*Leona nem tud mit mondani. Csak hallgatja a lány szavait, néha közbeszúrna egy nemet, vagy egy ugyan dehogy ist, vagy egy te nem vagy normálist. A szakos megjegyzésére, csak keserűen legyint egyet. Nem igazán érdekli. Nem az alapján dönti el, hogy ki milyen ember. De ahogy hallgatja, Jana, még mindig nem érti mit akar mondani. *
~ Nem akarlak megváltoztatni, te idióta. Mindössze annyit kérek, hogy ne fogócskázz a kaszással.* de nem mond semmit, mert úgysem használna.*
Csak legyint egyet. Látja Lagmart. Attól, hogy a lány érzelmek nélkül beszél, az állat viselkedése még elárulja, hogy legszívesebben a torkának ugrana. Ami talán megváltás lenne. Homloka verejtékezik, tagjai fájnak. Csak int egyet, és elindul a szobája felé.*
Nem ér el odáig, az első oszlopnál megáll, és meg kell támaszkodnia, hogy ne essen el. Szemeiből folynak a könnyek. Most hogy a halottak feltámasztásáról beszéltek, belegondolt. Persze jó lenne.. de nem helyes. Csöppet sem.*
Letörli könnyeit, majd futva igyekszik a szobájába.*

*- Halottakat feltámasztani természetellenes. és gondold el, aki visszajön, az már nem ugyan az. Nem lehet ugyan az.. hiszen.. Istenem. Mindegy, hagyjuk.*legyint lemondóan, majd összehúzza magán a pulóverét.*
Leona látja, hogy Jana nagyon megharagudott rá, de nem tud mit csinálni. Az embereknek el kell fogadni a halált, bármennyire is nehéz. A sportok hallatán, letesz arról az ötletéről, hogy balettozni küldje a lányt.*
~ A végén még megver, ha butaságot mondok.* gondolja, de nem komolyan.*
- Nekem nincs kifogásom ellened, hidd el. Meg szép hely a gyengélkedő, ha neked az tetszik, töltsd ott az időd kilencvenkilenc százalékát. Akkor ott fogunk találkozni. Csak annyit kérek... akarok elérni. Hogy egy picit jobban vigyázz magadra.*mutatja az ujján hogy mennyire gondolja. *
Tényleg nem kér sokat. Csak hogy ne naponta kelljen a gyengélkedőre szaladgálnia, hanem maximum havonta egyszer. A lány utolsó mondatára megdörgöli az arcát.*
- Rosszul értetted. Én nem beskatulyázni akartalak.. csak közben eszembe jutott Rayko.. ő is a gyengélkedőn van. Nem igaz hogy nem bírtok ki két napot. Ráadásul pont azt az időt kell választanotok, amikor amúgy is .... mindegy. és láttam hogy kinéztél magadnak egy olyan növényt. Ha azért mész a tanárhoz, hogy kérj tőle egyet, esküszöm hogy ...*nem tudja befejezni a mondatot. *
Egyrészt mert terve nincs hogy mit kéne tennie, másrészt viszont eléggé rosszul van. Ha a lány elindul a tanár felé, akkor sem biztos hogy utánamegy, mert nem bírná megállítani.*

- Hogy...hogy...BUTA?
* Fakad ki Jana mikor az álmára azt mondja Leona, hogy buta dolog.*
- Hát akkor most felvilágosítalak róla drágám, hogy bizony hogy fel lehet éleszteni valakit, és aki halott annak nem feltétlen kell annak is maradnia...
* mondja Leonának, a végére szinte már sziszegve. A szemei majd hogy nem szikrákat szórnak, pedíg nem is használt varázslatot.*
- Hát jobb ha elfogadsz ilyennek, mert én ilyen vagyok. Ha ez nemtetszik, akkor nem kell bejárni a gyengélkedőre hozzám. Majd Chris biztos megteszi. Ha meg nem, akkor így jártam. Erről ennyit. A sportról meg nem szükséges kioktatnod... képzeld el, hogy fekete öv felett vagyok Aikidoból. És tanultam lovagolni vívni és úszni is...
* Jegyzi meg Majd megszólal.*
- A másik, hogy engem ne vegyél egy kalap alá mással jó? Mindneki külön egyéniség, és még csak királyi többest sem kell használnod, mert "mi nem követeljük meg tőled". Erről ennyit. Még valami mielőtt megyek a tanárhoz?
* Mondja iszonyatos indulattal a hangjában. Lagmarnak a szőrei az égnek állnak. Próbálja elfojtani azt az érzést, ami Jana felől ragad rá... de nehezen megy neki.*


//Fagy!//

*leona mérgesen mered a lányra.*
-Mi az hogy feléleszteni egy hadsereget?! Ez alapból buta ötlet aki meghalt, az nem jöhet vissza. ez természetellenes. Fogadd el ezt a tényt, és vésd az7 eszedbe hogy neked is csak egy életed van.*
Hátára dobja a táskáját. Most érzi, hogy az sajog, valahol biztosan beütötte.*
- Képzeld, az életet máshogyan is lehet élvezni, nem csak úgy, hogy minden percben, szikláról ugrálok le. Keress magadnak valami elfoglaltságot, amivel lekötöd az energiáidat. Képzeld, nagyon sok sport létezik. Ezekkel például kirohangálhatod, vagy verekedheted magad, életveszély nélkül. nem kedvenc elfoglaltságom, utánatok járkálni gyengélkedőre, mertr olyan felelőtlenek vagytok, hogy azt gondoljátok, egyszer élünk, miért ne tehetnénk kényünkre,kedvünkre minden nyűgöt. Hát képzeld el Marijana, hogy ez önző dolog! *lehet hogy kicsit belelovalta magát, de nem fogja vissza magát, szúrósan néz a szemben állóra.*

*Leona idegesen toporog a folyosón. Amire készül, az nem szép tőle, de meg kell cselekednie. zsebében két darab zsebkendő van, egyiket a kezébe veszi, úgy várja Janát. Ha meglátja barátnőjét, összehúzza szemöldökét, és dühösen szól neki.*
- Gyere csak ide!*
Ha Jana a közelébe ér, akkor elkapja a tarkóját, majd a zsebit az orrához nyomja.*
- Nem igaz, hogy nem tudsz magadra vigyázni. mégis mit képzeltél, de komolyan?! Esküszöm hogy veszek neked egy pácélt, vagy tankot, és azzal fogsz járkálni. Vgay ezer fős hadsereget. És nem érdekel ha megsértődsz. Akkor is el fogom érni hogy vigyázz magadra! Gondolj néha... nem tudom.. másra is.*
Eközben szigorúan néz a lányra. Kezeit a csípőjére teszi, hogy nagyobb legyen a hatás.*

*Leona próbálja elrejteni mosolyát, amikor hallja a fiú kifakadását. Persze dinka volt a lány meg minden, de azért mégis vicces látni, hogy valakit így felhúz egy egoista királylány.*
- Jól van, nyugi nem mondtam semmit. - próbálja csitítani. - de persze lányokat nem bántasdz. - mondja mosolyogva, enyhe célzással.*
Hátralép, hiszen a fiú azt mondta, hogy nincs semmi baja. Hajgumit vesz elő, és összefogja haját. Ekkor valaki megszólal a háta mögött. Erősen elváltoztatta hangját, de Leona még így is bármikor felismerné.*
- Vihetsz. - mondja megadó sóhajjal, majd mosolyogva szembefordul barátjával.*
Már elég régen látta. Egyből átöleli, egyenlőre nem zavarja hogy Anton látja őket.*

*Leona összeszorítja a száját, mikor a lány, egy utolsó sértést vág Anton fejéhez. felemeli pálcáját, és majdnem kimondja a varázsigét, amikor a lány feláll, és eltűnik.*
~ huh. Éljen köszönöm fortuna...*
Názi a fiút, és megállapítja hogy mérges. Talán rá is, amiért nem hagyta őket vércsatázni. Majd máskor pótolják, amikor nem lesz ott.*
Leona kissé mérgesen néz Antonra.*
- Ne vonj le róla elhamarkodott következtetéseket. Főleg ha nem ismered. lehet hogy rossz napja volt... vagy ilyen. - teszi hozzá halkan.*
A fiú szavaira nem mond semmit, de mélyen egyetért. A lány kicsit tényleg túl reagáltaa dolgot. minden esetre egyikőjüktől sem várta volna, hogy egymásnak ugranak.*
- Hogy van az arcod? - kérdezi, majd vet rá egy pillantást. Ekkor eszmél rá, hogy kezében még minidg ott van a pálca. *
Helyére teszi és a fiú felé fordul.*

Leona nem kap választ a kérdésére, majd ott is lesz hagyva. Nem éri nagy megrázkódtatás. Tenyerét a korgó gyomrára szorítja, majd miután elköszön Klaudiától, figyeli mit csinál a másik kettő. Van egy olyan érzése, hogy nem lesz unalmas.*
~ Lelépjek vagy maradjak? ~ gondolkozik, mikor a lány közelebb lép a fiúhoz. *
A gyorsan pörgő események azonban eldöntik a kérdést. Blanche tenyerével nem lehet minden rendben, mert a fiú a pofon után, olyan furcsán kapja el a fejét. Bőre erősen kipirul. Leona ellöki magát az oszloptól, amin eddig támaszkodott, majd gyorsan a két diákhoz siet. Amikor Anton előkapja a pálcáját, összevonja szemöldökét.*
- Ezt már tényleg nem kellene.*
Megkönnyebbül amikor a fiú kissé észhez tér, bár gyanítja hogy csak azért tér jobb belátásra, mert ellenfele nőnemű. Leona minden esetre felemeli kezét, hogy hogyha szükség lenne rá, elő tudja kapni a pálcáját. Amit inkább meg is tesz, a biztonság kedvéért. Nem tud sok varázslatot, de már kiválasztotta melyikkel fogja leállítani társait, ha azok nem hagyják abba, amit elkezdtek.*
- Talán jobb lenne, hogyha bocsánatot kérnétek egymástól, és mindenki menne a maga útjára.*

*Leona látja, hogy a fiú nem túl lelkesen fogadja. Nem sértődik meg a dolgon, majd talán ha jobban megismerik egymást. Még egy lány érkezik.*
- Szia Klaudia. Leona vagyok. Nem zavarsz, gyere nyugodtan. - legalább lesz beszélgetőtársa, hogyha a fiú nem szentel neki sok figyelmet.*
Leona rámosolyog a két diákra, majd a léptek zajára hátra fordul. Éppen jókor ahhoz, hogy egy lányt lásson, aki a daimonjával kerget valamit.*
~ milyen aranyosak.*
A véleménye megváltozik kicsit, mikor a lány megszólal. Eléggé egoistának tűnik.*
~ Nem ismerem... még a nevét sem hallottam. Bár a vezetékneve ismerős.*
Minden estere neki is köszön, és bemutatkozik. Amikor a fiú elkezd beszélgetni Blanchel, akkor Leona kicsit hátrahúzódik Klaudiához.
- Hányadikos vagy? - kérdezi, bár a válasz elég nyílvánvalónak tűnik.*
De a látszat néha csal.*

*Leona álmosan sétál végig a folyosón. Fáradtan megdörzsöli karikás szemeit. Bordó ruhája van rajta, egy fekete garbó és a kényelmes bakancsa, mely már nincs a legjobb állapotában.*
~ Talán nem mindig ezt kéne hordanom...*
Gyomra hatalmasat kordul. A lány ráteszi kezét, majd megy tovább egyenesen. Ekkor egy fiút lát meg. *
~Nem úgy tűnik mint aki felhőtlenül boldog.*
Odasétál a közelébe, majd mosolyogva megszólítja.*
- Szia! Még nem találkoztunk. Leona vagyok. Mi szél fújt erre ilyen korán? - kérdezi, majd megfordul, hogy egy irányba menjenek.*
Reméli hogy a fiú nem küldi el, bár azt elfelejtette megkérdezni hogy zavarja-e. Mostanában olyan az agya mint egy szita. Talán az ősz miatt van. Megjött a rossz idő.*