* Natalia legnagyobb örömére visszakerül a testébe. Gyorsan feláll, leporolja a ruháját, és pálcát ránt. Alapvetően békés lány, de most vérszemet kapott.*
- Nem szerettem volna játszani - eddig *mondja, és felvillantja eddig gondosan titkolt gonosz mosolyát.* Szóval azt mondod, hogy csak természetmágiásat szabad? *kérdezi, és úgy tesz, mintha nagyon elgondolkodna* Akkor mit szólsz ehhez a varázslathoz? Nemrég tanultam, és még csak néhányszor tudtam gyakorolni. Claustrum! *Kiáltja, és a kezével az ég felé mutat, majd úgy csinál, mintha lehúzna valamit. Erősen a másik lányra koncentrál, akibe ebben a pillanatban villám csap. Nat arcára megint kiül a gonosz vigyor.*


//Természetmágia III., elsődleges
Villámcsapás
Varázsige: Claustrum

Leírás: Ez a varázslat alapvetően egyszerű, a név magát adja. Segítségével villámcsapást idézhetsz meg, mely annál erősebb hatásfokú minél inkább jobbak a körülmények. Egy zárt szobában is lehetséges a megvalósítás, azokban szabadban erőteljesebb lesz, de ha még felhős is az ég, akkor lehet igazán pusztító. A villám teljes mértékben koordinált, de természetesen azok a dolgok, melyek vezetik az áramot, ezt is vezetik, tehát nem hasznos egy tó közepén állva elsütni. Abba a személybe csap a villám, akire koncentrálsz.

Hatás: Azonnali és időleges. A villám azonnal becsapódik, gyakorlott varázslók akár villámcsapás sorozatokat is létrehozhatnak, minden villámhoz egy mozdulat tartozik. Kezdők egy villámot hozhatnak létre, légmágusok, évfolyamonként, druidák (kaszt és képesség), elsődleges természetmágiával rendelkezők. //

* Exanban megállt az ütő, kicsit elpirult, általában ő szokott kezdeményezni, ez a szituáció most kicsit irreálisnak tűnt neki. Nem nagyon volt még ilyen élethelyzetben. Hang nem jött ki a száján pedig szóra nyitotta. Arcára ha lehet még jobban kiült a meglepettség. 115 éves létére tapasztaltnak mondhatja magát az élet többi terén, viszont ha a női elmébe kell belelátni akkor valahogy leblokkol. Hihetetlennek tartotta, hogy őrá a lány úgy gondolhat. Tátva maradt a szája is, fejét elfordította, gyorsan rendszerezte magában a gondolatokat majd kék szemei ismét találkozott a lányéval. Nem tudta ilyenkor mit szokás mondani vagy mi lenne a helyes..
- Ömm kicsit zavarba hozol Art.. * vallja be a lánynak őszintén. Igazából még alig ismerik egymást, szóval annyira erős érzések mégsem alakulhattak ki Artemisben, hiszen az iskolába sem olyan régóta járnak. Alig pár hete iratkoztak csak be.*

- Nem egyáltalán, ne értsd félre! * Válaszolja a lánynak kék szemei még mindig elkerekedve figyelik a lány mozdulatait aki egy fotelt varázsol magának az erkélyre és pityeregve beleül. ~ Hm vajon honnan vette ezt, ki mondta neki?~ A lány közli Exannal, hogy kicsit fáj neki. vagyis kezdett világossá válni Exannak, hogy a lány igenis mélyebb érzéseket táplál felé, mint azt ő gondolta. Megköszörülte a torkát, odasétált a lány mellé, vigasztalásképp. Exannak már voltak barátnői de igazából nem komolyan és rövid időtartamúak voltak, nem igazán értett ő a női elméhez, de a maga esetlen módján próbálta megvigasztalni a mellette pityergő leányzót, letérdelt a fotel mellé.
- Szóval az a dolog a pataknál... azt mégsem véletlenül kezdeményezted? * Kérdezi kedvesen a lánytól, közben zsebében kutat egy zsebkendő után majd mikor előhalászta átnyújtja a lánynak.*

* Exan fejében össze vissza kavarognak a gondolatok, vajon ki mondott ilyet a lánynak, hiszen szó sem volt ilyesmiről. Hirtelen nem tudott mit válaszolni, inkább csak megrázta a fejét, teljesen elképedt.. Ő is a tájra nézett, majd vissza a lányra, akinek mintha a szemei könnyesek lennének, sőt azok is..
- Ezt ki mondta neked Art? Nem volt köztünk semmi * Válaszolta a lánynak, viszont eléggé zavarba jött amikor meglátta, hogy a lányt ez szomorúsággal tölti el, talán a lány komolyabb érzéseket táplál iránta.. Mondjuk ezt már sejthette, hiszen a patakparton elcsattant egy játékos csók, amit Artemis kezdeményezett és amit aztán a véletlenre fogott a lány így Exan nem is tulajdonított neki komolyabb jelentőséget, hiszen utána meg is beszélték a dolgot és Art-ra még mindig úgy tekint mint egy kis húgra akire inkább vigyázni kell és megvédeni.De azért mélységesen meglepődött.
- Ez ömm ez zavar téged? * kérzdezte kicsit zavarodottan közben a lány arcát fürkészte, remélte, hogy már nem sír nagyon nem tudott ebben a pillanatban mit reagálni, egyszerűen nem szereti ha az emberek szomorúak körülötte, pedig mostanában sokan voltak azok.*

* Pamacs szokás szerint akcióba lendülve betámadja Exant, aki csak mosolyok majd felkapja a kutyát kezébe. A lány szavai kicsit meglepték a srácot, sok mindenről lemaradhatott, kérdőn pillantott Art-ra. Majd megrázta a fejét.
- Velem és Cat-tel akármikor jöhetsz sétálgatni. * Válaszolta a lánynak, közben feljebb húzta cipzárját dzsekijén.
- Egyáltalán nem zavarsz, butaságokat gondolsz! Amúgy hogy érted azt, hogy Cattel nyomulnék?? * Szemei elkerekedtek, a lány kijelentését kicsit félreértette ezért gondolta rákérdez inkább. *

* Szóval Exan éppen kocogott volna visszafelé a lépcsőn, de az ajtóban észreveszi a kék hajú lányt, majdnem neki szaladt.
- Nahát szia, tényleg régen találkoztunk, múltkor hirtelen el kellett menned valamiért. * Tekintete a lány extravagáns kék hajára téved
- Múltkor észre sem vettem,egész jó de mi ez a hirtelen stílus váltás? * Kérdi a lánytól majd lassan visszasétál az erkélyre kezét zsebreteszi és a korlátnak háttal dől.
- Szia pamacs * Mosolyog a kiskutyára őt is régen látta már, sőt Artemist is egyre ritkábban látja mostanság.
- Elfoglalt vagy mostanában? Alig látlak.*