*Egy ideig még nézi a terem tükreit, azután elksözön a fiútól, és elmegy. Talán egyszer majd megpróbálja meghódítani, de az az egyszer nem most van. Így még mindig a tükrök hatása alatt állva elindul kifelé a teremből.*

*Gamba megijed, amikor odalép hozzá a fiú. Mikor az a rengeteg lányról beszél, elmosolyodik.*-Hát igen. Eddig én is csak főleg lányokkal találkoztam. Gamba Drakon-*Mondja, majd kezet nyújt. ~Szimpatikus FIÚ. A hangsúly a fiún van. Úgy látszik mégsem halt ki az iskola férfiállománya...~Mikor ezeket gondolja, majdnem elneveti magát. A kutytól először megijed, de aztán már megszokja annak jelenlétét. Észreveszi Russel kitűzőjét. ~Már úgylátszik csak ezeket az átkozott kitűzőket látom az emberekben~-Ahogy látom, szintén Nexaldiros vagy.-

*Gamba csodálkozva lép be a tükörterembe.*~Hát ez lesz az. Már sokat hallottam róla, de most életnagyságban láthatom~*Elmosolyodik, majd kezével "elfésüli" szemébe lógó tincseit. Az a póló van rajta, amit még akkor viselt, amikor megérkezett az iskolába. Régen volt már az, de még úgy emlékszik rá, mintha csak tegnap lett volna. Azóta annyi minden történt: kapott szobát, sok emberrel megismerkedett, és lassanként kezdi teljesen megismerni az iskolát. Azonban most nem ezen jár az agya-csak a tükröket nézi.*

[i] -Igen, még új vagyok itt.
*Noir belenéz a mutatott tükörbe, és ittléte óta először, felnevet. A tükör, ami Emilyt vörös szemöldökkel tükrözte vissza, az ő sápadt arcát lilára színezte, kékes fényű, hosszú hajából pedig meredező, rózsaszín tüskékké varázsolta.*
-Utálom a rózsaszínt - *szőke társára mosolyog, aki épp nekisétál egy rejtett tükörnek.*~Szóljak neki?~* Késő. Emily frontálisan ütközik a trükkös felülettel, majd újra kérdez:*
-És hova valósi vagy?
-Nem tudom, mond-e neked valamit az a név, hogy Agannen...
*Noir, választ sem várva folytatja:*
-Egyébként ha ki akarsz innen jutni, rossz társat választottál. A tájékozódási képességem valahol nulla és mínusz egy között mozog...
*Saját kijelentése ezúttal egy cseppet sem zavarja a lányt, sőt... már hosszú ideje nem érezte magát ilyen jól.*

[i]*Noir elindul a lány után. Kicsit zavarja a lány közvetlen stílusa, de hát úgy tűnik, itt mindenki ilyen.* ~Labirintus? Jöhet bármi... Bármi, aminek a használatára nem találtak ki száz tökéletesen felesleges szabályt.~ *A tükrök némelyike megnyújtja, egy másik összetöpöríti, megint egy új: még csak nem is azt csinálja, amit a benne feltűnő alak. Noir azon gondolkozik, hogyan kezdeményezhetne beszélgetést, majd inkább csendben marad, remélve, hogy Emily majd feldob valami témát...*

[i] ~Ez nem igaz... Ebben az iskolában kaptam már sütit, teát, órarendet, házirendet, tehát mindent, ami felesleges... na jó, a süti nem. De nem tudom felfogni, hogy egy térképet miért nem tudott adni nekem senki?!~ *Noir már vagy egy órája járja a folyosókat. Mikor elindult az első emelet felé, még teljesen biztos volt benne, hogy jó felé megy, de mikor visszaindult volna, rájött, hogy eltévedt; és nem kicsit. Ahogy egyre csak keresi a jó utat -amelyről egyre szilárdabban hiszi, hogy nincs-, meglát egy résnyire nyitott ajtót. Megáll egy pillanatra. Összegzi helyzetét, s arra jut, ennél már csak jobb lehet. Belép hát az ajtón. Odabent vagy ezer tükör áll; vagy csupán néhány furfangosan elhelyezett darab? Sokszorosan verik vissza egymást, önmagukat, és egy törött tükröt tanulmányozó, szőke lányt.*
- Öhm... Szia. -*szólítja meg a másikat.*- Te tudod, mi ez a hely?
*Ismét körülnéz, s a látvány újfent elkápráztatja.*