*Könnyes szemmel néz a fiúra. *
- Köszönöm.. tudod, lehet, hogy tudnál valamiben segíteni... szerinted hogyha írok egy levelet.. azzal megbizonyosodhatok felőle? Vagy egyszerűen csak állítsak be? És hogyha el akarok menni, akkor kitől kell engedélyt kérnem? * kezdi nagyon belelovalni magát.
~ Hogyha tényleg ki tudnám valahogy deríteni a dolgot. Vagy esetleg elég lenne valamelyik rokonomnak írnom.. ha ez átverés, akkor sem biztos, hogy mindenki benne van...
*Végül rászánja magát*
- Kölcsönkérhetném a baglyodat? Elküldenék egy levelet... és köszönöm hogy felajánlod hogy elkísérsz. Nagyon jól esik. De ha ott tartunk inkább Raykot vinném magammal.. ha nem baj* bocsánatkérően néz a fiúra.
* Ekkor egy ismerős lány lép be az ajtón. Leona gyorsan letörli a könnyeit, majd mosolyogva pillant az érkezőre. Nem emlékszik a nevére, de abban biztos, hogy már találkoztak valahol. Talán a fürge pataknál. Ha Pierre beleegyezik hogy elkérje a baglyát, akkor gyorsan firkant egy levelet az egyik lapra, majd rögtön el is küldi.*

*Leona mosolyogva hallgatja Pierret. Hálásan néz rá. *
- Sajnálom, hogy felhoztam a dolgot. Egyedül biztosan nem megyek. Jövőhéten szombaton tartják...
*Nem bírja tovább, sírni kezd. Magához öleli a kutyust, és próbál megnyugodni. Zsebkendőt kotor elő, majd megtörli szemeit. Elkeseredetten körbepillant. Néhol szárnysuhogást lehet hallani. A lány, kezébe veszi a vázlatfüzetét, és rajzolni kezd. Most éppen az ölében fekvő kiskutyát. Rosszul tette, hogy felhozta a témát, így mindketten rossz hangulatba kerültek. És semmilyen ötlet nem jut eszébe, hogy milyen témát hozhatna fel. Egyenlőre nem is nagyon rágja magát ezen. Hirtelen feltolultak az emlékei, melyben nagymamájával volt. Nagyon hiányzik neki.*

*Leona figyeli, ahogy Pierre nekikészül a beszélgetésnek. Ölébe veszi a másik kutyust, és minden figyelmét a lánynak szenteli. A lány simogatja a kutyát, majd a fiú ölében fekvőt is megcirógatja.*
- Meghalt a nagymamám. A családunkból, pedig még mindig haragszanak rám.. apám miatt. És nem is szóltak, hogy beteg lenne, vagy, .. nem is mondtak semmit. Egyszerűen csak kaptam egy meghívót a temetésére. De nem is ez fáj igazán. És nem is tudok vele mit kezdeni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi lesz ezután. És nem akarok elmenni a temetésre, de Rayko szerint a temetéssel a halottnak tisztelegnék. De... én egyszerűen nem tudom elhinni hogy ez igaz.. amíg nem látom a saját szememmel..
*Pénteken megkapta a levelet, és ki is tombolta magát. De azóta szöget ütött a fejében a gondolat, hogy hazugság az egész. nagyon szeretett volna utána járni a dolognak, de nem léphetett csak úgy le az iskolából. Könnyes szemmel néz Pierre. Tehetetlenül simítja a füle mögé a haját, majd tenyerébe temeti az arcát.*
- Nem tudom, elhinni. de ilyennel nem viccelnének.... de ez akkor is lehetetlen..

*Leona mosolyogva hallgatja Pierret. Bizony mindenki bele tud merülni a munkába. oldalra pillantva látja, hogy nem is akármilyenbe. A fiú tényleg nagyon ügyes. Ölébe veszi a kiskutyust, és simogatni kezdi. Nagyon sima, puha szőre van. Leona rámosolyog, majd megvakarja a füle tövét.*
- Hát... valamit szeretnék veled megbeszélni. De nem akarlak .. rossz hangulatba hozni. Hát ugye a múltkor elmeséltem a történetemet. És meséltem a nagymamámról.
*Kék szemeivel a fiút figyeli, hogy hogyan reagál a dologra. Ha akár csak egy kicsi jelét is felfedezi, hogy rosszul érinti a téma, akkor nem folytatja mondandóját. Valakivel viszont muszáj megbeszélnie. Közben simogatja az állatkát. Mosolyogva figyeli, hiszen nagyon aranyos.*
~ Nekem is kéne egy állatka. Olyan aranyosak.
*Reméli hogy nem zaklatta fel barátját. Ha viszont igen, akkor hagyja a témát, és felajánl egy lehetőséget, amivel elterelheti a gondolatait. Lemehetnek mondjuk Nellondba.*

*Leona vigyorogva tekint a belépő Pierre. Szorosan megöleli, aztán megsimogatja a kutyusokat, majd próbát tesz a madarakkal is. Nevetve nézi a barnát, és elhatározza, hogy csak azért is lerajzolja.*
- Szia. Örülök hogy itt vagy. Köszönöm. Hát igen, elég régóta. Már kiskoromban is rajzoltam.*mondja nevetve, majd amikor a fiú leül mellé, ő is belekukkant a művébe.
- Te is nagyon ügyes vagy. Te mióta foglalkozol vele?
*Közben igyekszik megörökíteni a madárkát. Közben pillantása a két kutyusra vándorol. Bizony róluk is tudna alkotni. Nagyon helyesek. Félreteszi a rajzot, és az állatkákkal kezd foglalkozni.*
- Jaj annyira imádom őket, olyan édesek.
*Rámosolyog barátjára. Közben figyeli a baglyokat is. Majd visszatelepszik a fiú mellé. Próbálja magához csalogatni az egyik kutyuskát, közben fejét Pierre vállára hajtja.*
- Hogy vagy? Minden rendben van veled?

*Leona lép be az ajtón. Nagyon el van fáradva, hiszen csak nemrég keveredett ki egy barlangól. Ahogy felment a szobájába, és elpakolta rajzait, pillantása egy félkész bagolyra tévedt. A múltkor szerette volna lerajzolni Pierre bagját, de nem sikerült, mert elrepült a madárka. Azzal a szándékkal jött ide, hogy befejezze rajzát, de ahogy körül néz, nem igazán találja.*
~ Pedig olyan szép állat.
* Kinéz az egyik ablakon, majd letelepedik a földre és magától alkot képet. Még nem tudja mi jön ki belőle, de az biztos, hogy téli tájon játszódó kép lesz. Közben hallgatja a bent lévő madarak neszeit, vagy arrébb húzódik mikor valami lepottyan mellé.*