Erkély

Téma: Re: Erkély Szomb. Feb. 27, 2010 8:59 pm

* a Fiu kicsit elmosolyodik*- igen én is, nem szoktam sokat sokat sétálni *majd lassan elgondolkozik majd feltünik hogy a srác kicsit elbambult és sohajtozik kicsit érdekli mire gondol de nem akarja feltartani vele a srávot*-igazad van menni kéne remélem még találkozunk * Daniel is elindul kifele majd a szobályába*

Vendég

* Elégedetten hallotta meg, ahogy a fiú válaszol neki. Persze vele ki nem beszélne? Ez egy kicsit furcsán hangzott, de van benne némi igazság, hisz egy kedves, amúgy bunkó gyereknek valamilyen hangnemben, de válaszolnak.*
- Na, az biztos izgalmas, talán majd egyszer én is elolvasom, ha végzek a mostani olvasmányommal - * Mosolyog egy kicsit a fiúra. Nem szándékozik vele is úgy viselkedni, mint Jérémy-vel, de nem lehet tudni, hogy fog vele viselkedni a másik, mivel ez nem csak tőle függ.*
- Én is, remélem jól kijövünk majd - * Egy pillanatra a távolba mered, majd újra a fiút nézi, aki megszánta egy kérdéssel.* - Igen, nagyszerű. Tökéletes egy kis éjszakai sétára, nemde? - * Egy kisebb sóhajt is megengedett magának, mert megint csak az emlékek jutottak az eszébe. Sokat ült magányosan a teraszán, egy könyvvel a kezében. Mindig is abban találta meg a nyugalmat, s abban érezte igazán élőnek magát, hiába hangzik ez furcsán. Mondhatni majdnem skizofrén volt.
Az órájára nézett és látta, hogy idő van.*
- Bocsi, de ideje lenne menni, nemsokára takarodó. Gondolom nem szeretnél büntetést - * Megint elmosolyodik, majd elindul befelé, remélve, hogy a másik követi...*

Téma: Re: Erkély Szomb. Feb. 27, 2010 8:20 pm

*Dániel kissé meglepötten néz a fiura miközbe lassan becsujka a könyvét*-Szia, egy emberkéről szol aki mindenféle nehéz dolgokon megy keresztül*válaszolja kicsit halkabba*-én Daniel Soyler vagyok, örülök hogy találkoztunk* közbe félig leszál az erély széléről*-ugye mien szép idö van?* mondja kicsit halkan mert mondjuk amugy sem szokott hozzá a hangos beszédhez meg még mindig szokatlan neki hogy megszolitották hisz alig van egy pár barátja*

Vendég

* Túlságosan belemélyült a táj csodálásába, ami hatására emlékek törtek fel belőle, főként kisiskolás koráról. Mennyire utálták őt, még akkor is, mikor nem tudták honnan származik, csak azért, mert más volt mint ők, mivel már akkor a kezében volt a varázslás eszköze, bár akkor ő még félt ettől, mint minden más hat éves. Nagyon sok gondja akadt ezzel, bár iskola váltással sikerült helyre hozni a dolgokat.
Egy pillanatra felnézett, mikor megérezte, hogy valaki van vele. Oldalra fordult, s egy fiút vélt felfedezni, aki épp olvasott valamit.*
- Hello haver, mit olvasol? - * Próba, szerencse. Maximum a srác elküldi a fenébe, hogy mit akar ő tőle, mikor nem is ismeri. Tényleg, akkor ideje lenne bemutatkoznia.* - Amúgy Alexander Zoom vagyok, Eramir. - * Mivel már nem lehet senkivel sem visszautasító, kénytelen egy kicsit jó pofizni, ami néha elég undorítóan jön ki. Reméli most nem így lesz...*

Téma: Re: Erkély Szomb. Feb. 27, 2010 7:46 pm

*Daniel az erkély szélén ül és az eget bámulja kissé már unja a fejét egész nap semmitt nem csinált, néha néha rápillant a könyvére hisz közbe azt olvassa de inkább mélázva gondolkozik még mindig hosszu fejete kabátja van rajta szokásához hiven *

Vendég

* Már egy ideje nem csinált semmit, ami az iskola javát szolgálná, így most nekilát, hisz nem hiába kapta a kitüntetést, aminek nagyon örült, hisz melyik diák ne lenne büszke arra, hogy egy kis aktivitás után Diákképviselő lehet.
Miközben az újdonsült rangjával való feladatokon gondolkodott, igyekezett a folyosókon, hogy még időben megtalálja úti célját, hisz semmi értelme annak, hogy eljut oda, majd vissza is fordul, mert jön a takarodó. Így most némi erőt víve magába teszi meg a maradék utat, ugyan is meglátja a számára legmegfelelőbb helyet, ahol engedheti, hogy gondolatai szabadon vándoroljanak. És ez a helyiség nem volt más, mint az Erkély, ahonnan olyan jó a kilátás, s ahol a madárszó belengi az erdőtől friss levegőt. Mert igen, ez az, ami megnyugvást tud hozni egy nehéz és unalmas nap után.
Az ajtó előtt áll, ahol megfogja a kilincset, s egy egyszerű mozdulattal utat enged magának. Ahogy kilépett, nagyszerű látványban részesült. Nem igazán csalódott, sokkal inkább érezte, hogy mennyire jó, hogy így döntött. A félhomály, amit az épp lemenő nap ad, s a fák hátborzongató rezgései, amit a szél suhintása okoz. Pontosan ez való egy diáknak, ki mindennapjait akarja egy kicsit feldobni, esetleg kiszellőztetni.
Közelebb lép a korláthoz, s rákönyököl. Így nézi tovább a tájat, ami már így is rabul ejtette... *

Vendég

*Ő meg eleve a ködös Albionból származik, esős tájról, eléggé ronda időjárást szokott meg. De ő rokoni szempontból előnyben - vagy éppen hátrányban - van, hiszen a generiációjából egy kivételével minden rokona az iskolában tanul, tartózkodik. Blanche is visszajön majd talán, legalábbis ha minden igaz, de ő nem is hiányzik annyira fájóan. Aztán finoman megcsóválja a fejét.* - Nem, félreértett. Nem szeretem a meleget. Inkább a hűvös vonz... az a kellemes, ami nem ilyen farkasordító hideg, de nem is nyári meleg. Festeni pedig nem tudok... inkább rajzolni. Azt igen, de főleg fekete-fehérben szeretek, színest igen ritkán használok.

Vendég

*Prue, tudja miről beszél Lawrence mert a lánynak hiányzik a meleg... Az a meleg ahonnan jött és a barátok és a testvére is meg a lenge öltözet. ~ Jó lenne ujra otthon sütettni a hasamat.~
- Hát igen, a meleg a jó dolog. Tudom milyen jó. Hiányzik is, hogy nem süt a nap most Csak a hó és a hideg van... Az őszt én is szeretem olyan kellemes.*Válaszolja A fiúnak*-Bár én nekem teljesen mindegy mert Phoneixben mindig meleg van és napsütés, én a napot szeretem. Szép ilyenkor a táj... Le kéne festeni főleg a fákat ahogy a hó csillog rajtuk..*

Vendég

- Itt is ugyanolyan hideg van... *Vonja meg a vállát, miközben a tájat kémleli.* - Bár tény, hogy innen jóval gyorsabban visszajut az ember a melegbe, de hát aki jó elemi mágiából, annak ezzel nem kell foglalkoznia. *Halvány, kicsit hűvös, formális mosolyt ejt meg a lány felé, majd már el is fordítja a fejét. Ez már nem annyira az illedelmes kategória, hogy nem is néz beszélgetőpartnerére. A pálcát az ujjai között forgatja, és gondolkozik. Aztán mikor Prudence újra megszólal, felsóhajt, és a füle mögé tűzi a pálcát.* - Én is gondolkozni jöttem ki... bizonyos dolgokról. És mint mondtam: hőburok. Nem, nem fogok megfázni, mert egyáltalán nem fázok, és nem érzem a hideget. Nem árt nekem. Védve vagyok ellene, ennyi. De valóban jó lenne, ha végre felmelegedne az idő. Nem szeretem a telet... bár igazából a nyarat sem. Az ősz és a tavasz a legjobbak, de talán mégis inkább az ősz.

Vendég

*Lawrence, mondta Hőburok nem kéri, de először a Fekete hajú lány nem értettemi az isten... de utána leesett a lánynak. Bemutatkozás után kezet csókot Pruenak aki pukedlizet egyet utána. Illedelmes ezt tanulta a lány a családjától. *-Hát, levegőzni vágytam és nem szerettem volna kimenni eme hideg időben. Gondoltam ez jó hely lesz.*Válaszolt a fiúnak, majd odalépett mellé és a tájat kezdte el szemlélni ami nagyon csodás volt.*-És, téged miszél hozott ide? Pláne ilyen lengén öltözve. Bár én is így jöttem volna ki, de nem szeretnék megfázni.Te meg megfogsz. Vagy nem?*Érdeklődött*

Vendég

*Mikor valaki ráköszön, akkor ujjai a pálca köré fonódnak, és először reflexből a lányra fogja, aztán pörget rajta egyet, majd a zsebébe csúsztatja. Kifejezéstelen arccal méri végig szaktársát, félig hátrafordulva, majd már vissza is fordul a tájhoz, miközben egy lendülettel felül a korlátra, és erősen megkapaszkodik benne.* - Szép estét. Felesleges, köszönöm... Hőburok. *Csak legyint a kabátra, ő ugyan nem fogja egy lányról leszedni a ruháját, pláne, hogy semmi szüksége nincs rá. De még ha lenne, akkor sem vehetné el egy lánytól, hogy őt hagyja fázni, ez már csak a belénevelt illem. Mikor Prue a kezét nyújtja, akkor arra fordul, és rögtön fel is pattan. Nem kezet fog a lánnyal, inkább kézcsókot lehel a kezére, majd vissza is ül a korlátra.* - Lawrence Ravenwood, örvendek. Nos, amennyiben a kisasszony is Naxeldir szakos, minden bizonnyal igen. Mi szél hozta erre?

//fagy//

Vendég

*Egy kis levegőre vágyik a diáklány. Felöltözik meleg öltözékbe és bandukol az első emeletre az erkélyre. Két pulcsi van rajta, meg egy vastag kabát és sapka szóval nem fázik a lány.
Ahogy megy az elsőre, megtalálta az erkélyt. Egy fiú volt kint szinte semmi nem volt rajta.
"-Te jó ég ez nem fázik?"- Kérdezte magában, majd kilépett és üdvözölte.*-Szia! Nem fázol?Vedd fel a kabátomat.*Mondja Prue, majd kezét nyújtja. Prudence C. Matthew vagyok. Csak láttalak, szaktárs vagy ugye?*Érdeklődött és a kabátját oda adta a fiúnak. -Én nem fogok fázni, melegen vagyok öltözve.*Mondta vigyorogva*

Vendég

*Már elég régóta áll idekint. Talán csodálatra méltó, hogy nem fagyott meg, de természetesen hőburok van rajta. A korlátra támaszkodik, és csak néz lefelé, kifejezéstelen arccal. Mérlegel, gondolkozik, és hasonló dolgok. Ruházata is furcsa lehet idekint, ekkora hidegben: egyszerű fehér ing, és fekete nadrág. Semmi pulóver, kabát, csizma vagy hasonló. De hát a hőburok mindezeket pótolja. A pálcáját elgondolkozva forgatja a kezében, szinte oda sem figyelve. Nem nagyon számít társaságra, bár ez a hely még nincs annyira messze a kúriától, ide még ekkora hidegben is kiállhat egy-egy őrültebb... vagy akár okosabb, hőburokkal, mint ő.*

Vendég

*Tamás meg nyugodva engedte Merielt távozni. Majd nem sokkal később ő maga is a szobájába sietett. *

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 9:15 pm

*Amikor emghallja, mit is akar mondani a fiú, akkor kissé összehúzza a szemöldökét, emg a szemeit is összeszűkíti, és idegesen belepüföl egyet a fiúba, beleboxol, de nem üt erőset, nem kell megrettenni, de azért érződik az ütése. Meg nem is erőből csinálja.* -Te galád! Halálra ijesztesz engem, azt hiszem bajod van, erre csak a nyavajás bál miatt vagy ennyire oda emg vissza? Buta! *püföl még egyet, immáron játékosabban a fiúba, majd csak emgforgatja a szemeit.* -Nem kell nekem se Valentinnap, se bál ahhoz, hogy tudjam, hogy szeretlek, tudjam, hogy szeretsz, és ezt kimutassam. Csak egy nap a csokigyártóknak, hogy többet keressenek, semmi több. *simít végig egy félmosollyal a fiú arcán, majd ismét lábujjhegyre áll, és emgcsókolja a fiút.* -Buta.. Magyarázkodnod meg nem kell, hiszek neked, feltétel nélkül, tudod jól. Az ajándékot epdig még számtalan alkalomkor tudod átadni, és nálad nagyobb zálog nincsen. *mondja egy félmosollyal, félredöntött fejjel, majd még egyszer végigsimít a fiú karján.* -Most megyek, kséőre jár, még találkozunk. *egy biztos ígéret, majd eltűnik a folyosókon, irány a szobája, emrt későre jár.*

Vendég

*Tamás a lány után nyúl és vissza húzza az ölelő karjai közé.* - Bocsi, hogy ennyire megijesztettelek. De az a gond, hogy nem tudlak el kísérni a Valentin napi bálra. Sőt, valószínűleg az egész Valentin napot távol kell tőled töltenem. Tudom a lányoknak ez egy fontos dolog. Nem tudok veled táncolni a bálon. Sem pedig a szerelmem zálogát át adni neked. -*Szólt a fiú, és idegesen tekintett le a lányra. Majd gyorsan magyarázkodni kezdett.* - Sajnos családi kötelezettségeim vannak.

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 8:53 pm

*Hátrább lép, amikor a fiú zippzározza a kabátját, majd egyszerűen visszabújik, szorosan ölelve a fiút, átölelve annak derekát, hátát, amit éppen ér, a kabát alatt, a melegben. Halkan berreg is egy cseppet, elégedettségében, majd hallgatja a fiú szavait, és csak mosolyog.* -Hát eprsze, hogy lesznek. De ettől az, ami. Ettől van benne szenvedély. Leányregények garmadája sem tudja pontosan reprodukálni a reális, valós világot, így felesleges, hogy nagy szónoklatokkal jöjjek, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ez kell hozzá. Ha csak egyet értenénk, kezdenék kételkedni. *mondja kissé eltöprengve, majd felnéz a fiúra, és a hosszabb csók után csak elmosolyodik, ám, emgpillantja a fiú arcát, kissé ellép tőle, hogy jobban fel tudjon rá nézni, és úgy figyeli, saját kezeit fújkálva, tördelve.* -Mi a baj? Nem szeretem, amikor ilyen vagy.. *mondja, szemöldökét ráncolva, emg a homlokát, kissé maga is vészjóslóvá válik, fél, mit is akar a fiú.*

Vendég

*Tamás ki cipzározza a kabátját, hogy Meriel a meleg ruhadarab alá tudjon bújni egy kissé.* - Nem tudom.... biztos lesz olyan amit nem fogok jó szemmel nézni. és ahogy magunk ismerem parázsló veszekedés is lesz nem egy. De ne felejtsd el. Én téged akarlak boldoggá tenni. -*Szól Tamás és az előző puszi után most ő maga vágyik egy csókra. Lehajol és megcsókolja a kedvesét. Majd mikor az ajkaik elválnak szomorú szemekkel néz le rá.* - Van egy rossz hírem.... kérlek ne akadj majd ki.

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 8:38 pm

*Csak röviden bcicent, amikor hallja, hogy még csak 14 éves, emg korai erről ebszélni. Amikor a fiú közelebb lép, és átöleli, akkor szorosan hozzá bújik, kissé öszerezzenve. Kezd egy cseppet fázni, mert eléggé hideg van idekint, azt be kell vallani. A szavakra csak mosolyog magában, miközben szorosan a fiúhoz bújik.* -Azt hiszem, éán is ugyanezt tudom elmondani. És hdid el, nem annyira rémisztő ez, mint azt te gondolod. Sőt. Mondhatnám, hogy nem is oly félelmetes.. *mondja kissé eltörpengve, miközben felpislog a fiúra.* -Egészen hálás feladat, amíg nem akarsz nagyban korlátozni bármiben is. *villannak emg a szemei kissé kihívóan, majd visszatér szemeibe a szerelmes fény, és lábujj hegyre áll, majd nyom egy puszit a fiú szájára, aztán visszasüllyed.*

Vendég

*Tamás egy pillanatig elgondolkozik a vissza passzolt labdán.* - Nos irtó korai még erről beszélni. Elvégre még te is csak 14 éves vagy. Én pedig nem sokkal több mint te. Mi vagy te nekem? Remélem a dédunokáim boldog mosolygós dédanyja. Mi vagy te nekem, Az első szerelmem..és fohászkodok mindenkihez, hogy egyben az egyetlen örök szerelmem is legyél. Akit mindig boldoggá tudok tenni. - *Mondja Tamás majd kissé fázósan át öleli a lányt.* - Tudom rémisztő lehet ezt hallani. Gyerekek, házasság. Hiszen apáink szerint még mi is azok vagyunk. Szóval maradjunk annyiban..te vagy a NAGYBETŰS SZERELEM. -*Mosolyog a lányra.*

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 8:25 pm

*A kérdésre a lány csak elneveti magát, zárt szájjal, kuncogva, és elfordítja a fejét, elengedi a fiút, végigsimítva még egyszer a karján, majd nekitámaszkodik a korlátnak, a fiú felé fordulva, és csillogó, sejtelmes szemekkel nézi egy darabig, eléggé titokzatosan.* -Nem tudhatsz mindent, így minden bizonnyal vannak dolgok, amikről nem tudsz. Dolgok, amik előtted titkok. Hogy meddig? Magam sem tudhatom. De a teljes tudás nem biztos, hogy a tiéd lesz, bármikor is. *mondja egy sanda félmosollyal, titokzatosan, érzékeltetve, hogy jáccik. Nincs titka Tamás előtt, nincs senki más az életében, egyelőre. A következő kérdésre összeráncolja a szemöldökét.* -Szeretlek. Hogy mit látok benned? Ez egy érdekes kérdés. Védelmet, biztonságot, és valakit, akit tudok szeretni, mindenek ellenére, és aki tud engem szeretni. Aki így fogad el, ahogyan vagyok. *mutat egyik kezével végig magán, majd félredönti a fejét, ismét emgtámaszkodva a korláton, mindkét kezével.* -Hogy érted pontosan? Te mit érzel velem kapcsolatban? Minek tekintesz? *kérdez vissza, hátha ettől okosabb lesz.*

Vendég

*Tamás fejcsóválva nézett egy pillanatra Meriel szemébe. A lány viselkedése, továbbra is bizonytalanná tette.* - Nem kell rivalizálnod vele. Én a tiéd vagyok. vagy van valami amiről nem tudok? -*Kérdezte kíváncsian. Remélte hogy nem. Viszont egy újabb kérdést ötlött fel benne. * - érdekes volt amit az előbb mondtál. Tudom, hogy értetted, hogy nem volt szeretőd....de ez bennem kérdést vet fel. Engem minek tartasz? Ha kettőnkre nézel. Mi vagyok én az oldaladon?

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 7:55 pm

-Én ezt a megállapítást nem szeretőkre, inkább pszihológusokra alkalmaznám.. Szeretőm még nem igen volt. *azt se mondja ki, hogy pszihológusa lett volna, de nem is tagadja, ez az információ egy darabig még kering a légben.* -Az éjszaka elrettent, de én is szeretem. Mondhatni. Ilyenkor tudok eggyé válni valakivel, akit annyira szeretek.. Akinek a lába lehetek, és aki a lábam.. *súgja a légbe, végigfeküdve tulajdonképpen a korláton, rátámaszkodva, miközben messzire mutat el a tekintete és a lelke, egyenesen az istállókig. Ma is edzett egy keveset, holnap pedig még többet akar, ugratópályákon szeretne végigmenni, ami egy vak lóval nagy kihívás, de ez van. Tamás kérlelő szavaira feléfordul, teljesen ártatlan arccal.* -Ugyanmáár.. *nyújtja a szót, majd belekarol a fiúba, egyik kezével végigsimítva azon.* -Ne aggódj, nem akarok vele rosszba lenni. Ez egyszerű lányok közötti rivalizálás, de igazából nem utáljuk egymást. Ez olyan csajos-dolog, ne aggódj. Semmi gon.d tényleg. *még bcicentget is, miközben zafírkék szemeivel a fiút figyeli, csillogó szemekkel, melyeken az éjszaka fényei is tükröződnek.*

Vendég

- Az éjszaka olyan mint egy szerető.. elsuttoghatod neki gondjaid, bánatod, vagy esetleg titkaid. A csillagok pedig megőrzik a titkod, és könnyű lélekkel mehetsz tovább. Szeretem az éjszakát. -*Mondja Tamás még mindig a sötétbe bámulva. Hiszen az éjszaka magánya lehet félelmetesnek tűnik első látásra, de a srácot mégis vonzza. Egy pillanatra szomorúan pillantott oldalra Merielre. nem tudta hogy mondja el kedvesének azt amit akar. * - Ne csináld kérlek.... jó tudom nem csak a te hibád a közted és Demi közt lévő feszültség. De nekem ő fontos barát. Szeretném ha meg békélnétek.

Téma: Re: Erkély Szer. Feb. 10, 2010 7:33 pm

-Az ördög nem visel bundát, emrt fűti a belső tüze, meg különben is. A pokolban nincsen hideg, ott van a poklok tüze, meg minden efféle keedvesség, tehát ő nem bántja a nyuszikat. Demi meg.. *erre inkább nem is mond semmit, csak felsóhajt, és emgrázza a fejét, majd egyszerűen Tamás mellé sétál.* ~Demi, hát persze. Ki más? Drága, drága Demetria..~ *töpreng magában egy kis ideig, lemeredve a semmibe, megtámaszkodva a korláton, közvetlenül kedvese, Tamás mellett.* -Akkor jó. Mert én, bár nem vagyok akkora állatbarát, nem díjazom a sportvadászatot. És érdekes dolog a folyosón haladva ilyen szavakat elcsípni. Nem tudtam, hogy magadban beszélsz.. *néz fel egy kissé sandán, féloldalasan a fiúra, majd elmosolyodik, és tekintét visszamereszti a semmibe.*