-Gyors vagyok...mint egy vámpír....* Ly bár szomorúan ,de egyetért a fiúval*
-Rendben és igen, megköszönném ha visszakisérnél, kedves tőled. Bár itt egyedűl saját magamnak vagyok az ellensége.
* Ly bár nem fáradt el úgy gondta egy bögre kakaó és egy kis tanulás még elfárasztja.*
-Tudod mit kinyitok még néhány könyvet oda fent..bár nem lesznek olyan jó társaság mint te ,de azért hasznosak...* Lyn batyogg a fiu melet nagyon lassan míg elérkeznek a kasztjukhoz és külön-külön nem mennek aludni* - Szép este volt. *Sóhajt Lynett*

-Akkor játszhatunk Limbós játékot, biztos nyerek, ha nem súrolom a lécet *mondja viccelődve Lyn*
-Átfagyni átfagytam, de még nincs kedvem vissza menni aludni, nem vagyok fáradt. Đe lehet felszaladok még 1 pulóverért. Ha gondolod megvárhatsz, vagy menni szeretnél??

-Remélem ez bók akart lenni, akkor is ha kicsit ügyetlen volt ...*mosolygott Lyn, hisz biztosra vette ,hogy annak szánta a srác, mert észrevette a fiun ,hogy zavarba jött a saját ügyetlenségétől és az azt jelenti, hogy tetszeni akart neki*
-Igazat mondtál, te is tudsz ügyetlen lenni, így már nekem sem olyan gáz. Egyettértesz ?

*Na, ismét elpirult, de hála a gyér világításnak, alig látszik belőle valami, s mire észrevehető lenne, az egész bőrszín változásból nem marad más, mint az azzal járó zavarát kifejező mosoly, ami próbál természetes lenni, de ez némi erőfeszítésébe kerül. Még nevet is magán, így leplezve mennyire ostobának látja az előbbi viselkedését. Eközben hallgatja miről beszél Lynette, felfogja a lényeget, ám ezzel kb. ugyanannyira van, mint az órájával, eddig fel sem tűnt neki mindez.* - Persze, minden világos, csak... furcsa milyen dolgokon gondolkozol. Mármint van valóság alapja persze, és tényleg van benne valami, de ez egy átlag ember fejében szerintem fix, hogy nem fordul meg, vagy nem törődik vele. Szóval te valami különleges szerzet lehetsz, persze csak jó értelemben. *A mondat végét gyorsan tette hozzá, amolyan magyarázat képpen, mielőtt megsértené a lányzót.*

*Amikor a patkány elfut tőlük, Lynett újra kienged és elkezd mosolyogni a látottakon ahogy figyeli a fiut aki a füléhez emeli a karját az órával, Lyn majd elneveti magát , olyan jókedvűen hogy felzeng tőle az amúgy majdnem csendes temető*
-Teee butus, nem így értettem. Hanem , hogy a levegőt figyeld, ott épp ugyan így hallhatod ,hogy elhalad melleted az idő , a döntéseiddel együtt.
Azért olyan különleges és ezért figyelek rá ennyire, mert kell hogy gondoljunk arra mi minden megy el melletünk annélkül ,hogy oa nyulnánk érte, vagy épp mennyi olyan dolgot fogunk meg ami megéget, és nem is lenne rá szükségünk, közben megint halad az idő, felcserélve a jót- a rosszal. Éretsz ebből valami? ...

-Jujjjj ,de szép órád van, megmutatod?? Nagyon szeretem az órákat, tudod érzem az időt is ám. Nagyon erős pulzáló lüktetése van. És mindig csodáltam az óra mükdöését.
Te érzed? Hallgasd, még a pörgését is hallani.
*Lyn elnémúl és megáll ,hogy a levelek se moccanjanak a léptei alatt. Reméli ,hogy néma csend borúl kettöjük közé és a srác is meghallja azt amit ő. Ez egy nagyon különleges dolog tud lenni*
-ÁáááááÁÁá ez mi ez???
*Lynett egy hatalmasat ugrik a levegőbe amikor egy kis patkány mászik elő a levelek alól*

-Öööm, köszönöm, vagy ilyesmi * Kacsint rá Lyn* - Szeretem a nevem. Huhhhhh szerintem te gondolat olvasó vagy, épp kezdtem fázni és gondolkodtam nem -e sétálnál velem, hiszem igazából engem is az unalom hajtott ide, és még nem voltam fáradt, és a temető...mindig különleges.
~Azt hiszem most sem tévedtem ebben~
-Hanyad éves vagy itt? Még nem láttalak...mondjuk elég nagy a suli, de akkor is , csak nem most kezdtél?

- Oooo, remek! Akkor elesünk együtt is? Egyébként tetszik a stílusod, jófej vagy, és igen én meg szókimondó Rám vall.
És a nevem, Lynett, ha még érdekel Miért vagy itt a temetőben? Nincs már késő ehezz?
* Lyn azon gondolkodik mit is csinálhatnának ,hogy ne egyhelybe ácsorogva beszélgessenek, mert ő már nagyon kezdett fázni , hűvös éjszaka volt.*

-Örülök a találkozásnak! És nem szó sincs megbántásról. Csak túl sokáig tartottad a kezedbe az enyémet és ez a fény....jáj túl romantikus...
~ Csak én lehet ilyen bolondos ,hogy ilyet mondjak~ *Röhög magában Lyn, de nehogy megbántsa a fiút ezért gyorsan elmondja az igazat.*
- Đehogy, ne is figyelj arra amit beszélek , csak...a mai napom túlontúl zűrös volt, és a napi bénaságom ma elérte a tető pontját ezzel a buta sírkővel és a halandzsámmal. Azt a sírkőt én már láttam valahol, álmomban? Talán...és eszembe jutott egy szomorú történet...Ennyi az egész.
~ Jajjj Atyám, remélem nem néz totál hülyének a srác~

-Oh Szia...Öööö, Szia ki is?
*Lyn miután belecsúsztatta a fiu kezébe az övét, és sikeresen felállt, körülnézett miben is eshetett el a baj forrás egy sirkő volt ami persze biztos magától ment oda Lynett elé.*
~Az az a sírkő ahol ...tudtam, nincsenek véletlenek~ * Lyn álmaiban már látta és megszületett egy emlék foszlány egy történetről :egy szörnyeteg szemet vetett egy gyönyörű papnőre. A papnő tudta, hogy a szörnyeteg mit érez iránta,de ő viszont csak szánalmat érzett. Egy nap a szörnyeteg bevallotta az érzéseit a papnőnek, de a papnő visszautasította,illetve adott neki egy esélyt: Ha elhoz neki egy kék rózsát, akkor megígéri, megpróbálja viszont szeretni őt. Ám ezzel lehetetlent bízott a szörnyre ,mivel kék rózsa nem létezett. A szörny őszintén szerette,ezért éveken át kereste a csodás virágot,ám sehol nem találta. Ám ahogy telt az idő, észre sem vette, hogy amíg ő nem öregedett, a papnő már rég meghalt. Mikor megtudta ezt, elment a nő sírjához, és életében először sírni kezdett. És ahová a szörny könnyei hullottak, mindenhol kék rózsák nőttek ki, körbe a papnő sírja körül....a szörny pedig a mellkasához kapott,valami égette belül.*
- Utálom az érzéseket!! * Nyögte hangosan Lynett*

*Lynett elkezdett csatangolni a temető környékén és ,hogy félelmét elnyomja közben nagyon megemelt hangerővel énekelte az egyik illreacionális dalt ami ide -ebbe a környezetbe illhet.*
- Oh, happy day...* Lyn elmosolygott magába és vidáman szórakozott magán míg nem egyszer belebotlott valamibe, vagy valakibe? Elesett és a hasára gurulva elkezdett lecsúszni a kicsi bukkanoról*