Első emeleti folyosók

Vendég

*A visszakérdezésre nem reagál, csak felveszi a könyvet a földről. Egy sóhajjal lép el az ajtótól, és még egyszer felpillant rá. Mikor bekerül a fiú látóterébe, Sebastian éppen láthatja, hogy még egyszer utoljára végigsimít az ajtón, gyengéden, valami furcsa szeretettel, mintha csak kedves barátjától búcsúzna el. Aztán otthagyja az ajtót, és a fiúra pillant.* - Grey-Kingston? Az arra van, nem messze. *Bök a másik irányba a folyosón.* - Odavezetlek, ha kell. És csak ezt, sokadjára... Tudod, ötödik évad, tizenkilencedik rész... *Emeli fel a könyvet, megmutatva a borítót a fiúnak. Az, amelyikben a pogány istenek megjelennek, és amelyikben Lucifer megöli az öccsét, aki az emberek oldalára állt. Na meg persze az, ami a Casa Eroticával zárul.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:29 pm

*Csak vizsgálgatja a szimbólumokat, főleg, mivel az ajtó senkihez sem tartozik. Egy csupasz ajtó, amit talán egy régebbi tanár hagyott itt, valamilyen balga meggondolásból, és lehet, hogy hatástalanította a jeleket, de Sebastian, ahogy végighúzza a kezét a jelek felett, még érez belőlük mágiát, így eléggé kételkedik abban, hogy itt bárki is helyesen járt volna el. Éppen az egyik kisebb, összetettebb jelet figyeli, tanulmányozza, amikor a hangot hallja. Keze megmerevedik, majd a fiú kiegyenesedik, és a hang irányába fordul, kezeit leengedve maga mellé.* -Ari? *krédez vissza enyhe bizonytalansággal.* -Igazából.. *kezdene bele, aztán csak megrázza a fejét, és elindul a lány felé, maga mögött hagyva a különös, rejtélyes ajtót, még egyszer azért hátrasandítva, aztán hagyja annyiban. Amikor meglátja a lányt, akkor elmosolyodik, és csak integet felé jobbjával.* -Semmi érdekeset nem keresek.. Nem tudod véletlenül, hogy Melody Grey-Kingston szobája melyik? Kaptam egy levelet apámtól, hogy keressem fel, és szeméylesen adjam át neki az üzenetet. *mondja, miközben elővesz a zsebéből egy felbontatlan levelet, hogy megmutassa, majd vissza is sülyleszti a zsebébe.* -De persze ráér. Mi jót olvasol? *pillant le a könyvre, majd vissza a lányra kíváncsian.*

Vendég

*A hangot meghallva némán maga mellé teszi a könyvet, kinyitva, lefordítva. Törökülésbe ül, és egyszerűen rákönyököl a combjára, rátámaszkodik a kezeire. Némán fülel, hogy beazonosítsa a hangok gazdáját, és mikor ez megtörténik, gondolkozni kezd.* ~ Odamenjek? Ne menjek? Áh... - Nem fog kinyílni az ajtó, Ariana. Tudom, hogy titkon arra vársz, hogy egyszercsak kinyílik, vagy kiszól egy hang, hogy "szabad", de nem fog megtörténni, érted? Na kelj fel innen. ~ *Morog Pereus gondolatban, miközben feláll a földről. Megrázza magát, és Sebastian hangjának irányába indul, de Ariana nem moccan. Némán figyeli a tetoválást a csuklóján, majd egy sóhajjal feláll. Hátát nekiveti az ajtónak, és kicsit hangosabban szólal meg, szinte kiáltva. A fiú ugyan még nincs látótávolságon belül, a kanyarok meg egyebek miatt, de a hallótávolságba elvileg beleesik, így a kérdés elér hozzá.* - Mit keresel, Seb? Segítek, ha kell. *Mégsem tudja rávenni magát, hogy elmozduljon az ajtó elől.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:05 pm

-Nem.. nem.. nem.. nem.. neeeem.. igen? Nem! Nem.. *egy ismerős hang halaltszódik a lépcsőház felől, ahogyan egyre erőteljesebben közeledik a folyosón, és láthatóan nagyon keres valamit, vagy valakit, mert minden egyes ajtón benéz, minden ajtót megvizsgál, minden festményt megles magának, és a tükrökben, amikor magát pillantja meg, kissé értetlenül néz, megigazítja az ingjét, majd a haját, aztán sétál tovább, keresgélve azt a bizonyos valamit, vagy valakit. Hosszúnadrág, egyszerű cipő, végiggombolt, rövidujjú, kockás ing. Haja ugyanúgy sötétbarna, kissá göndör, hullámos, mint mindig, se nem összefogva nincs, ahhoz túl rövid, le sem nyírt belőle. Az egyik ajtó eltőt hosszabb ideig is elmélázgat, végighúzva az ujjait a finom rovátkákon. Nem érti, miért vannak pont ezek a jelek felvésve erre a bizonyos ajtóra. Apró, kisebb jelek, végig az ajtófélfán, és Sebastian szemei egyből megakadnak rajta, és el is nyújtja az egyik szót, abból a sokból, amit mondogat, miközben elmélyülten vizsgálgatja az ajtót.*

Vendég

*Nyújtott lábbal ül a földön, ölében Supernatural könyv, Hammer of the Gods címet viselő. Fejét félig lehajtja olvasás közben, így két oldalt lehulló haja eltakarja az arcát is, de nem zavartatja magát. Egy bizonyos ajtónak támasztja a hátát, amin már nem díszeleg a legutóbbi lakó neve, de még nem akadt új sem, így jelenleg üres, névtelen a szoba. Talán csak néhány diák emlékeiben él, nemrég ki lakott itt. Furcsa látvány lehet, ahogy nyugodtan ül a földön, de nem érdeklik az előtte elhaladó diákok, akik közül több is értetlenül néz rá. Pereus csak mellette fekszik, csukott szemmel, összegömbölyödve. Láthatóan alszik, vagy legalábbis pihen.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Ápr. 24, 2010 7:39 pm

*Gamba sétál keresztül a folyosón. Diadalittasan mosolyog-nem ok nélkül, ugyanis végre sikerült befejeznie az általa már hónapok óta olvasott könyvet. Ma valahogy ilyen napja volt-olvasnia kellett! Nem mintha amúgy nem szeretne olvasni, de ma valami különös, olthatatlan vágyat érzett az olvasáshoz. így büszke mosollyal sétál. Kezében rúnamágia tankönyv. Régebben találkozott már valakivel, aki ugyanilyen taneszközt hordott magával, mégpedig Valkoval. Akkor még nem, most azonban teljesen megérti ezt a szituációt. Elhatározza, hogy ma mindenképpen megírja házi feladatát.* ~Na igen, elhatározásokból van bőven~*gondolja, nem teljesen alaptalanul. Ruháját tekintve teljesen átlagosan van felöltözve, vagyis egy normális pólót hord egy farmernadrággal párosítva. Haja ma nem olyan kócós, mint szokott lenni-rájött ugyanis, hogy hová rakta fésűjét, így azt már reggel használni is tudta*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:45 pm

~Én ezt nem értem. Hirtelen mindenki milyen figyelmes lett velem. Most, hogy összetörtem magam. Decemberben érkeztem és csak most kapok szobát. Legközelebb gipszelt lábbal jövök~*Ezen elmosolyodik. Elisaveta elhadarja, hogy hol van a hálója, és udvariasan a lábáról kérdezi*.~Pont mint az az ápoló, az is ezt kédezte...Mi történt? Feltudsz menni a lépcsőn? Ne segítsek valamiben? Ez igazán figyelmes dolog, de neki nincs szüksége botra, egyelőre.* Majdnem kedvesen visszautasítja a lány ajánlatát, hogy majd ő belékarol, vagy felrepíti az emeletre. De megkéri hogy kísérje fel a szobájához, mert még mindig nem igazán érzi magát otthon ebben a hatalmas kastélyban.*~Nemet fog mondani, látom az arcán. Hát persze, egy prefinek túl sok dolga van ahhoz, hogy engem kísérgessen~

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:33 pm

*Egy begipszelt lábú lány érkezik a lányhoz. Eli kicsit csodálkozik, hogy ha a diák ilyen új, hogy most kapja meg a hálóját, akkor hogy lehet, hogy a lába már most eltört... biztos jó első benyomása lehet a suliról. A lány széles mosolyra fakad, ezzel üdvözli a másikat.*
Szia! Elisaveta Mira vagyok, a szakod főprefektusa, és azt hallottam, de kellene téged osztani egy hálóba. Igaz? *Mondja, majd rákérdez, hátha összekeveri Mariyát valakivel, ami meg nem lenne jó ötlet. Ha megkapta a választ, tovább beszél, igyekszik tárgyilagos lenni, mert most ez a feladat.* A Rozsomák hálót szerveztük be neked, ami természetesen a harmadik emeleten van. *Mutat felfelé a lány, majd komoly arcát aggódóra váltja.* Mi történt a lábaddal? el tudsz menni azért a lépcsőn? Tiszta kitolás velünk, lányokkal, hogy mi vagyunk a harmadik emeleten. *Veszi kicsit viccesebbre a stílusát, közben széles mosolya nem szűnik meg.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:21 pm

*A prefektusnak gyönyörű haja van, nem véletlenül hagyta kiengedve.* ~Úristen, lehet, hogy telement a hajam gyantával...Fúúúj!~* De azért próbál mosolyogni. Még egy sziát is kinyög. Eldöcög a prefi mellett,és amennyire a csilivili varázsgipsz engedi, kecsesen mozog. Bár nem igazán engedi. Valószínüleg akar tőle valamit ez a csaj, mert utána szól.*-Hé Mariya!-

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:12 pm

*Eli érkezik az első emeletire. Most nem csak sétálgatni érkezett, prefektusi feladata van, nevezetesen egy lányt kell szobába osztania. Vörös talár van rajta, hosszú fekete hajában összesen pár hullámcsat virít, azokon kívül szabadon omlik a vállára. Bokájánál egy kisebb termetű macska lohol, folyamatosan dörgölőzve gazdájához. a lányka kezében egy nagyobb füzet van, ráerősítve egy tollal. Nyilván valami fontos prefektusi papírok lehetnek. Eli arcán halvány mosoly terül szét, kissé pirosas arca kedvesnek tűnik. A folyosó közepén megáll, szétnéz, hátha már megérkezett a beosztandó diák.*

//Bocsi, nem tudom nagy a-t, nagy s-t és nagy d-t írni, rossz a billentyűzet x)//

Vendég

- Hát, akkor sok sikert a szobádig. *Enyhén széttárja a két karját, eltávolítva őket a törzsétől, majd bólint.* - Persze, ha legközelebb összefutunk, én kalauzollak szívesen. Már itt vagyok egy ideje, szóval... kétlem, hogy gond lenne. Az átmeneti szállás pedig nem sokban különbözik a rendes szobától, hiszen ott is négyen vagytok egy kisebb szobában. De biztosan átkerülsz nemsokára egy végleges hálóba, nem szokott sokáig tartani. Jó éjt. *Halvány mosollyal elköszön, majd sietős léptekkel elindul. Hamarosan már az előcsarnokban csukódik mögötte az ajtó. A farkassal a nyomában eltűnik az éjszakában, még legalább egy óra hosszáig.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Kedd. Feb. 23, 2010 7:52 pm

*Feltápászkodik, és a lány szemébe néz.-Most már szerintem elindulok a "szobám" felé. Oda ugyan odatalálok, de valamikor máskor nagyon örülnék neki, ha segítenél az eligazodásban.-*Kér segítséget a tapasztaltabb diáktóll.*-Még átmeneti szállásom van, de remélem hamar kapok egy rendes szobát. De ez már csak a prefektusokon múlik. Szóval majd talán később tehetünk egy sétát!*Mondja a lánynak*-De most megyek. Szia!-*köszön, és elindul a folyosón. Még visszanéz, és a llányra mosolyog, de lassan már eltűnik a folyosó végében.*

Vendég

*Akkor ha a fiú engedi, felhúzza a földről, majd csak lógatja maga mellett a kezeit. Egyiket a mellélépő farkas fejére ejti, és csak figyeli szaktársát.* - Áhá, szóval újonc. Ne aggódj, hamar bele lehet tanulni. Bár eléggé nagy a hely, de... lehet, hogy csak a kíváló tájékozódási képességeimnek köszönhetem, meg annak, hogy képtelen vagyok eltévedni... *Elgondolkozik, majd megvonja a vállát.* - Na mindegy, szóval én elég rövid idő alatt kiismertem itt magam. *A bókon kicsit meglepődik, de ez hamar elmúlik.* - Köszönöm szépen, szeretek is. És igen, onnan, a denevéres szakról. *Büszke mosollyal bök a kitűzőre, miközben másik kezével a farkas fejét vakargatja.* - Na, és akkor most merre? Esetleg nézzünk el a társalgó felé, vagy főhadiszállás? Vagy csak úgy járjuk a folyosókat, ahogy én eddig? Hova igyekeztél? Elkísérlek, ha akarod.

Téma: Re: Első emeleti folyosók Kedd. Feb. 23, 2010 7:32 pm

-De-*Viszonozza a lány mosolyát, majd bemutatkozik*-Gamba Drakon vagyok. Most kerültem ide, és még nem anynyira ismerem a helyet.-*Végignéz a lányon, majd észreveszi a farkast, aki bár feltűnő jelenség, mégis edddig elkerülte figyelmét. Nem mintha félne a farkasoktól, csak nem megszokott jelenség számára, hogy egy folyosón egyszercsak befordul egy. ~Végülis varázslóképzőben vagyok. Már nem kell meglepődnöm semmin.~-Tetszik, agogy énekelsz. Nagyon szép!-*mondja a lánynak, s újra elmosolyodik~Kedves lánynak tűnik. Jó, hogy máris összefutottam valakivel.~-*Észreveszi a lány kitűzőjét.*-Ahogy látom, te is Naxeldires vagy.-

Vendég

- A csendes ember itt élt köztetek, de rá sosem, sosem figyeltetek... A világról véleménye volt, de megtanították rá, hát hallgatott... *Halkan énekel, a maga átlagos hangján. Nem sérti a fület, de azért nem is egy profi énekesnő hangja, határozottan nem. Magyarul énekel, azon a nyelven, amit nem mindenki ért ebben az iskolában, sőt a diákok elég nagy százaléka nem. Már nem is tudja, merre tart. Keresett valamit talán... talán csak sétált. Mindenesetre mostmár teljes mértékben a második állapot áll fent.* - A csendes ember nem kell senkinek... ha szeret is, nem mond szépeket. A csendes ember nem jó társaság - ha megszólal, minden szava vág... A csendes ember... *A farkas könnyed tempóban üget előtte. Igen, valódi, élő, mozgó, hús-vér farkas. Befordulnak az egyik sarkon, és megpillantják az elesett fiút. A lány felvonja a szemöldökét, és feljebb tolja a baseball sapkát, majd néhány gyors lépéssel közelebb kerül, és a kezét nyújtja szaktársának. Rajta terepmintás nadrág, drapp színű póló, a csuklóján pedig a pszionikus mágia órai pánt virít, ami határozottan jól áll neki.* - Ejnye, na, csak nem felbuktál a saját lábadban? *Kedves mosollyal vált bolgár nyelvre, abbahagyva az éneklést, miközben a farkas csak méregeti a fiút sárgás szemeivel.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Kedd. Feb. 23, 2010 7:10 pm

*Gamba is belép a folyosóra. Még mindig látszik rajta az a csodálkozás, mellyel az isokolába került. Ám már összeszedte bátorságát, hogy elinduljon felfedezni az épületet. Az első emelet ideálisnak túnt kezdéshez, így elindult a folyosón.*~Sok ismeretlen arc, remélem, egy idő után már több barátom lesz itt~*Szerencsétlenségére ábrándozása közben megbotlik, és elesik.~Na már csak ez hiányzott!~

Vendég

*Az igazság az, hogy hiába van bolgár területen az iskola, furcsa módon a külföldiek sokkal többen vannak. Ariana külföldit sokkal többet fel tud sorolni az iskolából, mint bolgárt, oroszt. De ettől függetlenül az ő nyelvüket kell használni, pedig a sajátjuk mennyivel szebb lenne...! De hát ez csak hiú ábránd, ha angolul akar beszélni és tanulni, menjen angol iskolába, mondjuk a Roxfortba, és ne ismerje meg soha Jacket, Christ, Deant, vagy akárki mást. Például egy bizonyos édességimádó, szökellve közlekedő, lökött egyént, akire ugyan nem tett jó első benyomást, de... talán még van esély javítani.*
- Hasonlítotok külsőre... határozottan. *Mondja még mosolyogva, majd a szavakra bólint.* - Igen, szerintem is inkább annak nevezhető, de hát a neve szerelmi bájital, ezzel nem tudok mit kezdeni. Legalább a gyűrű szép, és így ha véletlen elmegyek, mint nemrég a kongresszusra, Dean tudhatja, hogy élek, még ha veszélyben vagyok is. Bár gondolom nem örül neki, hogy minden balhéban benne vagyok... de a mostani mentőakciót... kihagytam... ~ Pedig éppen, hogy erre kellett volna mennem, éppen, hogy ott kellett volna lennem, éppen, hogy ott kellett volna odaugranom, félrerántani azt az áldott kutyát, kihúzni a halál torkából... Nem érdekel a Kaszás, nem érdekel, hogy már eljött érte, kicseleztem volna, valahogyan biztosan... ~ *Gondolatban szembeszáll valaki szavaival, és ez a valaki csúnyán rájuk cáfolna, ha hallaná, amiket a lány mond... és neki lenne igaza. De hát nincs itt, nem hallja. Arianán pedig csak annyi látszik, hogy enyhén akadozva fejezi be a mondatot, majd el is hallgat, és kissé lehajtja a fejét.* - Igen, az Nellond. Ott lehet megvenni mindent, amire esetleg szükséged lehet majd. Illúziók, bűbájok... *Kissé elhúzza a száját, majd bólint.* - Hát, ezek meg tőlem állnak távol, bár még mindig közelebb, mint mondjuk a Belsirion világa, a vadászoké, vagy akár az elemi mágusok hirtelensége. *Az idegi rendellenességre halkan nevet.* - Lehet. Mindenesetre... akkor irány az étkező. *Indítványozza vidáman, és rögtön el is indul arra, hátha Elisabeth nem tudja, merre kell menni. Szóval készségesen vezet.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:59 am

*Igen, kiegyezhetnek, ezen nem fognak abszolút összeveszni. Neki egyáltalán nincs előírva, hogy használnia kell ezt, bizonyos kötelességek miatt, inkább csak amiatt szükséges, mert itt azért a diákok nagy része bolgár és orosz származású, így ha kommunikálni akar, akkor kénytelen lesz. Azonban a veszély nem áll fenn, hogy mindenkivel beszélgetni fog, mert nem éppen arról híres, hogy olyan gyorsan, és hamar közeledni képes az emberekhez, ha erős szavakkal akarunk élni, mondhatjuk, hogy antiszociális egyéniség.
Dean nehezen tud szeretni, mégis, akihez ragaszkodik, azt nem tudja elengedni, legalábbis Elisabeth valamilyen szinten így tudja definiálni az érzéseket. Sajnálja, hogy ő nem tudott tökéletesen előtérbe kerülni, és nem tudta őt igazán szeretni a fiú, de az életnek ez a rendje, és ezt kell követni. Már megszokta a tényt, és bár eleinte nem akarta elhinni, az idők folyamán már annyiszor mondogatta magának, hogy tökéletesen hihetővé vált. Szemei is mosolyognak, miközben Arianát figyeli, és konkrétan fel sem eszmél arra, hogy nem viszonozta a pukedlit. Ám, akárhogy nézi, nem is fogja, és nem annak köszönhetően, hogy nem szívesen teszi, mert csinálná ő, csak egyszerűen nem tudja magát elképzelni egy ilyen szituáció közepette. Valahogy tőle annyira hideg ez a játékos modor.*
- Hát, akkor tényleg nem szerelmi bájital, inkább csak a szerelem egy záloga. *Vélekedik a leírt jellemzők alapján, miközben újra a hajával kezd el babrálni, igazgatni azon a tincseket, melyek folyamatosan rakoncátlankodnak.* - Nellond ugye a kis falu, a mocsáron túl, amin keresztüljöttem, amikor érkeztem? *Próbál megbizonyosodni afelől, hogy ez tényleg így van, mert ha nem azonosítja be magában a helyet, elképzelni sem tudja, hogy merre felé találja meg.*
- Pedig itt vagyok már, jó ideje. Bár a kúriában még mindig nehezen ismerem ki magam. Engem valahogy nem tud magával ragadni a misztikum, a nekromantaság világa. Viszont az illúziók, a bűbájok, ezek sokkal közelebb állnak a szívemhez. *Mondja, és figyelmesen végighallgatja Ariana vélekedését is erről az egész dologról, hiszen egy másik életszemléletet tud így megismerni, és leendő sógornőjét azért jobb kiismerni.* - Tényleg, el is felejtettem, hogy oda készültem. De, menjünk, én is farkaséhes vagyok, az előbb pedig korgott is a hasam. Igazából észre sem veszem, ha fázom, és közben gondolkozom. Szerintem valamiféle idegi rendellenesség lehet.
*Gondolkozik el, majd fejét csóválva elindul az étkező felé. Igen, azt még tudja, hogy az hol van.*

Vendég

*Akkor talán jobb is, ha kiegyeznek az angol nyelvben. Arianának a megszokással nincs baja, több, mint egy év azért mégiscsak több, mint egy év, meg főprefektusság, példamutatás, újakkal való foglalkozás... így ő még azt sem teheti meg, hogy nem érintkezik emberekkel. Jelleméből kifolyólag pedig pláne nem, hiszen alapvetően társaságkedvelő, barátkozós leányzó. De a lényeg, hogy maradjunk az angol nyelvnél, az a legbiztonságosabb, legjobb mind a két lány számára. Dean valóban nem egy bőbeszedű teremtés, Ariana sejti, hogy levélben sem. Nem is várja, hogy vőlegénye ódákat zengjen róla... anélkül is tudja jól, hogy szeretve van, és ez így a jó. Minden bizonnyal Elisabeth is tisztában van ezzel, ha pedig nem, akkor hát majd látni fogja, csak egyszer kerüljenek egy légtérbe mind a hárman.
Ő sem annyira az illem, neveltetés meg egyebek miatt pukedlizik, tényleg csak játékosan, viccelődve, így hát nem is bántódik meg, hogy Elisabeth nem viszonozza. A könyvet közben a táska mélyére süllyeszti, még egy pillantást vetve a borítójára, majd behúzza a húzózárat is, szép magyarosan.*
- Nos, nem egészen... Igazából ez egy kicsit bonyolultabb történet. *Kissé zavartan mosolyog a kérdésre, miközben a haját a füle mögé tűri, majd azért belekezd.* - Tudod, Nellondban az ezoterikus boltban árulnak szerelmi bájitalt. Nem tudom, miért ez a neve, mert korántsem szerelmet ébreszt. Arra jó, hogy ha megiszod, majd megcsókolod a szerelmed még éjfél előtt, akkor mind a kettőtök ujján megjelenik egy-egy gyűrű... *Itt újra felemeli azt a kezét, mintha csak megmutatná.* - Bele van vésve a másik neve, és ez a név felizzik, ha a gazdája bajban van. Ha pedig meghal, akkor a név eltűnik, és le lehet venni a gyűrűt... addig viszont nem. *Ezt is bemutatja, megpróbálja lehúzni ujjáról a gyűrűt, de természetesen nem sikerül. Na nem mintha le akarná venni, dehogy akarja ő, csak Elisabeth-nek mutatja meg. A "szerintem ismered" részre viszont felnevet.* - Nem, egy idegenhez készülök hozzákötni az életemet. Persze, ismerem Deant, sejtem, hogy nem írt neked sem túl hosszú leveleket. Nekem sem szokott, hidd el... *Itt megakad kissé. Eszébe jut a karácsonyi üdvözlés... Boldog karácsonyt. Ennyi az egész. Persze, ennyi is szokott lenni, sokkal hosszabb levelet nem is várt... De azért egy szó még elfért volna ott, vagyis angol nyelvben három szó, de mégiscsak egy kifejezés.* - Igen, említette, hogy van egy húga, Elisabeth, hiszen másképp nem ismertelek fel volna rögtön, már a neved alapján. Mondta, hogy jössz majd, de azt nem, hogy pontosan mikor. Nem is tudtam, hogy már itt vagy. Én... hát, mondhatni vérbeli naxeldires vagyok, de nem a nekromantás, inkább a jósos oldalon. Látnoki képesség, és érdeklődöm is a jóslás iránt... Bár nem jósnő akarnék lenni, hanem tanár, talán éppen itt, a Nezabarban. De ez persze nem zárja ki a jósmágia tanár lehetőségét, viszont... Ez még messze van. *Mosolyogva széttárja a karjait, majd a hasa megkordul, mire szőke haja vége kissé elvörösödik.* - Öhm... nem nézünk el az étkező felé? Ne haragudj, csak szinte egész éjszaka utaztam, tudod, édesapámmal töltöttem a karácsonyt... Nyolc óra körül érkeztem meg most, reggel... Azóta már eltelt elég sok idő, de az evésig valahogy még nem jutottam el. *Vág egy kissé keserű fintort, majd várja Elisabeth válaszát, a falnak támaszkodva.* - Meg hát fázom is, odébb kéne állni az ablakból. Te hogy nem fagytál még meg?

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:59 am

*Elisabeth pedig mondhatni, hogy még abszolút nem szokott hozzá, hogy bolgárul beszéljen. Persze, kötelessége neki így kommunikálnia, de még mindig furcsa, és nem képes teljesen megszokni. Az angol sem tartozik a leglágyabb, líraibb nyelvek közé, azonban az tény, hogy a szláv sokkalta erőteljesebb, és durvább is, mindenféle megközelítésből. Ariana egészen barátságos stílusra vált, miután mind a ketten tökéletesen informálódnak afelől, hogy kicsoda is a másik. Sokkal kényelmesebb ez így, hiszen az Ariana nevet már megszokta, mondhatni. Hát igen, a lány inkább csak említve lett, pár szóban a levelekben, azonban annyira nagy litánia nem hangzott el róla, de ez csak annak köszönhető, hogy testvére egyáltalán nem a bőbeszédűségéről híres.
Viszont, az a pár szó, sokkal jobban kifejezte, hogy mennyire szereti a vele szemben álló lányt, nem is volt szükség arra, hogy ódákat zengjen. Vagy csak Elisabeth érezte így, ki tudja, a fiú stílusa alapján erre mert következtetni.* - Én is örülök, rólad is mesélt már Dean. *Ő nem pukedlizik, csak biccent egyet, mosolyogva, kedvesen, és a lehető legbarátságosabban. Első ránézésre egészen szimpatikus a lány, sőt, határozottan az, legalábbis nem tűnik emberevő szörnyetegnek, és valljuk meg, a beszédstílusából ítélve tökéletesen ellentéte bátyjának. Végignéz a gyűrűkön, és elcsodálkozik azoknak a szépségén.*
- Nagyon szépek a gyűrűid. Tőle kaptad ezt? *Mutat arra, amelyikre a Dean név van belevésve, a jegygyűrűt minden bizonnyal a fiú vehette, ehhez nem kell olyan hű de nagyon sok ész.* - Hát, ismered... Vagyis szerintem ismered. Leírt, hogy hogyan nézel ki, és hogy milyen vagy az emberekhez, szóval körülbelül rád tudtam ismerni. Miért, engem egyáltalán megemlített neked? Nem hittem volna, azt hittem atyánk házával együtt az egész kóceráj emlékét elhagyta. Annyira nem régóta, vagy másfél hónapja, de inkább egy. Igen, illik hozzám azt hiszem, mindig is ide készültem, vagyis egy hasonló kaliberű helyre.
*Mondja, ezzel pedig nem a lányt akarja megsérteni, hogy a Naxeldirre egyáltalán nem is gondolt, csak az... nem éppen az ő világa.*

Vendég

*Nem annyira a kiejtést gyakorolja, inkább csak megismételte a nevet, miközben elgondolkozott. Hiszen Dean húga is Elisabeth, csak ezért. És lám... ez a lány Dean húga, ez már bizonyos. Mindenesetre örül, hogy újra valaki, akivel az anyanyelvén beszélgethet. Ezerszer jobban szereti, mint a bolgárt, így ha Chris-szel, Dean-nel, Jack-kel, vagy valamelyik rokonával beszél, igyekszik ennél a nyelvnél maradni. Így hát természetes, hogy Elisabeth-hez is ezen a nyelven szól, ráadásul ezzel ellenőrzi a lány nyelvtudását is... hiszen Elisabeth Bloodwood anyanyelve angol. Mikor azt hallja, hogy összekeverte valakivel, kissé félredönti a fejét. Nem érti, mégis kivel keverhette össze a lány... hiszen még sosem találkoztak. A kérdésre biccent.* - Igen, ismerem Deant. Igazán... jó a kapcsolatunk, hogy úgy mondjam. *Halványan, sejtelmesen mosolyog, majd a következő kérdésre felnevet.* - Ezek szerint mégsem tévedtem. Ariana Emily Ravenwood, reményeim szerint leendő Bloodwood, szolgálatára, Miss Bloodwood. *Játékosan pukedlizik, majd kezeit mutatja fel. Az egyiken eljegyzési gyűrű, a másikon pedig egy másik, belevésve Dean neve. Aztán leengedi a kezeit, egyikben persze még a könyv is ott van.* - Tényleg örülök, hogy megismerhetlek. Már... mesélt rólad. *Igazából az "említett téged" helyesebb lenne, de hát... a mesélt rólad mégiscsak kedvesebb szófordulat.* - Ennyit írt volna rólam, hogy ilyen könnyen felismertél? *Kérdően vonja fel a fél szemöldökét, meglepetten.* - Régóta vagy az iskolában? Allidon szakos vagy, ahogy látom. Illik hozzád?

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:58 am

- Igen, Elisabeth. *Mondja, amikor a másik lány elkezdi gyakorolni a kiejtését, miközben arcáról teljesen lerí, hogy angol származású, ezt pedig be is bizonyítja azzal, hogy tökéletesen angol akcentussal kezdi el kiejteni a szavakat, természetesen az anyanyelvükön. Mert hát Elisabeth is brit, ezt kár lenne tagadni, de nem is akarja, hiszen büszke származására. Bár, ha a családot nézzük, a hátteret, és azt, hogy mennyi gyermekkori fájdalmat hordoz a szíve mélyén... nos, ezeket az emlékeket azért nagyon szívesen kitörölné. De kár firtatni a múltat, hiszen csak a jellemfejlődésében játszik nagy szerepet, de ami történt, az már megtörtént, és ezen aligha tud változtatni. És ha jobban belegondol, talán mindennek így kellett történnie, és így is van ez rendjén.*
- Hm... Akkor azt hiszem, összekevertelek valakivel. *Jegyzi meg, inkább csak magának, mint a lánynak, a lehető leghalkabban, majd amikor hirtelen szóba kerül a bátyja, felemeli a fejét, és érdekesen néz végig a lányon.* - Te ismered a bátyámat? *Kezd egyre jobban zavarban lenni, hiszen Elisa még csak a vezetéknevét sem mondta el, nemhogy azt, hogy van egyáltalán testvére. Ennyire feltűnő lenne a hasonlóság a kettő ember között, vagy mégis téved, és... Ariana áll vele szemben?*
- Egészen biztos, hogy Emily a neved? Nem pedig Ariana? *Érdekes kérdés, meg kell hagyni, de zavarában már az sem érdekli, ha esetleg megsértődve ott hagyják.*

Vendég

*Hideg van, ez bizonyos. Ariana egyelőre még bírja, hiszen csak most lépett az ablak elé, de azt nem érti, a lány miért ácsorog itt, amikor érezhetően jön rá a hideg levegő. Mindenesetre nem kérdez, csak támaszkodik a falnak, közben pedig az oldalán lógó táskából előhúz egy könyvet. Supernatural, Changing Channels, nem érdekes. Éppen csak válasz a daimón egy gondolatbeli kérdésére. A vadmacskára pillant, és enyhén megemeli a könyvet, mintha mutatná, aztán már vissza is fordul Elisabeth-hez. Hagyja, hogy Elisabeth megfigyelje, és addig nem szólal meg újra, amíg a lány sem.* - Elisabeth... *Ízlelgeti kissé a nevet, és igazából... Pontosan tudja, ki áll vele szemben. A vonásai ismerősek, és a név... Nem lehet véletlen egybeesés. Persze ennyi bizonyíték még nem elég, ő mégis... érzi, hogy vőlegénye húgával hozta össze a sors. Halványan elmosolyodik, és angol nyelvre vált.* - Örülök, hogy megismerhetlek. Emily vagyok. Valóban szép a táj... Szerintem ezerszer szebb, mint mondjuk a roxforti birtok. Vagy akár a durmstrangi... ahova a bátyád is járt, nem? *Egy ideig kinéz az ablakon, de az utolsó visszakérdezésnél újra a lányra néz. Maga sem tudja pontosan, miért a második nevén mutatkozott be.*

Téma: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:57 am

*A percek némán telnek el, és óráknak is tűnnek. Igazából, a könyökléstől, mely az ablakpárkányra nehezedik, már kezd megmerevedni a keze, és a hideg reggeli szél beáramlása az ablakon keresztül szintén olyan érzést táplál, hogy menten odafagynak az ujjai. Azonban, mintha ki lenne kapcsolva, agyműködése leállt volna, és csak a pillanatnak él, érzések, érzetek nélkül. A hideg nem hat rá, sem a környezetére, bár fázik, ezt mégsem képes felfogni az agya, és nem tud jeleket küldeni, hogy az ezért felelős idegi alapú dolgok tegyenek valamit: mozduljanak már meg azok az izmok végre, és hajoljon el erről a helyről. Halkan ásít egyet magában, miközben az egyik kezét lassan megemeli, és precíz pontossággal a lelógó tincseket füle mögé igazgatja.
Igazából a tény, hogy hideg van, még csak most, a karja mozgatása közbe tudatosul benne. Önkénytelenül is elhajol a huzat elől, majd bezárja az ablakot, meggémberedett testét pedig pár ügyes mozdulattal próbálja engedelmességre bírni, mely inkább csak fizikai fájdalmat hoz, mint megoldást. A magányos percek végeredményében egészen kellemesen telnek, Elisabeth már kezdi is elfelejteni, miért kezdett el lefelé sétálni. Minden vágya, hogy valami dzsekit kerítsen, és kisétáljon az udvarra, majd ott üljön le a földre, begubózva, de inkább nem teszi, még a végén felfázik. Bár azért az előbbihez még tartja magát. Azonban, mielőtt végképp meggyőzné magát, hogy milyen jó ez az ötlet, hirtelen egy hang szólal meg mellette. Tekintetét oldalra lendíti, majd pár másodpercig gondolkodó tekintettel figyeli a lány arcát, haját. Olyan ismerős, de nem olyan szinten, mintha már látta volna, inkább csak a vonások keltenek déjá vu érzést.*
- Szia. Nem, nem zavarsz. Elisabeth vagyok, és te? *Kérdezi, miközben a lelógó tincseket kezdi el igazgatni, a füle mögé seperve azokat. Próbál magára erőltetni egy mosolyt, de a lány érkezése most olyan érzést kelt benne, mintha élete legjobb tervét akadályozták volna meg hirtelen. Magában érzi, hogy gyomra korog, és bár ez nem hangos, így nem halható, már a következő gát is elérkezett, hiszen a korgó gyomor csak egyre enged utalni. Fájó szívvel veszi tudomásul, hogy az elkövetkezendő egy-két órában bizony nem fog tudni kijutni a rétre, kivéve akkor, ha ez az idegen, mégis ismert lány nem tart vele, és időközben nem ugranak be egy kis szendvicsért.* - Igazából csak a tájban merültem el. Nagyon szép, még nem is igazán láttam ebben a távolságban.
*Hát igen, amikor sétál a folyosókon, maga elé mered a tekintete, és oldalra még véletlenül sem pillant. Ösztönösen védekezik, nehogy valamivel összefusson, ami kínzóeszközként könyvelendő el.*

Vendég

~ Ariana, rendben, meglátogattad, megköszönted, meg minden, mostmár igazán mehetnénk. ~ - Nem... Még nem. *Suttogva válaszol daimónja gondolatára, majd csak tovább támaszkodik a falnak. Lehajtott fejjel ácsorog ott, karjai mellette lógnak mióta kijött abból a bizonyos szobából, és gondolkozik. Mindenen. Öltözéke már valóban megszokottnak mondható... Kisebb megszakításokkal, de már körülbelül egy éve feketében jár. Igen... egy éve lehet. Szeptemberben még vele volt. Mikor az őszi szünetről visszajött, még vele volt, meg a születésnapján is. Karácsonykor már nem volt vele. Akárhogy erőlteti a memóriáját, nem és nem tudja, mikor hagyta el a fiú... Mintha abból az időszakból csak a fájdalom maradt volna meg.* - A születésnapom és karácsony között. *Jelenti ki halkan, majd kissé megdörzsöli egyik ujjával a másikat. Végül egy sóhajjal ellöki magát a faltól. Még a sarokhoz siet, de csak benéz rajta, ránéz arra a bizonyos ajtóra. Semmi mozgás, így hát végül megfordul, és elindul az ellenkező irányba a folyosón. Az előbb említettem öltözékét, mégsem írtam le pontosan, így ezt most bepótolom. Mint mondtam, megszokott színösszeállítás: fekete, hosszú ujjú póló, elején egy ágaskodó lóval, valamint fekete farmer. Lábán, mivel nem odakint jár, újra ott a kopott tornacipő, ami lopakodó lábbelivé is lett alakítva... de a mókus nincsen vele, ahogyan a főnix sem. Nem, mind a ketten a szobájában vannak, daimónjával magányosan ácsorognak itt, és magányosan látogatták meg a tanárt. A farmer zsebébe nyúl, és egy kis, félbehajtott cetlit húz ki. Levendulaszínű, és finom virágillatú, mintha parfüm lenne ráfújva, pedig nem, csak a papír illatosított. Elgondolkozva nézi, de végül nem volt rá szükség, hogy becsúsztassa az ajtó alatt, mert személyesen tudta közölni az üzenetet. Sem megszólítás, sem aláírás... csak két szó az összehajtott papírdarab belsejében. Thank you. Egy ideig nézi a papírt menet közben, majd egyszerűen visszacsúsztatja a kezét a zsebébe, majd ott is hagyja, és zsebredugott kézzel sétál tovább. Hamarosan egy lányt vesz észre. Először csak biccent felé, és menne tovább, majd mégis közelebb lép, és Elisabeth mellett támaszkodik a falnak, kinézve az ablakon.* - Szervusz. Megzavartalak valamiben, vagy jöhetek támasztani a falat?

» Eoriya, az első női Zöld lovas
» A nagy vonatrablás - Kensei és Namiko első találkozása
» Folyosók és mosdók
» Titkos folyosók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak

Első emeleti folyosók

Első emeleti folyosók

Similar topics

Similar topics