Első emeleti folyosók

Vendég

*Jana meglátja Leonát, és mikor az int neki, oda sétál. De ahogy meg áll, akkor is csak toporog.*
- Jó jó... itt vagyok, csak gyorsan, mert beszédem lenne a proffal, és nem ártana elkapnom...
* Jegyzi meg. Lábán a nadrág szára csíkokban szakadt, és foltokban a szikrától kiégett. Pulóvere ugyan így, haja még mindíg vizes, ahogy ruhái is. Kezén itt ott kicsit vörösebb foltok, amik karmolás, szorítás, égés vegyesen. Valóban elég durván néz ki.*
- Miva...vigyá...Leona... én mindíg vigyázok magamra... Akkor mondhatod hogy ne, ha a fejfámat rúgdosod... Addig meg egy szavad nem lehet. Hogy mennyire teszem magam tönkre, az az én saját dolgom...
* Vág vissza összehúzott szemöldökkel, majd a páncél, tank, Hadsereg megjegyzésre megszólal.*
- Pont azért vagyok nekromanta, hogy egy ezernél is nagyobb fős sereget támasszal fel. Képzeld... ez a nagy vágyálmom...
* És ha Leona nem hiszi el ezt a mondatot, akkor az az ő baja. Pedíg tényleg ez a vágyálma Janácskának.*
- És amúgy is... Hogy akarod elérni hogy vigyázzak magamra? VAgy csak féltékeny vagy, hogy én legalább élvezem is azt amit csinálok?
* Kérdez vissza felvont szemöldökkel, és hanyagul egyik kezét csípőre vágva.*

*Leona idegesen toporog a folyosón. Amire készül, az nem szép tőle, de meg kell cselekednie. zsebében két darab zsebkendő van, egyiket a kezébe veszi, úgy várja Janát. Ha meglátja barátnőjét, összehúzza szemöldökét, és dühösen szól neki.*
- Gyere csak ide!*
Ha Jana a közelébe ér, akkor elkapja a tarkóját, majd a zsebit az orrához nyomja.*
- Nem igaz, hogy nem tudsz magadra vigyázni. mégis mit képzeltél, de komolyan?! Esküszöm hogy veszek neked egy pácélt, vagy tankot, és azzal fogsz járkálni. Vgay ezer fős hadsereget. És nem érdekel ha megsértődsz. Akkor is el fogom érni hogy vigyázz magadra! Gondolj néha... nem tudom.. másra is.*
Eközben szigorúan néz a lányra. Kezeit a csípőjére teszi, hogy nagyobb legyen a hatás.*

*Rayko is megöleli barátnőjét. Egy gyorsa csókot nyoma szájára, majd a fiú felé fordul.*
-Nem mutatnál be az új barátodnak? *Az utolsó szót kicsit megnyomja. Szándékosan. A fiú el sem tudná rejteni ellenszenvét. De ez csak az egészséges féltékenység kategóriájába tartozik. esze ágában sincsen neki itt szappanoperákba illő jelenetekbe bonyolódni. Amennyiben a lány bemutatja őket egymásnak kezet nyújt.*
- Rayko Sujaku Dragomir.
*Ha a srác elfogadja a felé nyújtott kezet, akkor a fiú minden fizikai erejét beleadva, tudatja vele, hogy nyugodtan kötözködhet. Nem ártatlan leányka ő, akit félteni kell. És elméjében a távoli múltból egy kép úszik elő. Brooke képe.*
~Na igen. Ezzel a csajjal kellett volna kötözködnöd. Át is átkozott volna a másvilágra.~
*És ekkor immáron szándék nélkül tudatlattija által vezérelve elmosolyodik. Ismét csak gonoszul. Mint akinek kéjes örömet jelent más szenvedése.*

*Leona próbálja elrejteni mosolyát, amikor hallja a fiú kifakadását. Persze dinka volt a lány meg minden, de azért mégis vicces látni, hogy valakit így felhúz egy egoista királylány.*
- Jól van, nyugi nem mondtam semmit. - próbálja csitítani. - de persze lányokat nem bántasdz. - mondja mosolyogva, enyhe célzással.*
Hátralép, hiszen a fiú azt mondta, hogy nincs semmi baja. Hajgumit vesz elő, és összefogja haját. Ekkor valaki megszólal a háta mögött. Erősen elváltoztatta hangját, de Leona még így is bármikor felismerné.*
- Vihetsz. - mondja megadó sóhajjal, majd mosolyogva szembefordul barátjával.*
Már elég régen látta. Egyből átöleli, egyenlőre nem zavarja hogy Anton látja őket.*

*Anton tágra nyílt szemekkel néz Leonára. Nem tudja elhinni azt, amit a lány mondott.*-Mi? Te teljesen megőrültél? Ennek nem rossz napja volt, ez ilyen. És különben is, engem egyáltalán nem érdekel ha beletiporok valakinek a lelki világába. Az egyetlen dolog ami számít az a tudás, és ez a csak teljesen hülye volt.*Mondja ki azt amire gondol. Nem leplezi az érezlmeit, úgy ahogy szokta. Igaz, nem mérges, de jókedvnek semmi jelét nem látni. Aztán még a kérdésre válaszol.*-Semmi bajom! Ennél több kell, egy szerencséje volt, hogy lány. Ha nem az lenne, akkor most talán törött orral rohangálna.*Mondja Leonának, majd látja, hogy a lány mögül egy srác érkezik. Legszívesebben lelőné a poént, de későn veszi észre a dolgot, ezért nem teheti meg.*-Nah!*Ennyit mond, de ebbe talán minden benne van, csak éreznie kell a többieknek a hangsúlyból. Nagyon örül ám Raykonak, főleg akkor, hogyha a fiú végre valami színt is visz a mindennapjaiba. Reméli, hogy elkezdenek romantikázni, mert szinte lerí Rayko arcáról, hogy járnak. Ha ez történik, akkor legalább jöhet a következő beszólás.*

*Rayko sétál a folyosón, magányosan. Nem sokat foglalkozik a külvilággal, éppen csak annyira, hogy ne menjen neki senkinek, aki az útjába kerül. Egy lány viharzik el mellette. Soha nem látta még. Illetve mintha mégis. Kicsit mintha egyik naxis évfolyamtársára hasonlít. De csak egy cseppet. A távolban egy ismerős lányt lát meg és egy ismeretlen fiút. Beszélgetnek. Rossz érzések halmozódnak fel benne. Próbál uralmat erőltetni magára. Nem akarja sem saját maga sem pedig más előtt megalázni a szerelmét, azzal hogy letorkolja, sőt igazából túlzott féltékenységet mutatni sem akar. Lábán lopakodó lábbelije van, ezúttal a bakancsa, és nem a szakadt sportcipője. Aktiválja a rúnát, de csak halkan. Majd hangtalanul Leona mögé oson.*
- Szia! Lejárt az időd.
*Szólal meg túlvilági hangon. Arcán gonosz mosolyra húzódik a szája, persze alaposan rájátszik ezekre.*

*Leona összeszorítja a száját, mikor a lány, egy utolsó sértést vág Anton fejéhez. felemeli pálcáját, és majdnem kimondja a varázsigét, amikor a lány feláll, és eltűnik.*
~ huh. Éljen köszönöm fortuna...*
Názi a fiút, és megállapítja hogy mérges. Talán rá is, amiért nem hagyta őket vércsatázni. Majd máskor pótolják, amikor nem lesz ott.*
Leona kissé mérgesen néz Antonra.*
- Ne vonj le róla elhamarkodott következtetéseket. Főleg ha nem ismered. lehet hogy rossz napja volt... vagy ilyen. - teszi hozzá halkan.*
A fiú szavaira nem mond semmit, de mélyen egyetért. A lány kicsit tényleg túl reagáltaa dolgot. minden esetre egyikőjüktől sem várta volna, hogy egymásnak ugranak.*
- Hogy van az arcod? - kérdezi, majd vet rá egy pillantást. Ekkor eszmél rá, hogy kezében még minidg ott van a pálca. *
Helyére teszi és a fiú felé fordul.*

*Leona próbál békíteni, azonban Antonnak erre is csak egy gúnyos megjegyzése van.*-Fölösleges ilyeneket mondanod. Nincs miért bocsánatot kérnem, legalábbis nekem. Ő meg úgysem érti meg, hogy mit is jelent az a szó. De mindegy.*Mondja Anton, majd meghallja a lány következő kijelentését, mely után úgy néz a lányra, hogyha szemmel ölni lehetne, akkor most Blanche a földön heverve egy nagy vértócsa közepén. De ilyet nem tud, nem is baj, mert ha tudna, akkor most nagy bajba lenne. De egy illúziót szívesen csinálna, melyben az idő nagyon lassan pereg, és folyamatosan kínozzák benne a lányt. De ehhez sincs meg az ereje. Azonban Blanche el is megy, lehet hogy így jobb is. Anton csak nézi a lányt, nem tudja hogy lesz-e ennek folytatása, de reméli. És úgy, hogy ketten vannak ott. Nyugodtan tudjanak szidni, beszélni, bármit. ne legyenek ott békítő emberek, amúgy is fölösleges lenne a jelenlétük. Most azonban kettesben maradt leona-val. A lány felé fordul.*-Hihetetlen ez a csaj! Nem tudom mit képzel magáról.

*Nagy nehezen felül, de még így is sajognak a csontjai. Leonára pillant, és megcsóválja a fejét, majd odaordít Antonnak.* - Miért, talán csatornában élnek a Grigoriyok? *Felháborodva pillant a fiúra, aztán Modeste segít neki felállni, majd elmennek, eltűnnek a lépcsőfordulóban.* ~Idióták! Jól van, nyugi, Blanche... nem lesz semmi baj.~

Leona nem kap választ a kérdésére, majd ott is lesz hagyva. Nem éri nagy megrázkódtatás. Tenyerét a korgó gyomrára szorítja, majd miután elköszön Klaudiától, figyeli mit csinál a másik kettő. Van egy olyan érzése, hogy nem lesz unalmas.*
~ Lelépjek vagy maradjak? ~ gondolkozik, mikor a lány közelebb lép a fiúhoz. *
A gyorsan pörgő események azonban eldöntik a kérdést. Blanche tenyerével nem lehet minden rendben, mert a fiú a pofon után, olyan furcsán kapja el a fejét. Bőre erősen kipirul. Leona ellöki magát az oszloptól, amin eddig támaszkodott, majd gyorsan a két diákhoz siet. Amikor Anton előkapja a pálcáját, összevonja szemöldökét.*
- Ezt már tényleg nem kellene.*
Megkönnyebbül amikor a fiú kissé észhez tér, bár gyanítja hogy csak azért tér jobb belátásra, mert ellenfele nőnemű. Leona minden esetre felemeli kezét, hogy hogyha szükség lenne rá, elő tudja kapni a pálcáját. Amit inkább meg is tesz, a biztonság kedvéért. Nem tud sok varázslatot, de már kiválasztotta melyikkel fogja leállítani társait, ha azok nem hagyják abba, amit elkezdtek.*
- Talán jobb lenne, hogyha bocsánatot kérnétek egymástól, és mindenki menne a maga útjára.*

*Látja, hogy Leona, meg Klaudia kicsit a háttérbe húzódik. Különösebben nem zavarja a dolog, miért is zavarná? Amúgy is Balnche-al akart most beszélgetni, ezért nem is szól rá a lányra, hogy már hogy képzeli ezt. Persze fél füllel arrafelé hallgatózik, de ez megengedhető, hiszen kíváncsisága határtalan, na meg ki tudja, hogy mikor tud majd odaszúrni valamit, amivel egy kicsit feldühítheti a lányokat. De ez lehetetlen úgy, hogy az egyikőjük lelép. Nem is volt más az a személy, mint Klaudia. Anton vissza se fordul, csak int a lánynak. Inkább Blanche-ra szegezi a tekintetét. Nem tudja, hogy a lány mire készül, de az biztos, hogy nem tetszett neki az előző beszólás. De nem gond, kicsit fenn tartja az orrát, hátha ettől helyrebillen az agya. De úgy látszik nem. Érdekes kérdéseket tesz fel a lány.*
-Hát lehet hogy nagy befolyásotok van, de úgy látszik elég műveletlenek vagytok ti Rawenwood-ék. Na de mindegy, nekem nics szükségem arra, hogy a Grigoriy családról beszéljek. Ha nem tudod kik is vagyunk...
*Mondja a fiú, majd egy kellemetlen emléke is lesz a lánytól. Hiszen kap egy pofont, mely még nem is lenne megrázó, de sajna a lány keze forró volt, mint a tüzes vas. Ez azért így sokkal rosszabb. Anton oda is kap az arcához, kicsit persze megtántorodott a pofon után, de azért nem került földre. Visszanézett a lányra, és pálcát rántott, ekkor jutott eszébe az, hogy azért mégse kéne talán. Visszavette rendes testtartását, és leengedte kezeit.*
-Áhh, szóval ebben relylik az a nagy Rawenwood hatalom. Hogy az emberek esze, már ha szabad ilyet mondanom neked, elég hamar elborul. Hát, remélem nem minden Rawenwood ilyen, mert akkor azt hiszem az a hatalom nem sokat fog érni, főleg ha a generációd felnő.
*Folyamatosan mondogatja a maga kis sértéseit. Kíváncsi rá, hogy meddig is fog elmenni a lány. Az arca ég, és fáj is, de mégis az előző gúnyos vigyor van az arcán. Azonban most már, ha azt látja, hogy a lánynak pofozhatnékja van, akkor egyszerűen arébb löki őt, persze varázslattal. Azt azért nem fogja hagyni, hogy hülyére verjék csak azért mert nem üt meg egy nőszemélyt.*

*Nahát, Anton kellemes szórakozást fog neki nyújtani az elkövetkező percekben. Blanche szemöldöke felszalad, majd kellemesen felnevet, és válaszol a fiúnak.* - Hm, jó a szemed. *Jegyzi meg csak úgy maga előtt, és egy fél perc némaság után kérdést tesz fel, Anton tekintetébe ásva a sajátját.* - Csak nem a lovászfiú? Esetleg egy takarító fia vagy? Nem gondolnám, hogy többre vagy érdemes, bár biztos jól mosol tányérokat vagy csutakolsz pacikat. *Alacsonyítja le a fiút, majd észrevétlenül egy apró kis lángocska jelenik meg a tenyerén.* - Hogy honnan? Nem is tudom... az emberek többsége nem a jól csengő Ravenwood vezetéknév miatt akarnak családtagok lenni, sokkal inkább a hatalmunk és a befolyásunk miatt. *Közelebb lép Antonhoz, és lehunyja szemeit, mintha meg akarná csókolni, aztán a meglepetés erejével élve felpofozza a fiút, jól rányomva annak arcára tüzes tenyerét, amitől kellemetlen perceket élhet át a másik fél.* - Ó, bocsi. Elfelejtettem említeni hogy tüzes teremtés vagyok. *Modeste ijedten ugrik fel a földről, és szájába veszi a lány nadrágját, és erősen megrántja azt, nehogy további sérülést okozzon a fiúnak.* ~Te normális vagy, Blanche? Hülye idióta!~ *Persze egy pillanatra sem tudna neheztelni a józan eszére, de nem akar saját maga előtt cikibe kerülni. Tekintve, hogy mozgáskoordinációs problémái vannak, gyönyörűt esik hátra, amit megtold egy fél bukfencezéssel is.*

*Csendben figyel, majd rápillant órájára. Homlokára csap. *
-Úristen! Nekem találkozóm lesz pár perc múlva! Ne haragudjatok, de mennem kell. Szaisztok! *Int és elviharzik. *

*Leona látja, hogy a fiú nem túl lelkesen fogadja. Nem sértődik meg a dolgon, majd talán ha jobban megismerik egymást. Még egy lány érkezik.*
- Szia Klaudia. Leona vagyok. Nem zavarsz, gyere nyugodtan. - legalább lesz beszélgetőtársa, hogyha a fiú nem szentel neki sok figyelmet.*
Leona rámosolyog a két diákra, majd a léptek zajára hátra fordul. Éppen jókor ahhoz, hogy egy lányt lásson, aki a daimonjával kerget valamit.*
~ milyen aranyosak.*
A véleménye megváltozik kicsit, mikor a lány megszólal. Eléggé egoistának tűnik.*
~ Nem ismerem... még a nevét sem hallottam. Bár a vezetékneve ismerős.*
Minden estere neki is köszön, és bemutatkozik. Amikor a fiú elkezd beszélgetni Blanchel, akkor Leona kicsit hátrahúzódik Klaudiához.
- Hányadikos vagy? - kérdezi, bár a válasz elég nyílvánvalónak tűnik.*
De a látszat néha csal.*

*Anton egyik lábát a másik után teszi. Néha egy-egy fejkörzést csinál, mert azt érzi, hogy tagjai még nem melegedtek be teljesen. Azonban most nincs ideje semmi ilyesmire, hiszen egy lány érkezik meg mellé. Úgy látszik hogy kedves lány, jókedvű, meg minden ilyesmit ellehet róla mondani, de azt nem hogy olyan természete lenne, amilyen beszélgetőtársra Anton vágyik. Na de mindegy, az ember nem válogathatja meg a társaságát, főleg ha céltalanul bolyong egy folyosón. Na de mindegy, ha már így alakultak a dolgok, akkor nincs mit tenni. A lány felé fordul, mosoly egyáltalán nem látszódik az arcán. Megszólal, de egyenlőre csak egy nevet mond, amit a következő diák is hallhat, aki érkezik.*
-Sziasztok! Anton Grigoriy!
*Mondja, majd úgy látszik, hogy mindenki ezt a helyet keresi fel, hiszen még egy lány érkezik meg, akinek látszólag, és hallhatólag elég nagy egója van. Na ebből valamit ki lehet majd hozni. LEgalábbis ebben bízik Anton, mi másban bízhatna szegény fiú? A másik két lány nem tűnik olyannak, akik belemennének egy-egy szócsatába.*
-Áhh, látom egy igazi hercegnő érkezett közénk. Anton Grigoriy! Örülök hogy megismerhetem.
*Az első mondtatot persze iróniával fűszerezi meg, ez nála szinte egyértelmű. Nem is tudja, hogy mit mondhatna még, gúnyos vigyor ült ki az arcára, és a másik két lánnyal egyenlőre nem is foglalkozik. Blanche elég neki most, de persze ha a többiek kérdeznek, vagy mondanak valamit, akkor arra is odafigyel.*
-Honnan is kéne ismerjük kegyedet?

*A legszebb Ravenwood leányzó alakja bontakozik ki a délelőtti fényben, ami a szép ablakokon át árad be. A harmadik emeletről ugrándozik lefelé, bár tekintve hogy alig van térlátása, természetesen egyszer-kétszer nekiment egy nagyobb alakú festménynek. A parancsolgatós jégkirálynő-reinkarnációnk máris belebotlik három szaktársba, amiből egy fiú. És logikusan a másik kettő lány. Szinte már fehérbe áthajló, csodás, világosszőke hajkoronája feltűzve, és egy márkás lila-fehér kockás ingpólót visel egy lila kordnadrággal valamint egy pár lila tornacipővel. Róka daimónja mellette ugrándozik, és valami általa kitalált képzeletbeli pillangóval játszik, amit Blanchie is lát. Egy félszeg fejhajtás után bemutatkozik, köszön, miegymás.* - Hali, emberek. Blanche Ravenwood vagyok, bár gondolom mind ismertek... *A körmeire pillant, és halkan felnevet, majd bedönti a csípőjét, és ráhelyezi arra nagyon menőn a kezét. Daimónja édesen pillog körbe, de a világért sem akarna beleszólni a beszélgetésbe.* - Ja, ő pedig Modeste. *Mondja mintegy kiegészítve saját magát, és vállat von.*

*Egy koromfekete haú csajszi sétál befelé a folyosóra. Meglátja a 2 embert és félénken közeledik feléjük. *
-Sziasztok. Nagy Klaudia vagyok. *Mutatkozik be . *
-Csatlakozhatok hozzátok? *Kérdezi meg halkan, félénken. *

*Leona álmosan sétál végig a folyosón. Fáradtan megdörzsöli karikás szemeit. Bordó ruhája van rajta, egy fekete garbó és a kényelmes bakancsa, mely már nincs a legjobb állapotában.*
~ Talán nem mindig ezt kéne hordanom...*
Gyomra hatalmasat kordul. A lány ráteszi kezét, majd megy tovább egyenesen. Ekkor egy fiút lát meg. *
~Nem úgy tűnik mint aki felhőtlenül boldog.*
Odasétál a közelébe, majd mosolyogva megszólítja.*
- Szia! Még nem találkoztunk. Leona vagyok. Mi szél fújt erre ilyen korán? - kérdezi, majd megfordul, hogy egy irányba menjenek.*
Reméli hogy a fiú nem küldi el, bár azt elfelejtette megkérdezni hogy zavarja-e. Mostanában olyan az agya mint egy szita. Talán az ősz miatt van. Megjött a rossz idő.*

*Anton a mai reggelen is korán ébredt fel. Nem szeret sokáig aludni, éppen ezért ma sem tette meg ezt a dolgot. Szürke pulcsit vett fel, és fekete farmert. Haja most is elég kócos, ahogy az szokott lenni, de a szél nem fújja idebenn, így legalább a szemébe nem lóg. Zsebretett kézzel járkál, és csak maga elé néz. Egyszerűen unatkozik itt, valamiért nem történik vele semmi sem, nem találja a helyét. Nincsenek emberek, akikkel találkozhatna, minden baja van. Egy kissé magányos, de persze erről senki sem tehet, csakis ő maga. Ezek után azonban megpróbál majd egy kicsit többet társaságba lenni, bár kérdés, hogy megtűrik-e az ő különleges stílusát. Hiszen a fiú sokszor cinikus kérdésekkel bombázza a többieket, de van hogy filozófiai irányba vezeti el a beszélgetést. Nagy szenvedélye a szócsaták, a viták, melyben mindenkinek a szavakkal kell játszania, de egyenlőre nem talált erre megfelelő személyt. Talán majd ma, talán most...*

Vendég

*Milát nem is érdekli, hogy Anaze utána jön-e vagy sem. Megkönnyebbült és cserfes mosollyal gondol Marcusra. Persze sajnálja egy kicsit a fiút, de nem foglakozik vele. Mila már csak ilyen .Nem sok mindenkivel kedves. Sajnos Anaze a másik kupacba tartozik. Igazából soha nem is szerette szerelemből a srácot. Csak jó volt, hogy volt neki. Ha Anaze utána megy, akkor szépen lassan elszótagolja neki a Vége szót, majd ismét otthagyja. Nem utálja Anaze-t és nem is akar vele haragban lenni. Persze a lány agyában meg sem fordul, hogy ezért esetleg Anaze utálhatja és egy szemét kis csitrinek tarthatja. A lány hátrapillant és látja, hogy Anaze elindul valamerre. Megvonja a vállát, hosszú haját hátralöki a válla fölött és bemegy a könyvtárba.*

*Anaze arcán kissé visszafogottabbá válik a mosoly, mikor látja, hogy Mila hátrál egy lépést, mikor ő előre lép, mi tagadás, már ennek sem örül, remélte, hogy "rávetődhet" szerelmére, ám mindenki tévedhet olykor. A lány elhadarja gyorsan a dolgot, mi tagadás, kicsit talán durvábban, mint azt kéne, Anaze pedig csak áll egy helyben. Szemei kissé elkerekednek, mikor meghallja a dolgot, de Mila már el is siet,e ki tudja, hogy valós-e az indok, melyet elhadart. Nem is igazán érdekli a fiút. Csak áll egy helyben, bámul maga elé, nem igazán akarja elhinni a dolgot. Jobbját ökölbe szorítja, s mikor Mila már a folyosóról is eltűnt, csak belecsap a falba öklével. Nem mosolyog tovább. Könny nincs a szemében, ebben a pillanatban nincs, ám szeme vörös. Végül megindul, a másik irányba, mint Mila, céltalanul, csak előre.*

Vendég

*Mila látja, hogy Anaze csak a hangjára fordul meg. Ezért kicsit felvonja a szemöldöké.t de bizony valóban, mosolynak semmi nyoma az arcán. Nem úgy, mint Anaze-nek, akinek bizony hatalmas vigyor fut át az arcán, mikor meglátja Milát. Mila tényleg nem érti a fiút, talán nem vette észre, hogy Mila nem úgy köszönt neki, mint szokott. Hát sajnos ez van. Milából már kiégett a tűz. Legalábbis a szerelme tüze biztosan. Látja, hogy Anaze mozdulna felé, igy ő egy lépést hátrál, úgy néz a fiú szemébe. Látja a fiú szemében, hogy örül neki. Majd szép lassan ez az öröm tanácstalanságba fordul át. Mila megvonja a vállát.*
-Ja nem. Izé. Semmi gáz. Csak akartam szólni, hogy megcsaltalak és hogy már nem szeretlek ,szóval hagyjuk egymást békén. De most dolgom van. Vissza kell vinnem a könyvtárba - *bök a könyvre és meg is indul a Könyvtár irányába, ott hagyva a srácot. Ő a maga részéről ennyivel elintézte és eszébe sem jut bocsánatot kérni, vagy esetleg megvárni, hogy a fiú mit lép erre.*

*Anaze annyira elréved gondolataiban, hogy elsőre észre sem veszi a vállkocogtatást, csak mikor a hangot is meghallja, akkor fogja fel, hogy hozzá szóltak. Fejét gyorsan fordítja oldalra, s mikor meglátja Milát, arcán a mosoly még nagyobbra húzódik, egészen szélesre.* -Szia! *Köszön örömtelien, a lenéző stílust még észre sem vette, neki korán van ma még, így nem igazán figyel minden kis részletre.* -Mi újság? *Lépne közelebb a lányhoz egy fél lépéssel, ám akkor arcán észreveszi, hogy mosolynak nyoma sincs - mivel nyilván, ha valakinek nincs jó kedve, akkor az nem fog mosolyogni. Erre rá is kérdez, amint észreveszi.* -Talán valami baj van? Olyan kicsit letörtnek tűnsz a számomra.

Vendég

*Az első emeleten nem csak Anaze járkál ilyenkor. Már nincs korán, és Mila is felkelt már elég régen. Belőtte a haját és a sminkjét is, le is zuhanyozott a reggel. Elég korán ébredt, igy volt ideje. Most éppen a Könyvtár felé tart. Egy fekete miniszoknya van raja, illetve egy szintén fekete, mélyen dekoltázsolt top. Egy kis, fekete könyvet szorongat a kezében, a mellkasához szoritja. Mintha nagyon védené a könyvet. Védi is, hiszen könyvtári a könyv éppen visszaviszi. Ahogy sétál a folyosón, meglátja párját az egyik ablakba. Sóhajt egyet.*
~Oké, most vagy soha~*morogja magában. Nincs valami jó kedve és hát a mostani jelenet sem lesz valami fényes. Megpróbálja a leglazábban kezelni a helyzetet. Odasétál az ablakon kinéző Anaze-hoz, majd megkocogtatja a vállát.*
-Hé figyu... - *szól neki elég lazán, lenézően és unottan a lány.*

*A folyosó csöndjét pár halk, koppanó hang töri meg, mely még a folyosó végéről érkezik. Anaze lépteinek hangja az, melyet hallani lehet, s lassan az ablakból a fény a fiúra vetül. Szokásához híven nagyban mosolyog fehér ingében és kék farmerjában. Nyakán átvetve, oldaláról lóg le a kis táskája, melyben most is csak egy könyv pihen, melyet kölcsönvett a könyvtárból, hogy kiolvashassa. Félúton megáll, nyújtózkodik és ásít egyet, csak nem rég ébredt fel az ifjú eramiros, ez meg is látszódik kócos haján és kissé gyűröttnek tűnt ingén. Az ablak felé fordul, odasétál, kinyitja, majd enyhén kihajol rajta, szemeivel s gondolataival is egyaránt a távolba réved, előbbi a hegyeket nézi, utóbbival perpill otthonában, Angliában, azon is belül Savelben jár.*

» Eoriya, az első női Zöld lovas
» A nagy vonatrablás - Kensei és Namiko első találkozása
» Folyosók és mosdók
» Titkos folyosók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak

Első emeleti folyosók

Első emeleti folyosók

Similar topics

Similar topics