*Este van. Eljött a séta ideje. Joseph ilyenkor szokott sétálni menni, mert ilyenkor nem zavarja meg senki, legalábbis kisebb rá az esély. Most azonban még sem megy ki, sétálni, ez is már olyan egyhangúvá vált neki, a mindennapos sétát is meglehet unni. Épp ezért ma gyakorolni fog, méghozzá a szobájában. Joseph átlapozza a tankönyvét hát ha van olyan varázslat, amit itt is tud gyakorolni. Rövid időn belül rá is talált.* ~Naturas...~ *Olvassa el a varzsigét, majd rövid tanulmányozás után, feláll az ágyáról és egy megfelelő célpont után kutat. Az egyik polcon meg is lát egy, már szinte elhalt virágot. Leveszi a polcról, majd leteszi maga elé a földre.* ~Bensőnket is adjuk bele? Elmélyülünk benne?~ *A fiú nem nagyon érti, hogy is kell elmélyülni egy varázslatban, mindenesetre egy két percet koncentrál mielőtt elkezdené. Kivételesen, a cél érdekében szép dolgokra gondol. Főkent arra, hogy a hervadt virágból, milyen szép virág lesz. Tehát ránéz a virágra és pálcájával körberajzolja azt. Természetesen nem szószerint, szóval egy kört ír a virág köré, aztán rámutat és így szól*
-Naturas!
*Csendül fel a hangja. Nem sokára, meg történik, az amiben reménykedett. A növény, mintha kissé feléledne, bár még mindig nem olyan, mint újkorában* ~Jólessz...~ *Határozza el magában, többet nem kíván foglalkozni a dologgal, hisz a lényeg hogy sikerült neki, az már kevésbé fontos, hogy milyen mértékben. Leül hát az ágyára és tovább lapozgat. Tekintete, azonban újra és újra a virágra téved.* ~Na jó~ *Hatázorra el magát és újra belekezd. Körberajzolja a virágot rámutat és így szól*
-Naturas!
*Szól ismét és a virág ismét jobb állapotba kerül.* -Naturas! Naturas! Naturas! *Végzi el a varázslatot többször egy más után, kisebb nagyobb szüneteket tartva, mert ugyebár koncentrálni is kell közben, ami azért igénybe veszi még egy varázsló tudását is. De, végül sikerült a növény most már tündöklő égszerként virít a polc tetején, nem mint elhalt, epusztult zöldség. A fiú elégedetten tekint rajta végig, aztán ledől egy kicsit. Többet nem gyakorol, mára ennyi elég. Most csak gyönyöködik szerzeményében*

*Hosszú a folyósó, nagy a csend, a bőrönd pedig nehéz. Legalább a srác nem beszél hozzá* ~Vajon észrevenné, ha faképnél hagynám?~ *Gondolkodik el. Eljátszik a gondolattal, milyen szórakoztató lenne játszani a diáktársával. De ő nem egyszerű diáktárs. Ő egy prefektus, aki megbüntetheti ezért, így inkább marad a vándorlásnál. De az út végre véget ért. Joseph felsóhajt, leteszi a bőröndöt.* ~Na végre....remélem királyi helyet kapok.~ *Az ajtó kitárul, elég kellemes látvány fogadja. Szép minden és ami a legfontosabb, van hűtő, tehát nem kell többet az ebédlőben mászkálnia. Ki sem kell tennie a lábát a szobából, kivéve ha óra van. Ez olyan felemelő érzéssel tölti el, mintha egy embert kínozna. A fiú mindent megmutat. A helyiség bal része lesz az övé. Több ágyat is lát és cuccokat. Ránéz a férfira.* ~Vannak szobatársaim? Nemár!~ *Nem igazán örül neki, hogy nem lehet egyedül, mert a szobatársaival kell legyen. De aztán átfut az agyán egy másik alternatíva* ~Majd megkínzom őket!~ *Gonosz vigyor jelenik meg az arcán. Miután mindent megszemléltek, végre megkapja a kulcsot. Bőröndjét lerakja az ágya mellé, aztán a könnyes búcsúhoz érünk. Nem, igazán lehet használni ezt a szót, még csak hatalmas túlzással sem. A fiú még elkezd valamit magyarázni, de természetesen erre az információra Josephnek nicns szüksége, ezért körül belül a mondandója felénél így szól*
-Viszlát!
*Majd rácsukja az ajtót.* ~Na persze, majd pont a te tanácsaidra leszek rászorulva...chh...mégilyet, megáll az eszem!~ *Csóválja a fejét, aztán berendezkedik a hálójában. Talán még a könyveit is előveszi, mert a tanulás sosem árt*

*Leona nem törődik a fiú pesszimista szavaival, ő bízik benne és abban, hogy mindent megtesz és jól alakulnak a dolgok. Látja, hogy neki sem fájnak már a családjával történtek. Ennek végtelenül örül. A fiú szavaiért nagyon hálás. Bízik benne, hogy igaza van, és visszafogadják az Arts családba. Mosolyogva feláll és átöleli barátját. Egy puszit is nyom az arcára.*
- Köszönöm! Örülök, hogy nálad is minden rendben van. Meglátod, nem lesz semmi baj. Most viszont mennem kell, köszönöm a könyveket. Igyekszem visszahozni őket. Egyébként, hogyha pihenni szeretnél, vagy gondolod, elvihetném Dínót sétálni.
*Mosolyogva pillant a kutyusra. Azért gondolta, hogy elmehetnének, mert a másik ebecske szundikál és Pierre is úgy látszik pihenne egy kicsit. *

- Köszönöm, hidd el én vele leszek. Remélem minden rendbe jön.
*Legszívesebben felugrana, hogy megölelje barátját. Nagyon hálás neki és reméli hogy a beszélgetésnek lesz eredménye. Hálásan rámosolyog, majd figyeli a kezébe nyomott könyveket. A legendákra nagyon kíváncsi. Elvigyorodik. Alig várja, hogy neki kezdhessen. Bele is lapoz egy kicsit, és a képeket nézi. Van benne pár. Ekkor a fiú feltesz egy kérdést. Leona már régen nem merült bele komolyabban a dologba. De érdekes dolgok történtek mostanában, szóval egy reménykedő mosolyt megengedett magának.*
- Tudod, már minden jól alakul. Képzeld el, hogy van egy unoka testvérem.. és neki küldtem levelet a nagyim temetésével kapcsolatban. És amikor visszaírt, elmesélte, hogy nem hallott rólam, már nagyon hosszú ideje. Mert ugye, anyám eltűnt és nem mondott senkinek, semmit. A nagymamám pedig inkább rejtegetett engem, mert nem tudta mi lenne a többiek reakciója apámmal kapcsolatban... de mindegy.. A unoka testvérem vissza írt. Ő már kicsit nagyobb mint én. Frissen végzett valami másik varázsló iskolában és munkába állt. Tartjuk a kapcsolatot, mesél a többiekről... és azt szeretné, hogyha nyáron egyszer elutaznék hozzájuk... ezt még nem döntöttem el, majd elválik...
*hatalmas mosollyal az arcán néz barátjára. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyesmi történhet vele.*
- A te családoddal minden rendben? Te jól vagy?
*Komolyan néz a fiúra. Nem tudja, hogy kiheverte-e már, ami történt, és hogy a családja is rendben van-e már.*

*Leona megkönnyebbülten pillant a könyv halomra. Igazából nem is tudja, hogy mit szeret, de majd eldől. Hisz Pierrenek és tudja , hogy jó könyveket kap majd a kezébe. Vigyázni is fog rájuk, hiszen hallotta a múltkor, hogy a fiú a nagypapájától kapta. Majd szépen berakja őket a szekrénybe, ott biztosan nem eshet bajuk. A fiú a következő kérdésével, pontosan oda irányítja a beszélgetést ahova a lány szeretné. Lesüti szemét és mesélni kezd.*
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Mi sem táncoltunk, mert nekünk is kalandunk volt... a zöld kapun mentünk keresztül és egy városba kerültünk... hát végül is meg kellett oldanunk néhány dolgot.. De jól éreztem magam. Aztán Raykoval még együtt maradtunk egy kicsit és beszélgettünk.. Tudod, mostanában nincs vele minden rendben..Kérdeztem, hogy mi baja és elmondta, hogy volt egy kis kalandja és vesztett. És azóta nem találja a helyét és azt mondta szégyent hozott a családjára. De ez nem igaz! Pierre én annyira szeretnék segíteni neki, de nem tudom mit mondjak. Próbáltam meggyőzni, hogy nem tett semmi olyasmit, amivel aláásta volna bárkinek a tekintélyét, de nem tudtam meggyőzni.. és arra gondoltam, hogy te talán tudnál segíteni.. elvégre te is fiú vagy és talán jobban megérted min megy most keresztül. Szóval, arra szeretnélek megkérni, hogy ha lesz időd, akkor tudnál vele beszélni?
*Tekintetével kérleli barátját. Ő nem tudott mit tenni és úgy érezte, hogy ez nem egyszerű duzzogás Raykonál. Valami komolyan bántja a lelkét.*

*Leona mosolyogva szemléli az ajtóban megjelenő barátját. Megöleli és viszonozza a puszit is. Látja, hogy a fiú emlékszik az ígéretére, ezért nem hozza szóba. Vigyorogva leguggol és megvakargatja a kutyus pocakját, meg ahol eléri. Nagyon megkedvelte a kutyust. Mostanában elég sokszor volt alkalma simogatni. A másik éppen alszik, úgyhogy a lány csendesen elmosolyodik majd a fiú felé fordul. *
- Köszönöm..
*Megeszik egy kekszet és iszik egy kicsit a gyümölcs léből. A könyveket kezdi szemlélni, Pierre asztalán. tetszik neki a tartalmuk. Majd elkerekedett szemmel figyeli , az ágyra helyezett kupacot.*
- Hű... hogyha ezt mind nekem szánod, előre közlöm, hogy nem olvasok valami gyorsan..
*Rávigyorog barátjára és leül a kutyus mellé. Reméli, hogy tud egy kicsit egy helyben maradni és játszhat vele. Még nem akar rögötn a közepébe vágni a kérdéseinek, így csak egy apró témát hoz fel.*
- Láttam, hogy ott voltál tegnap a bálon, de nem volt alkalmunk beszélni.. jól láttam, hogy Zarával voltál? Jól éreztétek magatokat?
*Mosolyogva nézi barátját. Iszik még egy kicsit közben hallgatja a választ. Szétbomlott haját a füle mögé simítja és vár.*

*Leona sétál a folyosón. Megáll a szoba előtt. Pierrehez jött, mert a fiú múltkor könyvet ígért neki. Bekopog az ajtón, majd várja a választ. Nincs nála semmi. Fehér ruhában van, fekete harisnyában és bakancsában. Haját kontyba fogta. Nyakában lóg a nyaklánca, éppen a medáljával játszik. Igazából nem csak könyvet szeretett volna kérni a fiútól, hanem tanácsot is. A tegnapi beszélgetés Raykoval kicsit megrémítette és elhatározta hogy helyre rakja barátját. Idegesen hallgatózik, de nem hall odabentről neszeket. Azért reméli, hogy talál itt valakit.*