*~ Oké akkor mégis jelen leszek mikor megnézed.*
Érdeklődve figyeli, a ládát. Nagyon helyes, látszik rajta hogy nagy becsben tartják. Nézi a bájitalokat, mert valószínűleg azok, de nem tud rájönni hogy mit tartalmaznak. közelebb lép, és átkarolja a fiút. Mosolyogva tekint vissza a növényekre.*
- Látom szereted őket. - mondja nevetve. - Természetgyerek.*
kinéz az ablakon, ahol már sötétedik. Nemsokára mennie kell, mert van egy kis munkája. De addig is Raykoval szeretne lenni. Ha a fiú elővette a füzetett, és kinyitja, akkor magát láthatja Fekete ruhában, nadrágban, ingben, oldalára kötött karddal. Haját borzolja a szél. De persze szembe találja magát több ábrázolás móddal is, ha tovább lapoz. Sziklán ül, vagy az egyik képen éppenséggel kisfiúként, fára mászik egy mókus társaságágban.*
Leona félszegen várja a reakciókat. Nem volt benne biztos hogy a fiúnak tetszik a stílusa, hiszen fekete-fehérben szeret rajzolni. Háta mögött összeszorított kézzel várakozik. kicsit elpirul, mikor az a kép következik, melyen Rayko látszik, féloldalas mosollyal, zsebre tett kézzel, könyökhajlatába akasztott piknik kosárral megy.*

*Leona nevetve figyeli, ahogy Rayko felkapja, és kap tőle egy csókot. A lány átöleli a nyakát, és viszonozza a kedvességet. Egyenlőre nem szándékozik elengedni kedvesét, de szakít időt a válaszadásra.*
- Te is nagyon hiányoztál nekem. - mondja mosolyogva. - Ne haragudj....*
Fejét a fiú vállára hajtja és csendesen megkérdezi.*
- Tetszett a rajz? Kicsit javíthattam volna rajta, de nem olyan rossz... igaz?*
Rámosolyog majd ismét megcsókolja. Tényleg nagyon régen találkoztak.*
Közben szétnéz Rayko szobájában, és szeme a virágokra vándorol.*
- Hűű ezek gyönyörűek. Te gondozod őket? - kérdezi, és hogyha szabad, akkor odalép a nyövényhez és óvatosan megérinti ujja hegyével a szépséget. - mi a neve?*

*Leona hallotta hogy Raykot átköltöztették egy másik szobába. Elhatározta hogy meglátogatja barátját. Belógott a konyhába, fogott egy üveg üdítőt, és egy doboz süteményt, és elindult a fiúhoz, hogy avassanak.*
Rózsaszín ruhájában érkezik, barna bokacsizmájával. Haját befonta, és szalaggal kötötte össze.*
Fellépdel a lépcsőkön, majd befordul a folyosóra, hogy bebocsájtást kérjen. Megáll az ajtó előtt, és halkan bekopog. Maga elé tartja az innivalót és a sütit, hogy még imponálóbb legyen és várja, hogy hall-e egyáltalán hangokat odabentről. Amikor egy kis matatás üti meg a fülét, elmosolyodik, és izgatottan áll egyik lábáról a másikra. Ha kinyílik az ajtó, akkor megvárja hogy mit szólnak hozz, majd mondandójába fog.*
- Szia. Ne haragudj hogy a múltkor olyan gyorsan elmentem de tudod mostanában sok a dolgom. - mondja fejét lehajtva. - Hoztam sütit. Gondoltam tarthatnánk ház avató ünnepséget.... ahogy a mugliknál mondják. - mondja majd elmosolyodik.*