*Végül is totálisan logikus az, amit Szandra mond. Meglepetést akar.*
-Hát sikerült meglepned, az biztos *neveti el magát a lány. Valahogy még mindig nem hiszi el, hogy legjobb barátnője, akit már több hónapja nem látott, itt ücsörög mellette az ágyon. Néhányszor még átölelgeti barátnőjét, tényleg nem hiszi el, hogy itt van és itt is marad. Kiderül, hogy a Belsirion szakra került, amin igencsak meglepődik a leányzó.*
-Te? Nahát! *neveti el magát tágra meredt szemekkel, aztán eszébe jut Deyan is és kicsit el is pirul. Jó az a szak. A legjobb! *
-Na igen, a dalmágia biztosan tetszeni fog neked *bólint határozottan, mosolyogva a lány, majd a levélre néz.*
-Hát igen, elég sok minden történt, de mi lenne,hogyha egy tea mellet elmesélném neked? * áll fel Bella az ágyról és megfogja barátnője kezét maga után húzva.*
-Én Eramires vagyok, elementalista szak. Amúgy meg illúzionista. tudod mennyire imádom az illúziókat *mosolyodik el és egy pillanat múlva már vörös hajjal pislog vigyorogva barátnőjére. *
-Sajnos foglalt minden ágy, de talán a szomszéd szobában van üres hely. Mjad megkérdezem. Na de gyere, igyunk egy teát! *invitálja barátnőjét Bella, majd néhány perc után ott is hagyják a szobát.*

*Isabella iszonyatosan meglepődik, amikor legjobb barátnőjét, rég nem látott Szandrát, a kis koboldot pillantja meg az ajtóban. Hogyan és mikor és miért? Uramisten! Ezek a kérdések és a döbbenet cikázik Bella fejében, hiszen fogalma sincs, hogy miért is jött ide Szandra. Talán meglátogatta őt? De hát akkor biztosan szólt volna levélben. De az is lehet, hogy ide jött tanulni. Ide?? Dehát Szandra szülei mindig is a legjobb iskolát akarták a lányuknak és a Roxfort... Azonban itt kicsit megakad a gondolatmenete a lánynak, hiszen sokan mondják, hogy a Nezabar lassan túlnövi a Roxfort képzési rendszerét és innen sokkal ügyesebb mágusok kerülnek ki. Esélyes tehát, hogy Szandrát átíratták ide a Nezabarba a Roxfortból. *
-Te is hiányoztál nekem Szandra. De miért nem szóltál, hogy jössz? És meddig maradsz? *a szoba visszhangzik a kérdésektől, hiszen mind a két lány tudni akar mindent egymástól. Habár azért Isabella kérdései fontosabbak, méghozzá az, hogy mit is keres itt most a lány. Hamarosan meg is kapja a választ, hogy Szandra ott hagyta a Roxfortot és átíratkozott ide.*
-Úr Isten! Nezabaros lettél? Jézusom, de jó! *öleli magához a lányt Bella, majd leül mellé az ágyra.*
-Milyen szakra kerültél? *kérdez rá a legfontosabb dologra a lány, habár itt annyira nem fontosak a szakok, mint a Roxfortban. Bőven van kommunikáció és barátság a szakok között.*
-Azt mondtam, hogy a Nezabarban tanulok, csak azt nem mondtam, hogy az merre is van *pirul el kicsit a lány. Nem is tudja miért akarta ennyire titokban tartani a dolgot. Szandra megpillantja a papírt is, mire Bella mérgesen összevonja a szemét.*
-Nem akartam. Írtam is. Egész éjjel körmöltem. De dobhatom ki az egészet...*bosszankodik a lány, de persze a vigyor csak nem akar eltűnni az arcáról és kék szeme is iszonyatosan csillog. Feláll, összehajtja a papírt, bedobja a fiúkba, majd ismét visszaül az ágyra. Néhány másodpercig nézi barátnőjét, majd ismét ráveti magát és ölelgetni kezdi.*
-Jézusom, de örülök neked *sóhajt egyet a lány.*

*Délután 1 óra. Méghozzá hétfő. Kinek van mersze ilyenkor szunyókálni édesdeden az ágyában? Hát persze, hogy drága hősünknek Bellának. Na igen, a leányzó tegnap este elég sokáig fent maradt, mert legjobb barátnőjének körmölt egy iszonyat hosszú levelet, amit úgy tűnik, hogy ki is dobhat. Legalábbis amikor felpattan a szeme egy ismerős hangra. Úgy gondolja, hogy álmodott, de amikor hangos kopogásra eszmél fel ismét, kipattan az ágyból. Egy egyszerű, szakadt barna nadrág van rajta és egy elnyűtt póló. Mindig ilyen ruhába alszik. Alapból nincs sok ruhája, nem hogy valami csinos pizsomája is legyen. Az ajtóhoz ugrik, majd ahogy kitárja az ajtót, úgy fagy le. Kikerekedett szemmel pislog rég nem látott barátnőjére, aki pontosan ott áll az ajtóban. Habár csak 80 centi, hiszen kobold, Bella mindig is imádta ezt a leányzót pontosan azért, mert ugyanolyan életvidám és színes egyéniség, mint ő maga. Szandra segített neki kilábalni az Oliver-féle csalódásból és mit ne mondjak, igen jó munkát végzett a lány.*
-Szandra? Uramisten! *visít egyet nevetve a lány, majd felkapja a koboldot és megpörgeti a levegőben. Oly' ismerős és oly' régi ez a kis szokás, mégis Bella úgy érzi, mintha most először csinálná ezt a lánnyal. Végül leteszi, de a kezét nem engedi el.*
-Jézusom, hogy kerülsz te ide?*