*Tamás felnéz Merielre és a lányra mosolyog.* - Ne félj! Nem zuhantam össze. csak nem volt jó. -*szól Tamás és megfogva a lány kezét lassan húzni kezdi maga felé, hogy a lány foglaljon helyet vele a földön.* - Gyere ülj le te is. Úgy nyugodtabban lehet társalogni. És kérlek mosolyogj, mert a mosolyod lángot gyújt a szívemben amitől nekem is mosolyognom kell. És meg mondom őszintén sokkal szebb vagy mikor mosolyogsz.

-Nem adom fel. Hiszen látod, hogy nem mentem el. *Mondja Tamás és helyt foglal a földön Meriel lábainál, a hátát a tükörnek vetve. Most ő bámul abba a tükörbe amelyikben feltehetőleg a saját állat alakja tükröződik vissza. Nagy meglepetésére egy egy kutya szerű farkas az vagy farkas szerű kutya. Nem tudná megmondni. Csak azt, hogy egy farkasnál nagyobb jószág, és kutyának pedig látszólag túl farkas szerű. * - Csak nem esett jól. Én szerintem tényleg csodálatos vagy. És nem valami beteges dolog miatt követtelek. Hanem azért mert meg láttalak és beszélni akartam veled. Mert le nyűgöztél. Nem úgy követtelek mint valami leselkedő. Csak meg láttalak és utol értelek

*Tamásnak igazán nem tetszik, hogy megszállottnak nevezzék. Hiszen az, hogy utána megyünk valakinek akivel beszélni szeretnénk még messze van a megszállottságtól.* - Szóval azt gondolod megszállott vagyok. Ezt jó tudni. -*Ejti le Tamás a kezeit és lép egy kicsit hátrébb. A mosoly pedig eltűnik az arcáról. Már nyitja a száját, hogy elmondja szerinte mi a megszállotság de inkább vissza nyeli a szavait.* - Nos ha lopkodni kezdem a bugyijaidat akkor fel jelenthetsz. -*Süt el egy kevésbé jó poént inkább*

- Valójában tényleg követtelek. meg láttalak..és elhatalmasodott rajtam a vágy hogy újra beszélhessek veled. És betöltsem az űrt amit a hiányod miatt éreztem. -*Szól Tamás és a maszkot fel csúsztatja az arcán. Majd a szemeit mélyen a lány kék szemeibe fúrja.* - Nem tudok betelni veled. A mosolyoddal, a szemeid csillogásával. És azzal amikor elpirulsz. -*Mondta továbbra is átkarolva a lány derekát. Ez a helyzet kényelmes volt a számára. Meriel a karjaiban volt, és ez már jó kezdetnek ígérkezett, hogy a lány nem akar szabadulni. *

*Tamás elmosolyodik a jó válasz hallatán. Le engedi a kezét és lassan megfordítja a lányt. De elég cselesen ahhoz, hogy mire Meriel már teljesen felé néz mind a két kezével át karolja a lány derekát.* - Azt hiszem egy gyönyörű angyalnak sokat járhatok a gondolatai közt, mert egyből a jó választ adta meg. -*Mosolygott a lányra, majd gyorsan egy futó puszit nyomot annak arcára. hasonlót mint amilyent ő kapott búcsúképpen legutóbb.*

*Tamás épp látta, ahogy Meriel a terembe lép ezért rövid gondolkodás után követni kezdte a lányt. A legutóbbi találkozásuk igen csak érdekes volt. és sok jóval kecsegtetett a következő találkozásra. A zsebéből elő varázsolt egy maszkot amit fel illesztett az arcára. Persze nem valami félelmeteset. hanem csak egy karneváli díszes maszkot ami az arcának felső felét takarta. Lassan lopakodott a lány után, meg akarta lepni. De ez a tükör teremben nem könnyű. Ki tudja miként de végül szerencséje volt és a lány mögé lépve a kezével le takarta a szemeit. Majd nagyon halkan, hogy ne lehessen fel ismerni a hangját a fülébe suttogott. * - Találd ki ki vagyok!