Erkély

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 5:43 pm

*Neki is sokat jelent most ez az ölelés, a nővérén kívül még soha senkivel nem állt ilyen közel egymáshoz. Aztán komolyan bólint.* Igen, meséltél. Ahogy mondod, ezt még visszakapják. Ha a tanárok magukra találtak, biztosan lesz valami lázítás, hiszen akkor nem maradtak volna itt. Nem ostobák, hogy még évekig tűrjék a rabságot. *Elgondolkozik azon, amit Bia mond, de csak megvonja a vállát.* Tudom, és elhiszem, hogy neked más a véleményed, de nem bízom bennük. Wylee nekromanta, és undorodom tőle. A kedves arc, a bájos pillantás, ki tudja, mikor válik halálhozó fegyverré? *Ez nem félelem, inkább visszahátrálás.* Rajta tartom a szemem, és ha elárul minket, a Troops lány sorsára fog jutni. Aztán ott van a kobold... Ezek mind egyformák. Csak a tárgyaik bűvöletében élnek. *Picit félrenéz, mert igen, ő is látta, hogy fontos a két lánynak, de ennél azért több kell, hogy a bizalmát kiérdemeljék.* Ariana pedig kedves számomra, de végtelenül naív, és ez lesz a veszte. Az úrnő máris a halálán spekulál, ebben biztos vagyok. *Aztán megint visszavált mosolyogósra.* Nem? Hát akkor ki cukkoljon, ha én nem? Másoknak a vérét vennéd azt hiszem, én pedig védve vagyok. *Nem gond neki, hogy a lány említette az apját, igazából számára az apja nem létezik, és ez kölcsönös is Vic halála óta.* Hát ne is mondogassa rád senki, jól is néznénk ki. *morran fel, afféle hímoroszlán szerepben, mintha tudná, hogy mi az a birtoklás, vagy féltékenység, pedig még csak nem is tudja, hogy mit érez, na persze a szerelmen felül.* Hát úgylátom megvan az eredménye, még nem láttalak veszíteni. Talán ez fogott meg benned. Az év során mindenki a betegszobát látogatta, téged azonban nem láttalak ott. Erre értettem, hogy illesz hozzám. Az Arianás esetet leszámítva, egy karcolás sincs rajtam. *Ez nem beképzeltségként mondja, egyszerűen tényként* Az hiszem, mindig jó időben vagyok jó helyen. *Valójában ez nem szerencse, hanem tökéletes időzítés, és a mágiaelmélet tökéletes ismerete. Átveszi a gyémántot, és megforgatja a szeme előtt.* Drágakőmágia? Hm... ahhoz csak korlázottan értek, főleg a tűz az elemem, de a gyémánt különösen értékes lehet, főleg mivel nagyon komolyan le van csiszolva. Hol találtad? *visszaadja a követ.*

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 5:24 pm

*No igen, de azért ezt mégis csak nehéz elfogadni hirtelen és teljes mértékben. Maradnak hát a fokozatos, és az elfogadás, más lehetőség amúgy sincsen, és majd Nicolas is szép lassan megtanulja az érzelmek kimutatását, ha más nem, hát hónapok, évek alatt. Boldogan bújik oda a fiúhoz, hiszen évek óta már megszokta, keménynek kell lennie, és amikor mégsem az felettébb felszabadító érzés tud lenni. Viszonozza a csókot óvatosan, majf Nicolas vállára hajtja a fejét és úgy hallgatja, amit mondd szemlecsukva. Aztán a válaszhoz készülődve felemeli a fejét és határozottan bólint.* -Igen-igen, de azért a tanárok sem mindenhatóak. Meséltem neked Hine tanárnő karján arról a hegről, ki tudja, hogy melyik tanárral mit tettek, aki ellenállt a harcos során...csak úgy...büntetés képpen. De még biztosan vissza fogják ezt kapni. *Szorul picit ökölbe a keze, de aztán hamar megenyhül, ez most nem a harciaskodás pillanata. A kifakadásra picit lesüti a szemét.* -Veszély és kockázat nélkül élni viszont rémesen unalmas. Ariana is szeret téged, és ott van még Laura és Rosetta, akik nagyon rendesek, nem zárhatsz ki mindenkit, mert akkor értelmetlen az élet. Sajnos a kockázat mindig benne van, e nélkül minden...üressé válik. *Fejtegeti halkan, hiszen ő is tudja milyen nehéz elveszíteni valakit, aki közel áll hozzánk, végignézte az anyja halálát, de mégis képes volt tovább lépni. Aztán a nem lehetsz mellettem boldog részre megrázza a fejét.* -Én...én nem úgy értettem, csak még...nehéz ezt úgy kezelni, ahogy te teszed, és...de majd menni fog. *Mosolyodik el és óvatosan végigsimít Nick arcán, aztán csak picit belebokszol a vállába.* -Héj, nem ér minden szavamat kiforgatni. *Nagyon jól érzi, ha incselkednek vele, és azt mégis csak meg kell kicsit torolni. Arra pedig, amit rá mondd a fiú csak jót mosolyog, de a bókra picit elpirul.* -Köszönöm, na látod ezt se mondta még nekem senki...persze apun kívül, de e téren egy szülő szava nem számít. A szülők mindig elfogultak. *A mondat végén beharapja az ajkait. No igen nem épp a legjobb személynek mond dolgokat a szülőkről, amikor az ő apja milyen volt vele. Olyan jellegzetes Rosetta useres nézéssel pillog a tincsei mögül a fiúval "Ne haragudj!" nézéssel. Az izmok megtapogatására csak elneveti magát.* -Hát muszáj is, elvégre harcolni tanultam éveken keresztül, kondiban kell lennem. Tényleg még nem is meséltem! Tegnap, amikor futni voltunk Steperrel... *A daimon csak morcosan felmorran.* ...belebotlottunk néhány diákba, és érdekes dolgok voltak ott, de ez a fő. *Előveszi a méretes gyémántot és megmutatja a fiúnak.*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 5:10 pm

*Hát azért nem lehet tudni, hogy hogyan viszonyuljanak még egymáshoz, ugyanis maga a fiú sem biztos benne, hogy mi a jó, mi a helyes, és mi a bántó. És nem viselkedik vele máshogy társaságban, egyszerűen fogalma sincs, hogy hogyan mutasson ki érzelmeket, amikor évek óta csak az elfojtás az élete. Beharapja az ajkait, hogy elfojtsa a mosolyát.* Ej... akkor most hibáztam, nem néztem meg minden sarkot. Te kis sötét alak. *Kacsint a lányra, és most már tényleg a karjaiba zárja, és hint az ajkaira egy csókot.* Kétlem, hogy Kathrina csak úgy hagyná, hogy szeretett kis kertjei elsorvadjanak az úrnő ártó jelenléte miatt. Majdcsak kitalál valamit a tanárnő, elég cserfes hozzá. *Aztán vállat von.* Nem célom, hogy mindenki szeressen, még csak barátok sem kellenek. Azért, hogy megint legyen kit gyászolni? Kell a fenének. *Fakad ki, persze ez nem vonatkozik a lányra, hiszen neki odaadta a szívét.* Így aztán megértem, ha úgy érzed, hogy nem lehetsz mellettem boldog, ez magától értetődik, nem az vagyok, aki bearanyozza minden napodat. *Aztán fürkészően pillant a lányra, és oldalt hajtja a fejét.* Határozottság? Nos az igen. Különcség? *Keserűen felnevet.* Azt vettem észre, hogy itt az iskolában mindenki imádja eljátszani a drámai nagyhalált, csak mert nem kapott otthonról zsebpénzt. *Megint hallgat egy picit, és elneveti magát.* Megváltoztatni a rosszfiút? Hm... ezek szerint... én az volnék? És mellette jobbá válik? Drága Bia, hogy akarsz te még ennél is jobb lenni? *Vigyorog mostmár, szándékosan átfogalmazva a lány mondatát.* Te őrült vagy. Tükörbe kéne nézni néha. *Simogatja meg a lány lila tincseit, és igazán nagy szemeket mereszt rá.* Lehet, hogy csak az én különc izlésem, de gyönyörű vagy. Csinibaba vagy sem, de az én csinibabám. *Hangtalanul nevet.* Csábítás? Ódivatúnak tetszik lenni, az én szívemet nem nehéz elnyerni csábítás nélkül is, hogy ha valaki elég kemény hozzá. Tetszik, hogy olyan kis... ruganyos vagy. *Tapogatja meg óvatosan a lány izmait, és közben mosolyog, most egész kisfiús.*

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 4:50 pm

*Nem riad meg az érintés hatására, de azért hátrakapja a fejét, ki tudja, akár valaki szórakozhatna is vele, bár erre azért kicsi az esély, hiszen Steper a háta mögött fekszik a falnál, jó eséllyel szólt volna, ha valaki éppen hátba akarná szúrni a lányt, vagy hasonló. A puszit viszonozza a fiú arcára. Még mindig nem pontosan tudja, mikor hogyan viszonyulhat hozzá, hiszen társaságban egészen máshogy viselkedik vele, mint amikor ketten vannak. Szokatlan neki ez a kettősség, és nehéz megszokni. A nagy keresési akcióra elmosolyodik.* -Akkor jól elbújhattam. Nem néztél kifelé, hiszen eljöhettél az Erkély előtt, amikor a Társalgóba mentél le. Tudod figyelj a részletekre. *Kacsint egyet, bár ez inkább egy harcosnak hasznos ismeret, bár egy aurornak sem utolsó. A fekete rózsát átveszi, bár nem túl megszokott az efféle ajándék azt meg kell vallani.* -Köszönöm. *Böki ki végül egy félmosollyal, aztán a komment hallatán teljesség válik a mosolya.* -Értem, nem látsz sötéten, csak sötét vagyok? *Vigyorodik el végül, de persze nem gondolja komolyan csak viccelődik. Aztán ő is elpillant a távolba követve Nicolas pillantását, és végül bólint.* -Valahogy érezni lehet, hogy más lett minden, a Tölgyes régen sokkal zsibongóbb volt, amikor innen figyeltem. Még a természet is visszafogta magát, pedig nyár van. *Aprót sóhajt, de nem fejtegeti tovább a dolgot. Ő kimondottan tart a jövő évi óráktól, amit majd a Sötté Nagyúrnő tart. Kötelező rá bejárni, de mi lesz ott? Nem lepné meg, hogy a diákokon lenne kipróbálva egy-egy varázslat. Aztán Nicolas kérdésére csak újra a távolba pillant és végül csendesen, óvatosan szólal meg.* -No igen, ezt már észrevettem. *Jegyzi meg halkan a kedv elvevésre, hiszen legutóbb ő sem dobódott fel túlzottan, amikor találkoztak, de meg kell ezt is szokni, és majd talán változik.* -Nem biztos Nick, hogy minden miértre van válasz. Vedd úgy, hogy valamit láttam benned, határozottságot, különcséget? Tudod minden lányban van egy olyan vágy, hogy kifog egy rossz fiút és majd mellette jobbá válik, vagy mi. *Ezt már csak inkább viccelődés képpen teszi hozzá, az jól hallható a hangjából.* -De egyébként is, én ugyanezt kérdezhetném, nem vagy sem egy tipikus csinibaba, akibe egyből beleszoktak zúgni, sem egy vad csábító. *Rántja meg a picit a vállát.*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 4:39 pm

*A lány egy finom kezet érezhet a hátán, és a fiú ad neki egy puszit az arcára. Nicolas most nem feketében, hanem egy piros ingben, és egy méregzöld nadrágban van, ebben nem fagy meg, ha hidegre fordulna az idő.* Már mindenhol kerestelek. A szobádban... a társalgóban... *Elmosolyodik, végülis olyan sokfelé még nem járt, szerencse, hogy itt összefutottak. Elgondolkozik azon, hogy felterjessze az úrnőnek, hogy ha már mobiltelefon nincs, akkor kitalálhatna egy mágikus formulát arra, hogy ha meg szeretnénk találni valakit. A fiú a háta mögül egy fekete rózsát húz elő, és átnyújtja.* Öhm... megláttam, és eszembe jutottál. De ne hidd, hogy ennyire sötéten látlak, egyszerűen illik hozzád. *Odakönyököl mellé az erkélyre, és sötéten néz lefelé.* Gyanus ez a nagy csend, a mi drága igazgatónőnk biztosan készíti a halottidézős tantervét. *Mosolyog gúnyosan, megvan a véleménye a tárgyról, és a nőről is, majd a lányra pillant.* Nem nagyon beszéltünk a múlkori óta kettesben. Nem gondoltam volna, hogy viszonzod amit érzek, ez furcsa. Miért pont én? Nem az a tipus vagyok, aki ontja magából a boldogságot, általában inkább elveszem mások kedvét. *Félmosoly.*

Téma: Re: Erkély Vas. Aug. 08, 2010 4:29 pm

*Hűs szellő lengedez és a nap is már napok óta a felhők mögött rejtőzik, szó, ami szó nincs túl nagy meleg. Leányzónk ennek ellenére az Erkélyen tartózkodik már egy ideje, kikönyökölve az erős vasra és onnan lesve az alant elterülő tájat. Időnként egy-egy kósza sóhaj hagyja el ajkait, majd csak nézelődik tovább. Az idő ellenére most is térdig érő farmernadrág van rajta, aminek a zsebében egy nem keveset érő gyémánt lapul. Hát igen, nem meri a szobájában hagyni, értékmegörző pedig nincs az iskolában. Felül egy lila szívecskés pólót visel, rajta egy melegítő felsővel, hogy azért mégse fázzon.* ~Lassan igazán bemehetnénk. Igen...lassan.~ *Steper csak picit forgatja a szemeit, de nincs sok választása, ha a lány nem megy, ő is maradni kénytelen. Nagyot nyújtózik a fal mellett fekve, majd újra összekuporodik olyan pózba, ahogy a legkevésbé ér hozzá a hűvös kő.*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 3:13 pm

//kicsit fagyunk, mert Jess eltűnt o.O//

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 2:34 pm

*Elisabeth először nem is nagyon figyel a "Mitől?" kérdésre, mert annyira evidens, hogy minden diák tud a dolgokról, aztán végül mégis kétkedve a lányra néz és ebben a pillanatban már látja, hogy a Jessicának halvány lila gőze nincs, hogy mi is zajlott itt.*
-Cöh... miért nem lep meg, hogy nem tudja... *Duruzsolja alig érthetően, inkább magának, semmint Jessicának.*
-Eléggé le vagy maradva Cukorfalat akkor, ugyanis a szakvezetők halottak, az igazgató halott és új vezetőség van. Persze nem várom el, hogy tudod követni az eseményeket, hisz ti mindig csak játszadoztok a fegyverekkel, meg csapdákkal. Csak nehogy te is beleess valami csapdába. *Mondja Elisabeth, majd megereszt egy gonosz mosolyt. Most már Jess számára is érthető lehet, miért rühelli igencsak sok emberke Elisabethet, de tény és való, hogy a lány határozottsága és szemtelen szókimondása igencsak magabiztossá és erőssé teszik őt.*
-Mondjuk nekem mindegy ki vezeti az iskolát. Én azért jöttem, hogy tanuljak, hogy kitől az igazából nem számít. Bár remélem javítanak a körülményeken, mert elég kényelmetlen ez a rom... *Mondja, majd felemeli fejét és fölnéz az épületre. A Kúria kifejezetten jó állapotban van és monumentalitásának dacára, igencsak sok lehetőség van benne. Persze Elisabethnek sok minden nem olyan hú, de kényelmes, hú, de jó és hú, de elfogadható, de hát ő ilyen.*

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 2:28 pm

-Hm...igen az vagyok.- *húzta ki magát. Ő sosem szégyellte a szakját, sőt szerette is de még mennyire. S úgy volt vele, hogy 17 évesen még van egy kis ideje hátra, így muszáj is szeretnie. A lenéző hangnemre csak felvonta szemöldökét de nem nézett a lányra s nem is szólt semmit.*
-Na igen...de vajon mitől?- *kérdezte csöndesen. Biztos volt benne, hogy most újabb lenéző hangnem következik, de nem tudhatta, hogy mi történt hisz amíg a háború zajlott ő eléggé messze volt a Bolgár iskolától. S még csak 3 napja tért vissza nem tudhatta, hogy mi ez az egész.*

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 2:22 pm

*Jessica bemutatkozására, majd szakos kérdésére Elisabeth végignéz rajta.*
~Hát messze nem vagy édesem olyan szép, mint én...~ *Gondolja magában. Elég szkeptikusan áll más szakos diákokhoz, habár az eramirosokhoz is, de ha ő maga is a barna szak tagja lenne, vagy akár allidonos, vagy naxeldires, biztosan egy fokkal jobban szívelné őket. Hisz az lehet a legjobb szak, aminek ő is a tagja...*
-Miért, te az vagy? *Kérdez vissza kissé lenéző hangon, majd megvonja a vállát.*
-Hát én nem. Én eramiros vagyok. *Mondja enyhén száraz hangon, majd ismét a birtok felé fordul.*
-Hát nem mondom, változott a kép. *Jegyzi meg, ahogy nézi a kiessebbé vált szigetet és a járőröző aurorokat.*

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 2:15 pm

Pár perccel miután megérkezett egy újabb leányzó érkezik. Jess ráfüggeszti zöld íriszeit, s mikor az öóoda köszön s bemutatkozik elmosolyodik s felpillant a lány arcába.
-Én meg Jessica Dream!- mutatkozik be kedvesen. Jess sem volt soha az a visszafogott kislányka és aki ismeri az pontosan tudja, hogy nem kissé hiperaktív, közvetlen és nyílt. Bár tökéletesen párosodik ez a tulajdonsága kicsiny termetéhez.
Elnéz ő is a távolba majd lepillant Mex-re, s megvakarja annak fejét, s a következő kérdést úgy teszi fel, hogy nem néz a lányra.
-Belsironos vagy te is?-

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 2:07 pm

*Nem sokkal Jessica érkezése után még valaki feltűnik az erkélyen. A lány a folyosó végéről látta a számára idegen belsirionos leányzót és gondolta utánajön, ha már nincs jobb dolga. Hisz ki ne akarna az édes kis Elisabethtel cseverészni?! ODalépdel mellé, megáll mellette és elnéz a tábolba, majd hirtelen Jessicára függeszti tekintetét.*
-Szia! Elisabeth vagyok. Elisabeth Grey, nagyon örülök! *Mutatkozik be minden előzetes kérdezés nélkül, nagyon nyíltan és közvetlenül. Elisbaeth nem az a kis szende szűz leányzó. Ha nyersebben akarnánk fogalmazni, akkor talán úgy lehet a legjobban megragadni személyét, hogy "van vér a pucájában". Már hogyne lenne, ha egyszer Greyek pici lánya nem éppen kis vagyon örököse és ezt kifejezetten jól ki is használja. Mivel megteheti, ezért sok esetben lenéz másokat, de nem játsza meg magát egyáltalán. Tudja, hogy mit érhet el az életben, tudja mindig, hogy mit akar és igyekszik úgy alakítani, hogy az neki jó legyen. Ha ehhez az kell, hogy félrelökjön másokat, hát megteszi, de ha jó kapcsolatokat kell kialakítani céljai érdekében, akkor az is simán megy a leányzónak. Épp ezért sokaknak ellenszenves, de aki életben akar maradni, annak elengedhetetlen tulajdonsága kell, hogy legyen a talpraesettség.*

Téma: Re: Erkély Csüt. Aug. 05, 2010 1:58 pm

A lány vörös kis kobakja látszik meg először, ugyanis igaz már dél van de tudni illik Jess imád aludni és lustálkodni. Amint felér a hosszú lépcsőkön s folyosón is végbaktat az erkély tökéletes ébredési pontnak tűnt számára. amint kiért a friss levegőre nyújtózkodott egyet majd zöld szemeivel a távolba révedt.
-Jó újra itt igaz?- kérdezte Jess-től hű kis barátja. A lány elmosolyodott majd bólintott. -El sem hiszed mennyire!-

Vendég

*Nem húzza el a kezét, amelyiket Yan még mindig fog, sőt, úgy kapaszkodik bele, mintha legalább az élete függne tőle.* - Ugyan... Soha nem fogom eldobni. *Mosolyog vissza boldogan, örül, hogy a fiú is örül. Aztán a Yan ujján lévő drágakőre pillant, és hirtelen, mintha elemlámpával világítanak a szemébe, leesik neki minden - hogy miért nem szeret (sőt, inkább utál) távol lenni Yantól, hogy mért érezte legalább háromszor olyan rosszul magát, mint a fiú, mikor az szenvedett... És a gondolatra még a lélegzete is elakad, majd hirtelen kirántja a kezét a fiúéból. Hiszen az nem lehet! Az ki-van-zárva! Lil ijedt arckifejezését látva Yan minimum azt hiheti, szellemet látott a lány. Liliya viszont csak bámul, szó szerint bámulja a fiút. Majd megrázza a fejét, és, ha csak nem akadályozza meg benne, kirohan a folyosóra, ahol egy kanyar megtétele után a falnak dől, és zihálva nézi a csuklóján ringatózó drágakövet. Hihetetlenül meg van ijedve, csak tudná, mitől, hiszen ez még nem a világ vége, sőt, mások repesnének az örömtől, ha velük történne meg. De, Lil már jópárszor bebizonyította, hogy ő nem olyan, mint mások...*

//Ha Yan nem tartja ott Lilt, vagy nem húz el a francba, írj a folyosókra =)//

Vendég

*Utólag belegondolva... Nem túl szívesen engedi el a lányt. Az egyik kezét - nem azt, amelyiken a karperec van, hanem a másikat - nem is engedi el, reméli, a lány nem veszi zokon. Csak futólag látja a karperecet, így a lány másik kezéért nyúl - s meglepődve pillantja meg a követ.*
-Oh! Azt hittem, eldobod *mondja. Igaz, aznap este is látta a lány kezében, de úgy volt vele, hogy eldobja, de legalábbis nem fogja magánál hordani, így most nagyon meg van lepődve. Felpillant a karkötőről a lány arcára, pár pillanatig fürkészi azt, és halványan elmosolyodik. Abban a mosolyban benne van, hogy nagyon örül, hogy a lány megtartotta.*
-Ha bevizezed, akkor szinte teljesen ugyan olyan, mint ez *emeli fel a gyűrűjét, amiben a nap miatt megcsillan a gyönyörű fekete drágakő. Viszont Liliya egyik kezét még mindig fogja. Nem igazán akaródzik neki elengedni... Azt, hogy miért, ő sem tudná megmagyarázni. Arca még mindig picikét gondterhelt, de ez már csak a Gaeáért való aggódás, ami azóta a bizonyos nap óta reggeltől estig jelen van az arcán. Ez majd csak akkor múlik el, ha a lány végre felkelhet az ágyból...*

Vendég

*Halványan elmosolyodik, mikor a fiú is csatlakozik hozzá a dalban. Aztán a fiú átöleli, Lil pedig visszaölel, és úgy érzi, mintha a szíve először a torkába szökne fel, majd lezuhanna a lábujjába. A fiú is hallhatja, vagy legalábbis érezheti ezt a ritmuszavart, ami persze nem valamiféle betegség jele. Pár percig így maradnak, Lil a fiú vállára hajtja a fejét, és élvezi a pillanatot - ami persze nem tart örökké. A fiú végül elengedi, de amit Lil lát, az majdnem annyira tetszik neki, mint ami előtte történt. A fiúra mosolyog, majd fél kezével letörli az arcán végigcsorgó könnyeket, amiknek bizony már semmi keresnivalójuk nincsen ott. Ám, ahogy felemeli a kezét, a fiú szeme elé kerül az a kő, amit tőle kapott a tóparton. A lány erre persze elpirul, és a háta mögé rántja azt a kezét, na zet meg aztán végképp nem tudná megmagyarázni, miért. Talán, fél, hogy a fiú kineveti, vagy szánalmasnak találná. De lehet, hogy csak azért, mert még ő sem tudja egészen, miért is hordja azt a követ, mint valami talizmánt.*

Vendég

*Meghallja a lány hangját, és kiérzi belőle a sírást. Mivel túl hosszú a csend, megfordul, és elindul az ajtó felé, és Lil éppen akkor kezd bele a dalba, mikor a kilincsre teszi a kezét. Ekkor azonban megdermed. Némán hallgatja a dalt, és a következő sornál csatlakozik be:
-Forgetting all the hurt inside, you've learned to hide so well*csatlakozik halk, de határozott hangon. Innentől együtt énekli a dalt a lánnyal, majd, mikor végeznek, odalép hozzá, és átöleli, ezzel magát is meglepve.*
-Bocsáss meg... Borzalmasan megijedtem *vallja be suttogva. Liliya valóban tud valamit, amit senki más nem. Bármilyen helyzetből ki tudja csalni az érzelmeket a fiúból, ami nagy szó: senki más nem képes rá. Pár perc után, hacsak Liliya nem akar úgy maradni, elengedi őt, és mélyen a szemébe néz. Egy kevéske fájdalom még mindig ott csillog a sötétbarna, szinte fekete szemekben, de most már jelentősen kevesebb, mint az előbb, és összességében: Yan sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint korábban.*

Vendég

*Ahogy a fiú ellép mellőle, hirtelen sírhatnékja támad, maga sem tudja, mitől... Aztán, mikor a fiú beszélni kezd, már nem tudja visszatartani, egy könnycsepp végiggördül az arcán, amit rögtön le is töröl, egy halk szipogás kíséretében.* - Yan, kérlek, ne csináld ezt! *Mondja, még az előbbinél is halkabban, a fiúnak nagyon kell figyelnie, hogy meghallja a lány el-elcsukló hangját. Igen, sajnos ez a gyengéje - nem bírja elviselni, ha más szenved, sem lelkileg, sem fizikailag. Főleg, ha olyan valaki az, aki ilyen közel áll hozzá! A beállt csöndben már-már azt kezdi fontolgatni, hogy elhúz innen a francba, de ő maga is tudja, hogy nem jutna messzire. Végül csak halkan énekelni kezd: ugyan azt a dalt, amit egy, többé-kevésbé gondtalan este énekeltek ketten a fehér torony falai közt. Várja, hogy a fiú csatlakozzon, de ha nem teszi, akkor is végigénekli - feltéve persze, ha a fiú nem hagyja ott szó nélkül, vagy nem szakítja félbe. Miközben énekel, Liliya agyán is átfut, hogy, mégis, hogy képes ennyi mindent belesűríteni egy nyamvadt dalba? És tényleg, ez az igazság. Nem egyszerűen csak énekel: sokkal többet csinál ő annál.*

Vendég

*Már a futó lépteket, a cipőcsikorgást és a lihegést is meghallja, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, csak nézi tovább a mocsarat, de ekkor meghallja Liliya hangját, és megérzi a kezére csúszó kezet. Nem néz a lány szemébe, sőt, ellép tőle, majd a korlátra könyököl.*
-Ha erősebbre sikerül a varázslat, komoly sérüléseket okozhattam volna neked *mondja halkan, és Liliya megdöbbenhet, mennyi fájdalom szorul ebbe a rövid mondatba. Ha Yan hajlandó lenne a szemébe nézni, az abban csillogó mérhetetlen bűntudatot és fájdalmat is láthatná. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha a lánynak komolyabb baja esik, ő egész biztosan a tóba öli magát, csak némán bámul maga elé. Liliya valószínűleg nem nagyon fogja tudni elérni, hogy ne magát hibáztassa. Hiszen még azért is felelősnek érzi magát, hogy nem volt Gaea mellett, mikor azt megszúrták! Pedig arról végképp nem tehetett, hisz beteg volt. Azért a lány próbálkozhat, hátha sikerül megtalálnia azt a valamit, amivel lenyugtathatja és meggyőzheti a fiút. Ki tudja, mire képes? Hisz egyszer már elért valami hatalmas eredményt Yannál, talán most is sikerül.*

Vendég

*Lil rohan keresztül a folyosón, nem aggódik, hogy valaki elkapja, és büntetésre ítéli - ugyan ki törődik ilyenkor egy rohangászó diákkal? Egész nap Yant kereste, de nem találta sehol.* ~Hogy lehetek ilyen hülye?!~ *Hajtogatja magában, miközben végigszáguld az első emeleten. Tudja, hogy a fiúnak lelkiismeret furdalása van, neki is az lenne a helyében. Ráadásul még a hülye megjegyzésével is tetőzte a dolgot! Most jelenleg nem úgy néz ki, mint akinek a nagyanyja véla, reggel csak gyorsan lezuhanyzott, és már indult is a fiú keresésére, akit nem talált a szobájában. Nem foglalkozott különösebben az öltözéssel, magára kapott egy rövidnadrágot meg egy régi rövidujjút, és már ment is. Most lefékez az erkély előtt, de olyan hirtelen, hogy két métert csúszik lendületből, nyikorgó cipőtalppal. Mélyeket lélegzik, hogy zihálását enyhítse, majd kinyitja az erkély ajtaját, és belép - szembetalálva magát Yannal.* - Szia, Yan. *Lép halkan a fiú mellé, kezét a kezére csúsztatva. Látja, hogy nincs túl jó kedve, úgyhogy jól gondolta...* - Figyelj, Yan. Mi lett volna, ha te nem vagy ott? Eltalál egy másik átok. Aztán, valószínűleg agyontaposnak a szörnyek. Ugyanis, bárkié lehetett volna az a villámgömb, de te megmentettél... *Próbál a lelkére beszélni, miközben folyamatosan keresi vele a szemkontaktust. Reméli, nem ront méginkább a helyzeten!*

Vendég

*Egy szobormerev alak ácsorog az erkélyen. Sötétvörös köpenye lágyan lengi körbe magas, szálegyenes alakját, arcát pedig szinte teljesen eltakarja a csuklya. Aki ismeri, tudja, hogy ő Yan Sergej Branimir, akinek most speciel borzalmasan rossz a kedve. Egész éjjel nem aludt: Liliya utolsó megjegyzése járt a fejében. Még most is tele van bűntudattal, hogy megsebesítette a lányt - ha lehet így kifejezni, ami történt. Próbált olvasni, próbált másra gondolni, de állandóan két dolog lebegett a szeme előtt: Liliya, amint ájultan fekszik a földön AZ Ő ÁTKA MIATT, és Gaea szenvedő arca a gyengélkedőn, akiért, ha ott van, talán tehetett volna valamit... Megakadályozhatta volna a sérülést... Egyszóval most borzasztóan emészti magát az elmúlt napok történései miatt, és egy futó pillanatra átvillan az agyán, hogy talán nem volt jó ötlet elkezdeni barátkozni ilyen időkben. Csak önmagának ártott vele, hisz most már van kit féltenie... De egyből leszidja magát.* ~Ha ők nem lennének, már rég halott lennék, mert nem küzdenék ennyire. Ha nincs senki, aki visszatart, ha nincs senki és semmi, amiért küzdeni érdemes, már rég beugrottam volna az egyik sötét lény elé, hogy öljön meg...~ *gondolja. Ilyesfajta dolgokon tűnődve áll, szobormereven, maga elé bámulva.*

Téma: Re: Erkély Pént. Júl. 16, 2010 9:51 am

//Fagy, mégis meleg van Suspect

//

Téma: Re: Erkély Pént. Júl. 16, 2010 9:48 am

~Biztos hogy találkoztunk. Ha nem is bszéltünk, összefuthattunk már párszor~*Gondolkodik ő is magában, de ez az arcán nem látszik.*-Fogalmam sincs még. Annyira elkopott a fedő, hogy nem látszik a cím. Épp ezért tetszett meg annyira. És megvettem, aztán most időt szakítottam rá hogy elolvassam. *Mondja nevetve.*-Szép ez a hely. Te jártál már itt? *Kérdi.*-Én nemrégiben véletlenül találtam rá erre a helyre.

_________________
Előtörténet
Egy teljesen új Estivel találkozhatsz össze a folyosókon. Vöröses haja, immáron fekete, zöld szemei pedig még bátrabban és magabiztosabban ragyognak.

Téma: Re: Erkély Pént. Júl. 16, 2010 9:23 am

*Emira kicsit elgondolkozik egy pillanatra, mert neki is rémlik mintha már ismernék egymást.*-Lehet, nekem sem valami jó a memóriám...*egy kicsit el is pirul, majd leül mellé.*-Mit olvasol?*Majd lábait felhúzza és karjait rárakja, és a lányra mosolyog.*~Ismerősnek tűnik, csak azt nem tudom, honnan~*amikor ezek a gondolatok átrepülnek a fejében kicsit elhúzza a száját, de aztán ráeszmél, hogy mégis csak társasága van, és nem illik így viselkedni, újra mosolyogni kezd, de most már egy kicsit pirosabb arccal mint az előbb.Emira nem annyira mosolygós lány, de valahogy ő valahogy kihozza belőle.*

Téma: Re: Erkély Pént. Júl. 16, 2010 9:14 am

*A lapozgatást végül befejezve, belekezdett olvasni. Mivel ezt a könyvet még nem olvasta, ezért nem úgy kezdett hogy ahol éppen kinyitotta. Szépen meghajtja az első fejezetnél majd belekezd az olvasásba.*~Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi....~Majd belemerül az olvasásba. Ám ekkor nyílik az erkély ajtaja, és kilép egy lányka rajta.*-Sziaa. Igen nagyon szép. Bár már most nagyon meleg van. *Mondja, s feltolja a fejére a napszemüvegét.*-Találkoztunk mi már? Ismerősnek tűnsz.. Ne haragudj csak elég rossz a memóriám. *Kér elnézést, aztán felis ül végül.*-Csatlakozol? *Kérdi.*

_________________
Előtörténet
Egy teljesen új Estivel találkozhatsz össze a folyosókon. Vöröses haja, immáron fekete, zöld szemei pedig még bátrabban és magabiztosabban ragyognak.