*Mintha az ő nevét kiáltották volna a folyosón.*
~Mégis ki kereshet?~ *teszi fel magának a kérdést.
Lucas kinyitja az ajtót, majd körülnéz..
egy ismerős arcra lesz figyelmes.*
-Segíthetek valamiben? *fordul a lány felé.*

*Gamba bemegy a szobába. Nem köszön, az ilyen elavult formákat feleslegesnek tartja. Csak bemutatkozik.*-Gamba Drakon vagyok. A Naxeldir szakról. Az az előérzetem van, hogy egy ideig itt fogok lakni...*Gondolkozik el saját szavain is.* ~Vajon mennyi idő, mire beosztják egy "normális" szobába?'

*bőröndjéből elővett egy halom könyvet, és a polcra rakta őket, szépen nagyság szerint elrendezve. Egyebet nem is kívánt elővenni, de pár perc gondolkodás után kihúzta a zsákból bandázsát, s gondosan alkarjára, továbbá ujjaira tekerte.* ~Csak tudnám mitől fáj a kezem! Mindenesetre most körül kell néznem, hátha ráakadok valakire aki megfelel nekem~ *a szobát ugyan azokkal a határozott és erőteljes léptekkel hagyta el, mellyel az előcsarnokba érkezett*

Hát köszönöm az útmutatást! *széles mosollyal nyugtázza helyzetet.* Először kicsit összeszedem magam, van egy-két elintéznivalóm a bőröndömmel. *ekkor bal kezével vidáman megpaskolja utazóbőröndjének tetejét* Később biztosan körbenézek még itt, meg az sem árt ha megismerkedek pár emberrel rajtad kívül, egyedül biztos unalmas lesz az a sok idő amit Nezabarban töltök. ~Még hogy unalmas, lehet jobban járok ha itt elkerülöm a legtöbb embert, habár tényleg sok idő lesz, kell valakit kerítenem aki meg tud védeni egy ideig~

*Egyszerű járásával - törekedve az egyszerűségre és a feltűnés elkerülésére- felsétál Maeve után a lépcsőn, s meghallgatja mondanivalóját. Miután végzett, megkérdi:* Meddig leszek ebben a szobában, úgy értem, innentől ez lesz a végleges lakhelyem ? * Kérdése közben besétál a szobába, bőröndjeit fél kézzel emeli fel ágyára, majd mellényén feljebb húzza a cipzárt megérezvén egy hideg szellőt. Visszafordul a lány felé, és türelmes arckifejezésével néz rá. Jobban mondva nézne rá, valójában a feje mellett bámul el, hisz a szemébe nem szeret nézni senkinek.*

*Lojza nem vágyik most mások társaságára, csak a lány jár a fejében, és a mai nap élményei. Túl sok információt kapott, és túl sok újjal gyarapodtak tapasztalatai, amiket nehéz feldolgoznia. Pihenni vágyik, és szemhéjai már kezdenek nehézzé válni. Elfáradt a sok lépcsőfok után, és a lába is egyre jobban csak fáj. Lily nyomot hagyott lelkében, és kérdéseket keltett gondolataiban. A lány búcsúzó szavaira szökkenve fordul meg az ajtó előtt, és elkapja mosolyát szemével.* Neked is jó éjt, Lily! Légy jó! Szia! *Lily mosolyát látván ő is elmosolyodik a lányra, majd a szobája felé veszi az irányt. A folyosó gyertyákkal van megvilágítva, és némelyik ajtó széleinél még szűrődik ki egy kis fénynyaláb. Néhol halk beszédet is hallani lehet. Lojza óvatos léptekkel, lassan közelít szobájának ajtaja felé. Mikor odaér hozzá, próbálja nyikorgás nélkül kinyitni azt, de a kilincs lenyomása után rögtön hallja, hogy ez lehetetlennek tűnik. Hirtelen mozdulattal tárja ki az ajtót, hogy minél rövidebb ideig hallasson zavaró hangokat az ajtaja. Senkit sem szeretne felébreszteni, hiszen nem ismeri őket, és senkiben sem bízhat itt meg, kivétel persze Lily, aki számára nagyon sokat jelent. Belépve az ajtón felgyulladnak a falára helyezett gyertyák, mire ő megriadva ejti el botját és hátraesik.* Hát ez nem sikerült! *Mondja mérgelődve kissé, és a földön ülve hajtja be maga mögött az ajtót. Miután nagy nehezen sikerül felállnia, megpillantja az ágya mellé helyezett hátizsákját, és enyhe megnyugvást érez lelkében.* ~Igaza volt Lilynek! Persze, hogy igaza volt!~ * A fáradtságtól ruhástól veti bele magát a szépen megvetett ágyába. Még sosem aludt ilyen kényelmes helyen. Lojzának ez maga a Paradicsom, és ennyire még sosem volt meg mindene. Tulajdonképpen sosem vágyott semmire sem, csak szabadságra az intézet falain kívül, amit most magáénak tudhat. Életében elsőnek nyugodt szívvel hajtotta párnára a fejét. Jól betakarózott, és ezután elaludtak a gyertyák. Lojza elaludt, s álmaiban Lily jött elő.*

*felment a szobába, körbenézett és egy öres ágyra feküdt, nem szólt és szinte azonnal mély állomba zuhant*

Eddig leginkább a lélek kertben aludtam*Mondja Woden és átveszi a kulccsot*Most bemegyek és ledőlök szia és kössz a segítséget mondja Woden és Belép a szobába,rádől egy ágyra és elkezd aludni...*