*Leona figyeli a fiút szavaira bólint, majd elmosolyodik. Lassan feláll, menni készül.*
- Nekem sajnos mennem kell. köszönök mindent. Köszönöm, hogy segítettél.
*lehajol, egy puszit nyom a fiú arcára, majd elmegy a szobájába, és lefekszik aludni*

*Leona látja, hogy nem egyeznek szellemekkel kapcsolatos érzéseik. Arysha eléggé előítéletesen áll hozzájuk. Pierre nem is válaszol. *
~ na, majd később megkérdezem~
*Integet a lánynak. Sikerült valamelyest felvidítania, úgyhogy Leona immár erőszak nélkül mosolyog. szembe fordul a fiúval, és hálás pillantást küld felé. megsimogatja a karját, majd teljesen szembe fordul vele. Török ülésbe helyezkedik. Látja, hogy valami bántja Pierret. Amikor megsimogatja az arcát, kicsit félrehajtja fejét. Kérdésére, komolyan a szemébe néz.*
- Beszélgetni veled. Elmondod hogy mi bánt?
*Szeretné, hogyha tudná, hogy megbízhat benne, és neki bármit elmondhat. Nem mosolyog, úgy érzi, hogy ide most komolyságra van szükség. megfogja a kezét, és csendesen figyeli.*

*Leona hallgatja Arysha felfogását, és megpróbál vele azonosulni. mikor a kutyakajás történetet hallja, elmosolyodik. Aztán felfigyel Pierre túlzott csöndességére. Kérdőn néz rá. megfogja a kezét, és rámosolyog. *
- Minden rendben van?
*Kérdezi csendesen. nem akarta felzaklatni barátját, de látja, hogy sikerült. Visszafordul a lány felé, és rámosolyog.*
- Megpróbálom megfogadni, és alkalmazni az életszemléletedet. Örülök, hogy ilyen vidám lány vagy. köszönöm a vígasztalást, nagyon kedves vagy, hogy alig ismersz, és mégis megpróbálsz felvidítani. Nagyon jól esett.
*Hálásan rámosolyog. majd figyelmét Pierre irányítja. kérdőn, és egyszerre bocsánatkérőn néz rá. Elhatározza, hogy soha többet nem emleget semmi olyasmit előtte, ami esetleg rosszul eshet neki. Megsimogatja a vállát. Összerezzen, mikor egy bagoly, nagyon közel szárnyal el előttük. nem tudja honnan, de ismerős neki a madár. egyenlőre azonban nem törődik vele. Közben, beszél a lányhoz is.*
- Találkoztál már szellemekkel? Azt mondják, hogy ők is igyekeznek jó útra terelni az embereket. Persze vannak gonoszak is, akik bosszúból maradnak a földön. de a legtöbben, azért vannak, hogy segítsenek minket...

*Leona figyeli a többieket. Szegény lány hátra esik. Gyorsan odalép, hogy felsegítse. Nem haragszik a névtévesztés miatt, vele is megesik. Hálásan Pierre felé néz, amikor nem kotyogja ki titkát, és mosolyogva elfogadja tőle a zsebkendőt. Amíg megtörölgeti a szemét, figyeli, hogy Arysha egy madárnak ad egy levelet. Közben azon gondolkozik, vajon el akarja-e mondani neki, ami történt. Haját az ujjára fűzve, a földet nézi. Arysha megmondja, hogy mindenki ismeri az egeret, csak ő nem.. Csöndesen elraktározza az információt. Két kérdés szegeződik neki.*
- Hát igazából mindkettő. Köszönöm... rendben vagyok.. köszönöm a segítséget.
*Rekedten beszél. Leül a lány mellé, és ránéz. Ujjait tördelve néz rá. Nincsenek olyan jóban, mint Pierrel. És amúgy sem akarja mindenki orrára kötni, ami történt. egyenlőre, csak két ember tud róla, és nem is akarja, hogy másképpen legyen. Utálja, hogyha mások sajnálattal, vagy szánalommal néznek rá, de persze hálás barátainak, amiért mellette állnak. Végül mégis csak úgy érzi, valamiféle magyarázattal tartozik.*
- Elvesztettem egy számomra fontos embert.. de már minden rendben
*Szavait meghazudtolják a szemébe gyűlt könnyek. Gyorsan letörli azokat, majd mosolyt erőltet arcára. Nem akar tovább beszélni a dologról. Feláll, és kinéz az egyik ablakon. Már lassan sötétedik, és hűs szellő fúj befelé.*

*Leona előbb döbbenten, majd nevetve figyeli a lányt. hirtelen elvigyorodik, letörli arcáról a könnyeket, és nevetni kezd. majd eltakarja arcát, és úgy nevet. Igazából nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen, így egy kettős keverék jön létre. A vége az lesz, hogy csuklik egyet, majd karba font kézzel, könnyes szemmel mosolyogva figyeli a többieket.*
- Szia! Leona vagyok.
*Nagyon halkan beszél. Még mindig tudna sírni, de idegenek előtt nem igazán szeret. Lábával, egy kiálló deszkát piszkál maga előtt. Majd felnéz, és figyeli a madárkákat.*
- Honnan szedsz ilyen elméleteket?
*nem tudja megállni vigyorgás nélkül.*

*Könnyes szemmel néz a fiúra. *
- Köszönöm.. tudod, lehet, hogy tudnál valamiben segíteni... szerinted hogyha írok egy levelet.. azzal megbizonyosodhatok felőle? Vagy egyszerűen csak állítsak be? És hogyha el akarok menni, akkor kitől kell engedélyt kérnem? * kezdi nagyon belelovalni magát.
~ Hogyha tényleg ki tudnám valahogy deríteni a dolgot. Vagy esetleg elég lenne valamelyik rokonomnak írnom.. ha ez átverés, akkor sem biztos, hogy mindenki benne van...
*Végül rászánja magát*
- Kölcsönkérhetném a baglyodat? Elküldenék egy levelet... és köszönöm hogy felajánlod hogy elkísérsz. Nagyon jól esik. De ha ott tartunk inkább Raykot vinném magammal.. ha nem baj* bocsánatkérően néz a fiúra.
* Ekkor egy ismerős lány lép be az ajtón. Leona gyorsan letörli a könnyeit, majd mosolyogva pillant az érkezőre. Nem emlékszik a nevére, de abban biztos, hogy már találkoztak valahol. Talán a fürge pataknál. Ha Pierre beleegyezik hogy elkérje a baglyát, akkor gyorsan firkant egy levelet az egyik lapra, majd rögtön el is küldi.*

*Leona mosolyogva hallgatja Pierret. Hálásan néz rá. *
- Sajnálom, hogy felhoztam a dolgot. Egyedül biztosan nem megyek. Jövőhéten szombaton tartják...
*Nem bírja tovább, sírni kezd. Magához öleli a kutyust, és próbál megnyugodni. Zsebkendőt kotor elő, majd megtörli szemeit. Elkeseredetten körbepillant. Néhol szárnysuhogást lehet hallani. A lány, kezébe veszi a vázlatfüzetét, és rajzolni kezd. Most éppen az ölében fekvő kiskutyát. Rosszul tette, hogy felhozta a témát, így mindketten rossz hangulatba kerültek. És semmilyen ötlet nem jut eszébe, hogy milyen témát hozhatna fel. Egyenlőre nem is nagyon rágja magát ezen. Hirtelen feltolultak az emlékei, melyben nagymamájával volt. Nagyon hiányzik neki.*

*Leona figyeli, ahogy Pierre nekikészül a beszélgetésnek. Ölébe veszi a másik kutyust, és minden figyelmét a lánynak szenteli. A lány simogatja a kutyát, majd a fiú ölében fekvőt is megcirógatja.*
- Meghalt a nagymamám. A családunkból, pedig még mindig haragszanak rám.. apám miatt. És nem is szóltak, hogy beteg lenne, vagy, .. nem is mondtak semmit. Egyszerűen csak kaptam egy meghívót a temetésére. De nem is ez fáj igazán. És nem is tudok vele mit kezdeni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi lesz ezután. És nem akarok elmenni a temetésre, de Rayko szerint a temetéssel a halottnak tisztelegnék. De... én egyszerűen nem tudom elhinni hogy ez igaz.. amíg nem látom a saját szememmel..
*Pénteken megkapta a levelet, és ki is tombolta magát. De azóta szöget ütött a fejében a gondolat, hogy hazugság az egész. nagyon szeretett volna utána járni a dolognak, de nem léphetett csak úgy le az iskolából. Könnyes szemmel néz Pierre. Tehetetlenül simítja a füle mögé a haját, majd tenyerébe temeti az arcát.*
- Nem tudom, elhinni. de ilyennel nem viccelnének.... de ez akkor is lehetetlen..

*Leona mosolyogva hallgatja Pierret. Bizony mindenki bele tud merülni a munkába. oldalra pillantva látja, hogy nem is akármilyenbe. A fiú tényleg nagyon ügyes. Ölébe veszi a kiskutyust, és simogatni kezdi. Nagyon sima, puha szőre van. Leona rámosolyog, majd megvakarja a füle tövét.*
- Hát... valamit szeretnék veled megbeszélni. De nem akarlak .. rossz hangulatba hozni. Hát ugye a múltkor elmeséltem a történetemet. És meséltem a nagymamámról.
*Kék szemeivel a fiút figyeli, hogy hogyan reagál a dologra. Ha akár csak egy kicsi jelét is felfedezi, hogy rosszul érinti a téma, akkor nem folytatja mondandóját. Valakivel viszont muszáj megbeszélnie. Közben simogatja az állatkát. Mosolyogva figyeli, hiszen nagyon aranyos.*
~ Nekem is kéne egy állatka. Olyan aranyosak.
*Reméli hogy nem zaklatta fel barátját. Ha viszont igen, akkor hagyja a témát, és felajánl egy lehetőséget, amivel elterelheti a gondolatait. Lemehetnek mondjuk Nellondba.*