Nellondi temető

Téma: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 5:06 pm

First topic message reminder :

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Vendég

*LEhet hogy a férfin nem látszik viszont figyel észre vesz valami változást, de nem tudja mi, talán valami védő mehanizmus a másikon de nem is nagyon érdekli. Álltalába nem szokott cél nélkül harcolni, a harc pedig életre halálra szokott zajlani. A férfit nem is ismeri nincs is vele baja miért akarná megölni? Max ha keresztezni akarja de eddig nem úgy tűnt fel. Ehelyett a másik inkább kérdez méghozzá a városurakról. A férfi csak lassan felnevet majd megcsóválja a fejét*
-Nem leszek senki szolgája, maximum önmagam ura vagyok, mondjuk úgy hogy nem nagyon érdekelnek ameddig hagynak itt élni. A többi meg kit izgat nem?*rántja meg a vállát, ő nem amolyan fajta aki jelentkezne valakihez mindig is egyedül volt most is úgy marad*

Téma: Re: Nellondi temető Szer. Okt. 28, 2009 2:33 pm

*Mivel a férfi alig hallhatóan mondja ki, hogy mégis mi a kötődése a halálhoz, ezért nem is méltatja szóra a dolgot. Mintha ki sem mondta volna. Nincsen kedve most harcolni, ha a másik mégis rájön, hogy túl sok az infó. Inkább hátat fordít neki. De közben alig látható szürke derengés fut végig a ruháján, miközben aktivál egy rúnát. Egy mindent látó szemet idéz meg, ami szinte észrevétlenül ölt alakot 2D-ben a ruháján.*
- Mi a véleménye a városurakról? És ha már itt tartunk, akkor maga kihez tartozik? Csk hogy tudjam hányadán állunk.

Vendég

*Félmosollyal bólint miközbe oldalra dönti a fejét és lehajol az egyik sírkő mellé csak végig simítja rajta a tenyerét majd a másikra néz*-Talán az ilyen helyeken a legkönnyebb megtalálni... itt már béke van*fejezi be miközbe lehunyja a szemét, kicsit már várta a kérdést. Bár nem pont ilyen formába de végülis megkapta*-Való igaz... tudod.....*kezd bele hiszen a múltkor megállapodtak hogy tegeződhetnek*-A családom generációk óta kötődik hozzá, ők a halált nekromancia útján akarják megérteni... kötődnek hozzá.. Én más úton járok. Míg ők a halál értelmével foglalkoznak én elveszem az életet*mondja kicsit síribb hangon , bár ha Aurorral találkozott volna lehet hogy most bajban lenne. De nem hinné hogy a másik az*
-CSupán körbe néztem erre ha már erre volt dolgom*fejezi be*

Téma: Re: Nellondi temető Szer. Okt. 28, 2009 2:18 pm

*A férfit meglepi, hogy itt talál valakit. De hát a világ kicsi. És a férfivel már korábban is találkozott. És pont itt.*
- Talán a lelki békémet keresem... És maga? Ilyen helyre általában azok járnak, akik kötődnek a halálhoz. Rövid időn belül kétszer is itt találom. Magát mi köti a hlálhoz?
*A férfi őszinte kiváncsisággal fordul feléje. Nem akarja addig elvégezni, azt amiért idejött, amíg a másik is láthatja. Nem fél a lebukástól. Csupán nem szereti a nézőközönséget.*
- Nos?

Vendég

*Érdekes egybe esés hogy éppen ő is most jelenik meg. A férfi dolga vezetett csupán ide, bár nem fogja senki orrára kötni hogy mi is volt az. A kapuból észre veszi a fickót kai elég különös hozzá hogy felkeltse az olyan emberek figyelmét akik éppen a furcsaságokat keresik a világba. Egy darabig csak lassan megy amerre ő persze mögötte, ám nem lopakodva így a másik meg is hallhatja. Kíváncsi hogy a másik mit akarhat itt, láthatólag keres valamit. Valami elhagyatottat bár hogy pontosan miért is azt a férfi még nem tudja. LEhet nem is fogja megtudni, viszont amikor lassan közelebb ér hozzá köszön neki*
-Üdvözlet újra*mondja komoly hangon a félmosoly amit közbe ereszt hamar el is tűni*-Fura hogy megint itt bukkanunk fel egyszerre*mondja persze szavaiba nincs fenyegető csupán kis csodálkozás*

Téma: Re: Nellondi temető Szer. Okt. 28, 2009 2:06 pm

*Egy fekete ruhás alak mozog a temető árnyai között. Nincsen éppen jó kedvében. Olyan dolgot kell megtennie, amihez nem füllik a foga. De ha el akarja érni célját, akkor muszály ezt megtennie. A sírok között lépdel. Nem visel kabátot, csupán gyors mozgásra alkalmas testhez álló ruházatot.lábbelije is a hangtalan lopakodásra alkalmas vékony talpú szandál szerűség. A sírokat fürkészi. A legelhanyagoltabb sírt keresi, amit jól láthatóan nem gondoz senki sem, már jó hosszú ideje. Akit elfelejtettek. A még emlékekben élőnek sírját soha nem szentségtelenítené meg. Hosszadalmas keresgélés után megáll az egyik előtt, melyet a gaz mohón befalt. Jól láthatóan évek, ha nem évtizedek óta nem járt ennél a sírnál senki sem. Sőt már talán évtizedek óta sem. Ugyanis már a lágyszárú növények között megjelent pár fás szárú növény is. Mely utat keres a fénybe és tápanyagot ehhez a földben.*

Vendég

* A lány csak bólint Mort okfejtésére.*
- Nos... jólvan... igazad van. Értem a dolgot...
* Bólint mosolyogva, majd követi a srácot. Igen... a kérdés, hogy jött e ügyfél... vagy ha nem jött, hát hoztak e... ha meg nem hoztak, hát akkor legalább......pihennek egy jót.....egy nagyon jót... Igen. Így aztán Barbara egyértelműen megy főnöke után. Aztán ha visszaértek az irodába, attól függően, hogy van e ügyfél, kiakasztják a "rögtön jövök" táblát.*

Vendég

*Marina elmegy, mire csak néz utána... de hagyja, hadd menjen, nem szól utána, jól tudja, hogy kislánya hazatalál, vagy ha nem, akkor hát hazakalauzoltatja magát. Talpraesett hölgyemény. Pont mint az anyja volt... no meg persze Mort se egy tutyimutyi alak, de akkor is. Természetes, hogy a halott felesége jut egyből az eszébe, legalábbis mondhatjuk, hogy természetes.* - Nem fogja kijátszani. *Mondja hideg határozott hangon, majd elfordul, és ezzel a lendülettel ismét cigarettára gyújt.* - Vagy ha igen, hát azzal is szűkül a kör. Azokat a varázslatokat, amiket tervezek, elviekben csak én tudnám feltörni... illetve valami elég erős mágus. És olyanból máris kevesebb van. *Fújja ki a füstöt, és elindul kifelé. A körséta véget ért, hát elindul vissza az irodába, ki tudja, nem-e jön kuncsaft. Ha meg nem jön, hát akkor... az meg attól függ, hogy Barbi jön-e vele, vagy sem.*

Vendég

*Adolf szemei nagyra nyílnak, mikor őt is kiosztja a kislány.*
- Hát remek... ezek szerint ennek is én vagyok a hibája...
* Dohog mostmár ő is magába. Egyszer akar a kislányhoz kedves, és aranyos lenni, ami neki nem szokása. Ő általánosan magasról nem érdeklődik senki irányába. És mi lesz a vége? Az hogy kiosztják. Hmpf... Mikor a lány közli, hogy mit adjon át, csak villanó tekintettel utána vakkant.*
- Postabagolynak nézek ki?
* Aztán visszalépdel kimért, úri kecsességgel Barbi mellé. És mint az várható... nem is mond semmit. Más dolog, hogy Barbi tudja, hogy mi merre hány méter.*
- Hát igen... reméljük nem tudja majd kijátszani a dolgot...
* Mondja gondolataiba mélyedve a lány.*

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 1:20 pm

*Az utána jövő daimónnal nem is törődik, talán észre sem veszi. Túlságosan leköti a macska. Csillogó szemekkel követi az állatot, meglapulva a sírkövek mögött. Aztán az állat hirtelen megáll, megmerevedik, hátranéz feléjük, majd futni kezd, Marina pedig csalódottan áll meg. Egy ideig értetlenül pislog a fehérség után, majd lebiggyeszti az ajkait, és a megszólaló Adolfra pillant.* - Megijedt tőled. *Jelenti ki csalódottan, és leül a földre, térdeit átölelve, majd csak durcásan mered maga elé. Aztán még mielőtt a felnőttek beérhetnék őket, felkel, leporolja a ruháját, és nyújtózik.* - Mondd meg apának, hogy átmegyek Katerinához. *Pillant a kutyára még mindig durcásan, majd tekintetével megkeresi a macskát, és utána iramodik, a sírköveket kerülgetve, ki a temetőből. Legalább lefoglalja magát, és nem foglalkozik az árnyakkal amíg kiér.*

Vendég

*Anyut akarja, anyut akarja... Mortimer is sok dolgot akar, például, hogy a lányát teljesen ki tudja vonni a munkája alól, dehát az ember nem kaphat meg mindent, amit akar. Látja, hogy Marina elbóklászik, a kutyára már nem is mond semmit. Majd ha Marina kicsit nagyobb lesz, talán. Vagy ki tudja, még meggondolja. A kislány jól tudja, hogy kell meggyőznie az apját, ha akar valamit. Nem kényeztette el, egyáltalán nem, csak... na. Lányos apa, mit várunk tőle, az fix, hogy puskával fogja távol tartani a lánya udvarlóit. Túlságosan félti, van ez így.* - Nem feltétlenül védeni. Csak megtudni, hogy mikor jönnek be sírt rabolni. *Mondja, majd elindul, intve Barbara felé, tisztes távolságból követve Marinát és a dobbermant. Egyrészt, hogy ne veszítse szem elől a lányát, másrészt, hogy Barbara se kerüljön messze a daimónjától.*

Vendég

- Nem durcázok. Eszembe sincs durcázni.
* Jelenti ki dacosan. Majd legugol a sír mell, és egy marok földet vesz fel marék földet és morzsolni kezdi.*
- Nedves. Biztos, hogy ez alulról származik. Én... mostmár biztosra veszem, hogy a kölyök nincs a koporsóban. Hogy hol van azt nem tudom, Hogy ki csinálja azt szintén nem...
* Mondja, és beszélgetés közben észre sem veszi, hogy Adolf oda baktat a kislány mellé, és társul szegődik, míg az elcsászkál. Ha olyan távra menne, ami jócskán túlvan Barbi hatótáván, akkor is megy vele, így mint egy riasztva is a szöszit, hogy bizony vaalmiről megfeledkeztek.*
- Védelem? Hát igen... az a kölykök ellen biztos jól védene... csak kédés, hogy ezt kölykök csinálják e... nekem valamiért... nagyon ismerős a dolog... de nem tudom honnan. Talán az otthoni jegyzeteimben megvan... Azt hiszem.
* Adolf közben a lányt vizslatja.*
- Kutyát? Az jó... azok nagyon jók... ezt én is csak javasolni tudnám...

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 12:52 pm

- Még jó. *Húzza el a száját motyogva, mikor Mortimer kijelenti, hogy Barbara nem az anyukája, aztán dobbant a lábával.* - De én akkor is anyut akarom! *Aztán csak durcásan leül a padra, és a pálcára is csak összeszorítja a száját.* ~ De nem vagy itt, ha idejön az árny, mert elmész, és idejön és megesz, mielőtt visszajössz a fadarabbal... ~ *Majd csak bámul maga elé, amíg Barbara meg Mortimer arrább beszélgetnek, és igyekszik nem körbenézelődni, hátha megint észrevesz egy árnyat.* - Apu, akarok egy kutyát. *Jelenti ki végül félhangosan, aztán vagy meghallja a férfi, vagy nem. Mindenesetre Marina békésen beszél maga elé tovább.* - Egy nagy kutyust, aki megvéd a csúnya árnyaktól. Barna kutyust. Vagy feketét. *Motyogja még, majd észrevesz egy macskát a sírkövek között. Egy ideig elámulva nézi a fehér cicát, majd végül leszáll a padról, és elkommandózik. Nem akarja elkapni, csak távolról figyeli, követve az állatot, el, messzire. Aztán rejtély, mikor tűnik fel a felnőtteknek.*

Vendég

- De Barbara nem az anyukád. És elhiszem, hogy az anyukádat akarod, de... *Sóhajt fel, frusztráltan beletúrva a hajába. Amikor a lánya utána kap, elmosolyodik, és előhúzza a pálcáját.* - Látod, kicsi lány? Apunál itt van ez. Ha az árny idejönne, olyan varázslatot kap a nemlétező pofájába, hogy maga fog visszamászni az árnyékvilágba, nem is kell rugdosni. *Jelenti ki, és a pisztolyát elő sem veszi, azért azt nem lóbálja a lánya arcába. Közben visszasétál Barbarához, és szemöldökráncolva néz a sírra.* - Igen, emlékszem rá, egyszerűen leállt a szíve egy éjszaka. Érdekes... *Mondja, miközben egyszerűen átkarolja Barbara vállát.* - Ne durcázz, Barbi, mert nem áll jól neked. *Jelenti ki, majd leveszi a kezét a nő válláról, és kinyújtózik.* - Azt hiszem, itt az ideje, egy fokkal erősebb védővarázslatokat felhúzni. Hogy tudjuk, ki és mikor jön be.

Vendég

- Nem vagyok a pótmamája...
* Dohogja a lány csendben. Tényleg csendben, amiből talán az éppen érkező Mortimer kaphat el egy pár foszlányt. És persze, hogy a lány maga körül összefonva tarja a kezeit. Nem túl gyakran látni ilyen pózban az hétszentség. Álldogál, és nézi a sírhantot. Egy apró, alig méter hosszú hant. És ez is meg van bolygatva.*
- Ejgen... találtam. Ezt a sír is meg lett bolygtva. Ráadásul akárhogy is nézem ez a kis Mckormik gyereké volt... két hónaposan temettük. Alíg... egy hónapja. Ezt vagy kiásták, és visszatemették, vagy fene tudja. De ez nem az eredeti állapota.
* Bök a lábával a hant felé.*
- Nem tudom ki szedi össze ezeket... de... a sírok bolygatásának módja engem emlékeztet valamire... csak nem jut eszembe mire...
* Mondja elgondolkodva. De most hangjában sehol az affektáló tónus. Száraz... talán sértett hangszín... Talán.*

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 12:00 pm

*Márpedig a kis fruska Mortimerrel jár, tehát kénytelen elviselni, hogyha Mortimernél dolgozik. Mondhatni a lány volt itt előbb, már több, mint egy évtizede. Mikor a nő lemarad, akkor csak pislog utána, de nem, nem is sejti, hogy esetleg meghallotta a szavait, hiszen olyan ügyesen suttogott.* - Apu, Barbi néni elmászkált. *Jelenti ki Mortimer felé, visszanézve apjára. Aztán megint lebiggyeszti az ajkait.* - De anyu mindig beszélgetett velem, Barbi néni meg most is Katerináéknál hagyott a játszótéren, de Katerinát hazavitte a nővére, mert az anyukája elájult a boltban, és ezért gyorsan el kellett menniük, pedig úgy volt, hogy még sokáig játszhatunk Katerinával, és majd csak délután megyek haza. És én akkor is anyut akarom! *Az utolsó mondat már kiáltás hangerejű, durcás kiáltás, mondhat bármit is Mortimer arról, hogy nem szabad bolygatni a múltat. Aztán meg a férfi leülteti a padra, mire ő rémülten pislog.* - De... de... az árny... *Hebegi kétségbeesetten, és Mortimer után kap, de az visszamegy Barbarához. Marina pedig ül a padon, és aggódva néz körbe. Valami megmozdul az egyik sírkő mellett, mire halkan felsikkant, és felhúzza a lábát, meg átöleli a térdeit, de csakazértsem megy az apja után. Nem, ő most itt lett hagyva, akkor itt marad. Aztán ha megeszik a csúnya gonosz árnyak, akkor az apja majd nézhet. Ő megmondta, hogy veszélyesek, de Mort nem hitt neki, hát akkor majd meglátja, há! De ő különben sem hagyja annyira elvinni magát, ha a csúnya árny meg akarja enni, akkor igenis meg fogja rugdosni. Bizony.*

Vendég

*Halványan elmosolyodik kislánya kiabálására, majd csak sétál tovább. A rángatásra megáll, és lehajol, majd megrázza a fejét a szavakat hallva.* - Kicsit nagyon rózsaszín, ez tény. És ne mondd, hogy nem szól hozzád... csak most nincs mondanivalója. *Mosolyog, ujjával megbökve kicsit Marina orrát. Arra, hogy a kislány az anyját akarja, felegyenesedik, és a távolba néz.* - Ne akard, Marina... a múltat nem érdemes bolygatni, és az eltávozottat visszahozni. Ezért is dolgozok temetőben. Ezt nem szabad háborgatni. *Mondja halkan, majd továbbindul, de megtorpan, amikor észleli, hogy Barbara lemaradt. Egy pad mellett állnak meg éppen, hát odavezeti kislányát.* - Ülj le ide, és ne félj... nappal van, ilyenkor nem jönnek elő, ha esetleg van is itt valami. Most nem árthat neked senki. *Mosolyog, majd visszamegy Barbarához, kérdően nézve titkárnőjére.* - Találtál valamit?

Vendég

~Nesze neked Barbi... mondtam én hogy gondjaid lesznek ezzel a kis fruskával.~
* Mordul a lány fejében Dolfi. Gazdája arcán egy izom sem rezdül. nem mutatja, hogy meghallotta volna a dolgot.*
~De miért vagyok én furcsa? Dolfi... van tipped?
~Naná hogy van...az a töménytelen, és émelyítő rózsaszín, amit viselsz. AZ mi ha nem furcsa?~
* Kérdi a doberman mire a lány azonnal kontráz.*
~CSak azért mert nem mattfeketébe járok, már furcsa vagyok? Az meg hogy nem szólok hozzá marhára nem igaz...
* A kutya ismét vakkant egyet, ám ez is csak a lány fejében hangzik fel.*
~Neeeee nekem. Nem én mondtam... én már megszoktalak a 23 év alatt...~
* Barbi közben lemarad, és elindul egy másik irányba. Mintha ő is észrevett volna valami furcsát. Meg is áll odébb egy sírnál, és azt szemléli. Hagyja, közben, had menjenek apa, és lánya odébb. Majd maximum visszahívja Mortot... mert igen... talált valamit, de ez nem egyértelmű. Az hogy rosszat tesz a biznisznek... na már végképp le sem reagálja. De azért... most ez így együtt nem tett jót a lelkének.*

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 11:36 am

*A rengeteg rózsaszín láttán még az ő kislányarca is fintorba torzul, ezért inkább apjához fordul vissza, nem figyeli, hova marad le Barbara. Mort szavaira kuncogni kezd, és a sírkő felé pillant, ahol az árnyat látta, és ezúttal rá ölti a nyelvét.* - Búúú, engem úgyse tudsz bántani, mert apa megvééééd! *Kiabálja oda, mire néhányan elég rosszallóan fordulnak feléjük, de Marina észre sem veszi. Aztán megint felpislog Mortimerre.* - De a temető csúnya hely. *Bizonygatja megint, majd megrángatja Mort ruháját, de elég egyértelmű, hogy azt akarja, apja lehajoljon hozzá. Ha ez megtörténik, akkor fojtott hangon a fülébe suttog, persze úgy, hogy Barbara is könnyedén meghallgatja - csak ezzel Marina nincs tisztában.* - Barbi néni miért olyan fura mindig? Nem is szól hozzám, most se. *Lebiggyeszti az ajkait, és hatalmas kiskutyaszemekkel néz Mortra.* - Anyut akarom. *Jelenti ki, enyhén követelező hangsúllyal.*

Vendég

*A rózsaszín pamacsot meglátva az ég felé emeli a tekintetét. Látta már jó párszor, de nem, az istennek nem tudja felfogni, minek az a nőnek. Istennek... ott lóg egy kereszt a nyakában, bár ez egy temetkezési vállalkozótól nem is furcsa talán. A másodállását tekintve viszont eléggé... érdekes.* - Rosszat teszel a hírnevemnek, Barbara. *Jegyzi meg, miközben kislányával együtt tovább sétál.* - Ne félj, Marina, ha volt is ott valami, nem mer kijönni, mert tudja, hogy ha egy ujjal is hozzád mer érni, az apukád visszarugdossa a sírjába. *Jegyzi meg teljes lelki nyugalommal, majd halványan, talán kicsit keserűen elmosolyodik. Fura munka... és a másikról Marina nem is tud, bár ez így van jól.* - És a halottakkal a legbiztonságosabb foglalkozni, Marina. Ők már nem bántanak, ha esetleg mégis, akkor nem önszántukból teszik, és könnyű tőlük megszabadulni. És nem félek, engem ugyan nem bántanak. Inkább ők félnek tőlem. *Kacsint le a kislányára, miközben folytatja körsétáját.*

Vendég

* A kislány nyelvnyújtását észre sem veszi. Morti titkárnőjeként már olyan jó szűrővel rendelkezik, hogy ihaj. Mikor Mort tovább indul, ő előveszi azért pálcáját, amine egy nagy rózsaszín pamacs van a markolat magasságában, és a végéről is lóg egy kis madzagon valami nagy rózsaszín és nagyon puha pamacs. Oda sétál a feldúlt földű sírhoz, Dolfi mellette természetesen. Majd int egyet a pálcával, és a hang elsimul. Csóválja a fejét, és magában morog, hogy cask egyszer lásson meg egy ilyen vandált, az tuti, hogy a Sivatagi Sas előtt fog kikötni... és aztán neki is áshatnak gödröt. Így siet majd az apa-lánya páros után. Ő nem fogja meg Mort kezét. Igaz hogy a szeretője... de nem bonyolódik most ilyen dolgokba.
- Szekta? Nos... nem tartom kizártnak... no meg persze... akármerről is nézzük... a démonimádó csoportosulás sem kizárt... fene sem tudja, az új városurak mi a fenét akarnak, vagy mit csinálnak.
* Aztán a lány elhallgat, és hagyja, hogy had szenvedjen Mort a lány kérdéseivel. Ő nem pótanya, hogy ilyeneket megválaszoljon. Közben Dolfi nyakába akasztja a láncpórázt, és azon viszi tovább kedvenc daimonját.*

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 10:54 am

*Barbara szavaira nyelvet ölt a nőre, majd csak durcásan öleli magához Mortimer karját. Nem szeret egyedül bejönni a temetőbe, de hát kénytelen volt, miután magára lett hagyva. Aztán ha elindulnak, akkor ő továbbra is Mortimer karjába kapaszkodik, azon csimpaszkodik, de azért sétál apja mellett. Aztán csak érdeklődve hallgatja a felnőttek szavait, de nem igazán érti, miről lehet szó. A figyelme is elkalandozik, és mintha egy árnyat venne észre az egyik sírkő mellett. Összerezzen, és rángatni kezdi Mortimer ruháját.* - Apuuu, apuuuu, ott volt valamiiiii! *Mutogat a sírkő felé, ahol mostmár nem látszik semmi és senki. Könnyen lehet, hogy az előbb is képzelődött, de ő azért mutogat tovább, eléggé megrémült.* - Apuuu, miért kell neked mindig a temetőben lenned? Miért van ilyen fura munkád? *Pislog fel apjára, hiszen ő nem érti, hogy vállalhat valaki olyan munkát, ami miatt ennyiszer kell a temetőben járnia.* - Nem félsz, hogy megesznek a szellemek?

Vendég

- Az mindegy kié, de valaki kiásta... miért van olyan érzésem, hogy számíthatunk még ilyenekre? *Sóhajt, majd hirtelen megjelenik a kislánya. Cigarettát a földre pöcköli, és el is tapossa, majd végigsimít Marina haján.* - Elhiszem, hogy csúnya, de tudod, hogy apunak ez a munkája. *Mondja, szelíden, már amennyire képes a szelíd beszédre, majd vállat von Barbara kérdésére, és elindul lassan tovább, kézen fogva a lányát.* - Bármi lehet. Új szekta. Valami hü... idióta kölyök fogadásból. Az új városurak heppje. Valaki morbid módon ezzel akarja díszíteni a házát. Mindenesetre egyelőre várunk, hogy lesz-e hasonló eset. Ha igen... nos, akkor kell mindenképp utána járni a dolgoknak. *Igen, először vár... kivár. Ilyen kevés adattal nem veti magát bele fejjel előre a nyomozásba. Meg különben is... nem nyomozó ő.*

Vendég

*Hát igen... Barbinak most SEM sikerül meglepnie főnökét. Dehát ez nem meglepő. Másodállásban nem véletlenül tanuló. Így aztán álldogál, és nézi a sírt amit mutat neki a férfi.
- Az a sír... nem tudom már kié... De... mi a fenét kereshettek ott? Tudok egy pár rituálét, amihez kellene... de...
* Mondja morogva, majd akkor felhangzik Marina kiáltása. Adolf azonnal felé üget, és díszkíséretet biztosít a lánynak.*
- Tessék főnök. Itt van a lány. Látod? Ügyes kislány már. Tudja merre találja az apját.
* Mosolyog a lányra, meg az apjára.*
- Tehát? Van ötleted?

Téma: Re: Nellondi temető Hétf. Okt. 26, 2009 10:09 am

*Remegve siet a temetőben, még fényes nappal sem szereti ezt a helyet, de hát látta, hogy apja erre jött be, és ő most az apukáját keresi... de nem találja sehol. Ellenben Barbi öltözékét messziről kiszúrja, és sejti, hogy akkor apja is ott lehet, vagy ha véletlen mégsem, hát legalább akkor is megbízható és ismerős felnőtt társaságában van, szóval arrafelé veszi az irányt, elég sietősen. Ahogy közelebb ér, a Barbi mellett álló férfit sikeresen azonosítja, méghozzá az apjaként.* - Apuuuuuu! *Felgyorsít, és sikeresen elsüvít néhány sírkő mellett, kis híján fellök egy öreg nénit, aki morog valamit a mai fiatalokról, majd végül megérkezik, becsapódik, rögtön el is kapja Mortimer kezét, és a karjába csimpaszkodik.* - Apuuuu, a temető csúnya heeeely! *Nyafogja, hatalmas, könnyes kiskutyaszemekkel felnézve apujára.*

» Kisvárosi temető
» Nellondi temető
» Temető
» HONEBOCHI - Csont temető
» Jaakob

Nellondi temető

Nellondi temető

Similar topics

Similar topics