Fekete özvegy háló

Téma: Fekete özvegy háló Vas. Júl. 12, 2009 7:19 pm

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2. Speranza di Bagliore
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Eryn Souza
2. Elizabeth Mary Bennet
3. Miley Hortingberg
4. Maria Love

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

- Ki nem változott meg? Mutass olyat. Filippen, és Dorianan kívül... no meg Erán.
* Mutat a jelenleg üres ágy felé, ami Ericáé. Majd amikor a lány megköszöni a ruhát, Jana csak biccent.*
- Igen mind megváltoztunk. Valami...elromlott. Samanta indította ezt el. Az ő hibája volt nagyrészt az ami történt. * Közli hidegen. Látszik, hogy neki Samanta nem jelentett semmit. Nem fog érte könnycseppet hullatni.. .de még csak virágotsem fog vinni a sírjára... már ha van, és nem kaparták csak úgy el, mint egy agyonlőtt veszett kutyát. Mert hát... valljuk be... ha Janán múlt volna, akkor ilyen sors jutott volna Blackfire hugának. Még akkor is, ha esetleg...nagyon nagyon véletlenül Faith elő is vette volna miatta Janát.
- Jó éjt. * Közli halkan Jana majd ő is átöltözik, és lassan lefekszik aludni. Lagmar elnyújtózik a lány ágya mellett, majd nyugovóra térnek.

Vendég

-Szóval, szinte majdnem bármit..*suttogja a lány, miközben a fejét a lány vállára dönti. Annak szavaiar egy keserves mosoly suhan át az arcán.*-Jana...Jana...*motyogja a lány, aztán a ruhás dologra csak bólint.*-Kössz.*feleli, majd csak újra megszólal.*-Nagyon megváltoztál...De én attól még bízok benned...És, ha túlélő akarsz lenni, akkor találkozunk.*mondja a lány halkan, majd csak ellöki magát a lánytól, aztán feláll.*-Na aludjunk. Jóéjt Jana*mondja, miközben egy puszit nyom a lány arcára. Elmegy még a fürdőbe, majd hálóruciba bújik aztán bebújik az ágyba. A fossza csak szépen keresztül fekszik a lábán. A lány fejében fura gondolatok keringenek. Álmában vért iszik. Aztán Filipp és Dorian...Majd valami sötét alagút...*

Vendég

* A ribancozásra egy szót sem szól. Részéről az a téma már le van tárgyalva. Ám a kérdésre, hogy mit adna azért, hogy megkapja a halhatatlanságot? Csak felvonja a szemöldökét.*
- Majdnem bármit. A lelkem maradjon... és azok akiket szeretek. Ezen kívül bármit. Ha azt mondanák, hogy a válaszért cserébe ártatlanok tucatjait kell lemészárolnom, hát megtenném, szemrebbenés nélkül... és ami félelmetes az utóbbi időben... lehet hogy még élvezném is.
* Válaszol komolyan. A szemében nem csillan olyan fény, amiből arra lehetne következtetni, hogy nem mond igazat. Miért hazudna? Hisz nincs rá oka. Az ének cseréjére csak megrázza a fejét.*
- Az az énem megsemmisült. A mostani felemésztette. Mondjuk úgy... hogy a régi Janát megölte az új. Önként hajtotta a fejét a hóhér pallosa alá, hogy a véréből főnicként egy új lélek emelkedjen magasra. Sötét, fekete főnix. De felébredt.
* magyarázza a saját lelkének torzulását. Majd aztán elgondolkozik egy percre.*
- Talán a legjobb a túlélő lenne. Ami meg a ruhát illeti... a szekrényben van. Ott megtalálod.

Vendég

-Tudom, hogy egy ribanc vagyok, nyugodtan megmondhatod..*mondja a lány, aztán csak felül a lány mellé, majd fél kézzel átkarolja a vállát.*-Meg van még az a miniszoknyád meg a fűződ, amit egyszer rám erőszakoltál? Csak, mert kölcsön adhatnád..*mondja a lány, aztán egyik kezével a lánynak azt a kezét fogja meg, amelyiken van a Sötét Úrnő jele is. Csak végigsimít rajta majd felsóhajt.*-Akár két különböző személynek is ki tudom magam adni..*mondja elgondolkodva, szinte csak suttogva ejti ki a szavakat.*-Jana mit adnál cserébe azért, hogy megtudd?*teszi fel a kérdést, miközben félredönti a fejét.*-Tudod mostanában kissé furcsa vagyok..*jegyzi meg a lán halkan. Amikor a lány kijelenti, hogy megváltozott csak bólint egyet.*-Ez igaz, de, ha eddig ez az éned volt mélyen akkor most a másik került oda..*mondja a lány, halkan. A lány utolsó szavaira csak hümmög valamit.*-És te melyikbe szeretnél tartozni? *teszi fel a kérdést, miközben a lányra néz. Darwin, amikor kap egy pofont csak játékosan rávicsorog a hiénára, majd ráveti magát az állaptra és tépni kezdi annaka tarkóját. Persze csak óvatosan és gyengéden, hogy azért ne okozzon neki fájdalmat.*

Vendég

* A fiúkkal való kapcsolatról, és ágyas dologról inkább nem ejt szót. Jobb úgy Susannak. Jana meg nem az a fajta, aki a saját magánügyein kívül érdeklődik másé iránt. Így azt hanyagolja. Mikor aztán a vérivás kerül szóba, megvonja a vállát.*
- Fogalmam nincs. Talán. Talán nem. A vér egy olyan elem, ami hatalmas életesszenciát hordoz. Nem véletlenül van szüksége erre a vámpíroknak is.
* Magyarázza. Noha erről nem igen tud túl sokat. Csak a sejtéseit magyarázza.* - Így használják démonidézésre is, hiszen a démonokat az életesszencia mindennél jobban vonzza. Szerintem legalábbis. Így miért lenne kizárt, hogy a vérrel lehet elérni az örök életet.
* Majd a lány azon kérdésére, hogy nem nézi e ki belőle, csak megrázza a fejét határozottan.*
- Nem. Nem nézem ki. A látszat sokszor csal. Ezt én első kézből tanultam meg a saját bőrömön. Mind magamon mind Chrisen. De ez már csak ilyen. * A lány balja lassan a jobb alkarján lévő tetoválásra csúszik, amit az Úrnőtől kaptak. Azt cirógatja elmélázva. Nem... nem próbálja elrejteni. Mondhatni... büszke is rá.*
- Azt tudom, hogy én megváltoztam. És mindenki egy változás küszöbén áll. Ki erősebb, ki kisebb előtt. De változni fog mindenki. Elválik kiből lesz mártír hősi halott, kiből lesz áruló, és kiből lesz az Úrnő közeli köre. Valamint... kiből lesz túlélő.
* Lagmar figyeli egy darabig a Fosszát, majd egy idő után játékos pofont zavar le a macskafélének.

Vendég

-Köszönöm, hogy ennyi szemétség után is az vagy.*mondja a lány, miközben zöld szemeit a lányéba fúrja. Amikor az kiejti a neveket csak felvonja a szemöldökét. Zavartan néz körbe. Kissé meglepődött a lány. Mindenesetre csak leszegi a fejét. Zavarában azt sem tudja mit csináljon.*-Öhm aham..Értem én...De Jana én ágyba mentem velük full részegen, vagyis annyira nem voltam részeg, mert..mindegy.*motyogja zavartan, érzi, ahogy vörösödni kezd a feje. Aztán el is múlik, mert témát váltanak.*-Akkor mit? Meginni?*kérdezi egy apró mosoly keretében, aztán a lány szavaira csak felsóhajt.*-Jana, de csak okosan rendben? És, ha nem akarod egyedül csinálni én itt vagyok.*mondja, miközben az arcán egy meleg, őszínte mosoly suhan át. A kérdésre csak vállat von.*-Még, talán nem vagyok ennyire kiborulva, de nem néznéd ki belőlem mi? Mindenesetre a látszat néha csal.*mondja, majd csak újra végigdől az ágyon. Eközben darwin csak játszani próbál Lagmarral.*

Vendég

- Az. A barátod.
* Bólint a lány. De nem mond rá több dolgot. Majd figyeli Susant. Amikor az két srácot említ, akkor bólint. * - Nos igen... Filipp és Dorian már csak ilyen... de hogy őszinte legyek... neked jót tennének. Jófej srácok. Kedvelem őket. És elég becsületesek. Nem szállnak csak úgy rá egy lányra a semmiért. Ők nem a dugom, dobom típusok.
* Mondja elgondolkodva. Nem, Susan nem mondott neveket. de ki lenne más olyan hím páros, akik együtt mennek csajozni, és egy lányt néznek ki? Hát persze hogy ők. Amikr Susan rákérdez, hogy képes lenne e szüzeket gyilkolni csak félrebiccenti a fejét.*
- Pazarlás lenne. Nem fürödni kell a vérükben. Valami teljesen más dolog van vele... de még nem tudom mi. Viszont őrülten kíváncsi vagyok rá. Tudni akarom.
* Mondja komolyan. * - Miért? Te nem tennéd meg ugye? *Megcsóválja a fejét.* - Nem. Te nem. Te nem borultál el még ennyire.

Vendég

-Akkor még mindig a barátom vagy?*teszi fel a kérdést csillogó szemekkel. Majd, amikor Jana elmosolyodik csak félrebillenti a fejét. Csak hallgatja annak a szavait, majd most először valami vigyor féle jelenik meg az arcán.*-Démonok...*motyogja a lány, miközben megcsóválja a fejét.*-De én nem is ittam volna, ha az a két lökött nincs úgy felpörögve...*vonja meg a vállát. Na, igen még mindig nem mondott neveket a csajszi. Kicsit elgondolkozva néz a lányra, amikor a Báthory Erzsébetről kezd el beszélni a lány. Mindenesetre csak bólint. Hallja Jana hangjában, hogy mennyire vágyik mindezek után.*-De te képes lennél szüzeket gyilkolászni, hogy a vérükben fürödj?*teszi fel a kérdést elgondolkozva, majd csak végignéz magán.*-Hát tudod most jól érzem magam a bőrömben...*mondja a lány, miközben a lábait kezdi el nézegetni.*

Vendég

- A régi Marijana? Susan... hiszen én vagyok. Pusztán olyan dolgokat hoztak felszínre bennem, ami már régen el volt temetve. Talán már mélyen a génjeimbe kódolták régen.
* Mondja a lány, majd Susan kérdésére, hogy ki szeretne egy olyan lányt, csak elmosolyodik Janácska, amolyan... mindent tudó mosollyal.* - Susan... a pasikat a végletekig izgatják a rossz lányok. Szerinted... miért tudtam annak idején Christ behálózni... miért vagyok most Faithel? A válasz egyszerű. A férfiak jobban szeretik a démonokat, mint a tündéreket.
* Válaszol, majd aztán elgondolkozik kicsit.* - Ellenben az ital nem tesz jót. Ahogy nekem sem a dohány. Dehát... Faith mellett... nem olyan feltűnő. * Magyarázza majd a lány fiatalságra vonatkozó kérdésére is csak biccent.*
- Ismered a legendákat Báthory Erzsébettel kapcsolatban nem? A vér által akarta fiatalon tartani magát. Talán... talán csak nem vett figyelembe valamit... amit kellett volna. talán... ha én is keresném a megoldását... akkor megtalálhatnám. Tudom... érzem, hogy meg tudnám szerezni az örök élet, és az örök fiatalság titkát.
* A hangjából színtisztán kiveheti Susan a vágyat ezekre. Hatalom, örök élet, örök fiatalság. Hogy meddig lenne képes lemenni ezekért? Nos... az jó kérdés.*

Vendég

*Amikor a lány beszélni kezd csak kirázza a hideg. A kérdésre csak megrázza a fejét.*-De...*kezdené a lány, majd csak elhallgat.*-Nem fog senki se szeretni, ha egy ittas ribanc leszek..*mondja ki a lány aztán csak Janára pislog.*-Hova lett a régi Marijana?*kérdezi meg a lány, miközben egy halk sóhaj hagyja el a száját.*-Nem tényleg nem fogadtam hűséget.. Tudod olykor bizonyos döntésekben elég nehéz egyedül dönteni...*mondja halkan. Aztán csak végig dől az ágyon.*-Tudod mot, hogy így belegondolok..Olyan jó volna fiatalnak és szépnek maradni...Örökké szépnek maradni...*suttogja, de azért Jana hallhatja a szavait.*-Te még nem éreztél, olyat, hogy valami külön külön is jó, de, ha együtt van az a kettő akkor sokkal jobb?*teszi fel a kissé talán értelmetlen kérdést, majd csak behunyja a szemeit.*

Vendég

- Susan... kérlek. Fejezd be az önsanyargatást. Fogadd el magad úgy, ahogy vagy. Én is elfogadtam magam. Mert akárhogy is keseregsz... már nem fogsz tudni visszafelé változni. A folyosó amin haladsz bezárult mögötted. És már csak előrefelé vannak ajtók. Én is elfogadom magam azzal a vérszomjjal, amivel élek. Azzal a vér iránti olthatatlan vággyal. Azzal a tudattal, hogy egy kifacsart, és perverz lélek vagyok. Hogy vágyom a vér melegét a kezemen... a bőrömön. Hogy vágyom azt, hogy a kardom valakinek a húsába marjon. És nem szégyellem. Nem bánom. Akkor te miért tennéd az apró kilengéseidet? Az hogy kikkel voltál... vagy kikkel vagy... nem teljesen mindegy? Kinek mi köze hozzá, ha jól érzed magad? És tudtommal... csak az a lényeg, hogy TE jól érezd magad. Nem másért vagy. Hanem magadért.
* Hallatszik a lány komoly hangja. Amikor Susan a keze után nyúl, ő nem veszi el. Így a lány megfoghatja.
- Tudom hogy szeretsz. De... tedd túl magad mostmár. Ezekben az időkben ha folyton magad miatt keseregsz, és azzal foglalkozol, hogy ki mit gondol rólad, könnyen áldozattá válhatsz. Észnél kell lenni Susan. Nagyon észnél. Te nem fogadtál hűséget az Úrnőnek... így neked, és a többieknek nehéz lesz. Elég nehéz lesz. El kell fogadnod magad mostmár lassan.
* Csóválja mg Janácska a fejét, majd kicsit megszorítja a lány kezét. De csak barátságosan.

Vendég

-Nem, nem tudom elfelejtnei, mert...*itt az ajkába harap, majd csak felül. Pillantása a lányra szegeződik.*-Az egész iskola erről fog csámcsogni. Egy ribanc vagyok..*mondja a lány, majd csak feláll és a lányhoz sétál.*-Mi csináljak?*teszi fel a kérdést suttogva majd csak nyel egyet.*
-Én nem vagyok, olyan mint Samantha..*mondja a lány, miközben lerogy annak az ágyára.*-Ha ezt valaki megtudja meg azt is ami veletek volt...És, hogy nézzek a szemükbe?*suttogja a lány kissé tébolyodottan, miközben egyik kezét a lány felé nyújtja.*-Emlékszel, amikor a kirptában voltunk?*kérdezi meg a lány, miközben lehunyja a szemeit. Összevissza beszél. Ráadásul nem is összefüggő dolgok amiket mond.*-Jana, én szeretlek.*mondja a lány, majd, ha tudja akkor megfogja a lány kezét. Darwin csak leszegi a fejét, majd morran egyet.* -Megint ivott, pedig már egy ideje nem csinálta..*közli Lagmarral, miközben elnyúlik a földön.*

Vendég

* Janácska csak keresgél, és mikor minden megvan, akkor a fekete katanát előhúzza a hüvelyből, és megbűvölve szemléli. Hallja amit Susan mond, és reagál is rá. De a kardon vannak a szemeit.*
- Felejtsd már el. Rég volt... azóta ezer más parám van. Nem beszélve arról, hogy jópáran a fejemet akarják... minimum. Hagyd már abba ezt az állandó nyüsszögést, mert mindenkit a sírba teszel vele. Susan... nem lenne veled gond semmi... ha nem folyton keseregnél, és az egereket itatnád. Basszus kulcs... mit foglalkozol azzal, hgy ki mit gondol rólad? Engedd már el magad, és tanulj meg megbánás nélkül élni. Nézz már rám. Szerinted hány dolgot bántam meg eddigi életemben? Hány döntésemre mondtam, hogy NA ez hiba volt?
* Végre a lányra pillant. Majd folytatja.*
- Egyetlen egyszer fordult elő. Chrissel kapcsolatban. És tudod mi volt az? Hogy amikor láttam a szakításunk után összeomlani, azt kívántam, bár visszajönne a Régi Chris. De tudod... EZ a kívánságom volt a hiba. Chris így is AZ a Chris. És így is ugyan az akit hajdan annyira szerettem... és szeretek talán most is. Nem Már nem annyira. De szeretem. Tannulj meg megbánás nélkül éni a mának. Rövid az élet... Ki tudja mikor jön értünk a Zord Kaszás. És ha úgy állsz elé, hogy bánod az életed legtöbb tettét, csak egy bosszúszomjas, és megtört lidérc leszel halálod után, aki kínozni akarja majd a halandókat. Nem fogsz tudni tovább lépni.
* Mondja komolyan, majd félrebiccenti a fejét. * - Ami volt, lejárt lemez. Mostmár felejtsd el. Carpe Diem. Élj a mának.*

Vendég

*Amikor nem tolják el akkor egy kissé megdermed, jobban mondva ledöbben. Jana szavaira csak megrázza a fejét.*-Én..Ne haragujd rám..*mondja a lány, majd amikor Jana az ágya felé indul a lány egyszerűen csak a földre rogy. Arcát a kezeibe temetve sír.*-Én nem akartam..*mondja a lány, majd csak ököllel belevág a padlóba. Darwin csak félre billenti a fejét, amikor Lagmar nem támad rá. Nos, igen minimum arra számított. Mindenesetre csak kiegyenesedve ül a hiénával szemben.*-Én ezt már nem bírom, hogy fogok...*mondja zihálva a lány. Majd csak összekuporodik a padlón.*-Ugye még mindig utálsz?*teszi fel a kérdést. Darwin végül odamegy a lány mellé, majd elkezdi böködni, hogy áljon fel vagy valami, de nem nagyon megy neki.*

Vendég

* Jana első blikkre tutira azt várja, hogy minimum düh, és gyűlölet fogja fogadni. Ám ezzel szemben... amikor Susan szemében szeretet csillan, egy pillanatra Jana ledermed. Egyre furcsább neki, hogy a várnál jóval kevesebben fordulnak ellene. Legalábbis a hozzá közel állók közül. Ariban biztos volt, hogy nem fog rá fújni. Chrisben szintén. Faithben ugyancsak. De hogy Susan sem veszi rossz néven az átállást. Ám amikor a lány megszólal, és elkezdi szorongatni, akkor megszólal ő is.
- Azt hiszem ezzel a hozzáállással te is fel fogsz iratkozni a Kegyencellenesek célpontlistájára Susan.
* Mondja komolyan, majd végre gyengéden eltolja magától Susant. * - Meg fogsz fojtani... és akkor sírni fognak azok, akik pályáztak a véremre. Ne vedd el tőlük a lehetőséget.
* Sóhajtja komolyabban, majd elindul az ágya felé. Bepillant alá, és elégedetten biccent. Bekotor alá, és előbányászik egy csomó lim-lomot. Aztán elővesz egy fekete katanát. (Pedíg az oldalán is lóg egy) valamint egy ezüst színű hosszú tőrt.
- Ari nagyon okos. Nagyon nagyon okos. Ezt mindenképpen meg kell neki hálálnom. * Mondja maga elé morogva. A hiéna nem mutat támadó szándékot a fossza felé. Csak nézi nagy szemekkel, hogy ennek meg mi a fene baja van, hogy laposkúszik.*

Vendég

*Amikor meghallja a dallamot csak elmosolyodik.*~Látod már képzelődöm is..~*közli a lány, mire Darwin csak felpattan, majd megrázza a fejét.*~ Nem egészen..~*válaszolja, de a lány csak némán ül. Amikor nyilik az ajtó oda se pillant. Csak, amikor meghallja a köszönést akkor pattannak fel a szemei. Egész teste megmerevedik, ahogy a lányra pillant. Zöld szemeiben sok féle érzés kering. De mégis, ahogy a lányra néz szemeiben szeretet csillog. Semmi jel nem utal arra, hogy árulónak tartaná a lányt. Csak óvatosan kiegyenesedik, majd feláll és előre lép egyet. Egy ideig nézi a lányt, majd végül csak a nyakába veti magát. Nem, nem nem érdekli, hogy a lány esetleg elöki magától vagy Lagmar megharapja. Szorosan magához öleli a lányt. Testét néma zokogás kezdi el rázni. Hogy miért sír? Nos, egyik a lány miatt a másik meg...*-Jana..*suttogja a lány, majd csak nyel egyet.*-Én..*mondaná a lány, de valahogy most teljesen leblokkolt. Darwin csak füleit lesunyva, lapos kúszában közelíti meg Lagmart. Mindenesetre Jana kicsit fujtogatva érezheti magát. Na, igen Susan nem kicsit öleli.*

Vendég

*Kintről egy dallam szűrődik be. Egy lány énekli. Valószínűleg hazafelé tart. A dallam így szól.*
- Nagyvárosi angyal, A posztod soha el ne hagyd. Te a magánynak és a fénynek Katonája vagy. A munkádat végzed, És a munkád végez veled. De jössz majd újra meg újra Ne feledd.
* Ezután lassan nyílik az ajtó, majd Marijana lép be. Ujjatlan felső, a szokott borotvapenge, és a Bitch felirat rajta. Alkarján ott az Úrnő jele. Meg sem próbálja elrejteni. Láthatólag büszke rá, hogy viselheti. Oldalán a szokott kard lóg. (Azaz csak sokak számára szokott). Lagmar feszes, uralkodói tartásban vonul a lány mellett. Igen. Ők a győztesek. És övék most a hatalom. Akinek ez nem tetszik, az meg áshatja a sírgödröt, amibe majd belelövik. Belép a szobába, majd körbepillant. Nem sok minden változott az elmúlt időkben. Ám új szobatársak jöttek. Az egyik épp lent ül a földön, és láthatólag nincs épp jó passzban. A lány lepillant rá. Smaragdzöld szemeiben a jéghideg űr honol.
- Szép jóestét Susan. * Köszön a lány. A hagjában nincs semmi. Sem lenézés, sem harag. Ám kérdés, hogy kedvesség csendül e benne. Nincs kizárva. De nem is teljesen biztos. Mintha csak egy délibáb lenne, amit lát az ember... de ha megpróbálja megfogni, akkor eltűnik. *

Vendég

*Kész. Vége van mindennek Oda az iskola. És akkor még ez is. Egy hosszú fehér ruhában ül a földön. A ruháit már rég kipakolta az újdonsült hálójában.. Gondolatai össze vissza keringenek. Fejét szépen oldalra fordítva nyugtatja a térdein. Kezeivel gyengéden átkarolja a térdeit. Ezüstszőke haja előre omlik. Bódító, zöld szemein látszik, hogy sírt. Darwin csak némán fekszik a lány előtt. Ki tudja már mióta ül így mozdulatlanul mindenesetre kissé, olyan a lány, mintha csak arra várna, hogy valaki lefesse. Egy gyönyörű szép márványszobor, ami csak arra vár, hogy megörökítsék. Bőre talán most még fehérebb, mint szokott lenni.*~Mióta ülünk itt?~*teszi fel a kérdést Darwin, de továbbra sem mozdul meg egyik sem.*~Egy órája.~*hangzik a válasz továbbra is gondolatban. A lány arcán csak egy könnycsepp gördül le.*~Darwin...Ne haragudj megígértem, hogy nem fogok inni...~*közli a lány, mire a fossza csak hangosan dorombolni kezd.*~Megígérted.~*válaszolja még mindig némán, majd a dorombolás is abbamarad. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, majd egy halk sóhaj hagyja el a száját.*~Csak arra voltam jó...Mekkora egy cafka vagyok.~*gondolja a lány, mire Darwin csak kicsit közelebb húzodik a lányhoz. Viszont Susan még mindig nem mozdul meg.*~Ne, ne mondj ilyet. Én bírom őket ésésés biztos, nem csak azért kellettél nekik. Meg azt mondtad, hogy....~*feleli a fossza, de a lány arca még mindig rezzenéstelen.*~Igen azt mondtam, de ez hülyeség...Ez irreális...És mond csak, ha nem ittunk volna szerinted akkor is? Nem, na látod egy könnyű vérű cafka vagyok, akinek, ha italt adnak a kezébe utána azt csinálsz vele, amit akarsz...És soha senki nem fog úgy szeretni...Darwin nekem nincs senkim~*itt egy kis szünetet tart, miközben pillantása a fosszára szegeződik.*~Rajtad kívül...~*fejezi be a mondatot gondolatban, majd tovább ül némán, ahogy eddig tette. Ki tudja még meddig akar így ülni és merengeni.*

Vendég

- Jaj, Aida, éppen ma láttuk, hogy összeomlik a torony, hidd már el, hogy a kúria biztonságosabb! És a szobámba megyek, lááátod? Különben is, te itt vagy mellettem, vigyázol rám... Nyugalom. Jóéjszakáááát~. *Besurran a szobájába, halvány mosollyal az arcán. A közös részben nem időzik, rögtön a saját részéhez megy, ahonnan Sam elment... De kapott helyette Ericát és Susant, és majd visszakapja Janát is. Erica pedig mindenképpen a kúriában alszik, így itt sem marad egyedül, ha már Chris nem alszik a toronyban, ahogy azt a hollótól tudja. Igazából sejti, hogy barátja sem feltétlenül a cápába ment vissza, ha pedig igen, akkor ott vannak a fiúk, így csak visszaírta, hogy rendben van, és ő sem ott alszik, majd visszajött. Még jár az agya, egészen kikészítik Nicolas hirtelen változásai... Ma annyi reményt adott, aztán ugyanazzal a mozdulattal elvette... Megcsóválja a fejét, de a jobb oldali szobába lépve megpillantja a levelet. Felveszi, és a saját nevét megpillantva elolvassa. Halványan mosolyog közben.* ~ Haragudni? Ugyan... Hiszen azt hittem, te haragszol. ~ *Megcsóválja a fejét, majd erre is rövid választ ír. Kipillant, hátha elcsípi Aidát, és meg tudja kérni a szívességre, de végül egy manót kap el, aki balszerencséjére pont arrafele lófrált. Nem hosszú levél. Nem haragszom, inkább attól féltem, hogy te teszed ezt. Én sajnálom, hogy nem gondoltam a családodra. Szeretlek. Éppen csak ennyi. Aztán lezuhanyozik, és aludni tér, a saját szobájában, miután ellenőrizte, hogy a kardok megvannak-e...*

Téma: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Júl. 19, 2010 8:44 pm

*Egy levél csúszik be az ajtó alatt, és elsuhan nagyjából Ariana ágyáig, vagy legalábbis a szoba közepéig biztosan. A levélen ott áll Ariana neve. A betűk dőltbetűk, könnyed, nemesien formált betűk, mintha csak magától, Nellond helytartójától érkezett volna a levél. Nos, majdnem onnan is érkezett. Csak néhány sor, de talán ennyi is elég. A végén egy cirádás monogramm, S. C.*

Kedves Ariana!
Azért írom ezt a pár sort, hogy elmondjam; Sajnálom. Nem akartalak megbántani, és nem akartalak úgy otthagyni Téged. De a harcról egyszerűen nekem mindig is nehéz volt beszélni. Harcrópl, harcokról, csatákról. Az én családomban minden más. És ezen a vészterhes idők sem sokat segítenek. Már lassan két hete nem hallottam semmit róluk, pedig karnyújtásnyira vannak, és így nehéz mindez. Én hiszek abban, hogy győzni tudunk. De talán tényleg neked van igazad. Talán nem most. De a Colwell sarjakat úgy nevelték, hogy mindig a megfelelő döntést hozzák meg, és mindig a megfelelő helyen legyenek, és mindig győzzenek. Nincs vereség, ha máshogy nem, diplomáciai úton kell, hogy elkerüljük a vereséget. Engem harcosnak, gyalogosnak képeztek, diplomáciai érzékem eléggé kevés. Számomra a győzelem a harcmezőn KELL, hogy eldőljön. Remélem, nem haragszol rám.
Szerelmes híved

Vendég

- Hékás, jó látni a szemeidben, hogy egy idegennek is hagynád, hogy így ápolgasson. *Még mindig mosolyog. Igen, most annyi ok is elég neki, hogy legalább elkezdte visszakapni a barátját. A gyógyításra nem szól semmit, hiszen miután leültette Christ, be is gyógyítja, így ez megtörténik.* - Ne aggódj. Harcolni fogunk, és nem hagyjuk veszni az iskolát. *Mondja végül mégis, mikor már az asztalnál vannak, majd kicsit arrébb tolja Christ, hogy le tudjon mellé ülni a székre, és bár tudja, hogy ezzel akadályozza a fiút az evésben, de átöleli.* - Én köszi, hogy itt vagy. Borzalmas lenne egyedül a szobában... És persze, hogy itt vagyok. Megmondtam. Veled maradok, és nem foglak elhagyni, érted? Ha véletlen mégis, maximum órákra, de inkább percekre. Utána visszajövök. *Halkan beszél, szinte súgva a nyugtató szavakat a fiúnak. A két névre elhúzza a száját.* - Sejtettem... Hát, nekem nem írt egyik sem... *Könnyedén igyekszik kiejteni a mondatot, de Chris érezheti, hogy fáj neki. Nagyon. Mindenesetre a kezébe veszi a leveleket, és halványan elmosolyodik.* - Látom, erre már választ is írtál. *Aztán áttér Jana levelére, és összeráncolja a szemöldökét.* - Na jó... Ebből te értessz valamit? Milyen nyelven van egyáltalán? *Néz fel a fiúra.* - Hé, Ari... Ezt tényleg képes volt itthagyni? *Hüledezik Pereus, aki észrevett valamit az ágy alatt, bemászott, most pedig egy halom kacat alól kihúzza az Árnyszirmot. Ariana meglepetten néz.* - Pedig láttam nála katanát... Sőt, tuti, hogy volt nála... *Nem, ő nem tudja, hogy kettő van. Mindenesetre kis gondolkozás után megszólal.* - Tedd hozzá, vigyázunk erre is, mint a másikra. Vagyis mint a szemünk fényére. Hm... ez az ágy és kacatok alatt nem is rossz ötlet... *Gondolkozik el, miközben az éjjeliszekrényhez lép, és kiemeli a másik, rövidebb kardot. Azt is az Árnyszirom mellé rejti el, az ágy alá, befedve.* - Hallottam róla, hogy néhányan már ki akarják pakolni az átálltak cuccait. Megfordult a fejemben, hogy elhozom Jackét, de Szevér vigyáz rá, nekem sem adná oda... Ebből a szobából viszont semmit ki nem visznek, csak a testemen át, az egyszer biztos. Kérlek, ha nem vagyok itt, és elmész, zárd az ajtót amennyire tudod, varázslattal, mindennel... Ha nagyon akarják, kinyitják, de hátha mégsem.

Vendég

*Megrezzen, amikor Ari felrikkant, és felemeli a fejét, hatalmas, barna szemeivel felnézve a lányra, mintha most látná először. Akkor is így néz rá végig, amikor kiszedi a kezéből a szilánkokat, amikor behúzzák a fürdőbe, lemosni a kezét.* - Meg kéne gyógyítani... így nem fogok tudni ezzel harcolni. *Suttogja halkan, de hagyja, hogy vezessék, de már nem a robotszerű-mozgással. Kikapcsolt ez a fajta védekező mechanizmus, mostmár tudatában van annak, ami történik.* - Köszi... tényleg... és... itt vagy... *Suttogja, majd óvatosan eszegetni kezd.* - Kuro. Meg Jana. *Ennyit mond, majd int, hogy olvassák el. Hátha esetleg Ari értene finnül... márha tudná, hogy olyan nyelven van. Persze mindkettő vérfoltos, és az egyik levélre a... hm... "választ" a saját vérével írta fel...*

Vendég

*Kettessével szedi a lépcsőfokokat, így meg is gyűlik a baja néhányszor a futással, na meg a kezében tartott tálcával. A könyökével kinyitja az ajtót, majd megpillantja Christ, és kis híján leejti.* - Megmozdultál! *Rikkant fel vidáman, majd gyorsan az asztalra teszi a tálcát. Igen, ez az első reakciója, de aztán persze jön a többi. Elborzad, meglátva az üvegszilánkokat Chris kezében, a véres, felkarcolt arcát... Letérdel a fiú mellé, és óvatosan kiszedi a szilánkokat a kezéből. Hallja a fürdőszobából csobogó vizet. Egyik markába gyűjti a szilánkokat, azt is, amit a földön talál, majd villámgyorsan felpattan, besiet a fürdőbe, és pálcáját előhúzva a törött tükörre bök.* - Reparo! *Hagyja, hogy a markában lévő szilánkok is a helyükre reppenjenek, majd visszasiet Chrishez. Feltámogatja, behúzza a fürdőbe, és a folyó vízben lemossa a kezeiről a vért.* - Így ni... Na gyere. Csak szendvicset hoztam, de abba raktam az ég világon mindent, finom lett, friss kenyérből van, meg minden. *Elzárja a vizet, és a fiút az asztalhoz vezeti, ahol leülteti, ha az nem ellenkezik. Óvatosan végighúzza a fiú kezén a sajátját, és félhangosan elénekli a gyógyítás dalát, mire a sebek eltűnnek, majd csak Chris elé tolja a szendvicseket.* - Tessék, egyél, tegnap óta nem mozdultál ki. Siettem vissza, ahogy tudtam, erre így talállak... *Rosszallóan csóválja a fejét, de azért hallatszik a hangján, hogy örül... igenis örül, hogy a fiú legalább megmozdult, még ha a tükörbeboxolás is volt ez a mozdulat.* - Ki írt, és mit? *Kérdezi Pereus, hiszen felhozták a leveleket, de csak a címzést nézték, a feladót, tartalmat nem.*

Vendég

*A tegnap óta robot-üzemmódban lévő fiú egyszer csak felül. Továbbra is üresek a tekintetei, és a fürdőszoba veszi az irányt, daimónjával együtt... Ari most nincs itt. Ott csak megnyitja a csapot, folyatja, megmossa az arcát, és anélkül, hogy elzárná, felnéz a tükörbe. Csak néz, néz, a víz csobog... aztán hirtelen mozdul a bal keze, és ököllel beleüt a tükörbe, mire az darabokra törik. Chris megtántorodik, a kezéről a vér befesti vörösre a tükör darabjait, a csapot is, ő pedig csak a falnak dől, csodálkozva nézve a kezét, kihúzva egy nagyobb üvegszilánkot, de azért még van benne pár.* - Fáj... *Suttogja, majd anélkül támolyog ki, hogy elzárná a csapot, kimegy, és körbenéz az üres szobában.* - Nincs... nincs itt senki... Ari... ő is...? Nem. Biztos csak kajáért ment... legalábbis... mintha ezt hallottam volna. *Bágyadtan bólint, és a korábbi robot-üzemmód helyett bágyadtan, esetlenül néz körbe. Az asztalhoz sétál, észrevesz rajta két levelet... mindkettő neki szól, és kézírásról mindkettőt felismeri. Kézbe veszi az egyiket, jobb kézbe, és végigolvassa, az utolsó szavakat elsuttogva megismétli. Visszateszi az asztalra a lapot, és véres kezével keresztbe, nagybetűkkel egy angol szót ír fel: "FINE". Aztán a másikhoz nyúl, véres kezével végigsimítva a jelen.* - Ouroboros... hol viseled...? A bal kezeden, mi? Hatalomért bármit? *Suttogja, majd visszalöki az asztalra a lapot.* - Viszont egy kicseszett szót nem értek. *Mondja, majd kezeibe temeti az arcát, ahogy hátrálni kezd, és térdre rogy a szoba közepén. Anélkül, hogy elemelné a kezét, beletúr a hajába, a kezében lévő fájdalommal nem törődve - az üvegszilánkok végigkarcolják az arcát, és amúgy is véres lesz... de nem érdekli. Csak ül, ismét üresedett szemekkel, remegve, a fürdőben még mindig csobog a víz...*

Vendég

- Ühüm... Értem. Azt hiszem, tudom, mikorról beszélsz. *Helyesel elnyomva egy ásítást. Nem, nem unja a beszédet, simán csak álmos... méghozzá nagyon.* - Szarkofágba másztál bele? Jaj, Jana... *A fejét csóválja, miközben feltápászkodik, és ha a lány is feláll, akkor hozzábújik. Így hagyja magát elvonszolni-vezetni a szobáig, ahol a saját ágyára lerogyik. Már egy ideje pizsamában van, így csak jó éjt kíván, elhelyezkedik, alszik, és álmodik... A Susan-nel folytatott beszélgetés után nem kérdéses, hogy körülbelül milyen témákról, bármennyire is nem szeretné.*

» Átok - rontás, fekete mágia
» Fekete özvegy háló
» Fekete párduc háló
» Fekete mamba
» Feketepiac

Fekete özvegy háló

Fekete özvegy háló

Similar topics

Similar topics