Hiúz háló

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Jún. 20, 2011 5:33 pm

*Liza a kezében egy levéllel sétál a Hiúz háló felé.Bekopog mindkét ajtón,de mivel nincs bent senki,benyit,és leteszi a levelet Hua ágyára.*

A levélben ez áll:

Kedves Hua!

Összecsomagoltam a cuccokat,amiket magammal akarok vinni.
Ha írtál levelet az ismerősödnek,akkor kérlek szólj,mikor megyünk.
Köszi!

Liza

Vendég

-Orülök hogy minden tetszik meg ilyesmi, és nagyon szívesen. Okes, tölem lemehetünk nyugodtan sétálni, az nagyon klassz lenne. *mondja el kedvesen, majd kisétálnak a hálóból és útjukat a Jégvilág fagyizó felé veszik.*

//olvadunk közbe//

Téma: Re: Hiúz háló Szomb. Ápr. 30, 2011 1:06 pm

*Beszélgetve megérkeznek a Hiúz hálóba. Nagyon tetszik neki új szobája, na meg az, hogy csak három szobatársa van.*Nagyon tetszik.*Fordul mosolyogva Alanoishoz, miután körülnézett. Odasétál az ágyához, és leteszi az utazóládáját. Kipakolni majd csak később fog, mert egyelőre nincs szüksége semmire. Wuye azonnal felszökken az ágyra, és kényelembe helyezi magát. Xia mosolyogva nézi.*Rendben, köszönöm. Köszönök mindent.*Hálálkodik a lánynak.*Azt hiszem, csak később pakolok ki. Lesétálhatnánk az udvarra, ha szeretnél.*Mondja el javaslatát.*

//Fagy, Alanois eltűnt Sad

//

_________________
Xia egy kínai falucskából érkezett a Nezabarba. Rengeteg szokatlan dologgal találkozott és találkozik még mindig, valamint gondjai vannak az olvasással és az írással bolgár nyelven. Kizárólag csak hanfut, a kínaiak egyik népviselettípusát lehet rajta látni, kivéve ünnepi alkalmakkor, amikor cheongsamban jelenik meg.Virágokat előszeretettel tűz a hajába. Szabadidejében sokat fest és zenél. Születésnapjára kapott egy macskát, akit Wuye-nak (午夜) nevezett el.

Teljes kép

Vendég

*Ahogy sétálnak át a hálóra, persze böszen csevegnek, és nagyokat mosolyognak meg nevetgélnek.*-Akkor itt is lennénk. A hiúz háló bal oldali szobáját kapod. Amint látod még hárman vannak itt, úgyhogy nem fogsz unatkozni alvatlan éjszakákon, meg lehet jókat beszélgetni is. Remélem tetszik a szoba, és van egy szép nagy szekrény is amibe kipakolhatsz.*mondja Al, majd kezével a tágas szekrényre mutat amiben számtalan polc van, így mindenkinek elférnek a ruhái és az egyéb személyes tárgyai. En egyébként a Bika cápa hálóban lakom, úgyhogy ha bármi kérdésed van, vagy segítség kellene ott megtalálsz. *mondja csendben, majd nézi ahogy a lány elfoglalja a szobát.*-Ha gondolod, és van kedved akkor nyugodtan pakolj ki és utána akár sétálhatnánk is egyet, majd visszajövök. Mit szólsz? *kérdi kedvesen, majd ha a lány igent mond akkor megbeszélnek egy találka helyet idöponttal természetesen, ha pedig nem, akkor Al szép napot kíván Huanak és kiröppen a szobábó, hogy merre visz az útja csak ö maga tudhatja.*

Vendég

- Köszi. *Mondja miközben egy alig észrevehető mosoly játszadozik ajkai szegletében.* - De majd valami felnőtt segítségre is szükség lesz. *Mondja ezzel a téma le is van zárva.* - Akkor ha életben van, még kell számítani újabb támadásra... *Újabb lehangoló hír, de jobb megpróbálni nem lehangolódni, mert a végén mindenki full depressziós lehetne a sok rossz hírtől. Estella örül, hogy tetszik Rosettának az ajándék. A lány szavaira csak legyint.* - Nem gond, majd megkapom máskor. Viszont most az lenne a legjobb, ha lefeküdnék aludni. Hosszú volt az út és fáradt vagyok. *Még mielőtt befejezné, feláll az ágyról és elteszi köpenyét a szekrénybe. Gyorsan elmegy zuhanyozni, hisz nem akar ennyire koszosan lefeküdni. Egy fekete-vörös hálóingben jön elő, majd még megöleli Rosettát és befekszik az ágyba.* - Aludj jól. *Mondja és alig pár perc elteltével, már alszik is. Még az sem ébresztené fel, ha valaki jó hangosan a fülébe ordítana. Bőröndje az ágy lábánál áll, amit csak holnap fog kipakolni, a mai napra már nincs több ereje.*

Téma: Re: Hiúz háló Vas. Jan. 02, 2011 8:43 pm

*Lassan megvonja a vállát.* -Én nem tudom, lehet, hogy Imperio miatt volt, de miért ölte meg magát? És én szívesen veled tartok, hogyha segítség kell, tudod jól. *Folytatja a láy, majd a történet végeztével bólint a lánynak, Jana életben van, csak a lelkiismerete nem tud tiszta lenni. És hogyha Estella tudna mindent... Hogy Rosetta valójában valamilyen tekintetben már halott... Ha később értek volna vissza, tértek volna magukhoz és mindenki halottnak hitte volna őket, akkor vajon mit tett volna Estella erre a hírre hazaérve?... De nem kell belegondolni, Rosetta itt van.* - Nem, nem pusztult el... Sajnos. Vagy házon kívül volt,vagy időben megérezte a vesztét. *Még mindig ugyanazzal a sütivel van elfoglalva, lassan majszolgatja, egészen addig, ameddig a másik lány oda nem hoz egy szöveget.* - Estella... Jesszusom, én lent hagytam otthon az ajándékot! *Mondja a lány bűnbánó tekintettel, miközben elkezdi bontogatni az ajándékot.* - Ó! Egy nyaklánc! *Mondja lelkesen kinyitva és azonnal megforgatja, nézegeti, és a nyakához tartva szépen bekapcsolja.* - Nagyon szép, köszönöm és ígérem ahogy lent járok azonnal elhozom és... boldog karácsonyt! *Toldja hozzá, hát a lényeget azért még is. A kezét nem veszi le a nyakában lévő nyakláncról szépen simítgatja.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Bólint egyet.* - Én se értem. Nem tudom, hogy apámat mivel lehetett úgy megfenyegetni, hogy aláírja. *Hirtelen elakad a hangja és szemei elkerekednek.* - Lehet, hogy nem is szabad akaratából írta alá. Mi van ha az Imperius átkot használta? *Döbben rá hirtelen.* - Jó lenne, ha sikerülne megtalálni a rokonait. De ahhoz segítség kellene mindenképp. *Sóhajt egy kicsit és újabb sütit vesz ki a dobozból.* - Apám ügyeit le akarom zárni. Nem érdekelnek és nem is akarom vezetni azokat. Már az se zavar, ha nem adják meg a tartozást - bár nem lenne rossz. *Ám most nincs sok ideje saját gondjával törődni, mert máris meghallja az iskolát ért gondokat.* -Hogy nekem is pont ilyenkor kell máshol lennem. *Morogja maga elé.* - Néhány embernek nem ártott volna ha itt elpusztul. *Szúrja közbe, de amikor meghallja Jana halálát, hirtelen megdermed.* -Neeem, ez nem lehet. Jana nem halhat meg. *De Rosetta folytatja a mesét és kiderül, hogy Jana mégse halt meg. Estella fellélegzik. Nehezen viselte volna el, ha másik barátnője meghal. Ketten vannak az életében, akiknek a halálát nem tudná elviselni, Jana és Rosetta.* - Ez azt jelenti, hogy a sötét nagyúrnő is elpusztult, ugye? *Kérdezi újabb süti megevése közben. Feláll Rosetta ágyáról, sajátjához lép és újra köpenye zsebébe nyúl. Kivesz egy kisebb csomagot. Visszalép Rosetta ágyához és átnyújtja a piros-arany papírba csomagolt, szalaggal átkötött ajándékot.* - Boldog Karácsonyt. *Mondja és visszaül az ágyra. Ha a lány kibontja a meglepetést egy kis nyakláncot talál benne, amin egy zöld medál van, ezüstbe foglalva.*

Téma: Re: Hiúz háló Vas. Jan. 02, 2011 7:50 pm

*Hát igen, eléggé csontropogtatósra sikerült, talán Estellának a későbbiekben leesik, hogy Rosetta olyan gyenge volt valaha, mint a harmat, és ilyen ölelésre nem lett volna képes. Az ágyra leülve figyeli a lány szavait, igyekszik nem beleszólni, hanem hagyni, hogy végigmondhassa, többnyire összefüggően, hogy mik is történtek. Néhányszor kicsit megriad, de nem a lánytól, hanem a történtektől, félszegen veszi el a mézeskalácsot is.* - Én, nem értem... Nm s azt, hogy miért fenyegette meg... Hanem azt, hogy Mivel fenyegette meg. Megölte volna? Vagy hogy...?*Kérdez vissza, most már elvesztve a lelkesedést, legalább is a vidám lelkesedést, de ettől függetlenül nagyon figyel a lányra, és igyekszik segíteni is, talán megérteni, hogy mi a fene történt.* - Köszönöm. *Veszi el a sütit és lassan majszolni kezdi, hatalmas zöld szemekkel pislogva a lányra.* - Az ügyvédnek vannak rokonai? Valakinek még tudnia kell erről, és arról, hogy miért ölte meg magát... És egyedül fogod az apád ügyeit rendezni, miközben ide jársz? *Kérdezi hitetlen hangon, nem tudja, hogy ezt párhuzamosan hogy is lehet. A kérdésre kicsit feleszmél a sütievésből és zavartan mesélni kezd.* - Rengeteg minden. Rájöttünk, hogy miután elfoglalta a sötét nagyúrnő, honnan volt ereje tovább hódítani a világon. Egy erőforrás lapul a... Szóval Lapult az iskola alatt, akibl táplálkozott, de Alex, Kerphina, a szakvezetőtök fia, elpusztította az energiaforrást. Amivel egyetemben elpusztult a kúria és mindenki, és közben még... Szóval, még ezek előtt a csatornákban Jana meghalt. agy is épp hogy, de túlélte mert Siqr visszatért a testében épp mielőtt meghalt volna és életben tartotta a lelkét, meggyógyította a testét. Miattam halt meg majdnem... csapdába sétált, miattam. Eltelt olyan egy hét, talán aztán... Aztán azt hite, hogy megölt minket, amikor Janaként katanájával lekaszabolta Jacket, és kiszállt Jana testéből, a jól értem. Ezzel párhuzamosan történt a robbanás, minden és mindenki elpusztult volna, hogyha nem lép életbe valami védelmi reakció s mindenki hazakerült. Én ide, Nellondba, hiszen a szüleim meg a családom már itt él, de akkor sem szabadulhatok meg a tudattól, hogy láttam meghalni Janát, és miattam lett volna és ha igaz lett volna én... *Elhallgat, nem tudja mit mondjon, nem tudja, hogy mondja e, mert hihetetlen nagy búntudata van úgy is, hogy csak majdnem halt meg a lány.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*A csontropogtatós ölelést cseppet sem bánja, majd Rosetta kérdésére egy pillanatra elsötétedik az arca. Közben arra is felfigyel, hogy a lány nem épp örömteli hangon ejti ki a szavakat, mikor az itt történtek kerülnek szóba. De menjünk sorban. Leül Rosetta mellé az ágyra és sóhajt egy kicsit.* - Hát... Hosszú volt az út és fárasztó, de mondhatni megérte. *Kezd bele a mesélésbe.* - Azt tudod, hogy apámmal már régóta nem vagyunk jóban, mondhatni a halálát kívántam, bár legszívesebben én végeztem volna vele. *Egy pillanatra kirobbanó düh önti el, ha nem lenne önkontrollja, valószínűleg már szétvert volna valamit, de visszafogja magát. Közben Delila kényelmesen elnyújtózik Estella ágyán.* - Meghalt, pár hónapja. *Megáll a mesélésben, mintha el is felejtette volna, hogy elkezdett valamit, csak néz maga elé. Aztán újra felemeli fejét, de csupán a távolba mered, úgy folytatja a történetet.* - Az ügyvédtől kaptam egy levelet, miszerint szeretne velem találkozni.. Párizsban. A helyszín nem kicsit lepett meg. Azt tudtam, hogy apám minden felé járt, de Párizsról fogalmam nem volt. Utálta Franciaországot. *Újabb rövid szünet.* - Elmentem a kijelölt időpontban a kijelölt helyre. Azzal kezdte, hogy gyorsan húzódjunk be valahová, ahol nem látnak. Csodálkoztam, mi lehet. Bevitt egy elhagyatott házba. Ettől az embertől nem féltem, ártalmatlan. Tudtam, hogy egy könnyed mozdulattal elteszem láb alól, ha kell. *Újra megáll, de most felkel a helyéről, odalép az ágyához, amire a köpenyét dobta le és belenyúl a zsebébe. Egy méretes dobozt húz elő belőle. Hogy fért oda be? Bűbáj.. Visszaül Rosetta mellé, kinyitja a dobozt és a lány elé tolja.* - Vegyél, párizsi karácsonyi vásárról jó sok mézeskalács. *Ő maga is vesz egyet, közben folytatja.* - Végül nem kellett megölni... Öngyilkos lett. De előtte átadott egy borítékot. Aztán hirtelen durranás és az agyveleje a falon volt. Gyorsan leléptem, vissza a szállodába. A borítékban 2 levél volt. Egyik egy végrendelet, a másik az ügyvéd írása. Annál jobban, mint azon az estén szerintem még sose lepődtem meg. *Harap egy jó nagyot, majd miután lenyelte, folytatja.* - A végrendeletben le volt írva, hogy apám minden vagyona rám száll, illetve üzletfelei tartozása is engem illet. Ezzel együtt lett egy hatalmas kúriám Olaszországban és egy nagy házam Németország déli részén. Ez volt az első meglepetés. A második még nagyobb volt. Az ügyvéd... megfenyegette az apámat, hogy hagyjon mindent rám. Az az ügyvéd, aki szerintem egy légynek se tudott volna ártani. Megfenyegette az apámat, akinek már a külseje is félelmet ébresztett az emberekben, hát még a híre és viselkedése. És mégis... az ügyvéd nem részletezte, hogy miért tette és hogyan. Csupán ez volt leírva néhány sorban. *Elhallgat és hosszú ideig maga elé mered. Majd hirtelen feleszmél és rápillant Rosettára.* - De mondd, mi történt itt?

Téma: Re: Hiúz háló Vas. Jan. 02, 2011 7:06 pm

*Mikor meghallja, hogy az előszoba ajtaja nyitódik, majd megjelenik Delila majdnem a daimon nyakába veti magát, de tudja, hogy azt nem kéne, megtanulta már, hogy mi az a daimon. Így csak lelkesek üdvözli, talpra ugrik, és csak akkor vetődik, amikor Estella megjelenik, egyenesen a nyakába. Szóval az ölelés, az fél-ugrásos ölelésre sikerül. Szorítja magához, pedig meglepően erősen, pedig így is próbálja visszafogni magát.* ~Nyugalom... Gyengébben... még a végén megsérül...~ *Nyugtatja magát gondolatban, és elengedve Estellát talpra érkezik, mert hát ugrásnál a nyakában ölelgette a lányt, a föld pedig jó fél méter esés után van.* - Estella, úgy hiányoztál. Olyan rég beszéltünk. Mi volt, mi történt, miért csak most értél vissza? Olyan sok minden történt, elmondani sem tudom... *Mondja a lány, hadarva, lelkesen, habár a történések nem olyan pozitívak, így az utolsó szavakra inkább valami más érződik a hangján. Izgatott, annyi szent, de tudni, hogy nem csak jó történt, míg nem beszéltek.* - Hogy vagy? *Kérdezi végül, miközben a lány kezét fogva az ágyához húzza, hogy üljenek le.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Halk léptek tompa hangja tölti be a harmadik emelet folyosóját. Hirtelen egy nagy koppanás hallatszik, vagyis inkább puffanás egybekötve egy kisebb atombombával.* ~Hogy ez mért ilyen nehéz.~ *Bosszankodik a lány magában, de nem sokat vacilál, hisz már fáradt és amúgy is sejti, hogy szobatársa valami meglepetéssel várja. Gyorsan kinyitja az ajtót, újra erőt vesz magán és egy utolsó lendülettel belebegteti bőröndjét a szobába. Csapódik az ajtó, Estella még röviden az előszobában marad míg megszabadul csizmájától, de az nem hosszabb 5 másodpercnél, ezalatt Delila már berobog a bal oldali szobába, hogy minél előbb üdvözölhesse Rosettát. Nem lepődik meg a díszítésen, nem úgy Estella. A lány mégse erre számított, valahogy úgy gondolta, hogy Rosetta kevésbé díszíti fel a szobát de cseppet se bánja, hisz barátnője már nagyon hiányzott, még ha ezt nem is mondja ki. Gyorsan ledobja köpenyét az ágyra, egy halvány mosoly suhan át arcán, odalép barátnőjéhez és megöleli. Még saját maga is meglepődik ezen, hisz nem szokása ölelgetni másokat, de most már igazán hiányzott Rosetta, főleg hogy azalatt se beszélgettek sokat, míg Estella az iskolában volt.* - Szia. *Köszönti ölelés közben Rosettát, majd elengedi hogy levegőt is kapjon és végignéz rajta.* - Hát... már jó rég nem beszéltünk. *Mikor barátnőjével beszél, mindig eltűnik szokásos rideg hangja.*

Téma: Re: Hiúz háló Vas. Jan. 02, 2011 6:45 pm

*Egy koboldlány sürög forog a szobában, persze nagyon örült Chleo ajándékának, nem csak most nyitotta ki, hanem az első napon, amikor visszajött az iskolába. Ám most nem ő tér vissza, hanem levelet kapott, egyenesen Estellától. Sürög forog az ágyrészeknél, minden csupa zöld, csupa piros, csupa fagyöngy, meg minden ilyen butaság. Tudja, hogy a lány nem olyan ünneplős, meg hát nem arról híres, hogy vidáman önfeledten karácsonyozik, de ezt egyszerűen muszáj volt, feldíszíteni a szobát a hazatértére. Most kész van, nem díszített túl semmit, csak néhány magyal erre-arra, néhány fagyöngy erre-arra, néhány fenyőág és piros szalag, az ágyak szélére kötve, masniként. Jó hát na, nem bírt magával. Most az ágyán ül, zöld-piros színekben, a haja összefogva, az arcán csak egy szájfény, amire Penny próbálta rászoktatni. Kezében ott morzsolgatja a levelet, és felváltva néz ki az ablakon és néz az ajtó felé, várva a lányt.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*A hiúz hálóba is elérkezett a mikulássapkás zsákos álszakállas házimanó. Rosetta ágyához lépdel, és a zsákjában kutat, és végül a koboldlány számára is leteszi az ajáéndékot. A csomag tartalma egy dboz bonbon, van benne mindenféle ízű, talán olyan is, ami nem megszokott, valamint egy kisebb könyv. Kisebb, de annál vastagabb. Egy növénylexikon, de tulajdonképpen mágikus növények vannak benne. Van még továbbá egy levél is, boldog karácsonyt, meg minden, csak usernek nincs ereje levelet írni. A manó pedig dehoppanál, és majd holnap kihordja a többi ajándékot.*

Vendég

*A lány örömködésén csak somolyog, majd bólint.*Nem tudom melyik az ő ágya, de igen, itt lakik. Viszont ha nem bánod, akkor én mégis csak mennék, van még elintézni valóm. Azt hiszem bőségesen.*Sóhajtva túr a hajába, majd ha a lánynak nincsen kérdése, akkor egy köszönés kíséretében távozik, magára hagyva Heloise-t az új szobájával.*

Téma: Re: Hiúz háló Pént. Nov. 12, 2010 6:55 pm

* Óvatosan bólint, majd egyszerű mozdulattal lenyomja a kilincset, és belöki az ajtót. Lenyűgözve áll egy pillanatig, majd miután sikerült összeszednie gondolatait, elmosolyodott *
- Azta! - nyögte ki, majd beljebb lépett. - Jajj, de jól néz ki! - dobta táskáját az ágy mellé, majd körbe járta a tágas szobát. Miután megnézett mindent és kitekintett a nagy ablakon, visszament Ashley-hez.
- Azt mondod Rosetta is itt lakik? * kérdezte még mindig mosolyogva*

Vendég

*A lány kijelentésére, miszerint mehetnek, bólint. Egész csöndben telik az út Ash részéről, ha Heloise beszélgetni akar, akkor természetesen válaszolgat a lány kérdéseire. Ő maga igazából csak hallgatóság egészen addig, míg meg nem érkeznek a Hiúz hálóig. Ott is megvárja, hogy a lány befejezze a mondandóját, ha van, aztán ő veszi át a szót.* Nos, ez lenne itt a te hálód. Mármint ez perpill csak az ajtaja. Gyere, bent vár az izgisebb rész.*Most még a lány előtt nyit be a közös részre és a jobb oldal felé indul. Rosetta is itt lakik, nyilván jól kijön majd Helois-zel, hisz nem tudja, hogy ezen a részen lenne-e más Erás. Az ajtó előtt ismét leparkol, kicsivel arrébb, hogy szaktársa nyithasson be elsőként.*Tehát. A jobb oldali részen fogsz lakni, amíg az iskola tanulója vagy. Egy Eramires van a szobában, Rosetta. Lehet, hogy már ismered is őt.*Tart egy kis szünetet, levegővétel, majd folytatás.*Házirendet meg órarendet találsz az éjjeliszekrényeden, ha esetleg a váróban kapott nem lenne meg. A szobakulcsot, majd odaadom, de szerintem előbb nyiss be.*Arcán kedves mosoly, és ha a lány belép, az esetleges hű meg ha, felszólalásokat az ajtófélfának támaszkodva nézi végig. Az üres ágyhoz sétál, ami szaktársáé lett és lerakja rá a kulcsot.*Van esetleg valami kérdésed? Vagy beszélgessünk még? Ha szeretnéd maradhatok egy darabig.

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Nov. 01, 2010 7:41 am

*Rosetta reggel egy bronz szív alakú medált talál az ágya melletti polcon kis dobozban. A medálról szóló leírásból kiderül, hogy ez egy Fényhozó, ami arra képes, hogy amikor kinyitják erős fényt áraszt magából, olyat, mint az Éteri fény varázslat, mivel egy erős kristály foglal benne helyet. Alkalmas lidércek távol tartására pl. és alacsonyabb szintű vámpírokat is megrettent.*
http://www.meska.hu/img/product/original/v/o/voeldesign_product_1304_100318151323_1.jpg

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Egy bagoly röppen be az ablakon(mert tételezzük fel, hogy éppen nyitva van) és egy levélkét, valamint egy csomagot ejt le Rosetta ágyára. A levélben néhány szó olvasható csak, szépen kanyarított betűkkel:*
Kedves Rosetta!

Nagyon Boldog Születésnapot!

Ashley
*Ezzel gyorsan lehet végezni, így ha a csomagra fordítja tekintetét, esetleg egyből a kezébe is veszi, érezheti, hogy míg a teteje kemény, az alja puhább, lágyabb tapintású. Amúgy zöldes csomagolásba van, egy selyemszalaggal átkötve, tetején egy masni ékeskedik. Na pedig a kobold lányka kibontja, akkor először egy képet láthat, talán a lány festette, talán Nellondból hozta....Az ő titka marad. Amúgy egy erdőt ábrázol madarakkal, zöldellő fákkal, tehát idilli kis környezet. Fenyőből készült keretben van, üveggel van fedve, és egy picike akasztó is lifeg rajta, ha esetleg a falra szeretnék kitenni. A másik ajándék egy bőrből készült tarsolyocska lelhető fel. A bagoly egy ideig még figyel a szobában, majd kiröppen az éjszakába.*

Téma: Re: Hiúz háló Szer. Okt. 06, 2010 5:11 pm

*Egy ijedt manó teleportál be a szobába, dob le egy kis csomagot, majd teleportál el. Narancssárga szalaggal átkötött ég kék csomagolópapírba bugyolált valami pihen el az ágyon, a szalagon egy kis cetli, amin Rosetta neve áll. Semmi több. Se címzett, se semmi egyéb. A csomagolás egészen alakhoz simuló, és sejtetni véli a benne levő valamit. Ha a lány kibontja, akkor egy fém szobrot talál benne. Láthatóan saját kezű munka, nagyjából akkora, hogy a lány meg tudja fogni a két kezében, fel tudja emelni, nem olyan nehéz, de masszív, és mégis csak nagyobbacska. Olyan 15-20 centi nagyságú lehet. Ha a lány kicsomagolja, akkor egy rókaszobrot találhat benne. Egy színű, igaz, de nagyon szépen kidolgozott, pontos szemábrázolással, szőrábrázolással, és az állat mintázata is jelölve van rajta a vonalakkal, sűrűséggel, mindenfélével. Egyszóval egy kidolgozott rókaszobor áll a lánnyal, vagyis ül vele szemben, a nyakában egy szalaggal, amin egy érem van, amibe a 17-es számot gravírozták, vésték, ahogy tetszik.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Aug. 02, 2010 10:13 pm

*Krasimirnek fogalma sincs, hpogy került hozzájuk Rosetta baglya... Mintha gondolatolvasó lenne. Mindenesetre ott volt a házukban, és úgy tűnt, vár valamire... Vagy valakire? A fiatal kobold persze kihasználta a helyzetet, és rögtön meg is írta levelét a húgának. Persze semmi gyanús nincs benne. A levél tartalma pedig a következő:

Drága Rosetta!

Remélem nem esett bajod az elmúlt hetekben, hónapokban. Tudd, hogy nagyon aggódunk érted mindannyian, és nagyon hiányzol is, így szeretném, ha a napokban találkoznánk a Jeniliában. Nagyon fontos lenne, hogy elgyere, mert nagyon hiányzol, és annyi mindent kell megbeszélnünk!

Kras

Semmi konkrét nem tudható meg belőle, de Rosetta talán érezheti, hogy baj van, és tényleg fontos találkozniuk... bagoly pedig marad a szobában, valószínűleg nem repül el, hanem megvárja gazdáját.*

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Júl. 19, 2010 4:43 pm

// Fagyi//

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Júl. 19, 2010 4:40 pm

-Nem így látom. *mondja, emgcsóválva a fejét.* -A halál, számomra, természetes dolog. Az, hogy Nikorina a gyengélkedőre ekrült, azt jelenti, hogy kivonja magát a harcokból, tehát nem kell aggódni azért, hogy rosszabb állapotba kerül. Én bízok a medimágusokban. Az viszont, hogy Laura szabadon mászkál, és változik, sokkal nagyobb rizikófaktor. Mert, ha teszem azt, rossz irányba változik, ki tudja, mire lehet kéeps? És nem feltétlenül önszántából és akaratából. *mondja, miközben szemei kissé idegesen villannak meg. Könnyű embereket manipulálni, ő is pontosan tudja arról a végzetes délutánról. Laura változására elhúzza a száját, és kissé elfordítja a fejét. Igen, tudja a Jackes dolgokat.* -Kezdem úgy érezni, hogy nem a Nagyúrnő az iskola legnagyobb gondja. *mondja kissé fejcsóválva, erőteljesen Jackre gondolva, és célozva, noha nem mondja ki, mert nem igen akarja kiejtegetni a nevét, meg nem tudja, rosetta mennyit tud, és Laura mennyire szeretné, hogy többet tudjon esetleg. Amikor Rosetta emgfogja a kezét, és közelebb húzódik hozzá, akkor hálás mosoly suhan át az arcán, majd ül meg a szája sarkában.* -Nem.. Nem akarom kockáztatni. Nem tudom, hogy a leveleket mennyire figyeli, és nem venném a szívemre, ha a családod miattam kockáztatna. Madarat, manót én is tudok küldeni, de nem tudom, mennyire biztonságos. Nem akarok senkit se bajba sodorni. Inkább reménykedek, hogy hamarost végetér ez a rémálom, és első utam oda fog vezetni. *határozza el egészen dacosan, aztán amikor Rosetta felteszi azt a bizonyos kérdést, akkor egy kissé fészkelődik. Lesüti a szemeit, fészkelődik, zavartan túr bele a hajába, el is pirul, de rendesen, majd lehunyja szemeit, és hosszasan sóhajt fel, végül halvány, szeleburdi, szerelmes mosoly suhan át az arcán, majd lepislog Rosettára.* -Nagyonis. Teljes szívemből. *súgja a szavakat, eléggé ábrándos, tipikusan hősszerelmes hangnemben, és mosollyal.*

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Júl. 19, 2010 4:16 pm

*Mikor Szevér megdicséri, habár inkábba népét, de őt is, mindegy, akkor kicsit kipirul, és hjhálásan pislog a fiúra. Kinek ne esne jól a dicséret? Mikor a fiú nem is reagál Gabyra, nem is reagál Nikorinára, csak Laurára, akkor kissé összeráncolja a szemöldökét. Hirtelen eléggé rossz gondolatok kezdenek el járni az agyában, kissé talán vádlók...*
- Laura a legutolsó gondom... Sokkal súlyosabb nála egy halál, és egy gyengélkedő... *Mondja újra, hátha így egyáltalán reagál rá a fiú. Mondhatni nem azt várná tőle, hogy ilyen könnyedén túllendül ezeken és Lauráról kérdez. Aztán látszik rajta, hogy kissé sóhajt, és még is csak válaszol a Laurás kérdésekre.*
- Nem tudom, hogy egyáltalán ismerted e a régi Laurát az a baj. Régen bizalommal teli volt, vidám, játékos, jókedvű. Most sokkal komolyabb, habár velem ugyanúgy kedvesen és vidáman beszél, de olyan sokszor látom búskomornak, ha észre se veszi, hogy ott vagyok, én látom őt, hiszen még is csak egy iskolába járunk, akármilyen nagy. És... Én nem tudom miért, sosem mondta el. *Még egy kicsi sóhaj, igazából ő a Jack dolgokról Semmit sem tud. Még azt sem vette észre, hogy Laurán milyen gyűrű van, illetve persze, nézte, hogy arany, de a vésetet nem. Jack kezén meg pláne nem nézte a gyűrűt, nem a kezét szokta nézni. Mikor hallja a Zara-problémát, a lány együtt érzően közelebb húzódik hozzá, és megfogja a kezét.*
- Elhiszem, hogy hiányzik. Biztosan nincs vele semmi baj... Tudod hol lakik? Küldhetnénk neki levelet, vagy... Krasimir esetleg... Ha küldök neki levelet, felkeresné, hogy mi van vele, és továbbítaná a levelet. Biztosan megtenné. Szóval, írj egy levelet, elküldöm Krasnak és ő biztosan rátalál Zarára Nellondban. *Mondja a lány, aki igazából ugyanannyira aggódik a családjáért, de szépen plántálja magába, hogy meg tudják magukat védeni, és hogy az Úrnő eddig csak az iskolát akarta, minek menne Nellondba... Fürkésző tekintetével Szevér szemébe néz, és egy eléggé hangzatos és súlyos kérdést ejt ki a száján.*
- Szereted?... Tényleg szereted?

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Júl. 19, 2010 3:46 pm

*Amikor Rosetta kézenfogva bevezeti, akkor hagyja magát, egészen ügyesen lépdel át egyik írószer és a másik kupac között, már-már légies mozdulatokkal és mozgással. Amikor látja, hogy a lány helyet csinál neki, elmosolyodik. Vészterhes idők ezek, és ki kell mondani, hogy tudatosuljon, mégha ezzel minden fény veszít is a csillogásából. Szevér elve legalábbis ez, vagy efféle.* -Nem is vártam tőled mást. Mindig is csodáltam, hogy milyen ügyes a néped.. Egyszerűen tökéletes a kézügyességed. *mondja enyhe ámuldozással, és csodálattal, tisztelettel a hangjában, majd, amint szabad terepet lát az ágyon, kicsit nekirugaszkodik, majd egy tigrisbukfences ugrással átvetődik az ágyra, viszonylag puhán érkezve meg rá, majd törökülésbe helyezkedik, és úgy néz Rosettára.* -Biztos van rá okuk. Nem akarnak leállni, ez a látszat, így kevesebb a pánik, sőt, egyáltalán nincs pánik, és ez soakt segít. Ráadásul, ez azt jelenti, hogy az iskola még mindig biztonságos. Valamennyire. *teszi hozzá, enyhe bizonytalansággal, majd csak hallgatja a lány szavait, Laura említésénél összeráncolva a homlokát.* -Hogy értve más? *érdeklődik, mivel tudja, hogy minden változik, és eprsze, hogy ez nem mindig jó, de nem tudja elképzelni, hogyan változott Laura. Az óta nem beszélt vele, hogy a kegyencek betörtek, ajánlatot tettek, és Jackért kellett kiállnia. A visszakréldezésre csak felsóhajt egy jó nagyot.* -Nehéz. Hiányzik Zara. Nem tudom, mi van vele, nem tudom, mi van Nellondban. És aggódom érte.. Miért zárták le? A tükrön keresztül le lehetne menni biztonságosan, és talán biztonságosabb, mint az iskola. A teaházba nem is igen lehetne betörni, könnyű lenne védeni.. és az iskola mágiája miatt a tükröt is.. Egyszerűen aggódom, mert nem tudok semmit a lentiekről. A fekete torony, átálltak, majd visszatérnek. A fehér toronyba be tudok járni. De Nellond.. *hzangos sóhajjal engedi le a fejét, és temeti kezeibe arcát.*

Téma: Re: Hiúz háló Hétf. Júl. 19, 2010 3:35 pm

*Szépen odabújik a fiúhoz, amikor magához öleli. Kézen fogva húzza be a fiút, gyerekesen, ez már nem változik a láynban. Legalább is, ha régi ismerőst lát, mindig a rég énje kerül előtérbe. A gyerekes, ugrándozós, lelkes kis kobold. Mikor viszont meghallja a fiútól a vészterhes időket, azonnal elengedi a kezét, és kicsit visszaburkolódzik magába, ahogy eddig itt volt a szobájában. Aztán a kérdésre gyorsan megrázza a fejét, kicsi mosollyal. * - Soha. Ez az életem, hogy hagynám abba? *Kérdez vissza, kicsit mosolyogva, miközben a tekintetében látszik, hogy ezzel a vészterhes megszólalással valahogy egy fokkal kevesebb lesz benne a csillogás. A fiúnak így is örülni fog, annyi szent. Mikor látja, hogy a fiú körbepislog, akkor szépen az ágya felé lépdel, lábujjhegyen, néhány dolgot azért arrébb rúgva, és egy szép mozdulattal megfogja a lepedőt, ami ugye az ágyon van, és azon van a sok lom, és összefogva elkezdi visszahajtani, hogy a cuccokat kisebb hegyre összecsomagolja és letisztítsa a z ágyat annyira, hogy a fiú le tudjon ülni. *
- Hogy hogy bírom? Sehogy! Még mindig találkozom diákokkal, akik lelkesek, most érkeztek, csak azt nem értem, hogy hogy engedheti az iskola, hogy ilyenkor új diákok érkezhessenek. Olyan kiszolgáltatottak, és annyira nem tudhatják, hogy mi vár rájuk. Gaby meghalt, Nikorina a gyengélkedőn, Jack a fekete toronyban... És Laura is más. Láttam, velem még mindig úgy viselkedik, mint régen, de másokkal más. Olyan... Furcsa. Mindenki változik, és nem vagyok benne biztos, hogy a jó irányba. *Csak úgy ömleszti a mondatokat, talán összefüggés sincs túl sok közöttük, de mondja, ami a szívét nyomja. Ő maga már le is csüccsent a letisztított ágyra és a fiú felé pillant, hogy üljön le ő is. Amúgy dizájnos kis ágy, narancssárga huzat, szép baldachinos, régies fa ágy, és a négy sarkában négy gyertyatartó van ráakasztva a baldachint tartó rudakra, amiket éjszaka szokott meggyújtani. A szekrényén egy unikorins rajza, az asztalán keretben a mókusa lerajzolva, az ablakban a beszélő nárcisz és még rengeteg dolog szétdobálva erre-arra. Eléggé kaotikusnak tűnik. *
- És veled?... Veled mi van?

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris