* A következő jelenet már teljesen ismerős volt, szinte ugyanígy megtörtént már vele ez, átesett már egy ugyanilyen csalódáson, de végülis ha jobban belegondol, nem vonhatja kérdőre a lányt a viselkedéséért, hiszen ő senki , talán csak barát, de azzal is csúnyán bánik ha annak vallja. A lány hirtelen határozottsága meglepte. Ahogy hallgatta a mondatokat csak megrázta a fejét.* - Evangeline... miről beszélünk?? Voltak már rossz tapasztalataid? Nekem igen.. * Teszi hozzá, nyugtató de mégis ideges hangnemében, a most kapott pofont nem venné jó néven, hiszen ő csak őszinte és ezért cserébe nem ezt érdemelné. Talán túl őszinte és túl sokat képzelt bele az egész helyzetbe, egyértelműen leszűrhető a lány gesztusaiból és és szavaiból is. Aztán a szőke kijelentette, hogy olyan lenne mint az a másik véla lány Exan múltjából, akiről egyszer már mesélt is neki.Majd a végén visszakérdezett, hogy ő sem akarhatja ezt.. Exan olyan fejet vágott mint aki egy hosszú kóma után újból felébred. Szomorúan és kiábrándultan nézett a lányra a szavak hallatán, még egy csalódást nem tudja hogyan viselne el. A szokásos derűs mosoly jó időre el fog tűnni most a fiú arcáról. Halkan suttogva válaszolt.* - Nem.. azt valóban nem szeretném. * Gondolkozott el, sajnos elég nehézkes és érzelmek terén nem olyan rugalmas, bár Evával még annyira komoly dolgok nem történtek, ez talán a tündék jellemzője, ami benne is megtalálható. Harcol amiért érdemes, a nemes célokért és az igazságért, szerelemért és minden egyéb jó tulajdonságért ami Evangeline könyvének címlapján is megtalálható volt. Az utolsó kérdés, hogy mit is szeretne a fiú. Amit szeretne az most már nyilvánvaló, hogy nem elérhető számára.Egy beletörődött mély sóhaj hagyta el a száját.* - Most magyarázzam el újból, hogy mit szeretnék? * Kérdezte, közben unottan háttal nekidőlt a korlátnak.* - Tudod mit? csak annyit mondj, hogy érdemes e várnom.. * Kérdi közben elindul az ajtó felé, amit hallani fog tiszteletben fogja tartani. A köztük lévő faj különbségen még úgy mélyrehatóbban el sem gondolkodott, nem jutott el odáig, mivel a ködös gondolatoktól csak az orráig látott, avagy az előtte álló Evangelinéig. Exan anyja kifejezetten gyűlöli a vélákat, mondjuk minden más fajt is ami nem tünde, de a vélákat még annál is jobban. Ez volt az egyetlen egy ellenérv ami eszébe jutott először. De ő mindig is a saját útját követte, nem hallgatott másra.Mivel nemsokára 10 óra el kellett hagyniuk a helyszínt ezért együtt elindultak lefelé a lépcsőn, az ajtó halkan záródott be mögöttük, a lámpák még nem világítottak a lépcsőn levezető úton, így Ex csak tapogatózva, nehezen jutott le, de Eva előtt állt, ha a lány sem látna a sötétben és elesne akkor lenne ami felfogja az esését.*

* Mikor a lány visszafordult bezárni az ajtót Exan is rásegített, kezét aztán nem vette le onnan. Ebben a pózban most végre a szemébe tudott nézni rendesen. Ahogy a lány suttogta a szavakat visszakérdezett.* - Én? .. igen, mi tényleg.. * Exan soha nem hazudott, és mivel neki többet jelentett játéknál érthető, ha tisztázni akarja, és mivel Evangeline nem lépett ki az ajtón erre most van a legjobb időzítés. * - Igen , de ezen az egészen miért lepődsz meg.. ott ültél egyedül.. egy piros kihívó ruhában, azt hitted, hogy majd vidáman elsétálok melletted? * Kérdi egykedvűen. Kezét leveszi az ajtóról és előresétál. A lány utolsó kérdésére olyan nézéssel válaszol, hogy abból totálisan egyértelműen le lehet szűrni az érzelmeket, ijesztő.. Kellemetlen és kínos az az egy perc kínos csend ami következett ezután.* - Én azt érzem, hogy össze vagyok zavarodva.. és a másik amiről megbizonyosodtam.. hogy te Evangeline játszol mások érzéseivel. * Fakadt ki végül a fiúból, de ez érett már, kérdés volt, hogy mikor robban, ha a lány még mostanáig sem tudta feldolgozni amit mondani próbál akkor még jobban nyomatékosítja utolsó egyszavas válaszával.* - Igen! * Mondta ismét a lány felé fordulva, kedve támadt volna most neki elhagyni a helyszínt, nem tudta, hogy mi lesz ezután, a lány biztosan kerülni fogja, vagy végül újból minden visszakerül a régi kerékvágásba.Ezen elgondolkozott.Nézte a madarakat, nézett mindenfelé amikor végre megállapodott a tekintete a lányon.* - Én nem tudok csak a barátod lenni érted? És te pláne nem segítesz azzal, ha ilyen akciókat csinálsz..

* Mintha számított volna rá, úgy állta el a lány útját, aki ki akart jutni az erkélyről, de tőle nem tudott.* - Már itt is akarnál hagyni? * Kérdi, de nem áll el az útból, köszöni szépen nagyon is jól elvan ott.* - A legfontosabb részeket nem is említettem még. * Fújta a magáét, de amikor látta, hogy a lány szomorú, hogy gondot okozott, már pedig valljuk be, hogy igen, mégis megtört egy kicsit. Maga előtt keresztbe tette karját és úgy nézett a lehajtott fővel közeledő szőkére.* - Ezt akkor is meg kell beszélnünk.. nem menekülhetsz el.. * Mondta fagyosan de megenyhült, a harag tovaszállt és ő is érezte a hideget, ez lesz az egyetlen oka, hogy félreáll az ajtóból, ezzel utat adva a lánynak, nem tartja vissza ha menni akar, nem egy erőszakos típus. És ezt már többször is bebizonyította, ő nem erőlteti másra az akaratát. A lány valószínűleg leszalad majd az erkély csigalépcsőjén, de mielőtt még elhagyná a helyszínt.* - Arra biztos nem emlékszel, hogy volt egy csók igaz? * Kérdi, majd ha a lány válaszol akkor figyelmesen végighallgatja. Ha itt hagyja a fiút akkor Ex még megvárja a naplementét és utána ő is visszaindul, nem törődik azzal, hogy megfázhat az erősen fújó széltől. A szépségért szenvedni is kell.. Hát max akkor majd megfázik. Ha viszont nem hagyta el mégsem a helyszínt hanem itt maradt akkor tovább meséli neki az elmúlt este történéseit.*

* Feltűnt neki, hogy a lány kerüli a pillantását, és ehhez még hozzá segíti az is, hogy hosszú a haja, kedve támadt volna kisöpörni az arcából , hogy jobban lássa akihez beszél. A leányzó eléggé szűkszavú volt.* - Foszlányokra? * Kicsit ideges lett, haragudott a lányra.* - Hol is kezdjem.. akarod, hogy elmeséljem? * Kérdi, lehet, hogy a lány rosszul érzi magát a másnaposság miatt, ismét átsétál a másik oldalára, hátha innen jobban látja majd az arcát. Mélyet sóhajt majd ő is tájat kezdi kémlelni.* - Gondoltam, hogy nem fognak összeállni reggelre a mozaik darabkák. * Mondta és közben felvázolta a tegnap történteket, elmondja a lánynak mi történt de először csak a nem olyan kínos dolgokat. Először a végével kezdte. Egy mély sóhajtás kíséretében intézte a lány felé a szavakat.* - Szóval legalább három férfit kellett levakarnom rólad kedves. Mindig olyan meggondolatlan vagy. * Kedve támadna maga felé fordítani a lányt, de ehelyett csak elkezdett körkörösen járkálni és úgy magyarázta.* - A pincér is bepróbálkozott volna nálad, ha nem jövök én.. Te is kelletlenül végigmustráltál egy ismeretlent aki a pultnál állt. És amikor hazakísértelek kifelé menet is legalább két férfi próbált elráncigálni tőlem, mert te annyira táncolni akartál. * Megállt egy helyben az ajtó előtt és nekitámaszkodott. Úgy várta a reakciókat, a leglényegesebb dolgokat még el sem mondta, de szándékában áll.*

* Exan is éppen az óráiról jött, ahogy kilépett a teremből a többi diákkal egyetemben esküdni mert rá, hogy a folyosón Eva alakját látta, de elnyelte a tömeg. Néha látta még a szőke lányt felbukkanni a sok ember között aki hirtelen elkanyarodott valamerre, halkan szitkozódott egyet mikor azt hitte, hogy végleg szem elől veszítette. Mintha a diákok direkt azért töltötték volna fel a folyosót, hogy megakadályozzák a lány utolérésében oly hamar tűntek el és lett üres és csöndes az egész helyiség. Belenyugodott, hogy a lány már elment, vagy esetleg csak ő képzelődött. Ha már képzelődik is a legjobb lenne kiszellőztetni a fejét, túl sok olyan dolog történt amit magában is le kell tisztáznia és még nem volt ideje rendesen átrágnia magát az egészen. Ahogy kiért viszont meglátta a korlátnál támaszkodó szőkét.* - Hát itt vagy? * Kérdi tőle és odasétál mellé, ő háttal támaszkodott a korlátnak, most jobban érdekelte a lány arca mint a nemsokára elkezdődő naplemente.* - Hogy vagy? * Jött az egyszerű kérdés, érdekelte, hogy emlékszik e még a tegnap estére, vagy legalább a fontosabb "részletekre".* - Gondolom másnaposan. * Egészítette ki a kérdését és átsétált a lány másik oldalára.* - Esetleeg... emlékszel valamire? * Kérdi reményteljes mosollyal.*

* Natalia legnagyobb örömére visszakerül a testébe. Gyorsan feláll, leporolja a ruháját, és pálcát ránt. Alapvetően békés lány, de most vérszemet kapott.*
- Nem szerettem volna játszani - eddig *mondja, és felvillantja eddig gondosan titkolt gonosz mosolyát.* Szóval azt mondod, hogy csak természetmágiásat szabad? *kérdezi, és úgy tesz, mintha nagyon elgondolkodna* Akkor mit szólsz ehhez a varázslathoz? Nemrég tanultam, és még csak néhányszor tudtam gyakorolni. Claustrum! *Kiáltja, és a kezével az ég felé mutat, majd úgy csinál, mintha lehúzna valamit. Erősen a másik lányra koncentrál, akibe ebben a pillanatban villám csap. Nat arcára megint kiül a gonosz vigyor.*


//Természetmágia III., elsődleges
Villámcsapás
Varázsige: Claustrum

Leírás: Ez a varázslat alapvetően egyszerű, a név magát adja. Segítségével villámcsapást idézhetsz meg, mely annál erősebb hatásfokú minél inkább jobbak a körülmények. Egy zárt szobában is lehetséges a megvalósítás, azokban szabadban erőteljesebb lesz, de ha még felhős is az ég, akkor lehet igazán pusztító. A villám teljes mértékben koordinált, de természetesen azok a dolgok, melyek vezetik az áramot, ezt is vezetik, tehát nem hasznos egy tó közepén állva elsütni. Abba a személybe csap a villám, akire koncentrálsz.

Hatás: Azonnali és időleges. A villám azonnal becsapódik, gyakorlott varázslók akár villámcsapás sorozatokat is létrehozhatnak, minden villámhoz egy mozdulat tartozik. Kezdők egy villámot hozhatnak létre, légmágusok, évfolyamonként, druidák (kaszt és képesség), elsődleges természetmágiával rendelkezők. //