Delfin háló

Vendég

- Angi! Ha be is pasiznék, amit kötve hiszek akkor se felejtenélek el. Hogy gondolhatsz ilyet? Különbenis szerinted ki tudna elviselni engem? Igen, mint tudjuk a vér kötelez. *Furcsa módon magához öleli a barátnőjét.* - Ne féltékenykedj nekem. Különben meg szerintem úgyis van barátnője. Csak egy haver. Semmi több. De hagyjuk őt. *Megissza a maradék kólát, kidobja a dobozokat.* - Szólni fogok. Egyszerűen most a szakkör is keresztbe tett nekem. Szerintem a rokonok bírnának téged. Komolyan. Igaz, nem valami kísértetkastélyban lakunk de a mi házunknak is vannak titkai. Például járatok. Rengeteg titkos járat, de hogy hogyan került oda azt még a nagyi se tudja.*Töpreng a lány. Szinte az összes járatot ismeri. Tudja, hogy melyik szobák vannak összekötve, hogy hol van a konyha bejárata és egyéb ilyen titkos ajtók.* -Szívesen elmennék valahová. Egy pillanat csak összeszedem a cuccom.*Mondja miközben becsukja a füzetet. gyors előrángatja a válltáskáját, elrakja a füzetét, a ceruzáját és a fényképezőgépét.*

Téma: Re: Delfin háló Kedd. Jún. 21, 2011 2:33 pm

*Angi hallgatja barátnöjét, arcára eröltet némi kis együttérzést meg örömet, ahogy az egyre jobban belelkesül ahogy mesél. Ezzel nincs semmi baj, ha Tyline örül akkor jó, csak most valahogy nincs ehhez kedve.*~Lehet hogy végül Alex miatt elveszíti az egyetlen barátnöjét, Tyline?~*morfondírozik magában, de egyszer csak elmosolyodik mikor azzal ércelodik Anginek Lini hogy ha majd meglátogatja csak a szeretteit ki ne nyírja. Ezzel nem lesz gond...., gondolkodik el.*~Viszont kinyirom az elsö jött mentet aki a barátnöm és közém áll.~*gondolkodik el, s már azon jár az agya hogy milyen halálnemmel fogva meggyilkolni ha erre kerülne sor.*-Aha, értem, viszont akkor remélem ha bepasizol azért még megmaradunk vérladyknek, nem fogsz csak úgy elfelejteni, meg ilyesmi. *mondja, és mélyen a lány szemébe néz.*-Hisz tudod, a vér kötelez. *suttogja ördögien, majd vár egy pillanatot és megkérdi.*-Akkor ha legközelebb hazamész, akkor majd légyszi szólj, mert nekem is a közel jövöben majd meg kell látogatnom apáékat. Es, okes, lehet hogy elkísérlek majd Párizsba is egyszer, kitudja. *mondja, majd mosolyog és megkérdi.*-Nincs kedved esetleg elmenni valahova? Ugy kimozdulnék már valamerre.

Vendég

- Semmi nem volt. Csak beszélgettünk meg a húgom megint jártatta a száját. *Sóhajt a lány, majd végül úgy dönt, hogy felbontja a másik dobozt is. Nagyot kortyol belőle. Megtörli a száját.* -Majd egyszer gyere el hozzánk csak ne végezd ki a rókámat, a postásainkat és a lovainkat. *Mosolyog a lány Angi boncolási mániájára célozva.* - Aidenre még szükségem van. *Motyogja a madarára gondolva. Egy pillanatra elkalandoznak a gondolatai.* - Először egy illuzióteremben találkoztunk. A terem a családi birtokon lévő bálterem alakját vette fel. Nem is tudom, hogy miért pont azt a helyet jelenítette meg. Én odaültem a zongorához és játszottam. Alex meghallott, és odajött. Ott kezdtünk el először beszélgetni. Nagyon jól elbeszélgettünk. Ő is épp a boncteremből jött. Említettem neki, hogy én is voltam ott veled. Szóval csak beszélgetünk egymást szórakoztattuk a hülyeségeinkkel. Aztán valahogy szóba került Franciaország. Ekkor megbeszéltük, hogy valamikor összefuthatnánk Párizsban, mint barátok. Aztán mivel későre járt visszamentünk a szobáinkba. Legalábbis én odamentem.*Zárja le az illuziós részt.* -Utána a Jeniliában találkoztunk. Itt csak megbeszéltük a részleteket. Hát valahogy így találkoztam vele. És az a szemét odaadta a köpenyét, de vissza kellett adnom neki, pedig olyan jó meleg volt. *Gondol vissza a teázóban lévő estére. De vajon miért jutnak ezek eszébe? Mostanában minden bevillan neki. Angivel a találkozás, Kamennel a "kibékülés", Alex, a szaktársa és a szellem szavai és az első napjáról sem feledkezett meg. Miért csinálja ezt? Kezd megőrülni az iskolától?*

Téma: Re: Delfin háló Kedd. Jún. 21, 2011 1:57 pm

-Az klassz. En még sosem voltam Párizsban. *tünödik el Angi, majd tovább hallgatja a lányt. Figyeli ahogy az a fényképröl kezd el mesélni, meg hát megtudja hogy van egy húga is, meg hát valószínüleg imádja Párizst. Most Angi nem nagyon van beszédes kedvében, most inkább kitünö hallgató, úgyhogy mindenre bólint s mosolyog néha ha szükségét érzi, meg aztán hallgatja ugyebár a beszámolót.*-Es, nem történt semmi más Alex-el? *kérdi, mintha ráérezne a dologra, ha a lány elmondja akkor jó, ha viszont nem akkor is jó, tök mindegy melyik lesz a nyerö Tylinenal.*-Persze, mond csak az elözményeket nyugodtan, érdekel. *mondja Angi, s hallgatja ismét barátnöjét ahogy az vélhetöen belekezd*

Vendég

- A Festők terén utána meg a Citén. Párizsban meg otthon. *Igen, Tylinenak visszatért az a mindentmegtennékhahazajutnék érzés. Imádja Párizst. Teljesen oda van a nyüzsgéséért. Halványan elmosolyodik Angi kérdésén.* - Igen. Ők azok. Ő Violette a húgom. * Elveszi az egyik képet, ahol egy fiatal szőke kislány rohangál egy hatalmas kertben. Néha megáll, és hagyja, hogy Angi megnézze. Pukedlizik, majd tovább szaladgál.* -Gondoltam, de azért megkérdeztem. *Lerakja a dobozt a másik mellé.* - Igen az. Kinőttem a gyerekmesékből. A történelmi könyvek jók. *Berakja az éjjeliszekrény fiókjába a kötetet.* -Értem. Biztos jó lehet. Az én családom nincsenek ilyenek. * Vonja meg a vállát a lány, majd hátradől.* -Szívesen segítek, ha gondolod. Rendben, én kivárom. *Vigyrog a lány, majd előveszi a füzetét. Fellapozza, majd megáll az egyik rajznál.* - Ő itt Alexander Seth Scoop. Lehet beteges, de mindenkit lerajzolok. Brendának a testvére. Ő is Naxeldires. Nos vele találkoztam Párizsban. Ó, a húgom miatt ne aggódj. *Kezd bele a történetbe a lány.* -Nos, mivel Viol folyton piszkált délután beültem az én csodás sportkocsimba, és Párizsba hajtottam. Ott vártam a téren. Nézegettem a festményeket és a művészeket. Egyszer még modellt is álltam. Szóval így vártam rá. Este felé fel is bukkant. Neki álltunk beszélgetni, aztán felbukkant a húgom egyenesen a csomagtartóból. Alaposan égetett. Ráadásul még Alex is rátett egy lapáttal. Nem is tudom mi volt velem. Aztán a Citén összefutottam a haverommal, aki haza vitte Violt.Még egy kicsit beszélgettem Alexszel, de jött az egyik ismerőse és elutaztak. Hát dióhéjban ennyi a történet.* Egy-két részt Tyline kihagyott belőle, mint az ölelést, az arcsimogatást, az ajándékot és a puszit.* -Ha nagyon érdekel mesélhetem az előzményeket is. *Mondja kicsit elvörösödve. Nem szokott másokról beszélni.*

Téma: Re: Delfin háló Kedd. Jún. 21, 2011 1:30 pm

-Lehet, hol voltál amúgy? Gondolom otthon, nem? *kérdi Angi egy mosoly kíséretében, majd tovább hallgatja a lányt miközben megakad szeme a képeken.*-Ok a családtagjaid? *kérdi csendesen, miközben a képekre mutat.*-Köszi, nem kérek, én nem ihatok szénsavasat. *int kezével ismét a cola kínálására.*-Látom világháború. *bólint fejével a könyv felé. En is azért kezdtem el olvasgatni ezeket a dolgokat, mert mostanában valamiféle érzés támad folyton bennem, fekete árnyakat látok néha, föleg ha kifejezetten rájuk gondolok meg ilyesmi. Persze nem ilyedtem meg a dologtól, meg ilyesmi, csak megakarom tudni az okát, ennyi, nem több. *mondja tárgyilagosan, hisz tényleg igy van. Mióta megjött a levél hogy közeli rokona, nagymamája halottlátó meg minden, azóta kifejezetten érdeklik ezek a dolgok. Es azt is tudja hogy 12-13 évesen a képességek elöjönnek, és ekkor lehet megtudni hogy valaki melyik típusú halottakkal tud komunikálni.*-Igen, majd lehet hogy tartunk szeánszot is meg minden, de még nagyon az elején tartok a nyomozásoknak, utánajárásoknak, úgyhogy majd késöbb, jó? *mondja, majd ismét elmereng. Szemei jobbra-balra tévednek, mintha valami érdekes érzés keritené ismét hatalmába.*-Remélem a kislány pedig épségben hazaért, és igen, szívesen meghallgatnám a beszámolód. *mondja*

Vendég

- Tényleg ne haragudj. Alexander teljesen kikészített. Pedig annyira tudtam, hogy írni akarok neked, hogy kiment a fejemből. Legközelebb velem jössz. *Mondja vigyorogva a lány. Valaki el tudja képezelni, hogy ez a két lány békésen mászkáljon Párizs utcáin? Szerintem senki nem tudja.* - Ha érdekel majd mesélek róla. *Vonja meg a vállát a lány, majd Angi felé nyújtja a kólás dobozt.* - Akkor megnyugodtam. Nem bírtam volna elviselni, hogy lelépek te meg összeesel. *Sóhajt egyet a lány. Nincs benne semmi bűntudat, olyat ő már rég nem érez. Igaz, néha fellángol benne a jóság kis szikrája, de az hamar el is tűnik.* - Ez érdekes. Én mostanában a történelmet olvasok. *Mutatja fel a vaskos és emellett ősrégi kötetet.* -Valami rokonomé volt. *Bámulja az egyik képét a komódon. A képkeretre kacskaringós betűkkel ezt vésték: Tyline&Oliver. Félreértés ne essék ő nem Tyline pasija. Oliver Tyline egyik rokona. Az unokatestvére, akit szinte bátyjának nevez. Ők ketten. Tyline megérti Olivert és ez fordítva is igaz. Ezért hiányzik neki annyira a fiú. Régen kapott tőle levelet.* -Halottlátó? Tartunk majd szeánszot? *Kérdi csillogó szemekkel a lány. Hát az úgy volt... Vagy Tylinet lehet belerángatni a hülyeségekbe, vagy a lány talál ki ostobaságokat.*

Téma: Re: Delfin háló Kedd. Jún. 21, 2011 12:50 pm

*Angi csendben hallgatja csacsogó barátnöjét, néha elejt egy mosolyt és egy bólogatást, majd a vállát is megmozdítja és felel a kérdésre.*-Igaziból semmi. Es nem, nem ájultam el, az csak nagyon ritka eset, szóval semmi baj. Amúgy meg valóban nem volt szép hogy csak így leléptél, de nem haragszom, én is kaptam Mr.-töl levelet, az apámtól, úgyhogy elvoltam mig nem voltál itt. Gyakorlatilag észre sem vettem. *mondja csevegöen.*-Amúgy kicsit utána jártam a dolgoknak, és valóban vannak vámpírok a családomban, de még ükapa meg ilyenek, szerencsére nincs senki aki hozzám közelebb álló. Most meg a szellemekröl kezdtem el olvasgatni, teljesen a hatásuk alá kerültem valahogy. *mondja, majd mintha máshol járna, kicsit mintha fátyolos lenne a tekintete. Nem tudja leplezni hogy ezek a sötét dolgok mennyire megérintik lelkét, hisz olyan mély gonoszság van lelkében, szívében amit ö mindenki elöl titkol. Számára a gyilkolás puszta kívánalom, még embert is simán képes lenne felboncolni és megenni, és ezek a szörnyüségek viszont öt is eléggé meglepik.*-Amúgy kideritettem viszont hogy apai nagymamám halottlátó s idézö, tud a nyelvükön beszélni meg minden, szóval lehet hogy én is örököltem ebböl valamit, azaz már biztos. *mondja*

Vendég

*Mikor berontott a szobába elfelejtette becsukni az ajtókat. Készülnek a vázlatok, egyre nagyobb galacsinok veszik körbe a lányt. Aztán egy ismerős hangját véli felfedezni.* -Szia Angi. Nos... Khm. A húgomnak a bálját tervezem, mert anyám teljesen be lesz táblázva. Ezt is csak a húgom miatt vállaltam el. A fenébe. Elfelejtettem szólni, hogy vasárnap haza megyek. Bocsi, teljesen kiment a fejemből. Erről is Alex tehet. *Morgolódik a lány.* - Gyere be. *Mondja a lány. Kijön a közös helyiségbe, kivesz egy újabb üdítőt a hűtőből.* -Nos, ez lenne a szobám. *Mondja fintorogva.* - Szerencsére ritkán vannak itt. *Céloz a szobatársakra Tyline.* -Ülj csak le. *Mondja miközben elrakja a füzetét, és az ágy alá rugdossa a táskáit.* - Képzeld, a húgom elszökött Párizsba. A bolond bemászott a csomagtartóba, mikor nem figyeltem. Égtem is, mint a rongy. Szerencsére az egyik otthoni haverom, vagyis az egyetlen otthoni haverom haza vitte. Alaposan leégetett. Remélem senki nem fog emlékezni arra az estére. Nem is értem mitől ilyen a húgom. Egyszer megkérdeztem Ayumit, hogy én is ilyen voltam-e mint amilyen most ő. Azt válaszolta, hogy én rosszabb vagyok. *Csacsog fintorogva. Egy issza a kólát, és összenyomja a dobozt.* -Veled mi történt, amíg nem voltam? *Kérdi, majd kirohan becsukja az első ajtót, majd a másik ajtót is magukra várja.* -Ugye nem ájultál el megint? *Kérdi suttogva, hátha meghallja valaki.*

Téma: Re: Delfin háló Kedd. Jún. 21, 2011 12:25 pm

*Angi könyvvel a kezében sétálgat a folyosókon, miközben olvasgat. Nemrég kapott otthonról levelet, melyet könyvjelzönek használ, s igen a könyv soraiba mélyed. Néha felnéz merre induljon tovább, majd elhalad az egyik háló mellett, ahova bekopogtat és be is megy, mert megpillantotta kedves vérladyjét.*-Kop-kop, miújság? *kérdi, majd a lányra néz és a holmikra amik körülveszik, valahogy érdekes dolgok ezek, mintha valaki bálba vagy valami megnyitóra készülne.*-Szia, mit csinálsz? *ül le egy székra nem messze barátnöjétöl, s leteszi könyvét lábára becsukva, melyen átlátszó lények suhognak fel le.*

Vendég

*Tyline teljesen kimerülten löki be a Delfin háló ajtaját. Diadalmas arccal szorongatja a kezében az egyik második világháborús könyvét.* - Tudtam, hogy nem szabad Violra hagyni az ilyeneket.*A lány most érkezett vissza Franciaországból, ahol a húga alaposan leégette őt. Ledobja az ágya mellé a csomagjait. Körbenéz a saját lakrészén. Egy éjjeli szekrény egy lámpával és egy könyvvel. Egy íróasztal székkel, egy komód és az ágya. A komód fölött egy tükör helyezkedik el a falon. Minden tele van a lány képeivel. Violette, Oliver, ő, Ayumi és még sokan mások. Tájképek is akadnak itt.* ~ Hm. Senki nincs itt. *Egy apró vállrándítás, majd kimegy a közös helyiségbe egy üdítőért. Felbontja és kortyolni kezdi a kólát. Az ő saját készletéből. Hangos koppanással teszi le a dobozt az éjjeliszekrényre. Előkapja a vázlatfüzetét, motyogni és rajzolni kezd. A gondolatai még mindig Párizsban és a birtokon kószálnak.* ~ Violette, hogy tudsz minden egyes alkalommal leégetnii engem? *Töpreng a lány. Odébb lapoz, és írogatni kezd.* - Virágok, ruha, díszlet, zene és a meghívók... *Ezek a kellékek mind a húga első báljára kellenek majd. Mivel Tyline anyja nem lesz otthon ezért neki kell megszerveznie mindent. Nagyot sóhajt, leül az ágyra, és gondolkozik.* ~ Vajon ő hol lehet?

Téma: Re: Delfin háló Szomb. Dec. 25, 2010 1:42 pm

[Nikorina]

*Egy mikulássapkás madárka jelenik meg, szájában levél, lábán egy csomag, ami tértágított, de amúgy csak egy papírdoboz. A levélben egy karácsonyi köszöntő áll, és egy versike, amit Rosetta maga faragott. (Rosetta, nem én, szóval nem írom le^^U).
Ám van a versike alatt egy utóirat is, amiben néhány szót ejt a csomag tartalmáról...*

U.I: Nikorina... Nem tudom, hogy mi van veled, mikor térsz vissza, vagy már az iskolában vagy e, de ha a szobádba visszatérsz, akkor remélem megtalálod ezt a kis ajándékot.
A hátuljáról: Ez egy Védőköpeny, már aktiváltam, meg minden. Remélem hasznodra válik, vigyáz rád, és vigyázz magadra is!

*A csomagban ugye ott van az a bizonyos nyaklánc. Nem várja el, hogy a legfelső ruházatán végig ott legyen, de ha néha-néha megvillanna a fölsőjén, valahol, bárhol, akkor örömet okozna a lánynak.*

// A kép: http://www.garbtheworld.com/instock/images/greenCloakShowingGoldSatinLining.jpg
Használt varázslat: Védőköpeny:

Spoiler:

//

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Delfin háló Vas. Júl. 04, 2010 2:31 pm

*Nikorina ágya körül szinte minden szét van dobálva... Az íróasztalon halomban állnak a jegyzetek, tankönyvek, tetején valahol ott hever a varázspálcája, Ashley válaszlevele, meg egy rajz, amit tegnap éjjel küldött át Gaby... Az asztal mellett a táskája, abból is kilóg pár tárgy. A lány pedig az ágyon fekszik, melegítőnadrágban meg egy kissé kinyúlt pólóban, haja kibontva, és... alszik. Kimerült tegnap, ráadásul ma is rengeteget gyakorolt, meg rohangált. Nem csoda, hogy nagyjából két órája kimerülten feküdt le az ágyára, és szinte rögtön elaludt... Az előző éjjel is keveset aludt, és elég rosszul. Gradan a kosarában alszik, elnyúlva az oldalán, nem szokásosan összegömbölyödve, és a lábai néha meg-megmozdulnak... mintha futna álmában. Nikorina is néha megmozdul, motyog valami értelmetlenséget. Úgy tűnik, mindketten álmodnak, és Nikorina álmában nem éppen nyugodt, sőt, inkább feldúlt arcát elnézve nem éppen kellemes az az álom.*
-Nem... nem... nem! *Motyogja álmában, megrázza a fejét, bár erről valószínűleg nincs tudomása. Aztán elhallgat, elcsendesedik, kissé kisimul az arca... Talán vége? De úgy tűnik, nem...* Legyen, ahogy akarod... *Előbb három, halk szó, majd a lány fojtott sikolya veri fel a szoba csendjét. Nikorina rémülten fúrja a párnáját az arcába, most már teljesen ébren van. Gradan is felpattan a kosarában, egy pillanatig zavarodottan bámul maga elé, majd felpattan az ágyra, és megbökdösi a lányt.*
-Nyugalom, nyugalom... Csak egy álom, semmi több... *Nyugtatja mély hangján.*
-Csak már másodjára jelentkezik... nem, harmadjára. És mindig ugyanaz... *Nyögi Nikorina, és lassan felül, riadtan néz körül, de a szobában az asztalán kívül rend van és nyugalom. Csak a rémálmának képei még mindig kísértik...* Nem, ez nem történhet meg! *Rázza meg a fejét, majd felkel, és a fürdőszoba felé indul.*
-Tudod, hogy a te döntésed. Rajtad múlik, hogy megtörténik-e vagy sem. *Gradan halkan, megnyugtatóan dorombolva követi a lányt.* Én tudom, hogy nem akarod, így majd próbállak észhez téríteni, ha kell.
-Köszi, Grad... *Nikorina a mosdó fölé hajol, vizet enged, és megmossa az arcát, hogy felfrissüljön.* Csak... félek önmagamtól. Félek, hogy egyszer előtör a rossz énem, és akkor már nincs megállás... *Megrázza a fejét, mire vízcseppek röppennek szerteszét, majd megtörli egy törülközővel az arcát, és elzárja a csapot.*
-A félelem nem jó. Eddig meg egész jól uraltad magadat... Menni fog. Te nem vagy gonosz, tudod jól. *A daimon hűségesen követi a lányt vissza a szobába. Nikorina felkapja a táskáját a földről, vállára veti a szíját.*
-Gyere, menjünk le egy kicsit gyakorolni valahova ki a természetbe... Aztán majd ma is lesz egy kis gyakorlás a Gyakorlóteremben, remélem leszünk páran. *Mondja, kilép az ajtón, gondosan bezárja a szobát, majd lefelé indul, ki a Kúriából, el a rémálma maradékától.*

Vendég

*Egy apró gyöngybagoly röppen be a szobába és egy levelet tesz le Nikorina ágyára. A levél tartalma a következő:

Kedves Nikorina!
Egy új taggal már is gyarapodtatok. Szívesen beállok közétek és köszönöm leveledet és hogy gondoltatok rám.

Üdv: Ashley

Miután a bagoly elhelyezte a válaszlevelet huhog még egy sort és arra felé távozik ahonnan érkezett.*

Téma: Re: Delfin háló Szer. Jún. 09, 2010 6:43 pm

*Egy fekete hajú lányka fekszik hason az ágyában. Színes, virág mintás takarója hanyagul az ágy mellé dobva hever, elég nagy rendetlenséget okozva ezzel a kis hálóban. A diák előtt egy nyitott könyv hever, melyet erősen figyel sötét szemeivel; olvas. Egy egyszerű kis romantikus regény, amolyan tipikus japán stílusban. Eli arcán néha mosoly villan fel, de általában a teljes elmélyültség tükröződik rajta. Egy lapozás... Újabb oldal keríti hatalmába, és ez így megy már jó pár órája. Most viszont mélybarna szemei felszáguldanak a falra, majd oldalra az egyik éjjeliszekrény felé. Könyvjelzőjét az épp olvasott sorra illeszti, majd becsukja a regényt, és felül az ágyában.*
Ideje valami hasznosat csinálni... *Mondja magának, majd felkacag.* ~Már magamban is beszélek, remek. Kezdek megőrülni.~ *Lassan feláll a kényelmes ágyról, kinyújtózik, és jó nagyokat pislog a több órányi olvasás után. Szemei elfáradtak, végtagjai teljesen elzsibbadtak. Pillantása újra a kis éjjeliszekrényre siklik; nincs sok tárgy tarja, csupán egy pálca és egy vékony kis boríték. A levélke feladójára néz, majd elfintorodik. Egyáltalán nem kíváncsi a tartalmára, inkább mellőzi is az elolvasását, legalábbis amíg nem muszáj. Az ablakhoz lép, ahonnan a holdra pillant. Egyik ujjával az ablakpárkányon nyugvó zöld kis növénykét simítja végig, ahogy agya újra zakatolni kezd.*
Major resorptio! *Sziszegi fogai között, mire a zöld növényke egyből színt vált; sötét barna, szinte fekete lesz, közben éles ráncok keletkeznek rajta. Levelei a sötét földjére hullanak, szára meghajlik, elvékonyodik. Vége. Eli arcát halvány mosoly hagyja el, de tekintete szomorú marad. Hirtelen megfordul, leül az ágyára, és ezzel a mozdulattal felkapja a titokzatos borítékot. Pár pillanatig csak bámulja, majd feltépi.

Kedves "Eli"!
A következő sorokat kérlek ne mutasd meg a barátaidnak, nem tartozik senkire. Olvasd csak egymagadban!
Rengeteg dolgot szeretnék megtárgyalni veled. Úgy vélem, egyiknek sem fogsz igazán örülni, de az élet csalódás. Emlékszel még Hiroto bátyádra? Még szép... Sajnálom a dolgot, de pár hete kizártuk a családi fészekből bizonyos okok miatt, majd a rendőrség tudatta velünk, hogy egy híd alatt találták meg, holtan. Rendesen sajnáljuk a dolgot, tudjuk, hogy te különleges kapcsolatot tápláltál iránta. De az élet tartogat meglepetéseket, meg persze gondolom azóta sokkal jobb barátokat találtál magadnak, nem igaz? ...

Eli torka elszorul, görcs áll a hasába, szemét csípni kezdik a könnyek.* ~Ennyi?! "Biztos találtam már mást", és akkor Hiro meghalhat? Nem hiszem... nem hiszem el...~ *Egy kövér könnycsepp gördül végig kipirosodott arcán, majd egy halk nyögés, utána a keserves zokogás szívet tépő hangjai. A levél utolsó részét ha akarná se tudná elolvasni szemébe gyűlő könnyei miatt. Keze remegve ejti el a papírt, ahogy az apró, vékony test az ágyra veti magát. Hangos ordítást hallat, de a párna felfogja a nagy részét.*

*Egy lányka szipog az ágyában. Orra vöröslik, szemei megdagadtak a könnyektől. A párna alatta már teljesen átnedvesedett. Eli lassan felül, egyik keze ökölbe szorul. A szipogást gyorsan abbahagyja, már csak a düh lángol benne. Furcsa közönyösség lesz úrrá arcán, ahogy az előbb olvasott levélre pillant.* ~Na és mit akarhat még?~ *Szólal meg egy hang a fejében rekedtes hangján.* ~Ne nézd meg! Ennyi bőven elég volt.~ ~Peersze, viszont mégsem illik csak úgy félbehagyni egy levelet, hmm?~ *Mintha két személy beszélgetne a fejében... furcsa érzés. Eli felmordul, és felkapja a levelet.

... Az ilyen megtörténhet akárkivel. Persze nem csak erről szerettem volna beszélni veled. A második az volna, hogy az előző leveledben olvastam valamit a tanulmányaidról, és ez nem nagyon tetszik. Én sosem szerettem volna engedélyezni ezt, Yagami támogatta az ötletet, hogy te a Nezabarba járj. Ahogy olvastam, hogy miféle sötét varázslatokat tanulnak ott a diákok, és ezt nem helyeslem, sőt ellenkezem ellene. Azt szeretném, megparancsolom, hogy hagyd ott azt az iskolát! Egy év elég volt ahhoz, hogy rájöjj, milyen ez a varázslósdi, de most vége. Arra kérlek, még a nyáron térj vissza hozzánk, és minden mehet vissza a régi kerékvágásba.
Csókol: Yuuki-néni

Eli remegve bámulja tovább a lapot, de arca semmit nem mutat. A hangok a fejében egyre erősebbek, egyre valódibb személyeket testesítenek meg; mintha egy "rossz", és egy "jó" Eli élne a fejében.* ~És ennyi, megtudtad, mi az a varázslósdi, és menj vissza?! Nem... Hiroto elment... Soha nem bocsátod meg ez Yuukinak, ezt a szomor nélküli közlést... mintha csak örülne a távozásának. Aztán most jössz te... téged is meg fognak ölni.~ ~Hülyeség. Haza kell menned. Jó volt ez az év, de akkor vége, és minden vissza... Hiroto nélkül... egyedül.~ ~Nem... SOHA!~

Téma: Re: Delfin háló Szer. Ápr. 07, 2010 4:18 pm

*Eli felnevet.* Jójó, de ígérd meg! *Kuncog, aztán magára néz.* Csak még fel kell kapnom valamit. *Teszi hozzá, és a szekrényhez lép. Kihajít belőle az ágyára egy fekete, rojtos szoknyát és egy bőrdzsekit, majd leguggol, és alulról egy fekete macskanadrágot.* Most ilyen dark leszek. *Nevet a lányka, és leveszi a kis nadrágocskáját. Nem zavarja a nézőközönség, nem szégyenlős, Klau meg alapból lány, szóval mit szégyelljen? Felhúzza a cicanacit, rá a szoknyát, és kis, világoskék trikócskájára a bőrdzsekit. Pár szimpla simítással kifésüli a haját, ami ettől némileg kevésbé dacol a gravitációval, de még így se tökéletes.*
Mehetünk. *Mondja mosolyogva Eli, és kilép az ajtón.*

Téma: Re: Delfin háló Szer. Ápr. 07, 2010 4:13 pm

-Szia*mondja Klaudia csillogó szemekkel.*-Csak most tudtam meg ,hogy ebben a szobában laksz.*-Van kedved le jönni a lovardába vagy a teaházba??Megígérem ,hogy most nem fogok vadászt inni.*Kuncogott majd barátnőjére nézett ,hogy mi a válasza.*

Téma: Re: Delfin háló Szer. Ápr. 07, 2010 4:05 pm

*Egy lány fekszik a szobában, hasán keresztben a hosszú szőrű, jól ápolt macskája. A gazdi pillantása a plafonra szegeződik, mereven bámulja azt, látszólag nagyon elmélyült saját gondolataiban. Monoton simogatja Árnyékot, aki erre hangos dorombolással válaszol. A lányka hallja a közeledő lépteket, de nem zavarja különösebben, hisz' bárki járkálhat erre. Gondolatait csak a kopogtatás zavarja meg. Felül, ezzel a cicáját fújtatva lelöki magáról. Lassan feláll, és résnyire kinyitja az ajtót. Megpillantja Klaut, és elmosolyodik. Hátrébb lép, mutatva ezzel, hogy barátnője bejöhet a szobába. Egy rövid, sötétzöld kis melegítő van rajta, ami alig takar többet, mint egy bugyi, felette egy szűk, mély kivágású ujjatlan trikó. Haja kissé kócosan áll, de szemei éberen csillognak.*
Szia! *Köszön Klaudiának.* Hogyhogy meglátogattál?

Téma: Re: Delfin háló Szer. Ápr. 07, 2010 3:57 pm

*Klaudia be kopog a jobb oldali ajtón és alig várja ,hogy Eli barátnője kinyissa az ajtót.Farmer volt rajta és egy fehér ,mintás felső.A haja ma be volt fonva.Mosolyogva állt az ajtó előtt mert a barátnőjét jött meglepni.S várja ,hogy végre kinyissák neki az ajtót.*

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 9:13 pm

*Nem azon van a lényeg, hogy megérdemli-e, avagy sem, sokkal inkább azon, hogy mennyire joos/nem jogos Szevér felháborodása, és mennyire van igaza. Amikor a lány szavait hallja, akkor csak lehakítja a hangját. Legalábbis próbálja, de még így is a kelleténél klicsit emeltebb, hangosabb szavak törnek elő belőle.* -Fogd már föl, hogy ez itt nem a te passiótörténeted, és nem arról van szó, hogy mit érdemelsz emg és mennyire! Nem azért kiabálok, mert megérdemled, hanem hátha így felfogod a kis agyacskáddal, hogy mi ennek az egésznek a lényege! Hátha így rájössz arra, hogy mit tettél, és végre sikeresen belátod, és szembe nézel vele! És főképpen.. végre a sarkadra állsz! *mondja még, enyhe ingerültséggel, majd az óra elüti a tízet, így ő csak az órára pillant, majd vissza a lányra.* -Jóéjszakát Nikorina. *mondja még, kicsit erősebben megnyomva a szavakat, majd egyszeren emgfordul, kisétál, betéve maga után az ajtót.*

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 9:08 pm

*Amikor Szevér rászegezi az ujját, megtorpan, mondhatni meghunyászkodik. Utálja, ha kiabálnak vele, bár tudja jól, hogy megérdemli. A fiú tekintetétől még jobban megrémül, elfordul, maga előtt összefonja a kezét, és a plafon felé bámul. Amikor Szevér hangnemet vált, akkor is háttal áll neki, hallgatja, teljesen némán, egy hang nélkül. Érezte belül, hogy mit fog mondani a fiú. Valahol mélyen mindig tudta, hogy sosem lehet ez több a barátságnál... Mégis reménykedett, bár ez vak remény volt, belátja, teljesen hiábavaló reménykedés. Ha akkor a bálon nem rohant volna el.. akkor talán máshogy alakultak volna a dolgok, talán most nem kiabálnának vele, nem sírna már lassan egy hete állandóan... Dehát a jövő teljesen képlékeny, sosem derül ki, mi történt volna akkor. Szevér nem haragszik rá, bár lenne joga haragra, azután, hogy sikeresen a Betegszobára küldte.*
-Nem.. én nm tudok most gondolkozni... Soha nem gondoltam, hogy rajtam múljon az, hogy mi történjen, és... nem, én sosem akartam ezt, a legvadabb rémálmaimban szerepelt talán az, hogy így beszélj velem, de tudom, hogy megérdemlem, mert hihetetlenl hülye voltam, erre nincs mentség, már talá nem is bánnám, ha a kegyencek... *Elhallgat, szótlanul bámul ki az ablakon, inkább nem fejezi be a mondatát.*

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 8:57 pm

*A kínokra felemeli a fejét, majd amikor azt hallja, hogy a lánynak ez jobban fáj, mint a bálon történtek, akkor a lehető leggyorsabb mozdulattal fordul meg, egyik ujját egyenesen a lányra szegezve, mintha csak pálcát fogna rá.* -Ami a bálon történt? Igen? Megmondjam, hogy mi történt a bálon? SEMMI! Konkrétan semmi! Táncoltam egy barátommal, amit te megláttál, majd sírva elrohantál, egy szó nélkül is. EZ történt a bálon! *szemei megvillannak, majd egy ideig még figyeli a lányt, szinte gyilkosan agresszív pillantásokkal majd egyszerűen kiegyenesedik, leereszti a kezét, és egy nagy levegő után lenyugszik, pillanatra lehunyva a szemeit, majd ismét kinyitva őket* -A barátom vagy, ez tény. Mindig is annak tartottalak. Soha nem akartam tőled semmit. *hangja már inkbáb szelíd, mint a lágy, lenge, tavaszi szellő, és enyhén megtört, ahogyan beszél.* -Semmi többet. Miért kellett volna hát rájönnöm, ráébrednem bármire is, mikor sosem akartam? Ha akarod, mondd azt, hogy vak vagyok. De számomra a barátság fontosabb, minthogy egy ilyen semmiért eldobjam magamtól. Nem rajtam áll, hogy mi lesz a te következő lépésed. Az én szívemben nincs harag. De azt, hogy mit hoz a jövő? *felteszi mindkét kezét.* -Ha nem gondolkozol, én nem tehettem meg helyetted. *veti emg lábait, felemelt, majd lassan leengedő kezekkel, a lánnyal szemben.*

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 8:48 pm

*Bár nem látszik rajta, egyre jobban megijedve hallgatja Szevér szavait. Pedig igaza van a fiúnak, hogy könnyelmű volt, amikor azt hitte, hogy ilyen egyszerűen meg lehet oldani a dolgokat. Nikorina lassan felemeli a fejét, és Szevérre néz, próbál a szemébe nézni, kissé homályos tekintettel ugyan, de valamennyire összeszedve magát. Lehet, hogy tökéletes célpont lenne számára, de most valahogy még eszébe sem jut, hogy megátkozza a fiút. Annál sokkal nagyobb az ijedtsége, és a félelme attól, hogy talán vége szakadhat a barátságuknak...*
-Ne... ne haragudj rám! Mért kínzol még továbbra is? *Kiált fel, a hangja elcsuklik megint, és könyörgőn néz Szevérre.* Sokkal jobban fáj nekem az, hogy így beszélsz velem, mint az, ami a bálon történt... Tudom, hogy megérdemlem, de abban reménykedtem, hogy te jössz rá a dologra, féltem szólni róla, mert pont ettől tartottam... Lehet, hogy önzően hangzik, de... nem akarom elveszíteni egy ilyen régi barátomat! *Beszéd közben feláll az ágyról, még mindig könyörögve néz Szevérre, majd hirtelen előrelendül, ás átöleli afiút.* Kérlek, kérlek, ne haragudj rám... Sosem gondoltam volna, hogy úgy fog sikerülni az a varázslat, amit még sohasem használtam, meggondolatlanul hülye voltam, de tudd meg, hogy sohasem bántanálak, egyszerűen nem tudom, mi történt velem!

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 8:34 pm

*Amikor a lány nem mond semmit, csak egyszerűen összehúzza magát, és pityeregni kezd, akkor a fiú lehorgasztja a fejét, és felsóhajt.* -Perfect. *húzza el a száját, miközben emgrázza a fejét, egyik kezével a homlokához kapva, másikat zsebrevágva, miközben elindul a szobában, elfordulva a lánytól.* -Mit is vártam.. Mennyire naív voltam.. Istenem.. *csak felsóhajt, miközben másik kezét is zsebrevágja, és felnéz a plafonra, az égre, lehunyt szemekkel.* -Ostoba voltam, hogy elhittem, hogy eljövök, és majd emgbeszéljük. Hogy minden megoldódik E helyett. *csak megcsóválja a fejét.* -Idejövök, hogy beszéljünk, erre én elmondom, ami zavar, te elmondod, és vége. Nem vállalod a felelősséget a tetteidért, a következményekkel nem vagy tisztában, és még össze is roskadsz. És én még azt hittem, hogy emg lehet beszélni.. *neveti el magát alig hallhatóan, enyhén, kínjában.* -Balga voltam, amikor betettem ide a lábamat. *áll meg, lábait megvetve, Nikoval szemben, zsebrevágott kezekkel, tökéletes célpontot nyújtva a lánynak, leszegett fejjel.*

Téma: Re: Delfin háló Pént. Feb. 19, 2010 8:23 pm

*Ha lehet, még joban összehúzza magát, miközben hallgatja Szevért. Lehet, hogy a fiú nem akarja leordítani annyira a fejét, de elég feldúlt állapotban van a lány, és ő annak érzi. Nem mer ránézni Szevérre, csak bámul maga elé, szemei gyanúsan elkezdenek csillogni.* ~Higgadj le... Nyugalom... Nem vagyok nyugodt... Ne sandíts a pálcád felé, nem fogom hagyni, hogy megint rátámadj! Nem akarom bántani... magamat szeretném eltüntetni, minimum a világ végéig. Végzetesen elrontottam a dolgokat... A végzetes nem lehet, hogy kicsit túlzás? Nem!~ *Gradan tétován néz Nikorináról Szevérre, majd vissza a gazdájára. A lány egyszerűen képtelen válaszolni, megpróbálja ugyan szóra nyitni a száját, de csak valami halk, erőtlen nyöszörgésre futja tőle. Az arcán legördül egy könnycsepp, egyszerűen nem tudja magát visszatartani attól, hogy ne sírjon. D eegyszerűen képtelen lenne elmagyarázni, hogy mennyire félt ettől a beszélgetéstől, főleg ettől a hangnemtől... Persze, hogy az, ami azon az órán történt, az nem csupán egy apró szépséghiba volt számára. nem, annál sokkal több. Megijadt önmagától. Fél attól, hogy mi lesz, ha megint elveszíti a fejét, mi van, ha egy ilyen pillanatában neadjisten megöl olyasvalakit, aki közel áll hozzá? Azt sohasem tudná megbocsátani magának. Nem szól semmit, halkan pityereg, fejét lehajtva, egészen apróra összehúzva magát.*

» Tengeri népek

Delfin háló

Delfin háló

Similar topics

Similar topics