*Kellemetlen érzés keríti hatalmába a lányt és figyeli a rezonáló tükröket. Mindenki elsétál, így csak Crystallal ketten maradnak ott, habár szíve szerint Bella is indulna a szörnyhöz, de a rezgés elég hangos és úgy tűnik, hogy a tükrök nem sokáig fogják bírni ezeket a rezgéseket.*
- Mi történik? Nem kéne elhallgattatni a daimonod? *pislogok Crystal felé, majd Nicolas tükörképét figyelem, ami ott maradt és gonoszul kezd el vigyorogni.*
- Öhm... Szerintem ez a nem normális... *rántok pálcát és védekezően ácsorogva figyelem a fiú-klónt, hogy mihez is kezd. Crystal varázsolni kezd, és Bella is valamiféle pajzson töri a fejét, de egyelőre nem jut eszébe semmit. Néhány tizedmásodperc után azonban mégis beugrik Bellának egy varázslat, habár nem tudja, hogy sikerül-e.*
-Materis Protectis! *mondja ki az igét és a feje fölött az ég fölé tartja a pálcát, remélve, hogy a kis kupola kettejük között tényleg létrejön, habár valószínű, hogy csak annyid védi meg őket, ameddig alapjáraton tudnak menni.*

//Aurormágia I, Másodlagos
Fizikai védelmet hoz létre, de nem csak számunkra, hanem akár többek számára is. A mágia hatására egy áttetsző kupola jön létre, egy félgömb forma, melyben mi leszünk a középpontja. Ez a kupola védelmet nyújt mindenféle fizikai támadás ellen, legyen az kard, trollok, vagy nyílzápor. Minden ilyen támadás egyszerűen lepattan róla, ha valaki netán erősen rohan neki, akkor olyan erővel röppen hátra, amennyi erőt belevitt az ütközésbe. A kupolán csak a mágia képes áthatolni.//

*Odaérkezve Crystalhoz és aki még ott van, Bella rákérdez a fehér szoknyás lányra és reméli, hogy kap valami választ is. Hallja a zenét is és látja, hogy a kis kanári alatt remeg a tükör, viszont amit Crystal megkocogtat, az nem reagál semmire. Érdekes ellentét, az biztos. A kanári meghoz valami kis hírt, amit Crystal tolmácsol is és Nicolas-szal beszédbe is elegyednek. Érdekes fordulat, hogy a srác csak az egyik tükörben látszik ,de Bella ezen nem ,lepődik meg, hiszen ő is talált már olyan tükröt, amiben nem látszódott. Érdekes, az biztos, de most:*
- Valami lény? Merre? Oda tud vezetni a daimónod? *szólal meg és Crystalra néz. Véleményem szerint az, hogy néhányan bajban vannak sokkal veszélyesebb, mint egy remegő tükör, így kissé tűkön ülve néz a lányra és várja, hogy mit is reagál erre az egészre. *

*Sétálgatva a tükrök között egy nagy szoknyás leányzót pillant meg a vörös lányka, amire felvonja a szemöldökét. Igazából ő most egy sima folyosón van, amit két oldalról tükrök vesznek körbe, így hogyha valaki elfutott volna itt, akkor biztos, hogy Bella mellett ment volna el. Ez felkelti a lány kíváncsiságát és már neki is lódul.*
- Hé, várj meg! *szólal meg közepes hangerősséggel, hiszen érzi, és hallja is, hogy vannak még itt körülötte emberkék, csak nem tudja, hogy kik és hol. Sietve követi a nagy ruhás-szoknyás leányzót, és az egyik sarok után a másik sarkon fordul be, de nem igazán tudja, hogy merrefelé is megy. Néhány sarok után azonban hirtelen torpan meg Crystal előtt és éppen hogy nem ütközik neki a lánynak, de nekikapaszkodik az egyik tükörbe, ami elég esélyes, hogy emiatt eldől. Kellemetlen, de Bella fejével a szoknyás lányt keresi.*
- Ne haragudj, nem futott el erre egy nagy, fehér szoknyás lány? Szóltam neki, de nem állt meg. *biggyeszti le ajkait Bella és Crystalra pillant. Tetszik neki a lány, hogy sötét bőre van. Mindig is szerette az ilyen dolgokat, csak eddig még nem jutott l odáig, hogy esetleg magát is sötét bőrűvé varázsolja, de most már gyakorolni fogja.*
- Amúgy Isabella vagyok, sziasztok! *pillant végül a kanárira is, akit csak most vesz észre. Nyilván daimón...*
- Szóval nem láttátok a lányt?