Erkély

Téma: Erkély Vas. Júl. 12, 2009 4:59 pm

First topic message reminder :

Az elsõ emeleti folyosóról nyílik egy erkély, amin akár öt-hat ember is kényelmesen elfér. Egy öntött vas korlát tartja lényegében fent az ide kitévedõ diákokat és tanárokat, de nem kell aggódni, alatta ki van párnázva mágiával a talaj, ha valaki lepottyanna. Egy üveg tolóajtón át lehet visszajutni a folyosóra.

Téma: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:42 pm

*Ahogy az idő múlik és a távolba réved a tündeifjú, megjelenik egy szaktársa is az erkélyen. A lányka látszólag nem veszi észre Eiront, aki nem a korlátnál áll, hanem közvetlenül a terasz ajtaja mellett, hátát a falnak vetve, így nem csoda, ha elkerülte Cat figyelmét, hogy más is van itt rajta kívül. Most a lány áll háttal Eironnak, aki nem is akarja először megszólítani diáktársát, de mégsem járja, hogy ne adjon tiszteletet a másiknak, annak ellenére, hogy valóban nem vette észre a lány. Először csak megköszörüli torkát, hogy Cat felfigyeljen jelenlétére, majd mikor a lány hátrafordul, akkor fejével kimérten biccent és megszólal.* Üdvözöllek! *Köszönti szelíden a lányt és bár hangja -mint általában a tündéknek- nagyon kellemes, mégis távolságtartóan hűvös. Aki egy tünde jelenlétében igyekszik megmaradni, annak számolnia kell azzal, hogy a fák népének gyermekei nem csacsognak felesleges dolgokról, a bizalom pedig olyan kincs számukra, amit sokkal inkább megtartanak maguknak, semmint, hogy másoknak adva felajánlják önnön jellemüket nekik.* Mi szél hozott erre? Nem számítottam társaságra... *Kérdi Eiron és csendesen hozzáteszi, hogy ő bizony az egyedüllétre volt felkészülve és Cat tulajdonképpen hívatlan látogató. Van-e joga egyedül lenni egy diáknak, ha ő magányra vágyik és elvonul a világ elől, de olyan helyre, ahová más is is szabad akaratából kimehet?! Ki tudja?!*

Téma: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:31 pm

* Cat Morgan egy ki vörös, ifjú diáklány miután távozott a fagyi boltból úgy gondolta még több emberrel akar ismerkedni. Hiszem már elég sok embert ismert meg még maga se tudja pontosan hogy kiket. Miközben haladt át az udvaron csodálatosnak tartotta az üde természetet, a szellő lágy neszét és a kedves erdei állatok halk moraját. Meg is állt egy pillanatra gyönyörködni a tájban de ez nem tartott sokáig. Most vette észre hogy kívülről még meg se figyelte a kastélyt. Ott ahol ő állt jól lehetett látni hogy mi hol van. Sőt még a messzebbre lévő tájakat is tisztán látta a szép, felhőtlen égbolton. Betért a kastélyba. Amint meglátta azt az oszlopot ahol ő várakozott amikor először lépett be a hatalmas épület nagy ajtóján rögtön eszébe jutott az első itt töltött napja. Lassacskán ballagott fel a kastély első emeletére annak is az erkélyére. Amikor kiért a teraszra szemkápráztató élményben volt része. Mintha hirtelen egy művészi tájképet látott volna maga előtt. Ki ült a terasz egyik kőből épített, szépen kidíszített korlátjára és akár egy sas az áldozatát úgy fürkészte a tájat és annak minden részét. *

Téma: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:21 pm

*Nem, valójában nem annyira üdvös dolog, ha örökkön örökké él valaki. Az a sok fájdalom, amely elemészti az embert bármily nemes is legyen, az a sok letűnt kor és újabb születő eszmék, amelyek ismét elbuknak a világ végezetéig. A tündéknek meg kell tanulniuk tűrni. Tűrni azt, hogy a világ, amelyben élnek mindig változik, ők mégis ugyanolyanok maradnak. Talán ezért is hozta úgy a sors, hogy e nemes nép fiai hűvös álarc mögé bújva tengetik napjaikat várva az eljövendő korokat, amíg egyszer csak minden és vele együtt ők is, semmivé lesznek. A tündék nem jók vagy rosszak. A tündékben olyan erő lakozik, olyan természetes erő, amelyről halandó ember álmodozni sem mer, hisz ha elérné azt, akkor sem lenne már ember többé. De akadnak a tündék közt is olyanok, akik mások, akiket vonz a halálon túli világ, akik tudni akarnak a világról mindent, mindent az öröklétről és örök halálról. Akik nagyon kedvesek tudnak lenni, ha érdekük megkívánja, de kegyetlenek is. Eiron is ilyen tünde. Olyan, akitől még nagy tetteket várhatunk legyen az hősies vagy pusztító. Természetesen népének többi tagjához hasonlóan ő maga is szereti a friss tavaszi szellőt, amely felkelti azt a hangot, amely a tündéket a természetbe hívja... de jól tudja Eiron is, hogy a szellő lehet pusztító viharrá is, de őt az is ugyanúgy vonzaná. Most mindenfajta különösebb ok nélkül vág végig az első emeleti folyosón, majd kitárja az erkélyajtót a folyosó végén és kilép a szabad ég alá, hogy szellőből vihar legyen és a viharból szellő...*

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 5:05 pm

*Mostmár oldalt pillant a leányzóra, és a nyújtott kabátot átveszi. Végülis nem pap, nem tud mit tenni a ténnyel, hogy megakad a tekintete a leányzó öltözetén, még jó, hogy nyitva hagyta az erkély ajtót és valamennyi meleg árad ki bentről, így talán nincs teljes mértékben hideg és talán a tüdőgyulladás is egyelőre elkerülheti a lányt. Az ő szárnya ugyan soha sem túl hivalkodó, most is el van rejtve, és soha sem az a fajta, aki reklámozná, hogy kicsoda is valójában.* -Többet tudok a fél-angyalokról, mint elsőre sejthető is lenne, hiszen én is az volnék. *Jegyzi meg csak csendesen, persze a bizonyíték a szárny lenne, de nem fogja bizonygatni mivoltát.* -Egyébként pedig...iskola pszichológus vagyok, és milyen itteni alkalmazott felelősséggel tartozom a diákok felé. *Teszi még hozzá, bár a beosztása jó eséllyel nem túl közismert és még nagyobb eséllyel nem olyan súllyal nyom a latba, mint mondjuk egy gondnok, vagy tanár jelenléte.* -Nem gondolnám, hogy szükség van rá, hogy erőteljesebben jelezzem a betegség veszélyét és javaslatomat más módon kényszerítsem rád, miszerint hasznos lenne befáradnod...ugye jól gondolom? *A kabátot egyelőre nem vette át, az még mindig Isobel kezében van, így végeredményében dönthet, hogy bemegy, visszaveszi, vagy más módon jut be, de abban már biztos lehet, hogy a fickó nem fog addig távozni, amíg ilyen lenge öltözetben kint ácsorog a hidegben.* -Egyébként talán közhely, de idővel minden seb begyógyul, még a mélyebbek...vagy mélyebbnek véltek is. *Ezt már inkább csak csendes hozzátoldásként mondja, nem akar itt sem prédikálni, sem kioktatni a fiatalabbat, de akárhogy is mégis előbújik belőle a megértő oldala, ezért is lett az a foglalkozása ami.*

//Valszeg most fagy, irány a bolt, csak Isobel-Kaen rátapadt a telefonra. Razz

//

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:54 pm

*A seb valóban mély, de pont azért, mert egy olyan vágy ébredt benne, ami talán nem is tudni, hogy mikor támadt fel, és jelentett valós vonzódást. Talán már az elejétől, talán fokozatosan alakult ki, és a dolog komolyságát az jelenti, hogy a másik fél végig abban a hitben ringatta, hogy fontos számára, és hogy akár ez lehetne több is mint vonzódás kettőjük között. A hidegzuhany pedig szinte törvényszerűen érte, mert bár számíthatott rá, valahogyan mégis a szőnyeg alá söpörte azt, hogy Nikorina bármikor felbukkanhat, vagy talán elég erősnek hitte James-t, aki majd egyszer kiáll mellette, nem pedig holmi flörtnek tekinti. Ellenben most erővel találkozik. A smaragdzöld szemek kitágulnak a csodálkozástól, hogy az idegen nem retten vissza a pokróc stílustól. Bocsánatot kérni mégsem fog, eléggé megalázták a fenti helyzetben, ideje lenne erősebbnek lenni, még ha ezzel megtagadja saját érzékeny jellemét. Inkább kitérően válaszol* Miért is? Ki vagy te, hogy kéretlenül osztogatod a tanácsokat, és mégis nem árt tudnod rólunk? Gondnok, tanár, vagy egyéb csodabogár? *Leveszi a kabátot, és átnyújtja. A nyirkos hidegtől még a póló is rátapad a testére, szinte pőrének mutatja őt, de jelen helyzetben a kényelmetlenség az, ami most nem érdekli a fél-lényt.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:47 pm

*Alig hallhatóan sóhajt fel a válasz hallatán. Talán már túl mély a seb, de talán épp ez a kihívás. Mindig is nehéz volt azoknak a fajoknak, akik a hosszú élet átkával rendelkeznek. Nevezhetjük ezt áldásnak is, de mint tudjuk az éremnek két oldala van, mindenben van negatív is, ami pozitív és fordítva. Így hát örök életűnek, vagy másnak lenni sem könnyű, sőt általában kifejezetten nehéz, nehezebb is lehet mint egyébként. Egy pillanatra csendben elgondolkozik, hogy ez esetben vajon mi is a jó válasz. Annak, aki nem akar egyáltalán társaságot, ilyen esetben félő, hogy semmilyen válasz sem megfelelő, de talán a némaság és a csendben várakozás lesz, ami hatásra jut. Néhány pillanatig ezért nem is válaszol semmit, csak továbbra is a távolban lévő sötétségbe mered. Lassan elhalnak az udvari ösvény lámpáinak fényei, hiszen ahogy egyre távolabb tekint, sűrűsödni kezd az erdő. A kabátot természetesen nem mozdítja, rajta van még egy pulóver is, hiszen amúgy is fázósabb fajta, szeret rendesen felöltözni, bár így is hamar meg fogja érezni, hogy nincs az a nagy meleg idekint.* -Nem szívesen kapnám le a válladról, végülis én is felelősséggel tartozom az iskola diákjaiért és nem venném a lelkemre, ha egyikük kihűlésben lelné halálát itt az erkélyen, és én erről még tudtam is. Ha befáradsz, akkor átveszem a kabátot és magadra hagylak, ha úgy jobban érzed magad. *Végülis mondhatni plusz egy lehetőség a leányzónak, hogy vajon tényleg magányt akar, vagy ez inkább csak afféle első hirtelen reakció.*

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:38 pm

*Nehéz hogy kiszakadjon belőle az érzelem, így csak tépelődik, a méreg belülről rágja a lelkét. Érzi, hogy szinte ég a talpa a hidegtől, de ez sem érdekli, egészen addig, amíg egy puha kabátot érez a vállán. Ösztönösen megborzong, mintha most ébredne rá, hogy milyen hideg is van, az ajka pedig már elkékült, ujjai pedig teljesen vörösek a minusz közeli hőmérséklettől. Összehúzza magán a kabátot, és elrebeg egy köszönömöt anélkül, hogy felnézne. Aztán a nedves könnyfátyolon át megszemléli azt, aki kijött hozzá. Még sosem látta az alakot, afféle félelemdémon is lehetne, aki mások fájdalmából táplálkozik, az angyalnak ez jut először az eszébe. De azok nem így támadnak, hanem megfélemlítetenek.* A mézes-mázas szavakból most egy időre elegem van, ezért bárki is vagy idegen, ne rabold az időmet. *Persze nem ennyire összefüggően beszél, sokkal inkább zihálva, darabosan.* Nekem már úgyis mindegy, időpocsékolás neked is, vidd a kabátot, hagyj engem békén. *Veti oda durcásan a szavakat, de a kabátot mégsem dobja oda. A fajtánknak szón elmerül gondolatai feneketlen tavában, és ráébred, mennyire arrogáns is volt. De megérdemli! Mind megérdemli. Még ez az egy is az összes többi bűnéért.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:29 pm

*A mai napig sem túl gyakoriak nála a vendégek, ő pedig nem igazán keresi a társaságot a diákok körében. Még szoknia kell az itteni légkört és helyzetet, inkább több időt tölt Nellondban, valahogy nyugodtabb a környezet. Az iskolában túl sok minden történik, néha pedig épp ellenkezőleg túl kevés. Felnőttek pedig kevesen vannak, akikkel igazán meg tudná értetni magát, és végeredményében egy iskola pszichológusnak is ugyanúgy van élete, nem csak a munka terén tud funkcionálni minden élethelyzetben. Épp az Erkély előtt halad el elgondolkodó lassú léptekkel, amikor a szipogásra figyel fel. Oldalt pillantva észre is veszi a fél-angyal lányt, akinek nem lehet túl melege ebben az időben, és az még egy fél-angyal számára sem kellemes, ha összeszed egy tüdőgyulladást. Kilöki hát az ajtót, miután lekanyarítja a saját válláról a hosszú bőrkabátot, és óvatosan közelebb lépve a vöröske vállára teszi azt.* -Ennyi szomorúság, és mégis milyen mélyen leledzik. Néha könnyebb, ha hagyjuk felszínre törni az érzéseket, bár tudom hogy mennyire nehéz ez a mi fajtánknak... *Nem túl gyakran fedi fel fél-angyal mivoltát, de láthatóan nem megtorlóval van dolga, aki vadászna a hozzá hasonlókra, így talán ez most a megfelelő lépés. Kicsit közelebb lép és karnyújtásnyi távolságban ő is rákönyököl az erős vaskorlátra, elpillant a távolba. Nem néz még a leányzó arcára, hiszen sokakat negatívan érint, ha ilyen állapotban látja őket valaki.*

Téma: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:18 pm

*Az erkélyen álldogál, vagy inkább az erkélyre ráborulva szipog. Nem sír igazán, mert nem is nagyon tudja kimutatni a bánatát amit most érez. Angyalként sokkal jobban megéli az érzéseit, de mégis ott van benne egy belső gát, ami nem engedi, hogy kitörjenek. Az emberi fele hajlamos a túlzott kötődésre, ám mégsem teljesen ember ahhoz, hogy felfogja igazi jelentőségét. Nincsen rajta hőburok varázslat, felöltözve sincsen nagyon, de jelen helyzetben az sem érdekli, hogy ha megfázik. Egy ujj nélküli pólóban és egy rövid gatyácskában didereg, mezitláb van, pálca és kard sehol, a szárnyai időnként kipattannak, aztán visszaereszkednek. Csak szipog, szipog, és nem talál megnyugvást.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 2:22 pm

*Ciara úgy tűnik, hogy az aprócska kis megjegyzésre nem húzza fel az orrát és valamilyen szinten ennek örül is a lány, hiszen Mila csak azt akarta kipróbálni egy ilyen aprócska beszólással, hogy mennyire tudja felidegesíteni a jelenléte Ciara-t. Ezek szerint a negyed véla vér még nem olyan erős, hogy kiütközzön a női egyedek között. Ennek pedig Mila azért örül, hiszen nem kell folyton azt lesnie, hogy melyik lány akarja megtépni, mert ránézett egy srácra, a srácnak meg folyni kezdett a nyála. Na igen, volt már ilyen incidens, de azért ezek elég ritkák - hál'isten. Mila rákérdez a Jeníliára, amire Ciara válaszol is. Bizony, az a nellondi teázó, amiről a lány már hallott, de még nem volt ott. Pedig biztosan nagyon szép és hangulatos lehet.*
~Biztos, hogy egy főprefektussal akarunk teázni?~*szólal meg Miroslav hangja Mila fejében, aki csak kérdőn néz a daimónjára.*
~Miért, mi bajod van vele?~*kérdez vissza a lány gondolatban, miközben figyeli, hogy a két társa hogyan beszélget. Lerí róluk, hogy ismerik egymást, de hát hogyisne ismernék egymást, amikor egyikük főprefektus, a másikuk pedig prefektus.*
~Semmi, csak tiszta szívás, hogy ilyen prefektusokkal vagyunk körülvéve~*jegyzi meg Miro és el is vihogja magát, majd egy pillantást vet a pumára, aki nagyon úgy tűnik, hogy lekaksizza, hogy Miro mégis mit csinál. Ez egy kicsit sérti a párduc önérzetét, de Mila erre csak elfojt egy aprócska mosolyt, majd Alf-ra néz, végül Ciara-ra.*
- Nos, én szívesen meginnék egy csésze teát, úgyhogy ha gondoljátok, akkor Ciara. Mutasd az utat! *ejt meg egy aprócska mosolyt a lány felé, végül Miro-val az oldalán el is indul a két társa mögött Nellondba, a teázóba.*

//Fagy//

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 2:20 pm

- Hát ez így van én már voltam ott párszor tényleg jó a kiszolgálás és mivel Mila úgyis teázni szeretne így mehetünk is felőlem.* Mondja miközben ugye bedobja a csikket a tartóba és nem csak azért dobta el mert a lány itt van hanem mert úgyis végzett és leszokóban vagy már vagy 2 éve....*
- Hát én is megértem én se szeretném .*Mondja bár ha jobban végig gondolja akkor ezt is lehet afféle dicsőségnek venni végül is a lány csak főprefektus.*

Vendég

*Ahogy Alf majd a lány is eldobja a csikket, illedelmesen egy hamutál szerűségbe, mintha az az érzése lenne Ciarának, hogy azért ilyen illedelmesek, mert ő ott van, de ez nem feltétlenül rossz. Sőt, még ha nincs is így, azért látszik rajta hogy tetszik neki kicsit a helyzet. Majd a lány daimonja jelzi a pumájának hogy ő itt a góré, amit Ciq csak szúrós szemmel lekövet, mert neki tök mindegy, nem is érdekli nagyon a másik daimon. Majd leül a hátsó lábára és csendben hallgatja a csevejt a fiatalok között.* -Megértelek, én sem szeretek az első sorban ülni, habár nagyon tetszik ez az új rendszer, ami nem régóta van...itt csak simán kalandokat kell átélni, meg dolgokat megoldani... utáltam a régi rendszerben amikor a tanárok kérdeztek, neked meg mindenhogy valamit felelni kellett....*mondja leányzónk kedvesen, majd a friss levegőre csak mosolyog egyet, mert ez nem igazán jó levegő, de ő is néha rágyújt ha olyanja van, úgyhogy nem emlegeti fel vagy ilyesmi.* -De igen, a Jeníliába tartunk, az az a teázó Nellondban....megy oda közben az ablakhoz, és kinéz rajta. Szép tiszta az idő, csak kicsit hideg van, amit ő utál, de nagyon szép a kilátás, magába szívja a hűvös friss levegőt, és jó érzéssel tölti el ahogy a hajába kotor a szél néha. Jó lenne most itt lenni egy kicsit, csak csendesen, a saját gondolataiba merülve, de valahogy most nincs nagy kedve ehhez, inkább megkérdi pár perc múlva.* -Lenne kedvetek velem tartani? Nagyon finom minden, olcsó is és a kiszolgálás is remek...nos? *kérdi egyszercsak a többiektől, majd daimonjával elöl el is indul lefelé a lépcsőn. Ha a többiek is vele tartanak akkor igy hármasban, daimonokkal, ha meg valamelyikőjük nem megy, akkor elbúcsúzik tőlük és egyikükkel megy a Teaházba, amelyik tetszik.*

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 1:57 pm

*Mila és Miroslav most már tök jól elvannak az Erkélyen, köszönhetően Alfons hőburkának. Habár kicsit bosszantja a véla-lányt, hogy neki nem jutott eszébe ilyesmi, végül is mindegy, hiszen az a lényeg, hogy nem fázik. Lassan elszívja a cigit, az utolsó slukkot is a szájába veszi és egy határozott mozdulattal fordul körbe az Erkélyen, valamiféle hamutartót keresve. Meg is találja, habár jól el van dugva, nyilván ez egy kijelölt dohányzóhely, de nem szeretik, hogyha itt bagóznak a diákok. Milát ez azonban nem zavarja, így beledobja a csikket a tálba, majd Alf felé tartja, hogy ő se dobja le vagy el a földre, hiszen akkor egy idő után undorítóan nézne ki ez az erkély. A hőmérsékletről váltanak néhány szót, majd hamarosan megjelenik Ciara is, puma daimónjával együtt. Miroslav egyből feláll és kissé morogva ugyan, de biccent a másik daimónnak, jelezve, hogy bizony ő volt itt előbb, úgyhogy most ő a főnök. Remélhetőleg a két állat nem fog összeveszni, habár miért tennék? Hogyha valakik összeveszhetnek, az a két lány, ugyanis Mila negyed-véla lévén igen csak csinos és emiatt elég sokan féltékenyek rá és ellenszenvvel tekintenek rá. De úgy tűnik, hogy a lány egyelőre nem akar vele gonoszkodni, így Mila kimérten biccent.*
-Szervusz Ciara! *köszönti a lány a főprefektust, akit persze szinte mindenki ismer, majd a daimónra is vet egy pillantást és neki is biccent, habár őt nem köszönti név szerint.*
-Nem régen érkeztem az iskolába, talán azért nem láthattál. De amúgy sem szoktam az első sorba ülni... *teszi hozzá egy aprócska mosollyal a lány, hiszen feltételezi, hogy Ciara - főprefektus lévén - mindig az első sorokban foglal helyet. A kérdésre, miszerint mit is csinál itt a párocska, Mila megcsóválja a fejét.*
-Friss levegőt szívtunk *válaszol egyszerűen, mire Miroslav prüszköl egyet. Nem szereti a cigit és a szagát sem, így mindig undorodva nézi végig, ahogy Mila cigizik. Megesik az ilyesmi, talán ez az egyetlen ellentét daimón és gazda között. Azonban Mila fülét egy másik szó üti meg a prüszkölésen kívül:*
-Jenília? Az nem az a teázó? *kérdez rá a dologra, hiszen még nem járt ott, de hallott róla. Micsoda véletlen, hogy pont egy forró teára vágyik. Talán elmehetne a lánnyal. Hátha jobban megismerkednek...

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 1:55 pm

*A fiú picit érdekesnek tartja azt az ellentmondásos monológot amit a lány mond,de csak elmosolyodik ezen hisz így valószínűleg sejti hogy mit akar ezzel mondani .*
- Hát én inkább a hideget szeretem Dec viszont valamiért nem . * Mondja picit gúnyosan .*
- Igen úszni,de nekem a teázás is megfelel. Nem nagyon szoktam általában.* Mondja inkább nem is figyel hogy a lány felkapja a hanglejtését.Bár nem a lányt akarta lesni nem tenné csak egy ajánlat volt de neki a teázás is megfelel.Majd megjelenik egyik "régebbi" ismerőse eléggé régen látta talán változott is valamennyit azóta.*
- Szia! Nem zavarsz nem csak a miénk az erkély.Főleg cigizünk.* Mondja válaszként a lánynak majd el is nyomja az övét.*

Vendég

*Ciara is az erkélyen köt ki, igaziból a kilátásban szeretett volna gyönyörködni, ezért jött fel ide, s daimon pumája is oldalán sétálva nézeget körben. A lányon egyébként egy lila-fehér-ciklámen csíkos vékony kötött hosszú ruha van, kicsit a térde alá ér, melynek folytatásában egy bőrcsizmát visel. Végtelen hosszú, hullámos haját most szépen végig egybe befonta, és egy piros masnival átfogta a végét. Egy kis sminkkel kihangsúlyozta a szemét, meg a száját, majd ahogy felér köszön a lánynak és a fiúnak. Kicsit meglepődik hogy épp Alfba botlik bele, de kedvesen mosolyog és megkérdi.* -Remélem nem zavartalak meg titeket...csak feljöttünk egy kicsit szétnézni, mert itt még sosem voltunk...aztán megyünk is a Jeníliába enni egy szendvicset...*néz a lányra, majd a fiúra, majd a lányt jobban megnézve bemutatkozik.* -En Ciara vagyok, naxis diák, még nem nagyon láttalak órán vagy a Kuriában....bár akkora ez az iskola és a környéke hogy nem csodálkozom rajta...néha van hogy el is tévedünk, pedig Ciqala nagyon jó nyomolvasó...*néz a daimonjára, aki csak a fejét meghajtja kicsit, ezzel is megerősítve gazdája bókját, és hát így legalább a daimon is be lett mutatva* -Es, mit csináltok itt?

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 1:02 pm

*A két diák együtt ácsorog az Erkélyen és habár annyira nincs hideg, elkél a kabát. Milán is van és azért érzi a szél hidegét, ahogy lassan bebújik a ruhája alá és megsimítja a bőrét, hogy libabőrt hagyjon maga után. Kicsit ki is rázza a hideg a lányt, de ez csak néhány másodperc.*
~Lehet nem ártott volna egy sál~*nyúl csupasz nyakához a leányzó, de végül csak észrevétlenül megcsóválja a fejét. Csak kibírja ezt az 5 percet sál, kesztyű meg sapka nélkül. Még viccnek is nevetséges! A leányzó a zsebébe nyúl, majd előveszi csinos kis gyújtóját és Alfons cigije elé tartja, afféle udvariasságból. A fiú persze elfogadja és Milának fogalma sincs róla, hogy a srác Elementalista. Biztos, hogyha tudná, akkor rengeteg közös témájuk lenne, hiszen Mila egy híres, elementalista család szülötte.*
-Igazán nincs mit *biccent a lány ismét kissé kimért stílusban, de hát ő már csak ilyen. Megszokta, hogy otthon így beszélnek vele. Szinte csak az apjával beszélhet normális hangnemben, de nála is meg kell tartania a tiszteletet.*
-Az bánt, hogy fúj a szél. A hideg idő nem rossz. Sőt! Jobb, mintha forróság lenne és a Nap csak úgy ontaná magából a forróságot. Mégis... Azt hiszem, mint minden ember, a meleget jobban szeretem, mint a hideg, borongós időt. Azt hiszem, családi örökség, hogy vonzódom a meleghez... *egy lágy mosoly suhan át Mila arcán és elbámul a távolba és visszagondol azokra az időkre, amikor apja kandallója előtt olvasott fel neki különleges dolgokat. Mikor Alfons előveszi a pálcáját, Miroslav morrant egyet, de nem elég gyorsan. Végül mind a ketten rájönnek, hogy a fiú csak jót akar, hiszen most már meleg hőburok veszi körbe őket.*
-Köszönöm. Most már igazán kellemes az idő. Nem is tudom, hogy miért nem jutott eszembe *biccent Mila a fiú felé, habár érződik rajta, hogy hogy lehetett ilyen idióta, hogy neki nem jutott eszébe. Kínos. *
-Úszni? *kérdez vissza a lány kicsit magasabb hangon és kimeredt szemmel néz a fiúra. Rettentően meglepődik és csak arra tud gondolni, hogy a fiú látni akarja bikiniben. No, nem mintha szégyellné a testét, na de azért mégsem mutogatja mindenkinek.*
-Khmm... *jön zavarba egy kicsit a lány, hiszen nem szokása a kirohanás és az ilyen fajta megbotránkozás.*
-Azt hiszem, én inkább egy forró teát innék egy jó kis társaság mellett. Nem szeretsz beszélgetni? *kérdez rá a dologra Mila, remélve, hogy Alf nem vette rossz néven az előbbi kirohanását.*

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 12:51 pm

*A lány is vissza köszön és a fiú persze hogy elfogadja a gyújtót udvariasságból bár mivel elemmentalista simán tud tüzet gyújtani a semmiből is . Na de meg is gyújtja és vissza is adja a gyújtót .*
- Köszi. * Bár lehet hogy rossz szerinte az idő Alf ezt szereti. *
-Hát szerintem jó csak gondoltam te nem szereted ezt az időt annyira .*Majd Alf ha már úgyis itt van hasznossá teszi magát két szívás között a lányra majd a diamon-ra szegezi a pálcáját és rájuk küld egy hőburok varázslatot .*
- Ha van kedved és végeztél akkor úszhatnánk egyet ? *Veti fel az ötletet a cigizésre inkább nem is kérdez rá.Csak most ez jutott eszébe mert olyan régen nem úszott már .*

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 12:16 pm

*Úgy tűnik, hogy nem csak Mila az, aki káros szokást folytat ebben az iskolában, hiszen hamarosan társasága akad Alfons személyében. Már találkoztak egyszer - vagy talán többször is - a lényeg, hogy ismerik egymást. Miroslav már jó előre jelez a lánynak, hogy valaki jön, azonban Milát ez most nem zavarja, hiszen bárki kijöhet az erkélyre bármilyen okból kifolyólag. Hogyha esetleg ki akarna ugrani valaki, a lányt az sem zavarná. Csak nyugodtan, neki aztán tök mindegy. Azonban ahogy oldalra néz, Alf-ot pillantja meg, aki Miroslavnak is köszön. Az állat nem szólal meg, egyszerűen csak visszabólint a fiúnak és tovább ücsörög az ajtó mellett. Úgy tűnik, hogy Decimus nincs sehol, talán megint alszik a daimón.*
-Üdv Alf! Igen, pontosan ugyanúgy, ahogy Te *néz végig a fiún Mila és habár a hangja kimért és választékosak a szavai, aprócska mosoly jelenik meg a szemében, hiszen igen ironikus, hogy pont egy olyan ember kérdezi, hogy mit is keres idekint, aki szintén kijött. Érdekes... Mila előkapja a zsebéből az öngyújtóját és Alf felé tartja, aki hogyha elfogadja, akkor fel is pattintja a csinos, ezüst öngyújtó fedelét és hagyja, hogy Alfons meggyújtja a cigijét.*
-Hál'isten ma nincs olyan nagy hideg. Csak a szél fúj... *jegyzi meg csak úgy mellékesen a lány, hogy elkezdjen valami témát, mire csak egy pofátlan röhögést kap Miroslavtól - persze csak a fejében.*
~Mi van?~*fordul a daimón felé és belemélyeszti meleg barna szemeit a párduc fekete szemeibe, de nem sokáig, hiszen nem akarja, hogy Alfons rosszul érezze magát amiatt, mert kommunikál a daimónjával gondolatban.*
~Időjárás, hmm? Jó téma~*vigyorog gondolatban az állat. Mila azonban észrevétlenül megvonja a vállát és ismét a fiú felé fordul, hogy várjon valamiféle megjegyzést vagy kommentet.*

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 12:07 pm

*Alf-ra rájött a rá gyújthatnék így gondolta kisomfordál az erkélyre Dec-el legalább picit lehűl a hüllő mostanában eléggé pörgős és harapós kedvében van és általában a fiú vérét szívja vagy éppen bosszantja valamivel.*~Esküszöm néha inkább denevérnek néznélek nem pedig kaméleonnak esküszöm....~* Címezi meg neki ezt az üzenetet csak úgy mert eddig csak bosszantotta ezért ez lehet egy kis bosszú is a diamon felé hogy fázzon egy picit. Amikor a fiú kilép az ajtón megpillantja Milát és diamonját is picit érdekes fintor jelenik meg az arcán hiszen nem hitte volna hogy a lány is cigizik hiszen ha jól tudja benne is valamilyen szinten véla vér folyik de az is lehet hogy keveri valakivel.Mikor a korláthoz ér előkap 1 doboz cigit és ő is rágyújt és ha már úgyis ott van ráköszön a lányra.*
- Szia Mila! Hát te ilyen hidegben itt kint? * Mondja majd biccent egyet a lány diamonja felé is miközben a szemébe néz.*

Téma: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 11:43 am

*Mila és Miroslav ücsörög odakint az Erkélyen. Szerencsére most nincs olyan hideg, süt a nap, csak a szél fúj egy kicsit, de ide az erkélyre a hideg szél nem ér be. Azért Milán van egy bőrkabát-szerű dzseki, de csak ennyi jelzi, hogy igazából tél van. Egy csinos, magas sarkú félcipő van rajta, valamint egy szintén piros farmernadrág. Lehet, hogy odakint eléggé fázna a lányka ebben a nadrágban - de a cipőben biztos - de mivel csak néhány percre jött ide ki, így ezen nem is gondolkozott. Lágy füst száll fel a lány mellől, ahogy ismét beleszív a cigarettába, amit a kezében tart. Miroslav az ajtó mellett csücsül és igyekszik friss levegőt szívni, habár ez a cigifüst mellett nem valami kellemes.*
~Muszáj?~*nyöszörgi az állat, amire Mila csak elmosolyodik és csinos arcával, vörös loknijaival fordul hátra a daimón felé*
-Ühüm! *csak ennyit mond mosolyogva, majd vissza is fordul a korlát felé és lágyan kifújja a füstöt a levegőbe. Lassan órára kell mennie, de igazából még ráér, nem kell rohannia, hiszen a cuccai itt vannak. Max azért menne fel a szobájába, hogy egy kényelmesebb sportcipőt húzzon fel, hiszen most gyakorlati óra lesz, nem előadás. A gyakorlathoz pedig nem árt a sportcipő, hiszen a magas sarkú nem valami kényelmes a rohangászáshoz és ki tudja, talán valami mocsaras, sáros izé lesz. Ahhoz meg semmi kedve, hogy a sárban toporogjon.*
~Pedig tök jó buli lenne! Egy jó kis dzsungel. Hmm~*dorombol egyet Miroslav és Mila érzi, hogy daimónja totálisan bepörgött és ráizgult a témára.*
-Hát nem tudom Miro... Én jobb szeretnék valami olyan kutatgatós órát, mint a múltkor. Egy kellemes és szép kúriában...

Mai viselet

Vendég

// Bocsi, hogy kicsúsztunk az időből, naem néztük az órát, bemegyünk gyorsan. >< //

Vendég

- Nem hinném, hogy nem szeretnek. Lehet, hogy csak éppen rossz kedved van, akkor teljesen taszító a kisugárzása az embernek, az állatok pedig megérzik azt. *Mondja el saját véleményét és újra a csillagokat kezdi nézni. Viszont ha a fiú egy macskát akar venni, akkor ajánlott kiscicaként, akkor jobban hozzászokik az emberhez.* - Azok az utca macskák. Ha egy macska veled van már jó ideje, akkor amolyan kapcsolat jön létre köztetek, ami együtt tart titeket, szeretitek egymást. Érted? *Kérdi meg a példabeszéd végén a fiútól és még a tekintetét is a másikéba fúrja. Kíváncsi rá, hogy a másiknak milyen a valódi jelleme. Mit tenne, ha mondjuk ő nem lenne itt és csak a macska és Alfons lennének. Akkor is így tenne a fiú, vagy felrúgná, vagy egyszerűen tudomást se venne róla. Amúgy user se és a kari se érti( vagyis értené) hogy mire céloz a fiú a lenyűgöző alatt, Tia sosem tartotta magát lenyűgözőnek, már csak azért sem, mert egy genetikai kudarc, se nem ember, se nem Tünde, egy köztes állapot, egy selejt termék. Mindig is így látta magát.* - Nem rossz? De igen. Egy genetikai selejt vagy. Egy melléktermék. Félé-vér korcs, belegondoltál már, hogy milyen érzés lehet az, hogy tudatában vagy annak, hogy sehová se tartozol? Se nem vagy ember, se nem Tünde, vagy éppen más fajú. *Szólja le, vagyis inkább csak okítja kicsit a fiút. Nem akarná ráerőltetni a nézeteit, egyszerűen csak meg akarja mutatni, hogy milyen más szemével a világ. Persze ez a hangsúlyon is hallatszik. Teljesen nyugodtan beszél, arcáról semmilyen érzelem nem tükröződik. Kicsit olyan porcelán baba hatása lehet...*

Téma: Re: Erkély Pént. Dec. 30, 2011 9:11 pm

*Hát igen ez van.Majd a fiú nyugtázza.*
-Igen tud bár én sem értem hogy miért pedig nem szeretnek alapból az állatok.*Mondja mondjuk az a teljes igazság hogy szeretni nem szeretik,de nem is utálják viszont a fiú rájött most hogy neki is kell egy macska és majd szerez is reményei szerint ha az idő engedi persze csak akkor.*
-Lehet de van amikor csak azért azok hogy foglalkozz velük vagy hogy kizsákmányoljanak étellel például,de hát úgy látszik hogy így is megéri tartani.*Majd mikor válaszol neki a lány picit ledöbben hogy egy fél vér hogy is lehet ennyire lenyűgöző bár biztos jó származású legalábbis ennek könyveli el.*
-Hát az se rossz én meg csak egy sima ember vagyok.*Mondja és lehet hogy nem a tök jó szó összetételt kellett volna használnia.*

Vendég

*Nos igen, néha a más lényekbe, akár állatokba is sokkal több érzelem szorul, mint néhány emberbe... Persze az ember is csak azért ilyen, mert érzelmileg már összetört és inkább beállt a sorba.* - Aranyos. Tud hízelegni. *És csak figyeli ahogy simogatja Lillét. Nem zavarja, amíg a macska nem ellenkezik, vagy amíg a fiú nem kínozza, addig nem fog tenni semmit. Láthatóan élvezi a macska, szóval Tia részéről minden rendben.* - Igen, azok, de nagyon is aranyosak és tudnak szeretet teljesek is lenni. *Egészíti még ki ezzel a fiú szavait, hát igen, saját tapasztalat. Mikor a fiú kijelenti, hogy tök jó másnak lenni kicsit meglepődik, pár pillanatig csak meglepetten, nagy vörös szemekkel tekint a fiúra, majd megrázza a fejét.* - Tünde, azaz fél-tünde. Édesanyám Tünde, édesapám pedig ember volt. Amúgy albínó vagyok, azért ilyen fehér a bőröm. Max ha véle lennék, akkor lenne fehér bőröm, de még úgyse biztos, származás kérdése. *Rántja meg a vállát. Nem sértette meg, csak úgy meglepte, hogy tök jó, hát nem az. legalább is szerinte nem. Inkább lenne teljesen Tünde, vagy ember. Bár az embereket megveti, túl gyengék, sérthetőek és nagyon is hajaznak az állatra ember helyett némely példányok...*

Téma: Re: Erkély Pént. Dec. 30, 2011 7:46 pm

*A fiúnak eddig fel se tűnt hogy a lány albínó,de most már hogy felé fordult egyből észre vette a dolgot bár nem teszi szóvá,de tetszik neki a lány vörös szeme meg a fehér bőre hasonlít valami természet feletti lényre én nem úgy néz rá mint egy mutánsra semmi baja a más fajúakkal sőt néha még több érzelem szorul beléjük mint az emberekbe.*
-De aranyos ez a cica.*Mondja miközben fel emeli és úgy elkezdi simogatni.*
-Hát az is lehet elvileg eléggé önfejű lények mondja a lánynak mosolyogva bár nekem még soha se volt macskám.*Jegyzi meg majd le is teszi az állatot nehogy a gazdája rossz szemmel nézzen rá hogy össze kócolta vagy valami ilyesmi.*
-Már meg akar kérdezni de te mi is vagy tünde vagy véla?Mert nem tudom soha mondjuk ilyen fehér bőrt még soha se láttam tök jó.*Mondja és valamennyire reméli hogy nem sérti meg ezzel a kérdéssel a lányt.*