*Mivel Isabellának baromi sok szabadideje van, így elhatározza, hogy kicsit sétálgat a kúriában. Rengeteg felfedezni váró hely és titok van itt, ami érdekes és izgalmas lehet. A leányzó a titkos padlást választja, amit habár nem sokan ismernek, ő sikeresen felfedezte a rejtett ajtócskát a lépcsőforduló alatt. Elég nagy meglepetés volt, mikor legelőször bejött ide, az is úgy történt, hogy a levelét leejtette a lépcsőről és az ajtó elé hullott. És most ismét itt van és be is lép a padlástérbe. Rengeteg lim és lom van itt, amit talán a diákok rejtettek el, de Bella már talált egy "Elkobzott tárgyak" feliratú dobozt is, amibe rengeteg érdekes és pimasz tárgyat talált. Most is ezért jött, hogy ezt megkeresse, de valami elvonja a figyelmét. Az egyik polcon egy csizma található, aminek apró, törött szárnyai vannak, mellette pedig egy kézzel írt jegyzet.*
- Nocsak, valaki gyakorolt. *mosolyodik el a lány és felemeli a csizmát. Úgy tűnik, hogy a diáknak nem nagyon sikerült a bűbáj. A lány elmosolyodik, megcsóválja a fejét és tovább sétál, ott hagyva az apró szárnyas csizmát, aki kétségbeesetten rezegteti a szárnyait, hogy legalább egy picit felemelkedjen. A padlás déli részében Bella talál egy nagy, letakart valamit. Valószínű, hogy tükör lehet, bár ki tudja. A lányka bátorságáról is híres, nem hiába került az Eramir szakra, így odasétál és egy határozott mozdulattal rántja le a leplet a tükörről. Persze arra nem is gondol, hogy esetleg valami baja eshet, ám a pálcája elérhető helyen van az övébe tűzve. A tükörben saját maga látható. Egy ideig nézi magát, majd a tükörképe egyszer csak elmosolyodik, megfordul és az egyik polchoz sétál. Odafent valami csillog, de akárhogy nyújtózkodik a tükörkép, nem éri el. Bella hirtelen mozdulattal hátrafordul és ő is meglátja a csillogó valamit, magasan az egyik polc tetején. Mivel nem tudja, hogy mi az, így elgondolkozik. A kíváncsisága mindig is nagy volt. Ekkor valami koppan. A szárnyas cipő leesik a polcról, ahol Bella hagyta. A leányzónak felvillan a szeme és vigyorogva a cipőhöz és a kézzel írt jegyzethez sétál. Gonosz és erőteljes mozdulattal töri le a szárnyakat a cipőről, majd a jegyzetet kezdi el olvasni. Körbenézve talál is egy kis dobozt, amiben ott vannak a hozzávalók. Valószínű a csalódott diák itt hagyva csapot-papot, elrohant. Bella megfogja a csizmát, majd a sarkára csepegtet öt csepp mézet, majd ráteszi a tollakat és a jade követ. Hamarosan fehéren felizzik a csizma és megjelennek a szárnyak. Habár nem túl nagyok, de legalább nem töröttek. Bella elmosolyodik és gyorsan kicseréli a saját cipőjét az otthagyott csizmára. Összekoccintja a sarkait, mire a cipőn a szárnyak rebegni kezdenek, Bella pedig hamarosan felemelkedik. De amint megmozdítja az egyik lábát, majdnem hogy vízszintesbe esik a teste.*
- Hűha... *motyogja és szép lassan ismét kiegyenesedik. *
- Ezt még gyakorolni kell. *mosolyog a lány és lassan a polc felé irányítja a szárnyakat. A polc belső részén pedig egy aprócska cikeszt pillant meg, aminek az egyik szárnya törötten, petyhüdten fekszik a porban.*
- Nahát! *suttogja Bella és mint valami szarka, vagy éppen kobold, felveszi a fényes cikeszt és megvizsgálja, majd zsebre teszi. Visszafordulva a tükörhöz a képmása vigyorogva emeli fel a hüvelykujját. Bella ekkor lépteket hall, majd az ajtó nyitódik:*
- Te meg mit csinálsz? *hall egy számára eddig ismeretlen hangot és elveszítve az egyensúlyát le is esik a földre. Por kavarodik fel, majd egy lány sziluettje bontakozik ki a porból.*
- Megcsináltam neked a csizmádat! *nyújtja át pirulva Bella a csizmákat és igyekszik kedvesen mosolyogni, hogy az ismeretlen lány ne átkozza le a haját a fejéről...*