* A lány utasításait megértette. * - Köszi a segítséget! Jó éjt Neked is!* Válaszolja, megvárja míg a lány kimegy a szobából, le ül az ágyra és gondolataiba mélyed*
// Én köszönöm//

*Tudta, hogy hamarosan bekerül egy szobába, de most kissé váratlanul érte. Viszont örül a meglepetésnek és már el is indul a szekrény irányába, amiben néhány ruha pihen gondosan összehajtogatva.* -Köszi, de megoldom. Nincs olyan sok cuccom és annak is csak egy részét vettem ki. *Feleli pakolgatás közben. Ruháit kiveszi a szekrényből és átrakja a bőröndjébe. Majd az éjjeliszekrényről elveszi a könyveket és óvatosan táskájába rejti a ruháktól elkülönülő részbe, ami biztosítja, hogy a könyvek kisebb eséllyel gyűrődjenek. Még utoljára körülnéz, hogy nem-e felejt ott véletlenül valamit, aztán előveszi pálcáját, amivel a bőrönd irányába legyint. A táska felemelkedik és a fiú előtt lebegve elindul.* -Azt hiszem kész vagyok. Mehetünk! *Mondja örülve, hisz végre egy rendes szobát fog kapni. Ezzel sem volt ugyan semmi baja, megfelelt a célnak, de azért mégis jobb egy olyan helyen lenni, ahová be van osztva. Az ajtót bal kezével becsukja, hisz pálcája jobbjában van és elindul a lányt követve jövőbeli szálláshelyére.*

*A könyv izgalmas és tanulságos eseményeket rejt a fiú számára. Mostanában elhanyagolta az olvasást, persze a tanórákat nem számítva. Úgy döntött, hogy most bepótolja lemaradását, hisz van elég szabadideje hozzá. A betűk varázslatos világából furcsa hangok ébresztik fel, melyek kintről jönnek és egyre közelednek. Zlat az ajtó irányába pillant, mikor ugyanis kopogást hall az ajtó mögül. Felpattan az ágyról, könyvét a többi tetejére rakja és egy pillanat alatt az ajtónál terem, melyet ezután kinyit. Ismerős arcot pillant meg az ajtófélfánál.* -Szia! Illetve sziasztok! *Köszön vidáman a tigrist sem kihagyva.* -Mi újság? -Jé egy egér! *Pillantja meg a kis rágcsálót kilépve az ajtó elé. Nem gondolta, hogy itt egerekkel is lehet találkozni. Utoljára tíz évesen látott hozzá hasonló egeret, amikor felmászott házuk padlására. Akkor kissé kellemetlen volt a találkozásuk, hisz sötét volt és Zlat majdnem rálépett, de szerencsére ezt sikerült elkerülnie akkor.* -Hol találtad?

*Lassan már egy hete, hogy Zlatant a mágikus hintó a Nezabarba szállította és eltölthette ezen a helyen első éjszakáját. A bőröndje félig üresen pihen a fiú ágya mellett, fekvőhelyén pedig néhány könyv hever, melyektől alig húsz centire gazdájuk is megtalálható. Csupán egy sötétkék farmert és egy lazább fehér inget visel. Mintha kiütötték volna úgy fekszik az ágyon és közben a plafont bámulja. Éppen gondolatai erdejének mélyén jár, hogy szembenézzen önmagával és döntéseket hozzon a jövőjét illetően. Ehhez persze teljes nyugalomra van szüksége, amit itt most meg is talált. Nála egy hosszabb elmélkedés is rövid ideig tart, ami maximum öt-tíz percet jelent. Aztán rájön, hogy nem érdemes emésztenie önmagát, hisz a dolgok úgyis máshogyan fognak elsülni, mint ahogyan ő előre elképzeli. Most is ez történik, mindössze hét percet tölt az ágyon, majd egy hirtelen mozdulattal felül. Egymásra pakolja fekvőhelyén heverő könyveit, a legfelülre eső könyvet egy mozdulattal visszadobja az ágyra, a többit pedig az éjjeliszekrényre rakja. Visszafekszik és fellapozza az ágyán heverő könyvet, hogy elmerüljön annak világába.*

*Zlat már indulna a bőröndje felé, mikor az hirtelen felemelkedik.* ~Így tényleg egyszerűbb.~ *Már megszokta, hogy mindig a kezében cipeli, így imént is erre készült. Legalább nem kell vele bajlódni. Elindul Ashley után, majd közben jobbra balra forgolódik, hogy valamennyire felfedezze az ismeretlen falakat. Egy pillanat alatt jobb lába az előző lépcsőfokba akad, de reflexének köszönhetően sikerül a lépcső korlátjába megkapaszkodnia, így ezzel visszanyernie egyensúlyát. Szíve egy pillanatra hevesen kezd verni a váratlanul jövő ügyetlensége miatt, de aztán szépen lassan meg is nyugszik. Gyorsan kihúzza magát és reméli, hogy a lány nem vette észre ügyetlen mozdulatait. Továbbá pedig, hogy elkerülje szerencsétlensége megismétlődését abbahagyja a forgolódást és a lépcsőfokokra irányítja figyelmét. Közben érdeklődve hallgatja Ashley szavait, majd lassan meg is érkeznek.* -Értem, köszönök mindent! El is fáradtam az utazásba. Lepihenek egy kicsit. További szép estét! Szia! *Köszön majd belép a szobába, hogy megkeresse ideiglenes helyét. Mikor megtalálja, a legfontosabb cuccait kicsomagolja és lassan ágyba bújik, hogy kipihenje fáradalmait.*

* Az első válasz utolsó mondatára kicsit meglepődik, de mosolya most sem marad el. Kicsit elgondolkozik a hallottakon, "följegyzi" agyába, miközben egy rakoncátlan tincset próbált lesimítani a fején. A lány intésére kicsit zavarba kerül, de egyből el is indul a mutatott irányba, és az egyik ágyra kényelmesen lehuppan.*
- Ha lehet, még lenne pár kérdésem. - *mondja, majd ha pozitív választ kap folytatja* - Mikor leszek végleges szálláshelyre beosztva? A parkba akármikor ki lehet menni? - itt egy kis szünetet tart, hogy ne száradjon ki a szája, a gyors kérdések áramlásától*- Milyen szabadidős tevékenységek vannak errefelé? A fürdő közös, vagy esetleg mindenkinek külön van?