Északi torony - Titkos padlás

Vendég

*Janácskánk éppen valamelyik kisebb kupacot vizsgálja, miközben énekel, és akkor hallatszik mögötte egy lágy női hang. Sarkon pördül meg. Nem ránt pálcát, vagy kardot. Egyenlőre felesleges lenne. Elvégre mégis az iskolában vannak, és itt nem általános a veszély. Így aztán megnézi hogy ki dícsérte meg a hangját, és akkor elmosolyodik. Közben Lagmar is kidugja valahonnan a fejét, és nézi a lányt. Kicsit... olyan ő is most így, mint egy nagy plüss a többi játékállat között.*
- Deszééééép. * Jegyzi meg kicsit csodálkozva a daimon, majd Janácska is végre megszólal.* - Köszönöm szépen. Szia... téged... eddig csak órán láttalak még... de a nevedre emlékszem... Selena. Igaz?
* Kérdi mosolyogva a lány, majd közelebb lép, és kezet nyújt. Bőre hófehér, a körmei hegyesek, és feketére vannak festve. Haja szintén szénfekete, ám semmi smink nincs a lány arcán. Így is azért kellemes. Nyakán egyik oldalt egy kis heg, ami valami marásról árulkodik. Amúgy holló haját hátrafogva hordja most. Pulóverén ott a naxeldir denevére, mint egy jelezve hovatartozását.*
- Mit csinálsz itt? * Kérdi, majd észbe kap, és azonnal korrigál.* - Mármint... azt hittem nincs itt senki... és... csak érdeklődök...no érted... * Hebeg-habog a lány. Ami általánosan nem szokása... csak most... mégis valahogy így jött ki.

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Szer. Jan. 06, 2010 12:06 pm

*Lassan nyitja ki a szemét, csak azért, ogy utána vissza is csukja. Rémlik neki valami arról, hog ivott, sétált, és itt aludt el valamikor kettő körül. Lassan feláll, és végignéz magán. Külseje szinte semmit nem változtt, talárja gyürödött csak, így azt lekapja, és körbenéz tükör után kutatva. Odasétál az egyik szekrényhez, és belenéz. Előveszi pálcáját, és végighúzza haján. Mostmár tökéletes. Akár egy baba. Halk éneket hall, így kicsit kinéz a szekrény mögül, és megpillant egy lányt. Gyrsan visszahúzza a fejét, talárját a sarokba hajítja, és kilép. Nem akar ráiejszteni, ezért halkan szólal meg.*
-Nagyon szép hangod van.*Nem mozdul, csak nézi a padlót.*

Vendég

Akár tegnap este, ma is halk léptek hallatszanak a padlás félhomályában. Odakint hullik a hó, így kissé lefogja a beszűrődő fényt, ami amúgy is kevés a kis ablak miatt. Lagmar már megint első fordulásával beveti magát a kacatok közé, a lány pedig sétál a padlástéren. A szekrényeket fürkészi, és próbálja megsaccolni milyen öregek lehetnek. Az az egy biztos, hogy egyik sem mai darab. Néha néha koppanások, csörrenések hasítanak bele az amúgy csendes térbe, így aztán a lány nagyon jól tudja, hogy merre is járhat a daimonja. Aztán az kidugja a fejét a plüss állatok halma alól, prüszköl egy kicsit az orrába került por miatt, majd aztán megrázza a fejét, és Janához intéz pár szót...*
- Kedvesem... nem énekelnél egy kicsit? Úgy szeretem a hangod. Tudod... azt az Arany balladát, amit tegnap is... azt úgy szeretem... * Hangzik a daimon kellemes, de kicsit reszelős férfi hangja. Jana elmosolyodik, majd aztán félre billenti a fejét. Fekete kapucnis pulóver van rajta, katonai zöld nadrág, és egy katana, valamint a pálca az alkarjára erősítve egy lánccal, a lefegyverzés miatt. Most azonban csak ott a tokban a csuklójánál.*
- Na jó... egye fene.... * Azzal nekikezd kellemes alt hangján.*
-"Monda Lajos, a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:"

Vendég

*Nem felel. Ő nem ölt még meg egy embert sem, de... ha rákényszerülne, lehet, hogy meg tudná tenni. Ő sem tudná túltenni magát rajta, és ő sem fogadná el érvnek, hogy meg kellett tennie. Mikor Jana feláll, akkor persze elengedi, és ő is feltápászkodik a földről. A nyuszis jelenet láttán mosolyra húzza a száját, majd a kacathalom felé pillant, amiből lassan Pereus is előkerül.* - Ha járőrözünk, akkor nem. De szerintem én ma nem fogok... úgyis vagyunk négyen, plusz két diákképviselő, meg még mindenki más a többi szakról... és a tanárok... én ma alszok. *Halvány mosollyal pillant Jana felé, majd lehajol, hogy ki tudjon lépni a padlásról. Kint belekarol a lányba, és ha az hagyja, akkor így mennek le a harmadik emeletre, ahol a közös részben ugyebár elválnak.*

Vendég

*Ari halk hangja, és közelsége lassan nyugalmat önt a lányra. A könnyei lassacskán elapadnak, majd sóhajt egy mélyet.*
- Nem tudom. Komolyan nem tudom. Én is ezzel próbálom nyugtatni magam, hogy meg kellett tennem... én is ezzel... próbálom. De... sokszor rémlik fel bennem az az egy momentum. A többi nem zavar különösebben... pedíg rengeteg lényt öltem meg. Démonfattyakat... vagy... miket. De akkor is. Az más. Az nem diák, és nem ember... Vagy ha az is volt, már nem ember. * Mondja keserűen, majd lassan feláll. Lagmar megböködi Jana oldalát, és a kezébe ejti a patchwork nyuszit.* - Magamnak akartam elvinni... de neked lehet nagyobb szükséged van rá... * Jegyzi meg halkan a hiéna. Elképesztően gyermeki húzás ez ettől a hiénától... ha belegondolunk, hogy elég éretten tud viselkedni, és talán néha komolyabb mint maga a gazdája.* - Gyere Ari... menjünk... késő van, és ránk is vonatkozik a szabályzat... bár te ezt jobban tudod nálam. *Mondja halkan, mosoly nélkül, és felhúzza a padlóról a barátnőjét... majd ha ő is jön, akkor lassan elindul vele a szobák felé.*

Vendég

- Te te leszel. Másnap is, harmadnap is, mindig. Itt leszünk veled. Nem tűnünk el, rendben? Tudod, Chris és én azon kevesek közé tartozunk ebben az iskolában, akinek van életbiztosításuk. Jacknek hívják. *Még mindig suttog, és mintha kicsit keserűen elmosolyodna, miközben kitartóan simogatja Jana hátát, és igyekszik vigasztalni barátnőjét.* - De neked is va életbiztosításod, tudom ám. Csak annak nem Jack a neve. *Mikor Jana arról beszél, hogy megölte azt a lányt, kicsit mintha megremegne a keze. Nem, nem attól, hogy Jana ölt. Mástól. Újra a tölgyesben van, látja maga előtt a lidércet, érzi, ahogy a vér az arcára fröccsen... látja az amfiteátrumot. Látja a két alakot sírt ásni. Őket nem látta, csak később képzelte el, elmondás alapján, így fantáziája sokkal hátborzongatóbbá festi a képet. Sikítani lenne kedve, és érezhetően remegni kezd, miközben keze megáll Jana hátán. Már nem simogatja, csak átöleli.* - Semmi baj... *Súgja kissé rekedten, majd megpróbál mély levegőt venni.* - Semmi baj. Ha te nem ölöd meg, ő öl meg téged. Ez... ezt kellett tenned. ~ De neki nem kellett megtennie. - Ha nem löki oda Annist a lidércnek, a lidérc minket tép szét. ~ *Pereus nem felel a gondolatbeli mondatra, pedig nem ért egyet. A lány sem gondolja teljesen komolyan a visszavágást. Nem érzi jó érvnek egy gyilkosságra, ahogyan azt sem, amit Janának mond.*

Vendég

Ritka alkalom, mikor Janácska elesettnek látszik. Az a lány, aki a levegőben lévő griff hátára úgy ugrott fel, hogy közben az egész mellkasából folyt a vér... kicsit döbbenetes látvány lehet hogy most halkan, a lelkében tomboló fájdalommal/zavarral kínlódik. Hagyja, hogy Ari átölelje, és hallgatja a vígasztaló szavakat. Ám kicsit megrázza a fejét.
- Nem... az is én voltam... csak... manipulálva. De... Nem merek belegondolni, mi lenne, ha Chris és te eltűnnétek. Attól félek... akkor állandósulna ez az állapot. És az a prófécia beteljesülne. Rettenetesen nehéz úgy élni minden napot, hogy talán másnap már nem is én leszek. * megrázza a fejét. A lány érezheti Jana hajának édeskés, talán kicsit mézre hasonlító kellemes szagát. Jana is átöleli a főprefektus lányt. Lagmar érdeklődve dugja megint elő a fejét a kacatok közül, majd előmászik, és a szájában egy fülénél fogva lógó rongyokból összevarrt "patchwork" nyúl lóg. Leül gazdája mellé, és kicsit félrehajtja a fejét. Mintha nem értené, hogy mi is a baja a fekete hajú naxis lánynak. * - Tudom... hogy nem hagyjátok. De félek, hogy ha egyszer eltűntök, akkor... teljesen magamra maradok... és akkor nem fogom tudni utalni magam. *Lassan Ari érezheti, ahogy a lányt rázó kis zokogás alább hagy, majd eltűnik.*
- Megöltem azt a lányt Ari... pedig... nagyon fiatal volt. Elvettem valakinek az életét, aki nem szolgált rá. * Súgja halkan, szinte megrendülten. Nagyon durva így látni a mindíg magabiztos, és keménykötésű lányt. * - Na jó... abba hagyom... neked is van elég bajod a hisztim nélkül is... * Mondja halkan.*

Vendég

- Akkor meg miért kérdezed, miért tartunk tőle? *Kérdezi halkan, suttogva, mikor Jana azt mondja, pontosan tudja, milyen érzés. Még nem lép el a faltól, még nekitámaszkodik, lehajtott fejjel, kezeit a háta mögé rejtve, az arca pedig nedves az előbb legördült kósza könnycsepptől, amit nem követ több. Aztán mégiscsak felnéz, mikor Jana áttér arra, mi lenne, ha ő és Chris nem lennének. Kissé tétován mozdul el a faltól, és először úgy tesz egy lépést a lány felé, mintha menten visszadőlne a helyére, de aztán már pillanatok alatt terem Jana mellett. Letérdel mellé, magához húzza, és szorosan átöleli.* - Nem vagy szörnyeteg, és nem is leszel az. Nem fogom engedni. A barátom vagy... nem hagyom. Akkor... befolyásolták az érzéseiteket. Az nem te voltál, érted? Az nem a te hibád. Nem te gyűlölted Sh... Tophert. Nem te. Nem leszel szörnyeteg. *Halkan győzködi a lányt, a fülébe, vagy talán a hajába suttogva, miközben szorosan magához öleli, és ha Jana hagyja, akkor vigasztalóan simogatja a hátát.*

Vendég

Faithre vonatkoztatva hallgatja a dolgokat, és bólint. Lassan leereszkedik, és a sarkaira ül, tipikus harcművész tartásban. Kezei a térdén nyugszanak, szemeiben nem csillan döbbenet. Sajnálat? No ezt már nehezebb eldönteni. Az talán igen.*
- Tudom milyen érzés. Tudom, csak én a lelkem épsége miatti rettegést élem meg öt éves korom óta. Félelem... rettegés... a kínzó fájdalom. Ismerem ezt az érzést. De... én megtanultam, hogy aki él, az nem jelent akkora fenyegetést, mint egy régi "prófécia", ami egy halott visszatérésével fenyeget.
* MOndja halkan, egy pillanatra hallgat csak el, amíg levegőt vesz.* - Nem nézlek le miatta... nem mondom, hogy gyenge vagy... nem fogok miatta semmit mondani, mert ismerem az érzést. Nagyon is jól. Tudod... ha nem lennétek itt... Te, meg Chris. Már rég nem az lennék, aki vagyok. Azóta... teljesen megváltoztam volna. Néha így is félek, hogy már szörnyeteg vagyok... * Sóhajt keserűen. A holdfény megcsillan a szeme sarkában előbújó könnycseppen, majd ezernyi apró csillámmá szórja a közelben, ami a sötétség ölelésében el is hal pillanatok alatt. - Szörnyeteg. Amikor... ott voltunk a francia iskolában... valami megváltozott... Gyűlöltem Christ... meg akartam ölni... mindegy milyen áron... de meg akartam ölni. Ott ontottam először vért... egy ártatlan lány halt meg miattam. És nem éreztem semmit. Sem megbánást, sem döbbenetet... Csak gyűlöletet, és az érzést, hogy ölnöm kell... Félek Ariana. Rettegek, hogy az leszek amivé nem akarok válni.* Mondja halkan, a hangja remegni kezd. Csak pár pillanatíg. Janácska ujjai a térdébe marnak. Hallani, ahogy a nadrág szövet birkózik a hegyes körmökkel. És ahogy a lány remegv vesz egy levegőt, majd kifújja.*

Vendég

*Összerezzen Lagmar hirtelen felbukkanására, majd bólint.* - Igen, ő. Egyébként meg Zira, nem Szimba. *A hiéna bamba pofáját látva Ariana felnevet, majd visszafordul a lányhoz, mikor az megmagyarázza a tárgyat. Azért minden mugli kütyüt ő sem ismer. A leírásra csak hümmög, majd a következő mondat hallatán kissé megkeményedik az arca, és leengedi a kezeit.* - Kíváncsi vagyok, akkor is ezt mondanád-e, ha körülbelül öt éves korod óta úgy nevelkednél, hogy az unokatestvéred, aki két évvel fiatalabb nálad - és megjegyzem, jelenleg harminc centivel magasabb - párnába nyomja a fejed, bele akar fojtani, és meg is tehetné, és csak azért nem teszi, mert akkor elveszne a szórakozása... Született tűzmágus, amíg rendszeresen találkoztunk vele, mindannyian tele voltunk égési sebekkel. Tudom, persze... neked is vannak sebhelyeid. De te tizenöt éves vagy. Én akkor öt voltam. Hidd el... ha tíz év alatt beléd ég a fájdalom, és hogy bánt, és kínoz... attól nem könnyű szabadulni. Persze, neked lehet, hogy menne. Ha akarsz, lenézhetsz érte, hogy én gyenge vagyok, és nekem nem megy. Én igenis félek tőle, mert én nem vagyok olyan, mint James, és nem tudok szabadulni ebből az egészből. Bábként követek mindent, amit mond, hogy ne bántson. Igen, most is, tizenöt évesen, főprefektusként, menyasszonyként... *Keserűen elhúzza a száját, kezeit széttárva, majd megcsóválja a fejét.* - De jó. Ha nem érted, miért tartanak tőle annyian, miért tart tőle minden Ravenwood, akár titokban, akár nyíltan... én nem fogom elmagyarázni neked, mert ezt nem lehet. Vagy megérted ennyiből, vagy nem. *A többire már nem is válaszol. Nem, jobb, ha nem jegyez meg semmit arra, hogy mágiával életben lehet maradni, csak figyelni kell. Két hozzá rettentően közel álló ember már meg az iskolában, és ott volt az a tünde, aki valahogy szinte ugyanannyira fáj... pedig nem is ismerte, de ha néhány másodperccel előbb érkezik, ki tudják húzni Jackkel, vagy ki tudja emelni... Ő a halottakat ért sértésnek veszi Jana szavait. Merthogy ők nem figyeltek. Ők gyengék voltak. Gyengék voltak a tanárnők is, Astru, és Rositsa... Rositsa tanárnő, akit annyira nem kellett volna kedvelnie, és akinél annyira akart bizonyítani... már soha nyílik rá alkalom. Kissé remegni kezd a keze, így inkább a háta mögé rejti, és lehajtja a fejét. Egy könnycsepp gördül le az arcán, miközben a fülében dobhártyaszaggató hangerővel dübörög a mugli búcsúban volt muzsika.*

Vendég

- Akinek Szimbája van? * Kérdi hirtelen egy kupacból kidugva a fejét Lag. Más nem, csak a feje bukkan ki a tucatnyi dologból, mint valami tengeralattjáró periszkópja. Majd mikor felteszi Ari a kérdést, hogy mit rázogat Jana, akkor a lány megnyomja a szerkezet gombját. Mivel az elektoronika nem is igazán elektronika, így a lámpának működnie kell. Legalábbis anyjánál a minisztériumban működött... így valószínűleg itt is fog. A lápa fehér fénycsóvát ont magából, és a hiénára vetül, aki belebámul a fénybe, valami iszonyatosan bamba pofát eredményez most nála. Jana pedíg válaszol.*
- tekercses zseblámpa. Nagyon szeretem, mert annyira kezdetleges, és annyira egyszerű, hogy még a mágiával védett helyeken is működik. * Válaszol mosolyogva, majd Faithre csak legyint. - Ugyan már... az a srác... nem is tudom miért tartanak tőle olyan sokan... * Rázza meg a fejét lemondóan, majd aztán folytatja. * - Ellenben... ebben az iskolában... mágiával szerintem szinte teljesen tökéletesen életben lehet maradni... csak odafigyelés kérdése... Legalábbis ami engem illet. Eddig mindig jól sikerült túlélnem... de lehet csak a Báthoryak "átka" ez. * Mondja csöndesen, majd figyeli, ahogy Lagmar feje eltűnik a kacatok között, és valamerre tovább kommandózik. - Persze hogy megjegyeztem... eszemben sincs elfelejteni, ha már majdnem megdöglöttem miatta... * Mondja ismét mosollyal az arcán.

Vendég

*Igazából ezért nem is félt annyira, mert tudta, hogy Jana nem tud varázsolni. Jó, persze, a tőrét reflexből Ariana felé dobhatta volna mágia nélkül is, de végül ez sem történik meg, így megússza a hirtelen megszólalást. Ő maga nem lép ki egészen a fényre, inkább a fal mellett marad, és nekitámaszkodik.* - Fél kilenc... akkor azt hiszem, lassan visszatér a varázserőnk. Negyvennyolc órát mondtak, nem? Körülbelül fél kilenckor jár le. Mondjuk most éppen tényleg nincs rá szükség, de azért... engem zavar, hogy nem tudom használni. Ebben az iskolában, minden mágia nélkül... ugyanmár... még mágiával sem életbiztosítás. *Vág egy fintort, miközben félredönti a fejét, majd megpróbálja a szemeit barnára színezni. Aztán rájön, hogy még ha sikerül, akkor sem látja az eredményt, így még mindig némán bűvöli hullámosabbra a haját. Két ujja közé fogja az egyik tincsét, és biccent.* - Asszem letelt. És jól, köszönöm. Ahhoz képest, hogy kifolyt a szemem és leégett a csontjaimról a hús... valóban jól. Ráadásul Faith sem váltotta be a kimondatlan fenyegetését, hogy mi lesz, ha legközelebb is neki kell megkeresnie engem, mert én hamarabb találtam meg őt. Szóval megúsztam. Azért ugye az igét megjegyezted? *Elmosolyodik, majd figyeli, ahogy Jana kutat a táskájában.* - Hát, kacatok, sötét, por, meg ilyenek. Az micsoda?

Vendég

*Jana rángatja a hiénát ide-oda, mikor megszólal valaki. Azonnal a hang irányába pördül, de most nem ránt pálcát. Felesleges. Nem hiszi, hogy neki még menne. A kérdésre bólint a lány felé.*
- Szép estét neked is Arim. Ami azt illeti... valahol fél kilenc felé járhat. Azt hiszem... Én sem tudom tudok e varázsolni... de... most szerintem nincs rá nagy szükségem. *Valóban nem látja a lány mosolyát, de ő kilép a holdfénybe, ahova bevilágít a fény. Fekete pulóver van rajta, és egy nadrág. Oldalán ott az elmaradhatatlan kard. - Nem voltál már bent amikor felkeltem. Hogy vagy? *Mondja a gyenguszon való ébredésére utalva, de a hangsúly kedves. - Azért... örülök, hogy ezt is ép bőrrel megúsztuk.* Mondja a lánynak, majd a kis táskájába kezd kotorászni, ahonnan nemsokára egy elemlámpa kerül elő. Nem a klasszikus elemes lámpa, hanem tekercses. Ez rázással generál áramot, ami majd az izzót működteti. Elkezdi rázogatni, hogy energiát generálnjon.*
- Nem jártam még itt... mi van itt?

Vendég

*Jana nincs egyedül a padláson. Valahol a kacatok és a sötétség takarásában, az egyik sarokban, törökülésben ül valaki már hosszú ideje. Persze... Látszólag már teljesen túltette magát a nemrégi haláleseten, nem is beszél róla, de azért igen gyakran vonul csak így el, teljesen egyedül. A magányba és a gondolataiba temetkezve. Mikor éneklést hall, csak felemeli a fejét, majd lehajtja újra. Hallgatja Jana énekét egy darabig, hagyja, hogy a hiénával játsszon, majd egyszercsak megszólal a sarokban.* - Szia, Jana. Hány óra van? *Kissé hunyorogva tápászkodik fel, és kimászik a sarokból.* - Nem tudom, tudok-e már varázsolni... Mi újság? *Halvány mosolyt erőltet az arcára, de a félhomályban alig látszik az erőltetés. Tulajdonképpen a mosoly sem nagyon. Pereus egyelőre nem kerül elő, de persze itt van valahol, máshol aligha lehetne.*

Vendég

A telihold kékes fénye vet gyönyörű pászmát a padlóra, és az onnan szanaszét pergő holdsugár próbál némi fényforrást nyújtani a parányi ablakon bevilágítva. Halk léptek hallatszanak, amik szinte alíg vernek zajt. Mellette topma puffanások, melyek egy állattól jöhetne. Mikor a lány megáll, és körbenéz, egy ballada sorai jutnak eszébe, és az általa ismert, és kedvelt megzenésítéssel kezd énekelni. A hangja kellemes, de nem magas. Alt lehet talán.
- Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(Arany János, Ágnes asszony)

* Lagmar csak körbe körbe fordul, majd a kacatok közé veti magát. Ott kezd el körbe játszani valamivel... valami rongydarab lehet, amit visz oda Janához, majd mikor a lány megfogja, és rángatni kezdi, a hiéna is próbálja elrángatni a lánytól. Így játszanak jó ideig, miközben a lány csak énekel tovább.

Vendég

- Egy sectumsempra. - *mondja a fiú minden magyarázat gyanánt. Hiszen ez a szó pontosan elmondja, hogy mi is történt a kezével és mitől van rajta ilyen sérülés. De közben rendesen meg lepődik. Hiszen nem számított arra, hogy itt fog találkozni a barátjával. Egyedül lenni jött ide. Minden esetre jól esik neki a törődés is amit a lánytól kap. * - Köszi a segítséget. Nagyra értékelem. szzziii - *Szisszent fel ahogy egy fájdalom hullám végig kúszott a kezén.* - Nos az egész úgy volt, hogy találkoztam egy boszorkánnyal. Akinek nem tetszett hogy nekem több barátnőm is van pedig én csak arról érdeklődtem, hogy mi is bántja. Erre meg kérdezte kivel járok Mondtam neki, hogy Meriellel és Mirával is. De mikor meg simogattam az arcát pusztán barátilag meg átkozott. Azt sem mondta, hogy bu.

/Fagy, úgy Látszik Deminek közbe jött valami/

Vendég

//Tamás, megkérlek rá, hogy színezd a hozzászólásodat köszönöm:)//

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Dec. 25, 2009 7:19 pm

*Demi viszont felfigyel az érkezőre, legalábbis a vasajtó csapódása tisztán a tudtára adja, hogy eddig tartott a békés kulcskeresgélés. Gyorsan berúgja a piros masnis dobozt a ruhák aláés feltápászkodik. Kiváncsi, hogy ki tört be ide ekkora lendülettel, az ajándék rejtegetés még várhat. Pálcája segítségével egy kis fényt varázsol, mely egyből meg is világítja a morgolódó és vérző alakot. A lány elsápad és odasiet hozzá.*
- Hát te meg...? Mi van veled? Mitől vérzel? *vonja össze szemöldökeit, de nem ül le a fiú mellé, egyből cselekszik.* - Láttam valamikor itt egy kötszeres dobozt... *vakarja meg az állát, majd az egyik régi üveges szekrényhez rohan. A sok játék és könyv közül előkeríti a vörös keresztes ládikót. Odatelepedik mostmár a fiú mellé és előkotor belőle valami fertőtlenítőszert és vattát.* - Ha nem gond, ezt kitisztítom... *és már neki is lát, ez kicsit csíphet a fiúnak, a vatta lassan beissza a vért.* - Mesélj. *Demi fel se néz, bár nem kicsit aggódik.*

Vendég

*Tamás érkezik kissé mogorván a karja még mindig vérzik egy kicsit, de hát ez van. szerencsére a vágás nem mély, és nem is hosszú. De akkor sincs jó kedve. Hangosan vágja be maga mögött a padlás ajtót és veti le magát a rozzant kanapéra. Mérgében észre sem vette, hogy nincs egyedül a padláson. amint le ül hátra veti a fejét és káromkodni kezd. De úgy ahogy csak egy nyelven lehet igazán. Magyarul. Ízesen, mocskosan jól ki cifrázva. Csak akkor hagyja abba mikor már nem jut eszébe új dolog pár perc után.*

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Dec. 25, 2009 6:45 pm

*Egyik kedvenc helyét látogatja meg így karácsony első napján, kimondott céllal méghozzá. Amióta másodikos korában ráakadt, gyakran jár fel ide, talált már egy s más hasznos dolgot és ugyanúgy rejtett is már el tárgyakat. Most is erre készül. Elrejteni jó mélyre egy ajándékot, melyet az éjjel úgy döntött, hogy nem fog átadni. Vörös hajzuhataga a lapockáit cirógatja, egy türkizkék felsőt visel, fekete nadrággal és barna hosszúszárú csizmáival. Kezében egy gondosan, zöld papírba csomagolt, piros masnival átkötött doboz. Betolja a padlás ajtaját és előszöris körülnéz. Látszólag egyedül van, annál jobb, így legalább meg tudja találni az elrejtése legmegfelelőbb zugot. Meg is célozza az egyik sarkot, elhány onnan pár ócska báli ruhát, így egy nagyobb fadobozhoz férkőzik. Próbálja felnyitni, de az zárva van.* ~Biztos van hozzá kulcs is, remek, de hol?~ *tovább kutat a doboz környékén, keresi a kulcsot.*

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Dec. 21, 2009 8:16 pm

//FAGY//

Vendég

- Nos elsősorban azért mert családi hagyomány. De mellette rengeteg okom van. Pénz. hírnév. Nyugodt élet. El tudod képzelni. Hogy mekkora hatalomra lehet szert tenni a holtak ismeretével? Persze lehet hatalmas élő holt sereget építeni mint anno szent voldemort. De igazán az lenne az érdekes, ha ellenszert találhatnék a vámpírságra. Vagy a zombikat akik feltámadnak vissza helyezni sírjaikban. vagy örök nyugalomhoz segíteni a múmiákat, lelki békét hozni a gohuloknak. Ez egy olyan küldetés amit sosem láthatnak a nekromanták üldözői. -*magyarázta Tamás az álmait Mirának. *

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Dec. 21, 2009 7:15 pm

*Eli bólint, majd elmosolyodik.* Az aurorok hasznosak. Izgalmas dolgokat csinálnak, és csodálom őket, hiába én is az vagyok. Én nem vagyok olyan erős, mint a többiek. Az aurorok szívósak és bátrak, és egyszer én is olyan szeretnék lenni, de ahhoz még sokat kell gyakorolnom. Jelenleg gyenge vagyok és tudatlan. *Mondja mosolyogva, és valami megcsillan a szemében.* És te miért akarsz nekromanta lenni?

Vendég

- Tudod kedves. nem vagyok gyáva. De elég meg gondolatlan sem, hogy fölösleges veszélyeknek tegyem ki magam. Sokkal jobb a laborban ahol kiszámított kockázat van. Vagy a kedvesemmel. -* Mondta és felült, de csak azért, hogy egy édes csókot adhasson a kedvesének.* - Mond. Te miért szeretnél pont auror lenni?

Téma: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Dec. 21, 2009 6:44 pm

Én szeretem a harcokat. *Mondja mosolyogva.* És a küldetéseket. Ezért is megyek minden ilyen hülyeségre el. *Nevet, és leül a kanapéra. Árnyék előbújik a zongora mögül, de a hátán teljesen felállt a szőr. Gazdája persze nem érti, hogy mi van most vele.* Labormunka? *Vigyorog Tamásra.* Mit szeretsz benne? *Fintorog egy kicsit, és nevetni kezd.* Én utálom. Cselekedni jobb.

» Oriental Pearl TV Torony
» Titkos Barlang
» Titkos folyosók
» Északi torony - Titkos padlás
» Az Északi Tenger

Északi torony - Titkos padlás

Északi torony - Titkos padlás

Similar topics

Similar topics