Első emeleti folyosók

Vendég

*A lány szemében valamiféle ragaszkodást lát, bizonytalansággal keveredve. Tulajdonképpen... Megdöbbenti, de ugyan azt látja viszont Lil szemeiben, ami őt magát is emészti. A kötődést, a vele járó gyötrelmet, a bizonytalanságot, mindent, ami őt már az óta a bizonyos nap óta emészti, amikor a szobájában voltak. Nyel egy nagyot, és beharapja az alsó ajkát. Mikor a lány lesüti a szemét, Yan az álla alá nyúl, és kényszeríti, hogy ránézzen.*
-Lil... Én nem tudom... Nem tudom mi az, amit nem tudsz megmagyarázni, de... *Mély levegő.* de... én... szóval... *Elakad a hangja. Egyszerűen nem tudja, hogyan magyarázza el a benne dúló érzelmeket. Csak a lány szemébe néz, és a tekintetével öntudatlanul is azt a kérést sugallja, hogy segítsen, hogy mondja ki azt, amire neki nincsenek szavai. Soha nem tapasztalt még ilyent, de most is, mint mindig, mikor a lány a közelében van, pillangók repkednek a gyomrában, és fogalma sincs, mit kéne mondania. Markáns arcára engedi kiülni bizonytalanságát: úgysincs erre senki más, aki megláthatná.*

Vendég

*Mikor meghallja a lépteket, vesz egy mély levegőt, majd kihúzza magát, leereszti a kezét, és bevárja a közeledő Yant.* - Sajnálom. Tudod, elég..nehéz lenne megmagyarázni. *Persze valójában egy szóval el lehetne intézni, de Lil nem mer megszólalni. Fél, hogy mit szólna hozzá Yan, így ismét csak a szemével próbál kommunikálni. Egyetlen pillantásba belesűrít egy egész...mondatot.* ~Yan, én azt hiszem, szeretlek, de nem tudom, hogy ezt el kéne-e mondanom.~ *Próbálja üzenni, miközben kész idiótának érzi magát. Sokkal egyszerűbb lenne, ha kimondaná, minthogy csak néz, amire ráadásul semmi garancia, hogy Yan felfogja. Majd lesüti a szemét, mert eszébe jut, hogy hogyha mégis felfogja, akkor mi lesz? Boldogan élnek, amég meg nem halnak? Vagy a fiú elküldi a francba? A lány most jön rá, mitől fél: őt még soha nem kosarazták ki! Legszívesebben elröhögné magát erre a gondolatra, vagy világgá rohanna, hátha itthagyhatja a lelkében dúló káoszt a padlón. De nem teszi. Nem fog elrohanni minden probléma elől!*

Vendég

-Liliya! *hallatszik be a folyosóra Yan kiáltása, majd a fiú is belép az erkélyről, és gyors léptekkel a lány után iramodik. Meg is pillantja az egyik kanyar mögött.*
-Mi a baj? *kérdi, láthatóan aggódva. Fel nem bírja fogni, mi baja van a lánynak. Egyszerűen nem tudja, mit tett vagy mondott, ami miatt a lány ilyen furcsán viselkedik. Igyekszik szemkontaktust teremteni a lánnyal, hátha annak tekintetéből ki tudja olvasni, hogy mi a helyzet. Aggódik, le sem tagadhatná, hisz arca, tekintete és még a testtartása is erről ordít.*

Vendég

*Amikor a fiú eléggé erélyesen tör magának utat a gyógyító kezei közül, hogy a lány után menjen, csak a füle figyel hátrafele, meg sem állva halad lassan tovább a központi terem, azon belül a nyugalom terme felé. Letojja hova indul a fiú. Letoj ő már mindent. A sorban a számozás már egy ideje úgy kezdődik, hogy egy Gaea, kettő Bátor, három, ... Olyan nincs! Nincs három. És most hogy a lány rendben, így Bátoron a sor, vele kell foglalkozni. A nyugalom termében legalább meg tud majd kicsit nyugodni ő is, és a famulus is. Keze még mindig remeg. És valami vészjelzőként lüktet fel benne, amikor a fiú utána szalad, hogy még nem kvittek. Egy pillanatra megtorpan, vesztére. Sepp utól éri, és elé áll. A szemüveget próbálja megmenteni a fiú karmai közül, és hiába kapja el a fejét, leveszik róla. bátor a kezéből felfele pislog felváltva hol a lányra, hogy Seppre, és látszik rajta, hogy csak arra vár, hogy a lány akár csak egyet csettintsen. Valami mindenkiben változott az előbbi csatától. No igen. Bátor is rájött, hogy együtt halni a gazdájával dicsőség, és nem büntetés. Így hát most halkan morogni kezd a fiúra. Aki ha ezek után is megcsókolta a lányt, magára vessen! Ez is történik. És itt most kicsit lelassul az idő. Három másodpercbe sűrítve több minden történik majdnem, mint kint az udvaron. A fiú ölel és csókol, a lány nem csak hogy ledöbben, és bár várta a csókot, de elutasítja a fiút, ... nem csókol vissza. A fiú úgy érezheti, hogy egy szobrot csókolt, aminek a kezei között nem csak hogy valami morog egyre hangosabban, de támad is! És hogy miért? Mert a lány nem viszonozta a fiú tettét. És hiába hogy hálás a fiúnak de nagyon, mert megmentette a gazdáját, de Gaea akkori a gazdája. Akivel egy olyan kapocs alakult ki közöttük, ami több már mind az a mágikus kapocs, ami őt ebbe a világba rántotta a lányhoz. Most már sokkal több. ... A lány hátrál kettő lépést, és bátort levakarva a valószínűleg megszeppent fiúról, csitítólag magához öleli a még mindig eszelősen morgó, és vicsorgó jószágot.* -Naaaananaaaa! Sssssss! *Aztán felnéz a fiúra. Szemei azóta is olyan üresek, mint amikor lekapta róla a napszemüveget. Egy kézzel a fiú kezeiben tartott szemüveg után nyúl, majd ha Sepptől megkapja, felveszi a szemére, és egy szomorú, nagyon halvány mosoly mellett csak annyira ingatja meg a fejét, hogy azt a fiú, és a lassan csendesre nyugvó Bátor láthassa. ... Majd folytatja az útját a nyugalom termébe.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Pént. Júl. 02, 2010 8:19 pm

*Mikor a gyógyító kezelésbe veszi a sebét halkan felszisszen. Ismét belenyilall a fájdalom de tűri. Nem fok kiabálni mint az Udvaron. Azon az Udvaron, ami most megváltoztatta az életét. S mikor a gyógyító közli vele hogy éjszakára itt marad szeme megvillan, de csak annyit mond hogy…*
- Rendben. De csak azért, hogy három nap múlva ismét vendégül tudjon látni itt. *szemeiben ismét tűz ég. Tűz a harc utáni vágyért. Majd a lány mondatai hidegzuhanyként hatnak rá. A fiú csendben tűri annak hideg stílusát, majd mikor a naxeldíres lány kisétál ő is feláll.*
- Tévedtem asszonyom. Már megint. *hangja komor és hideg. Majd elindul a lány után. Amikor a javasasszony meg próbálja állítani szeme ismét megvillan. Kiegészíti az előbbi mondatait.*
- Figyeljen ide, a naxeldíres lány az életem értelme, ha azt hiszi hogy nem megyek utána nagyban téved. Nem követek el akkora baklövést. Elég szenvedést okoztam neki már így is. Ha kell pálcámmal török utat. *szavai komolyan csengenek és pálcája is a kezében van. Fenyegeti a javasasszonyt tudja. De nem érdekli. Majd mikor az félreáll elindul a lány után. Az ajtóból még visszaszól. *
- Köszönöm. *Az ellátást köszöni e meg, vagy a azt hogy szabad utat engedtek neki már nem derül ki, a lány után siet. S még a folyosó vége előtt el is éri.*
- Gaea várj! * s ha a lány megfordul és bevárja, odalépdel hozzá.* Még nem vagyunk kvittek. *szavai furcsán csengenek, majd közelebb lépdel a lányhoz. S ha az engedi leveszi a napszemüvegét. Mélyen a szemébe pillant. Majd halk suttogásba kezd.*
- Bocsáss meg, de ezt meg kell tennem. *hangja remeg az izgalomtól. Majd átöleli és megcsókolja a lányt. Próbál ugyanolyan lágyan és édesen csókolni, mint annak idején a faházban. Hiába. Már nem tud parancsolni feltörő vágyainak. Szereti a lányt mindennél jobban, s nem kételkedik benne, hogy a lány hasonlóan érez. Az már más dolog, hogy a lány valószínűleg tud parancsolni magának és egy mozdulattal fogja ellökni és felpofozni a fiút. De ez már nem érdekli a szőkét. Volt mersze megtenni azt, amire már napok óta vágyott.*

Vendég

*Az új jelmondatra felnevet, majd bólint.* - Igen, igazad van. De egyébként Halál a legjobb a lovasok közül, szerintem. Valahogy... tökéletes az az alakítás. Bár nekem Háború is tetszett. *Aztán megrázza a fejét, és legyint.* - Áh, arra nincs szükség. Megérdemlem, ha annyi eszem van, hogy a földön ülve olvassak. Bevonulok és bebújok az ágyamba, vagy leülök az asztalhoz, ennyi. *Nem szól semmit, csak megfigyel, miközben Sebastian közelebb lép hozzá. Látja, hogy reflex a mozdulat, és hogy a fiú szinte rögtön hátrébb is lép. Egyelőre ezzel az információval nem kezd semmit, csak elraktározza, aztán majd kielemzi magának nyugiban. Felvonja a szemöldökét, mikor Sebastian könnyedén a keresztnevén nevezi a Mestert, de nem szól.* - Rendben, menj, keresd meg nyugodtan. A bálon. *Ismétli ő is, majd megindul a másik irányba. Johan ajtaja előtt lelassít, de végül megállás nélkül megy tovább, fel a lépcsőn.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 6:26 pm

-Ez is igaz. Azt hiszem, a sorozat lényege lassan a "látogassuk meg Halál bácsit, úgyis régen láttuk" jelmondat lesz.. *csóválja meg kissé elnevetve magát a fejét, aztán várnak egy cseppet, ő meg dadog. Rájön néha, ha nagyon gondolkozik, és nem tudja, mit kellene tennie, vagy éppenséggel mondania.* -Nem? Az is igaz.. Csak tudnám, miért nem találták még fel a párnázó bűbájt. Vagy itt miért nem használják? *töpreng el egészen értetlenül, aztán a lány szavait hallva eltöpreng..ne, de akkor jönnek azok a bizonyos szavak, és a védekező kézmozdulatokat, amire Sebastian szinte reflexből reagál, elkapja a lány kezeit, és közelebb is lép hozzá, lenyomva a lány kezeit, már-már túlságosan is közelebb kerülve hozzá.. megint.. Hátrább lép egy lépést, kissé zavartan.* -Világértse. Nem zavarsz, tényleg. Viszont.. lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha most elmennék. Benézek a tanári szobába, vagy megkeresem Kaent, hátha ők tudják, merre lehet Grey-Kingston. Akkor, a bálon. *mosolyogik el, aztán hátrál még néhány lépést, int, majd sarkon fordul, és elsétál.*

Vendég

- Az Apokalipszis végén eleve neki kellett volna megfújnia a kürtöt. És Seb... ebben a sorozatban ki nem halt még meg? Dean, Sam, Castiel... Mind visszatértek már, van, aki többször is. Meg is folyton visszatér. *Aztán ugyebár várnak, de nem történik semmi. Ariana csak nekidől a falnak. Szemforgatva, de mosolyogva figyeli Sebastian dadogását, majd megrázza a fejét.* - Nem... oda már biztos nem ülök vissza, teljesen elgémberedtem. Ha folytatom az olvasást, azt valami kényelmesebb helyen. De egyébként nincs tervem. Esetleg valami hely, amit megnéznél, vagy hasonló? Vagy szakadjak le rólad, és mostmár a bálig tényleg és igazán hagyjalak békén? *Emeli maga elé a kezeit védekezően, félredöntött fejjel.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 6:00 pm

-Sometimes, all Gods die. *tárja szét a karjait. Nem, valójában ő sem igen tudja, hogy ki és hol állt volna meg, vagy ki és hol állhatott volna meg. A további szavakra sem igen tud mit mondani. Kezeit zsebrevágva sétálgat a lány mellett.* -Felesleges száll. De az a gond, hogy e mögött túl sok a kozmikus katyvasz, és túlságosan sok dolog függ attól, hogy visszahozza-e, vagy sem. Tudod, világ rendje, harmónia, kozmikus egyensúly, és társai. Bár az egész ennek megbolygatásából indult, de nem tudom.. fogalmam sincs.. Talán még az ő végzete is meg volt valahol írva, amin nem lehet változtatni, és talán nem csak a mi sorsunk van előre elrendelve. *töpreng el, majd megáll az ajtó előtt, mély levegő, kopog, semmi.* -Most? *néz le a lányra, majd eltöprengve, mégis magabiztosan húzza ki magát.* -Most? Most.. Tehát most.. na szóval.. annyi, mint.. tehát.. most.. izé.. Visszajövök később. *mondja végül, elhatározva magát, még biccentget is hozzá, abbahagyva a komoly agytornát, és lenéz a lányra.* -Te, merre? Vissza olvasni, vagy esetleg van valami terved? Vagy éppenséggel nincs? *mosolyodik el az utolsó kérdésnél még jobban.*

Vendég

- Én már nem tudom... Hiszen... Lucifer sem állította meg. Pedig ő is megkönnyezte, láttad. Szerette. Az apját is mindennél jobban szerette. *Jegyzi meg, majd hallgatja Sebastian szavait.* - De... Lucifer mondta ugyan, hogy Gabriel mindent tőle tanult, de... Nem egy bátyja volt. Miért nem tanulhatott volna Michaeltől? Vagy az évezredek során mástól? Miért ne lehetnének saját trükkjei, amikkel eljátszhatja, hogy meghalt, és mégsem? Bár... Nem. Nem hiszem, mert ha csak trükk volt, akkor... megint elfutott. Szerintem már elege van a futásból. A sarkára állt, meghalt... De ha nem Isten, akkor Kali fogja visszahozni. Vérmágiával magához kötötte örökre... Felesleges szál, ha nem használja fel arra, hogy visszahozza. Hiszen még szereti, nem? *Néz fel a fiúra kérdőn, aztán megvonja a vállát.* - Semmilyenekről. Általánosságban beszélek. És nem... Katzenauge nem fog visszajönni, ezt tudom jól. Az egy másik dolog, hogy szeretném, ha így lenne. *Várakozik Sebastian-nal, majd bólint.* - Mondtam. Nem biztos, hogy bent lesz. Nos, akkor most?

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 5:35 pm

*A lány szavait érdeklődve, élvezettel hallgatja.* -Az a pillantás.. Szerintem megállította volna. A legutolsó pillanatban. Biztosan. Nem nézem ki belőle, hogy tényleg megteszi. Vagy.. *összeráncolja a szemöldökét.* -Az valószínűbb, hogy előre tudta, hogy így lesz. Előre látta, hogy mit fog tenni, és, hogy nem fogja annyiban hagyni. Kinézem belőle, hogy tudta, és próbált ellene tenni, csakhát.. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek. *mondja, miközben mintha még egy apróbb keresztet is vetne, enyhe lehajlásnak, megbotlásnak álcázva, majd megvakarja az orrát. A halk szavakra értelmesen pislog, majd egy apró biccent.* -Igen, pontosan tudom. Dehát, milyen titkokról is beszéltünk? *kérdezi elmosolyodva, aztán tovább pislog, megpillantva egy bizonyos névtáblát.* -Nem-e? Nem úgy tűnt.. De ha igen, akkor minden rendben van. Lássuk.. *dörzsöli össze a kezeit, majd bekopog az ajtón. Semmi válasz. Egy kis ideig ácsingózik, mint a jógyerek, aztán Arianára pillant.* -Biztos dolga van.

Vendég

- Valóban. Mark Pellegrino egyébként tökéletes Lucifer, de... valahogy mégis akkor szorult össze legjobban a szívem, mikor Sam testében volt. Nem tudom, valahogy Jared arckifejezése jobban tud rám hatni. De ő tényleg szerette az öccsét, és ha nem öli meg, minden bizonnyal Gabriel teszi vele. Jó, mondta, hogy nem lenne képes megölni a testvérét, de... Emelte a kardot, és kétlem, hogy ha Lucifer nem fordítja ellene, akkor meggondolta volna magát, mielőtt beledöfi. *Mikor Sebastian megböki, akkor csak erőltetetten elmosolyodik.* - Mindenkinek vannak titkai, nem, Seb? És persze olyan ember is sok van, aki megbízik valakiben... a saját titkait egytől egyig rábízná, ha kellene, és talán rá is bízza... de más titkait is őrzi, amiket viszont nincs joga továbbadni, bármennyire is tudja, hogy a célszemély, akiben megbízik, nem árulná el. *Halkan beszél, majd a kérdésen elgondolkozik.* - Abban, hogy Katzenauge visszajön? Nem. Tudom, hogy nem fog. *Feleli őszintén, végigsimítva a csuklóján.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 5:18 pm

-Azért jobb biztosra menni. *mondja, még hozzátoldva a dolgokhoz, és, amikor a lány beszélni kezd, akkor elmosolyodik. Ezt a témát ő maga is nagyon szereti, így szívesen beszélget is akár erről.* -Felejthetetlen alakítások, és mondatok, az egyszer bizonyos. De az se semmi, amilyen arcot Lucifer vág, amikor szembekerül vele. *mondja kissé fejet csóválva, aztán inkább csak hallgatja a lány szavait, és nem vág közbe, annyira nagyon. Az igenlő válaszra csak biccent, aztán látja a lány arcán a sápadtságot, és kissé sejtelmesen mosolyodik el, kissé megbökve Arianát.* -Mi a gond? Mintha valami titkos dolgot mondtál volna el.. Mintha nem lenne szabad valamiről tudnom.. Vagy nem? *kérdezi, a beálló csendben, majd a kiegészítő, pontosító szavakra hevesen bólogat.* -Ó, hát persze! Ki másról is beszéltem volna? *tárja szét a karjait, miközben néhány lépést arrébb táncol. Mitnha semmiről se tudna, vagy nem lenne miről tudnia. Aztán rákacsint a lányra.* -Reménykedsz még? *krédezi, ismét csak az ajtó felé bökve, hiszen sejti valamennyire, hogy nem véletlenül ment el az a bizonyos valaki, és Ariana sem véletlenül csövezett az ajtaja előtt, nem véletlenszerűen választott könyvét olvasgatva.*

Vendég

- Hamar megtaláltad volna. *Vonja meg a vállát halvány mosollyal, majd bólint.* - Persze, gyere, bár nem biztos, hogy a szobájában van. De akkor nézzük meg, ha már idáig eljöttél. *Elindul Grey-Kingston ajtaja felé, a könyvet a kezében cipelve, és közben válaszol.* - A másik három részt is sokadjára olvasom. És igen, szomorú, de... csak az a kis rész, mikor meghal. Viszont ott van még mellette, mikor "szeressük egymást, gyerekek" felkiáltással berobban a terembe, mikor Kalival szemben bemutatja, hogy igenis szentimentális, mikor kijelenti, hogy szárnyai vannak mint a betétnek, vagy hogy miből csinálta a kardot... Na és persze a "Lucy, I'm home" mondat. És hiába szomorú, valahogy... felemelő is, ahogy végre a sarkára áll. Na meg persze... A legvége... Mármint majdnem a legvége, még az újabb lovasunk előtt... Bebizonyítja, hogy ez az állat még halála után is tud nagyot és fájdalmasat ütni. *Egészen belelendül a beszédbe, látszik, hogy olyan témába nyúlt Sebastian, amiről szívesen beszél. Bár hallatszik a hangján a szomorúság, azért mégis mosolyog.* - Igen, ott. *Spontán kérdésre spontán és gondolkodás nélküli válasz. Miután kimondja, persze rájön, hogy nem kellett volna... Egy pillanatra elsápad, majd folytatja.* - Mármint a fél-névrokona, tudod, Katzenauge. Akiről már meséltem.

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:53 pm

*Észreveszi, hogy végigsimít az ajtón, de nem igen tud ellene mit tenni, emg az agyában sem indulnak be logikus agytekervényei, nem tudja mire vélni a mozdulatot, nem is foglalkozik vele. Amikor a lány elbök a folyosón, akkor kissé kihajol, és átnéz a lány válla felett.* -Áhhá. Tudtam én, hogy valahol tit kell lennie! *mondja, egészen győzedelmesen, erőteljesen kihúzva magát, majd lepilalnt Arira.* -Tényleg megtennéd? Leköteleznél vele. De mondom, igazából.. ráér. *vonja meg a vállát, majd a kötetre lelkesen felcsillannak a szemei.* -Na aaaz egy jó kis rész! Persze, van benne egy csúnya a végén, de azért nekem tetszett. Amúgy.. Miért éppen ezt olvasod sokadjára? *kérdezi enyhe értetlenséggel, kezeit zsebrevágva.* -Nem úgy volt, hogy Gabriel a kedvenced? Nem túl szomorú ez a rész? És itt lakott? *int fejével az ajtó felé, amit Ariana megsimogatott. Csak spontán kérdés volt.*

Vendég

*A visszakérdezésre nem reagál, csak felveszi a könyvet a földről. Egy sóhajjal lép el az ajtótól, és még egyszer felpillant rá. Mikor bekerül a fiú látóterébe, Sebastian éppen láthatja, hogy még egyszer utoljára végigsimít az ajtón, gyengéden, valami furcsa szeretettel, mintha csak kedves barátjától búcsúzna el. Aztán otthagyja az ajtót, és a fiúra pillant.* - Grey-Kingston? Az arra van, nem messze. *Bök a másik irányba a folyosón.* - Odavezetlek, ha kell. És csak ezt, sokadjára... Tudod, ötödik évad, tizenkilencedik rész... *Emeli fel a könyvet, megmutatva a borítót a fiúnak. Az, amelyikben a pogány istenek megjelennek, és amelyikben Lucifer megöli az öccsét, aki az emberek oldalára állt. Na meg persze az, ami a Casa Eroticával zárul.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:29 pm

*Csak vizsgálgatja a szimbólumokat, főleg, mivel az ajtó senkihez sem tartozik. Egy csupasz ajtó, amit talán egy régebbi tanár hagyott itt, valamilyen balga meggondolásból, és lehet, hogy hatástalanította a jeleket, de Sebastian, ahogy végighúzza a kezét a jelek felett, még érez belőlük mágiát, így eléggé kételkedik abban, hogy itt bárki is helyesen járt volna el. Éppen az egyik kisebb, összetettebb jelet figyeli, tanulmányozza, amikor a hangot hallja. Keze megmerevedik, majd a fiú kiegyenesedik, és a hang irányába fordul, kezeit leengedve maga mellé.* -Ari? *krédez vissza enyhe bizonytalansággal.* -Igazából.. *kezdene bele, aztán csak megrázza a fejét, és elindul a lány felé, maga mögött hagyva a különös, rejtélyes ajtót, még egyszer azért hátrasandítva, aztán hagyja annyiban. Amikor meglátja a lányt, akkor elmosolyodik, és csak integet felé jobbjával.* -Semmi érdekeset nem keresek.. Nem tudod véletlenül, hogy Melody Grey-Kingston szobája melyik? Kaptam egy levelet apámtól, hogy keressem fel, és szeméylesen adjam át neki az üzenetet. *mondja, miközben elővesz a zsebéből egy felbontatlan levelet, hogy megmutassa, majd vissza is sülyleszti a zsebébe.* -De persze ráér. Mi jót olvasol? *pillant le a könyvre, majd vissza a lányra kíváncsian.*

Vendég

*A hangot meghallva némán maga mellé teszi a könyvet, kinyitva, lefordítva. Törökülésbe ül, és egyszerűen rákönyököl a combjára, rátámaszkodik a kezeire. Némán fülel, hogy beazonosítsa a hangok gazdáját, és mikor ez megtörténik, gondolkozni kezd.* ~ Odamenjek? Ne menjek? Áh... - Nem fog kinyílni az ajtó, Ariana. Tudom, hogy titkon arra vársz, hogy egyszercsak kinyílik, vagy kiszól egy hang, hogy "szabad", de nem fog megtörténni, érted? Na kelj fel innen. ~ *Morog Pereus gondolatban, miközben feláll a földről. Megrázza magát, és Sebastian hangjának irányába indul, de Ariana nem moccan. Némán figyeli a tetoválást a csuklóján, majd egy sóhajjal feláll. Hátát nekiveti az ajtónak, és kicsit hangosabban szólal meg, szinte kiáltva. A fiú ugyan még nincs látótávolságon belül, a kanyarok meg egyebek miatt, de a hallótávolságba elvileg beleesik, így a kérdés elér hozzá.* - Mit keresel, Seb? Segítek, ha kell. *Mégsem tudja rávenni magát, hogy elmozduljon az ajtó elől.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:05 pm

-Nem.. nem.. nem.. nem.. neeeem.. igen? Nem! Nem.. *egy ismerős hang halaltszódik a lépcsőház felől, ahogyan egyre erőteljesebben közeledik a folyosón, és láthatóan nagyon keres valamit, vagy valakit, mert minden egyes ajtón benéz, minden ajtót megvizsgál, minden festményt megles magának, és a tükrökben, amikor magát pillantja meg, kissé értetlenül néz, megigazítja az ingjét, majd a haját, aztán sétál tovább, keresgélve azt a bizonyos valamit, vagy valakit. Hosszúnadrág, egyszerű cipő, végiggombolt, rövidujjú, kockás ing. Haja ugyanúgy sötétbarna, kissá göndör, hullámos, mint mindig, se nem összefogva nincs, ahhoz túl rövid, le sem nyírt belőle. Az egyik ajtó eltőt hosszabb ideig is elmélázgat, végighúzva az ujjait a finom rovátkákon. Nem érti, miért vannak pont ezek a jelek felvésve erre a bizonyos ajtóra. Apró, kisebb jelek, végig az ajtófélfán, és Sebastian szemei egyből megakadnak rajta, és el is nyújtja az egyik szót, abból a sokból, amit mondogat, miközben elmélyülten vizsgálgatja az ajtót.*

Vendég

*Nyújtott lábbal ül a földön, ölében Supernatural könyv, Hammer of the Gods címet viselő. Fejét félig lehajtja olvasás közben, így két oldalt lehulló haja eltakarja az arcát is, de nem zavartatja magát. Egy bizonyos ajtónak támasztja a hátát, amin már nem díszeleg a legutóbbi lakó neve, de még nem akadt új sem, így jelenleg üres, névtelen a szoba. Talán csak néhány diák emlékeiben él, nemrég ki lakott itt. Furcsa látvány lehet, ahogy nyugodtan ül a földön, de nem érdeklik az előtte elhaladó diákok, akik közül több is értetlenül néz rá. Pereus csak mellette fekszik, csukott szemmel, összegömbölyödve. Láthatóan alszik, vagy legalábbis pihen.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Ápr. 24, 2010 7:39 pm

*Gamba sétál keresztül a folyosón. Diadalittasan mosolyog-nem ok nélkül, ugyanis végre sikerült befejeznie az általa már hónapok óta olvasott könyvet. Ma valahogy ilyen napja volt-olvasnia kellett! Nem mintha amúgy nem szeretne olvasni, de ma valami különös, olthatatlan vágyat érzett az olvasáshoz. így büszke mosollyal sétál. Kezében rúnamágia tankönyv. Régebben találkozott már valakivel, aki ugyanilyen taneszközt hordott magával, mégpedig Valkoval. Akkor még nem, most azonban teljesen megérti ezt a szituációt. Elhatározza, hogy ma mindenképpen megírja házi feladatát.* ~Na igen, elhatározásokból van bőven~*gondolja, nem teljesen alaptalanul. Ruháját tekintve teljesen átlagosan van felöltözve, vagyis egy normális pólót hord egy farmernadrággal párosítva. Haja ma nem olyan kócós, mint szokott lenni-rájött ugyanis, hogy hová rakta fésűjét, így azt már reggel használni is tudta*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:45 pm

~Én ezt nem értem. Hirtelen mindenki milyen figyelmes lett velem. Most, hogy összetörtem magam. Decemberben érkeztem és csak most kapok szobát. Legközelebb gipszelt lábbal jövök~*Ezen elmosolyodik. Elisaveta elhadarja, hogy hol van a hálója, és udvariasan a lábáról kérdezi*.~Pont mint az az ápoló, az is ezt kédezte...Mi történt? Feltudsz menni a lépcsőn? Ne segítsek valamiben? Ez igazán figyelmes dolog, de neki nincs szüksége botra, egyelőre.* Majdnem kedvesen visszautasítja a lány ajánlatát, hogy majd ő belékarol, vagy felrepíti az emeletre. De megkéri hogy kísérje fel a szobájához, mert még mindig nem igazán érzi magát otthon ebben a hatalmas kastélyban.*~Nemet fog mondani, látom az arcán. Hát persze, egy prefinek túl sok dolga van ahhoz, hogy engem kísérgessen~

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:33 pm

*Egy begipszelt lábú lány érkezik a lányhoz. Eli kicsit csodálkozik, hogy ha a diák ilyen új, hogy most kapja meg a hálóját, akkor hogy lehet, hogy a lába már most eltört... biztos jó első benyomása lehet a suliról. A lány széles mosolyra fakad, ezzel üdvözli a másikat.*
Szia! Elisaveta Mira vagyok, a szakod főprefektusa, és azt hallottam, de kellene téged osztani egy hálóba. Igaz? *Mondja, majd rákérdez, hátha összekeveri Mariyát valakivel, ami meg nem lenne jó ötlet. Ha megkapta a választ, tovább beszél, igyekszik tárgyilagos lenni, mert most ez a feladat.* A Rozsomák hálót szerveztük be neked, ami természetesen a harmadik emeleten van. *Mutat felfelé a lány, majd komoly arcát aggódóra váltja.* Mi történt a lábaddal? el tudsz menni azért a lépcsőn? Tiszta kitolás velünk, lányokkal, hogy mi vagyunk a harmadik emeleten. *Veszi kicsit viccesebbre a stílusát, közben széles mosolya nem szűnik meg.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:21 pm

*A prefektusnak gyönyörű haja van, nem véletlenül hagyta kiengedve.* ~Úristen, lehet, hogy telement a hajam gyantával...Fúúúj!~* De azért próbál mosolyogni. Még egy sziát is kinyög. Eldöcög a prefi mellett,és amennyire a csilivili varázsgipsz engedi, kecsesen mozog. Bár nem igazán engedi. Valószínüleg akar tőle valamit ez a csaj, mert utána szól.*-Hé Mariya!-

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:12 pm

*Eli érkezik az első emeletire. Most nem csak sétálgatni érkezett, prefektusi feladata van, nevezetesen egy lányt kell szobába osztania. Vörös talár van rajta, hosszú fekete hajában összesen pár hullámcsat virít, azokon kívül szabadon omlik a vállára. Bokájánál egy kisebb termetű macska lohol, folyamatosan dörgölőzve gazdájához. a lányka kezében egy nagyobb füzet van, ráerősítve egy tollal. Nyilván valami fontos prefektusi papírok lehetnek. Eli arcán halvány mosoly terül szét, kissé pirosas arca kedvesnek tűnik. A folyosó közepén megáll, szétnéz, hátha már megérkezett a beosztandó diák.*

//Bocsi, nem tudom nagy a-t, nagy s-t és nagy d-t írni, rossz a billentyűzet x)//

» Eoriya, az első női Zöld lovas
» A nagy vonatrablás - Kensei és Namiko első találkozása
» Folyosók és mosdók
» Titkos folyosók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak

Első emeleti folyosók

Első emeleti folyosók

Similar topics

Similar topics