*A lány haloványan elmosolyodik a fiú mondanivalójára, és végül kinyögi, mi is történt vele *
- Általános iskolás voltam. Jártam egy sráccal, akivel imádtuk egymást, álompár voltunk, mint a mesékben. Aztán egy idő után kezdtünk elhidegülni egymástól, de ez addig nem igazán tűnt fel. Egy nap mentem haza, és összetalálkoztam vele és a haverjaival, akik...részegek voltak. Először csak beszólogattak, utána egyre durvább dolgokat mondtak. Belöktek egy sikátorba, és... *itt elcsuklik a hangja, nem tudja folytatni, és meglepődik, hogy ennyi mindent el tudott mondani. A fiú gondolhatja, mi volt a folytatás, hiszen ezt elég egyszerű kitalálni. A lány teljesen kiborult az emléktől, pedig mostanra már kezdett kicsit enyhülni, de jött ez az ostoba tükör, és mindent elront...*

*A lány agyába rohamosan törnek be a szörnyű emlékek, és közben fogja a fejét. Egyszerűen nem tudja kiüriteni gondolatait, és megszégyenülve érzi magát, hogy bárki is látja, hogy sír, vagy egyáltalán bármilyen érzelmet is mutat ki. Nem szeret kitárulkozni, mindig is az a magának való, érzéketlen teremtés volt. A fiú kérdésére mégis valamilyen szinten válaszol: *
- A...a múltam. A tükörben a múltam jelent meg. Sokan azt hiszik, nekem nincs semmi piszkos múltam, de ha tudnák...milyen szörnyűségeket éltem át... * mondja, miközben csóválja a fejét, és továbbra is sír. *

-A...a...tükör...* nyögi ki valahogy, majd tovább zokog. Nem igazán tudná elmondani a fiúnak, hogy mit látott a tükörben, hiszen alig ismeri, és a múltját nem tudná még kiteregetni előtte. *
- Nem tudsz segiteni...ebben...nem * csóválja a fejét, majd feláll, letörli az arcáról a könnyeket, de továbbra sem szól egy mukkot sem. *

// ez elég rövid hsz volt, és fagyunk is. //

*Tamás szintén hamar eltűnik a tükör teremből nem kicsit várva a következő napot.*

*Tamás egy kicsit csalódott. Hiszen ő most vágyik a csókra. De türelmes. A puszi után elmosolyodik.* - Nem tudom, hogy gyors-e. Csak azt tudom, hogy mit érzek, és mire vágyom mikor a csodálatos zafírkék szemeidbe nézek. -*Mondja majd elheveredik a földön és a fejét a lány ölébe hajtja. onnan néz fel a csodálatos arcra.* - Azt hiszem nem árt egy kísérő ha Nellondba óhajtasz menni. Én pedig pont rá érek...szóval...szerintem igazán mehetnénk együtt. És talán nem csak egy fagyi fér a dolgokba.

- Bocsáss meg. De nem tudtam ellen állni. -*Sóhajt fel Tamás. Mert ez az apró puszi is olyan volt mintha az egész testét kellemes bizsergés venné a hatalmába. Lassan előre nyúl és végig simít a lány arcán.* - És most, hogy egy pillanatra éreztem az ajkaid az ajkaimon csak többet akarok. -*Mondta a zafír kék szemekbe bámulva. Majd lassan az ajkait kissé meg nyitva közeledni kezdett a lány ajkaihoz. Esélyt adva Merielnek, ha akarja viszonozni tudjon egy csókot, ha pedig nem akkor el tudja kerülni Tamás ajkait. *

*Tamás is szép lassan le csillapodik. sokat segít neki, hogy Meriel is kezd csillapodni. És az, hogy amíg a könnyeit törölgeti nem látja a levegőért kapkodó lányt. így is nehéz vissza fojtani a nevetést amikor Meriel elárulja min nevetett. egy két percig csak ő is próbál lenyugodni. De ez a nevetés teljesen fel pezsdítette. És nem tagadhatja le most nagyon jól esik neki a lány hozzá simuló testének melege.* -Meriel...angyalom.. -*szól végül, és félvén a lány reakciójától egy puszit lehel annak ajkaira.*