Ördögrája háló

Vendég

*A lány úgy tűnik, hogy megsértődött, ahogy ez várható is volt. Marcus nem akart bunkó lenni, egy csöppet sem, de vannak dolgok, amikért ő is harap. Felül, a lányra pillant, majd halkan mondja. *
- Tudom… *mást nem is mondd, inkább figyeli, ahogy a feketeség az ágy szélére ül, majd pedig a párnáját magához szorítja. Halk sóhaj és lassan közelebb csúszik a lányhoz és hátulról átkarolja, majd egy apró csókot lehet a lány nyakára. *
- Ne haragudj rám ezért, de vannak dolgok, amiket nem érthetsz. Az életem eddig nem volt egy álom, nem voltam elkényeztetve. Én csak egy szegény srác vagyok, akinek a legjobb dolog az életében az volt, hogy felvették ide. *halkan beszél és folyamatosan karjaiba tartja a lányt. *
- Tudod, a szüleim nem úgy bántak velem, ahogy kellett volna. De nem akarok még erről beszélni. Majd egyszer többet is elárulok az életemről, de még nem szeretném, remélem, hogy megérted. *többet felesleges mondania. Inkább elengedi a lányt, feláll és megindul az ajtó felé. *
- De szerintem én most távozom. Nem akartalak megbántani… *mondja és keze már a kilincsen van. Még visszanéz a lányra, de nem tudja, hogy menjen-e vagy maradjon. Majd Mila elmondja, hogy mit is szeretne.*

Vendég

*Mila felfogja, hogy Marcus nem valami romantikus tipus. És ez nem is hiányzik neki. hiszen az ő titkos kis kapcsolatukba úgysem a romantika lesz a fő dolog, hanem inkább, hogy jól érezzék magukat - meg egymást. Mikor elkezdi ütögetni a párnával, a csókra nem marad ideje, mert Marcus lelöki magáról és Mila a fiú mellé huppan az ágyra. Látszik a fiún, hogy bizony elég komolyan gondolja a párnás szitut. Mila felvonja a szemöldökét és kérdő néz a fiúra.*
-Nyugi, nem akartalak megfojtani - *morogja a lány. Majd felül és a párnája után kap. Magához öleli és csendben az ágy szélére kúszik, majd leül, szinte háttal a fiúnak és nem szólal meg. rosszul esett neki, hogy a srác ilyen komolyan "rászólt". De nem tudhatja, hogy miért.*

Vendég

- Szerinted ki tud neked ellenállni? Na jó, ha akarnék, akkor én tudnék, de minek? Hiszen fiatal vagyok még és mindig jól jön egy olyan ismerős, aki harmadikos, na meg nem tűnsz butának se. *mondja vigyorogva és persze nem gondolja ám komolyan. Nem azért megy bele ebbe a játékba a lánnyal, mert bizony Mila még sokat segíthet neki a következő években, na meg a tanulmányokban, hanem azért is, mert sikerült megkedvelnie. *
- Hát… a romantika az valóban távol áll tőlem. De ez nem azt jelenti, hogy soha az életben nem adnék rózsát annak, akit sikerül megszeretnem. Csupán csak nem viszem túlzásba a dolgot… *mondjuk Marcus életében még nem volt olyan lány, aki virágot kapott tőle, sőt, komoly kapcsolatai se igen voltak, de ez a családja miatt is volt. Erről viszont nem most fog mesélni a lánynak, elrontaná vele az egész hangulatot. Máskor is lesz idejük még beszélgetni. Közben a lány kicsit megsértődik a fiú szavain, na persze félreértés miatt. Ez sokszor előfordul a másik nemnél, de ez már meg se lepi Marcust. Ekkor a lány elkezdi ütögetni a pálcájával, ami igen muris jelenet, még a fiú is nevet rajta, viszont elkapja a lány kezét. *
- Na, most már elég volt. *mondja és amikor a lány ráül, átkarolja. Viszont a párnára nem számított. Hírtelen megfeszülnek izmai, elkapja a lány kezét, kicsit erősebben is, mint szeretné, majd lelöki magáról, természetesen az ágyra, hogy Mila meg ne üsse magát. Felül, majd igen komoly tekintettel néz a lányra. *
- Ezt még egyszer meg ne próbáld! *jelenti ki és látszik rajta, hogy nagyon is komolyan gondolja azt, amit mondd. Nem magyarázkodik, nem adja tudtára a lánynak, hogy ez neki miért nem volt humoros, majd talán egyszer Mila is megért mindent, de az a nap még messze van. *

Vendég

*Bizony jól tette Marcus, hogy nem pofozta meg a lányt, hiszen akkor Mila eléggé kiakadt volna és bizony ő is a pálcájáért kapkodott volna, ami kéznél van - az ágy melletti kis éjjeli szekrényen. Hiszen végül is Mila ágyán vannak, ami a fiúnak lehet, hogy még nem esett le. De ez van, nem is kell tudnia, hogy bizony a pálcája kéznél van, ha esetleg "rossz" lenne és Milának szüksége lenne rá. Mila érzi, hogy Marcus kedveli sés vonzónak találja, aminek csak örül. Nem sok fiú utd ellenállni neki és ezt a lány is tudja - na és persze ki is használja néha. Mint például most is. De örül, hogy Marcus nem sértődik meg rajta és ő is ugyanúgy gondolkodik, mint a lány. Érzi ,hogy Marcus keményen tartja, tudja, hogy nem engedné el, ha esetleg szabadulni akarna. De Milának semmi kedve most kimászni, kibontakozni ebből a kényelmes testtartásból, élvezi a fiú közelségét, a kezét a testén é hogy szinte érzi Marcus lehelletét az arcán. A kijelentésre Mila elvigyorodik és felvonja a szemöldökét - kérdően.*
-Nem tudsz nekem ellenállni? Nocsak - *mondja és tetteti a meglepődöttet. Hiszen tisztába van vele, hogy Marcus nem tud neki ellenállni, ez a szemén is látszik.*
-Ahogy hallom nem vagy valami romantikus fiú - *mondja Mila olyan hangon, mintha megszidná a srácot. Aztán elneveti magát.*
-ami csak jó, mert utálom a csöpögős dolgokat - *kacsint a srácra, majd ráül a hasára és végigsimit a mellkasán.*
-Mi az, hogy félnél, hogy mutogatnának ránk? Szégyellnél? Mi? - *kérdezi Mila kissé sértődött hangon ,felkapja a párnáját és ütni kezdi vele a fiút. Persze Marcusnak ez nem fáj - hogyan is fájhatna. De azért vicces a szituáció. Aztán három ütés után, Mila rászoritja Marcus arcára a párnát. De csak pár másodpercig. Utána leveszi, majd közel hajol a fiúhoz és ismét apró puszit lehel a fiú szájára. Amit egy csók követ.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a fiú jól tette, hogy megcsókolta a lányt. Nem kap pofont ő se, na meg az is borzasztó lenne, ha ő ütne meg egy lányt. Nem, ő nem olyan. Ha gondja van valakivel, akkor azt inkább a pálcájával rendezi le, de még csak véletlenül se piszkolná be a kezét egy ilyen dologgal. Akkor aztán annyi lenne a férfiasságának. Na de Milának nem kell semmi ilyentől se tartania, hiszen gyönyörű és Marcus nagyon is kedvel a lányt. Ő se tervez semmi komolyat se, még valahogy senkivel se. Ezért is esik jól neki, hogy a lány is hasonlóan gondolja, tehát a csókokért nem vár semmit se. Tehát nem kell romantikusnak lenni, meg kézen fogva sétálniuk, de néha még is mindketten megkaphatják azt, amire vágynak, egy kis szenvedélyt.
A fiú hagyja, hogy a lány végigsimítson rajta, majd az ölelésben szorosan tartja kezei között a törékeny testet. *
- Igen, nagyonis élvezem. Tudod, nem akarok én se semmi komolyat, de neked még se tudok ellenállni. *mondja, majd egy apró puszit ad a lány fejére, azaz pontosabban a hajára, hiszen ölelik egymást. Viszont Mila úgy néz ki, hogy valami nagyon fontosat akar mondani, mivel nagyon komolyan Marcus szemébe néz. *
- Tudom, legalábbis nagyon remélem. Nekem se kell még komoly kapcsolat. Nincs kedvem romantikázni, virágot venni, kézen fogva mászkálni, hogy mindenki újjal mutogasson ránk, hogy nézd már, egy újabb pár. Na meg a féltékenykedéseket se akarom. *páran bizony hisztiznének, főleg Clare, akit Marcus nem így csókolt, sőt, nem viszonozta a csókját. Hogy miért nem? Mert tudja, hogy az már következményekkel járt volna, tehát a lány egy kapcsolatra vágyott volna, amit a fiú nem tud, nem akar megadni neki. *
- Szóval ha jól értem Mila, akkor arra akarsz kilyukadni, hogy néha bújjunk el a világ elől, éljük ki vágyainkat, miközben mindenki előtt úgy viselkedünk, mint két barát? Mert ha ez a helyzet, akkor én nagyon örülnék neki… hiszen olyan csábító vagy… *mondja, majd ekkor hírtelen le lesz döntve. Elmosolyodik, továbbra is karolja a lányt, majd közben végigsimít annak fekete tincsein. Ezt a simogatást nem hagyja abba, hanem folytatja, hiszen tudja, mindenkinek jól esik néha egy kis kedvesség, biztosan a lány is így van vele, még ha másoknak olyan keménynek is mutatja magát. *

Vendég

*Mila a szájra puszi után csak vár. Legszivesebben lehunyná a szemét és úgy várná, mit reagál a fiú, de nem teszi. Legbelül van egy féleme, hogy Marcus egy pofon kiséretében kisiet a szobájából, de beveti csábos pillantását és szinte látja a fiú szemében növekvő tüzet. Marcus végigsimit Mila kezén, majd lekapja. Igen, ezt lekapásnak lehet nevezni, hiszen Marcus elég gyorsan közelitett Mila felé. És persze a lány sem volt rest. Egyből viszonozta a fiú hevességét. A fiú nyaka köré fonta karjait és szorosan magához húzta és ő is közelebb húzódott hozzá. Testük egymásnak simul és úgy élvezik a kis játékot, melyet nyelveikkel játszanak. Mila érzi, hogy a fiú átveszi az irányitás szerepét. És nem is bánja, hiszen a srác - annak ellenére, hogy kb. 2 év van közöttük - roppantul jól smárol. Mila el is veszti időérzékét na meg minden érzékét. Beletúr a fiú hajába, majd az arcát simitja végig és a mellkasát. Mikor ajkuk elválik, és a játékot abbahagyják Mila csillogó szemmel, szenvedélyesen néz a fiúra. Kezei még mindig Marcus nyakán vannak, szorosan tartva a fiút, közel magához. A fiú kérdésre titokzatosan elmosolyodik.*
-Nos, a csókodból úgy éreztem, hogy Te is szereted az efféle játékokat! - *kacsint a srácra és megsimitja az arcát. Mjad kicsit szorosabban átöleli és mélyen a szemébe néz.*
-Marcus! tudnod kell, hogy én nem akarok tőled semmi komolyat. De nem is játszadozni szeretnék veled. Vagyis nem olyan értelemben - *mondja komolyan Mila, majd a végén titokzatosan elmosolyodik, rákacsint a srácra, majd ledönti az ágyra. *

Vendég

*Amikor megsimítja a lány arcát, figyeli Mila minden mozdulatát és bizony a lány úgy reagál, ahogy azt ő várta. Behunyja szemeit és élvezi az érintést. De nem akar most többet, így inkább visszasétál a lány ágyához és úgy látszik, hogy a lányka is követi. *
- Sértésnek? Dehogy veszem. Tudom, túl öreg vagy hozzám. *mondja vigyorogva, majd amikor a lány az állához ér, majd maga felé fordítja a fiú fejét, akkor Marcus egy picit meglepődik. Ezüstös szemeivel a lány szemeit nézi, majd ismét végigsimít a lány kezén, azon, amelyik most őt érinti. *
- Biztos vagy benne Mila? *teszi fel a nagy kérdés a lánynak, majd amikor megkapja a szájrapuszit, ő se tudja tovább visszafogni magát. Marcus minden tőle telhetőt megtett, de ez már több a soknál. Elkapja a lány kezét, közelebb húzza magához, majd másik kezét a lány nyaka köré fonja, majd talán túl gyorsan is közelít a lányhoz. Most nem a romantika a cél, hanem a szenvedély. Ajkaik összeérnek és a puha nyelvek vad játékba kezdenek. A fiú élvezi ezt a játékot és néha meg-megállítja a lányt, hogy ne siessen úgy, szeret ő maga irányítani. Majd miután a csók véget ért, magához húzza a lányt, megöleli mindkét kezével és halkan a fülébe súgja. *
- Tudtam, hogy szereted a veszélyes játékokat, de biztos vagy benne, hogy ehhez én vagyok a legjobb partner? *még mindig nem engedi el a lányt, élvezi az ölelést, amit már rég nem kapott meg. Őszintén szólva, szinte soha, senki nem ölelte meg a fiút, tehát most nem meglepő, hogy nem engedi el Milát, legalábbis még egy rövid ideig biztos nem. *

Vendég

*Mila figyeli a fiút, még mindig mélyen a szemébe néz. Mikor Marcus végigsimit az arcán, egy pillanatra becsukja a szemét és élvezi az értinést, amitől megbizsereg a bőre. Majd Marcus ott hagyja és az ágyhoz sétál. Mila elmosolyodik és a fiú után sétál, majd leül mellé.*
-Én sem akarok többet tőled, mint barát. És ezt ne vedd sértésnek - szögezi le Mila azt, amit gondol. Soha nem gondolt Marcusra úgy, mint egy pár. Hanem mint egy barát. Esetleg kis kaland. De mivel Marcus nem úgy reagált Mila közeledésére, mint ahogy azt a lány várta, igy kissé csalódottan, de elfogadja, hogy Marcusnak eszébe sem jutott egy kis kaland. Nem úgy néz Milára, mint akivel esetleg ősszejárnának esténként vagy hasonló. amit a lány sajnál, mert ő igazán élvezné. Mikor a fiú lehajta a fejét, Mila elgondolkozik. Mjad megfogja Marcus állát, felemeli a fejét és "kényszeriti" a fiút, hogy a szemébe nézzen.*
-Nem fog megromlani a barátságunk! - *kacsint a fiúra Mila mosolyogva.*
-De azért szeretnék valamit kipróbálni... -*suttogja titokzatos hangon, majd lehunyja a szemét és ad egy szájra puszit Marcus ajkára. Mjad kissé hátrébb húzódik, de nem teljesen. Vár, hogy a fiú viszonozza-e, esetleg folytatja-e játékát.*

Vendég

- A lány jó hallgatóközönség és Marcus is örül neki, hogy nem vágnak a szavába. Mondjuk Milával eddig se volt ilyen probléma, ezért is kedvelte meg a lányt és most ezért fordult hozzá. *
- Hát gondolom, hogy neked is volt, hiszen nagyon csinos vagy és még jó fej is. *mondja egy kedves mosollyal, majd végigsimít a lány arcán. *
- Tudom Mila, hogy nem vagyok az. Éppen azt mondom, hogy ha én is olyan bunkó lennék, mint oly sokan ebben a suliban, akkor minden könnyebb lenne. Nem akarnának a lányok velem lenni, hanem félnének tőlem vagy tartanának. Vagy én nekem kéne úgy felfognom a dolgot, hogy minél több ereklyét gyűjthetek. De nem, én vagyok olyan hülye, hogy magamat adom… *magyarázza tovább eddigi szavait, majd amikor a lány megfogja a kezét, akkor kicsit megszorítja és csak néz továbbra is a másik szemeibe. *
- Nagyon kedvellek téged, ezt te is tudod, de nem akarom elrontani a barátságunkat. *ismét egy lány, akinek ezt kell mondania. Még mindig nem tudja, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ha összejönne Milával vagy sem. Mondjuk akkor a kicsik biztosan békén hagyná, tehát nyugta lenne, de nem fogja kihasználni a lányt. Tehát lassan elengedi a kezét, majd visszamegy a lány ágyához és ismét leül rá. Kezeit lábaira támasztja, majd fejét lehajtja, úgy néz maga elé. Látszik rajta, hogy nem tudja, hogy mit is akar valójában.*

//fagy//

Vendég

*Mila szemével követi Marcust és közben meg is nézi a srácot és elnyom egy mosolyt. Majd lassan becsukja az ajtót és ott marad az ajtónál. Marcus leteszi a tálcát, leül pont Mila ágyára, majd beszélni kezd. Csak úgy ömlenek belőle a szavak. Mila hallgatja a fiút, csak őt nézi és valóban figyel rá. Még mindig az ajtót fogja és halkan egy apró mozdulattal elforditja a kulcsot a zárban. De reméli, hogy Marcus ezt nem vette észre. Egy apró pillantást vet a szendvicsek felé, mert gyomra már kivánja és az illat is betölti a szobát, de tudja, hogy most undoritó dolog lenne enni. Igy elnyomja a gyomra korgását, lenyeli az összegyűlt nyálát és ismét Marcusra össpontosit. tudja, hogy milyen lehet a fiúnak, vele is volt ilyen ,csak forditott esetben. Bár, valljuk be, Mila mindig hülyitette a fiúkat. És volt aki elhitte, hogy Mila bizony szereti és akar valamit tőle. Marcus lassan befejezi a mondókáját, az utolsó mondatot szinte suttogja és Milához sétál. Ezt a lány vehetné célzásnak is. De nem veszi. Elmosolyodik és lenéz a cipőjére. Mjad ismét vissza a srácra.*
-Tudom, hogy mit érzel. Velem is volt már ilyen - *mondja, bár azt nem teszi hozzá, hogy a srácnak volt oka azt hinni., hogy lehet valami Milával. Tekintetük ismét találkozik és Mila egy lépéssel közelebb lép a sráchoz.*
-Nem vagy tapló - *suttogja Mila mélyen Marcus szemébe nézve. Az arca nem mosolyog, csak a szeme. Az orruk szinte összeér, bár Marcus majdnem egy fejjel magasabb, mint a lány igy fel kell néznie rá.*
-El is hiszem, hogy sok lány nem csak barátként tekint rád -*kacsint a srácra, majd megfogja a fiú kezét. ehhez a mozdulathoz egy titokzatos, csábos mosolyt küld a fiúnak, de nem forditja el a tekintetét.*

Vendég

*Amikor az ajtóhoz lép, Mila kinyitja előtte, tehát bemehet. Lassan lépked be, majd körbenéz. Szerencsére egy szobatárs sincs jelen pillanatban bent, tehát nyugodtan tudnak beszélgetni. Leteszi az egyik asztalra a tálcát, majd leül az egyik ablak melletti ágyra. Nem tudja, hogy melyik lehet Miláé, de ha rossz helyre ült, akkor a lány majd úgy is szól neki. *
- Szerencsés? Inkább én vagyok a szerencsétlen. Szegény lány, mióta meglátott és ahányszor találkoztunk, mindig próbálkozik… de én mondtam neki, hogy nem akarok még kapcsolatot. Viszont tartom annyira, hogy ne játszak az érzéseivel. Ezért nem tettem semmit, amikor közelített, inkább távol tartottam magamtól. Nem tudom érted-e, bár gondolom most hülyének nézel… *elég hamar belekezd a mondókájába, azaz pontosan akkor, amikor az ajtó becsukódik. Valahogy csak úgy áramlanak kifelé ezek a szavak. *
- Na és az a lényeg, hogy egyik nap a vízesésnél voltunk, bementünk egy picit és tudod, mint egy baráttal, lefröcsköltem. Erre ő fellökött, megölelt és lekapott, aztán meg sírva elrohant. Még jó, hogy utolértem. *folytatja, majd kis szünet, a lányra néz és utána beszél tovább. *
- Megöleltem és megmondtam neki, hogy nem akarok vele játszani, nem akarom megbántani, de értse meg, hogy nekem ez még nem megy… talán azért, mert nem ő az, akire igazán vágyom… *fejezi be végül a történetet, majd az utolsó mondatot már kicsit halkabban mondja ki. A lányra pillant ismét, majd felkel és lassan odasétál Milához. *
- Meg tudod érteni az én problémámat? Egyszerűen már annyira unom, hogy egy csomó lány, akivel barátkoznék, másképp tekint rám. Talán nekem is egy taplónak kellene lennem? Akkor minden jobb lenne? *kérdi és bizony szemeit le se veszi a lányról. Őszínte választ várt és azért fordult Milához, mert ő csak tud neki valamit segíteni… ha meg nem, akkor legalább meghallgatta valaki, ami valahogy könnyített Marcuson.*

Vendég

*Mila pillantása találkozik a fiúéval. Marcus megbocsájt neki, bár Milának fogalma sincs, hogy miért kért bocsánatot, hiszen Marcus állt rossz helyen. A lány sem ismerné be, hogy ő volt a hibás. Pedig igen, hiszen Marcus csak az ajtóban állt és kopogott. De hát ez van. Úgy látszik ebben hasonlitanak. Hogy miért is kopogtatott be hozzá a fiú, ezen Mila kicsit meglepődik. Látszik is rajta. Szeme kicsit kigúvad és felvonja az egyik szemöldökét.*
~Nos, akkor mégsem azért jött, mert hiányoztam neki~*gondolja a lány egy kissé csalódottan. Majd elvigyorodik.*
-Szóval nőügy. Ki a szerencsés? - *kérdezi vigyorogva és követi Marcust. Az ajtóhoz lép és kinyitja előtte, jelezve, van kedve beszélgetni a sráccal. És ofkorz szivesen segit is neki. Főleg, hogyha ismeri a leányzót.*

Vendég

*Már pár lépéssel eltávolodott a lánytól, amikor érzi, hogy egyik kezét elkapja Mila és megállítja. Marcus megáll, mély levegő, kifúj. Próbál lenyugodni, mert tisztában van vele, hogy most nem a lány volt a hibás, de ezt akkor se ismerné be. Tehát eleget tesz a lány kérésének, szembefordul vele és szürke szemeit a sötétbarna íriszekbe fúrja. *
- Jó, nincs semmi gond… *mondja, majd tovább fürkészi a lányt és a kérdés hallatán megrántja vállait. *
- Csak megláttam a nevedet az egyik szoba ajtaján és gondoltam beszélhetnék. Nem értek pár dolgot és mivel te nőből vagy, hát ha tudnál segíteni. Tudod, egy lányról van szó… *mondja, majd lassan elengedi a lány kezét és elindul a tálca felé. Megfogja és utána a lányra pillant. *
- Szóval van még kedved beszélgetni? Ígérem, nem eszem meg a szendvicsedet. *mondja és most egy apró mosoly is megjelenik az arcán. A mai nap valahogy nem mosolygott túl sokat, de most már kezd jobb kedve lenni. Lehet, hogy ez azért van, mert ismét látja Milát, de nem biztos, ezt soha nem lehet tudni.*

Vendég

*Mila furcsállja, ahogy a srác rákiált. Majd mikor megtudja, hogy igazából rá várt, szélesen elmosolyodik. A szendvicsekre néz a földön, majd egy pálcamozdulattal eltünteti őket. *
~Milyen kedves. Biztos hiányoztam neki. fura ez a srác. De jó fej~*gondolja Mila. De úgy látszik Marcus már véleményen van, mert felhúzza az orrát megsértődik és elindul a folyosón, hátat forditva Milának. Mila egy pillanatra felvonja a szemöldökét és mereven áll, figyeli a fiú lépteit. Mjad mikor rájön, hogy Marcus épp menni készül, kissé megijed, mert bizony örülne a fiú társaságának. Sokkal sizvesebben lenne vele, minthogy tanuljon. Egy apró bűbájjal a tálcát a levegőbe röpteti és ott stabilizálja., Majd Marcus után siet, elkapja a srác kezét és visszahúzza, majd maga felé forditja.*
-Hé! Ne haragudj! - *néz mélyen a szemébe a srácnak, majd egy szégyenlős mosolyt nyom el.*
-Miért kerestél? - *kérdezi, hiszen kiváncsi, hogy Marcus mit akart tőle. A kezét még mindig fogja, de nem veszi észre, csak Marcus szemébe néz és várja a választ.*

Vendég

*Ahogy ácsorog az ajtó előtt, eltelik egy perc, majd még egy és lassan körülbelül öt perce áll Mila ajtaja előtt. Viszont amikor már pont adná fel a reményt, megpillantja a lányt, méghozzá úgy, hogy éppen belé rohannak. Egy darabig csak pislog, de aztán meg is szólal. *
- Nem tudnál figyelni? *csak ennyit kérdez, de ekkor veszi észre Milát. Rögtön el is mosolyodik, majd a lány után kap, még mielőtt ő is elesne. A szendvicseket ő nem sajnálja, hiszen nem éhes, de azért a kérdés hallatán igen csak furcsán néz a leányzóra. *
- Hogy én mit keresek itt? Azt hittem, hogy bent vagy a szobádban és gondoltam beszélhetnénk egy kicsit… de lehet, hogy rosszkor kerestelek, bocs, már megyek is… *mondja és most valamiért nem veszi észre a lány arcán, hogy örül Marcusnak. Tehát hátat fordít a fekete hajú lánynak, majd elindul tovább a folyosón, de most céltalanul. *
~ Őt se értem… egyszer tök jó fej, máskor pedig … áhh… ~ *gondolja és kicsit meg is gyorsítja lépteit, úgy halad tovább a folyosón. Lehet, hogy túlreagálta a dolgot, de neki most pár perc akkor is kell, hogy lenyugodjon. Néha ő is tud furcsa lenni, mint bárki más. *

Vendég

*Mila ma nem sok mindent csinált, többnyire tanult a szobájában. Igy egy picit kiment sétálni a friss levegőre, na meg valami kaját szerzett magának. Az idő elég hidegre fordul ma ,tegnap elég nagy vihar volt a Kúria környékén, de a pocsolyák, amik erről árulkodnának már régen felszáradt. Annyira nincs rossz idő. De azért Milán látszik, hogy kicsit fázósabb tipus. Egy fekete, kivágott hosszú ujjú van rajta és egy fekete farmer, hozzá illő fekete cipővel. Mivel kaját ment szerezni, hogy újult erővel vethesse be magát a tanulni valóba, a kezében egy nagy tálca szendviccsel érkezik a Harmadik emeleti folyosójára. A szoba ajtaját nem zárta be, hiszen csak pár pillanatra futott le a konyhára, hogy kérjen a manóktól pár szendvicset. Amit szerencsére meg is kapott és igen étvágygerjesztően néznek ki. Mila gyomra meg is kordul egy picit, amiért egy picit elpirul és lefelé néz. Ezért nem is veszi észre az ajtaja előtt álló srácot és egyenesen belerohan. A tálca repülni kezd, de Mila elkapja, igy csak pár szendvics hullik a földre. Siratva nézi a földön heverő szendvicseket, majd haragos pillantást vet az előtte állóra, akibe beleütközött. A haragos pillantást meglepettségbe megy át, hiszen Marcus áll előtte.*
-Te meg mit keresel itt? - *kérdezi a lány meglepődve. Kissé bunkóra sikerült a kérdés, de a lány szemén látszik, hogy örül a fiúnak és nem azért kérdezte ilyen bunkón, mert a srác zavarna ,vagy nem szivesen látná, hanem egyszerűen igy csúszott ki a száján. Talán megszokás...*

Vendég

*Mivel a tegnapi nap megígérte Zarának, hogy megkeresi a szobáját, hogy megbeszéljék a találkozót, így most a fiú elindul felfelé, a harmadik emeletre, hogy megtalálja, melyik szobában is rejlik az a lány. Ahogy sétál a folyosón, nézi a táblákat és persze a neveket. Néhány név ismerősen cseng a fülének, de még se áll meg egyik ajtónál se.
Viszont amikor megpillantja Mila nevét, akkor arcán egy mosoly jelenik meg. Akart már egy ideje beszélni a lánnyal, de valahogy rég nem futottak össze. Így inkább végignéz a folyosón, de nem megy tovább Zara ajtajáig, inkább megáll itt és kopogtat. Háromszor kopog és vár. *
~ Remélem, hogy bent van és egyedül… most nincs kedvem nagy társasághoz. ~ *gondolja, miközben nekidől a falnak és ismét végignéz a folyosón, ami jelen pillanatban teljesen üres. Ha a lány kinyitja az ajtót, akkor egy kicsit kócos hajú fiút láthat, terepszínű nadrágban és fekete, ujjatlan felsőben, kezein pedig még több bőrdarab van, mint eddig. *

Vendég

*Mila ébredezik. Magától. Furcsa, ilyen nem sűrűn szokott lenni. Szerencsére most a függöny is be van húzva és a szobatársai is csöndben elhúzták a csikot, igy Mila boldogan nyitja ki a szemét. Körbenéz a besötétitett szobába és arcára mosoly kerül.*
-Végre egy rendes reggel - mondja két ásitás között. Majd kiugrik az ágyból.*
-Kedvem lenne táncolni és énekelni - mondja nevetve a lány, majd dúdolgatva a fürdőszobába megy. Lezuhanyzik, megmossa a haját, megszáritja, majd kisminkeli magát. Aztán a hatalmas szekrényéhez lép. Talán neki van a legnagyobb szekrénye a lányok közül. És a furcsa benne az, hogy szinte csak két szin található meg benne: piros és fekete. Kinéz az ablakon és látja, hogy hét ágra süt a nap.*
-Hmm. Akkor valami lenge kis ruhát választok ma - motyogja magában és túrni kezdi a szekrényét. Izgalmas látvány lenne, ha valaki most belépne. Mila egy szál fehérneműben félig a szekrényben, félig kint a szobában és magában beszél. Vicces.*
-Áhá! - kiált fel boldogan Mila, majd kivesz a szekrényből egy fekete miniruhát. Amit ezer másik ruha követ.*
-Jaj Istenem! - motyogja Mila. Előkapja pálcáját és elmosolyodik.*
-Pakolj! - int a ruhakupacra a lány, mire a ruhák vigan visszabattyognak a szekrényben, szépen összehajtva magukat. Mila elmosolyodik, felöltözik, majd lemegy reggelizni.*

Vendég

*Mila ma ismét lustálkodott egy kicsit. De most nem a szokásos módon. Mivelhogy már 8 óra körül fent volt, de olvasott egy kicsit. Tegnap kapott a szüleitől egy igen érdekes orosz könyvet. Mugli könyv, mert a szülei tudják, hogy imádja a mugli krimiket. Néha vicces, hogy mennyit szenvednek, amikor egy egyszerű bűbáj megoldaná a gondokat. Lehet, hogy ezért néhányan furán néznek Milára, de hát ez van. Ahogy olvasgat - már a könyv felénél - megkordul a gyomra. Elfintorodik, majd ránéz az órára.*
-Jesszus! Már 2 órája olvasok? Oké, sipirc enni! - motyogja magában. A szobatársai már régen leléptek. Már megtanulták, hogy Milát nem érdemes reggel piszkálni, de még hozzá szólni sem, mig meg nem győződnek róla, hogy jó kedve van-e vagy éppen mindenkinek a fejat leharapja egy ártatlan kérdés miatt. Szóval kiugrik az ágyból és gyorsan átöltözik. Ma egy igen kivágott, csipkés fekete ruha van rajta. Igazán jól áll a lánynak a szoknya, de nem nagyon szereti hordani. Pedig a lábai is igen csinosak. Megigazitja a haját, ma feltűzi, hiszen elég meleg van. Kitárja az ablakot, de a sötétitő függönyt azért elhúzza, hogy estére ne legyen dög meleg a szobában, de azért járjon a levegő. Gyorsan megágyaz, elrakja a tegnapi, szétdobált ruháit, majd felkapja a táskáját. Minden benne van, ami kellhet. Egy üveg, ami önmagát visszatölti és hidegen tartja az innivalót, a pálcája, egy kisebb törölköző, egy fürdőruha - vész esetére. Egy hajkefe, hajgumi, sminkdoboz.*
-Áh, majd elfelejtettem! - mosolyodik el Mila és beledobja a könyvet is a táskájába.*
-Most már mehetünk! - adja ki magának a parancsot és megindul az étkező felé.*

Vendég

*Mila még mindig az ágyában heverészik, takaróját szorosan a fejére húzta. De a Nap sugarai elérik a takaróját, ami szép lassan átmelegszik. A lány egy pár perc után ledobja magáról a takarót, igy szabaddá válik kissé kócos, fekete hajával övezett feje. Természetesen egyből kap egy nagy adag napsugarat az arcába, mire visszarántja a takarót a fejére.*
-Sötétitőfüggöny! - üvölti a lány mérgesen, majd lassan ismét kikászálódik az ágyból, gondosan takarva az arcát. Mjad kilép a napsugarak hatóköréből és az ablakra néz.*
-Miért nem lehet behúzni azt a nyomorék függönyt? - morogja Mila most már kissé csendesebben. Körbenéz és látja, hogy már az összes szobatársa felkelt és szépen beágyazott.*
-Mennyi az idő? - kérdezi Mila magától, majd mikor a fali órára pillant, elcsodálkozik.*
-Ideje ebédelni! - mondja és elvigyorodik. Gyorsan felöltözik, megigazitja a haját, felrak egy kis sminket az arcára, majd az Étkező felé veszi az irányt. Ha már a reggeliről lemaradt - amit mellesleg a gyomra is jelez - az ebédre legalább ő érkezzen elsőnek. Bár ezt kötve hiszi, hiszen mindjárt dél. Felhúzza sportcipőjét, megfogja fekete táskáját, a vállára teszi, bele a pálcáját, majd megindul az Étkező felé.*

Vendég

*Mila nyitja ki lassan a szemét. A sötétitőfüggönyt már megint nem sikerült elhúzni este, igy a napfény ébresztette, ami egyenesen belesütött a szemébe. Mérgelődve felkel és meglátja, hogy már mindenki felkelt.*
~hurrá. annyi eszük nem volt, hogy esetleg behúzzák ezt a nyomorék függönyt?~*gondolja mérgesen Mila és megrántja a függönyt, mire az leszakad és az ágyán landol. Hál'Istennek Mila gyorsan fel tudott pattanni az ágyról, igy nem a fejére esett.*
-Hát ez remek... - morogja, majd pálcájával int egy Reparo-t a függöny felé, majd felöltözik és megmosakszik. Egy piros rövidnadrágot vesz fel és egy fekete topot. Nem sűrűn látni a lányt rövidnadrágba, igy kicsit saját magának is fura. De hát ez van. Néha ezt is kell. Szóval kissé dühösen és még inkább éhesen battyog ki a szobájából.*

Vendég

*Elég korán van ág a felkeléshez, de Mila valahogy ehhez szokott mostanában hozzá. Mostanbáa mindig a korán kelők között láthatjuk. De végre kiolvasta azt a titokzatos könyvet, igy most már normálisan fog aludni. Vagyis 9kor lefekszik és 9kor kel fel. Vagy 10kor. Majd kiderül. De ma még korán kelt. A Nap éppen besüt az ablakon, Mila ágyára, igy mikor fejét kidugja a takaró alól, és körbenéz, a napfény belesüt a szemébe. Morcosan feljajdul és legszivesebben visszabújna a takaró alá, de tudja, hogyha egyszer már felkelt, többet nem tud visszaaludni. Irigykedve látja, hogy a szobatársai még mind alszanak, igy megpróbál hangtalanul felkelni. Kibukdácsol az ágyából és a fürdőbe megy. Gyorsan lezuhanyozik, megmosakszik, beállitja a haját és kisminkeli magát. Aztán a szekrényéhez lép és kiválaszt egy fekete nadrágot és egy piros-fekete topot. Gyorsan felöltözik és ár ott sincs a hálóban, remélve, hogy elég halk volt és a többiek nem ébredtek fel rá.

Téma: Ördögrája háló Vas. Júl. 12, 2009 7:12 pm

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Myistra Doarden
2. Mae Love
3. Marjaana Edita Darkov
4. Caroline Peony

A szoba lakói - bal oldal:
1. Katherine Mary Black
2. Leia Sovo
3. Deila J. Pear
4. Magdalena Kristina