavartan kell látnia, hogy a csend akkora, mint valami éjjeli kilátóhelyen találka előtt. Itt nincs semmi. A z emelet fiú lakói jönnek-mennek, a lányok hozzájuk látogatnak, vagy éppen távoznak egy tankönyvvel, vagy hasonlóval, amit talán kölcsön kaptak. Hasonló miatt járt itt már ő is, és most sem ment nagyon messzire, mert benézett a nílusi krokodilba, ha egyszer itt járt. Csak egy Gerret nevű srácba botlott, aki a bal oldalon lakik. Nem mondható, hogy ne lenne helyes, és valahonnan úgy tűnt a nézéséből, mintha ismerné a lányt, de csak köszöntek egymásnak, és Gaea hal kopogás után benézett csak a jobb oldalra, Yant kereste, de még nem érkezett vissza. Már nagyon várja pedig a Branimir fiút. Úgy hallotta, nem egyedül fog érkezni, így reménykedik, hogy a híre nem igaz, ami már sikerrel megelőzte a fiút. Lassan indul visszafele, az ablakból pont betűz a nap, néha éppen elvakítja, így majdnem nekimegy valakinek.* - Bocsánat! *Mondja halkan, szemlesütve, és már megy is tovább.*

Vendég

- Te nem érted. Attól, hogy valakik a barátaink, még nem kell vakon a pártjukat fogni, hanem belátni, ha valamit hibáztak. Egy barát nem azt várja el, hogy mindig a pártját fogjuk, hanem, hogy őszinték legyünk. Én is tudom mit hibáztam én, tudom mit hibáztak akik közel állnak hozzám. *Sziszeg, jeges sziszegéssel, majd csak az ég felé fordítja a szemeit.* - Persze. Nem számít. Szemellenző igazít, Gaea a remek, a tökéletes, és persze én hibáztam. Hát persze. Én vagyok az undorító, akinek normális, érthető indoka nem lehet. Persze az se, ha a saját érdekében kapta a pofont. Miért is lehetne. Örvendtem. *Köszön el jéghidegen, majd elindul sebes léptekkel lefelé, kifelé, menet közben cigarettát vesz elő. Irány a ködszirt. Gyújtó is kattan, füst beszív, kifúj, és spánieljével együttesen a ködszirt felé igyekeznek.*

//észrevettem, azért is írtam gyorsabban, mer Chris meg kicsúszott a kezeim közül >< azért én is köszi, szia//

Vendég

-Nem érted, mit mondok? Tudod mit? Gondold át még egyszer, mit is mondtam, miért akarom lezárni ezt a vitát? Mert értelmetlen! De tudod mit? Mindegy is. Nem számít az egész *mondja. A mondat elején még ingerült, és szinte kiabál, de a végén már normál hangerőn, beletörődően beszél.*
-Ha nem haragszol, én most távoznék. Örvendtem a találkozásnak *mondja jeges hangon, majd elegáns mozdulattal kikerüli a fiút, és egyenes a hálója felé siet.*

//Köszöntem a játékot, bár nem tudom, észrevetted-e, de már egy ideje próbálom lezárni, mert úgy beszéltük Lillel, hogy a karik hétkor indulnak. Így most fél nyolc lett a dologból, mert fél óra alatt rendesen eljátszani, h Yan összepakol, elbúcsúznak Gaeától, meg felszállnak a vonatra... Hát azt nem lehet. Csak ennyi volna. Ettől függetlenül azért köszönöm. Szia!//

Vendég

- Nekem senkim sincs már gyakorlatilag ezen a rohadt világon. *Mondja csendesen, szemei kiürülnek.* - Senkim, érted? Senki nincs mellettem. Leszámítva ezt... a kis minihiénát mellettem. *Mutat rá a spánieljére, aki látványosan ásít egyet, untatja az egész helyzet. Lilith fejében az egyenlet egyértelmű. Gaea bántotta Janát ---> Jana és Lagmar összeköttetésben állnak ---> Lagmarnak is fájt ---> miért is nem ölte meg Chris...?! Jó, Lilith mindig is drasztikusabb volt, mint Chris. Pontosabban a nagy... változások óta. És nem, Chris nem imád vitatkozni. Csak...* - Érdekes. Tudni akarod az én oldalamat, amellett kardoskodsz, hogy milyen undorító dolog volt felpofoznom Gaeát, de közben meg nem érdekel, miért is tettem. *Lassan rázza meg a fejét, hitetlenkedve.* - Azt mondod, hogy undorító volt a tettem, mert felpofoztam, de arra már nem vagy kíváncsi miért. És én hallgatok az észérvekre. *Keserű mosoly jelenik meg az arcán.* - Megértem őket. Nem vagyok normális. Nem vagyok épelméjű. Valami megszakadt bennem már hónapokkal ezelőtt. *Lenéz Yan kinyújtott kezére, és lassan rázza meg a fejét.* - Elmúltak azok az idők, amikor még a vámpírfiút is a barátommá fogadtam. Olyannal meg pláne nehéz ilyesmiről beszélni, akit nem érdekelnek az én érveim. Talán... ha végighallgatnál. Akkor elfogadnám. De így? *Felnéz Yanra, kiürült szemeivel.* - Ahhoz, hogy valakit a barátunknak nevezzünk, kell a bizalom. De hogy bízhatnék meg benned, ha meg sem hallgatsz? *Kérdezi, halkan. Nem, nem vitatkozik, nem támad. Fájdalmasan teszi fel a kérdést. Látszik, hogy vágyik arra, hogy megint tudjon könnyen barátkozni, kibékülni, akármi. De képtelen rá, pláne nem akkor, ha nem kíváncsiak az ő oldalára.*

Vendég

-Ha szeretsz valakit, azzal szemben elfogult vagy. Gaea olyan nekem, mint egy testvér, így még ha jó indokkal bántottad volna, akkor sem ismerném el, hogy igazad volt. Nem állítom most sem, hogy rossz ember lennél, hiszen nem ismerlek, ahogyan a kilátóban mondtad, sőt, idővel talán meg is tudnálak kedvelni. De most akkor én is kérdeznék valamit: mit tennél, ha csak két ember lenne neked ezen az egész rohadt világon, és egyikükre úgy találnál rá, hogy tiszta vér a nyaka, és sír, hm? *kérdi ingerülten, mert már ő is kezd kijönni a sodrából Chris makacssága miatt. Kezd olyan érzése lenni, hogy a fiú imád vitatkozni.*
-És nem, nem akarom tudni, miért kapta Gaea azt a pofont. Talán jogos volt, talán nem, ezt mindketten meg tudjátok ítélni, ehhez nekem semmi közöm. Ha ő nem mondta el, akkor nem akarja, hogy tudjam. És, mivel, mint mondtam, ő nekem olyan, mint egy testvér, tiszteletben tartom az akaratát. Nekem mindegy, mit miért tettél. Lehet, hogy igazad volt. Nem tudom, nem is fogom megtudni, de mint ezt is említettem, nem ismerném el semmiképp, mert Gaea túl fontos nekem ahhoz, hogy észérvekre hallgassak. Neked pedig Jana túl fontos hozzá. Ki-ki személye válogatja, ki a fontos, kinek hisz, mit miért tesz, és erről nem fogunk tudni megegyezni. De komolyan. Nem tartalak rossz embernek emiatt, mert tényleg lehet, hogy igazad van, és ha nem a szinte egyetlen barátomról lenne szó, akkor rendesen átgondolnám, és talán el is ismerném. De így nem megy. Minden esetre egyszer talán még barátok is lehetünk *mondja, majd odanyújtja a kezét a fiúnak. Valóban békét akar kötni, de még egy ideig nem fogja elfelejteni a fiúnak, ami történt, ha jó, ha rossz indokkal tette. Azonban azt is komolyan gondolja, hogy egyszer talán barátok lehetnek majd. Ki tudja?*

Vendég

- Itt nem az elfogultságról van szó. Nem csak arról. Nem érted. Egyszerűen... nem. Nem. Itt csak az érzésekről. Semmi másról. Teszek rá magasról, hogy ki milyen oldalon áll. *Mondja ki, megrázva a fejét.* - Nem érdekel. Nem az alapján fogom megítélni az embereket. Abból az egyszerű okból, hogy... *Elhallgat, és lehajtja a fejét.* - Van két ember odaát. Kettő, akikért a világ végére is elmennék. Sőt, még tovább. El fogok kárhozni miattuk, pokolra fogok jutni, de nem érdekel. Értük megéri. És jól tudom... jól tudom, hogy a legtöbb ember beskatulyázta őket, de én pontosan tudom, hogy nem minden az, aminek látszik. *Felnéz, mélyről jövő tűz lángol a szemeiben.* - Én tudom miért vannak ott. Ezért nem skatulyázok be másokat is, hanem adok nekik esélyt, és nem leszek velük előítéletes. És tudd meg, ha valakibe még belefutnék, aki ártott akkor Janának, ővelük is elbeszélgetnék. De Gaea a pofont nem Janáért kapta. Nem. Miatta. Akarod tudni, miért? *Elhallgat, várja Yan válaszát. És marcangolja ő magát, csak jól tudja, hogy nem engedheti felszínre, mert Janától akkor olyat kap, hogy három hétig sántít utána, márha lábra fog tudni állni. Meg kell próbálnia nem önmagát marcangolni, mert Jana megkérte.*

Vendég

*Némán figyeli a fiú hangulatváltozásait, de belátja, hogy ezen nincs értelme tovább vitázni, s ezt ki is mondja.*
-Chris! Ezen nincs értelme vitáznunk, mert soha nem leszünk egy véleményen. Kezdve onnét, hogy alapvetően a meglátásunk más bizonyos alapkérdésekben, azon keresztül, hogy más szemszögből láttuk az eseményeket, egészen odáig, hogy az ellentétes ember irányában vagyunk elfogultak. Nincs értelme a vitának *ismétli meg, s reméli, a másik fiú is meglátja, hogy igaza van. Ő a maga részéről nem azt látta, hogy a fiú Janával volt, hanem éppenhogy ő is ellene harcolt, ráadásul nem csak Gaea, de több másik diák is támadta a lányt, így, ha Chris ennyire büntetőhadjáratot akart indítani a lány támadóival szemben, akkor nem csak Gaeát kellett volna felpofoznia, hanem még pár embert is. Ezen felül pedig, ha már egyszer miatta éri fájdalom a szerelmét, akkor ne mást büntessen, hanem csak marcangolja önmagát. Nos, minden esetre a meglátásuk teljesen különbözik, ráadásul Yannak még bőven volna dolga, főként, mert fogalma sincs, mikor megy a vonata, de még ma szeretne hazaérni. Nos, nem szeretne, de muszáj. Ha pedig már muszáj, nem akar beszedni egy büntetést, pedig a pakolással még sehol sem tart, de lenne mit. Tehát már nagyon szeretné lezárni ezt a vitát. Minden esetre most csak várja a fiú reakcióját.*

Vendég

*Vadul rázza meg a fejét, fél kézzel a hajába túrva.* - Bonyolultabb ennél... de egyszerűbb lenne, ha elmondhatnám, de ezt nem mondhatom el. *Láthatóan nagyon szerencsétlen, a magabiztossága odalett, most csak ott áll, mint egy kiskutya. Üvölt az arcáról, hogy keresi a szavakat, de nem mondhatja el. Nem árulhatja el, miért nem lehet már övé a lány, miért nem volt mellette... pedig csak egyetlen egy nevet kéne mondania.* - Ott voltam mellette. Nem emlékszel? Harcoltam vele abban a csatában. VELE. Nem akartam megsebezni. És akkor jött az a tőr... az a tőr, amit Jana jó szívvel adott Gaeának, akiben annyi gerinc nem volt, hogy szemtől-szembeni csatában dobja felé, hanem lesből, miközben Jana ellenem harcolt. *Szemeiben fájdalom izzik, lángol.* - És ne hidd, hogy nem vádolom magam. PONTOSAN tudom, hogy MENNYIRE az én hibám az, hogy Jana megsérült. El sem TUDOD képzelni. *Láthatóan felmegy benne az indulat, mély levegőket vesz, szinte zihál, ahogy izzó szemekkel néz Yanra továbbra is.* - Éppen ezért a minimum amit tehetek, hogy bosszút állok azért, amikor miattam fájdalom éri, nem gondolod? Egyébként pedig te is ellentmondasz. *Bök rá a másik fiúra.* - Azt mondod, én vagyok logikátlan, pedig te is azt mondod, hogy te is ezt tennéd. Bosszút állnál, de közben magadat ostoroznád. Miből gondolod, hogy én ez utóbbit nem teszem?

Vendég

*Figyelmesen hallgatja a fiút, majd, miután végighallgatta a kérdést, megcsóválja a fejét, persze láthatóan nem válaszként.*
-Ellentmondasz a saját logikádnak. Te magad mondtad, hogy a helyzet bonyolultabb, mint hogy szerelmes vagy belé. Nálam ez nem így van. Nagyon szeretem, de ő az enyém, és én minden helyzetben mellette vagyok, bármilyen erős indokom van egyébként az adott helyzet ellen. Éppen ebből következik, hogy esélytelen súlyosan megsebezni, de ha mégis sikerül valakinek... Igen, ki akarnám tépni a torkát, előtte pedig válogatott kínzásokban részesíteném, de! *tartja fel a kezét, mielőtt még a másik fiú közbeszólhatna.*
-Teljesen tisztában lennék vele, hogy éppen annyira az én hibám is, legalábbis biztosan úgy érezném, hiszen ott voltam mellette. Egyébként pedig azt a lány mindenki támadta. Nem csodálkozhat, s te sem, hiszen kiállt elénk, minden történés után *mondja, és érezhetően arra gondol, hogy átállt, és mégis odaállt eléjük, akik árulónak érezték, akik dühösek voltak rá, mert ezt tette... Nincs min csodálkoznia.*

Vendég

- Én mindenkit egyformán tisztelek. A teljes egyenjogúság korában élek. *Zárja le most részéről a témát. Ha valaki fájdalmat okoz annak, akit ő szeret, legyen az férfi, vagy nő, az megkapja a magáét. Sőt. Susant is felpofozta, amikor nagy baromságot csinált. Lassan rázza meg a fejét Yan kérdésére.* - A helyzet bonyolultabb annál, mint hogy "szerelmes vagyok abba a lányba". Sőt még annál is, hogy kölcsönösen szeretjük egymást. Ő már nem az enyém, és soha nem is lesz az. És, hogy miért nem voltam mellette? *Elmosolyodik, sötéten, felemelve a fejét.* - Megvan rá az okom. Még ha ezt nem is hinnéd el. De megvan arra a nagyon jó okom, hogy nincs a jel az alkaromon. *Mondja, és látszik az arcán, hogy erről nem hajlandó többet mondani.* - De most nem ez a lényeg. Felteszek neked egy teoretikus kérdést. Lássuk csak. *Elgondolkozik.* - A szerelmedet valaki aljas módon, akkor, amikor nem figyel, amikor nem tud védekezni, akkor támadja meg valaki, és okoz neki súlyos sérülést. *Megvillannak egy pillanatra a szemei, és lehalkított hangon folytatja, de továbbra is jól érthető.* - Te nem akarnád kitépni a torkát annak, aki csak így undorító módon, lesből, sunyin, gyáván támadja meg?

» Második emeleti tanácsterem
» A Második Vámpírkávézó új fóruma
» Katonai folyosók
» Folyosók és mosdók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak

Második emeleti folyosók

Második emeleti folyosók

Similar topics

Similar topics