-A...a...tükör...* nyögi ki valahogy, majd tovább zokog. Nem igazán tudná elmondani a fiúnak, hogy mit látott a tükörben, hiszen alig ismeri, és a múltját nem tudná még kiteregetni előtte. *
- Nem tudsz segiteni...ebben...nem * csóválja a fejét, majd feláll, letörli az arcáról a könnyeket, de továbbra sem szól egy mukkot sem. *

// ez elég rövid hsz volt, és fagyunk is. //

*Tamás szintén hamar eltűnik a tükör teremből nem kicsit várva a következő napot.*

*Tamás egy kicsit csalódott. Hiszen ő most vágyik a csókra. De türelmes. A puszi után elmosolyodik.* - Nem tudom, hogy gyors-e. Csak azt tudom, hogy mit érzek, és mire vágyom mikor a csodálatos zafírkék szemeidbe nézek. -*Mondja majd elheveredik a földön és a fejét a lány ölébe hajtja. onnan néz fel a csodálatos arcra.* - Azt hiszem nem árt egy kísérő ha Nellondba óhajtasz menni. Én pedig pont rá érek...szóval...szerintem igazán mehetnénk együtt. És talán nem csak egy fagyi fér a dolgokba.

- Bocsáss meg. De nem tudtam ellen állni. -*Sóhajt fel Tamás. Mert ez az apró puszi is olyan volt mintha az egész testét kellemes bizsergés venné a hatalmába. Lassan előre nyúl és végig simít a lány arcán.* - És most, hogy egy pillanatra éreztem az ajkaid az ajkaimon csak többet akarok. -*Mondta a zafír kék szemekbe bámulva. Majd lassan az ajkait kissé meg nyitva közeledni kezdett a lány ajkaihoz. Esélyt adva Merielnek, ha akarja viszonozni tudjon egy csókot, ha pedig nem akkor el tudja kerülni Tamás ajkait. *

*Tamás is szép lassan le csillapodik. sokat segít neki, hogy Meriel is kezd csillapodni. És az, hogy amíg a könnyeit törölgeti nem látja a levegőért kapkodó lányt. így is nehéz vissza fojtani a nevetést amikor Meriel elárulja min nevetett. egy két percig csak ő is próbál lenyugodni. De ez a nevetés teljesen fel pezsdítette. És nem tagadhatja le most nagyon jól esik neki a lány hozzá simuló testének melege.* -Meriel...angyalom.. -*szól végül, és félvén a lány reakciójától egy puszit lehel annak ajkaira.*

*Tamás hirtelen nem is tudja mi vicceset mondhatott amin a lány ilyen jót mulat. De a nevetés ragadós. Méghozzá nagyon. Ahogy a szertelenül nevető lányt kezdi nézni lassan belőle is előtör a nevetés. És lassan ő is a hasát fogja a nevetéstől. A könnyei lassan kicsordulnak ahogy ő is levegőért kapkod. pedig nem nevet máson, csak azon, hogy Meriel milyen boldogan nevet.*

- Nem így értettem. -*Nevet fel Tamás.* - Hanem úgy, hogy mikor fiatalon, mikor tudatosan kezdtem el zenét hallgatni. -*Magyarázza mosolyogva a lánynak, hiszen tényleg nem öreg, és ha azt vesszük a zenei ízlése csak körülbelül egy éve jutott a "mindenevő" szakaszba.* - Hiszen még mesze nem vagyok olyan idős. Majd egyszer. Igen remélhetőleg leszek ősz szakállú talán nem kihullott hajú öregember. De az még nagyon nagyon messze van. -*szól szélesen vigyorogva.* - Remélem addig a napig még sok kellemes percet tölthetek a társaságodban.

- Ebben igazad lehet. A mosoly az jó dolog. -*Mosolyodik rá a lányra és ahogy Meriel mellé ül átkarolja a lány vállát.* - húú ez jó kérdés. Zeneileg volt már pár korszakom. Fiatalon a diszkós pörgős zenét szerettem, rá pár évre a zúzós metál zenét. És mára ott tartok, hogy szeretek minden igényes zenét legyen bármilyen a műfaja. Szeretem, ha egy zenében vannak lágy ének hangok. és nem valami monoton csak refrénből áll az egész. -*Magyarázta és közben észre sem vette, de azzal a kezével amelyikkel a lány vállát ölelte lassan simogatni kezdte azt. Míg a szabad keze Meriel kezét kereste.*

*Tamás felnéz Merielre és a lányra mosolyog.* - Ne félj! Nem zuhantam össze. csak nem volt jó. -*szól Tamás és megfogva a lány kezét lassan húzni kezdi maga felé, hogy a lány foglaljon helyet vele a földön.* - Gyere ülj le te is. Úgy nyugodtabban lehet társalogni. És kérlek mosolyogj, mert a mosolyod lángot gyújt a szívemben amitől nekem is mosolyognom kell. És meg mondom őszintén sokkal szebb vagy mikor mosolyogsz.

-Nem adom fel. Hiszen látod, hogy nem mentem el. *Mondja Tamás és helyt foglal a földön Meriel lábainál, a hátát a tükörnek vetve. Most ő bámul abba a tükörbe amelyikben feltehetőleg a saját állat alakja tükröződik vissza. Nagy meglepetésére egy egy kutya szerű farkas az vagy farkas szerű kutya. Nem tudná megmondni. Csak azt, hogy egy farkasnál nagyobb jószág, és kutyának pedig látszólag túl farkas szerű. * - Csak nem esett jól. Én szerintem tényleg csodálatos vagy. És nem valami beteges dolog miatt követtelek. Hanem azért mert meg láttalak és beszélni akartam veled. Mert le nyűgöztél. Nem úgy követtelek mint valami leselkedő. Csak meg láttalak és utol értelek

*Tamásnak igazán nem tetszik, hogy megszállottnak nevezzék. Hiszen az, hogy utána megyünk valakinek akivel beszélni szeretnénk még messze van a megszállottságtól.* - Szóval azt gondolod megszállott vagyok. Ezt jó tudni. -*Ejti le Tamás a kezeit és lép egy kicsit hátrébb. A mosoly pedig eltűnik az arcáról. Már nyitja a száját, hogy elmondja szerinte mi a megszállotság de inkább vissza nyeli a szavait.* - Nos ha lopkodni kezdem a bugyijaidat akkor fel jelenthetsz. -*Süt el egy kevésbé jó poént inkább*

- Valójában tényleg követtelek. meg láttalak..és elhatalmasodott rajtam a vágy hogy újra beszélhessek veled. És betöltsem az űrt amit a hiányod miatt éreztem. -*Szól Tamás és a maszkot fel csúsztatja az arcán. Majd a szemeit mélyen a lány kék szemeibe fúrja.* - Nem tudok betelni veled. A mosolyoddal, a szemeid csillogásával. És azzal amikor elpirulsz. -*Mondta továbbra is átkarolva a lány derekát. Ez a helyzet kényelmes volt a számára. Meriel a karjaiban volt, és ez már jó kezdetnek ígérkezett, hogy a lány nem akar szabadulni. *

*Tamás elmosolyodik a jó válasz hallatán. Le engedi a kezét és lassan megfordítja a lányt. De elég cselesen ahhoz, hogy mire Meriel már teljesen felé néz mind a két kezével át karolja a lány derekát.* - Azt hiszem egy gyönyörű angyalnak sokat járhatok a gondolatai közt, mert egyből a jó választ adta meg. -*Mosolygott a lányra, majd gyorsan egy futó puszit nyomot annak arcára. hasonlót mint amilyent ő kapott búcsúképpen legutóbb.*