Tigris cápa háló

Téma: Tigris cápa háló Vas. Júl. 12, 2009 6:46 pm

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4. Jared Novarro

A szoba lakói - bal oldal:
1.
2.
3. Hikaru Tudor Patrik
4. Vaszilij Potrevszkij

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

- Honnan tudod? *Teszi fel a szkeptikus hangsúlyú kérdést a Nessie és a kampókéz kapcsolatát fejtegető mondat után, majd megvonja a vállát.* - Bár, igazad van. Ő a kampóuszonyával szed szét. És tényleg tudsz csinálni? *Felcsillannak a szemei, és a fiú felé fordul.* - Mutasd meg hogy kell, mutasd meg, mutasd meeeeeg! *Lelkesedik, és még neki is áll fel-alá ugrálni, és tapsikolni, bár ezt elég hamar abbahagyja, és inkább csak vigyorog Chrisre.* - Persze, naná. Ha benne hagyjuk az ajtóban a kulcsot, akkor nem tud bejönni a saját kulcsával sem... jó, ha berobbantja a zárat, akkor igen... de majd eltorlaszoljuk az ajtót. Elé toljuk a szekrényt meg az asztalt. Vagy elé lebegtetjük. Vagy valamelyik ágyat, a szekrényt ne bántsuk. Megvan! Lebegtessük elé Lawrence ágyát! *Még mindig lelkes, majd a harmincöt fokos szögre elgondolkozik.* - Hm... ez egy egészen jó ötlet. *Mikor a fiú átöleli, akkor azért egy pillanatra meglepődik, de aztán visszaölel, majd a szavakra elvigyorodik.* - Hát igazából eddig azt hittem, hogy csak azért viselsz el, mert félsz tőlem, és nem mersz elküldeni, de akkor örülök, hogy tévedtem. *Szintén Chris fülébe suttog, miközben a vigyor halvány mosollyá tompul.*

Vendég

- Mert Nessie csak nem szed szét kampókezével... *Vigyorog Lucasra, majd elgondolkozik.* - Tudok csinálni... neked meg segítek, mert jobb szerintem, ha magadnak csinálod. *Tervez, agyal, elvan. Közben nézi a műalkotást, a "Lawrence-t kizárjuk" szavakra pedig összeráncolja a homlokát.* - Kizárni a saját szobájából? *Kérdezi szkeptikusan, majd felsóhajt, és megrázza a fejét.* - Én sem tudom... fogalmam sincs, mi baja lehet... ~Arra nem gondoltál, hogy esetleg... Nem hiszem... tudod... áh. Fogalmam sincs.~ *Teljesen tanácstalan, semmi kedve egyik srácot se megbántani, fájdalmat okozni, és nem tudja, mit tehetne...* - Harmincöt fokos szögben. *Vágja rá, majd lemászik az ágyról, Lucashoz sétál, és egyszerűen átöleli.* - De ugye tudod, hogy tényleg nagyon örülök, hogy visszajöttél? *Kérdezi, a fülébe suttogva a fiúnak, tényleg örül barátjának.*

Vendég

- Magányos... aham... *Bólint beleegyezően, miközben letérdel Chris egyik ledobott pólója mellé. Már épp nyúlna az ujjához, mikor elhangzik Chris következő mondata, mire felnevet, majd felnéz.* - Miért nem rögtön Vörösfeketeszakállal? Bár tény, hogy Nessie minden bizonnyal kedvesebb... és tényleg magányos lehet ott a tó fenekén... hm... szerintem tényleg meg kellene próbálnunk összebarátkozni vele. De először szerezni kéne valami tudatvédő amulettet, vagy hasonlót... azt hallottam, hogy tudja befolyásolni az emberek akaratát, szóval tudod, hatást gyakorol rájuk, meg minden... Ariana mesélte, hogy mikor őket elvitték kirándulni a Nessie-hez, mindenki furcsán viselkedett... *Magyarázza, miközben user természetesen tudja, másik user mire gondolt. A természetmágiás, druidás szavakra nem reagál, miközben művészi pózba próbálja elhelyezni Chris pólóját.* - Akkor Lawrence-t kizárjuk, de ehhez a műalkotáshoz nem nyúl. Különben sem tudom, mi baja lehet vele, szerintem tök szép... *Hátrébb hajol, hogy megszemlélje a művet, majd felkel, és kissé elgondolkozva fordul Chrishez.* - Különben is, tudod, hogy ha én itt vagyok, akkor inkább sarkon fordul és visszamegy a dolgára. Nem tudom, mi baja velem... *Értetlenül vakarja meg a fejét, majd megvonja a vállát.* - Na mindegy. Szerinted a nadrágodat hogy helyezzem el?

Vendég

- Nem értem, mi bajod a tengeri szörnyekkel. Jó, Szkülla és Kharübdisz tényleg elég brutálisak. De Nessie tök jó fej lehet. Ő nem is öl embert. És biztos tök magányos... te, nem barátkozunk össze Nessie-vel? *Pislog fel Lucasra, miközben usernek alighanem egyértelmű, hogy mi jutott az eszébe. Chris pedig halvány mosollyal az arcán megrázza a fejét.* - Nem vagyok druida, sosem ment a természetmágia egyik ága sem, a korábbi varázslatok sem, amiket Bestiatanon vettünk, meg Legendás lények ismeretén. Egyszerűen... nem megy. *Sóhajt fel, majd felvonja a szemöldökét, de nem ad hangot, hogy zavarná, ahogy Lucas kipakolja a szekrényét.* - Ugye tudod, hogyha Lawrence bejön, akkor nem marad így sokáig? *Kérdezi elvigyorodva, de láthatóan nem zavarja ruháinak a helye a földön.*

Vendég

- Tényleg... most, hogy így mondod... *Motyogja maga elé, miközben felírja Tritont is a másik kettő mellé, majd megrázza a fejét.* - Nyem, tengeri szörnyet nyem akarok. De Drake jó lesz, kösz. Vörösfeketeszakáll meg pláne. *Rávigyorog a fiúra, szemei is felcsillannak, majd elgondolkozik.* - Jó, látszik, mennyire vettem én komolyan ezt a házit... Jack Sparrow kapitány... meg akkor már Hector Barbossa, Davy Jones, Sao Feng, vagy tudom is én. Teague Sparrow. Így tök könnyen kijött volna az öt... *Morog, de valóban nem gondolkozott sokat a házin, csuklóból beírt kettőt, aztán már jött is Chris-hez.* - Hogyhogy nem vagy hajlandó? Ejj... márpedig ez tényleg nem oké így. *Megcsóválja a fejét, majd a magával hozott cuccokat leteszi az asztalra, felkel, kinyújtózik, majd nemes egyszerűséggel a Chris ruháit tartalmazó valamihez lép, ami minden bizonnyal szekrény, de fene tudja, van, aki bőröndben tartja a cuccait. A lényeg, hogy szépen kidobál a földre egy-két pólót, meg egy nadrágot, aztán kihúzza magát, és végignéz a szobán.* - Mindjárt jobb. *Jegyzi meg, és a fiúra mosolyog, a szoba közepén állva büszkén, kezeit csípőre téve.*

Vendég

*Ha Chris van bent egyedül, ami valószínű, akkor nincs nagy gondja azzal Lucasnak, hogy benyisson, ugyanis a fekete hajú fiúnak nem szokása kulcsra zárni az ajtót. A pálcája kéznél van, ha gáz lenne, csak akkor zárja be, ha elmegy, és üresen hagyja a szobát. Mármint emberektől üresen, mert azért távozás előtt nem rámolja ki a szobát, no. Amikor Lucas beront, akkor elvigyorodik, és fekve marad ugyan, de a mellkasára teszi a jegyzeteit, és feje alatt összefonja a kezeit, úgy néz barátjára.* - Ez már lassan konbanwa inkább, Lucas-kun. Triton, Poszeidón fia, és a mesében Ariel apja. Szkülla és Kharübdisz, két tengeri szörny. Nessie. Odüsszeusz, amennyit hajókázott. Jack Sparrow. Vagy ha hajdan élőt akarsz, akkor Sir Francis Drake. Esetleg Vörösfeketeszakáll. *Vigyorog fel, miközben szemébe lógnak fekete tincsei.* - Nem, nem vagyok hajlandó. És bokor úgyse sikerülne. Max fűszál. És hiába csinálnánk bármit is, félő, hogy Lawrence elpakolna akkor is. Én tudok egy alkalmat, amikor nem pakolt el utánad... Jóóó, tudooom, de az más volt... ha valaki kómában van, az kivételnek számít. *Forgatja meg Chris a szemeit.*

Vendég

*Becsapja maga mögött a várószoba ajtaját; a belsőt és a külsőt is, majd célirányosan, egy tollal és egy pergamennel a kezében a Tigris cápa háló felé indul. Szépen belöki a külső ajtót, majd a jobb oldali szobarész felé indul, a közös helyiséggel nem is igazán törődve. Bekopogtat, de meg sem várja a választ, hanem rögtön benyit. Ha akadályba ütközik, akkor alohomora, majd ha az sem sikerül, system a perio, hiszen tanulta már mikor legutóbb itt volt, ezen nem múlik. Azért reméljük, sikerül csak a kilinccsel kinyitnia. Szóval belöki az ajtót, könnyedén besétál, majd helyet foglal Chris lábánál az ágyon.* - Konnichiwa. Na, szóval kéne nekem három név, akik valamilyen kapcsolatban állnak a vízzel, valamint nem Poszeidón és nem Ariel. Amúgy pofátlanul nagy a rend a szobánkban, tenni kéne ellene valamit. Mondjuk megcsinálhatnád a természetmágia házit, az egyik srácnál a várószobában láttam, milyen. Ha növesztenél ide valami bokrot a virágcserépbe, vagy nemt'om, akkor nem piszkálná ennyire a csőröm a tökéletesség. Borzalom, hogy Lawrence milyen rendmániás, ráadásul még a rokonai után, meg utánunk is összepakol, ha kell... *A szemeit forgatja, majd levegőt vesz, ugyanis eddig nem nagyon tette meg.*

Vendég

- Nem. Lusta. Csak makacs vagyok. Példát kéne mutatnod, nem gondolod? Három jelvényed van... Éééééés?! Attól még nem leszek druida. Nem, nem fogok természetes közeget varázsolni a szobámba, két okból sem. Egy, nem az én stílusom, nekem ez a természetes. Kettő, úgyse menne. Kész, pont, téma lezárva. Reménytelen idióta vagy, tudsz róla? Igen. De azért köszönöm a felvilágosítást. *Igen, fennhangon folyik daimón és ember vitája. Chris az ágyán fekszik, háttal, fekete pólóban, és farmerban, mezítláb. Az átváltoztatástan jegyzeteit olvasgatja, nézegeti. Azt a házit viszont meg kéne csinálnia... de tényleg lusta most házizni. Majd később. Lilith az ágy végében ül, majd egy rosszalló sóhajjal lefekszik, pihen.*

Vendég

*Ariana is teljesen magába fordulna, ha elveszítene még egy valakit, akit szeret. Mondhatjuk, hogy Pet halálán túltette már magát, de azért mégiscsak... ott a fekete ruha, és ott vannak a gyakori elszomorodások, a nem ritka rémálmok, az átsírt éjszakák. Chris következő szavaira csak bólint.* - Ez igaz. *Nem, még nem tud mosolyogni, túlságosan lesokkolta a gondolat, ami eddig is ott lappangott mélyen, de most tört igazán a felszínre. Hogy könnyedén elveszíthet mást is.* - Azt hiszem, én... most megyek, és iszom egy kakaót. Meg egyébként is nem sokára kijárási tilalom, szóval alszok... ma nem járőrözök... Örülök, hogy láttalak végre. *Halvány mosolyt erőltet az arcára, Chrishez lép, átöleli, majd felkapja a kéziratot az ágyról.* - Jó éjt. *Köszön el. Pereus még egy játékos pofont kever le Lilith-nek, majd gazdája után siet, aki kisétál.*

Vendég

*Bólint Ariana szavaira.* - Rendben, megmondom neki. *És hogy mi történt volna, ha Jack ott meghal? Hát, az a minimum, hogy már nem lenne ilyen mosolygós, és vidám. Sőt... mondhatni, hogy akkor már Chris is halott lenne, barátjával együtt. Csak éppen Jack fizikailag, Chris pedig lelkileg. Nem valószínű, hogy felismerhető lenne viselkedéséről a fiú, ha elvesztené Jacket, akik ismerik, nem ismernének rá... pláne, ha látná is meghalni. Mondjuk mindez arra is él, ha Arit látná meghalni... de ettől isten óvja a királynőt... izé, a világot.* - Jellemző. Nem is ő lett volna, ha nem olyan hiányos öltözékben megy szakkörre... *Rázza meg rosszallóan a fejét. Bár a pólóját még mindig nem kapta vissza, semmi gond nincs ezzel. Ő nem fogja visszatérni, maradjon a másik fiúnál, ameddig akarja.*

Vendég

- Áh... Igazából szerintem nem is tud haragudni rám... Legalábbis... Eddig nem tapasztaltam. *Végülis ha Chris nem veszi el a kéziratot, akkor leteszi maga mellé.* - Ha nagyon keresi, inkább mondd meg neki, hogy én vittem el, mielőtt pánikba esik, hogy eltűnt. *A démonra félredönti a fejét.* ~ Nem is Jericho lenne... ~ *Aztán a következő szavakra fájdalom suhan át az arcán, és a szíve is kihagy egy dobbanást.* ~ Nem is Jack lenne... ~ *Kúszik a gondolatai közé ez az újabb mondat, de jóval lassabban, mint az előző. Nem... elképzelni sem akarja, mi lett volna, ha a fiú valóban meghal. Elképzelni sem tudja, mit tenne akkor. És hogy mit tenne Chris, ha Jack nem csak egyszerűen meghalna, de a fiú még ott is lenne a halálánál.* - Hát... ígysem volt túlöltözve mikor a trauco után eredtünk, de legalább cipőt vett magának. *Találja meg végül a hangját, bár még kissé elhalóan szólal meg.*

Vendég

*A védekező ölelésre mosolyogva megrázza a fejét.* - Akkor hagyjuk. Nem akarom, hogy esetleg Nath miattam akadjon ki rád. *Mondja, majd nem veszi el inkább a kéziratot... ki tudja, mikor nyit be Nate ugyebár. A Deanes sztorira nem nagyon reagál, bár nem tudja elképzelni, mit kereshetett az ifjú aranyvérű fiú ilyen elesetten az utcán... neki ez az egész fura, és érthetetlen.* - Jericho egy démon elé küldött minket, hogy börtönözzük be, Jack meg... tudod milyen. És elég csúnyán ellátta a baját a démon, pár pillanatig azt hittem... *Elhallgat egy pillanatra, és az ajkába harap, mielőtt folytatná.* - De végülis meggyógyult. De elég csúnya sebei voltak. *Majd felnevet, és megrázza a fejét.* - Csak a póló volt az enyém. Beállított ide hozzám egy szál alsónadrágban, hogy Szevér kidobta, és hogy aludhat-e itt. És nem hagyhattam, hogy félmeztelenül mászkáljon, ugye? *Nem, még mindig nem tört le a kedve, pedig... valamennyire fájdalmas is az emlék, amikor Jack itt éjszakázott nála.*

Vendég

*Chris szavaira felpillant, és védelmezően öleli magához a kéziratot.* - Hát... nem tudom... Nathaniel nem szereti, ha a félkész műveit olvasgatom... még nekem sem szokta odaadni, úgy kell ellopnom... nem örül neki... *Kissé akadozva motyog, majd végül bizonytalanul Chris felé nyújtja a művet.* - De még tényleg csak félkész, meg biztosan sokat fog majd rajta változtatni, ez nem a végleges meg tökéletes darab. *Fűzi hozzá, majd bólint.* - Jahm, az tényleg furcsa lett volna, ha így kiakadsz. És nem tudom, Susanna kivitt minket Londonba aznap, és odajött hozzám egy tízévesforma fiú, hogy ő mennyire egyedül van, meg éhes, én meg berángattam ebédelni, és rajzoltam neki. Most meg kiderült, hogy amúgy Dean volt az. *Megvonja a vállát, afféle "nem lényeg" üzenettel.* - Végülis nem fontos, akkor úgysem váltottunk csak pár szót. De hogy sérült le? *Az utolsó kérdés már Jackre vonatkozik, egy szemöldökráncolással kísérve.* - Igen, azt tudom, hogy Szevér kidobta, szóval mezítláb, a te ruháidban mászkált egy ideig. Legalábbis eléggé a te ruháidnak tűntek, de persze lehet, hogy a sajátjai voltak...

Vendég

*Jó, abban a pillanatban, amikor letarolták, akkor még Lilith nem látta, hogy ki érkezett. Chris elvigyorodva ül le az ágyra, és kíváncsian pislog.* - Megmutatoood? Nath nekem eddig még nem mutatta meg, és én nem vagyok Gabriel, hogy utána kutakodjak. De ha már nálad van... *Pislog könyörögve, puppy eyes attack van, tényleg kíváncsi, szeretné tudni, hogy Nath milyen darabokat ír.* - Kicsit... fura volt, de persze nem akadhatok ki, hogy "hééé, a Shiro én vagyok, most azonnal változtasd meg a daimónod nevét". Mer azért... na. *Rázza meg a fejét, tényleg picit furcsa volt.* - Tényleg...? És mégis honnan? Hogy találkoztatok? *Pislog, ugyanis ő az égvilágon semmit nem tud Dean múltjáról, majd jön a Jacket illető kérdés.* - Órákon szoktam látni. Azokon kívül... utoljára akkor beszéltem vele négyszemközt, miután Rúnamágián lesérült. Elég durván lesérült, pár napig mellette voltam, amikor tehettem, de nem nagyon engedték, hogy sokáig ott legyek... *Vág egy fintort, hát igen, most nem tudott nonstop mellette csövelni.* - Szóval akkor beszélgettem vele utoljára, amikor felébredt. Előtte meg itt a szobámban, amikor itt aludt, mert Szevér kidobta a szobájukból. *Mondja vidáman, pedig egy pillanatra eszébe jut az akkori beszélgetésük Jackkel... de nem látszik rajta.*

Vendég

*Na igen, minden bizonnyal nem Rupert ugrott neki, más pedig nem nagyon lehet, ha egyszer Ariana érkezett. A vadmacska vidáman viszonozza a pofont, majd kitér Lilith elől, pontosabban megpróbál, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ariana a becenevére halványan elmosolyodik, majd belép a szobába, és célirányosan Nathaniel lakrésze felé indul.* - Ne haragudj, de ha már itt vagyok... *Nem fejezi be a mondatot, csak kihúzza bátyjának fiókját, és abban kezd kutakodni. Végül egy papírköteget, kéziratot emel ki belőle. Beleolvas, majd magához öleli, aztán betolja a fiókot, és helyet foglal Gabriel ágyán, felnézve Chrisre.* - Hát az nem lehetett jó. Engem például zavarna, ha valakinek Tennyo-nak hívnák a daimónját... de szerencsére nem tudok róla, hogy lenne ilyen. *Kissé félredönti a fejét, majd a kérdésre megvonja a vállát.* - Tulajdonképpen semmi, mármint ha az nem számít, hogy kiderült, hogy Dean-t amúgy már négy-öt éve ismerem, csak eddig nem tudtam róla. Jó, az ismerem erős kifejezés, tulajdonképpen találkoztunk négy-öt évvel ezelőtt Londonban. Tényleg, Jacket nem láttad mostanában? Szerintem még régebben is találkoztam vele, mint veled...

Vendég

*Valaki letarolja Lilithet, és nem is kell sokat pislognia a spánielnek, hogy rájöjjön, hogy mégis ki támadta le. Vidáman ad egy játékos pofont a vadmacskának, és lelkesen veti bele magát a játékba, miközben embertársaik nagyban ölelgetik egymást.* - Persze, hogy bejöhetsz, Tennyo. *Mondja szélesen mosolyogva Chris, majd beengedi barátját, és becsukja az ajtót.* - Amúgy kééépzeld, találkoztam egy japán lánnyal, akinek a daimónjának a neve Shiiro volt... tök fura volt hallani, amikor bemutatkozott... *Rázza meg a fejét, nem, ő hozzászokott, hogy ő Shiro. Mert ő csak Shiro és kész. Leugrik az ágyára, és mutatja Arinak, hogy üljön le, felpislogva rá kerek, barna kiskutyaszemeivel.* - Meséééélj, mi újság?

Vendég

*Mikor meghallja a puffanást, felszisszen, és már tudja, hogy Chris esett le valahonnan. Más nem lehet ennyire szerencsétlen. Mikor meghallja a kiáltást, halványan elmosolyodik, majd csak várja, hogy barátja végre kinyissa az ajtót. Pereus közben állóhelyzetbe helyezkedik mellette, sőt, támadóállásba, felkészülve arra, hogy Lilith felé tudja vetni magát, amint meglátja a spánielt. Mikor nyílik az ajtó, akkor ő már be is iszol Chris lába mellett, Lilith-re vetve magát, behúzott karmokkal, persze. Ariana pedig nevetve ölelgeti vissza Christ, majd elengedi.* - Igen, így hívnak. Szervusz neked is. Régen láttalak, szóval gondoltam, benézek... Bejöhetek? *A fiú háta mögött a szobára pislog.*

Vendég

*Kisebb puffanás, ahogy a szoba egyetlen nem Ravenwood nevű lakója lebucskázik az ágyáról, miután meghallotta a kopogást. Eddig üldögélt totál nyugodtan az ágyán, a mangáit olvasgatta, már amik ugye rendes állapotban vannak Gabriel nyári akciója után. És noná, hogy túl hirtelen akart mozdulni, és ebből puffanás lett.* - Megyek már! *Kiált ki, miközben fölkaparja magát a földről. Farmer és fekete póló, valamint mezítláb van, idebent nem fázik ugyebár. Haja enyhén szólva is borzas, de sebaj. Nagy nehezen feltápászkodik, és az ajtóhoz megy, kinyitja, és elvigyorodik.* - Ariii! *Kiált föl, és ott, az ajtóban barátja nyakába veti magát, és jóóó alaposan megölelgeti. Rég látta, no.*

Vendég

~ És három... kettő... egy... nulla. ~ *Lentről érkezik, az első emeletről, és számolgatja, hány lépcsőfok van még hátra. Elég hamar elér nulláig, majd elindul a folyosón, a Tigris cápa háló felé. Talán ennek a hálónak a helyét tudja leginkább. Itt jár a leggyakrabban, hiszen a szoba mind a négy lakójával jó a kapcsolata. Rokonai, valamint egyik legjobb barátja, akit már elég régen látott; éppen ez az oka annak, hogy most felkeresi. Kék farmernadrág, fekete rövidujjú póló. Minden ékszere a helyén, ahogyan szokásos cipője is, és ott díszeleg a csuklóján a harcművészet lélektana órán készített bőrszíj is, ami ugyebár egy fókusz, mintha csak a pálcája lenne. Mikor megérkezik a háló ajtaja elé, felemeli a kezét, és bekopog. Daimónja csak leül mellé, és türelmesen vár, hogy beengedjék őket.*

Vendég

*Megegyeztek, erre bólint egyet ismét komolyan, majd ugye hosszasan átöleli. A végére rosszallóan megrázza a fejét.* - Ejnye... *Mondja, majd a szekrényhez sétál, kotorászik, és előszed egy tartalék párnát és takarót.* - Tessék. Ehhez ragaszkodom, ha már mindenáron a földön akarsz aludni. *Mondja komolyan, majd csak nézi, ahogy barátja eltűnik az árnyékban... majd pizsama elő, gyors zuhanyozás, és kócos, vizes hajjal mászik be a paplan alá.* - Jóéjt Jack... *Szólal meg halkan, és csöndben marad... de még sokáig nem alszik.*

Téma: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 9:00 pm

-Megegyeztünk. *biccent röviden, halovány, megtört mosollyal, fénytelen, tompán csillanó szemekkel a fiúnak, és, mikor az közelebb lép hozzá, sé átfonja karjaival a nyakát, akkor egy cseppet megdobban a szíve, majd mikor a fiú átöleli, akkor hosszú ideig el sem engedi, csak tartja szorosan, nem mozdulva, nem simítva végig a hátán. Nem meri. Most nem. Most csak tartja ott a karjaiban, és a fiú kérdése, mely szerint hol si szeretne aludni, egyetlen szó lüktet a fejében, de nem mondja ki.* ~Melletted.~ *gondolja valahol mélyen, de nem engedi, hogy mindez feltörjön. A fiú szavaira halvány mosollyal maga elé emeli kezeit.* -Hagyd csak. Te aludj nyugodtan az ágyadban, én pedig majd elhelyezem magamat valahol itt. Maximum majd csórok a szekrényből egy párnát, de amúgy elleszek, velem ne is törődj. Nekem bőven elég, hogy nem kell a folyosón, vagy a temetőben aludnom. Így is túl sokat tettél értem. *halvány mosoly, egy gáláns biccentés, kisebb meghajlás, majd végül csak befészkeli magát valahova a szobában, jobb híján az egyik sarokba, vagy egy ágy mellé a földre lekuporodva, magára vonva az Árnyékgyűrű hatását, hogy senki se bukkanhasson rá.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*Jack hirtelen megfordul, és megragadja a vállait, ő pedig belenéz barátja szemeibe, miközben saját arcán még csorognak végig néma könnyei. Aztán halkan szólal meg.* - Egyezzünk meg akkor. Én nem mondom, hogy halott is lehetnék, te nem próbálod meg többször. *Mondja halkan, és amikor Jack végigsimít az arcán, hagyja, alighanem ezzel pár könnycseppjét is letörli a másik. Lassan lép előrébb, karjaival átfonva Jack nyakát, és szorosan magához öleli barátját, fejét a vállába fúrva, és ha teheti, csak álldogál ott sokáig, ölelve a másikat. Hosszú percek után engedi el, és amikor hátrébb lép, még mindig mosolyog. Könnyes szemmel, de mosolyog.* - No, akkor hol szeretnél aludni? Tekintve, hogy mindjárt kijárási tilalom, és nem ártana nyugovóra térnünk, nehogy egy túlbuzgó prefektus, vagy egy őrdémon ránktörjön. A földet nem ajánlom, és alighanem egy-két szobatársam sokkot kapna, ha az ágyamba jönnél, és azért belviszályt nem szítanék... hm-hm... esetleg kipakolhatunk a szekrényből, tértágító bűbájjal meg miegymással van kezelve. De ha neked nem felel meg, akkor aludhatsz az ágyamban, én meg a szekrényben. *Magyaráz könnyedebb hangon ismét, bár van egy kis hamis felhang... azért az éjszakája rá fog menni, hogy megeméssze a dolgokat, de holnapra.... holnapra minden rendben lesz.*

Téma: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 8:45 pm

*Mikor Chris hirtelen a háta mögé kerül, és érzi annak kezeit a vállán, akkor valami furcsa melegség járja át, miközben a hátát a hideg rázza. Eléggé furcsa, kettős érzés ez, aztán hallja a fiú szavait, és ő nem tud mit mondani erre. A javaira váltak. Aztán a halottas résznél hirtelen fordul meg Chris felé, és megragadja a fiú vállait, miközben ha teheti, minden bizonnyal a szemeibe néz, de nem marad több szabad keze, amivel a fiú szemeibe nézhetne.* -Soha többet ne merd azt mondani, hogy akár halott is lehetnél. Azt sohasem hagynám. Chris.. *elengedi a fiú egyik vállát, nem is szorítja annyira, igazából csak fogja, és tartja. Másik kezével a fiú állát emeli feljebb, finoman végigsimítva annak arcán. Meg se próbálja mondani, hogy csak a fiú javát akarta, meg hogy talán jobbat érdemelt volna, mert tudja, hogy hamis szavak, és semmit sem segítenek a helzeten. Inkább csak figyeli a fiú szemeit, hosszan belenézve, majd végül némán biccent.* -Nem fogom. Ígérem. *hangja beletörődő, megtört, bűneit bánó ember hangja.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*Igazából benne is van némi bizonytalanság, hogy nem-e lenne jó az édes tudatlanság... de arra jut, hogy inkább szeretné tisztán látni a dolgokat. És aztán már nincs is visszaút, a történet elindul... és ő némán hallgatja. A "megcsókoltalak" szóra elkerekednek a szemei, de nem szól semmit, csak hallgatja tovább a történetet... hogy magába fordult, és Jack döntése... mire bal keze ökölbe szorul, és fogait is összeszorítja. A történet lassan a végéhez ér, ő pedig csak ül ott, némán, próbálja feldolgozni az információt, a kirakós játék darabjai lassan a helyükre kerülnek. Végül hirtelen mozdulattal leszökken az ágyról, Jack mögé kerül, két kezét a fiú két vállára teszi, és fejét is a hátának támasztja, úgy szólal meg, halkan.* - Miért akartad elvenni azokat a dolgokat, amik előnyömre váltak? Emiatt ne is gyötörd magad. A rémálmaim, a paranoiám mind segítettek nekem. Ha akkor nem vagyok a Tölgyesben... nem megyek le az Amfiteátrumba... más ember lennék. Talán már halott is lennék. És hogy lehetne ez az egész ennél jobb? *Hangja halk, ahogy csak áll ott mögötte, fejét nekitámasztva, arcán pár könnycsepp gördül le. A társalgóbéli történtekkel most nem foglalkozik, legalábbis egyelőre...* - Ne vedd el az emlékeimet... oké? Soha többet ne próbáld meg. Nem haragszom, csak... még egyszer ne...

Téma: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 8:20 pm

*Csak somolyog a fiú visszakacsintására, aztán már ré is térnek a lényegre. Hallva, hogy a fiú szeretné tudni, egy belső hang önkéntelenül is megszólal benne.* ~Nem szeretnéd. Nagyon nem szeretnéd.~ *de nincs mit tenni. Amikor a fiú megígéri, hogy nem fog úgy reagálni, mint akkor, arcán halovány mosoly-szerűség suhan át, de nem tudja teljesen elhinni a fiú szavait. Nem tudja, mert nem tudhatja, mit reagált akkor. Végül felsóhajt, és beszélni kezd. Hangja ugyanolyan hideg és tárgyilagos, mint az előbb volt.* -A Naxeldires társalgóban történt az első része a dolgoknak. Egy szerencsétlen baleset volt az egész, legalább is.. Valami olyasmi. A lényeg az, hogy én megijesztettelek téged, persze nem direkt, vagyis.. A lényeg az, hogy te elestél, egyenesen a fotelbe, de belém kapaszkodtál, és így én is rádestem, és nos.. túlságosan is közel kerültünk egymáshoz, és.. Meginogtam. *egy pár pillanatig csendben marad, ahogyan visszaemlékszik a történtekre. Azon agyal, vajon tényleg megbánta-e, vagy csak az bántotta, hogy ezzel Chrisnek nem tett jót? Inkább az utóbbi.* -Megcsókoltalak. *felszegi egy cseppet a fejét, szemei kissé ködösek, de nem azért, mert megbánta. Hanem mert megbántotta, méghozzá a fiút.* -Akkor nem hittem volna, hogy ez komoly trauma lesz, elváltunk, és igazából semmi különös nem történt. Akkor. Aztán kivetkőztél magadból. Teljesen megváltoztál, nagyon, besötétültél. Még ennél is jobban. Minden életkedv elment. Nem bírtam tovább. Nem tudtam volna úgy élni, hogy ezt hagyjam, hogy hozzám se szólsz, hogy levert vagy, naphosszat semmi különösebb nem történik veled, minthogy a halálra vársz. Akkor rajzoltad ezt is, gondolom. *mutat, még mindig háttal a fiúnak a nagy, vörös pentagrammára.* -Azt hittem, hogyha majd kitörlöm magamat az emlékeid közül, akkor mindent kezdhetek előről, és akkor majd mindent el fogsz felejteni. Tiszta lappal indulhatunk, és megint olyan leszel, mint régen. Mint amikor megismerkedtünk. *halvány mosoly suhan át gondolatai között, egy egészn vidám emlék, az első találkozás.* -De a varázslat balul sült el, és csak a napok emlékét töröltem ki. Annyira ledöbbentem, hogy a nyakamba ugrasz, hogy nem is tudtam mit tenni, mit mondani a dolgokra, amikor megkérdezted, hogy kerültél ide, és mid honnan van. Nem akartam elmondani, nem akartam, hogy megtudd. És igazából örültem, amikor nem töröltem ki belőled mindent, meg nem is. Mert szívesen eltűntettem volna a fájdalmas emlékeket is, a rémálmokat, a paranoiát, mindazt a rosszat, amit én adtam, hogy aztán mindent kezdhessünk előlről, hátha jobb lesz. Biztosan jobb lett volna. Legalább is reméltem, hogy jobb lesz, aztán persze.. megint nem sikerült.. *szemeiben könnyek gyűlnek össze, tekintete elhomáylosul, majd szépen lassan kitisztul, de a hangja egészen megtörik a végére. Nem mer megfordul, nem mer ránézni Chrisre, inkább lassú, bizonytalan lépéseket tesz az ajtó felé, majd ismét megáll, és csak vár.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

» Tigris cápa háló
» Kardfogú Tigris háló
» Fehér tigris háló
» Shintaro Yun
» Shintaro Yun

Tigris cápa háló

Tigris cápa háló

Similar topics

Similar topics