*Lassan már egy hete, hogy Zlatant a mágikus hintó a Nezabarba szállította és eltölthette ezen a helyen első éjszakáját. A bőröndje félig üresen pihen a fiú ágya mellett, fekvőhelyén pedig néhány könyv hever, melyektől alig húsz centire gazdájuk is megtalálható. Csupán egy sötétkék farmert és egy lazább fehér inget visel. Mintha kiütötték volna úgy fekszik az ágyon és közben a plafont bámulja. Éppen gondolatai erdejének mélyén jár, hogy szembenézzen önmagával és döntéseket hozzon a jövőjét illetően. Ehhez persze teljes nyugalomra van szüksége, amit itt most meg is talált. Nála egy hosszabb elmélkedés is rövid ideig tart, ami maximum öt-tíz percet jelent. Aztán rájön, hogy nem érdemes emésztenie önmagát, hisz a dolgok úgyis máshogyan fognak elsülni, mint ahogyan ő előre elképzeli. Most is ez történik, mindössze hét percet tölt az ágyon, majd egy hirtelen mozdulattal felül. Egymásra pakolja fekvőhelyén heverő könyveit, a legfelülre eső könyvet egy mozdulattal visszadobja az ágyra, a többit pedig az éjjeliszekrényre rakja. Visszafekszik és fellapozza az ágyán heverő könyvet, hogy elmerüljön annak világába.*

*Zlat már indulna a bőröndje felé, mikor az hirtelen felemelkedik.* ~Így tényleg egyszerűbb.~ *Már megszokta, hogy mindig a kezében cipeli, így imént is erre készült. Legalább nem kell vele bajlódni. Elindul Ashley után, majd közben jobbra balra forgolódik, hogy valamennyire felfedezze az ismeretlen falakat. Egy pillanat alatt jobb lába az előző lépcsőfokba akad, de reflexének köszönhetően sikerül a lépcső korlátjába megkapaszkodnia, így ezzel visszanyernie egyensúlyát. Szíve egy pillanatra hevesen kezd verni a váratlanul jövő ügyetlensége miatt, de aztán szépen lassan meg is nyugszik. Gyorsan kihúzza magát és reméli, hogy a lány nem vette észre ügyetlen mozdulatait. Továbbá pedig, hogy elkerülje szerencsétlensége megismétlődését abbahagyja a forgolódást és a lépcsőfokokra irányítja figyelmét. Közben érdeklődve hallgatja Ashley szavait, majd lassan meg is érkeznek.* -Értem, köszönök mindent! El is fáradtam az utazásba. Lepihenek egy kicsit. További szép estét! Szia! *Köszön majd belép a szobába, hogy megkeresse ideiglenes helyét. Mikor megtalálja, a legfontosabb cuccait kicsomagolja és lassan ágyba bújik, hogy kipihenje fáradalmait.*

* Az első válasz utolsó mondatára kicsit meglepődik, de mosolya most sem marad el. Kicsit elgondolkozik a hallottakon, "följegyzi" agyába, miközben egy rakoncátlan tincset próbált lesimítani a fején. A lány intésére kicsit zavarba kerül, de egyből el is indul a mutatott irányba, és az egyik ágyra kényelmesen lehuppan.*
- Ha lehet, még lenne pár kérdésem. - *mondja, majd ha pozitív választ kap folytatja* - Mikor leszek végleges szálláshelyre beosztva? A parkba akármikor ki lehet menni? - itt egy kis szünetet tart, hogy ne száradjon ki a szája, a gyors kérdések áramlásától*- Milyen szabadidős tevékenységek vannak errefelé? A fürdő közös, vagy esetleg mindenkinek külön van?

*Miközben a szálláshoz érkeznek, Hideki figyelmesen hallgatja a lány minden szavát.*
- Szólva este 10 után nincs kijárás, értem - *mondja vissza engedelmesen, majd a régi sulijában történt kis afférra gondol, amikor is elég szép büntetést kapott, barátaival egyetemben, mert elcsatangolt. De nem, most nem fog magának ekkora luxust megengedni, pedig most is benne van az a bizonyos "felfedező ösztön". Legalább is, nem az első napon. Észre sem vette, mikor megérkeztek a kis ideiglenes szálláshelyhez.*
- Na szóval. - *kezdett bele, mikor a lány reakcióját látva rájött, hogy most kérdezhet* - A varázspálcám használhatom a folyosókon, vagy csak az órákon? A könyvtárt merre találom? És esetleg be tudnál mutatni néhány Eramir szakos társamnak?
*Hirtelen, sok, és nem valami értelmes kérdés hagyta el a száját, de reméli, nem nagyon zavarta össze a lányt.*

*Orommel halja a hirt, hogy sajat szobaja lesz. Ennek nagyon orul. Mikozben haladnak a Leguan Halo fele valaszol Kat kerdeseire.*
-Nem reg erkeztem, lassan ket hete. Eddig nagyon tetszik. Sok izgalmakat rejtenek az iskola falai. Mar rogton a masodik nap elmentem egy szakkorre. Nem igazan tudtam, hogy mire szamitsak. Hat kis szerencsevel tuleletem, de nagyon tetszett
*Es e kozben halkan elneveti magat, mert eszebe jutnak az emlekek. Majd tovabb mesel es kozbe megsimogatja Kat mellet setalo farkas kolykot.*