Tükörterem

Téma: Re: Tükörterem Vas. 08 Nov. 2009, 19:16

*Greg mai felfedezőútja a végéhez közeledik, ugyanis elhatározta hogy ma mivel úgy sincs más dolga felfedezi az iskolát.* ~Hatalmas ez a suli.~*ámuldozott magában majd az órájára nézett.*~Hú már ennyi idő van? Hogy elrepült az idő.~* és már visszafele vette volna az irányt amikor megpillantott egy résnyire nyitott ajtót amire az volt kiírva:Tükörterem.*~Na ez még talán beleférhet.~* és bemegy a terembe. Hirtelen fura neszeket hall. A falhoz lapul és előveszi a pálcáját.*~ Vajon ki vagy mi lehet az?~*összeszedi az erejét és kifordul a fal mellől.*~na most vagy soha~*és kimondja az igét.*- Riptusembra.-*és a hang irányába lő.*

Téma: Re: Tükörterem Vas. 08 Nov. 2009, 18:57

*Már egy ideje kóborol az épületben Violette. Sem a szobájában, sem sehol máshol egyenlőre nem találta Deyant* ~Úgy néz ki, hogy fölöslegesen vettem fel a ruhámat~ *csüggedt el a lány. És ahogy itt sétált az első emeleti folyosón, egy ajtót látott meg* ~Tükörterem~ *látta a kiírást* ~Hát ez se lehet rosszabb, mint bolyongani...~ *gondolta, és már be is nyitott* ~Hát itt sincs...~ *fintorodott el a lány, de azért úgy döntött, csak körülnéz... Az MP3 a fülébe szólt... Valami spanyol dallam volt... És a lánya tükör láttán már táncikálni is kezdett... Legalább jól el van ő most így egy darabig... És aztán...majd meglátjuk.*

http://www.dynamicsport.hu/hirek/20071011_6.jpg
Vio ruhája

-Nagyon remélem!
*Mosolyog a srácra miután ő átért.Sonja is úgydönt hogy megy .*
-Szökkenj!
*Sonja is visszajut az előterembe.Eggyütt lép ki Pierrel az ajtón és együtt indulnak a hálók felé.*
-Szia!
*Köszön el végül pirrtöl majd tovább megy a következő emeletre és onnan a hálójába.*

* Pierre tanácstalanul állt az elagázás előtt. Végül Sonja döntött és bement az egyik ajtón. Ám a tükör megmozdult és elakarta zárni az utat a diákok között. Pierre gyorsan átfutott ám Carl már nem ért át. A fiú pánikba esett és visszafordult. A diákok még hallották a kiáltását és azt, hogy elbúcsúzik.
- Sonja sajnos nagyon megcsúsztunk időben Nekem vissza kell mennem. Majd egyszer körülnézünk részletesebben is? * Kérdezte mosolyogva majd elővette a a pálcáját.
- Szökkenj. * Mondja és az előterembe találja magát.
- Szia. * Mondja a lánynak. És elindult a hálója felé.

*Sonja odalép Pierre mellé majd látja hogy elágazik az út.~Remek!~ Gondolja majd amikor visszafordul látja hogy az ajtó eltünt és a helyén egy tükör van.*
-Szerintem balra kéne menni!Vagy egyenesen?
*Sonja végig gondolja a dolgot és elindul a bal úton.*
-Nem jöttök?
*Kérdi mivel látja hogy a többiek még mindig ott álnak.Égnek emeli a tekintetét és látja hogy megmozdul köztük egy tükör.*
-Gyertek!
*Kiáltja hirtelen.Ha a fiuknak sikerülhetett ha akarják mert Sonja még időben szolt bár a tükör gyorsan mozdult.*

*Természetesen Carl is a többiekkel tart.*-Majd lesz ami lesz!-*Aztán egy határozott mozdulattal odalép a többiekhez.*

* Pierre mosolyogva nézett a tükrökbe. Néha barátait nézte különböző formába néha magát. Mindenki elég jól eljátszadozott bár ő azért szeretett volna kicsit jobban körülnézni.
- Szerintem maradjunk együtt. * Mondja mosolyogva Sonja felé aztán, ha nem ellenkezett senki elindult befelé.
- Jössz Carl? * Kérdezte a fiútól aki még mindig egy tükör előtt illegette magát.
- Én is megvagyok. * Mondta a fiúnak egy mosollyal aztán az út három felé vált.
- Na most hogyan tovább? * tette fel a kérdést mosolyogva miközben sorra bekukucskált mindenhova.

*Sonja kedvesen mosolyog a srácra majd mivel nemnagyon foglalkozik vele Pierrehez fordul.*
-Szerintem menjünk!Nagyon izgatott vagyok!
*Mondta a srácnak és nyelt egyet.*
-Eggyütt menjünk be vagy külön külön szenvedjünk?
*Kérdi viccesen a többiektöl.*
-Te is jössz velünk Carl?
*Fordul végul az új ismerőshöz.Majd belepillant egy másik tükörbe.Ezen úgy néz ki mint egy kentaur. ~Najó ez tényleg fura.~ Gondolja magában majd ismét a többiekre pillant bociszemekkel.*

*Carl illedelmesen válaszol a lánynak.*-Szia!Én Carl Theunis vagyok.Örvendek a szerencsének!Szia Pierre!.*-Mondja a fiúnak.*-Velem semmi különös nem történt.Veled mi van?-Kérdezi Carl kíváncsian csillogó szemekkel,mivel fáradt egy kicsit.Ránéz az egyik tükörre és nevetve mondja.*-Jaj de kövér vagyok!-

* Pierre odamegy a lányka mellé és mosolyogva belepillant a tükörbe. Sonjára néz és elneveti magát.
- Nahát, Te nagyon okos lány lehetsz ekkora bukisval. * Mondja nevetve majd finoman arrébb tolja a lánykát és megnézi magát a tükörbe. Hatalmas lett a buksia amin jót nevetett. Utána sorra nézegette a tükröket, hogy talál-e valami furcsa dolgot. Hát igen ebből nem volt hiány. Közben egy barátja bukkant fel a színen.
- Szia Carl. Rég láttalak. Hogy vagy? * Kérdezte tőle mosolyogva aztán várta amíg megismerkedik a lánykával.
- Van kedvetek kicsit körülnézni beljebb? * Kérdezte mosolyogva és egy olyan helyre mutatott ahol nem tükör volt hanem egy ajtó.

*Sonja amint közelebb ér hozzá rögtön felismeri.*
-Szia Pierre!Régen láttalak!
*Sonja mutatja hogy jöjjön mert valamit mutatni akar.Megáll az elött a tükör elött ameikben hatalmas a feje és apró a teste.*
-Nézd csak! Olyan hatalmas a felyem!
*Mondta nevetgélve.Ekkor megjelenik egy számára ismeretlen alak az ajtóban.Kedvesen közelít feléje.*
-Szia Sonja Willinger vagyok. És benned kit tisztelhetek?
*Kérdi hozzá nem jellemző modon.Majd nem bírja megállni hogy a mellettük lévő tükörbe bele ne pillantson.MIkor megállapítja hogy pink színü lett a haja és zöld lett a bőrszíne egy kis nevetgélés után ismét a srácra pillantott várva a válaszát.*

*Carl este gondolta tesz egy frissítő sétát.Felhúzta fekete cipőjét és már indult is.Amikor odaér a tükörterem elé,hallja,hogy ben t valakik nevedgélnek.Lassan kicsit bátortalanul bemegy,körülnéz és köszön.*-Sziasztok.Ugye nem zavarok?.-*Majd mosolyogva néz a többiekre.*

* Pierre a toronyból elindult, hogy szerezzen magának egy kis harapni valót. Lement a büfébe, és egy zöld almával indult el a lépcsőn felfelé. Egy ajtó előtt elhaladva nevetgélést hallott. Tudta, jól, hogy ez a tükörterem és, hogy nagyon szórakoztató. A nevetgélés ismerősen csengett számára így úgy döntött bekukucskál. Sonját pillantotta meg. Nem rég ismerkedtek meg. Úgy döntött marad, ha a lánykát nem zavarja. Most van kedve élni a lehetőséggel és fojtatni az ismerkedést.
- Szia. Csatlakozhatok? Mit látsz? * Kérdezte majd belenézett a tükörbe és ő is nevetésbe kezdett. hát igen tényleg elég mulatságos.

*Egy lány sátél a tükörterem felé. Egy egyszerü farmer, egy edző cipő és egy babarózsaszín pulcsi van rajta.És ez a lány nem más mint Sonja.Még sosem járt errefelé és úgydöntött ma körbenéz a tükörteremben.Hallot ugyan már ezt-azt róla meg hogy vészesetben hogyan lehet kijutni de maga még sosem járt itt.Mikor belép az ajtón egy előszobában találja magát ami tele van tükrökkel ám ez nem labirintus.Sonja belenéz az eggyikbe és a tükörben kék haja volt. Ezekután odaállt egy másikhoz abban pedig a teste akkora volt mint egy törpé a feje meg mint egy óriásé.Sonja nevetgélt rajta egy kicsit majd még tovább ment.Ebben a tükörben akkora volt mint körülbelül egy hangya.Ezekután lépteket hall.Nemszámított senkire különben is jól el van ő egyedül is.Persze ha egy jóbarát jön errefele akkor semmi gond legalább nem egyedül fog eltévedni a labirintudban.Ekkor megáll valaki az ajtó elött.Nem nagyon látja ezért elkezd közeledni feléje...*

Vendég

*Amikor a srác meglátja, majd utána szól, a lány hírtelen merevedik el. *
~ Ahj, tudtam én, hogy lassúak voltunk. ~ *húzza el a száját, majd a daimonra pillant, aki egyszerűen csak elindul visszafelé, oda, ahol bejöttek nem is olyan régen.
Viszont amikor Gabriel meghajol előtte, majd kezet csókol, Ginger csak pislog párat, ilyenre se volt még példa itt, a Nezabarban. Arcán egy apró mosoly suhan át, utána pedig megrázza a fejét. *
- Nem, dehogy zavarsz. Én nem akartalak megzavarni, azért gondoltam, hogy lelépek. *mondja, de közben Armarus is visszasétál és beáll a lány elé, méghozzá pont úgy, hogy ha a srác közel van Gingerhez, hátrébb kelljen lépnie. *
~ Hé, még is mit csinálsz? ~ *pillant le a daimonra, aki úgy tűnik, hogy most nem akar válaszolni a kérdésre. *
- Gabriel? Hát akkor nagyon örvendek. Én Ginger Valerious vagyok és ez a szépség itt pedig Armarus. *a daimon egy aprót biccent, de közben szemeivel továbbra is figyeli a fiút. *
- Nem mindig olyan barátságos. *hajol le hozzá, majd megsimítja ismét lélektársát. Nem érti ezt a viselkedést, de úgy tűnik, hogy Armarusnak valamiért nagyon nem szimpatikus a srác. *
- Egyébként… egyedül vagy itt? Szóval szereted magad nézegetni a tükörben? *kérdi mosolyogva, majd elnéz a fiú mellett, valakit keresve szemeivel, de mivel sehol senki más, így visszaegyenesedik, majd ismét a srác áll a figyelme középpontjában. *

//fagy//

Vendég

*Éppen önmagát nézi a tükörben, erősen ráncolva a homlokát. Nem, nem áll jól neki a derékig érő fekete haj, a szegencses bakancs, meg persze a többi ilyen stílushoz való ruha.* - Úgy nézek ki, ahogy Christopher nézne ki, ha megnövesztené a haját... *Motyogja, kicsit kirázza a hideg, majd megy is tovább. Igen, kirázza a hideg, neki aztán mondhat Lawrence amit akar, szerinte a Strife kölyök akkor is sorozatgyilkos. És hiányzik egy ujja, biztos valami szektatag, ahol fel kellett áldoznia a kisujját. Oké, na ez túlzás, mert pontosan tudja, mi történt a harmadéves fiú ujjával... és nem csodálkozik rajta. Nem tudja miért, mi volt az a mondat, a mozdulat, ami miatt Faith agya elpattant, de lényegtelen. Ő, Gabriel már tudja, mit tehet, és mit nem rokona közelében, Chris nem tudta, és remélhetőleg soha nem is fogja megtudni. Elég volt neki ez a lecke. Hirtelen mozgást pillant meg, mire felnéz, és elmosolyodik. Egy lány, méghozzá elég szép. Rejtély, hogy Gabriel mondaná-e bárkinek is, hogy csúnya, vagy egyáltalán gondolni tudna e hasonlóakat. Alighanem... nem. Ő túlságosan is tiszteli ahhoz a női nemet.* - Várj! Kérlek... *Szól utána, és fürge léptekkel Ginger előtt terem, és meghajol, sőt, kezet is csókol a lánynak, ha az hagyja. Ha nem, akkor nem erőlködik, csak egyszerűen meghajol.* - Remélem nem zavarom meg csekély jelenlétemmel a hölgy magányát... ha zavarlak, nyugodtan mondd meg, és már itt sem vagyok. *Mondja mosolyogva, miközben felegyenesedik, és ha Ginger azt mondja, akkor igen, konkrétan lelép. Ki ő, hogy zavarjon egy nőt? A saját értelmezése szerint egy senki.* - Amúgy a nevem Gabriel Ravenwood. Igazán szép daimónod van. *Mosolyog, biccentve a hópárduc felé, majd visszanéz a lányra. Hostfiú akcióban.*

Vendég

*Ezen a mai napon Ginger kicsit unottan fekszik az ágyán, kezében a rúnamágia könyvével. Na nem a tantárggyal van a baja, csupán csak nagyon nincs ráhangolódva a tanulásra. *
- Menjünk valahova. *ugrik fel a hópárduc a lány ágyára, aki végigsimít annak puha fején, majd elmosolyodik. *
- Igazad van, itt az egész hétvége, majd ráérek akkor tanulni. *be is csukja rögtön a könyvet, majd az ágyra teszi, maga mellé és ő maga felkel. Lábaira felhúzza bakancsát, majd megigazítja fekete tincseit és már lépked is ki egy kabáttal a kezében. A daimon is ott sétál természetesen mellette. *
- Na, hová szeretnél menni? *kérdi, de ekkor Armarus már elkezd futni a folyosón, így a lány is megy utána természetesen. Nem fut, csupán csak meggyorsítja lépteit, mivel most éppen azzal küszködik, hogy levegye magáról a kardhüvelyt és alá felhúzza a kabátot, aztán pedig visszakerüljön a kardja a helyére. Amikor ezzel megvan, akkor már utoléri a daimont, azaz majdnem, mert bizony Armarus ma igen csak játékos kedvében van, így be is lép abba a terembe, ahol eddig még nem járt. Csupán csak az ajtó szimpatikus a számára. Tehát mancsával felugrik, kinyitja az ajtót, majd már be is lépked. Viszont amikor körbenéz, hírtelen áll meg és rázza meg fejét. *
- Na végre megvagy. *toppan be a lány is. Kicsit normálisabbra igazítja külsejét, majd odasétál lélektársához. Egyébként Gingeren most fekete nadrág van, bordó blúz, melynek felső két gombja ki van gombolva, hogy azért jól nézzen ki és a blúz felett pedig egy fekete kabát is megtalálható. A cipzár most nincs összehúzva, hiszen annyira azért nincs hideg. Viszont ami talán furcsa lehet a lányon, az a hátán lévő nagy, kelta mintákkal ellátott kard. A lány családja az ókorra nyúlik vissza, azóta ugyanazon a helyen élnek, csupán csak modernebb körülmények között. És ahogy a kelta ősök, úgy ő is remekül forgatja a kardot és a varázslatokhoz is remekül ért. Haja egyébként összefogva van, amit most kicsit meg is igazít.
Kék szemeivel körbejárja a termet, de mivel első látásra nem lát senkit, így odasiet Armarushoz, leguggol hozzá, majd átöleli. *
- Te ezt többet ne csináld jó? *mosolyodik el, majd összeborzolja a fehér szőrt és utána felkel, hogy kicsit jobban körülnézzen a teremben. *
- Hűha, ez aztán a furcsa terem. *meg se nézi a táblát, úgy indul meg a tükrök felé. Némelyiknél elmosolyodik, de van olyan, ahol egy darabig vagy magát vagy daimonját figyeli. *
- Ezen igazán viccesen nézel ki. *mutat a tükör felé vigyorogva, mire a daimon kicsit meglöki és elegánsan tovább sétál. *
- Nagyon… *morogja a lány felé, majd ahogy befordul az egyik tükörnél, megpillant valakit. Hírtelen megáll és hátrapillant a lányra. *
~ Te, ő eddig is itt volt? ~ *kérdi, mire Ginger is felzárkózik, majd pedig a szőke srácra pillant. *
~ Azt hiszem, hogy igen… ~ *feleli röviden, majd egy darabig nézi a másikat, utána viszont lehajol a daimonhoz és amikor az rápillant, int a fejével, hogy lassan vonuljanak vissza. Ismét egy srác, akitől már fóbiája van a lánynak. Eddig szinte mindegyikkel rosszul járt, nem hiányzik neki ismét egy sérülés, így inkább ha lehet, akkor elkerüli a találkozást. *

Vendég

*A tükörterem ajtaja lassan kinyílik, és egy szőke fej jelenik meg, kíváncsian körbepislogva. Szőke haja tökéletes, mint mindig, kék szemeiben csillog az érdeklődés, ahogy be is slisszan. Fekete nadrág, cipő, és fehér ing. Elegáns öltözködés, szőke, kék szem... igen, egy Ravenwood jelenik meg, méghozzá a legfiatalabb fiú mind közül. Legalábbis az iskolában lévők közül, ugyanis a generációban van egy még fiatalabb fiú... de rá Gabriel nem akar gondolni. Örül, hogy elment. Neki... neki nem hiányzik, ő örül, ha nem látja. Halálát nem kívánja, mert rokon, meg ő nem olyan drasztikus lélek, de... inkább nem akarja soha többé látni. Nem szereti, na, nem véletlenül volt depresszív, amikor megjelent a fiú az iskolában, és találkozott vele. De már vége, remélhetőleg megint nem látja egy pár évig, szóval Gabriel visszanyerte korábbi ragyogását. Az ifjú hostpalánta elegáns, könnyed, ruganyos léptekkel lépeget körbe, kíváncsian nézve a tükrökben tükröződő önmagát. Némelyiken elvigyorodik, kihúzza magát, de ahol például kopaszon ábrázolja az egyik, onnan rohamléptekkel siet tovább. Kopaszon? Ő? Amikor az egyik legnagyobb büszkesége a haja? Na nem, alighanem nem bírná elviselni. Gyengepontja ez, akárhogy is nézzük. Daimónja nincs, ő a családnak nem abba a részébe tartozik, apja, Daniel nem tartotta szükségesnek, hogy gyerekei daimónokat szerezzenek. Persze az is lehet, hogy csak nem akarta, hogy a négy gyerek mellett négy állat is rohangáljon/másszon/röpködjön/ki tudja mit csináljon. Daniel világéletében praktikus ember volt, és a négy Ravenwood fivér közül talán a legnormálisabb... leszámítva a legfiatalabbat, de ő túl normális volt, ki is tagadták annak rendje és módja szerint.*

*Valóban, ott is nagyon jól lehet gondolkodni, és a kilátás is gyönyörű. hát igen, nem éppen itt van. De van ilyen. Majd Rosetta jön megint gondolataiba, és megint elneveti magát. Furcsa, nagyon furcsa. Kicsit fárad is már, így feláll, nyújtózkodik egyet, majd a lányra néz, és mosolyogva bezsélni kezd*
-jaj, kicsit fáradt vagyok, és ahogy látom, te is. Elkísérlek akkor a szobádig, aztán megyek én is aludni
*Monda, majd a lány társaságában elkíséri a szobájáig, majd ő is elmegy aludni.*

//connak menni kellett, meg nekem is mennem kell..//

* Látszik Andrey-en, hogy nem igazán itt van, de Concordia sem teljesen figyel a beszélgetésre.*
- A kilátó. Onnan be lehet látni az egész környéket.-
* Válaszol csendesen a tünde, majd felhúzza a lábait és átkarolja azokat.Ott is régen járt már.*

-Áá, éretem, részben én is
*Mondja kacsintva, majd kicsit megint elbambul. Nagyon furcsán érzi magát, mintha adrenalin löketet kapna.*
.De igazából, én gondolkodni jöttem le ide, mert szeretem ezt a helyet, tényleg, van kedvenc helyed?
*Kérdezi a srác, mosolyogva nézve a lányra, majd egy kicsit megint elmereng. Nagyon furcsán nézhet ki, ma kicsit szóakozott.*

- Én is meg vagyok.-
* Válaszol, de közben észreveszi a kobold szemeiben, hogy valami más is érdekli. Zakuro is biccent a fiúnak, majd a tünde mellé fekszik.*
- Csak elegem volt a szobámból.-
* Von vállat Concordia. Nincs igazából célja, avval, hogy idejött. Csak ez volt az első hely, ami eszébe jutott.*
- És te?-
* Érdeklődi meg és a tekintete végig fut pár tükrön.*

-Concordia?*kérdez, mintegy magának a fiú, hiszen valóban nagyon régen találkozott a lánnyal, akinek egykoron udvarolt is.*-Szervusz, köszönöm, nagyon jól vagyok, és te?*kérdezi a fiú, vissza a lánynak, és csak mosolyog. Nagyon foglalkoztatja Rosetta, de most egy ideig nem annyira. Mosolyog, és a lányra figyel.*-Mi járatban erre felé?

* Lassan sétál le a hálószobájából az első emeletre. Mostanában csak az órákra járt el és nem nagyon találkozott senkivel. Régebben magyarázták neki, hogy ilyenkor ősszel fáradtabb lesz, mint eddig, de ennyire még sosem nyomta Conra a bélyegét ez. Most viszont igen. Zakuro komótosan lépked mellette, egészen csendes mostanában a daimon is. A lány egy ajtón lép be, s a tükörteremben találják magukat. Elég rég volt már itt. Ahogy kicsit beljebb mennek, egy ismerős alak jelenik meg előtte.*
- Szia Andrey!-
* Köszön a koboldnak fiúnak és leül mellé.*
- Mi újság veled? Régen találkoztunk.-
* Kérdezi meg a tünde és egy halvány mosolyt küld a fiú felé.*

*A lány már áll is fel a helyéről, hogy csak benézett, hát van ilyen.*-Oké, majd besélünk, szia*köszön el, majd Rosettáról kezd el újra gondolkodni, és ott is marad egy kicsit még. Sőt, nem is kicsit, talán órákat, talán perceket, ki tudja, majd elmegy valamikor.*

» Tükörterem
» Rejtett tükörterem

Tükörterem

Tükörterem

Similar topics

Similar topics