*Emily kifakadását figyelmen kívül hagyja, mert ő már csak ilyen. Egy csöppet felvonja a szemöldökét, mikor Susan megrázza a fejét, aztán eszébe jut, hogy minden bizonnyal a daimonjával társalog*
-Nincs sok kedvem egy helyben ücsörögni *mondja, és vállat von.*
-Esetleg megmutathatnád, hogyan jutok el a főhadiszállásra. *pillant rá, de ha az ember nem nézi meg alaposan, nem látja, hogy egy kicsit is érdekelné ez az egész helyzet. Egy gyors pillantással azért felméri a teljes környezetét, aztán várakozóan a lány felé fordul.*

*Pár pillanatig eltűnődve figyeli a lány zöld szemeit, majd jobban szemügyre veszi. Szépnek találja, de igazából nem nagyon érdekli semmilyen jellegű ember, úgyhogy csak azért tartózkodik szívesen vele, mert szereti a szép látványt. *
-Bezdentől nem messze lakunk. *válaszol, aztán csak csendben figyel, és igyekszik megjegyezni mindent.*
-És ha a főhadiszállásról mondjuk negyed tizenegykor indulok el ide vissza, azért megbüntethetnek? *kérdi, mert nem akar egyből beszedni valami büntetőt.*
-És a teaházba hogy jutok el, ha nem mehetek le a faluba? *kérdi. A szülei Durmstrangosok voltak, úgyhogy nem tudja, mi hogy működik.* ~Talán valami teleportrendszer van kiépítve~ *gondolja, más megoldás nem nagyon jut eszébe. A szobában körbenéz, és egy kicsit elfintorodik, látva, hogy bizony: négy másik emberrel kell együtt laknia. Reméli hamar kap valami elfogadhatóbb változatot.*

*Szövögeti magában terveit a lánnyal kapcsolatban de mihelyst az felébred tervének lőnek. A lehordásra felvonja szemöldökét. Agyán is átfut, hogy tényleg, vajon miért hozta őt ide fel? Miért nem hagyta pusztán a földön, miért nem röhögte helyette ki és lepett volna át rajta egyszerűen? Ha jobban belegondol már akkor ott kellett volna hagynia mikor a lány odament hozzá. Bármi is ami megfogta őt ebben a lányban hát az kártyavárként omlott össze. Lassú mozdulattal, lenéző tekintettel áll fel. Könnyedén hátat fordít ágyán fekvő vendégének és az ajtó felé lépdel. Megmarkolja a kilincset, és kitárja.*
-Hát menjél, ki tart vissza? Úgy látom teljesen jól vagy, saját lábadon is el jutsz odáig!

*Be érve az ajtón le rakja a lányt ágyára. Igyekszik gyengéden, érzés mentesen megtenni, de hát meg kell hagyni nem épp egy tollpihe súlyú a hölgyemény és az út is kicsit kifárasztotta. Végigsimít Noir arcán és kihasználva az alkalmat egy puszit nyom a homlokára. Nem túl erőteljesen pofozgatni kezdi remélve attól majd észhez tér. Tudja hogy nem kellett volna ideáig elcipelnie, de azért még sem fog a fogadó közepén nekiállni és pofozgatni... Meg tudtán kívül már terveket szövögetett. Lássuk be... itt vannak egy üres szobában tele ágyakkal, a lány eszméletlen. Azt tehet vele amit csak akar, még meg sem lesz érte dorgálva.*